shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
XIV. A nagy tévedés, a végzetes csalás és a könyvek könyve PDF Nyomtatás E-mail

 XIV. fejezet.

 

      Az élet rendeltetése, vagyis a megváltás logikája szempontjából, csak az olyan beszédnek, csak az olyan írásnak és csak az olyan alkotásnak van értelme, amely felszabadítja, függetleníti, és önállóvá teszi az embert és saját magáért: sorsáért, egészségéért boldogságáért és üdvösségéért közvetlenül felelőssé teszi. Csak és csakis az a tanítás értékes, amely a személyi szabadakaratát tiszteletben tartva, visszaadja a felnőtt embernek a létéért való felelősséget. Ez az egyetlen tanítás, aminek értéke maradt a Vízöntő korszakában. A többi, amely sikerek, élvezetes élmények és hasznos gazdasági eredmények, valamint fájdalom és erőfeszítés nélküli élet elérésével kecsegteti az embert, pont olyan felelőtlen demagógia, mint a politikai programok halmaza, az ideológiák és doktrínarendszerek, a tömegmanipuláló gazdasági reklámstratégiák és a metafizikai alapjukat elveszített vallások, és mint a “piacgazdálkodó kereszténységnek” a Nagy Constantinusék által újra szabott és átírt, a Názáreti Jézus eredeti tanaival merőben szemben álló, azokat szemtelenül meghamisító dogmarendszere. A pusztuló növény- és állatvilág mai, szennyezett helyzetét is előidéző emberiségnek a leges legnagyobb csalását azok követték el, akik azokat a dogmákat gyártották, miszerint mi bármit tehetünk, amennyiben Jézus hívei vagyunk, mivel ő, nagyvonalú úriemberi és humánus gesztusként, helyettünk felvállalt minden spirituális felelősséget - amivel fölöslegessé tette számunkra az önálló spirituális fejlődésre való törekvést, és megölette magát értünk a kereszten,  biankóban megelőlegezve számunkra a megváltást. A véres kezű diktátorok néhány száz, ezer, és millió áldozatot követelő, gonoszt tettei eltörpülnek annak a “szent” csalásnak az egész emberi történelemre és a föld ökoszisztémájára katasztrofálisan kiható eredménye előtt, amit a Nagy Constantin által összefogdosott teológusok Kr. U 300 – 400 évek folyamán végrehajtottak.
    Hogy mennyire értelmet vesztettek, hogy következmények szintjén mennyire ugyanazt az ötezer éves sorskerekeket forgató vak véletlen szerepét töltik be ma is a vallásos dogmák, a filozófiai rendszerek, az un. tudományos és a politikai ideológiák, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen egy, magát tanítónak, tudósnak, főpapnak képzelő személy sem mer - Legalábbis a nyilvánosság előtt ezt egyikük sem meri felvállalni. - teljes felelősséggel végzett kauzális vizsgálattal behatolni, nem csak a kívülről és felülről érkező, vagyis a személyi felelősséget és szabadakaratot nélkülöző megváltásnak, hanem még csak a hússal való táplálkozás a kérdésébe sem. - A teremtésben betöltött funkciója szerint teljességgel értelmetlen - sőt: egyenesen az emberi lét alap-funkciójának a teljes elvesztését okozó és ezért a természet és az emberiség fennmaradását veszélyeztető - fölösleges állat-gyilkolások kérdésébe.
   A magukat kereszténynek nevező egyházak az ősbűnről, illetve az évezredeken át, az emberi értelem fejlődésével együtt növekvő, kiirthatatlannak bizonyuló korrupcióról: az ördögről beszélnek. A velük egy követ fújó kormányok és világszervezetek hatalmas pénzösszegeket fektetnek a kábítószer és a terrorizmus megfékezésére, miközben a katolikus egyház főpapjait kivéve, akiknek hivatali fogadalom szerint nem lehet gyermekük, e szervezetek vezérei a korrupciós kábulat és a terrorizmus örvényébe taszítják mind a saját gyermekeiket, mind a nemzettársaik gyermekeit. Hiszen azoknak azt kell tapasztalniuk otthon, a családi körükben és az ismerősi-társadalmi körükben is, hogy a felnőttek pénzzel megvásárolják, felvagdossák, megsütik, és fogyasztás céljából, eléjük teszik azoknak az édes kicsi nyuszikáknak, a szelíd kis báránykáknak, bociknak, a jópofa malackáknak (a röfiknek! ), a kecske-gidáknak, a tyúkoknak és a csirkéknek, a rucáknak, a libáknak és a pulykáknak, a táltos lovaknak és a többi állatnak a húsát, amelyekről korábban olyan szép meséket mondtak nekik. Hogyan kívánhatják a magukat értelmesnek képzelő szülők, hogy felnővén, ne hazudozzanak önkéntelenül, ne cigarettázzanak, ne igyanak alkoholt, és ne kábítószerezzenek azok a gyermekek, akikkel rendre megetetik azoknak az állatoknak a húsát, amely állatok igen szeretnivaló - és a gyermeki lelkük által igen megszeretett! -, pozitív hősökként éltek több éven keresztül az ők képzeletében?
    Nem viccelek kedves olvasóm! Vagy azt gondolod, hogy könnyű a személyi élettapasztalatok nélküli gyermeknek a jót a rossztól megkülönböztetni, miután ezt a skizofrén képzetet a nevelésével együtt beépítették az erkölcsi tudatába? Jó vicc! Helyből a legnagyobb hazugság kellős közepén neveljük fel gyermekeinket, és utána csodálkozunk, hogy kamaszkorukban elzüllenek, köpnek ránk, lenéznek minket, és egyre nagyobb tömegben lesznek kiegyensúlyozatlan lelkületű gépjáték- és számítógépfüggő személyek, szívtelen és kegyetlen szakbarbárok, dobhártyaszakító zenebolondok, elégedetlenkedők, elégedetlenül panaszkodó, nyafogó művészek és értelmiségiek, alkoholisták, kábítószeresek, kurvák, vagy terroristák! Persze, nem csak ebben a vad és kegyetlen, folyamatos gyermekrontási vétekben áll a felesleges húsfogyasztás, illetve a nagyüzemi, nagyipari és nagypiaci állat-termelési és állatgyilkolási alaphelyzet kérdése. Ez a kérdés pedig az, hogy miért termeli húsüzemekben, éppen úgy, mint a mobiltelefonokat és miért gyilkolja le az ember azt a temérdek állatot, amikor a húsfogyasztásra egyáltalán nincs szüksége, illetve, amikor az egyenesen árt az egészségének?    
