shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
VI. Artemisz és Afrodité PDF Nyomtatás E-mail

Hatodik fejezet VI.

 

                       Artemisz és Afrodité

                            

 

   A hazafias kihallgatásomat Dóra és közöttem zajló veszekedések követték. Ezek csak az elmegyógyászat zárt osztályára történt beutaltatásom után múltak el. Dóra csak akkor hagyta abba a saját félelmei miatti zaklatásomat ("Mit mondanak az ismerősök, milyen ember az, akit a szekuritátera hívogatnak?") és önmaga hisztérikus gyötrését, önsajnálatát, amikor az általa is elismert tekintélyű szakorvos kimutatta, hogy az én problémám nem képzelt, hanem konkrét és ezért én nagyobb bajban vagyok. De hiába hagyta abba hisztizést és nyugodott belé, hogy neki “nem rendes” szeretője van, akit nem néznek jó szemmel a szekusok, mert ez még koránt sem jelentette az aggodalmaskodásra alkalmat adó okok megszűnését. Alig, hogy a korházból kijöttem, egy színházi előadás közben, előtérbe került a hazafias kihallgatásnál is rosszabb nyavalyatörése. Én épp a torz színpadkép, az afunkcionális díszletek miatt méltatlankodtam magamban egy darabig, aztán finoman a füléhez hajolva odasúgtam neki is az észrevételeimet. Ő szomorúan nézett vissza rám, kissé mintha meglepődve- szemrehányón és ugyanakkor távolról csodálkozva:

 - Milyen jó lehet neked, hogy csak ez foglalkoztat. - Jaj Istenem, rándul görcsbe az egész testem, vajon mi baja van már megint?

- Mi van veled?

- Irigylek minden olyan nőt, aki most gondtalanul, felszabadultan nézheti az előadást.

- Te miért nem nézheted gondtalanul? - Kérdem, amennyire a bennem levő feszültségtől csak tehetem, fegyelmezetten suttogva.

- Mert ki vagyok általad szolgáltatva a természet vak erőinek. – Na, ez az, amitől a leginkább féltem. Torkom elszorult. Egyszerűen nem akartam közel engedni magamhoz a felismerést: a békének vége. Két éve, amióta először hajlandó volt végre szeretkezni velem, Dóra minden hónapban, rendszeresen képzelt "terhes maradt" pár nappal a menstruáció kezdetének időpontja előtt és engem az őrületbe hajszólt képzelt terhessége miatti aggodalmaival, félelmeivel. És mindezt annak ellenére, hogy olyan fogamzásgátló tablettákat szedett, amelyek hatására nem napi, hanem órai pontossággal jelentkezett a menstruációja majdnem minden alkalommal. Mégis a képzelt terhesség miatti rémképei az első együttlétünk után másfél év múlva is pontosan úgy gyötörték, mint az első csodavárás alkalmával. A pár órás, vagy fél napos menstruáció-késés a teljes poklot jelentette: a világvégét jelentő kozmikus katasztrófa nem válthatott ki emberből akkora félelmet és iszonyatot, mint Dórából a teherben maradás képzete. Tudomásul vettem a béke végét, de hogy mi fog a színházi előadás után következni, arra gondolni sem mertem. Próbáltam az a színpadon játszódó cselekményre koncentrálni, de lényegében már semmit sem értettem belőle. Erősebbnek bizonyult az a dráma, amely ott zajlott az én lelkemben. Az első felvonás végén arra a következtetésre jutottam, hogy semmi értelme a terembe visszamenni és ezzel Dóra is egyetértett. Tulajdonképpen ezt is akarta elérni ő öntudatlanul, hogy irracionális fantazmagóriáinak szörnyű rémképeit megoszthassa velem. Én viszont, pontosan - még mindig és hányadszor? - mindennek az elhárítási lehetőségében reménykedtem, azt akartam kierőszakolni. Ezért tekintettemmel most kerültem a Dóra tekintetét. Jó darabig így ballagtunk haza felé, vihar előtti feszsültségben. Féltem Pandóra szelencéjét kinyitni, de valami azt sugallta bennem, hogy pontosan ezt kell tennem, nincs jobb lehetőségem.

    Annak ellenére, hogy három hónapja ismertem már, Dóráról még mindig nem tudtam semmi lényegeset, azon kívül, hogy mérhetetlenül szeretem és azt, hogy ő, egyedül csak ő lehet az a nő, akivel le akarom élni az életemet. Ezért valahol a mélyen, még önmagam számára is bevallatlanul azt kívántam, hogy egyszer már igazából terhes legyen, és hogy szülessen egy közös kislányunk, akit szintén Dórának keresztelnénk és akkor a kis Dóra iránti szeretetem végre zavartalanul, áradhatna ki a lelkemből, mert az ő fejében nem létezne annyi irracionális félelem, annyi tudományos babona és annyi világi körülményeskedés, mint a felnőtt Dóra fejében. Nagyon vágytam arra, hogy legyen végre egy lény az életemben, akit minden fenntartás nélkül, felhőtlenül szerethetek, vagyis akit úgy tudjak szeretni, mint ahogy Dóra soha nem hagyta nekem, hogy őt szeressem. Kavargó gondolataimat megérezte:

- Szeretsz?

- Azt akarom, hogy légy a feleségem.

- Neked még nem lehet megnősülni, Ádám, neked ahhoz még érned kell és én sem akarom lepecsételni még az életemet. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy én máról-holnapra beálljak feleségnek, családanyának és azon túl már semmi új és érdekes ne következhessen az életemben. Azt hiszem még én sem értem meg a házas életre. Persze, a gyermekszülésre sem. Akkora nagy lennék terhesen, mint egy ház, amit most még nem fogadnék szívesen. Most nem szabad terhes legyek és iszonyúan félek, hogy ez nehogy megtörténjen. Neked most velem kell lenned. Nyugtat, ha bűntársammal lehetek, mert mással nem beszélhetek erről, csak veled. - Mindent megtanultam már lenyelni, ami Dóra sajátos gondolatrendszeréből ered, de azt, hogy a szeretkezés fogalmát a mi kettőnk esetében, a bűnhöz, bűnösséghez, a bűnözéshez társította néha, azt még nem. Most is felcsattantam:

- Bűntársad? Dóra te a zavaros képzeletedből eredő irracionális félelmeid hatása alatt ilyenkor hülye leszel egészen. Az apáca nagynénéidtől való félelmedben beszámíthatatlanul begerjedsz. Vedd tudomásul, hogy én nem és nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magamat, amiért ennyire szeretlek és, ennek a szerelemnek megfelelően szeretkezek is veled. Érted? Én fenntartott fejjel akarok járni, amiért szeretlek téged és nem bűntudattal, lehajtott fővel. Ez, amit te mondasz nem keresztény dolog, akár mit mondjanak is az aggszűz nagynénéid. Ez a felfogás és ez a mentalitás egyenesen az Isten által adott áldott élet megszentségtelenítése!

- Kérlek, ne ordibálj, Ádám, az utcán vagyunk, megint megszégyenítesz az ismerősök előtt. 

- Nem én ordibálok, hanem valaki más. Nem Balog Ádám az, aki most ordibál. Elvégre nem ordibálhat az utcán az, aki rokonaid, testvéreid, apáca nagynénéid, az ő befolyásuk alatt álló édesapád, ismerőseid, és barátaid méltónak kell, hogy találjanak hozzád. - Valamivel halkabban artikulálok, de érzem, hogy remeg a hangom, a belső fájdalomtól. De Dóra most nem veszi a lapot, nem sértődik meg. Úgy látszik ő már számított erre a heves ellenkezésre.

- Gyere, vegyünk egy liter bort. Menjünk el a műtermedbe és rúgjunk be, mint a felnőttek. - Ezt már mosolyogva, feszültségoldó hanglejtéssel mondja.

- Rendben van, hölgyem. - Próbálok megenyhülni, de nálam az nem megy ilyen könnyen. Mindenesetre a közösen végrehajtandó borvásárlási akcióegyelőre pragmatikus eljáráshoz illő figyelmet, tehát figyelemelterelő cselekvési lehetőségeket helyezett kilátásba. Ha cselekedni kell valamit a közös ügyek érdekében, az embernek nem kell belegondolnia élete szakadékokat rejtegető kérdéseibe. Ezért hajlandó elhinni azt is például, hogy az olyan cselekvési láncolatokban amilyen a munka eltemethető a személye, válságaival, kudarcaival, lelki kríziseivel épp annyira, egész, mint a sikerélményeivel kitöltött személyes jelenléte. Egyeseken páratlan cselekvési láz vesz erőt életük egy-egy kiemelkedően válságos időszakában. A nők ilyenkor mossák fel tizedszer a lakásukat egy nap leforgása alatt. A baj csak az, hogy gondűző cselekvéseink közben, a válságok nem hogy oldódnának, hanem fokozódnak. A munkaterápia az emberi nem egyik legnagyobb kollektív hazugsága, amely csak fokozza a megoldatlan kérdések által létrehozott válságainkat. A nyüzsgő, termelő, fogyasztó emberiség ma világméretű válságban van. Egyeseket már csak a háborúzás és a kegyetlenkedés tud megnyugtatni. A lövöldözés, a stratégiák, a civilizációs zaj, az ellenségkép állandó újraalkotása elcsitítja, elnémítja ideig-óráig a megoldatlan lelki problémáinkat. A részegesek, a narkósok megéreznek ebből a lélekkábító, kínzó lelkiismeretet és követelőző felelősségtudatot elhallgattató élvezetből valamit és nem tudnak mit kezdeni magukkal, ha már nem vehetnek részt a rafinált és szadi-mazochista lélekajzások érdekében kitalált társadalmi vetélkedőkön és a társadalmi - vásári tülekedéseken.

    Mindennek a megértéséhez még éretlen voltam én akkoriban. Dóra olyan igazat mondott ki, amit ő sem értett: én valóban éretlen voltam még a házasságkötésre. A baj csak az, hogy ma az egész emberiség, amelynek minden egyes tagja a saját személyén kívül keresi egyéni boldogsága feltételeit, alkalmatlan mindenféle társas kapcsolatra, párban való élésre. Én a sok civódás közepette már sejtettem, de nem tudtam magamnak konkrétan megfogalmazni mindezt, aztán el is felejtettem, elfogadtam azt a hazugságot, hogy az élet egy labirintus és az ebből adódó kilátástalanságot csak fokozza a diktatúra minden normális élettörekvést gyökerében lehetetlenné tevő korrupciója. Sőt, egy idő után még azt is elhittem, hogy mindazért a tragédiáért, ami velünk történik Romániában, csak kimondottan a diktatúra rendszere és annak a megszemélyesítője, Ceausescu elvtárs okolható. Így jutottam el tíz éves kerülővel az ellenségkép lényegéhez. Azokban a percekben viszont úgy gondoltam, hogy elég, ha a bort megvásárolom, Dórával veszekedek, és esetleg megfestem színekben és formákban a vívódásaimat, és művészetet gyártok a megoldatlan létkérdéseimből, ha már a valóságban sem megoldani, sem feloldani nem tudom ezeket. Igen, elhittem azt a hazugságot is, hogy ez az igazi művészet. Az élet kínjainak és gyönyörűségre való áhítozásainak a megfestése.

      A bort megittuk a műteremben miközben Dóra macskapózban elnyúlt a heverőn és engem figyelt. Úgy tettem, mintha nagyon fontos lenne számomra a kiállításról nemrég hazahozott képek számbavétele, újracsoportosítása és elrendezése, annyira hogy ezt szinte én is elhittem, csakhogy ne kelljen igazán belemélyedni a beszélgetésbe, és belegondolni a reménytelenül kilátástalan élethelyzetembe. Nem tudom, Dórát mennyire nyugtatta meg, hogy bűntársával együtt lehetett, én semmi enyhülést nem éreztem és a bor is elfogyott. Elmentem hozni még egy üveggel. Mire visszatértem, Dóra még kívánatosabb testtartásban feküdt az ágyon, aminek rám gyakorolt hatását nem tudta letompítani teljesen a lényéből áradó "terhes" szomorúsága. Gyönyörű, nőies idomait kiemelő pózának látványa növelte bennem a tehetetlenné tett hím-állapotom fölött érzett keserűséget. Nagyon kívántam, de ugyanakkor tudtam, hogy most hiába közelítenék szeretkezési szándékkal hozzá. Pedig csak szeretnünk kellene egymást szabadon és nem gondolni semmi sötétre. Mindketten felnőttek és anyagilag független emberek vagyunk már jó pár éve. És mégis… Jobban mondva mégsem! Egymás után két pohár bort ittam meg, hogy enyhítsek a felgyülemlett keserűségemen. Csókolni szerettem volna, elbódulni vénuszi ölelésében.

- Miért iszol annyit egyszerre?

- A tőled meg nem születendő gyermekeim egészségére - fintorogtam felé és e szellemes replikámért egy pillanatig fölényes önteltség lett úrrá rajtam. Pont olyannak éreztem magam, mint "a Fiú a filmekben", ahogy Géza szokta mondani. Ha tudtam volna, hogy nem szabad játszani az ilyen jövendölésekkel! Akkor viszont még oda voltam a szerelmes replikámért, amellyel úgy képzeltem, ráébreszthetem Dórát valami lényegesre. Neki viszont máshol jártak a gondolatai, mint nekem:

- Te nem is értheted, mert nem érezheted azt, hogy mit jelent az a biológiai kiszolgáltatottság, amiben én vagyok. Az a tudat, hogy nem rendelkezhetsz saját fizikai testeddel. Hogy nem tudhatod, pontosan milyen biológiai folyamatok mennek végbe a méhedben. Esetleg két hét múlva, amikor a dolog kezd bizonyossá válni, akkor gondolhatod el, hogy ekkor és ekkor ez és ez zajlott le itt és itt, ezen a helyen bennem. - Nevetséges volt, ahogy a méhét és a petefészkét, mint valami önállósult ellenséges személyeket leírta, de nekem akkor még csak mosolyogni sem volt kedvem.

- De hiszen csak két nap múlva kell menstruálnod és biztos, hogy nem maradtál terhes, hiszen meggyőződhettél egy fél éve már, hogy tőlem nem maradsz terhes, mert vigyázok rád és a magömlés előtt, jó korán megszakítom a szeretkezést, hogy te teljesen nyugodt lehess. Minden hónapban majdnem órára pontosan jön meg a menstruációd. Most is úgy lesz, meglátod. 

- Nagyon jól tudod, hogy amiért te olyan ügyesen vigyázol, attól én még terhes maradhatok. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy te nem értheted meg, azt, hogy mit érzek én, mert azáltal, hogy férfinak születtél, soha nem kerülhetsz az én kiszolgáltatott helyzetembe. Nem tudhatod, hogy mit jelent az, hogy egy ember csak úgy kiszolgáltatottja legyen a vak biológiai természetnek. Ez egy nagy igazságtalanság, amivel kivételesen, csak a nőket sújtja a bölcs természet. Ilyenkor utálom magamat, amiért nőnek születtem és utálom a férfiakat, amiért a természet, a férfiaknak a kiszolgáltatottjává tesz, és amiért ezt az igazságtalanságot ők természetesnek veszik, vagy egyszerűen nem értik meg. És csak azért, mert nekik természet-adta privilégiumuk az, hogy ők nem kell gyermeket szüljenek!

- És én most mit csináljak? - engedékeny, ám provokatív csipkelődéssel, humorizáló ugratással, de valójában kétségbeesett céltalansággal fordultam felé. Éreztem, hogy ennek az áthághatatlan falnak a ledöntéséhez nem vagyok elég erős. Annyira igaza van és mégsem. És mégsem és mégsem. Annyira nincs igaza, és mégis... És mégis és mégis… Talán egy másik nő, … a barátnője, az édesanyja, a lánytestvérei állást foglalhattak volna ebben a kérdésben. Én viszont tehetetlen voltam. Meg voltam verve.

- Gyere mellém - nyújtotta felém a kezét

     Torkom elszorult megint. Zavaromban ittam egy kortyot a kezemben lévő pohárból, miközben mélyen a szomorúan-szerető szemébe néztem. Aztán letettem a poharat és odafeküdtem mellé. Fejemre tette a kezét, hajamban kezdett turkálni, odafordítottam az arcom és belecsókoltam a tenyerébe. Mélyen, mélyen. kétségbeesetten mélyen. Simogatni, csókolni kezdtük egymást. Torkomba, mellembe, zsigereimbe, egész lényembe más érzések költöztek az előbbi feszültség és szorongás helyébe. Akaratomtól és a korábban Dóra által belém ültetett gátlástól függetlenül, amely szerint ilyenkor idegenkedik a szexuális kezdeményezésemtől, vágytam, nagyon vágytam egybeolvadni, eggyé válni vele. Most és mindörökké. Dóra is nagyon szorosan ölelt, olvadtunk, folytunk el egymás csókjában, szoros érintésében. Ruháinkon át is éreztem öle forróságát, amely finoman, majd egyre erőssebben kezdett vonaglani velem, az ölemmel egyszerre. Kigomboltam blúzát és csókoltam illatos, puhán nőies mellét, annak bimbóját szájamba vettem, aztán újra a szájára tapadtam, csókolni, elmerülni az ő szerelmes csókjában egészen. Ahogy nadrágja zipzárját próbáltam lehúzni, lefogta a kezem:

- Mondtam már, hogy ilyenkor a nőknél olyan gátlások jelentkeznek, amelyeket nem lehet leküzdeni. Ezt megértheted.

- Jelentkeznek, ha bemagyarázod a gátlásokat magadnak. És ugyancsak a bemagyarázások következtében nem vagy képes feloldani azokat, mert jobban szereted az elméleteidet, mint engem. - Leginkább sírni lett volna kedvem csalódottságomban, tehetetlenségemben, de gondoltam, jobb, ha abszurd viselkedésének okait kiderítem józan, mérsékelt kérdésekkel. - Egyébként ezt melyik lélektani regényben olvastad? Az Iszonyban? Nem látod, hogy tönkre teszed magad a regényhőseid gondolkozásához való ragaszkodásaiddal, kamaszkori nagy beleéléseidből visszamaradt tudatlan szerepek játszásával, amelyeknek valódi énedhez nincsen köze, mert te élőlény vagy és nem egy író agyszüleménye? És nem látod, hogy ezzel tönkreteszel mindkettőnket? Te nem vagy Kárász Nelli és én nem vagyok a Kárász Nelli vaddisznó férje. És nem vagy regényhősnő, és nem vagy a pszichológia -tankönyvek által leirt női lélek sem, hanem egy élő ember, saját autonóm egyedi és egyéni lélekkel, szellemmel, felelősségtudattal és akaraterővel, aki állítólag szeret engem. Miért zavarod össze a saját személyedtől és a mi életünktől idegen képzetekkel az életedet, az életünket? Nem látod, hogy a bolondulásba viszel? Nézd meg, hogy remegek. Nézd meg, hogy remegsz. Egészséges a szervezeted, az ösztöneid, ép, egészséges a lelked, a velem való egyesülésért kiáltott az imént minden sejted, az egész lényed és akkor hirtelen eszedbe jutott, hogy ilyenkor neked a regények és a pszichológiai szakkönyvek alapján, gátlásaid kell, hogy legyenek. És ahelyett, hogy meghagynál mindent a maga természetes rendjében, inkább hűséges maradsz a Németh László regényhősével való azonosulásból eredő, a korai kamaszkorodban létrejött lélektani képzeteidhez, ahelyett, hogy engedd magad boldog lenni a szerelemben. - Ezalatt Dóra végig szorította nadrágja zipzárját lehúzni próbáló kezemet. Eressz már innen a francba! - téptem ki Dóra keze szorításából zipzárjára szorított kezemet és nagy lendülettel felálltam a heverőről. Megfogtam az üveget, és egy húzásra kiittam a benne maradt bort, majd visszaültem a heverőre, anélkül, hogy Dórara nézzek. Tudtam, hogy rémülten figyel. - Azt mondod, hogy nem tudok azonosulni veled? Te vagy az, aki nem tudsz azonosulni valódi önmagaddal, mert összetéveszted magad az irodalmi-tudományos képzeteiddel. Hányszor könyörögtem még térden állva is, hogy légy a feleségem? Miért lenne olyan nagy tragédia, ha terhesen maradnál?

    - Ne! Ne mond ezt, mert megbolondulok! Nem azért jöttem hozzád, hogy ilyeneket mondjál nekem. Szó sem lehet arról, hogy nekem most gyermekem szülessen. Inkább a halál! Én azért jöttem most hozzád és azért akartam veled lenni, hogy mondd azt, hogy tőled nem vagyok terhes! Máskor olyan jól meg tudtál nyugtatni. Úgy szeretem, amikor azt mondod, hogy tőled biztosan nem maradtam terhes. Kérlek, mond ezt most is. Gyere, mond azt, hogy tőled bízósan nem maradtam terhes, úgy ahogy máskor szoktad mondani, olyan magabiztosan. Gyere, mondjad ezt, de csak ezt. Ne mondj most egyebet, jó-e?