   Annak ellenére, hogy két éves koromban még hevesen tiltakoztam a húsevés kényszere ellen és három évesen a pofazacskómban, evés közben meggyűjtve a húst, evés után a mocskos vederbe kiköptem, a szegény édesanyám jó pedagógusi módszereit dicséri, hogy később hús nélkül egyetlen étkezésemet sem tudtam elképzelni. Most viszont, annak köszönhetően, hogy tizennégy éve nem eszek húst, jobb fizikai kondícióban és jobb egészségben tudom magam, mint amilyennek fiatal koromban tudhattam. A régebb nagy komolysággal és ügybuzgalommal művelt poliklinikai és a kórházi beutalók szerzésétől, a patika- járástól és sorbaállástól, vagy a külföldi gyógyszerek beszerzési gondjától végérvényesen megszabadultam és már csak sürgősségi esetekben, de egyre ritkábban kell a patikába belépnem. És ezt is inkább csak akkor, amikor  az orvosokba és általában a tudományba szerelmes szegény édesanyám három havonként annyira lebetegíti magát, hogy ki se tud mozdulni lakásából, és a tömbházunk földszintjén álló gyógyszertárig sem tud elmenni, én. Ilyenkor tehát én, vagy Júlia kénytelenek vagyunk számára az ő orvos-rokonai által felírt gyógyszereket megvásárolni. A mi lakásunkban viszont olyankor található néhány gyógyszerpasztilla, amikor a lánykáink valamelyike igen erősen meghűl. Még Verácska születése idején sem jutott eszünkbe lázmérőt, fájdalomcsillapító kúpot vásárolni. Én a folytonos gyulladásoktól megszabadult epémben, májamban, vesémben, prosztata-mirigyemben és húgyhólyagomban, valamint a valamikori fekélyes gyomromban, patkóbelemben és a lassan gyógyuló hurutos beleimben, vagyis az egész, lassan - lassan "újjászülető" emésztőrendszeremben érzem a természetes táplálkozás pozitív következményeit. A teljes egészség eléréséhez még nem juthattam el, mivel nem járt le a tíz év, ami alatt az egész sejtrendszeremnek ki kell cserélődnie, és a civilizációban élve, nem mindig fogyaszthatok tiszta táplálékot, és nem élhetek stresszokozó - Például a lakásunk előtti sűrű autóforgalom, vagy a lakásukon mindig valami javítani valót találó szomszédok kopácsolása által keltett zaj miatt. - feszültségek nélkül. Másrészt az édesanyámtól örökölt sors- és élethelyzetem következtében, a felébredésem előtti évek és évtizedek folyamán olyan tudattalan, anyai ági, romboló programok erősödtek meg és mélyültek el majdhogynem véglegesen, préselődtek vissza és merevedtek meg tizennyolc éves koromtól harmincnyolc éves koromig a tudattalanomba, amelyekre akármilyen nagy igyekezettel is vadásznék, nem mindig ismerem fel idejében azok egészség-romboló hatását, és ezért okoznak még néha kellemetlen meglepetést is. Gyógyszerhez, ha csak lehet, ilyenkor sem folyamodok, de úgynevezett természetgyógyászati terápiákhoz sem. A betegségnek személyi változást, mentalitásváltoztatást előidéző funkciója van, nem szabad az időbeni lejáratát erőltetni. A steril, öncélú, pusztán a biológiai szinten elérhető “tudományos” egészség megvalósításának gondolatát nem tekintem értelmes törekvésnek. Mert minden jó az emberi szervezetnek, ami természetes, de ugyanakkor minden káros, amit öncélú, együgyű és egyoldalú eredmény - hajszolási koncepcióktól, vagy könnyítési vágytól indíttatva hajtunk végre.
    Az életnyerő “biztos módszereknek”, elképzeléseknek és - utólag fantazmagóriának bizonyuló - cselekvési modelleknek a legáltalánosabb ismertetője az izmus szóvég. Ilyen öncélú elmélet-és cselekvésrendszernek bizonyult az összes izmussal végződő művészeti áramlat, a XX. században, el egészen a posztmodernizmusig, amely pont abban bizonyult együgyűnek, hogy semmiképp nem akart együgyű lenni. És ugyanez a globális krízis-helyzetből eredő öncélúság jellemzi az összes népboldogító "biztos receptként" felfedezett, feltálalt társadalmi eszmét is, mint az abszolutizmus, totalitarizmus, a fasizmus, a szocializmus, a kapitalizmus, a kommunizmus és a globalizmus. Az izmus tehát az öncélúság egyetemes ismertetőjegye és a káros öncélúság jellemzi az élet többi területein fellelhető összes olyan "biztos receptet" és "biztos módszert" is mint például a vegetarianizmus.
    A Vegetarianizmus, akárcsak a többi izmus, egy öncélú és a valóságnak csak egy rész-területére figyelő elmélet, amely tartalmaz ugyan igazságokat, mint bármely vallás, vagy tudományos elképzelés és ezért képes felmutatni pozitív eredményeket is, de mivel a táplálkozást kimondottan csak fizikai folyamatában vizsgálja, és lényegileg nem érinti meg az élet legfontosabb kérdéseit, ezért nem csak hogy értéktelen, hanem félrevezető téveszme. Akárhogy is közelitek hozzá,  kiderül, hogy végül is a gőzmozdony, vagyis a helyes üzemeltetés látásmódjából indul ki. Abból ugyanis, hogy abból a téveszméből indul ki, hogy a táplálkozás során az ember, csupán fizikai energia-hordozó anyagot, a szervezete mechanikai-vegytani, biológiai és hormonális üzemeltetéséhez szükséges fizikai energia-hordozó nyersanyagot visz be a fizikai szervezetébe. Még csak halvány jelét sem mutatja annak, hogy tudomást szerezne arról, hogy valójában a nővényekben, a gyümölcsökben és az ásványi anyagokban is az ősprincípiumok testesülnek meg különböző természetes arányokban, és zavartalan rendeződésekben, természetes struktúrákban. Arról, hogy a táplálékom olyan természeti anyagokat tartalmaz, amely valamely ős teremtőerőnek a megtestesülése, éppen a földi - természeti létezésem, a fizikai személyem határállapota miatt fontos. Arról, hogy a biológiai szervezetem számára az a fizikai információ jó, amely azonnal befogadható, felismerhető, oldható, kódolható, rendezhető és ez által maximális mértékben átalakítható nem csak biológiai energiává (izom-erővé), hanem az érzelmi és értelmi: a lelki és a szellemi - képzeleti tevékenységemet biztosító megfelelő energiákká is, az én spirituális struktúrámnak megfelelő lelki és szellemi, érző és gondolkozó - képzelő spirituális - genetikai felépítettségem szerint.
    Az a táplálék egészséges tehát, amelynek a spirituális információs-rendszere: a genetikai kódja, azonnal felismerhető. Az, amely minél egyszerűbb, genetikailag kevésbé zavart és ezért a szervezetem számára azonnal felismerhető - dekódolható - és informatikailag azonnal rendezhető. Fizikai szervezetünk és biológiai- pszichikai személyünk két ellentétes folyamaton megy keresztül, vagyis két ellentétes folyamatban vesz részt az élet folyamán: a külső, fizikai és pszichikai környezetből átvett információ egy részét átalakítja lelki, szellemi és spirituális (ideatikus - képzeleti) információvá és viszont: az auratestekből a csakrákon keresztül (különösen álom közben) a fizikai testbe áramló spirituális információt átalakítja fizikai és pszichikai információvá. Ezekből a két irányból jövő, a szervezetünkben egymással találkozó információ- struktúrákból, illetve azok áthatolásából és kölcsönös megtermékenyüléséből jön létre az életet és a létet fenntartó energia. (“Ez a varázslat. Ez minden erőben az erőnek az ereje. A világot ebből teremtették.” - Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina.) Az anyagi állapotnak (fizikai információnak) az átalakítása spirituális információvá, nem más, mint annak a varázslatos transzformációnak az egyik része bennünk, amelyről a Tabula Smaragdina beszél. A másik része a transzformációnak (az “isteni varázslatnak”) az isteni imaginációnak a szellemünkön és a lelkünkön keresztül történő, értelmi és érzelmi információvá alakulása és ezeknek az értelmi és érzelmi információ kvantumoknak a szervezetünk által történő materiális információvá alakulása. Ebből, a szüntelen információ-átalakítási folyamatból származik az életenergia, aminek a mesterséges növelése érdekében, annyi európai misztikus ámítja az un. tanítványait a különböző energia-nyerő módszerek és receptek árulásával, megfeledkezvén arról az egyszerű tényről, hogy az ember születésétől kezdve, folyamatosan telítődik a sorsa kibontakoztatásához szükséges nyers és spirituális energiákkal az abszolútumból. Az egyetlen problémája csak az, hogy öncélú tevékenységei és zavaros gondolkozása, valamint a tévképzetei és a rejtett sóvárgásai, az önkéntelen ambíciói által manipulált negatív képzelete hatására, rombolja önmagát és a természeti környezetét a spirituális életterve kibontakozásához és egyéni rendeltetése beteljesítéséhez kapott energiákkal.
    A Názáreti Jézus, aki a filozófusok tanainál sokkal mélyebb és időt-állóbb, metafizikai tanítást adott az emberiségnek, nem egy templomi, irodalmi, politikai, vagy színházi hallgatóságot elkápráztató stílus-gyakorlatot végzett, amikor az élet alapvető értelméről-és felépítéséről tanítva azt állította, hogy “Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt”. Ez az egyetemes alapigazság érvényesül az összes öncélú törekvéseink következményeként fellépő kudarcaink, baleseteink, veszteségeink, sikertelenségeink és betegségeink esetében. A vegetarianizmus tehát egy szegényes, szellemtelen és mérhetetlenül ostoba, materiális vallás tulajdonképpen, amely mindössze a húsfogyasztás következtében meggyengült biológiai testünk egészsége visszanyerését és annak helyreállítását célozza meg, és azon felül nem akar tudni a lélek és a szellem egészségéről, az idea testünk és a kauzális testünk egészségéről. Nem akar tudni az egységes egyetemes létezésnek, az igazi egészségnek az ontológiai alapjairól és nem akar tudni a kinyilvánult létet fenntartó nagy varázslatról: az információs mezőnek, (a Jangnak) a szubsztanciává és a szubsztanciának (a Jinnek) az információs mezővé alakulásáról! Mert a táplálkozás által az anyatermészetből általunk felvett, az anyagi határállapotban létező, alacsony rezgésű energetikai mezőkben és kötött részecske-struktúrákban tárolódott kauzális információ, a táplálkozásunkon, illetve az emésztésünkön keresztül, átalakul a szervezetünkben és az érzelmi - értelmi és szellemi folyamatainkon keresztül, új spirituális információvá és energia-mezővé. Amikor a férfi önkéntelenül az anyagot bányássza, azt szétbontja, gyötri és átalakítja, munkája által, tulajdonképpen a benne túltengő Jang szellem hatására cselekszik így és rajta keresztül a Jang őserő az anyagot, a szubsztanciát: a Yint próbálja szétszedve átvilágítani és átszellemíteni: kimozdítani, feloldani a megkövült és lelassult: mozdíthatatlan állapotából, melankolikus passzivitásából.
     Igaz, hogy az egészség bizonyos (kis) mértékben helyreállítható a hús, valamint az állati származású zsiradékfogyasztás csökkentésével és megszüntetésével, de az is igaz, hogy amennyiben csak ennyit teszünk, hosszútávon fizikai elgyengülés fogja követni e metafizikai szempontból megalapozatlan törekvésünket. Az is igaz, hogy érvénytelen az, amit nagy tudományos komolysággal és fontoskodással a húsfogyasztásról lemondani képtelen orvosok és tudósok állítanak. E tudósok, akárcsak a Jézus korabeli farizeusok, a saját akarat-gyengeségük "tudományos" elméleti indoklásával, az igazság ködösítésével és eltakarásával félrevezetik önmagukat és azokat, akik nagyobb akaraterejüknek köszönhetően képesek lennének lemondani az állatgyilkolásban való részvételről az egész egészségük visszanyerése, vagy megtartása érdekében. Az orvostudomány egyik elmélete szerint ugyanis vannak bizonyos, csak a húsban megtalálható "állati fehérjék" és vitaminok, amiket képtelen "beszerezni" más táplálékokból az emberi szervezet. Ez a legnagyobb szamárságok egyike, amit a tudomány hangoztat. (Nem mintha ennél sokkal nagyobb szamárságokat nem ötölt volna ki, és nem hangozatott volna a tudomány!) Több, mint nyolc évvel ezelőtt, egy tengerparti Karate-edzőtáborban hagytam fel végleg a húsfogyasztással és semmiféle fizikai-erőcsökkenést nem érzékeltem magamon az óta sem. Sőt, negyvennyolc évesen jobb erőnlétben érzem magam, mint ezelőtt három, öt és tíz, vagy húsz évvel. Ami a szexuális potenciám sem marad el semmivel a húsz évvel ezelőtti potenciálom mögött.
   Temérdek betegségem ellenére, előbb csak hét napos, majd három évvel azután egy 14 napos és rögtön utána, egy l6 napos "teljes és becsületes" éhségsztrájkot folytattam a fasiszta román tanügyi törvény elleni tiltakozásul, minden későbbi egészségi károsodás nélkül, megdöbbentve néhány olyan orvost, akik korábban betegségeim miatt kezeltek. Ráadásul 2 - 3 napra az éhségsztrájkok befejezése után Karate edzésre mentem, semmiféle különbséget nem észlelvén az akkori és a korábbi fizikai erőnlétem között. Sőt: kevesebbet izzadtam és könnyebbnek, nyúlékonyabbnak és rugalmasabbnak éreztem magam. Mindez a hagyományos és tudományos étkezési-táplálkozási szokások követésével nem lett volna lehetséges. De azok az "állati vitaminok", "állati fehérjék" és más, "vitális értékű" információt tartalmazó anyagok, amiket, egyesek szerint, csak a húsfogyasztás útján juthatnak a szervezetünkbe, csakugyan nem kerülhetnek belénk, és csakugyan nincs, ahogy beépüljenek a szervezetbe: Ha a húsfogyasztás csökkentése közben és a húsfogyasztásról való lemondás után is, sütéssel és főzéssel, illetve ha fagyasztás által változtatott és rombolt struktúrájú (összezavart) információt viszünk táplálékként a szervezetünkbe. Ha az ős-magyar és ős-székely táplálkozási-szokásokhoz híven, te is megsütsz és megfőzöl minden ételt, vagyis természetellenesen megváltoztatod az étel eredeti összetételét, tápértékét és vitamintartalmát, ha egész ségtelenné teszed: megfosztod az egész - állapotától, ne csodálkozz, hogy egészségtelen vagy.
   Még hogy az ember számára elengedhetetlenül fontos fehérjék és vitaminok, amelyek csak kizárólag a meggyilkolt állatok húsában találhatók! A rokoni és ismerősi kör arra tippelt, hogy Verácska végzetesen beteg lesz, amiért nem adunk neki húst. Három év eltelt a születése óta és a vele egyidős ismerős gyermekek már több hetet betegeskedtek, miközben ő mindössze náthás lett olyankor, amikor Júlia rejtetten és huzamosan haragudott valakire, vagy valamire. Mintha az embert a növényevő állatfajok egészségének és jó génállományának a tisztaságát biztosító ragadozó, vagy dögevő lénynek szánta volna a természet, vagy az Isten! Semmi bajom a ragadozókkal, de logikus, hogy azok a személyek, akik ragadozó táplálékot fogyasztanak, akár nyíltan, akár rejtve, de ragadozó módra agresszívek. Hát ne prédikáljanak békéről, toleranciáról és humanizmusról és ne hazudozzanak maguknak fennkölt isteni küldetésről. Még hogy csak az állati húsban található, az életünk fennmaradását biztosító vitaminok! Vajon honnan szerzik be a rendkívüli nyers erővel rendelkező növényevő állatok, a kafferbivalyok, a bölények és az elefántok, azokat az ember számára is elengedhetetlenül fontos vitaminokat, ha nem a növényekből és azok gyümölcseiből? Ki főzi, ki süti meg a növényevő állatok reggelijét, a vacsoráját és az ebédjét? A ló, a bivaly, az orrszarvú az elefánt és általában a legszívósabb és a legegészségesebb, "a legerősebb" állatok , miért nem fogyasztanak húst, és miért nem sütve és főzve fogyasztják a táplálékaikat?   