- Dóra, hát persze, hogy nem vagy terhes, de értsd meg, elegem van már ebből az idióta játékból. Egyszer ennek már vége kell legyen. Te bedumálsz magadnak egy csomó hülyeséget arról, hogy milyen lesajnáló képet alkotnának rólad az ismerőseid, amennyiben Balog Ádámhoz mennél férjhez. És inkább ezt az őrült játékot űzöd itt magaddal és velem, ahelyett, hogy lényegi kérdéseinket, az igazán életünkbe vágó kérdéseinket megoldanánk természetes módon. Ez a természetellenes állapot aztán elidegenít téged saját magadtól elsősorban és azután tőlem. Hiába szeretjük egymást bolondulásig, ha nincs meg mindkettőnkben a közös jövőépítés gondolata. Így előbb-utóbb összeomlik, összekuszálódik az egész. Összezavarodunk mindketten, e fél-megoldású, hazug és zavaros kapcsolatoktól kuszált szerelemben, ha nem táplálunk magunkban a jövő miatt egymással szemben felelősségtudatot. Lásd a Nargyák féle epizódot, mi jót hozott az életünkbe? A huncut öreg etetett a nagyvilági dumájával téged, hogy elszédítsen, persze jótékonykodó akciónak álcázva az egészet, vendéglőbe hordott, buliztatott, miközben engem az utcákon evett a fene az éjszakában, mert sehol nem találtalak. Jó, tudom, hogy nem csaltál meg vele, most nem is erről van szó, hanem a másik fél iránti felelőtlenségről, ami ebben az esetben elég volt, hogy mindkettőnk lelki világát hónapokig megmérgezze. És mindez miért? Mert állítólag nem jött el még az ideje az én nősülésemnek és a te férjhezmenetelednek. Ugyanakkor, állítólag szeretsz és tényleg, szeretkezünk is néha, amikor legyőződ a belső félelmeidet és ilyenkor mindig boldogok is vagyunk egy rövid időre. Hogy aztán ilyen jelenetek és ilyen feldúlt lelkiállapotok következzenek. Mert rettegsz tőle, hogy neked ebben a korban már gyermeked legyen - Gyilkos ötletem támadt: - Vagy olyan nő lennél, az a Lilith- típus, amely mindig iszonyodik attól, hogy az ő szervezetében megfoganjon, és emberi alakot öltsön egy másik lélek? Ez mindent megmagyaráz, mert összefüggésben van a fizikai fájdalomtól való állati félelmeddel...

  - Kíváncsi vagyok, hogy meddig mész el ezekben a szörnységekben? Nem is te vagy az, aki most beszél, hanem a sok elfogyasztott bor beszél belőled.

  - In vino veritas. Tudod, hogy mi az igazság? Meg mondjam neked? Az, hogy bizonytalanságod és határozatlanságod miatt én is inogni kezdtem. Az ilyen álterhességi időszakokban, amikor rendszerint az elkeseredésbe kergetsz indokolatlan félelmeiddel, arra gondolok, hogy jó, hogy nem lettél a feleségem, mert minden kis biológiai rendellenességed miatt pokollá tennéd az életemet, miközben nem lehet ismerni nálad egészségesebb embert. Az érzésem az, hogy vagy nagyon sok ember fog még szenvedni melletted, vagy a halál torkába kergetsz néhányat, amíg végre te is egyszer igazán beteg leszel.

   - Ne igyál többet, kérlek.

   - De legalább iszom, ha már nem akarsz szeretkezni velem.

   - Haza megyek.

   - Menj.

    A novemberi éjszakában robbanásig sűrűsödött sötétségen keresztül hallottam, amint a számomra a legkedvesebb lény a világon, elmegy tőlem, és végleg rálép az éjszakánál is áthatolhatatlanabb lelki kapuk és örvénylések felé vezető kilátástalanság ösvényére. Nem mintha életem nagy szerelmének ez az elrohanása a végleges elválásunkat jelentette volna. Nem. Két olyan egymással szemben álló, egymást ilyen visszavonhatatlanul kiegészítő lélek, mint mi nem is válhat el egymástól soha. Nagyon sok szerelmes napot és éjszakát éltünk meg még Dórával ezután és a kilenc évvel később történt, általa számomra meglepően tragikusan megélt szeretői elválásunk ellenére barátok maradtunk egész életünkre. De az a spirituális kapu, amelynek a megnyitásához nem voltam még akkor eléggé érett, és aminek a bezáródása miatt mindkettőnknek nagyon sokat kellett még szenvedni, akkor este záródott be igazából és lehet, hogy véglegesen. Nem tudtam és nem is akartam érezni semmit azokban a másodpercekben. Az sem volt fontos, hogy másnap, vagy harmadnap "terhes" gondjaitól szabadultan, enyhültebb légkörben újra találkozhatok vele. A fogamzásgátló tabletták szedését még mindig nem döntötte el magában, a gyermekszülés gondolatától iszonyodik egyelőre és így huszonnyolc nap múlva, előröl ezdhetjük az egészet. Akkori nyers szenvedélységemmel ezt így semmiképp sem nevezhettem normális életnek. A normális és a harmonikus élet kulcsát viszont még nem tudtam felfedezni sehol és sehogy sem. Én is, csakúgy, mint Dóra, kívülről, valahonnan tőlem egészen független helyről vártam a tőlem elvonatkoztatott megoldást: az absztrakt segítséget. Ültem a festőállvány előtti széken. Az üveg után nyúltam, de inkább a rajztömböt fogta meg a kezem. Rajzolni, vázlatozni, később festeni kezdem. A borról és Dóráról megfeledkezhettem, mert másnap reggel ruhásan ébredtem a heverőn, anélkül, hogy a lefekvés körülményeire (a heverőre ledőlés aktusára) emlékeztem volna.

 

                                       *                                   *

 


 

   “Ma kerestelek, Kedves. Nem tudtalak nem keresni, bár nagyon reméltem, hogy nem

leszel otthon. Nagyon kívántalak látni. Kívántam látni a szemed, az arcod, kívántam hallani meleg hangod, de ugyanakkor féltem, hogy a nem létező terhességed miatt előröl kezdjük a veszekedést.

     Szörnyű képet festettem az éjszaka. Artemisz, a szüzesség istennője, csakúgy, mint Kronosz azon a Chagall festményen, a torkán tömködi le megrémült lány gyermekét. Arca ketté van osztva az orrsövény vonalán, jobb oldali része egy gyönyörű női arc, a bal oldali kegyetlen és mégis szomorú arc, amely összhangban van a másik oldal szépségével, mert nem vonal mentén és egyértelműen van elválasztva a két női arc egymástól, hanem mintegy kiegészítik egymást. Az egész kép majdnem egészében vörösben és feketében van megfestve. Nem akarlak bántani, de szomorú vagyok, hogy ilyen képek festésére ihlető múzsám van. Persze, ez nem azt jelenti, hogy így, ilyennek látlak én téged, ez inkább egy bizonyos női lélektípus megjelenítése, amelyről nem írtak még regényt és ilyet nem fedeztek még fel a pszichológusok sem. Ez a típus, tökéletesnek, lelkileg érintetlennek akarja tudni magát és ezért a szüzességet, a biológiai érintetlenség állapotát érzi biztonságosabbnak a termékyenségnél, a termékenyülésnél. Ezért minden ürügyet és konvenciót felhasznál arra, hogy tudatlanul bár, de ellene szegüljön a teremtés aktusának. Tudom, hogy nem te vagy ez a típus, és lehet, hogy ilyen egyértelműen a teremtés ellen szegülő nő a valóságban nem is létezik. Ez egyfajta lelki vonás bizonyos nőknél a többi lelki vonás mellett, mint ahogy a görög istenek és istennők is, csak bizonyos szellemi és lelki őstulajdonságokat testesítenek meg, amelyeket kedvenc pszichológus tudósaid közül, csak néhányan írnak le minket vezérlő, kényszerítő szellemi idea-erőnek, bennünk és általunk is megnyilvánuló létprincípiumoknak, archetípusoknak, ősi teremtő hatalomnak.

    Szóval, látni akartam szép arcodat, meleg szemedet, de az elidegenítő, abszurditásig vitt félelmeidből adódó helyzet miatt féltem találkozni, nem is veled, hanem magával a helyzettel. Ezért reméltem, hogy mégsem vagy otthon, habár lakásod - vagyis lényed- úgy vonzott, mint egy a személyi akaraterőmet legyőző, ellenállhatatlan erőtér. És

Mégis... rosszul esett, amikor nővéred megmondta, hogy haza mentél Csűrtetőbe anélkül, hogy szóltál volna nekem. Tudom, a tegnapelőtti viselkedésem után nem érdemeltem egyebet. Amennyiben lehet még érdem kérdése bármi is a kettőnk között történtekből és amennyiben az egymás értesítése, nem lenne a legelemibb létszükséglete a szerelemnek! Gondolom, nagyon megijedtél, és most félsz tőlem. Pedig nincs, amitől félned. Én nem akarok rosszat neked, de az elől, hogy az igazságot kertelés nélkül kimondjam, nem térhetek ki, mivel tudatában vagyok annak, hogy amit furcsa gondolkozásoddal művelsz, önmagaddal és velem, az élet ellen van, akkor is, ha minden érvemet megcáfolod, mert a legelemibb és a legtermészetesebb törvények ellen szegül. Ha nőnek születtél, gyermeket kell szülnöd előbb utóbb, és nem látom be, hogy miért nem attól az embertől, akit szeretsz és akkor, amikor éppen szeretitek egymást, tehát amikor ott van annak az ideje? Hiszen huszonkét éves vagy már. És ez még akkor is természetes, tehát elemi és megkerülhetetlen, letagadhatatlan igazság, ha kiszolgáltatottnak érzed magad emiatt. Nevetséges abszurditás ezt személyes sértésnek, a természet személyed ellen irányuló merényletének venni. Tudom, azt mondod, hogy bezzeg én könnyen beszélek, mert nem lévén nő, nem vagyok a te helyzetedben. De rengeteg nő van a te helyzetedben, és én nem tehetek arról, hogy nem úgy beszélhetek hozzád, mint egy nő, bár nagyon szeretném ezt a nehézségedet is átvenni tőled, csak azért, hogy ez által megmentsem a szerelmünket. Tudom, szerinted ez már aljasság, így beszélni férfiként, annak a biztonság-érzésnek a tudatában, hogy én férfi nemem következtében, születésemtől fogva, ettől a gondtól fel vagyok "mentve", ahogy te szoktad mondani. Istenem, ez egy kilátástalan ördögi kör, amelyből már-már nem látok ki én sem. Ha nem leszel képes tudatodban véghez vinni azt az áttörést, vagy feloldódást, felszabadítást, vagy mit tudom én mit..., akkor tragikus helyzetbe fogsz sodorni mindkettőnket. Ritka egészséges, gyönyörű érett nő vagy. Az Isten is arra teremtett, hogy édesanya légy. Hiszen tudom, hogy mennyire szereted a gyermekeket! Miért ne szülhetnél gyermeket attól a férfitől, akit igazán szeretsz? - Mert még nem jött el az ideje a gyermekszülésnek? Hát mikor jön el nálad a gyermekszülés ideje? Akkor, amikor a sok veszekedés miatt idegbajosak leszünk mindketten? Vagy amikor a sok lehetetlen helyzet miatt elidegenedünk egymástól, vagy amikor engem teljesen impotenssé teszel?

      Megértem, hogy nem akarsz fogamzásgátló tablettákat szedni, mert az rombolja a szervezetedet. De hát akkor mi legyen? Tudom, erre azt mondanád, melegen mosolyogva, hogy ne legyen semmi. És ettől én rendszerint még jobban összezavarodok természetesen. Ennek az abszurd játéknak egyszer vége kell legyen. Ó, be szörnyű mindez Dóra! Annyi szép és értelmes dolgot tudnánk csinálni együtt, "mi ketten".

 

                                                *                                *

 

                                                                  *-

- Hát eljöttél, Balog Ádám?

- Amint látod. "Itt állok, másképp nem tehetek".

- Miért jöttél, Balog Ádám?

- Mert szeretlek, Dóra.

- Igen? - Dóra hangja csodálkozó, kedvesen megjátszott, mintha gyermekkel beszélne. - Hát akkor gyere be. Édesanyám, vendégünk van. Emlékszik-e Balog Ádámra?

- Hogyne emlékeznék? Isten hozta, Ádám! Mivel jött ide?

- Ejnye Mama, hát nem azt mondta, hogy Isten hozta? Hát a Jóisten autójával jött ide. - Nincs semmi sértő Dóra pajkos megjegyzésében.

- Nem tudom, mi lelte ezt a lányt. Ma egész nap így bolondozott velem.

- Biztosan örvend, hogy itthon lehet Annus nénivel.

- Velem olyan sokat nem tud lenni, mert egész nap kint kell lennem a mezőben. Most is csak ebédelni jöttem haza.

- Édesanyám kollektíves! - Pajkoskodik tovább Dóra, jól megnyomván a kollektívet.

- Hagyd el lányom, mert jól fog az a pityóka, amit adnak majd a télen. Na, már megyek is. Egyenek, igyanak, érezzék jól magukat. Én is haza jövök estére. Érezze magát jól minálunk Ádám, Isten magukkal.

    Ahogy Annus néni becsukta maga mögött az ajtót, Dórával hosszan néztünk egymás szemébe, majd én lassan Dórához léptem és jobb tenyeremet finoman az arcához érintettem. Ő továbbra sem engedte el a tekintetemet, majd lágyan átölelt, miközben én is átfogtam a derekát bal kezemmel. Jobb tenyerem már hűvös tarkóját párnázta, amikor szorosan átölelve, szelíden, lágyan csókolni kezdtük egymást. Máris forró volt mindkettőnknek a bőre, a lehelete. Mélyen rátapadtunk egymás szájára, úgy éreztem, elolvadok ebben a csókban, ebben az ölelésben. Annyi keserűség, tehetetlenség, fájdalom, feszültség, kétségbeesés oldódott fel most egyszerre... Bal kezemmel már az átlagosnál egy kicsit nagyobb, nőies mellét szorítottam puhán, aztán megint a derekát. Jobb kezemmel arcát, homlokát szemét és halántékát simogattam, aztán átkulcsoltam azzal is a derekát és szorítottam, szorítottam, magamhoz a szeretett lény testét, mint egy megszállott. Hiszen az is voltam: igazi megszállottja a szerelmemnek. Simogattam szorítottam, csókoltam eszeveszetten, mire észbe kaptunk volna, már az ingét kigomboltam, a szoknyáját levetettem.

- Nem lehet. - Mondta, de már nem meggyőződéssel. - Ma reggel beteg lettem.

- Na és? A múltkor nem beszéltük meg, hogy két ember, aki nagyon szereti egymást, nem akadhat fenn ilyen mellékjelenségeken?

- Jó, de itt nincs fürdőszoba, és a szomszéd kútjából kell áthozni a vizet. - Ezt már pajkosan mosolyogva mondja Dóra, inkább a látszat-játék kedvéért, mintha a vízhordás akkora problémát jelentene ebben az esetben.

- Az egész kutat kimerítem és áthordom ide a benne található vizet mind egy cseppig, csak éppen soha ne mondd többet azt, hogy nem lehet.

- Pedig nem lehet még akkor sem. - Bár arcán még bujkál a mosoly egy halvány árnyalata, érzem, hogy fut ki a lábam alól a talaj, de még visszafogom, inkább visszaszorítom, hősiesen tömködöm tudatom aljára a sötét gondolatokat.

- Miért nem?

- Mert az ajtó nyitva van, és akárki bejöhet, te szamár. - Megkönnyebbülten lélegzek fel, az ajtó egy lépés távolságra van csupán, a kulcsot ráfordítom a zárra, de közben a másik kezemmel fogom Dóra kezét. Újra csókolni kezdem. Egészen lágy, megadó - befogadó már minden sejtjében. A nagyszobába, az ágyhoz megyünk. A vetkőzést, egymás vetkőztetését nem sietjük el. Dóra többszőr mondta, hogy szereti a testemet, de én nem találok semmi rendkívüli szeretni valót rajta, ám ahogy ilyenkor simogatja, nem csak kezével, hanem szemével is, egyfajta magabiztosságot adó, hálás büszkeséggel tölt el. Az én gyönyöröm viszont az ő vénuszi testének kibontásakor, nem hasonlítható össze semmivel. Átlagnál leheletnyivel szélesebb csípője, csak fokozza rendkívüli nőiességét. Hosszú, tömött combjait külön lényekként szoktam ölelgetni, bensőséges együttléteink közben, de most csak végigsimítok rajtuk, lágyan és tenyeremet ráhajtom gyengéd-merészen kiugró szeméremdombjára, az elején csak annyira, hogy selymes trópusi szőrzete fenntartsa kezemet, amíg öle meg nem mozdul hívón, amitől középső ujjam becsúszik forró, termékeny nedvekkel elöntött szakadékába és Dóra egész medencéjének lágy hullámzása hatására egyre mélyebben siklik az izgalmas mélységek örvényébe. Dóra erősen megfogja egyik kezével a csípőmet, másikkal a vállamat és erőteljesen maga fölé vonja egész testemet. Lassan, már-már erőltetetten lassan, minden milliméternyi behatolást ezerszer fokozottan átérezve, ám ugyanakkor tudatosan nyugtatva, mérsékelve magam, valósággal visszafojtva a lényem mélyéről feltörni vágyó dinamikus mozgás kényszerét, szorítom rá medencémet az ő forró ölére. Fejem búbjától a gerincemen a lábúakig, minden sejtemmel átélem az egyé-válás, az egyé-olvadásnak a magasfeszültségű állapotát. Minden erőmből rászorulok, miközben Dóra jobb lábával, combhajlatomnál körbefonva, alig érzékelhetően, hullámzani kezd velem lehelet-finoman, mint augusztus reggeli verőfényben a szélcsendes tenger.

   Csókolom őt és elveszek benne. Aztán könyökömre emelkedek enyhén és kissé oldalra emelt fejjel, nézem gyönyörű arcát, amin hajszálerek lüktetéseként jelennek meg az alsó testi hullámzások, és amelyet egy nagyon mélyről jövő, belső nap ragyogása világit át, minden külső fénynél erősebben. Soha nem hittem, hogy ennyire lehet valakit szeretni. Dóra kinyitja szemét és most még erősebben áramlik belőle felém a napfény. Lassan, egészen széles mosolyba húzódnak, amúgy is már-már örökmosolygósra sikerült, széles ívű ajkai. Most a legmagabiztosabb, mert most a leginkább nő. Azt hiszem, ezt hívják Szophia- mosolynak. Ez a nők, a nőiesség mindentudásának ritka-csodás mosolya. Csak nézünk így egymás ragyogó mélységébe, tágult pupilláinkon keresztül, miközben ölünk ütemes hullámzása, mintegy tőlünk függetlenül folytatódik szelíden, de egyre több ismeretlen erőt felkeltve, kiszabadítva, egymást mélyebben és még mélyebben látva, érezve, egymással azonosulva, valami érzékfölötti közös érzékelő szervvel, amelynek létezéséről csak ilyenkor vagyunk képesek tudomást szerezni.

- Érzed? - Suttogja Dóra csillogón engem-néző, ám bennem messze-messze ellátó szemekkel.

- Érzem. - Olvadok a szájammal a suttogásába, majd tejút-csókjaiba. Csókolom homlokát, szemét, arcát, nyakát, vállát, finom nőies fülét és újra a Szofia- mosolyú száját. Tarkója alá csúsztatom jobb kezem, és úgy csókolom fejemet egészen hozzászorítva fejéhez. Aztán megint a nyakát, a vállát, a mellét szorítom, és ő rászorítja kezemet a mellére, aztán a derekát szorítva simítóm, simítom a cipőjét, a combját, a térdét, a combjának belső, finoman pelyhezett bőrét, majd ujjaim odacsúsznak, ahol egybe vagyunk ékelve. Végig simítok csiklóján, amitől hatalmas sóhaj fakad ki Dórából, megkeresem a csiklója csúcsát, és azt simogatom, Dóra szeme becsukódik, és egészen elmerül belső mélységeiben. Miután már csak sóhajok tőrnek fel ajkai közül lélegzet helyett, elveszem kezemet az öröknek tűnő összekapcsolódásunk feszült erőteréből és mélyen a tompora alá helyezem. Másik kezemmel is beékelődőm az ágy és Dóra egyre hevesebben hullámzó teste közé. Dóra is a derekam aljára csúsztatja puha tenyereit, majd egy erős szorítással magába igyekszik ékelni testemet örökre, és én is egész lényemmel igyekszem benyomulni a forrón szorító- beszívó- megadó hüvelyébe. Szeretném, ha elnyelne egészen. Bódultan kinyitom szemem az ő szemével szemben, amely most úgy csillog, mint egy igen lázas beteggé, de inkább valami meghatározhatatlanul távoli álomképre réved, amit az én szememben lát ugyan, de az nem én vagyok. Nem a vele egybeolvadt élő személyemre figyel. Sóhajjá vált lélegzete fokozódik miközben bennem is egyre szédítőbb vihart kavar valami rendkívüli belső erő, amelyet egyszerre a fejemben, a mellkasomban és a medencémben érzek. Szenvedélyesen tapadok Dóra szájára, és ő szenvedélyesen csókol vissza, amíg ki nem fulladunk mindketten, aztán nyaka és válla közé, a vállgödrébe fúrom arcomat. Korábbi csendes hullámzásaink viharos hullámzássá, majd őrült tempójú kavalkáddá alakul át, aztán úgy érzem, megsemmisülök kettőnk örvényeiben és a kettőnk hatalmas tektonikuslökésektől elgyengülve, egészen belezuhanok Dóra testébe. Valahonnan az őrvény aljáról hallom, Dóra nyöszörgő, kétségbeesett sóhajtozáshoz hasonló hangját, érzem, hogy ő is ugyanazokat a mélységeket járja velem együtt, aztán minden nagyon csendes és nagyon nyugodt lesz hirtelen, mint a Szent Anna tó kristálytiszta vize a Nap átható sugarainak fényétől a meleg júliusi reggeleken.

   A tóban Dóra mosolyog napfényesen:

- Mit tettél velem, Balog Ádám?

- Szerettelek, Dóra.

- Csak szerettél, és már nem szeretsz? - Csak ő tud ilyen pajkosan kérdezni, mintha kópé gyermekhez beszélne.

- Akkor hát ..., nem tudom, hogy mit tettem...

- Te megütöttél egy hatalmasan nagy villanyárammal engem.

- Megütöttelek? Hm, érdekes... Én nem vettem észre semmit sem.

- Disznó gazember, megérdemelnéd, hogy kiheréljelek. Na, gyere csak ide... - Csókolni kezdte finoman a mellkasomat, a hasamat, a derekamat és minden testrészemet... Aztán lett este és lett reggel újra. De az már egy következő fejezete a Dóra-szerelmemnek. Mert sajnos e feszültség-oldó szeretkezéssel, amelyhez hasonlókat, még nagyon sokszor éltünk át Dórával, csak néhány napra oldódtak fel közöttünk a feszültségek. És így teltek el közben a szerelmes hónapok és évek. Dórának a teherbe eséstől való beteges félelme, annak ellenére sem múlt el, hogy rendszeresen szedte a fogamzásgátló tablettákat. Ezt az irracionális iszonyatát csak részben haladta meg három év múlva, amikor viszont már végzetesen felhalmozódtak, és elviselhetetlenül megerősödtek a köztünk levő feszültségek. Ráadásul ezt a kivédhetetlen és feloldhatatlan iszonyát, aminek következtében engem hónapról, hónapra agyongyötört, jóval később, egy újabb, a józan észjárás átvilágító képességét meghaladó pszichés betegséggel cserélte fel, a pánik betegségnek az előszelével: a menekülési kényszerrel, ami csak zárt helyen összesereglett tömegben gyötörte. Színház, vagy mozi-termekben fogta el az irracionális menekülési kényszer, amiről csak később tudtam meg, hogy a Sors-elárulásnak a következménye. Emiatt aztán még a színház és a mozi élvezetében sem részesülhettünk - a diktatúra utolsó alkohol és Ceausescu-mentes kikapcsolódási lehetőségeiben - mert mindig az ajtóhoz legközelebb eső székekre kellett ülni az utolsó széksorban és még ezzel a stratégiával is, több élvezetes előadást és filmet ott kellett hagynunk. Tudom, hogy nekem is voltak olyan szokásaim és tulajdonságaim, amelyekről hamarabb lemondhattam volna a kettőnk érdekében - így például a türelmetlenség, a kapkodás, a rendetlenség, az elém álló nehézségekkel és gátakkal - akadályokkal és akadályozó személyekkel szembeni nyílt gyűlölködés és deklarált ellenséges szenvedélyesség, párkapcsolat terén a legcsekélyebb kompromisszumra való képtelenség. Ezek viszont mind normális emberi és úgymond “művészi” gyengeségek voltak, amelyek meghaladhatóak az időben. És tényleg, már a Dórával együtt töltött évek során is rengeteget oldottam ez ellenséges magatartásomon, majd később: hét év múlva, a sorozatosan felbukkanó betegségeim és kudarcaim hatására már majdnem teljesen meghaladtam és feloldottam e vadóc tulajdonságaimat. A Dórának az egymást váltó finom és “természetes” őrültségei viszont sokkal erősebben gyökereztek a tudattalanja mélyrétegeiben ahhoz, hogy a végső soron kilenc évig tartó együttlétünk alatt legalább egy hónapot zavar és veszekedés nélkül, kettesben eltölthessünk.

   Csak tizenöt - húsz év múlva tudtam meg azt, hogy a pánik betegség tüneteknek az igazi oka, az volt, hogy megátalkodottan támadta a saját lehetséges anyai mivoltát. Hogy valójában ő soha nem akart gyermeket szülni, és családot alapítani miközben messziről sugárzott belőle, hogy “még az isten is több gyermekes anyának teremtette”. Dóra ellenállt a női sors-programja beteljesítésének akkor, amikor annak, a természetes ideje lett volna. Nem akart anya lenni és nem akart gyermeket tőlem, és nem akart családot alapítani velem, akibe - amint ez is csak akkor derült ki, amikor már a kettőnk számára minden el volt vesztve, hogy mennyire végzetesen: - szerelmes volt. Az irracionális félelmekkel járó pánikbetegség az egyéni sors-kikerülésnek, a sors-beteljesítési lehetőségekkel való szembeszegülésnek a következménye. A pánikbetegség a mély lelkiismeretben és a spirituális felelősségtudatban rejlő Felettes Énünkkel való huzamos szembeszegülésnek az eredménye. Ugyancsak a végső elválásunk után jöttem rá arra is, hogy a Dóra gyermekszüléstől való irracionális iszonya annak volt köszönhető, hogy Dóra hetedik gyermeknek született egy olyan szegényparaszti családban, amelyben az egyszerű észjárású és vallásos édesanyát szüntelenül gyötörték a kommunista rendszer által leszerelt, de ex-apácaként is a szüzességi fogadalmukhoz rendíthetetlenül ragaszkodó, nála idősebb és a nagyvilágot megjárt sógornői. Szerintük Annus néninek nem kellett volna “mocskoskodnia” a férjével - az ex-apácák fivérével -, mivel szegénységet hoz a családba a háromnál több gyermek. A paraszt-pátriárka férjének - Dóra apjának - magát teljes személyével alárendelő szegény Annus néni számára, a “mocskoskodás” abból állt, hogy, amennyiben a földmunkától elgyötört férje nagy ritkán és minden érzelmi bevezetés nélkül "ráfordult", ő az orgazmus nélküli közösülést pisszenés nélkül tűrte. Az ex-apácák e tudományosan helyt álló tanácsai ellenére sem mert, a férje akaratával szembeszállni. Kiszolgáltatott helyzetében csak annyit tehetett, hogy folyton szorongott az újabb magzat megfoganásának a gondolatától és azért fohászkodott az istenhez, hogy több ilyen “szégyenletes csapás” őt ne érje. Nem is annyira a negatív gazdasági következmények miatt, hanem inkább azért, hogy ne kerüljön a családban félelmetes hatalommal bíró, négy vénlány sértő megjegyzéseinek a kereszttüzébe. A férjével nem  mert ellenkezni, de vallásossága és a szemérmessége miatt, az apácákkal sem mert perelni. Rejtett gondjait és bánatát mélyen a szívébe zárta. Dóra ebből az ellentmondásos családi érzésekkel kevert, több évvel korábban kezdődő, már állandósult megtermékenyülés elleni szorongásnak, kiszolgáltatottsági és tehetetlenségi érzésnek a szellemében fogant hetedik gyermeknek. Mondhatni, hogy Dóra az anyai szellemében megsebzett édesanyjának a gyermek-ellenes vágyaiból született. Nem csoda hát, hogy Dóra irracionálisan rettegett a “teherben maradástól”, illetve az anyává válástól. De nem véletlenül lettünk mi egymásba szerelmesek. A rezonancia törvénye alapján, hasonló hasonlóval találkozik, és hasonlót vonz magához, még akkor is, ha a hasonlók, a polaritás törvénye szellemében, lehetnek egymásnak akár az ellentétei is. Mi azok voltunk. Nem csak azért mert az én egykét szülő szegény édesanyám is, észlelvén a nagymamám: az ő édesanyja által hatalmasra felfújt család-anyai boldogtalanságát, rettegett a gyermekfoganástól már tizenöt éves korától, harminc éves koráig, amikor én megszülettem, és nem csak azért, mert Dóra az Oroszlán jegyében született és nekem, amint jóval később tudtam meg ezt: Oroszlán az Ascendensem, hanem azért is, mert miközben én Skorpiónak születtem, Dórának a Skorpió ellentétes jegyében: a Bikában áll az Ascendense. De ettől még, sőt: éppen e miatt az egymás lelki és szellemi személyiségét majdnem teljesen átfedő sors-meghatározottságaink miatt, lehettünk volna mi boldogok is, ha rendelkeztünk volna sorsunknak egy másik kulcsával: a személyiségünk legzavarosabb és irracionális természetét eláruló tudattalan meghatározódásaink jellegének az ismeretével. Ebben, a negatív és irracionális késztetésekben álló, tudattalan szellemi meghatározódásban volt Dóra erősebb nálam, előbb a kettőnk, majd végül csak a saját szerencsétlenségére. Az én Sárkányfarkam a Rákban áll, ami az érzelgősségig menő, zavaróan erős lelki érzékenységre és ezért rák-betegségre tesz hajlamossá. A Dóra Sárkányfarka viszont az Ikrekben áll, ami őt öncélúan racionálissá, a természetesnél pragmatikusabbá tette, annyira, hogy szélsőséges helyzetekben irracionálissá kellett váljon az egész gondolkozása és magatartása. Amikor kifogyott az érvényben levő közfelfogással egyező logikus és racionális érveiből, kifordult magából és olyan szavakat és viselkedési formákat engedett meg magának velem szemben, amelyek homlokegyenest ellentmondtak nem csak az ő általános nézeteinek és erkölcsi szokásainak, hanem a közerkölccsel és a közízléssel is. A nyolc év múlva bekövetkező, végső elválásunkat megelőző időszakban lezajló vitáink közben például, kétszer is elküldött az anyám örömébe, miközben korábban mindig rám szólt, ha csak egy enyhén csúnya szó is kijött a számon. Kapcsolatlezáró veszekedéseink idején, néha az volt az érzésem, hogy Dóra valójában nem is ép elméjű, miközben a materiális közfelfogás rációja szerinti érvei, mind logikai, mind közerkölcsi szempontból cáfolhatatlanok voltak.

    Hogy minden látszat és minden felszínen látható rossz tulajdonságom ellenére, valahol a mélyben és valami, akkor még számomra is egészen rendkívülinek tetsző szemszög alapján, mégis nekem kell, hogy igazam legyen az ő tökéletes észérveivel és érvrendszereivel szemben, onnan tudhattam, hogy az élettapasztalat, illetve a szexuális élmények terén némi előnnyel rendelkeztem. De ez a tapasztalat akkoriban csak annyiban vált hasznomra, hogy a miután a megismerkedésünk és a szerelembe esésünk után eltelt több hónap múlva, valahogy mégis csak meg tudtam törni az ellenállását, és rá tudtam venni végre, hogy szeretkezzen velem. E priuszi győzelmem ellenére, szinte hiába volt már Dóra előtt hat szeretőm, kamasz lányok és érett nők, akikbe két esetben én is jelentősen szerelmes voltam. Hiába hogy a Hajnival és a Rékával megélt gyönyörű szerelmi románcaim között, egy olyan bölcsészhallgatóval is szeretkeztem rendszeresen, aki attól vált jelentős személlyé az én sorsomban, hogy ő volt az első nő, aki terhes maradt tőlem. És hiába, hogy e férfi-érlelő tapasztalatok mellett, mielőtt a magyarországi Réjához fűződő, romantikus álmaim valósággá váltak volna, egy nálam tíz évvel idősebb, ám temperamentumban a velem egy idős és a nálam fiatalabb lányokat és hölgyeket messze meghaladó, “hercig kicsi édes”, művelt és értelmes, három gyermekesen elvált családanyának is voltam a szeretője. Még ez a sok tapasztalat sem volt képes megadni számomra azt a bölcsességre alapuló erélyességet, amivel a Dóra erős Oroszlán személyiségét és a látszat - tudományos logikáját felpuhíthattam, feloldhattam és legyőzhettem volna. Hiába voltam hozzá gyengéd és megértő, ha a gyakori nézeteltéréseink alkalmával erélyes és következetes magatartás helyett, csak türelmetlenkedni és szenvedélyeskedni, máskor meg ironikusan gorombáskodni voltam képes. És hiába voltam tapasztaltabb mind ő, ha személyiségem ösztöni világában az érzelgősségig elmenően, olyan érzékenyen viselkedtem, mint a Rák, miközben ő, a személyiségének ugyanabban a rejtett sors-pontjában a kilátástalan és-labirintusok gyártásig elmenően racionális volt, mint az Ikrek. De mivel erről a rejtett személyiségünkről egyikünk sem tudott, a szenvedélyes szerelmünk következtében csak végzetesen szenvedtünk mind a ketten.

 

                             *                               *                               *

      

   "Kedvesem! Ma este nagyon sötét és súlyos minden körülöttem. Belül ..., - azt nem is tudom elmondani, hogy belül mennyire végzetesnek hat mindaz, amit kettőnkről gondolok. Hogy mennyi sötét kép ijeszt és, hogy mennyi fájó érzés szaggat. Erre szokták azt mondani, hogy elviselhetetlen. Ez viszont nem igaz, mert íme: viselem, mint ahogy viseli itt mostanában értelmetlen és érthetetlen lelki fájdalmait minden olyan ember, akinek nem közömbös, hogy milyen a világ körülötte és milyen a saját élete ebben a világban.

    Szóval nem tudsz egyelőre vállalni ezzel a viselkedésemmel, lázadozásaimmal, gondolkozásmódommal, etikátlanságommal, szerinted elfogadhatatlan, mindent élére állító, az őrületig kiélezett, követelőző értékvilágommal, nem tudsz úgy vállalni, mint egy egész életre szóló társat magad mellett, mint férjet. Ugyankkor azt is tudod, hogy nem változhatok már meg, hiába remélted három éven át. Gondolom, sejted, mit jelent egy olyan embernek, aki fenemód érzékeny, ezt elfogadni egyszerű ténynek. Pedig az is tény, hogy én is reméltem: végre elkezdesz a magad fejével és a magad lelki szükségletei szerint gondolkozni felőlem, a kettőnk nem éppen könnyűnek mondható viszonyáról és mindarról a számodra látszólag idegen világról, amit én testesítek meg a szemedben. Tény, hogy még mindig az ismerősök, a testvéreid, az apáca - nagynénéid, esetenként barátnőid általad vélt, vagy tényleges véleménye szemszögéből ítélsz meg engem és nem annak a lénynek a szemszögéből, aki annyira odaadó tud lenni velem a szerelemben, amikor csak ketten vagyunk nagyritkán, egymás között és egymással szemben. Pedig ezt a valódi kettőt, az igazi énünket nem szabadna senkiért és semmiért szembeállítani, kijátszani egymással szemben. Tény tehát az a változatlan állapot, amelyben megmaradtunk a kezdetek óta, tény az, hogy nem változott egyikünk sem a másik elvárásai és boldogsági előfeltételei szerint. Ennek következtében te nem vállalhatsz engem és emiatt nekem is, bizonyos következtetésekig kell elmennem.

     Meg kell kérdeznem magamtól, hogy van-e jogom további melletted-maradásommal, téged a környezeteddel szembeni zavartságodban megtartani, a nyugodt, stabil, mindenki számára látszatra jót hordozó életformádból, a hit - azaz hitetetlen világodból, a külső szempontok életvilágából, az én állandóan örvénylő értékvilágomba csak néhány órára - pillanatra is időnként átkényszeríteni? Feljogosít-e erre engem a szerelem?

     Miért kellett ennyire megszeretnem téged? Miért kellett az, hogy tovább reménykedjek abban, hogy hátha mégis – mégis jó leszek számodra így, amilyen én vagyok, ahogy én látom a világot, és ahogy én viselkedek, miért kellett az akarás, hogy minden áron és minden ellenében fogadtassam el magam veled, és amiért ez nem megy, hát szenvedjek, szenvedjél te is és szenvedjünk mindketten? Miért nem tudok, az előbb felsorolt tényeket elfogadva, örvendeni annak, hogy létezik ilyen ember, mint te, aki boldog lehet erősebb, szélsőséges érzések nélkül? Aki mindig nyugodt, mosolygós, megnyerő modorú, mindenki számára kedves? De aki mindezt azért teheti, mert nem hajlandó igazából belenézni abba a világba, vagyis a világnak abba a részébe, amelybe nekem gyermekkoromtól kezdve bele kellett néznem? Aki nem érti, hogy miért tudja sokszor az egész napomat elrontva, megkeseríteni minden hatalommal, vagy hivatallal való visszaélés, a vad mostohaapám fasiszta basáskodása, a kultúrát és a szellemi életet irányító fő elvtársak tiszteletlensége, erőszakoskodása és korrupciós üzérkedéseiket leplező, pofátlan hivatalosodása?

     De jó lenne belenyugodni ebbe az egész helyzetbe! Belátni, megérteni, annak a változtathatatlan jellegét, csendes körülmények között elválni, és ezen túl csak azon munkálkodni, hogy a jövőben, egy majdani számomra elérhetetlen jövőben, mind csak ilyen emberek éljenek, vagy legalábbis sokan legyenek olyanok, mint te, akik nyugodtak, mosolygósak, szelídek és kedvesek mindenkivel. Mert abban, hogy mindenki olyan kellene, hogy legyen, amilyen te vagy, vagy amilyenné te bűvölöd magad körül az embereket, neked van igazad, minden téged igazol. Még a szépséged is. Nekem még csak jó festményeim sem születnek mostanában, hogy legalább azokkal igazolhassam magam előtt a létjogosultságomat, hogy azokkal igazoljam az értékvilágom, az értéktudatom érvényességét.

      Kedvesem, én nem tudok már kiigazodni ebben a kusza, fenséges együttléteinkkel és kétségbeesett, veszekedésekbe fúló vitatkozásainkkal átláthatatlanná tett szerelmes kapcsolatban és úgy érzem, hogy nem csak téged, de lassan magamat is elveszítem. Ha tudnám biztosan, hogy tényleg szükségem van reád... (- de persze nem így, és azt sem tudom már, hogy hogyan...), vagy hogy szükségem lenne még arra az énemre, akinek valaha gondoltam magam, amennyiben az a megveszekedett, folyton az igazat kereső énem meggátol abban, hogy veled összhangba kerüljek... Nem csak az a baj, hogy ezt egyre inkább unom, hogy úgy érzem, egyre kevesebbet kapok, egyre kevesebbhez jutok mindkettőből.

      Ha már nem vagyok vállalható egy olyan, általam rendkívülien megszeretett lény által, amilyen te vagy, akkor ki szeretném tombolni magam, vagy legalább újra megtalálni a kamaszkori tiszta, nyers és vad állapotomat. Szeretnék újra szabad látomásoktól elragadtatva tervezgetni, álmodozni, ábrándozni, lelkesedni, monologizálni magamban a világról, az életről és nem csűrni-csavarni egy meddő szerelmet, egy bukásra ítélt kísérletet: az összhang megvalósítását kettőnk között. Köztem és egy olyan valaki között, aki annak ellenére, hogy egy, az enyémtől egészen távol eső értékszemléletet képvisel, nekem a legdrágább a világon, akit talán magamnál is jobban szeretek, mert amikor kettesben vagyunk, nálam sokkal szeretőbb és fenségesebb tud lenni, és akiért félredobnék mindent, kivéve önmagamat. Hiszen pontosan ezért az önmagamért szeretett Ő meg engem! Ha nem ez az önmagam szólította volna meg az ő önmagát, elváltunk volna kétheti, vagy két hónapi ismeretség után és nem gyötörnénk egymást a megvalósíthatatlan összhang sziszifuszi kísérletezgetéseivel három már több, mint éve.

     Annyi ellentmondó gondolat gyötör, hogy képtelen vagyok számodra szavakba önteni az egészet. Inkább képet festenék, de azt te nem értékelnéd, és az nem változtathatna meg benned semmit, még a legelemibb szinteken sem. Mert nagy dolog egy jó kép, de nem segíthet hozzá két embert egymás megértéséhez, miközben a szavakba irt gondolatoknak maradhat még egy kis esélyük erre... Nem mondhatok le magamról, mert pontosan ez az ön-mag, amit te szeretsz és az a te-mag, amit én szeretek, ezek a magok nem engedtek mostanig egymástól elválni minket. Viszont a magjainkat körülvevő burok annyi idegen elemet tartalmaz, annyi egymás számára idegen dologból, az életről, emberekről, a világ és az élet rendjéről alkotott elképzelésből, előítéletekből, fantazmagóriákból tevődik össze, hogy ez a két burok ádáz harcot folytat a másik megsemmisítése érdekében. Ha őszinte vagyok, be kell vallanom, hogy nem csak téged idegenít az én létformám, hanem engem is a tiéd, sőt: én még le is nézem a te létformádat, az autonóm gondolatoktól félő, mindig a konvenciókba kapaszkodó és a mások által szolgáltatott szempontok szerinti értékítéletedet, a látszatoknak és a külső szempontoknak eleget tevő viselkedésedet.