    Azt sem tudjuk már, hogy mi az értelme annak, amit csinálunk, mivel csak azért tesszük, mert mások is úgy csinálják. Júlia édesanyját sokáig nem sikerült meggyőznöm arról, hogy a házőrző kutyájának nem kell “meleg étel”, hiszen láthatja, hogy mi is csak ritkán főzünk zöldséglevest, vagy krumplit és akkor is többnyire lehűlve, normális hőmérsékleten esszük meg, és mégis egészségesek vagyunk. Hogy Júliának bőven volt teje, nem úgy, mint neki, aki melegétellel és hússal táplálkozott, amikor Júlia, vagy a Júlia öccse csecsemő volt. A kutya tíz hónapos korában megdöglött, persze nem csak a rendszeres meleg ételtől, hanem a Rózsika egyéb humanizáló törekvései következtében is. Sőt: mi is szereztünk egy kutyát, hadd legyen Verácskának egy vírus és bacilushordozó, sterilizálatlan játszótársa, amikor sátortáborba megyünk. Lévén, hogy mi tömbházban lakunk, elvittük a kutyát Rózsikához. Hát nem lebetegítette azt is meleg ételeivel, és a kutya felé áramoltatott szélsőséges érzelmeivel, félelmeivel? Kénytelen voltam a beteg kutyát haza hozni és miután a szobánk parkettjére kihányta a gyomra tartalmát, majd az egész lakásban lődörögve, kiheverte vírusos betegségét, Mackó jól éli világát Rózsika egyik roma nemzetiségű ismerősének udvarában, ahol mindent kap csak meleg ételt nem.
    Sok időnek el kellett telni számomra is, amíg képes lettem az egyetemes törvényekkel összhangban álló, gondolkozási és viselkedésbéli változásra. Lassan és tudatosan kezdtem átnevelni magam a korábbi mentalitásomtól eltérő, a sok öncélú kritika, a fölényeskedő ellenségeskedés és a vak ellenszegülések helyét elfoglaló egész - séges gondolkozási formák tudatos átvételére és azoknak a mindennapi életben történő alkalmazására. Mondhatni, átfordítottam magam egy nem megalkuvóan félrenéző, gyáva személyből, a létkorrupció minden formáját felismerő és leleplező, a tudományos és a vallásos hazugságokkal (a babonákkal) nem kiegyező bátor személlyé. Ehhez az egyetemes törvényekkel összhangban álló erkölcsi alapállás kialakítása és az újratanult természetes viselkedési formák tudatos gyakorlása kellett. A természetes táplálkozást, a spirituális megismerésre törekvő gondolatisághoz: egy szüntelen megismerési folyamattal egybekapcsolt életrendhez kötöttem és ezért nem vált öncélúvá. Sok "reform-étkezővel" és vegetáriánussal találkoztam, akik irritálttá váltak, amikor valaki kételkedni mertek az új étrendjüknek értelmében és pozitív következményeiben. A ténylegesen észlelhető egészségi javulásuk ellenére, ezeknek az embereknek az új étrendje nem vált javára. Sőt: egyesek közülük még agresszívebbek lettek annak köszönhetően, hogy mindegyre harcra-kész állapotba kellett állítaniuk magukat az új, öncélú és végeredményben materiális eszméik, életvitelük, megvédése érdekében. Ők azt érték el az új táplálkozási szokásukkal, hogy ezen a szintjén különbözővé tették magukat addigi közösségüktől, barátaiktól, és akaratlanul, de sértetten, vagy büszkén- különbnek, esetleg felsőbbrendűnek kezdték hinni magukat a többi embernél. Egy olyan vallásnak lettek a hívei, amely kizárólag a gyomrukhoz és az emésztőrendszer működéséhez, az emésztési problémákhoz kapcsolta őket. Ez mindössze arra volt jó, hogy felszínre hozza és kiemelje a tudattalanjukban szunnyadó, a közösséggel és a teremtéssel szembeni tudattalan, de a neveltetésük által, illetve a tudatos illeszkedési  törekvéseik közben a tudattalanjuk mélyére nyomott agresszivitásukat.
   Az étrend megváltoztatása semmit nem ér, ha azt nem kíséri, sőt:  ha azt nem előzi meg a gondolkozásbeli és élet-képzeletbeli változás. Amennyiben nem válok még nyitottabbá, mint amilyen azelőtt voltam, szociálisabb, türelmesebb, belátóbb, azaz megszólíthatóbb, inkább többet ártok, mint használok az étrendváltoztatással. De ez az igazság fordítva is érvényes: az étrend természetessé alakítása nélkül a magamra erőltetett mentalitásbeli változások csak allűrök, felszínes fogások és misztikus trükkök maradnak és hosszú távon előbb - utóbb tartalmatlanoknak és tarthatatlanoknak bizonyulnak. A rezonancia és a fejlődés tőrvénye miatt nem lehetséges egyféleképpen táplálkozni, és másféleképpen gondolkozni. És viszont.
    A táplálkozásra is irányuló kauzális gondolkozás attól, hogy a fogyasztói eszmekör korlátolt ésszerűsége számára: a haszonelvet szolgáló, racionalizált gondolkozás számára idegen, még nem azt jelenti, hogy keleti és még kevésbé azt, hogy misztikus. A misztika elhanyagolja a kauzális ok-okozati láncolatok gnosztikus - kritikai vizsgálatát és szellemi átvilágítását, valamint azok érthető leírását. Ezért ezek az összefüggések vagy léteznek a valóságban, vagy nem léteznek. A misztika mindig zavaros és obskúrus misztifikációvá válik, amikor az egyéni sikervágytól és könnyű siker-lehetőségek által elkápráztatott, magukat beavatottnak nevező személyek és embercsoportok nem ismerve az őserők metafizikai értelmét, egyetemesen érvényes igazságként hirdetnek meg humanista és szentimentálisan tetszetős gondolatokat, vagy érdekes, ám végső soron egyéni és önkényes elképzeléseket. A misztikusoknak, akár csak az egyházi intézmények létjogosultságát és az intézményeik isteni-humánus szerepét igazoló ideológiákat gyártó teológusoknak, állandóan misztifikálni, azaz ködösíteni kell valamit, amit nem értenek egészen, vagy éppenséggel azt, amiről tudják, hogy hamis és téves. Misztikus igazságként tanítanak olyan öncélú, zavaros és homályos, a vezetők (guruk és papok, vallás és szektaalapítók) személyes gyengeségeit elfedni, vagy rejtett hatalmi törekvéseit igazolni hivatott eljárásokat és módszereket is, amelyek a valóságban nem is kapcsolódnak a kauzális valósághoz és az egyetemes törvényekhez. Az is előfordul, hogy ezek a misztikus dogmák egyes guruk, vagy azok híveinek a szabadjára engedett fantáziájából erednek és az ámuló követőik megemésztetlenül, vizsgálatlanul, a mindennapi élet realitásával össze nem vetve, és a valóságos következményekre való tekintet nélkül gyakorolnak, követnek.   
     Annak a következménye, hogy a természetben megfelelő arányban található, de általunk hő-kezelt: megsütött, megfőzött, vagy fagyasztott táplálékainknak több mint nyolcvan százaléka Jang, illetve pozitív polaritású lesz a sütés-főzés és a fagyasztás következtében, ennek megfelelően nyolcvan százalékban férfiasabbak akaratosabbak, győzelem- szomjasabbak, siker-centrikusabbak, türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek, , görcsösebbek, ambíciósabbak, irritáltabbak, nyugtalanabbak, sértődékenyebbek, önérzetesebbek, provokálhatóbbak -és provokatívabbak, a természeti egyensúlyunkból könnyebben kimozdíthatóbbak és ezért irritáltabbak, stresszeltebbek, depressziósabbak, egyszóval civilizáltabbak: beavatkozóbbak, tehát agresszívebbek vagyunk a normálisnál. Ez, a toleráns demokrata viselkedés mögött és alatt rejtőző általános agresszivitás, kivédhetetlenül kifejti romboló hatását bennünk, minden önuralmunk ellenére és neveltségünkkel belénk vésett, mesterséges önfegyelmünk ellenére! Közvetlenül észlelhető, hogy mi a különbség egy állandósultan stresszelt és egy természetes állapot, azaz egy stresszelt és egy nyugodt, kiegyensúlyozott életrendben élő ember között. A magzat foganással szembeni negatív mentalitás, a nagy számú abortuszok és az általános fogamzás gátlás mellett, az eredetileg természetes állapotban található táplálékok kifőzése és kiégetése, vagyis a fizikai testbe bevitt és a fizikai szervezet által feldolgozandó, megemésztendő információnak a hetvenöt - nyolcvan százalékos Yang- töltetre való átállítása következtében lett úrrá a civilizált emberen az öncélú nyüzsgés, az értelmetlen és hosszú távú következmények szintjén előbb-utóbb ökológiai katasztrófával végződő, azonnali sikerekre vágyó eredmény-hajszolási mánia, amit a tudomány és a technikai vívmányok segítségével sikerült felismerhetetlenül átvinni a fizikai és a pszichikai szintekről a mentális és spirituális szintekre. A mai ember képzelete kimutathatóan agresszívebb, mint a százötven évvel korábban élő ősszülőké pontosan abban az arányban, amilyen arányban több a pszichés betegek, az ideg és az elmebetegek száma a zavartalan személyekhez viszonyítva.
    Nem csak a húsevésből, hanem a táplálék hőkezeléséből is ered a sok irritáció, az elfojtott neheztelés, öntudatlan, vagy leplezett bosszúvágy az ellenségeskedés, az intolerancia és a nyílt vagy fojtott agresszív lelkiállapot (állandósult ingerültség) és ezért van végső soron a sok betegség és boldogtalanság. Érdekes, hogy egyetlen evolucionista tudósnak sem nem tűnt még fel, hogy a táplálékukat természetesen fogyasztó, nem sütő-főző állatok egészségesebbek, mint a tudományos komolysággal magát egyre jobban összezavaró, mesterségesen előállított vitaminokkal, emésztést serkentő és energizáló tablettákkal és fájdalomcsillapítókkal magát agyontömködő, sütő-főző ember.
   Amint korábban már mondtam neked, ahhoz, hogy spirituális küldetésének eleget tehessen a fizikai dimenzióban, az embernek szüksége van a fizikai dimenzióból eredő közvetlen információra. Vagyis szüksége van arra, hogy a fizikai környezetére legjellemzőbb elemi (tehát egyszerű!) információ minőségeket tartalmazó "anyagokat" vigyen be és építsen be a fizikai testébe. Az állatok húsában nem található meg ez az információ elsődleges (elemi) formában. Sőt: amellett, hogy hullamérget tartalmaz a hús, a húsban található más információ is át van rendeződve, vagyis nagyon össze van zavarva ahhoz képest, hogy a természetben milyen elemi formákban található. Ezt a hormonálisan (genetikailag) másképp strukturált információt nehezebb az ember biológiai szervezetének szétbontani és értelmezni-rendszerezni (megemészteni), mint a növényben és a gyümölcsökben található információt. Ezért mondják a fény-táplálkozók, hogy a természetes táplálkozás megszokása és a szervezet sejtrendszere normalizálódása után, már az állati szervezetek olyan "gyümölcseit" sem ajánlatos használni, mint amilyen a tojás, a tej és a tejtermékek. Ugyanis a tej és a tojás is genetikai információt tartalmaz. Ennek a genetikai információt tartalmazó állati eredetű tápláléknak a huzamos és együgyű "fogyasztása" az ember által, mezvarja az ember hormonális rendszerét, valamint a csakrákon keresztül történő harmonikus és zavarmentes spirituális információcseréjét a finomabb dimenziók létezési struktúráival.
     Egyelőre senki, de legalábbis kevés ember gondolkodik el azon, hogy az agresszív merényletek elkövetői és áldozatai is kilencvenkilenc százalékban húsfogyasztó személyek, miközben a tudományos statisztikák szoros összefüggéseket tárnak elénk a húsfogyasztás és a különböző rákos megbetegedések, az érrendszeri, a szív- és agyműködési zavarok, a vérnyomás problémák és főként a nyirokmirigy rendszer zavarai között. Ennek ellenére, egyetlen olyan átfogóbb és jelentősebb tudományos munka sem látott még napvilágot, amely rámutatna ezen megbetegedések szellemi és/vagy táplálkozásbeli okára. Többek között arra tehát, hogy a leölt állatok ízletesen párolt, átsütött húsa valójában a benne található hormonális hullaméreg miatt károsítja az emberi szervezetet. Ezt, a folyamatos spirituális kábulatot és mentális zavart okozó, állandósult hormonális mérgezést a biológusok és az orvosok lekicsinylik, a húsban található nélkülözhetetlennek kikiáltott fehérje mennyiséggel és vitamin minőséggel szemben. Pedig a biológia és az orvostudomány kimutatta a hormonoknak a szervezet működésében betöltött fontos szerepét. Hogy számos pszichoszomatikus megbetegedés, a depresszió, a kedély -és a szenvedélybetegségek, az akaratgyengeség és a megrögzött agresszivitás mögött valójában az összezavart hormonrendszer működési rendellenessége rejlik. Ugyanakkor nem kíváncsi arra, hogy miért is keletkezik igazából a leölt állatok húsában a hormonális hullaméreg rögtön azok elhalása után. Illetve arra, hogy valójában miben áll az összefüggés a táplálkozás, a türelmetlenség és a bűnözési hajlam között?
    Bármely állati struktúra elpusztulásakor az utolsó reakció nem más, mint a kauzális energiaforrástól elszakadt, érzékelési és észlelési képesség nélkül maradt fizikai testnek a hormonális lemérgezése, az illető biológiai struktúra "életkódjának" a szétbontása és megszüntetése. Hogyan ne lenne a nem ragadozó lényként az állati rendből kivált és a civilizált állapotában nem ragadozóként az állatok génállományát rendben tartani hivatott ember fizikai szervezetére káros, és a finomabb érzelmi-mentális állapotára - egészségére nézve mérgező (zavaró) az olyan táplálék, amely valójában a halál, a szétbomlás, a struktúra-megsemmisülés információját hordozza magában? A ragadozók és a dögevők ugyanis megfelelő a szellemi struktúrája, ahhoz, hogy a gyilkolás élménye ne ártson neki és a szervezeti felépítése ahhoz, hogy az elfogyasztott állatok húsában található hullamérget feldolgozza. Hogyan legyen akár fizikailag, akár lelkileg-szellemileg egészséges, hogyan lehet az egyetemes létezés nagy folyamataival harmonikusan egybe kapcsolódó rész-egység az olyan személy, aki folytonosan a halál-információval: a hormonális hullaméreggel él a szervezetében és a fölösleges gyilkosság képzetével a tudattalan élet-képzeletében? - Mert azt, hogy teljesen fölöslegesen, sőt: egyenesen a saját kárára hizlalja és gyilkolja az állatokat, minden felnőtt ember tudja a tudományos teóriákkal teljesen el nem némítható lelkiismeretében.