      De tudom, hogy te is lenézed valahol az én konvenciók ellen tanúsított, néha túlméretezetten agresszív mentalitásomat. De ha nem érezném úton-útfélen, hogy elvárod tőlem ezeknek a konvencióknak az elfogadását, és nem érezném azt a nagy elvárást a részedről, hogy ezeknek én tegyek eleget, nem viselkednék olyan látható ingerülten az általad kedvelt konvenciókkal szemben. De most már mindegy, azt hiszem, erről is beszélgettünk ezeregyszer. Hát lehet itt közös nevező? Nem. Miért? Mert szerintem csakis a külső szempontok, tehát azon szempontok, amelyek nem igazán a tietek és nem igazán az enyémek, teljes kiszorításával kerülhetnénk közös nevezőre. Neked erről más a véleményed és azt tartod, hogy közös nevezőre akkor juthatnánk, ha én letennék az egyéni szempontjaimról és én is külső, mások által vallott, úgynevezett objektív szempontokat vennék figyelembe. Csak éppen azt felejted el, hogy a külső, konvencionális szempontok, egy sorsfordulattal nagyon könnyen kerülhetnének a te szempontjaiddal szöges ellentétben. Mert nem csak egy hagyomány létezik a konvenciók lélektelen rendszerében. De mondom, hogy már mindegy. Szerinted úgyis velem van baj, hát legyen. Mert nekem nem szabad semmiféle konvenciókhoz alakítanom az életemet. Nem lehet. Nem is tudom igazán elmondani, hogy miért, de nem lehet. Gondolom, még jobban összezavarodna bennem minden, nevetségessé válnék egy idő után és nem csak a magam vagy a barátaim előtt, hanem előtted is és az aztán végképp kétségbe ejtene. Ha te nem vállalhatsz így, abban a formában, amely nekem nem sajátom, amúgy sem vállalnál, bár látszatra rendben lenne minden. Tudom, hogy így van ez. Nem tudom megmagyarázni, de biztos vagyok benne. Így hát megoldhatatlan helyzetbe állítottál, amelyet én képtelen vagyok feloldani, bárhogyan szeretném. Végzetesen keserű ez, de ki kell mondanom, hogy elvesztettelek. Jön, hogy kiáltsak, hogy ordítsak, annyira hiányzol, de le kell gyűrnöm magamban az érzést, éppen miattad, hogy te békében tovább mehess, és ne rontsd el mellettem az életed.

     Jól van, megteszem. Úrrá leszek magamon, és többet nem megyek fel hozzád.

     De elégtételt fogok venni miattad az élettől, meg akarom magam bosszulni miattad az életen, ezen a kurva életen, amely ilyen kegyetlenül elbánt velem gyermekkoromban és a keserű gyermekkoromat betetőzte most, érett ifjúságomban ezzel a beteljesíthetetlen szerelemmel. Miért hozott a sors az utamba téged? Én igazán nem ezt akartam, én nem akartam más kárára semmit, csak mindig, világosan és egyértelműen: természetesen élni. Természetesen, világosában és napfényben, vállalva mindig azt, akit szeretek. De látom, hogy hiába próbálom, nem megy, nem lehet.

                                                         Félreállok utadból, de mindhalálig szeretlek.

 

                                                                                            Ádám."

 

 

                                        *                      *                         *

 

 

     Nos, kedves olvasó, mit szólsz a szerelmi fejezethez, a "klasszikusan megcsavart csinos" kis fejezetcímmel? Mit szólsz Balog Ádám hősünkhöz, az ő csökönyös identitásmániájával, boldogsága oly furcsa feltételekhez kötésével, miszerint ő akkor lehetne boldog szerelmében, amennyiben Dóra elfogadná őt a csinos identitásőrületével? Mit szólsz ehhez a szerencsétlen emberhez, aki képes elhinni magáról, hogy ő azért kell, hogy olyan legyen épp amilyen, mert ilyen emberré kellett váljon a zavaros és zaklatott gyermekkorának következtében? Nem szűklátókörű, obskúrus feltételezés-e a részéről, hogy felnőttként mindössze egyszerű termékei lennénk az ostoba, szellemtelen sorsnak és a még ostobább, különböző lélektelen - lélektani módszereket rajtunk kipróbáló tudományos, esetenként primitív nevelésnek? Mintha nem lenne mindezeknél szívósabb tartalmakkal telitett az a bennünk levő szellemi eszencia, amit isteni szikrának és léleknek neveznek a keresztény szentkönyvek? Pedig ez az eszencia minden nevelésnél és minden ostoba történésnél erősebb bennünk és nem hagyja befolyásolni magát a saját öntörvényűségében. De ne vágjunk jobban a dolgok, illetve az események elejébe, mert már amúgy is igen elébe vágtunk a korábbi fejezetben. Hiszen itt van még Balog Ádám életében ez a mennyekből alászállt csillag, a gyönyörű és nőiesen finom Dóra, aki minden nőisége ellenére irracionálisan fél a szüléstől, mivel az a véres aktus túl földies az ő számára. Persze, ugyanakkor Ő nőisége, lehetőleg minden földi örömben részesülni szeretne, a távoli jövőbe eltolt szülés gondolatával és dühös a természetre, a férfiakra, amiért nem ők szülnek gyermeket helyette, és így hiába tesz eleget minden társadalmi látszatnak, társadalmi-földi konvencióknak, mégsem tudja békében élvezni a földi és mennyei örömöket, amely élvezeteknek igazi hivatottja lenne. Mert fogamzásgátló tablettákkal, vagy a nélkül, számára a teherbeesés diszkreditáló és szerinte állati sorsba taszító veszélye, ott lebeg a harmonikus lénye és szerelmi érzéseivel homlokegyenest szemben álló gondolkozása fölött. Miért kell diszharmonikus legyen a gondolkozása ennek a családanyának teremtett félistennőnek? Csak azért, mert nem akarja alávetni magát a természet törvényének mindjárt attól a perctől, ahogy a mély és elkötelezett szerelmi életbe beavatást nyert miközben a legtermészetellenesebb konvencióknak is kész magát alávetni a lelki békéje, jobban mondva a sznob polgári környezete ítélkezésének az elhárítása érdekében?

   Nem. Vajmi kevés árnyalatnyi különbséggel, a Dóra és az Ádám gondolkozásával azonos a gondolkozása ma is a nők és a férfiak elsöprő többségének. Nem csak neked és nekem volt ilyen a gondolkodásunk mielőtt a KÖNYVVEL találkoztunk volna és nem csak a Dórához és az Ádámhoz hasonló fiatal szerelmeseknek a materialista eszmék által teremtett diktatúrák legdicsőségesebb éveiben. Persze, hogy Dóra és Ádám nem értik egymást, hiszen önmagukat sem értik, és mindketten azt hiszik, hogy a másik vétkes azért, amiért boldogtalanok mind a ketten, és ezért nem is képesek boldogok lenni, a nagy egymásra-találási állapotok, szavak és gondolatok nélküli pillanatait, perceit kivéve. A másik persze, mindig a másik. Ő a vétkes mindenben, mivel ő az én boldogságomnak az egyedüli feltétele. De mindez, még nem elég. Mármint az, hogy már startból, már a gyermekkorunkban, már a születésünktől fogva, sőt, talán még azelőttről, talán a nagyszüleinknél, vagy valahol a korábbi idő-helyeken, valami korábbi élettörténetekben van elrontva számunkra minden.  – Szerencsétlen főhőseink, ahelyett, hogy önmaguk finomításán, a szeretett társuk teljes befogadásának a képessége megszerzésén fáradoznának a közös boldogság érdekében, akár a szocialista és a kommunista átnevelő intézetekben, meg szeretnék változtatni egymást. Mintha az erőszakos felnőtt nevelés lehetséges lenne! Nem tudják, hogy szentségtörést, egymás lelkének a megerőszakolását kísérelik meg, minden, a másik megváltoztatását célzó, “harmonizáló” törekvésükben, hiszen mindketten ugyanannyira érvényes és létjogosult, különböző életfeladatokkal születtek. Ez azt jelenti, hogy a különböző, kiegyenlítődésre váró őserők összetett megtestesítői mindketten. Ezeket, az egyéni karaktereket alkotó és meghatározó ősprincípium-vegyületeket nem csak hogy megerőszakolni veszedelmes (amit a keleti világ különböző humanista politikai rendszerében, internáló és átnevelő táborában elkövettek a huszadik század pszichológiai és felnőtt-oktatási tudományok segítségével), de azokat még csak modellálni sem szabad kívülről jött, a személyi tudatra idegenül ható, bármiféle (akárha jóindulattal és szeretettel is alkalmazott) módszerekkel. Ezeknek a felnőtt személyeknek a megváltoztatására irányuló törekvéseknek a következménye katasztrofális is lehet és itt nem az a baj, hogy a modern pedagógia teljesen csődöt mond, hanem az, hogy a szerelem nem hogy nem erősödik, hanem ellenkezőleg: elsorvad a személyi tulajdonságoknak a külső nyesegetésével.

   A személyt alkotó és a szerelmi és szexuális vonzást eredményező spirituális őserőket - a lelki eszenciákat - semmiféle módszerrel és ráhatással nem lehet, és nem is kell hatástalanítani és hatálytalanítani. De azok egyéni összetételét megismerve és egyenként átvilágítva, belülről és szabadon egy erősödő: táguló, gazdagodó és finomodó, új személyiségtudatot képes bárki a saját “alapanyagából” kialakítani a saját lelki békéje és szellemi szabadsága érdekében. De ezt csak és csakis a tudatosítás és a belső akarat segítségével. Ezt a szemléletmódot viszont a diktatúrákat termő ötvenes-hatvanas évek Kelet-Európájának a magasan képzett pedagógusai és pszichológusai nem volt, ahogy elsajátítsák. Nem is értették, hogy C. G. Jung mi a fenét keres az olyan gyanús és misztikus területeken, mint a keleti vallások és az alkímia. Dóra és Ádám hiába tanultak pszichológiát a középiskolában és hiába olvastak ilyen jellegű könyveket, mert ők csak annyit értettek meg a tragikus helyzetükből, hogy ellenállhatatlanul (“betegesen”) vonzzák egymást, anélkül, hogy észrevehetnék azt, hogy ők egy kis szellemi öntudat és lelki fegyelem birtokában valójában jó partnerei lehetnének egymásnak, és olyan boldogok is lehetnének, mind amilyen boldogok szerettek volna lenni ténylegesen.

    Nem tudhatták, mert a hetvenes évek Romániájában nem volt, ahonnan tudják, hogy a környezetüktől és az emberiségtől örökbe kapott zavaros és szellemtelen boldogság-képzeteik, amelyek a vallásos miszticizmust felváltó gazdasági érdekek szerinti erkölcsi normákra alapozódtak, lehetetlenné teszi azt, hogy lelkük az egymással való egyesülési vágyát beteljesítse. És ha megértették is ezt valahol egy másik dimenzióban, mondjuk a hetedik érzékükkel, ha sejtésszerűen tudták is azt, hogy ez az egyesülés mindennél fontosabb lenne, nem tudhatták, nem ismerhették a létkorrupcióba zuhant, világi boldogság képzetek mágikus mozgásmechanizmusát. Az örökölt és a divatos boldogság-képzetek elhibázott voltát, amely látszólag elválasztotta őket egymástól, és amit Ádám az “önmagok(!)” burkának nevezett. Nem lehettek képesek átvilágítani a születésüktől, a környezetüktől és az emberiségtől öröklött - tehát az eleve adott - korrupt helyzetüket, a szellemi tudatosságot nélkülöző, korrupt nézetekre alapozott boldogság-képzeteikkel. Részben azért, mert nem juthattak hozzá a megfelelő szellemi-értelmi eszközökhöz a hermetikusan zárt szocialista diktatúrában, részben, mert, ha meg is volt Ádámnak ehhez az átvilágításhoz szükséges intuíciója, hiányzott az, amit az apától kellett volna megtanulnia: a saját gyengeségeit is bátran felvállaló férfinak az önleleplezések harcában megedződött, értelmi következetességgel párosuló szeretete. Ezért, külön – külön, mindkettőnek meg kell a későbbiek során szereznie a belátáshoz szükséges képességet. Ez a szerelem tehát, az anyai és a társadalmi örökségükből fakadó tehetetlenségük miatt (védekezési képtelenségük miatt), illetve a korrupt léthelyzetük miatt, halálra volt ítélve, bár - amint látni fogod - a helyreállítási törekvések remény-fűtött agóniája eltart még sok-sok évet.

    Nem csak a bátorságot kell szenvedések árán megtanulniuk és a gyávaságra: védekezésre és biztosításra épült társadalom istentelen működési mechanizmusát kell átlátniuk és ezt a büdös erkölcsöt maguktól eldobniuk, hanem azt is meg kell még tanulniuk, hogy a társadalmi hazugságok kritikátlan elfogadása személytelenségekhez vezet és pont olyan veszélyes, mint a kauzális önismeretet és a metafizikai rendeltetés-ismeretet nélkülöző, önazonossághoz való ragaszkodás. Nem tudták, mint ahogy több mint valószínű, hogy te sem tudod még, hogy a mind a köztudatban és a közízlésben elfogadott normarendszer, mind annak az ellentéte: a közízlést sértő, azt mindig támadó, individualista és egocentrikus mentalitás egyformán zárt, a termékeny kommunikációra alkalmatlan. Mind a közérdek szerinti morál, mind a konvenció-ellenes individualista mentalitás képtelen a személyközti harmonizációhoz szükséges lényegi kommunikációt: a spirituális információáramoltatást megvalósítani. A két ellentétesen, de spirituálisan felületesen “nyitott” mentalitás, valójában külső és belső kommunikációs hígulást, vagy zártságot, merevséget és rugalmatlanságot eredményez közösségi vonalon, egyénileg viszont önimádatot követő önutálathoz és kiábránduláshoz: vezet. Mindkettő egyformán üres, szellemi tartalom nélküli, következetlenül szétszórt, lényegi és tartós kapcsolatteremtésre alkalmatlan. Zavaros vagy mereven hiteltelen, megfoghatatlan, absztrakt és személytelen. Egyszóval szentségtelen.  

   Valódi lényünk nem csak társadalmi és nem csak természeti - individuális. Valódi lényünk a társadalmi létnél sokkal magasabb szellemi hierarchiákhoz kötött, és a természetnél sokkal mélyebb lét-rétegekbe ágyazott. A mögött a más nemű lény mögött, akibe mi, a szerelem hatására, a külső (iskolai - egyetemi - tudományos - pszichológiai) ismereteink segítségével próbálunk behatolni, sokkal erősebb és finomabb lény és ugyanakkor sokkal szenvedélyesebb és káprázatosabb erő lakozik, mint amilyet érzékelésünkkel és értelmünkkel képesek vagyunk felismerni. Ezért a konvencionális “nyitott” magatartás, legyen az obligát-megnyerően kedves, hivatalosan udvarias, közvetlenen művészies, vagy bizalmaskodóan természetes, úgyis szellemidegen és ezért lélekidegen marad, ha a másik személyében nem látom állandóan a teremtői képességekkel rendelkező egyetemes lényt, és ez a látásom nem alapozódik szellemi ismeretekre. A humanista - racionális emberlátás, mind a természetességet a vadsággal, illetve a felelőtlenséggel összetévesztő etológus koncepció szellemidegen látásmódra épít és végül természet-romboláshoz vezető, cselekvésformákat eredményez. Ezért nemsokára a tehetséges Ádám és a csillogó, kedves Dóra egymástól és ez által a spirituális énjüktől még inkább elidegenednek. Oly szellem és lélekidegen gondolatformákat erősítettek meg magukban ők a másikkal történt erőszakos harmónia-törekvéseik közepette, amelyek felelőtlen kijelentésekig rángatták mindkettőjüket, és amely sértő és bántó kijelentések visszavonhatatlanokká váltak és természetesen minden későbbi konfliktusuk során menthetetlenül egymás fejéhez vágtak. A személytelenség a másik iránti felelőtlenséget vonta maga után vonta és olyan tettek és cselekvések garmadáját eredményezte, amely nem oldott fel semmit az addigi konfliktusaikból - amint az várható is volt - hanem mindkettő idegenségérzetét mélyítette el egymással, a világgal, az élettel és önmagukkal szemben.

 

                      *                                 *                                     *

 

     Tudom, kedves olvasóm, most megint méltatlankodsz a sok elméletért, a lelki dumáért, a morálprédikációért, a hideg, fölényes okoskodásért. Pedig a felsoroltak közül egyet sem volt szándékomban elkövetni. Hidd el, hogy az a tény, hogy karácsony másnapján is, ahelyett, hogy barátaimmal vagy pláne szerelmetes barátnőim valamelyikével tölteném karácsonyian az időmet, e sorokat írom számodra, az irántad való szeretetemből fakad, még akkor is, ha egyelőre látszólag nem ismerjük egymást. Én most karácsonykor is veled, melletted vagyok és, amennyiben elfogadod ezt tőlem, segíteni szeretnék neked. Ezért kérem a további bizalmadat, de leginkább azt, hogy miután e sorokat elolvastad, tedd le a könyvet és gondolkozz el az Ádám és Dóra meghatóan szerencsétlen alap- helyzetén. Alaphelyzet, amiért ők a szerelem és a féltékenység minden poklát meg fogják járni, már-már fanatizmusba hajló elválási képtelenségükben, a nyolcvanas évek első felében, hogy utána mégis kegyetlenül el kelljen válniuk egymástól a nyolcvanas évek második felében. Ezek tükrében próbálj körül nézni az életedben és önmagadban a lehető legmélyebben. Hátha téged is egy ilyen párkapcsolati kudarc, vagy családi zátony fenyeget, minden jóakaratod ellenére és csak azért, mert önkéntelenül te is e két értelmes és jóindulatú szerelmes hibáit követed el, minden jóakaratod, minden tudós tájékozottságod és minden misztikus tudásod ellenére. Vigyázz nagyon! Miután ezt a könyvet háromszor teljesen elolvasod, többet senki számodra fontos személyt nem szabad az életben végleg elvesztened. De azután már elutasítanod sem szabad senkit, aki nem tolakodással, hanem tanácskérő őszinte bizalmával, meg akarja nyitni az életét előtted. Ha igen, teljesen hiába olvasod tovább ezt a könyvet, pedig Istenemre mondom, nem akármilyen fejezetek következnek! Hiszen igazi kufferolások és a szerelmi drámákkal elegyített társadalmi és egyéni sorstragédiák következnek. Sőt: a mefisztói realizmust és a tisztánlátó intuíciót az irracionális képzelgésekkel, valamint a nőkkel szemben érzett elemi agresszivitását a giccses és infantilis érzelgősséggel ötvöző Géza barátunknak és az erkölcsi fanatizmusából az események hatására lassan-lassan kigyógyulva megvilágosodó főhősnek: Ádámnak az országos kalandjai és a kalandok szünetében elhangzó világrengető nagyvitái még hátra vannak! Ráadásul a viták megértéséhez szükséges szellemi kulcs, a misztikus kód immár a kezedben van. Ezért hát lazítsunk egy kicsit, kedves olvasóm: mielőtt e megható szerelmi fejezet misztikus értelmét is kifejteném, ahol az igazi szerelem és a szerelmeskedésben, pontosabban a szexuális szeretkezésben való tökéletes kozmikus feloldódás problémakörére és a szexualitásnak a lehető legkimerítőbb, minden metafizikai vonatkozást átvilágító lényegére visszatérek, álljon itt bájos mementóul a szerelem krízisében szenvelgő Balog Ádám egy meghatóan szép és a tárgyalt témát költői lágysággal árnyaló levele:

     "Kedvesem,

éjszaka van megint és én...(nagyon szeretlek), én nem tudom, mi is van, hogy mit is jelent az én. Fáj a kezem, ahogy írok, nézem, és idegennek találom ezzel a baleset utáni sebhellyel, valahogy semmi köze nincs ennek a kéz-formának az én kezemhez és a történetnek sem, amely a balesethez fűződik, nincs semmi köze hozzám és egyáltalán a mostanában velem történteknek. És furcsa, de ennek az egész huszadik század végi történelemnek és ezeknek a természetellenes állapotoknak sincsen semmi köze énhozzám - idegen vagyok itt, ebben az időben.

    Idegen vagyok itt magamtól nélküled, de idegen leszek bárhol az életben nélküled, bármit is tegyek, nélküled valahogy mindig csak önmagam hiánya jöhet létre már énbennem, a hangod, az arcod, a mozdulatod hiányától, mintha csak te tudnád megadni a dolgok valóság-fedezékét nekem, mintha csak a te személyed tudná hitelesíteni a létezést, a többieket, az életet, a tárgyakat és a történéseket.

    Csak személyed tudja hitelesíteni a történéseket, a gondolataimat, érzéseimet, mintha ezek önmagukban vagy mások által, mások függvényében nem lennének valóságosak, érthetőek, csak valami értelmetlen massza, mint ez az egész nélküled való élet.

     Mintha csak valami érthetetlen massza lenne nélküled az egész létem, nem tudok elképzelni még valakit, akinek ilyen személyesen írhatnék magamról azzal a tudattal, hogy tökéletesen azt érti a szavakon, amit értek még akkor is, ha nem ért velem egyet, és ugyanazt gondolja magában, mégis, amit én gondoltam, amikor ezeket írtam teljes lélekkel megnyílva feléje, ahogy ő nyílt meg számomra minden szeretkezés közben.

   Aludj kedvesem, én megcsókollak és megáldalak most az éjszakában téged.