    A húsfogyasztás és az öntudatlan agresszivitás közötti összefüggést tehát mind fizikai-biológiai szinten, mind a magasabb létdimenziók szintjén könnyen tetten érhetjük. Téves az a nézet miszerint az ember tetteit, gondolatait és cselekedeteit csupán a vágyainak alávetett értelme és az ösztönei határoznák meg. A lelkiismeret, vagyis a tudattalanba lefojtott bűntudat és zavart felelősségérzet is fontos része az ember személyiségének. Ezért az ember hiába magyarázza meg magának racionális (tudományos), vagy irracionális (vallásos) tudatával, hogy az általa elfogyasztott állatok leölése nem jelent gyilkosságot. A tudattalanja legmélyebb rétegei szintjén működő egyetemes lelkiismerete: a személyi tudatát az abszolút tudattal összekötő felettes énje folytonosan közli vele, hogy ő nem “becsületesen” vadászó-ragadozó lény és az általános létrontásban, közvetve vagy közvetlenül, de részt vesz, akkor is, ha nem állattenyésztő és nem mészáros. Mert a húsért adott pénzével a “hús-állatok” mesterséges szaporítását és fölösleges gyilkolását fenntartja és ez által a természettel és a szellemi világgal szemben ellenséges állapotban él. És a kérdés nagyvonalú mellőzésével hallgatólagosan támogatja a világszerte egyik legerősebb piaci tőkével rendelkező húsipart. Ettől, a tudományos létrontás által létrehozott, globális termelői-fogyasztói káprázattól és szellemi kábulattól szenved ma nem csak az emberiség, hanem a természet világa is mind a fizikai, mind a szellemi - lelki dimenziók szintjén. És még csodálkozik, hogy a fiatalság körében járványszerűen hódít az alkohol és a kábítószer.
    A hagyományos étkezés olcsóbbnak tűnik, ha nem számítjuk fel a hús mellé elfogyasztott köretek, a növényi táplálékok árát és mindemellett a menthetetlenül szükségessé váló gyógyszerek árát. Az tehát, hogy ez így olcsóbb, gazdaságosabb és egészségesebb, globális tévképzet. Valójában a döntő indok az, hogy a húsfogyasztás elsőrendűen hozzátartozik az élet élvezetéhez. Senki se mond le szívesen egy jó kis flekkenezésről, marhasültről, virsliről. Bármennyire is lapos a pénztárcája, legalább néhány deka felvágott, őrülthús, vagy szalonna minden kamrába - hűtőszekrénybe illik. De az egészséges táplálkozástól a hús, cukor és sótól mentes reformkonyha hívei is éppannyira távol állnak, mint a mészárszékek törzsvendégei. A különböző vitaminok és kalóriák vadászásával csupán a kulináris művészet lehetőségeit csoportosítják át egy kevésbé hizlaló, fizikai egészségóvó étrendre. A civilizált ember ugyanis sem a közvetlen anyatermészettel, sem a saját belső természetével nincsen harmóniában. A technika segítségével mesterségesen elidegenített életrendben a népszerű hot-dog, hamburger és egyéb gyorsételek műanyagizével rohangáló ember számára merész álomnak számít, hogy egyszerűen  kisétáljon a szabadba, leszakítson egy gyümölcsöt a fáról, és miközben megtölti a tüdejét friss levegővel, a felhők vonulását nézve, nyugodtan elfogyassza a fáról leszakított zamatos gyümölcsöt. Pedig az ember több dimenziós lény. Mind anyagi-biológiai szervezet, a fizikai-földi természetnek része. Mind érzelmi-értelmi és képzeleti- ideális tevékenységgel rendelkező struktúra, a fizikai testét körülágyazó, annak alapot adó és azt fenntartó, bioenergetikai: éteri, asztrális, mentális és spirituális erőtereken keresztül az abszolútumig terjedően, állandóan jelen van minden dimenzióban.
   Emiatt, a "létért való küzdelem" nevében elkövetett, planetáris gyilkosságban való részvétel-képzet visszahatása miatt, egy állandóan őt fenyegető és őt, valamint a szeretteit veszélyeztető, ellenséges természet és egy ellenséges emberiség képzetével a lelke mélyén él a modern és a poszt modern ember. De ahhoz hogy az agresszivitás gyökerét megtaláljuk, még mélyebben be kell nyomulnunk a társadalmi - gazdasági - erkölcsi téveszmék labirintusába. Mert egyetlen ember sem képes kezelni (különösen a manapság egyre erősödő lelki nyomással, megterheléssel együtt járó szociális - gazdasági - magánéleti krízishelyzetekben) az ösztöneit, indulatait, sem pedig az általános "közerkölccsel" ellentétben álló személyes vágyait, érzelmeit, gondolatait, mindaddig, amíg a saját lényének szellemi alapjait fel nem fedezte, és jól át nem világította magában. A "tudattalan" globális bűntudattal terhelt személyiség képtelen a saját átvilágítására, nem akarja megérteni az igazán egyszerű tényeket.  Bonyolult tudományos elméletek bástya rendszerével védi magát a katabazissal, a tudattalanba való alámerüléssel és a mély felismerésekkel szemben.   
    A társadalmi forradalmak, az elkeseredés által elindított szociális megmozdulások és a háborúk példaként szolgálnak arra, hogy mennyire elveszíthetik a helyes ítélőképességüket, felelősségtudatukat, szabad akaratukat a társadalmi - gazdasági igazságtevés, az erkölcs, a nemzet, vagy az Isten  nevében erőszakoskodó tömegek. A diktátorok és a hatalomra szomjazó vezetők jól ismerik a tömegek pszichológiáját: a kollektív agresszivitást, a félelmet, a szorongást vagy a rémületet, valamint a tömegpánikot eredményező jelszavak és jelmondatok manipuláló, tömegszédítő és tömegzsibbasztó hatalmát. E tömeghisztériák bujtogatói, résztvevői és áldozatai szintén húsevés kábulatában élő személyek. Egy olyan feszült helyzetben, mint egy forradalom, polgárháború vagy más szociális tömegagresszivitás kitörésekor hogyan tudná az állat-gyilkosságban gyökerező irracionális ellenségképzeteitől irányított tömeg megőrizni lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, higgadtságát? Anélkül, hogy kétségbeesne, hogy az önkényes igazságtevési késztetései által hajtva, hisztérikus dühöngés, pánikszerű menekülési kényszer vagy az irracionális agresszivitás kerítené a hatalmába? Mindannyian átéltük (tudatosan vagy tudattalanul) és tapasztaltuk mind önmagunkban, mind a közvetlen környezetünkben azt, hogy minél agresszívebb valaki, annál jobban fél legbelül és minél jobban védekezik, annál inkább támad, gyűlölködik, elhárít, megsemmisít, gyilkol képzeletben. Ez a két szélsőséges Marsi magatartásforma, a gyávaság és az agresszivitás válik teljesen ellenőrizetlenné és egymást kölcsönösen feltételezővé a hullaméregtől állandóan kábult állapotban élő ember személyében. Miért? Mert természeti, vagy szociális ellenségképzetekkel élni annyit tesz, mint öntudatlanul állandóan félni. Félni annyit tesz, mint magyarázkodni, aggódni, védekezni, és ez által gondolatban viaskodni, önkéntelenül erőszakoskodni és támadni, neheztelni és végül, nyíltan, vagy rejtetten gyűlölködni.