 

                                                                                                       Ádámod”

 

   Úgy-e milyen szívdöglesztõen megható? Megható, megható, ... - és az, hogy megható még semmi, ahhoz képest, hogy mennyire veszélyes! Mennyi gyötrelem, mennyi öngyötrés és más-gyötrés csak azért, mert szeretik egymást? Hát csak gyötrelemért van az igazi szerelem? Hát ezért van a nemes vágy, az egyé-válási kényszer, szeretet leggyönyörûbb kifejezõdése? 

   A Dórához fûzõdõ, több véglegesnek látszó megszakítással kilenc évig kihordott szerelmi viszonyát Ádám csak formálisan tudta lezárni kilenc év után, de a Dóra iránti fizikai és lelki vágyakozása, valamint a kapcsolat újraindításának a képzete ott kísértett benne még éveken át. Annak ellenére, hogy már a kezdeti nehézségek idõszakában is ezzel kísérleteztek, és a több rend béli válási kísérletek alkalmával Ádám nem csak, hogy több nõvel lefeküdt, de házasságon kívüli és álházasságon belüli gyermeke is született, kilenc évig nem tudtak elválni egymástól. Ez csak akkor következhetett be, amikor Ádám, részben az elszenvedett megrázó élményei hatására, részben a kutató szelleme által felfedezett spirituális olvasmányainak a hatására, olyan, a köztudatban elfogadott életszemlélettõl eltérõ mélyebb és valóságosabb szellemi ismeretekre és ez által önismeretre is szert tett, amely megváltóztatta jellemét és az önmagával, az egész életével és sorsával szembeni elvárásait. Ennek a belsõ szellemi változásnak köszönhetõen, annak ellenére, hogy az elválásuk idején, mind gazdasági, mind a közerkölcsi ítélet - vagyis a “szocialista lehetõségek” szempontjából - Ádám sokkal rosszabb helyzetben volt, mint Dóra. És annak ellenére, hogy Dórát Ádám elsõsorban az emberi kvalitásai miatt és nem csak a miatt szerette, mert Dórához hasonló gyönyörû szeretõvel a késõbbiek folyamán is ritkán jött össze, képes volt az érzelmein erõt venni és a válás ténye mellett, legalábbis az el nem kötelezett állapot fenntartásával mindaddig kitartani, amíg mindketten egy-egy olyan partnerrel nem sodorta össze a sorsuk, akikkel a nyíltan felvállalt szeretõi viszony megpecsételte a válásukat. És az inkább Dóra által elszenvedett nagy válási traumák és a több alkalommal jelentkezõ visszatáncolási vágyak ellenére végül csak azért kellett véglegesen elváljanak, mivel Dóra csak jóval késõbb élhette meg a nagyobb belátásokhoz és a belsõ változásokhoz vezetõ tragédiáit és lelki válságot, és sokkal késõbb és sokkal lassabban vált képessé a belé nevelt, reálisnak tetszõ materialista szemléletmód részleges feladására. És még akkor is: hiába gyõzte le tizen öt év múlva a gyermekszüléstõl és a házasság szûkítõ kereteitõl való félelmét, mert nem csak hogy a házasságában gyermeke nem született, hanem az Ádám által is nagyon szimpatizált, elismert és közkedvelt mûvész férje korai halálának a traumáját is át kellett élnie.

   Dóra egyetlen gyermeke is csak az elválásuk után tíz évvel, egy olyan, huszonöt év óta  kanadai emigrációban élõ férfitõl született, aki még az ötvenhatos forradalom idején szökött ki nyugatra és semmiképp nem lett hajlandó visszaköltõzni Magyarországra, ahol a héttagú családból származó, ma is feltûnõen szép Dóra tölti ma a gyermekével magányos napjait a férjétõl örökölt tágas lakásban. Ádám viszont csak az alatt a két hónap alatt maradt egyedül, amíg az utolsó, végleges válásuk tartott. Annak ellenére, hogy racionális öntudata szerint nem azért vált el Dórától, hogy Don Juan féle szerelmi-szexuális élmények sorozatában bocsátkozzon, “az igazi nõ” keresése közben - és természetesen a rendkívüli Skorpiói természetétõl hajtva -, rengeteg nõvel és fiatal lánnyal szeretkezett a harmincharmadik életéve betöltése után, mivel nem tudta, hogy az igazi élettársát elsõsorban nem kívül, hanem önmagában kellene keresnie. Ennek következtében és annak következtében, hogy nehéz természetû Skorpióként képtelen volt a lemondásra, az eleresztésre, az elsõ nem csupa kéjes kaland formájában élte meg az egyik nõtõl a másikig való támolygásait, hanem a legtöbb esetben majdnem olyan megrázó veszteségként és a gyötrelmes veszteség - élményeket követõ újabb reménykedésként, mint korábban a Hajnitól, vagy a Dórától való elválás utáni idõszakokat. Ádámnak még az is gyötrelmet okozott, amit egyesek irigyeltek tõle és ami más körülmények között, vagy mások számára talán dicsõséges lovagi tettnek számíthatott volna. Az tudniillik, hogy egy adott idõszakban egyszerre két olyan, különbözõ városban élõ, bûbájosan szép lánnyal tartott fenn mély szerelmi és szexuális viszonyt, akiket, akárcsak Dórát korábban, sok férfi irigyelt tõle. Többnyire ő is hihetetlennek ítélte, hogy ebben, a kívülállók szemében talán irigylésre méltónak, de az erkölcs-csõsz ismerõsök többség szerint szélhámosnak látott, nõ-csábászi és “nõfalói” szerepében, nem csak hogy egyáltalán nem érezte jól magát, hanem a szó szoros értelmében szenvedett tõle. Hiszen az egészbe véletlenül és akaratán kívül cseppent bele, amikor valósággal szíven ütötte és minden erkölcsi józanságát, a felelõs felnõtt férfi-akaratával együtt, teljesen gúzsba kötötte egy szomszéd városi gyönyörû tizenhat éves lánynak a személyiségébõl áradó mágikus sugárzás (És csak évekkel késõbb derül ki, hogy ez az erkölcsi érzék és személyi akarat bénító kisugárzás a késõbb démoni szeretõvé és sikeres színésznõvé váló lánynak a hat bolygós Skorpiói személyiségébõl eredt. ), aki saját versét olvasta fel egy rendezvényen, és aki késõbb Ádám menyasszonya lesz, miközben Ádám egy szintén a szokásostól merõben eltérõ, érdekes személyiséggel rendelkezõ, szép és igen kedves lány mellett töltötte elégedett napjait, akit mellesleg a sors ajándékának is képzelt a Dórával való cirkuszok után, és akirõl eszébe nem jutott volna, hogy valaha is megcsalná, vagy el kellene hagynia.

    És ez még mindig csak a felszín. Mert Ádámnak az elválási - eleresztési képtelensége, az érzelgõs nosztalgiára való hajlama és a kamaszkorában többszõr megnézett, cenzúrázott külföldi filmek során a képzeletébe vésõdött ideális nõ eszményképe és a hûs-vér nõk közötti eltérés miatt lelki zavartsága következtében ezt a két szerelmes lányt is meg kellett csalnia és nem mással, mind magával Dórával. Dóra ugyanis, annak ellenére, hogy ő is nagy buzgalommal kereste az Ádámnál kevésbé problémás élettársat, akinek az oldalán nyugodtan és kényelmesen élhetne, még évekig szerelmes volt Ádámba és valahányszor az - természetesen még önmaga számára is csak barátkozási szándéknak képzelt, az Ádám józan öntudata elõl is rejtett, sóvárgásai által indíttatva - Ádám csengetett a Dóra lakás- ajtaján, õt beengedte. És tette ezt annak ellenére, hogy majdnem minden ilyen, az elején egyszerû és “ártatlan” baráti beszélgetésnek induló, de végül, az eget verõ orgazmusokat követõ “reális” helyzetre való ráeszmélés miatt sírással végzõdõ szeretkezés után, ha nem is veszekedtek, de hevesen vádolták egymást amiatt, hogy el kellett válniuk. Talán soha nem szakad vége ennek az áldatlan állapotnak, ha Ádámnak, ugyanolyan végzet szerûen átélt, megrázó lelki élmények közepette nem kell idõközben elválnia Ritától, az akkoriban még csak érettségizõ, késõbbi sikeres színésznõtõl is. Akit végül a szülei választottak el Ádámtól, miután megtudták, hogy Ádám, nevelés és gondozás céljából, tõrvényesen is magához akarja venni a házasságából származó, neveletlen fiát, akit az Ádám volt-felesége felelõtlenül a nagyszülõk gondjaira bízott, miközben az, az élettársával együtt kint maradt Magyarországon. Az elválasztást nem csak azáltal vitte sikerre a Rita bölcs édesanyja, hogy “egy másik nõ” gyermeke nevelésének a nehézségeit és a hátrányait ecsetelte a tizennyolc éves lány elõtt. Hanem azáltal is, hogy a lánya szívét megtöltötte a féltékenység keserû mérgével, olyan képtelen mesékkel zavarva meg a fiatal lány képzeletvilágát, hogy Ádám azt egyenesen az õk városában, Ugróhelyen csalja meg, különbözõ kékharisnyás tanárnõkkel, könnyelmû festõ - és költõnõkkel, valamint a közismert “kirakatrendezõ kurvákkal”.

    Az alig tizenkilenc éves Rita, kétségbeesésében férjhez ment egy olyan, “korban hozzá illõ”, csöves legényhez, aki végre elkövette vele mindazt, amit Rita korábban Ádámtól igényelt: a szokásos házi pofozkodás mellett, a hajától fogva vonszolta végig az Aknavári albérleti lakásuk szobáin és konyháján, majd kétségbeesetten rugódta, annak reményében, hogy így kiverheti Ádámot a hirtelenül elvett gyönyörû mátkája fejébõl. A Skorpió Rita viszont egy olyan anya második gyermekeként jött a világra, aki második házasságában nem épp szerelembõl ment férjhez, hanem inkább azért, mert nem csak hogy jóképû és fiatal volt a Rita apja, hanem bárány lelkû férfiként, kezelhetõ is. Talán a szenvedélyes érzelmek (tûz) nélküli házasodás, talán a férj kezelhetõsége miatt, talán mindkettõ miatt együttvéve, Róza néninek soha nem volt rendes orgazmusa, de annál több, a tudattalan lelki világa mélységes fenekére rejtett bûntudata és még több, ugyancsak rejtett, férfi-ellenes neheztelése. Ezeknek, az anya által a tudattan alvilágba fojtott, rejtett negatív érzéseknek a következtében született Rita második gyermekként hat bolygóval a Skorpióban és ezért volt tele a mazochizmus határait is súroló önbüntetõ hajlamokkal. Mindez persze magas fokú fizikai, pszichikai és szellemi szívóssággal ruházta fel õt, és a vele majdnem egykorú kamasz férjétõl kapott, a szent realitásra való ébresztést szolgáló férfias kezeléseket, ha utólagos szanatóriumi ápolás segítségével is, de különösebb következmények nélkül túlélte. Önbüntetõ és önromboló Skorpióként, Rita Ádámtól is azt kérte szerelmük végnapjai idején, ráadásul az Ádám kisfia jelenlétében szembefordulva vele egy Istenhidegei lépcsõházban, hogy amilyen jól csak tudja, Ádám üsse meg õt, “Mert ha most nem teszed meg, egyszer örökre el fogsz veszíteni”. Ádám akkor elég férfiatlanul állt hozzá a kérdéshez, aminek következtében a Rita phütyiai jövendõlése meg is valósult:

“- Nagyon kérlek, ne csinálj ilyen jeleneteket Medárd elõtt.” Szegény Rita nem csak ott, abban a szerelmi verekedés színhelyének tökéletes háttérül szolgáló félsötét lépcsõházban maradt önbüntetési sóvárgásában kielégítetlenül, hanem a késõbbiek folyamán is.  Amikor Ádám higgadtan elmagyarázta, hogy õ, nem tudja kiszámítani azt, hogy a hatévi karatézás következtében felkeményedett csontos kezével pontosan mekkorát is kellene ütnie az elõtte álló törékeny és gyenge lányra, ahhoz hogy Ritának ne essen semmi baja, de ugyanakkor Rita elégedett is legyen az ütéssel.

- És különben is, nekem nem kell az olyan nõ, aki oda süllyed, hogy én egyszer is azt meg kelljen üssem.

    Ádámtól tehát nem kapta meg, az egyébként rendkívülien intelligens és tehetséges Rita a megrázó benyomások hatására megújhodni és spirituálisan újjá születni vágyó skorpiói természete a Rita személyi tudatát az erkölcsi megsemmisülés határhelyzetébe hozni képes férfias bánásmódot és ezért a késõbbiekben akkor sem volt hajlandó Ádámhoz vissza térni, amikor a csöves férjétõl elvállt és a romantikus újra egymásra-találásaik során Ádámmal együtt csalták meg az épp aktuális szeretõjüket. Hiába olvastak már mindketten Hamvas Béla mûveket és hiába volt gyûlt össze az Ádám rengeteg élettapasztalata, még ez sem volt elég a boldogsághoz. Skorpiók lévén, külön - külön kellett eljussanak a Keresztes Szent János által a lélek sötét éjszakája néven leírt lelki állapotig, a teljes személyi fagyhalálig, ahonnan visszafordulhattak a Jézus által Atyának nevezett egyetemes egység-tudathoz. Ezt az erkölcsi megsemmisüléssel járó teljes reményvesztettséget és elhagyatottság-tudatot nem tudták az egymás számára biztosítani és ezért mindketten tovább kellett lépjenek olyan, nem egyértelmûen Skorpiói szellemi struktúrákat megtestesítõ partnerek irányába, akikkel ezeket a megrázó élményeket átélhették. Hiába, hogy már Ádám számottevõen érett korú férfi volt a szerelmük idõszakában, mert spirituálisan mindketten éretlenek voltak még ahhoz, hogy a köves egoizmusukat feltörni hivatott, rájuk váró, drámai és tragikus élményekrõl képesek lettek volna lemondani az egymással való boldog együttélés érdekében.

      De jócskán elébe vágtam a történteknek és ez a sűrített információ-közlés azzal a veszéllyel jár, hogy mindaz, ami az író számára, majdhogynem kézzelfogható szellemi tény és spirituális igazság, az olvasó számára legfenebb egy abszurd próza-szöveg benyomását keltheti. Vegyük tehát az eseményeket szép sorjában: Amikor a harmincharmadik évét taposó, elvált Balog Ádám festőművész egy “a hegyen túli” szomszéd városi kulturális rendezvény alkalmával verset olvasni hallotta az akkor még alig tizenhat éves Ritát, szinte elakadt a lélegzete a lány szavaiból rá ellenállhatatlan erővel ható mágikus vonzástól. Mintha kábítószer hatása alá került volna, Ádámnak jött hogy mindjárt ott helyben, mindenki szeme láttára magához ölelje a lányt, és örökre egybeolvadjon annak a számára egészen ismerősnek, sőt: az ő lényegi énjével teljesen azonosnak tűnő lényével. Nagy önfegyelemre volt szűksége, hogy megtartsa az éberségét és e kényszerítő erejű vonzásnak ellenállva, ne tegyen valami, ha nem is botrányos dolgot, de olyan feltűnő gesztust, amely az egybegyűlt társaság tudomására juttatta volna, hogy meglett férfi és ismert személyiség létére, nyílt színen egy, a kamaszkor elején álló, még csaknem gyermeklánnyal akar kikezdeni. Amikor a későbbi intim együttléteik során visszapergették az emlékeiket, Rita egészen világosan visszaemlékezett arra, hogy amikor az Ádám kérdésére válaszolva megmondta, hogy tizenhat éves, számára nem is egészen meglepő módon, az Ádám szájából egy lemondóan-szomorú sóhajként, csak annyi tört fel, hogy: “- Istenem!” Még később, amikor a számára is váratlan féltékenységi rohamaitól és az édesanyja ijesztgetéseitől kétségbeesett Rita feleségül ment az akkor Ádámhoz viszonyítva partiképes angyalarcú fiatalemberhez, Ádám azon töprengett, hogy vajon a tizenhat éves Rita mire gondolhatott az első találkozásuk után, valahányszor Ádámnak erre a fájdalmas “Istenem” -jére gondolt. És mindig bánta, hogy abban az időben, amikor Rita még egészen őszinte volt hozzá, nem kérdezte ezt meg. Minden esetre ő akkor úgy képzelte, hogy a lány nem is sejti, hogy ő éjjel - nappal rágondolva mindent elkövet, hogy a Rita városát elkerülje, mert attól fél, hogy amennyiben több órán át Orsóhelyen kellene tartózkodnia, egyszerűen nem fogja tudni megállni, hogy ne keresse meg a lányt. Így, a sötét Ceausescu diktatúra ellenére is, Ádám számára különösebb zavaroktól mentesen, boldog szerelmi eseménytelenségben telt el a kedves és csinos otthoni szeretője mellett több mint egy fél év, miközben ő a lelke mélyén kétségbeesett erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy felejtse el valamiképp a hanglejtésével Ádámot önkéntelenül is, számára addig valamilyen ismeretlen misztikus mélységek felé emelő tizenhat éves lány emlékét. De hiába. A fél éves fölösleges forró-kása kerülés után, amikor az első hó lehullott a két várost egymástól elválasztó nagy hegyre, Ádám már azzal a tudattal utazott az Orsóhelyi vállalati kiküldetésére, hogy számára nincs további kiút: Ilyen hamar véget ért a szerelmi civakodásoktól mentes, békésen idillikus élete, amit az otthoni szőke szépség mellett eltöltött, és amiről Dóra mellett hét éven át álmodozott.  És amit alig egy éve, hogy elért, amikor a gazdag szerelmi és szexuális tapasztalattal is rendelkező bájos Ilonkája közölte vele, hogy egészen szerelmes lett belé és, hogy mennyire boldogító számára az a felismerés, hogy Ádámon kívül többé már nem érdekli egyetlen férfi sem a világon.

    Ádám, amikor végre elismerte magának, hogy tulajdonképpen már a Rita első vers-mondatainak meghallása után véget ért az ő idillikus szőke-boldogsága, már egészen elszántan utazott Orsóhelyre és az sem zavarta már, hogy a Rita édesanyja sehogy nem akarja megérteni azt, hogy egy harmincvalahány éves művészt, mi a bánatért érdekli az ő szemében még egészen gyermeknek számító kisebbik lánya. Még akkor is, ha Ádám egy egészen jól felépített, gyanú-elterelő mesét talált ki arról, hogy nem is a saját nevében beszél, hanem egy, még kevéssé ismert, de garantáltan hivatalos kulturális csoportosulás nevében. És, hogy ebben az esetben nem is annyira a lány személye a fontos, hanem annak a rendkívüli tehetsége és a versei, amit egy, a fiatal tehetségeket felkutatni és művelni szándékozó, megyei szintű kulturális program-terv keretén belül szeretnének kiművelni, és közlési lehetőséghez juttatni. Sőt, Ádám még akkor sem jött zavarba, amikor kiderült, hogy az anya még arról sem tud, hogy a lánya verseket ír egyáltalán, nem hogy azt, hogy Rita a saját verseivel (Később kiderült, hogy a találkozásukig igazából mindössze csak két verset írt, amelyeknek az egyike felolvasásával bombázta meg önkéntelenül az Ádám viharvert szívét. ) már nyilvános rendezvényeken is részt vesz. És, miután tisztázódott, hogy nem a nagyobbik lányáról van szó, akiről ugyancsak nincs, amiért tárgyalni, mert “sajnos már” menyasszony és miután kiderült az is, hogy a gyermekszámba menő kisebbik lány viszont, akiről elképzelhető ugyan, hogy verseket is ír az egyéb furcsaságai mellett, pillanatnyilag nincs otthon, udvariasan elnézést kérve a zavarásért, azzal búcsúzott el, hogy még fog telefonálni. Másnap délelőtt újra felhívta a családot és ekkor már Rita vette fel a telefont, aki úgyszintén nem értette a dolgot, de nem volt semmi ellenvetése az ellen, hogy Ádám az otthonában felkeresse és elolvassa a verseit és vele úgymond irodalmi  - művészeti témákról beszélgessen, annak érdekében, hogy Ádám megismerkedhessen a lánynak, mint a felnövekvő generáció egyik tehetséges képviselőjének, az életszemléletével és világnézetével. Ádám tehát elérte végül a célját és beszélhetett a gyermekes ambíciókkal és naiv elképzelésekkel vegyített eredeti és néha meghökkentő érettségről tanúskodó meglátásokkal rendelkező félig gyermek, félig kamaszlány Ritával, “szóközelben” annak a saját szobájában. Ha a pillanatnyi benyomása az is volt, hogy megszabadult a tehertől, mert szó sem lehet arról, hogy neki bármilyen szinten is partnere egy ilyen, a gyermekkorból még egészen ki sem lépett és ezért még teljességgel a szülők felügyelete alatt álló, végeredményben teljességgel tájékozatlan és műveletlen kamasz lányka, mélyen csalódnia kellett, amikor napok múlva le kellett mondania e racionális és józan gondolatairól, amibe utolsó szalmaszálként bele kapaszkodott. Mert e személyes találkozást követő látszólagos megnyugvás után néhány héttel, azon kapta magát, hogy valósággal ujjong a lelke mélyén, amikor meghallotta, hogy lehetőség nyílik egy több napos olyan vállalati kiküldetésre a környékre, amely közben az Orsóhelyi szállodában kell laknia. A fenébe is: ha már lúd, legyen kövér. Ádám tudta azt, hogy a vidéki terepmunkát délutánig el lehet végezni és rengeteg szabad ideje marad majd Orsóhelyen, ami alatt semmiképp nem fog kikerülni egy újabb Ritával való találkozási lehetőséget. És biztos lévén abban is, hogy bármi történjen is közötte és a lány között a jövőben, őt az ellenállhatatlan szerelmi érzései és nem a szexuális vágyai vezetik ebben az élet-játszmában ( És ennek következtében az ő szándékai egyértelműen tiszták még önmaga előtt is, és bármilyen irányba forduljanak is a dolgok, neki semmiképp nem szabad gyermeklányokat szédítgető szerepkörben megjelenni, még önmaga szemében sem.) hát előre telefonált Ritáéknak és udvarias módon jelezte, hogy újabb baráti látogatást szándékozik tenni. A lány szülei, a székely hagyományok szerint, ugyancsak udvariasan beleegyeztek a dologba és, amikor sor került a látogatásra, egy félórás hivatalos bájcsevegés után, talán semmit nem sejtve az Ádámnak a lány iránt érzett irracionális vonzalma felől, nyitott ajtó mellett, de egymásra hagyták kettőjüket a Rita szobájában. És ezzel elkezdődött a macska - egér sorsjáték. Amint Ádám azt a versolvasás alatt megsejtette, Rita nem csak kivételesen szép, hanem misztikus lény is volt, akinek egyet mondtak a többnyire még mindig gyermeki gondolkozásról árulkodó szavai és teljesen mást a majdhogynem szemérmetlenül bátran és mélyen az Ádám tekintetébe fúródó, a fél évvel korábbi vers-felolvasás másodpercei alatt is a lényéből felszínre törő, mély szenvedélyekről árulkodó barna szemei. Mivel Ádám a látogatást követő napon még nem kellett haza utazzon, a következő látogatást már nem harangozta be az egész családnak, hanem a korábbi beszélgetések folyamán megszerzett információval, hogy a lány délután jár iskolába, a látogatást követő második napon, egy Orsóhelytől mindössze néhány kilométerre fekvő falúban nagyon hamar elvégzett terep-szemle után, autóstoppal visszasietett a városba, ahonnan felhívta Ritát telefonon azzal a hírrel, hogy újból felmegy hozza.

    És itt álljunk meg egy nagyobb lélegzetre, mert mielőtt tovább pergetnénk a felszíni, fizikai eseményeket, vétek lenne kihagyni, nem csak az olyan láthatatlan dimenziókban: az Ádám tudatában és tudattalanjában folyó belső, lelki történések és szellemi folyamatok leírását, amely történések és folyamatok létezése nélkül, voltaképpen nem is lennének lehetségesek ezek általunk látott, érzékelt és észlelt, események. Ez után, a sorrendben a harmadik - és a második otthoni - találkozás után, Ádám számára, minden felnőttesen józan és felelősen racionális ellenérv ellenére, egészen világossá vált, hogy általa ismeretlen és egyelőre megfejthetetlen okokból, ha irracionálisan és a gyakorlati megélhetés szempontjából teljesen kilátástalanul is, de belezúgott a gyermek-lányba. A gyakorlati kivitelezhetőség, illetve kivitelezhetetlenség mellett viszont fenn maradt még egy annál is fontosabb kérdés: vajon a lány érez-e valamit abból, amit Ádám érez iránta, és ha igen, egészen pontosan mi az, amit érez, illetve mi az, amit a lehetséges érzelmeiről tud és egyáltalán fel meri-e, fel tudja-e azokat legalább önmaga előtt vállalni? Magyarán: ő tudta, hogy elfojthatatlanul szereti a lányt, talán máris ugyanakkora szenvedéllyel, mint Dórát az első találkozásukat követő harmadik hónapban, de nem tudta, hogy a lány érez-e iránta valamit és azt sem tudta, jobban mondva, félt attól, hogy a lány nem-e ijed meg és zárkózik el előle minden vonatkozásban, ha megtudja, hogy ő, aki majdhogynem az apja lehetne, ilyen szenvedélyes vonzalmat érez iránta? Másfelől ott volt a Ritának az Ádám szemeibe fúródó bátran-hosszas és sokat mondó, érzelmi és gondolati gazdagságról árulkodó tekintetének az emléke, amit Ádám semmiképp nem tudott másképp értelmezni, mint a lány nőisége mélységeiből jövő, szerelmi provokációt, vagy legalábbis, misztikus szerelmi kérdést - szerelmi kíváncsiságot, amit végső soron a lány az ő személyével szemben él meg. Mintha azt mondaná Rita az Ádám kutatóan -simogató tekintetébe kapaszkodó szemeivel: “ Tudnod kell, meg kell, hogy értsd, sőt: tudom, hogy tudod, hogy nem csak az a lány vagyok, aki itt most beszél veled, hanem egy egészen más lény, akiben sokkal több az érzés és a gondolat, mint amit ki tudok a gyermekeszemmel és a jelenlegi élet-ismeretem segítségével fejezni. De ki vagy te nekem és voltaképpen mit akarsz velem?” Ráadásul Rita ezt az Ádám által fenségesnek érzett - hiszen semmiféle gyermekes, vagy kamaszos riadtság, félelem nem volt benne -  mágikusan sokat mondó bűvös tekintetét, kimondottan csak olyankor “kapcsolta be”, amikor sem a testvére, sem a szülei nem voltak a szobában. Ádám nem tudta, tehát, hogy Ritának ez a nézése egyáltalán hozzá, neki szól-e, vagy általában a férfi nemnek. Hogy ő ébresztette-e fel benne, vagy az általa megtestesített férfi nem? Eldöntötte tehát, hogy amennyire lehet veszélyes, finoman puhatolózik a lánynál, miközben ártatlan gesztus gyanánt, mint jóakaró kulturális védnök, nála hagyja legkedvesebb a regényt, amit az addigi élete során olvasott: az akkoriban épp Nobel díjjal kitüntetett a Garcia Marquez Száz év magányát. És épp azért kellett az imént megálljt parancsolni a sors szálait, mintha minden felső értelem nélkül és automatikusan bonyolító, pergő események leírásába beleszédült írói lendületnek, mert Ádámnak ebben az ártatlannak látszó könyvkölcsönzési - szívesen nevezte volna akár könyv-adásnak is - mozzanatban, ott sűrűsödik az egész élet tudatos, vagy nem tudatos, de mindenképpen mágikus jellegű természete. Ádám ugyanis olyan szándékkal adta Rita kezébe a könyvet, amit egyszerű polgár-erkölcsi ítélkezéssel joggal nevezhetnék alattomos és önző lépre csalásnak. Hiszen ha nem is gondolta át racionálisan, de érezte, hogy a regény esztétikai erényein túl, egy olyan mágikus erővel is rendelkezik, amely egészen biztosan felébreszti a nemi szempontból érett kamasz lánynak nem csak a még esetleg szunnyadó szexuális fantáziáját, de, ahogy a Rita nyers természetét megérezte, csillapíthatatlan szexuális vágyakat fog ébreszteni benne. És Ádám majd minden erejével azon lesz, hogy időben ott álljon, a Rita ily módon kinyíló szexuális vágyainak a beteljesítési lehetőségeivel bíró, érett férfiként. A másik mágikus mozzanata a könyvkölcsönzésnek az volt természetesen, hogy ily módon Ádám nem csak közös képzelet-alapot teremthetett, de ezzel egy időben láthatatlan, de annál erősebb kapcsolatot is teremthetett a Rita gondolat- és képzeletvilágával. Hiszen legalább háromszor olvasta már a regényt és valamikor a regény egy-egy fontosabb mozzanatát ábrázoló vázlatok készítésével is szórakoztatta magát, különös hangsúlyt fektetve a regényben szereplő Buendia család sarjainak a mindent elsöprő rendkívüli élet- és szexuális erejének a kifejezésére. Balog Ádám tehát a váratlanul és minden tudatos szándéka ellenére hirtelenül rá törő tehetetlen szerelmi kiszolgáltatottsága megszüntetése, illetve a siker és a helyzet-biztosítása érdekében, önkéntelenül, vagy féltudatosan, de a Száz év magány kölcsönadásával egyértelműen szexuális mágiát gyakorolt a kamasz Ritával szemben. Nem csak az által, hogy a könyvben szereplő rengeteg falat rengető szerelmi és szexuális élmény leírását olvasva, biztos lehetett abban, hogy a zsönge lelkű Rita képzeletvilága az nemileg érett női szexuális ösztöneivel együtt felébred és megtelik a könyvben leírt szexuális orgazmusokra való vágyakozással, aminek a kielégítési készségét Ádámnak mindössze egyértelműen a tudtára kell adni a megfelelő időben. Hanem az által is, hogy valószínűnek tűnt az is, hogy a lány környezetében rajta kívül senki nem lesz, akivel “a regény mondanivalójáról”, illetve a regényben szereplő eseményekről, illetve azok mitológiai és metafizikai jelentéstartalmáról “esztétikai” szinten elbeszélgessen.

     Ádám tehát fülig szerelmes volt egy, a szerelem és a szexualitás démonai által még meg nem zavart gyermeklányba.  Aki feltehetően szűz és szexuális kérdésekbe járatlan volt ugyan, de akinek az éretten csillogó mély-barna szemei, amelyekkel nemcsak hogy állta Ádámnak a más nők és lányok által mikor szúrósnak, mikor félelmetesen szenvedélyesnek ítélt tekintetét.  Hanem ő maga volt az, aki, mint egy hollywoodi filmben, hosszas szemkapcsolatuk fenntartásával úgy ment ki a szobája ajtaján, hogy egy pillanatig sem eresztette el Ádám tekintetét, és csak az ajtófélfa közbeesése szakította meg ezeket a nyílt színi lelki-érintkezéseket. Természetes tehát, hogy azzal az önnyugtató tudattal, hogy ő “semmi rosszat nem akar” a lánynak és azzal, hogy bárhogyan is alakulnának a dolgok, ő inkább visszavonul, de semmiképp nem fogja hagyni, hogy miatta Ritának bármiféle baja is essen, ha már bele esett a szerelem csapdájába, meg akarta kísérteni a lehetetlent. És el akarta érni nem csak azt, hogy a lány is épp annyira szerelmes legyen belé, mint ő Ritába, hanem azt is, hogy ez egyértelműen világossá váljon mindkettőjük számára. Ezek után vethette volna-e a szemére azt, hogy önkéntelenül, vagy fél-tudatosan mágiát gyakorolt, amikor a Száz év magányt a lány kezébe adta, valaki, aki képes teljesen tisztán belátni az Ádám lelkébe? Hiszen ő mindössze azt szerette volna elérni bármi áron, hogy a közöttük levő, akkoriban - és elsősorban a lány szempontjából - ijesztően nagynak tűnő korkülönbség ellenére, a lány is viszont szeresse őt épp oly ellenállhatatlan vonzalommal, mint amilyen tompíthatatlan vonzalmat érzet ő a lány iránt?

   Ebben a helyzetben ugyanakkor, talán a szerelmes Rita részéről is természetes volt az a hosszú hónapokig fenntartott lelki törekvés, amivel elsősorban nem is Ádámot, hanem saját magát és talán a barátait, barátnőit szerette volna meggyőzni arról, hogy nem adta be teljesen a derekát, nem hódította meg őt teljesen a férfi.  Holott Ádám már a harmadik találkozásuk alkalmával, aminek a leírását jónak láttam az imént megszakítani, és amikor először tárta fel nyíltan lelkét a lány előtt, elmondta, hogy bármit is érezne a lány ő iránta, bárhogyan alakulna a kapcsolatuk a jövőben, ő semmiképp nem akar sem a győzedelmes szívtipró, sem “a fiatal csirke fejét elcsavaró” vén róka szerepében tetszelegni sem mások, sem önmaga előtt. Sajnos, annyira összetett játéka volt mind a sorsnak, mind ennek a furcsa, életkor szerint egymáshoz semmiképp nem illő szerelmesnek az egymás iránt érzett intenzív vonzási és kétségek - önféltések miatti taszítási játéka, hogy a legőszintébb megnyilatkozások is csordultig telítődtek hátsó gondolatokkal - számításokkal és viszont: A létrontás logikája szerint ítélkező polgári erkölcsi kódexek alapján a legtisztátalanabbnak számító mágikus, vagy számítóan furfangos trükk is, amit puszta önvédelemből a másik legyőzésére eszeltek ki, végső soron a teremtés legelső funkcióját: a szerelmi kiegyenlítődést, a nagy unio mystica megvalósulását szolgáló egyetemes szerelmi beteljesülés jegyében fogant. 

    Tény, hogy bármit is tett, vagy nem tett Ádám az általa sors-támadásként érzékelt szerelmi vágyainak a beteljesülése érdekében, hogy bármennyire is ama fogyasztói morál szerinti tiszta szándék vezérelte tetteiben, amely alapján a tizenkilenc, a huszadik és a huszonegyedik század keresztény civilizációjának család-tagjai egymást is elfogyasztandó objektumként kezelik, inkább a sikertelenségtől való félelmében, mint bátor céltudatossággal, öntudatlanul, vagy fél-tudatosan, de szerelmi mágiát gyakorolt. Aminek a negatív visszahatásait természetesen neki kellett elszenvednie mind a Ritával való szerelmi kapcsolata jellegében, mind a későbbi kapcsolatainak a természetében. Sőt! Amint nagyon sok évvel később számára ez kiderült, szerelmi mágiát gyakorolt akkor is, amikor a hegyek között, ahol Ádám a terep-munkáját végezte, az erős sodrású hegyi patakként alázúduló, de néhány kilométer után csendesülő folyóvá alakuló sziklás partján, amely tíz kilométerrel alább kettészelte azt a várost, ahol Rita lakott, a hangos vízmorajlásba tiszta szívű betörőként egy órán át “belemondta” a Rita iránt érzett szenvedélyes szerelmét. Amelyet épp oly erősen sodró erejűnek és tisztának képzelt, mind a felső szakaszán hegyi patakként alázúduló folyó vízét. Ádám, ha nem is tudta racionálisan, de misztikus intuíciójával, amiről akkoriban szintén semmit nem tudott, egészen pontosan érezte, hogy milyen súlya van és, hogy milyen következménye lesz annak, amit csinál. Ezért “biztosra ment”, amikor látszólag közömbösen a Ritának az általa biztosított irodalmi felfedezéseiről: új olvasmány- élményeiről érdeklődve felhívta a lányt, és biztosra ment, amikor egy hónap múlva újabb több napos vállalati kiküldetést vállalva és a Rita családjánál előzetesen bejelentve magát, egy - egy Dylan Thomas, Rimbaud és Rilke verseskötettel, valamint a Bulgakovnak A Mester és Margaritájával a hóna alatt megjelent a lánynál. Biztos volt tehát abban, hogy a lány, ha nem is viszonozza az ő szerelmét akkora erővel, mint ahogy ő vonzódik iránta (Hiszen ő is úgy gondolta, hogy igaz az, amit az egyik pszichológus barátja fogalmazott, ti., hogy egy ilyen süldő lánykának, még nincsenek is kifejlődve a szerelmi érzések egészséges átéléséhez szükséges lelki szervei. ), azonban egyre inkább vonzódik iránta, legalább úgy, mint idős és tapasztalt (de remélte ő: valahol mégiscsak “partiképes”) férfira, akinek az általános látásmódja merőben elüt a Rita Ádámmal egy idős tanárai látásmódjától, vagy legalábbis attól a hivatalos életfelfogástól, amit a tanárok az iskolában kénytelenek voltak képviselni. És akinek az univerzálisan liberális ízlése - amit ugyanakkor Ádám nem próbált Ritára erőltetni, hanem inkább megcsillogtatta előtte, mint a tömeg kultúrában és a középiskolás tankönyvekben használt közhelyektől, esztétikai - filozófiai dogmáktól és babonáktól megtisztított, szabad gondolkozásban való gyönyörködés lehetőségét - természetesen jobb hatást gyakorolt egy “verseket is író, furcsa kamasz” lányra, mint a polgári ízlés, ami szerint a Rita környezete élt és gondolkozott. Ezért még az sem bántotta, amikor az egyre nyíltabb célzásaira és kérdéseire, a lány azt mondta neki, hogy őt nem érdekli az Ádám személye, hogy nem zavarja ugyan, ha Ádám őt meglátogatja, de érzelmileg nem érez semmiféle vonzódást iránta, és emiatt úgysem lesz soha az övé. Hogy maximum barátok, ha lehetnek, de nem látja be, hogy egy olyan komoly és “befutott” férfinak mi szüksége lenne egy X. osztályos diáklány barátságára és ezt a környezetük nem értené-e félre? Arra, hogy Ádám arra gyanakodjon, hogy a lány nem egészen őszinte, nem csak a Rita folytatódó, valóságos férfi-bűvölő mély szemezései adtak okot. Hanem az is, hogy a “mindent, ami Ritával kapcsolatos tiszta lappal csinálni” jellegű törekvései közben és annak illusztrálása képpen is, hogy ő nem a fiatal csirke fogás reményében vállal el mostanában minden Orsóhelyre szóló - egyébként fáradságos és költséges - vállalati kiküldetést, amelyek közben ráadásul lemarad az otthoni Karate-edzésekről, azt is elmondta, amikor a lány iránt érzett “tiszta szerelmi” érzelméről beszélt (Aminek, azért hogy, az őt tehetetlenül a lány felé taszító - lökdöső, sodró erejének csak a felét vallotta be, egyrészt, hogy nehogy megijessze a lányt, másrészt érett férfiúi önérzetből. ), hogy neki otthon van egy szexisen szép, Ádámhoz képest ugyancsak fiatal és ugyancsak érdekes-furcsa egyéniséggel rendelkező Ilonkája, akivel nagyon harmonikus a kapcsolata, de akiről mindezek ellenére Ádám kész lemondani, ha Rita netalán osztja vele és viszonozza az ő iránta érzett érzelmeit - vonzódását. Rita persze, hallani sem akart ilyesmiről.  Mármint arról, hogy Ádám ő miatta lemondjon az Ilonkával való kényelmes és Ádám számára nem utolsósorban szexuális nyugalmat is biztosító viszonyáról.  De nem azért, mert ismeretlenül is sajnálná Ilonkát, mint olyan női társát, aki teljesen ártatlanul fog szenvedni akkor is, ha Ádám és Rita között nem történik semmi, a baráti viszonyon kívül, és ezt a szenvedést akkor sem érdemli meg, ha Rita, az Ádám magyarázatai, vagy női intuíciója segítségével, hamar megértette az Ádám felől érkező - Ádám által érzett - két féle szerelmi érzés közötti különbséget.

   Szegény Rita. Ha tudta volna, hogy az ő melegedő szívében is kezdett kitekeredni az egyéni és az egyetemes sors-erők által irányított szerelem kígyója, bizonyára nem lett volna ilyen magabiztos és mindenben a szívére, Ádámra és nem a gyermeki félelmeit szolgáló eszére hallgatott volna. De nem hallgathatott a szívére, hanem először a férfitől, illetve a szerelmi sodródástól - alárendelődéstől való félelmét, majd az óvatosságát, illetve az elköteleződéstől való félelmét szolgáló eszére, mert hat bolygós Skorpióként épp az volt a sorsa, hogy élete első szakaszában valamikor végérvényesen csalódjon a félelmei által mozgatott eszének a józan ítélőképességében. De nem, ahelyett, hogy már kezdettől az Ádám által felajánlott nyílt szerelmi kapcsolatot legalább önmaga előtt felvállalja, egy furcsa, gyermekes kettős játékot alakított ki, amely az élet által felvetülő új és új problémák és a pergő események sodrában mikor teljesen eltűnt, mikor teljes intenzitásban visszatért. És aminek az volt a lényege, hogy miközben az általános viselkedése azt bizonyította, hogy nagyon is szerelmes Ádámba, szavaival ennek az ellenkezőjét bizonygatta. Így még az első csókjukat is, sőt, még a néhány hónap múlva történt szüzessége elvesztését is sikerült Ádám felé úgy megélnie, mintha abban, ő ártatlanul venne részt, mindössze csak a kényszerítő körülményeknek engedve. Az első, Ádám számára felejthetetlen csókolózásuk úgy esett meg, hogy miután Ádámnak egy sokadik ostromát a szavaival visszaverte, miközben a szemei egyáltalán nem azt jelezték, hogy a lelke ellenkezne, azt mondta Ádámnak, hogy megengedi, hogy “megpuszilja”, ha az megígéri, hogy soha többé nem tér hozza vissza és végleg elfeledi. Ádám, később nem tudta egészen biztosan, hogy akkor ő mindössze kockáztatott-e, vagy egészen biztos volt abban, hogy semmi baj nem történik - mármint hogy Rita a következő alkalommal, nem fog egy újabb találkozás elől elzárkózni, illetve nem fogja kidobni - ha nem tartja be a szavát. Tény, hogy egy pillanatig sem habozva és annak ellenére, hogy a szülők is otthon voltak, azonnal beleegyezett az alkuba. És azt nem csak azért nem bánta meg, mert Rita, mintha annyira ártatlan lenne, hogy nem tudna különbséget tenni a puszi és a csók között, nem csak hogy hagyta, hogy Ádám teljesen ráfordulva és őt átölelve, hosszan szájon csókolja, hanem a nyelvét is bátran oda tartotta Ádám nyelve elé. Ez után persze, hogy nem volt megrémülve a lépcsőházban sem, amikor az őt a lakásajtón kikísérő Rita, mint egy romantikus drámai jelenetben, a félig rácsukott ajtó résén át, halkan, de nagyon határozottan utána suttogta, hogy soha.