    A húsmentesen táplálkozó emberek, statisztikai adatok szerint nem betegednek meg rákban, egyiküknél sem észleltek vérnyomásproblémákat, fertőző, járványos megbetegedéseket vagy súlyosabb emésztési vagy idegrendszeri panaszokat. A kiadós alkoholfogyasztást követő másnapossági tünetek a húsevők és a húsmentesen táplálkozók esetében eltérőek: az előbbiek fizikai szervezetének a zsíros, fűszeres húsételekből felszívott hullamérget kell az alkoholban található mérgekkel együtt feldolgoznia, aminek rosszullét, hányinger, fejfájás, szomjúság- és éhségérzet, letörtség, bágyadtság vagy akár többórás eszméletvesztés, emlékezetkihagyás, stb. lesz a kísérője. Az utóbbiak esetében viszont ezek a tünetek jóval enyhébbek. Hányinger, szédülés, erős fejfájás, általános levertség csak nagyon enyhén jelentkezik,  nemhogy az ájulás, a fizikai és tudati önkontroll elvesztése. Ez mind irracionális ingerlékenység következménye és a húsfogyasztó személyeknek, akár közemberként, akár tudósként, művészként, vagy magas rangú állami hivatalnokként, nagyobb a csalásra-bűnözésre való hajlamuk, inkább hajlamosak a következetlen és irracionális viselkedésre. Bizonyos  politikai-magánéleti vagy társadalmi konjunktúrák vagy természeti katasztrófák hatására sokkal agresszívebbeké válnak, mint a természetesen táplálkozó emberek. Ez a Káini embernek a mentalitása és lét-állapota, a húsra rákapott Káinnak, akinek az áldozati füstjét nem fogadja el az isten: aki nem képes már az éber lét-tudata által, de még csak meditáció útján sem, kapcsolatban lenni a személyi lelkiismeretén át, illetve az egyetemes felelősség-tudatán át megnyilatkozó, benne élő Teremtővel. Ez, a személytől független, objektív, személy-ellenes, ellenséges lét-tudat állapot: a Káini ember tudata. Ez a Káin Én- tudatában, a Káin tört elméjében, vagyis az állat gyilkolás képzete által objektívvé vált: kettétört személynek az én-tudatban gyökerező emberi idő-lét állapota: a filozófia és az objektív tudomány állapota. A történelem valójában egy általános gyilkossággal: Ábelnek, a személyi öntudatán keresztül a benne lakozó Teremtővel állandóan kapcsolatot fenntartani képes, növénnyel táplálkozó embernek az elsorvadásával kezdődik, nem az első emberpárnak a paradicsomból való kiűzetésével, a teremtői azonosság-tudat megtörésével kezdődik. Noha az egészség-tévesztési folyamat spirituális síkon, már a paradicsomi rejtőzködéssel: a fügefalevél felvételével és az első tudományos aktussal: a lelkiismeret-elfojtással kezdődött el. Az isteni eredetű ember csak azután vált képessé az emberölésre, miután az egyetemes léttudatát majdnem teljes mértékben elvesztette. Miután az égi értelmét: a szellemi éberségét elvesztette és huzamosan elkábult a legyilkolt állatok húsának (hullamérgének) fogyasztása következtében.
    Az ember olyan lény, aki nem csak a fizikai dimenzióban létezik, és akinek a fizikai teste a csakráin: a fizikai testét a spirituális energia-testekkel összekötő energetikai központjain keresztül, a fizikai tápláléknál finomabb, de erősebb és lényegesebb információt kap a spirituális dimenziókból és az abszolútumból. Ezért annak függvényében, hogy mennyire zavarta meg a megfelelő auratesteit, annál több fizikai (anyagi) információra, vagyis táplálékra van szüksége, minél kevesebb spirituális információ befogadásra, feldolgozásra és azok gondolkozási - érzelmi folyamatokká  történő átalakításra képes. És viszont: minél intenzívebb, de harmonikusabb: finomabb, folyamatosabb a spirituális információ befogadási és feldolgozási képessége egy személynek (vagyis a rajta keresztül áramló, az őt éltető spirituális energiamezőknek a természeti szubsztanciákkal és fizikai létformákkal való tudatos találkoztatása) annál kevesebb "anyagcseréhez” szükséges alapanyagra: fizikai táplálékra van szüksége. Nem véletlenül dühöng a kerge marhakor és a mesterséges táplálás következtében legyengült, fertőzött állat-tetemek ezreit nem véletlenül égetik el, és nem véletlenül szedik áldozataikat a hússal dúsított csecsemő tápszerek.
     Egy sok ezer éves civilizációs tévedésnek vagyunk valamennyien az áldozatai.  Ez a tévedés többek között a kezdeti bűnbeesésnek egy része, amire annyi utalás történik a Bibliában, és aminek következtében úgy képzeljük, hogy többkilónyi anyagot kell magunkba gyúrnunk, tömnünk, és lapátolnunk naponta, annak érdekében, hogy életben maradjunk, és hogy el tudjuk látni biológiai-társadalmi funkcióinkat. Ez a nevetséges tévedés, igen veszélyes és annál tragikusabb, mint ahogy első látásra fel tudjuk mérni. Keserves, drámai szenvedésekkel terhelt adót kell fizetnünk érte, a bulímiától és az anorexiától, a cukorbetegségekig és a rákos megbetegedésektől, a különböző korai és értelmetlen halálnemekig. Nem feledkezve meg arról sem, hogy ennek az ontológiai tévedésnek köszönhető az egész természet romboló-szennyező civilizációnkat létrehívó fogyasztás téveszméje is. Az őrült és stresszelő hajsza, amelybe fejetlenül, mint egy húsdaráló gépbe, önként bedobjuk magunkat azért, hogy gazdaságilag úgymond a felszínen maradjunk és megfeleljünk a "társadalmi követelményeknek" ennek a tévedésnek a következménye. Vagyis azért, hogy a megfelelő pénzmennyiséget megkeressük a saját magunk, a gyermekeink és általában a szeretteink biológiai szervezetének a teljesen fölösleges, emészteni való (- a túlterhelt, agyonkínzott szervezetünk által csak negyedig, sőt: egy tízedig feldolgozható) anyagokkal történő teletömködésére. A tudomány, miután kimutatta, hogy mi mindenre van szüksége a szervezetnek a jó üzemeléshez - és ebbe a téveszmébe tartotta a civilizált embert másfél évszázadon át -, azt már teljesen hiába mutatta ki, hogy az így nyert energiának a harminc százalékát csak az emésztésre és az ürítésre használjuk. Nem hiába nevezik e civilizáció társadalmait fogyasztói társadalomnak.
    A tévedés az, hogy nem a fogyasztással van baj, hanem a termeléssel. Mert ahhoz, hogy alapszükségletei fölött fogyasztani tudjon, az embernek előbb fogyasztói termékeket kell termelni fölöslegben. E planetáris méretű tudományos tévedés következtében, mindent el akarunk itt fogyasztani, attól való önkéntelen félelmünkben, hogy nehogy éhen haljunk. Már egymást is fogyasztandó anyagként, "fogyasztási cikként" kezdtük kezelni. Az emberiség többsége által szívesen nézett amerikai filmek, a legsikeresebb reklámok, mind - mind úgy mutatják be a nőt a férfinek és a férfit a nőnek, mint valami elfogyasztani való árucikket. Ez az eszmei alapja a női és férfi fotómodellek, sztárok, sexszimbólumok fetisizált "futtatásának", szerepeltetésének, a megvásárlandó házak, autók, vegytisztítók és gasztronómiai csodaszerek, csodaszerszámok mellett...
    Ez, a fogyasztási ingereltség és zaklatottság az, ami működteti az audio -vizuális hírcsatornák és a filmipar segítségével rángatott és szerepeltetett emberiséget, az éhező, ágyékötös néger-törzs tagoktól, a Kelet Európai melósokig. A menő rap énekesekig és rockzenésekig és azok alkoholos, kábítószeres hallgató-közönségükig, a reklám-szakértőkig, a formaművészekig, a lelki és szellemi sterilitásig kimosdott nyugati bank-hercegekig, az amerikai filmsztárokig, az üzletemberekig, a dandykig, az arab terroristákig, a gengszterekig és a fotómodellekig. A sors fintora, hogy azon már senki nem gondolkozok el, hogy az utóbbiak nem is lehetnének "modellek", amennyiben mindazt elfogyasztanák, amit fogyasztásra ingerlő pucér szépségükkel reklámoznak. Mindez azért van, mert a tudomány által fenntartott képzetből, miszerint az embernek kilókban és kalóriákban mérhető, variált tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy fenntarthassa biológiai létezését semmi nem igaz. Itt teljesen félre van értve minden. Az embernek nem üzemelnie kell, mint egy gépnek. Az ember, mint több dimenziós lény, mint magasrendűen szervezett lelki-szellemi és biológiai struktúra, folytonos és harmonikus információ -és energetikai cserét kell folytatnia a környezetével, de főképp az egész világegyetemmel. Csak az egyetemes egység-létezésen belű folytathat harmonikus viszonyt azzal földi környezettel is, amelyben biológiai lényként él.