    Persze, ez a soha, soha nem jött el, mert az elválásuk után is - a Rita hirtelen berobbanó, de egy évig sem tartó házasságát kivéve - jó barátok maradtak. És Ádám, ez után az első szószegés után, néhányszor még egészen komolyan megfogadott néhány végleges távozást az egyre mélyebb és hosszabb csók váltási lehetőségek érdekében, mielőtt pajkosan vicces rituálévá változtatta azt a szokást, hogy végleges távozásokról szóló fogadkozással vezesse be az egyre hosszabbá és hevesebbé váló csókos szerelmi ölelkezéseiket. De amikor idáig eljutottak, már tavaszodott és a tavaszi napsugarakkal és a fák első rügyeivel együtt a Rita félelme is felengedett, a lelke kinyílt és a tekintete egyre melegebben fúródott az Ádám szemeibe, mígnem egy délután azon kapták magukat, hogy az egyik közös barátjuk házában, amelyben, nem tudni, hogy miként, egyszer csak magukra maradtak, a szabadon-heves csókolózás közben kezdték vetkőztetni egymást. Igen, nem csak Ádám kezdte kigombolni az Ártatlan Rita ingét, hanem az is az Ádámét, mert ahogy telt az idő, illetve, ahogy növekedett a találkozásaik száma, Rita egyre inkább bizalmasabbá és bátrabbá vált.  És miután a férfi arcát és a fedetlen nyakát is kezdte simogatni csókolózás közben (Ádám nem szeretett magas nyakú pulóvereket hordani és télen is szeretett Petőfisándorosan kigombolt gallérú, nyitott nyakú ingben járni. ) egy idő múlva többször megtörtént, hogy  a gyermeki, de erős kezeivel felhúzva az Ádám ingét, egész karját bedugta az ing alá, majd ráfonva kezeit a férfi csupasz derekára, teljes erejéből ráhúzta a törékeny medencéjét, annak a nadrágja börtönéből szabadulni vágyó, a nadrág anyagát is átforrósító hímvesszőjére. Szerencsére Ádámnak sok ilyen, első aktus-előtt tapasztalata volt szűz lányokkal fiatal bulizó korában, ezért azt sem gondolta, hogy ez azt jelenti, hogy Rita átveri őt és valójában több férfival volt már dolga és azt sem, hogy Ritának ezek a máskori viselkedéseihez képest meglepően felszabadult szexuális gesztusai azt jelentenék, hogy ott azonnal szeretkezni is lehet. Sőt. Ő, aki nem csak jóval idősebb volt Ritánál, hanem, anélkül, hogy ilyen vágyak, vagy szándékok vezették volna valaha is őt a nőkkel - lányokkal való viszonyaiban, több esetben került olyan helyzetbe, hogy úgymond ő volt az első férfi, akivel az adott - szűz - partnere lefeküdt (Többnyire az a néhány lány, aki egyben az ifjúkori szerelmi drámáinak is a hőse volt, de nem csak azok. ), nagyon jól tudta, hogy a nők későbbi szexuális életére - pontosabban az orgazmus készségére - nézve fatálisan sülhet el egy ilyen előkészítetlen, mindössze a felkorbácsolt nyers ösztönök és a pillanatnyi bódulat hatására elvégzett defloráció. Ezért a hirtelenül-véletlenül üresen maradt barátok lakásában sem gondolta egy pillanatig sem az, hogy most aztán végre a magáévá teszi a lányt, de az egymást vetkőztető játékot nem akarta megszakítani, mert nagyon akarta, nem csak Ritán látni azt, hogy Rita meddig hajlandó elmenni, és nem csak azért, mert a lányt magát akarta látni teljesen meztelenül és a szó szoros értelmében gyönyörködni akart a Rita gyönyörűnek képzelt szemérem-teste látványában. Hanem azért is, mert azt akarta, hogy Ritának legyen része a meztelen ölelés élményben, és a vele szembeni meztelenségi élményben. És Rita tényleg nem állt meg útközben és végre ott állhattak - feküdhettek egymással szemben teljesen meztelenül, és meg is kísérelték a szeretkezést, de Ádám akkor már annyira biztos volt mindenben, ami a lánynak a hozzá fűződő érzelmeit és szándékait illeti, hogy egyáltalán nem ijedt meg és nem is erőltette tovább, amikor abban a bizonytalan helyzetben és azon a keskeny ágyon, nem sikerült a behatolás az első nekifutásra. Öltözködés közben Ádám majdhogynem úgy nyugtatta Ritát afelől, hogy nincs semmi baj, mint ahogy őt nyugtatta valamikor tizenöt évvel korábban egy nála mindössze egyetlen évvel idősebb, de sokszorosan tapasztaltabb, érettebb és olvasottabb-tájékozottabb lány, amikor sehogy nem tudott belenyugodni, hogy életerős bika létére “csütörtököt mondott” pontosan akkor, amikor a reménytelen álma valóra vált. Holott a nő, akit egy korábban egy egész éven át ostromolt szerelmével, mielőtt csüggedten végleg lemondott volna róla, és aki akkor váratlanul felkereste őt a munkahelyén épp a munkaidő lejártával, majd felment hozzá az albérletébe és lefeküdt vele, nem hogy szép, hanem gyönyörű volt. A két helyzet közötti különbség az volt, hogy Rita nem volt egyáltalán kétségbeesett, hanem jó tanítványként csupán kíváncsi arra, hogy Ádám miket mond, illetve, hogy miként értelmezi a történteket - és, amint az később kiderült, arra, hogy mikor próbálhatják meg a dolgot megint. A hasonlóság viszont az, hogy a csütörtököt mondott szexuális kapcsolat-felvételi kísérlettel együtt Ádám már szinte akkoriban is párhuzamos szerelmi kapcsolatba került, ugyanis számára mindig lehetetlen maradt eldönteni, hogy az életében hirtelenül újból és meghökkentő - sőt: viruló férfiasságát lefagyasztó - valóságosság-közelben felbukkanó kamasz álmainak a megtestesítője volt-e az élete első szerelme, vagy a teljes szerelmi élmény, amit a két éven át tartó Hajnival való romantikus viszonya jelentett? Mert bármilyen tisztán is szerette ő akkor Hajnit - voltaképpen akkor fogadta el, akkor fogadta el a váratlan-hirtelenül rátörő Ritáért érzett ellenállhatatlan vágyait, amikor arra gondolt, hogy lehetséges, hogy ez tulajdonképpen az élet ajándéka kell, hogy legyen. Vagyis egy nagy és egyedülálló lehetőség, hogy mindazt, amitől megfosztotta őt korábban az élet a Hajninak az egyre inkább visszavonhatatlannak bizonyuló eltűnése, visszakaphassa és megélhesse - lehetséges, hogy hajlandó lett volna Évával is viszonyt folytatni, ha nagy meglepetésében és az Éváról egy éven át táplált szerelmi-szexuális álmai által keltett izgalmában szexuális aktus előtt nem mond csődöt azon a szép júliusi délutánon.

    De Ádám szerencséjére akkor annyira megijedt és annyira szégyenkezett az akkori csődje miatt, hogy a másfél év múlva átélt eltűnési tragédiáig, tiszta és nyugodt lélekkel folytathatta a szerelmi viszonyát Hajnival. (Aki viszont nem mondott csütörtököt, amikor őt csábították el egy buli alkalmával egy évvel később miközben Ádám katona volt, mivel a természet szent bölcsessége szerint, a nők nem szoktak begörcsölni a vágyott, vagy a hirtelenül lehetővé váló szexuális aktus előtt, hanem csak azután, miután a ptenciális utód létrehozásához szükséges férfi ondó már bejutott a hüvelyükbe. ). És szerencséjére, amiként Évát nem zavarta, hogy ő időközben szerelmes Hajniba, látszólag Ritát sem zavarta különösebben, hogy Ádámra vár otthon a csinos Ilonkája. Annak tudatáról, hogy mi volt akkor fontosabb az időközben a tizenhetedik évébe jól behatolt, nemileg ugyan érett, de tízedikes diák-státusában még egészen a szülei fennhatósága alatt álló Ritának: A szüzességétől megszabadulva, az olvasmányok, a filmek és a diáklány kollégáitól hallott beszámolók által felizgatott képzeletét és a rejtett vágyakozástól egyre sűrűbben és hevesebben átforrósodó testét a megálmodott valóságos szexuális élményben és gyönyörben részesíteni, vagy netalán az Ádám odaadó szeretőjévé válni, úgyszintén le kellett mondania Ádámnak a testileg ugyan valamelyest lecsitult, éber családapai visszaemlékezései folyamán. De akkorra szert tett már annyi bölcsességre, hogy egyáltalán ne hagyja zavartatni magát a lét legrejtettebb titkait kutató - kereső megismerő kíváncsiságát ezek, a pszichológus-író kollégái által a női lélek izgalmas rejtelmei című fejezeteként bemutatott talányok, és amelyekről tudta, hogy legfeljebb a hiuságát érinthetik, amiért viszont még a füle botját sem érdemes mozdítani a lelki szegények mennyországába bejutni akaró személynek. Tény, hogy egyikük sem bánta meg azt, hogy az első aktust nem akkor élhették át, amikor az élmény elérési vágya oly nagy hévvel rájuk tört a barátaik üresen maradt otthonában, mert annál jobban sikerült másnap délelőtt, teljes biztonságban és intimitásban, otthon, a Rita ágyában.

    De az is igaz, hogy amennyire álomszerűen szépre: a szertartásosságig menően misztikusra és romantikusra sikerült az első, mindkettőnek a teljes szexuális behatolási-befogadási élményt biztosító egybeolvadás, később Ádám számára épp annyira a fölöslegesség érzetét is keltette pontosan az, hogy ez ennyire jól sikerült. És Ádámba nem csak az utólagos végleges elválás miatt merült fel ez a fölöslegesség-érzete, hanem nagyon sok későbbi esemény miatt. Ilyen volt például Ritának az aktus utáni hetekben tanúsított, annak fényében már egyszerűen csak vagy ostobának, vagy igen furcsán esze-mentnek (hülyének), esetleg a férfinek a későbbi kézben tartás érdekében történő megbolondítását célzó, egyenesen ördögi rafináltságra gyanakodni engedő magatartása miatt, amivel megint valami olyasmit akart sugallni az Ádám számára, hogy hiába vette el a szüzességét, mert úgysem lett egészen az övé. (Amire, Ádám szerint legalábbis, akkorra már nem volt semmi szükség) És ilyen, az első, Ádám számára is gyönyörű egységesülés misztikáját fölöslegessé tevő ténynek bizonyult az a Rita tényleges el nem köteleződésére következtetni engedő esemény-sor is amikor Rita egy, a nővérénél és a sógoránál töltött buli után, éjszakai sétára indult a sógora kaszkadőr barátjával, aki állítólag Ritát megerőszakolta egy mezőn, anélkül, hogy a bugyiját letépte volna. (Ádám el tudta képzelni, hogy bulizás közben, Rita a kaszkadőrre is olyan sokat sejtető szemekkel nézett, mint rá annak idején, amit a kaszkadőr táncra való felkérésként, de legalábbis táncolásra való kedvként értelmezett. ) Sőt: Amikor mélyebben vissza gondolt a történésekre, az is feltűnt, hogy Rita az Ádám által misztikusnak érzékelt, első romantikus aktust is igazából úgy élte meg,  az egész játszmát úgy rendezte meg , hogy az a szó és hang nélküli csendes és finom intimitás, amit Ádám misztikusnak vélt, mintha inkább azt hivatott sugallni, hogy az egész aktus a Rita józan jelenléttudata nélkül történne.  Mintha arról lenne szó, hogy őt az aktusért semmiféle kezdeményezői, józan résztvevői felelősség nem terhelne.

    Ádám úgy döntött, hogy a közös barátnak a házában történt szenvedélyes vetkőzés és szeretkezési kísérletet követő másnapon reggel nem megy terepre - hiszen azt soha nem kérdezte tőle senki, hogy a nap milyen időpontjában végezte a jelentésekhez szükséges adatgyűjtéseit és megfigyeléseit - hanem reggel miután felkel, beszól Ritának telefonon, hogy felmegy hozzá. Rita ezen egyáltalán nem csodálkozott, hanem csak annyit mondott, hogy rendben, az ajtó nyitva van. Ádám, ahogy belépett a csendes lakásba, már tudta, hogy annak ellenére, hogy erről nem beszéltek, Rita mindent tud a szándékáról és most és így akarja ő is, hogy a nagy esemény megtörténjen. Csendben benyitott a Rita szobájába, és csakugyan: Rita az ágyban volt és úgy tett mintha aludna, holott kilenc óra már rég elmúlt és Ádám tudta, hogy Ritát az édesanyja minden reggel nyolc után fel szokta hívni a munkahelyéről és megbeszélik a Rita teendőit (reggelizés, délelőtti takarítás, mosás, ebédhez való vásárlás, telefon- vagy villanyszámla fizetés, nagymama látogatás, stb. Mikor hogy.). Ádám visszament tehát és bezárta a bejárati ajtót, majd a Rita szobájában teljesen levetkőzött a feje búbjáig paplan alá bújt Rita háta mögött és a paplant félrehúzva, bebújt mögéje, finoman átölelve azt.

   Nem kapkodott. Sokáig időzött ebben a puha ölelésben egyrészt élvezve - átélve a helyzet nagyszerűségét és időt adva a szűz Rita testének, hogy az idegvégződései indítsák el a rendeltetésük szerinti finom bizsergéseket és a megfelelő nedvek kiválasztását, a szerelemcsatornák zsilip és szeleprendszerének felvonását - megnyitását és a nedvkamrák elárasztását, majd simogatni és csókolgatni kezdte. Az átlátszó selyemhálóing levétele elég bonyolultnak bizonyult, mivel Rita ragaszkodott ahhoz, hogy alvónak tetesse magát, de miután a sors-hálával eltelt Ádám a jobb keze hosszú és gyűrűs ujjával a lány csiklóját, majd a finomabbnál finomabb nedvekkel elárasztott hüvelye belső falát is több ideje simogatta, hevesen magára húzta a férfit, és szenvedélyesen csókolni kezdte. Ez már biztos jelzés volt arra, hogy semmi nincs elsietve, elkezdődhet a behatolás. Igen ám, de Ádám hiába tudta, hogy egymással párhuzamosan tartott női lábakkal, illetve combokkal, legyenek azok a leg ellazultabb állapotban is - de mindenkép az átlagot, ha csak néhány centivel is, de meghaladó péniszével - lehetetlen a szűz lányokba való behatolás. Ezért, hogy a Rita által kezdeményezett misztikus hallgatást és ezzel a pillanat varázsát se törje meg, a lábaival addig ügyeskedett, amíg valahogy széttárta, kétoldalt felemelte és a saját dereka köré helyezte annak a lábait. Ez a művelet arra is jónak bizonyult, hogy a heves férfiasságát valamelyest lecsitítsa illetve/és a hímvesszőjét valamelyest megpuhítsa. Ennek azért örvendett, mert korábbi tapasztalataiból tudta, hogy a közhiedelemmel ellentétben, nem a Botond féle konstantinápolyi várkaput betörő buzogány a legalkalmasabb a defloráció misztikus-alkímiai művelet végrehajtásához, hanem a lehetőleg csak félig kemény, rugalmas, de nem teljesen lekonyuló hímtag.

   Szegény Dóra, bár majdnem kétszer akkora medencével és szemérem-tájékkal rendelkezett, mint Rita, az első kapu-roham után sírva fakadt. Majd miután több órás meggyőző munka után erőt vett magán és megígérte, Ádámnak, hogy többet nem sír és nem kiabál, egyszerűen megfogta Ádám csípőjét és attól fogva kétszer is ledobta magáról a belé nevelt őrültségek és az anyai ágon örökölt férfi, gyermek és életellenes szellemi programjai erejéhez képest igen éretlen és gyenge, ráadásul mindössze a negyedik deflorációjánál tartó Ádámot. Ádám igazából a Dóra szüzességi állapota - bestiális állapot, ahogy ő azt akkoriban nevezte - megszűntetésekor jött rá a fentiekre.  És amikor a későbbiek folyamán még beavatandó szüzekkel találkozott az ágyban, azt a taktikát választotta, hogy addig dörzsölte a hímvesszőjét az illető hölgy pucájához, amíg elélvezett, majd mikor észrevette, hogy a barlangüregei újra kezdenek feltöltődni vérrel, nem várta meg, hogy tovább merevedjen, hanem “félkeményen”, sőt: Negyed-keményen becsúsztatta-begyömöszölte a szűzhártya fölötti résen a lányok hüvelyébe, és miután egészen bent érezte magát, csak azután kezdte el nagyon finoman a be-ki - lökődő mozdulatokat végezni. Az ily módon, odabent a helyén fokozatosan megkeményedő és lassan megmeredő pénisz viszont nem szétszakította, hanem finoman félrenyomva, úgy morzsolta szét a szűzhártyákat, hogy a lányok semmiféle fájdalmat nem éreztek, mert a szexuális érzet, ha nem is volt még az elsőből orgazmus-kiváltó, elnyomta a szűzhártya lassú és megosztott szétmorzsolódásának az érzetét. (Jóval a Rita szerelem és az Andrea szerelem után is, amikor már az időközben szerzett misztikus tudása révén, az ők elvesztése által okozott lelki traumát követő korai magömlés poklán is túljutott, Ádám két hihetetlen sikerélményben is részesült, amely abból származott, hogy a deflorációt követő aktus közben a lányoknak nem csak hogy jól érzékelhető, hanem egyenesen heves orgazmusa volt.)

    Ádám tehát, izmos dereka körül a lány puha lábaival, bal kezével a Rita hóna alatti ágyrészen támaszkodva, jobb kezével a saját félpuha hímtagját irányítva, a lány gyönyörű arcának minden rezzenésére figyelve, lassan - lassan behatolt annak a befogadásra az aktust megelőző több napi és több órás vágyakozás által teljesen felkészített hüvelyébe.  Majd, amikor a hímtagja minden sejtjével érezte, hogy az teljesen bekerül a világ legjobb helyére, a miután a felszabadult jobb kezével egészen félresimította jobbra és balra a lány fanszőrzetét, finoman becsúsztatta a lány bal tompora alá, miközben a bal karját a könyökétől fellazítva, felcsúsztatta a nádszálvékony lány bordái fölött és lapockái között annak a nyakához.  És így, már csak a bal könyökén tartva magát - nehogy a törékeny testét szétnyomja huszonöt kilós többletével - óvatosan ráfeküdt, miközben a két test és a két lélek egyre jobban egymásba illeszkedett és egy mély csókkal mintegy megpecsételve a visszavonhatatlan eseményt, egybeolvadt. Természetesen, az együttlét és - legalábbis a fizikai - egyé olvadás érzetén kívül, különösebb élvezet-élményt nem nyújtott egyikük számára sem ez, a deflorációt követő első szeretkezés és annak ellenére, hogy Rita semmiféle csalódásnak a jelét nem mutatta, Ádámnak mégis volt egy olyan érzése, hogy még vár valamit, ami a szeretkezésről szóló korábbi képzelgéseinek inkább megfelel. Ezért szükségesnek érezte majdhogynem tudományos okfejtéssel elmagyarázni, hogy Ritának egyelőre meg kell elégednie azzal a tapasztalattal és élménnyel, hogy teljes mértékben nővé vált és magába fogadott egy férfit, mert a szexuális gyönyör- érzet csak később, a valahányadik szeretkezés után fog megérkezni. Bármennyire is volt azonban Ádám jártasabb Ritánál ezekben a kérdésekben, egy olyan fontos dolgot nem tudott még akkor, amit, amennyiben például az Ádám lakásában történik meg a nagy esemény és nem a Rita szüleinek a lakásán, ahol Ádám - amint hónapokkal később kiderült: teljesen fölöslegesen - szorongott attól, hogy a lány szülei közül valamelyik véletlenül hazajön, és őt rajta kapja - a tizenhét éves Rita is joggal elvárt tőle. Ezért a hónapokon át egyre intenzívebb reményként a szívében melengetett és végre beteljesült szerelmi boldogságában megbocsáthatatlanul tévedett, mert Rita nem magyarázkodást - és semmiképp nem mentegetőzést - és nem is elméleti okfejtéseket várt tőle. Hanem egyszerűen azt szerette volna, ha Ádám nem elégszik meg a kétszeri “látogatással” és a második szeretkezés után nem kezd öltözködni és készülni ara, hogy a soron következő falúba kimenjen, hogy a vállalati terepmunkáját is elvégezze, hanem azt, hogy maradjon mellette az ágyban és nyugodtan ölelgessék-simogassák egymást és így, ebben az idillikus intimitásban beszélgessenek órákon át. Hiába, hogy Ádám Dórával megtapasztalta a szeretkezések utáni órákig tartó intim együttlétek varázslatos hangulatát és bármennyire is volt tapasztalt ilyen téren, gyakorlatilag nem tudta, hogy az egészséges nőknek - és a lányoknak - a szeretkezések utáni hosszas együttlét a szeretett férfival majdhogynem magánál az aktusnál is fontosabb. Ezért nem csak akkor: a Rita életében talán a legfontosabb aktus után, hanem a későbbiek folyamán sem volt, ahogy Ritának ezt a, konkrétan és pontosan csak egy év múlva megfogalmazott elemi vágyát - elvárását kielégítse. Talán ha tudta volna, sőt: ha spirituálisan is megértette volna azt, hogy a szeretkezések utáni hosszas intim együttlét mennyire fontos általában a nőknek - de kiemelten Ritának - mindent megtett volna annak érdekében, hogy ne a Rita otthonának számító, de mégiscsak a szülei lakásában szeretkezzenek. De Ádám nem csak, hogy nem tudott a Rita részéről egyre intenzívebb, hangtalan követelőzésig elmenő mohó vágyakozással induló szeretkezéseiknek erről a hiányosságáról, hanem a későbbiek során sem érzett rá ennek a fontosságára. És amikor a szülők tiltása miatt egy Ádám által bérelt sportszállói szobában voltak együtt, ahol nap közben annyit tölthettek volna egymás mellett zavartalanul, amennyit akartak, Ádám nem hallgatván a lánynak erre a kérésére, addig erősködött, amíg a két-három szeretkezést követő szabad órában, amit még együtt tölthettek volna, mindig elcibálta a lányt egy - egy közös barátjukhoz, mikor egy színházi előadásra, mikor moziba.

    De nem csak azért végződött rosszul az első nagy találkozás, mert a kielégült Ádám, mind a vállalati kötelezettségeinek az elintézési kényszere, mind a Szülők általi rajtakapástól való szorongása miatt, a második aktus után, ha nem is azonnal, de ott akarta hagyni a további szerelmes enyelgésre vágyó Ritát. Hanem azért is, mert Rita,  (Talán épp ennek a negatív élménynek a hatására. ) amikor Ádám az esti “hivatalos” látogatását tette, és amikor magukra maradtak a Rita szobájában, azt mondta, hogy a dél óta megfontolta és megbánta a dolgot, és azt kéri Ádámtól, hogy többet ne keresse meg, ha Orsóhelyre jön, mert ő mindenképp véget akar vetni ennek a mindenki számára terhes és előbb-utóbb kellemetlenül végződhető viszonynak. Ádám biztos volt benne és azonnal ki is fejtette Ritának, hogy szerinte ez az elzárkózás és elhárítás is pont olyan, mint a korábbiak, de amikor néhány ellenvetése után azt kellett tapasztalnia, hogy a lány, ott és abban az órában legalábbis, mennyire elszánt, jobbnak látta, ha tovább nem erőlteti a dolgot. A váratlan fordulat mindenesetre hideg zuhanyként érte és annak ellenére, hogy a délután még el volt szánva arra, hogy mihelyt másnap haza ér, most már mindent elmond Ritáról Ilonkának ezen az egy idillikus élményen kívül és befejezi vele a viszonyt, ez a nyers őszinteség és Ilonkának bizonyára sok szenvedést okozó gesztus most, ebben a helyzetben fölöslegesnek és elhamarkodottnak tűnt. Így kénytelen volt tovább élni lelkében ezzel a nyugtalanító szerelmi kétlakisággal, aminek, romantikus szívű személy lévén, egyáltalán nem örvendett. De még mindig jobban szerette így, két szeretővel mind azokat a hosszú és keserű múltbéli állapotokat, amikor frissen leszerelt katonaként egyedül a fájdalmasan hiányzó Hajni emlékével tudott mindössze lefeküdni, vagy amikor egyedül kóborolt az utcákon, mint egy gazdátlan eb, mert Dóra minden hivatalos, vagy keresztény ünnep és majdnem minden szombat-vasárnap haza utazott vidékre.

   Tudván azt, hogy a dolog épp fordítva kellene legyen, és a lányok az első szeretkezés után inkább jobban beleszeretnek abba a férfiba és még jobban kívánnak együtt lenni azzal, aki a szüzességüket elvette, minthogy hátat fordítsanak, el is határozta, hogy úgy szoktatja le Ritát ezekről a szamár húzd meg erezd meg játékról, hogy úgy tesz mintha komolyan venné annak az elhatározását és sokáig nem keresi meg és még csak telefonon sem hívja fel. De ezt az elhatározását azért ő sem tudta olyan sokáig betartani, mint ahogy eredetileg szerette volna. Amikor, nem bírva magával, két hét múlva végre felhívta Ritát, az egyáltalán nem azt ismételte meg neki, amit a szeretkezésük utáni látogatásakor mondott neki, hanem azt kérdezte tőle, hogy Ádám mikor jön Orsóhelyre legközelebb, mert tartogat számára egy meglepetést. “  - Miféle meglepetést? / - Hát meglepetést, nem érted? Ha megmondom, akkor nem lesz meglepetés. Mindenesetre, amikor jössz, azonnal telefonálj, amint megérkeztél.” Ádám tovább próbálta faggatni a lányt, de az nem árulta el, hogy miről van szó. Hirtelen arra gondolt, hogy a teherbe esett, de ezt a gondolatot hamar elhessegtette, mert ha rosszul is sikerült volna az interruptus, az ilyesmit két héttel az aktus után nem lehet még tudni és a lány hangjában sem volt semmi izgalomra, vagy szorongásra utaló feszültség. Szakítási szándékával ellentétben, felfedte volna a korban Ádámhoz közelebb álló és ezért mindvégig gyanútlannak látszó szüleinek a szerelmi kapcsolatukat, és azok beleegyeztek a viszonyba? Bármennyire is lehetetlennek látszott, Ádám erre gondolt, miközben egyszerre félt a szülőkkel való szembesüléstől - hiszen, ha elsőként nem ő közli velük a dolgot, az lehet a látszat, hogy rafináltan visszaélt a bizalmukkal és miközben azok gyanútlanul elnézték, hogy baráti látogatásokat tegyen a gyermek-lányuknál, elcsavarta annak a fejét.  És reménykedett, hogy valamilyen csoda folytán mindez nélküle, az ő lelkierejét egyelőre meghaladó bátorságot igénylő lelki erőfeszítése nélkül megoldódott. Mindenesetre, a kérdésével és az ígéretével együtt, a lány tulajdonképpen hívta, tehát, amint azt korábban képzelte és remélte, számítani lehet rá, hogy a jövőben is fogja hívni, és ezért legalább a vállalati szinten egyenesbe akarta hozni a dolgot. Szólt a főnökének és annak a kollégájának, akihez az Orsóhelyi zóna tartozott tulajdonképpen, hogy beszélni szeretne velük. Elmagyarázta, hogy mi történt az ottani kiküldetései közben és arra kérte őket, egyezzenek bele egy munkakör, illetve felügyeleti terep-kör cserébe, hogy ezen túl ő tudja beosztani magának, hogy mikor menjen abba a zónába és ne akkor, amikor a beteges és családos kollégája nem tud kimenni, vagy amikor más feladattal bízzák meg. A csere mindenkinek előnyős volt, mert az Ádám felügyeleti körzete Istenhidegéhez sokkal közelebb és elérhetőbb zónában feküdt, mint az Orsóhelyi és az Orsóhelyen túli zóna, ahova a megye legmesszebb falvai és tájai tartóztak. A csere és az átadás megtörtént hivatalos munkaköri kinevezéssel is és Ádám a következő hét második felében máris hívhatta Ritát az Orsóhelyi buszmegállóból, aki miután megtudta, hogy Ádám három napig marad a zónában, és így a városban azt mondta neki, hogy ne vegyen ki szobát a szállodában, hanem jöjjön el hozzuk, miután az aznapi munkájával végez. Ez még nagyobb talánynak bizonyult számára az eddigieknél is és alig várta, hogy a munkával végezve, Orsóhelyre visszaérjen. Rita persze semmit nem mondott el szüleinek a kapcsolatuk lényegéről, de ennek ellenére, vagy épp azért, mert a Rita édesanyja annyira szimpatikusnak és megbízhatónak találta Ádámot, felajánlotta neki, hogy valahányszor Orsóhelyre jön, aludjon az ő, egyedül élő és a Ritáékhoz közel álló, két szobás lakásban lakó édesanyjánál. Ádám természetesen elfogadta az ajánlatot, hisz ezzel együtt nem csak az ő kiadásai és vállalati pénzügyi kellemetlenségei is csökkentek, mivel sokszor hetekig nem volt a cégnek pénze a szállodai számlák által magasra emelt kiszállási költségek kifizetésére és nem csak azért, mert a lakás valamivel csendesebb helyen feküdt, mint a szálloda.   Hanem azért is, mert ezzel, a nagymamánál való ingyenes vendégeskedéssel, hivatalosan is családi baráttá lépett elő, ami több találkozási és együttléti lehetőséget biztosított Ritával. Sőt: amint később kiderült, több szeretkezési lehetőséget is. Mert amint még azokban a kora tavaszi napokban kiderült, a második - harmadik szeretkezés után, annak ellenére, hogy Ádám amiatt, hogy finoman, de végig szorongott a rajtakapás, illetve az erkölcsi felsülés lehetősége miatt, és úgy érezte, hogy emiatt nem tud az ő igazi teljesítőképessége szerint szeretkezni, Ritának rohamosan erősödtek az egyre kevésbé eltitkolt szerelmi vágyai. És ezzel együtt a szexuális étvágya, aminek hatására, akár a nyílt utcán is azonnal ráfonódott Ádámra és szenvedélyes odaadással kezdte őt csókolni, ha Ádám engedve a saját vágyainak, feléje hajolt, hogy megpuszilja. Ádám teljes ellentmondásban élt így a saját szerelmével. Nem merte azt megcsókolni csak akkor, ha biztos lehetett az intimitás zavartalanságában, mert Rita gátlástalan és nyílt odaadással reagálta le minden érzéki közeledését, ha csak nem voltak a szülők a közelben. Kihasználva azt, hogy a nagyi majdnem süket - amiről Ádám nem volt hozzá hasonlóan meggyőződve - és láthatóan lassan mozog, a következő Orsóhelyi kiszállás egyik nyugodt reggelén, amikor nem kellett korán felkelnie, mert csak tizenegykor indult a busz a zóna legtávolibb falújába, Ádám arra ébredt, hogy az egyenruhás kislány ott térdel az ágya előtt, és nagy meleg szemeivel őt bűvöli. Ahogy észrevette, hogy Ádám kinyitotta a szemét, föléje hajolt és elkezdte csókolni szenvedélyesen. Ahogy magához tért, megkérdezte a lányt, hogy mit keres ott és, hol van a nagymamája? “- Kiderült, hogy tévedés történt és teljesen fölöslegesen rendeltek be ma ilyen korán az iskolába, hát eljöttem, hogy felébresszelek. Nagymama az imént elment a piacra. Megnyugodtál?” És azzal már kapta is le magáról az egyenruhát - a cipőt és a zoknit már az előszobában lehúzta. És nem csak hogy bebújt Ádám mellé, mielőtt Ádám valamit is mondhatott volna, hanem látván azt, hogy a férfi nem érti jól az ő szándékát, mert kevés hajlandóságot mutat a szexuális együttlétet bevezető szenvedélyes csókolózásra, bebúvározott a paplan alá és az Ádám medence-tájékát, majd egyenesen a hímvesszőjét kezdte csókolni. Ádám hiába volt megijedve, hogy bármikor megjöhet a nagymama és arra számítván, hogy neki már fel kellett volna öltőzni, benyithat a szobába, az égre, jobban mondva a Rita orra és homloka felé meredező hímveszője által jelölt utat kellett követnie és nem a polgári tisztesség és erkölcs útját. Magára húzván a lány félmeztelen csikó-testét, kiszabadította azt a diák-blúzából, miközben a lány a bugyijától szabadult meg és máris akkora szenvedéllyel estek egymásnak, mintha azon múlna az életük, hogy milyen hévvel csinálják. Hogy mennyire volt jó Ritának a végén, azt nem érezte, de neki nagyon - nagyon jó volt. De sajnos nem is gondolhatta át, hogy hol is van és, hogy is történt ez az egész, mert a bejárati ajtón karcolás hallatszott: a nagymama kezdte keresni a kulcslyukat. Gyorsan öltőzni kezdtek és az utolsó pillanatban sikerült Ritának átillanni a nagyi hálószobájába és ott befejezni az öltözködést, miközben a kedves nagymama Ádámmal meggyőző munkát végzett annak érdekében, hogy az fogadja el tőle a reggeli kakaós kávét, ami akkoriban kivételes csemegének számított. Ádám látszólag nehezen engedett a rábeszélésének, miközben komótosan húzta a zokniját, hogy Ritának legyen ideje felöltözni és a belső szobából a konyhán és az előszobán át kimenni a lakásból. A lány viszont nem így képzelte el a rendet és miután felöltözött, teljesen ártatlan képpel, de egyenesen a nagymama szobájából lépett be az ajtón. “- Hát te még itt vagy? / - Igen, gondoltam, hogy visszavárlak, és részletesen megbeszéljük a honapi mosási - vasalási akciót. Nos, én ötkor szabadulok a suliból és egyenesen ide jövök....” És ettől a naptól kezdődve, addig, amíg egy, a közgondolkozásban véletlennek nevezett esemény következtében ki nem tudódott az, hogy Ádámnak nem csak egy a házasságából származó fia van, hanem egy, a fiú előtt hat hónappal korábban fogant lánya is, Ádám, valahányszor Orsóhelyre és Ritához ment, két ellentétes erővel és helyzettel kellett megküzdenie. Egyrészt ott volt a saját vágya, hogy Ritával lehetőleg egyenesen és egyértelműen, tisztán és világosan élje meg a szerelmét, másrészt, mivel ez épp a lánynak ebben az esetben kellemetlenül fiatalnak számító  kora és a kettőjük egymástól merőben eltérő és Ádám szerint etikailag összeférhetetlen társadalmi státusza ezt az egyértelműséget egyelőre lehetetlenné tette (akkori számításai szerint minimum két évig, amíg a lány tizenkettedikes lesz), állandó harcot vívott az érzelmeit, illetve szexuális-szerelmi vonzalmát kimondottan csak a szülők fizikai jelenlétében visszafogó Ritával. És nem csak azért, mert a lelepleződéstől ő sokkal jobban tartott, mint a lány - és egyébként is, ezt a problémájukat is megoldották mindössze két hónap alatt úgy, hogy miután egyértelművé vált mindkettőjük számára, hogy nincs kiút, mihelyt Rita eléri a nagykorúságot, összeházasodnak, egy szombati napon, miután elvégezte munkáját, Ádám nem utazott haza, hanem vásárolt két csokor virágot és állandóan hangsúlyozva a lány élete és jövője iránt érzett felelősségét és azt, hogy mennyire nem akar senkit félrevezetni és Ritát sem akarja a szülőkkel szemben őszintétlen viszonyban tartani, a szülők nagy meglepetésére feltárta a kapcsolatuk igazi természetét és két éves megfontolási idővel előre, megkérte a lány kezét - hanem azért is, mert valójában felelősséget érzett vele szemben és egyszerűen még azt sem akarta, hogy az kompromittálja magát vele a tanárai és a diáktársai előtt. Ez a felelősségérzete odáig fajult, hogy a leánykérést követő szabadabb együttlétek után (a Rita édesanyja az első döbbenet után azzal az Ádám számára emlékezetes mondattal reagálta le a helyzetet, hogy“- Hát akkor van még egy fiúnk. Megyek, sütök valami finomat az ünnepi ebédre.”), ami azt is jelentette, hogy azon túl Ádám már egyenesen a Rita szobájában aludhatott valahányszor Orsóhelyre ment.  De persze nem a lánnyal, aki ezeket az éjszakákat az elején az édesanyja szobájában, majd a nagy nappaliban töltötte, de ahonnan úgyszintén be-besurrant Ádámhoz éjszakánként, mert még ahhoz sem volt türelme, hogy megvárja a reggelt, amikor a szülők munkába mentek. Ádám már - már apaként és nem szeretőként kezdett viselkedni a lánnyal szemben, és például egy mennydörgéses - villámlásos májusi esti zivatar folyamán nem volt hajlandó a felszabaduló természeti erők hatására kitörő életkedvében sikoltozó lánnyal együtt felszabadultan ugrálni az esőtől csepegő fák alatt, hanem azt visszafogva azon iparkodott, hogy minél hamarabb épségben haza vigye a lányt, akiért - legalábbis úgy képzelte, hogy - a szülei aggódnak. Így Ádám, pontosan amiatt, hogy tényleges felelősséget vállalt és érzett magában nem csak a lány szüleivel szemben, hanem, abban a meggyőződésében, hogy a jövendő feleségéről van szó, magával szemben és az akkori létlátásán alapuló erkölcsi képzetei szerint, az Úristennel szemben is, egyszerűen nem tudott a lánynak megfelelően felszabadult - fiatal! - partnere lenni pontosan akkor, amikor a lány számára épp az a kamaszok által sokat ígérően romantikusnak képzelt nagybetűs élet bontakozott ki, amivel szemben Ádámnak igen sok fenntartása volt. Arról nem is beszélve, hogy spirituálisan ő is épp olyan tájékozatlan szamár lévén, mint akkoriban a többi vele egykorú művész, író, mérnök, tudós, pap, párttitkár és egyszerű állampolgár, nem csak egyensúlyozni próbált a sok valós és képzelt ellentétes erő és hatás között, hanem még úgy is képzelte, hogy ő képes pozitívan befolyásolni Ritát és ez által a kettőjük sorsát. Ennek a rejtett atyáskodásnak és boldogságba-manipulálásnak természetesen az lett a következménye, hogy Ádám kezdett jel-elhárító antennaként, majd valóságos védőpajzsként működni a lány és annak a szülei között, mivel elsősorban ő fogta vissza Ritát és ő beszélte le azokról a szembeszegülésekről és lázadásokról, amelyekre minden Ritával egy idős, vagy csak néhány évvel idősebb fiatal srác, inkább bíztatta és felbujtatta volna a lányt. Így egyszerűen nem adott lehetőséget Ritának a generációs harcra, amire szüksége lett volna a saját személyiségének a belső, lelki megtapasztalása és meghatározódása érdekében és végül a lány sem tudta, hogy hányadán áll Ádámmal, hogy kell-e neki egy ilyen férfi, aki őt minden, számára jogosnak látszó, személyi igazság-érvényesítési törekvésében, vélemény érvényesítésében, sőt: néha még a spontán életöröm-kifejezésében is visszafogja. Ezért, valahányszor Ádám szóba hozta azt, hogy most, “ha már idáig eljutottunk” mindent bevall Ilonkának és felszámolja a vele való kapcsolatát, Ádám nagy értetlenkedésére Rita hevesen ellenkezett, mondván, hogy ő még nem szokta meg azt a gondolatot, hogy Ádám annyira idősebb, mint, ő és ezért nem annyira biztos és elszánt a kettőjük jövőjében illetve házasságukban , mint Ádám. Másfelől Ádám sem tartózkodhatott folyamatosan Orsóhelyen, hiszen a munkakörének csak egy negyedét képezte a terepjárás - ellenőrzés és olyan időszakok is voltak, amikor három hétig, sőt: egy hónapig sem sikerült otthonról elutaznia. Egyrészt, mert nem volt annyi pénze, másrészt azért, mert otthon más családi elintézni valói dolgai is voltak, azon kívül, hogy amatőri státusza miatt (a hivatalban töltött napi nyolc órák miatt), igazából csak szombat délutánonként és vasárnap tudott úgy belemerülni a festői munkájába. Márpedig ő ilyen hosszú időszakokat nem bírt elviselni szexuális kapcsolat nélkül, ezért bizony tovább csalta Ilonkát Ritával, sőt, mivel Ilonka is néha épp olyankor haza utazott vidékre, amikor neki épp szüksége volt a női gyengédség közvetlen megtapasztalására, ha már amúgy sem élhette meg egyértelműen és nyíltan a Rita iránt érzett szerelmét és csupa rejtőzködés, kétség és hazugság volt a magánélete, Ádám Dórához is ellátogatott néha. Hiszen hol talált volna fiatal lányt és olyan szülőket, akik elfogadták volna olyan elvált férfiként, akinek mindezek mellett házasságon kívül született gyermeke is van? Tizenöt év múlva értette meg, hogy mi is történt vele akkor és, hogy voltaképpen azért kellett annyi, számára akkoriban ártatlannak tűnő nőt és azok szüleit megcsalnia - becsapnia, mert elsősorban ő saját magát csapta be és csalta állandóan, és a zsák megtalálja foltját - törvény alapján, a többiek is önmaguknak hazudtak a leginkább. Megértette, hogy a csalások, az elhallgatások és a kétértelműségek mákonyos köréből, azáltal még nem lehet kilépni, hogy az ember elhatározza: soha, semmilyen kényszer hatására, nem csal meg és nem csap be többé senkit - Habár ez is elengedhetetlen feltétel! -, hanem csak és csakis azáltal tud megszabadulni, hogy elsősorban önmagát semmiben nem vezeti félre.

 
< Előző   Következő >