    A kérdés az, hogy mit nevez ma harmonikus információs-cserének, nyílt létnek és zavarmentes kommunikációnak, az ember, amely az őskorrupciónak a tudomány és a technikai feloldási és megszüntetési lehetőségének a téveszméjéből kiindulva, szellemi kultúra helyett, egy labirintus szerű anyagi-technikai civilizációt hozott létre. Azt képzelvén, hogy a csúcstechnológiájával előállítható, fogyasztói - kényelmi berendezések és a maximális precizitással működő védő - romboló fegyverek segítségével, megszabadulhat a megváltás aktusa megvalósításához a szükséges egyéni erőfeszítésektől? Az, hogy mit nevez harmóniának az ember, aki meg van győződve arról, hogy a technika segítségével kicselezheti a megváltást, és abban reménykedik, hogy valamikor véglegesen megszabadulhat a fájdalom és a betegségek kényelmetlen jelzéseitől, és persze, a megváltott - megváltozott személyiség kialakulásához elengedhetetlenül szükséges személyi felelősségvállalástól?    
   Mert a harmóniáról kialakított tévképzetünk, a fölösleges zabáláshoz hasonlóan drámai. Ugyanis senki nem tud elbújni az elől az egyetemes megváltási program elől, ami ott van bekódolva mindannyiunk tudattalanjába, ha tudomásul akarjuk ezt venni, ha nem. Mindenkinek tudomásul kell vennie előbb-utóbb, hogy mindannyian az egyéni és ez által az egyetemes megváltás érdekében (vagyis a fizikai dimenziónak a spirituális dimenziókhoz való közvetlen egybekapcsolása érdekében) születtünk a világra és kimondottan ennek érdekében jött létre az ember egész szellemi-lelki személyisége és nem utolsósorban az annak megfelelő biológiai szervezete. A biológiai életünket szolgálni hivatott intellektuális-lelki képességeinket viszont nem lehet büntetlenül gyakorolni, mindössze az élvezet-vágyaink kielégítésének és a hiú becsvágyunkból fakadó, Bábeltornya- építések: természetellenes életkörülmények létrehozása érdekében használni egy életen át. Az emberiség rá fog egyszer ébredni arra, hogy az egész tudományával és az arra alapozott filozófiájával nem tesz egyebet, mint félre vezeti önmagát. Hogy a gyermekkorában belé nevelt Káini magatartással, a természetellenes életnyerési elvvel: a gazdasági életkoncepcióval, az ennek alárendelt tudományos erkölcsiséggel és misztikus vallásossággal félre vezeti önmagát és félrevezeti a többieket egyaránt. “Vak vezet világtalant!”
     Mindannyiunk tragédiája, hogy ha nem is tudjuk világosan, de sejtjük azt lelkünk mélyén valahányan, hogy valójában törvénytelen módon éljük az életünket, és azt is tudjuk, hogy mit kellene tennünk, vagy nem tennünk a szükséges változtatások érdekében. Csak azt nem tudjuk, hogy hogyan hajthatnánk végre életünk teljes helyrehozását? Mindenki sejti és nagyon sokan tudják, hogy mit kellene tenni, annak érdekében, hogy normálisan és egészségesen élve, végre emberhez méltóan tegyük meg azt, amit már több generáció szeretett volna megtenni, és aminek a leírása ott áll a világ minden őskultuszának alapszövegeiben lerögzítve. De ahogy Hamvas Béla mondja, a helyes szónak és a helyes gondolatnak a tettbe való beváltásának, vagyis az átváltásnak az egyéni akaratával: az ősi hatalmunkkal: a hitünkkel, illetve a teremtő imagináció működtetésének a képességével nem rendelkezünk, mert félünk tőle. Mert félünk a tényleges felelősségtől: “Az ember kiül csak azt teszi, amit belül nem mert, vagy elmulasztott megtenni.”, mondja Hamvas Béla. És miért mulasztjuk el belül megtenni azt, ami a létünk aranykorrá változtatásához szükséges? Azért mert nem vagyunk képesek elismerni, hogy az összes negatív körülményt mi idézzük be az életünkbe. Elhagytuk a képzelet éberségét: a mentális felelősség és a mentális akarat helyét és mindent kívül teszünk meg. A steril, de jól hangzó önkényes elméletekből, az izgalmasan érdekes gondolat építmények káprázat-világából, a misztikus fantazmagóriákból: a szónoklatból és a prédikációból, a szenvedélyes érzelmeinkből, a szellemtelen és megfontolatlan cselekvésből élünk. A tudatos teremtésre senki nem képes, mert nem tudja, hogy a megvalósítás érdekében a három központjából: a gondolat, a szó és a tett összekötő központjából kell kiindulni, az idea-testben kell élni. Mert hajlamosak vagyunk az energiát úgy elképzelni, mint valami materiális megnyilvánulást. A tulajdonképpeni energia maga a természetben és a természet által magát állandóan újjászülő szellem egyik megnyilvánulása. "Ez minden erőben az erőnek az ereje", ahogy Hermész Triszmegisztosz mondja a Tabula Smaragdinában. Már volt szó arról, hogy megnyilvánult lét, a világegyetem: a teremtés bipoláris. Egyrészt Feminin természetű (Jin, Szeretet, vagyis az egységbe való visszakapcsolódási képességének az elve), másrészt Maszkulin természetű (Jang, Fény, vagyis a tapasztalati ismeretekből eredő értelmi világosság elve). A Feminin Elv (Szeretet, Egységesülési) világalkotó princípiumnak a mi általunk is tapasztalható és érzékelhető közvetlen megfelelője a megnyilvánult anyagi világ általában, amelyre jellemzőek a tér tulajdonságai, vagyis az idő és a forma. A Maszkulin (Fény, Tapasztalati ismeret) őselv kevésbé érzékelhető, de a XX. század végén élő ember számára már egyre inkább észlelhető: az információs mező, vagyis a finomabb dimenziók valóságában megnyilvánuló szellem, amely a létrehozója mindannak, amit mi életnek nevezünk, és ami az ember személyében érzelmek és racionális gondolatok, öntudat és tudattalan érzések formájában jelentkezik.
     A Szeretetnek a Fény által történő áthatása és megtermékenyítése és fordítva: a Fénynek a Szeretetben történő feloldódása, visszatükröződése és újjászületése a Logosz, az egyetemes erő, a spirituális energia, amit Szent Szellemnek nevezünk. A Logosz a Yen, az Áthatolás, az Inqualieren, az Equador, a Sanctus Spiritus. Ez az egyiptomiak, vagyis a hermetikus bölcsek Phoenix madara, amely a saját porából, vagyis az ős szubsztanciából, a természet által újjá szüli önmagát szüntelenül. Ez az áthatolás tehát a valódi energia, a varázslat, a thélészma, amely az egyik dimenzióban energia-fogyással, a másik dimenzióban energia kibocsátással jár. Nem a (csak) fizikai, vagy un. bioenergia, amihez mi hozzászoktattuk konceptuálisan a materialista tudományok labirintusába leragadt tudatunkat! Hermész Triszmegisztosz szerint "Ez minden erőben az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja." Erről, az időtlen és tér nélküli, kifogyhatatlan, magát folyton újraalkotó egyetemes energiaforrásról beszélnek a hinduk és mai követőik, a fény-táplálkozók, amikor azt állítják, hogy ők Párnával élnek. Legjobb példa a misztikus tévelygésre az, ahogy a különböző Joga-módszerek és iskolák által tanított légzési technikák leírását olvasva, az avatatlanok arra gondolnak, hogy az így végrehajtott légzéstechnikák segítségével a szervezet a levegőből kiszűr valami finomabb, érzékelhetetlen anyagot és ez lenne az a párna, amivel a pránaisták és egyes Joga-mesterek élnek. Nincs szó semmiféle finomabb materiális szubsztanciáról, amivel élni lehetne a tradicionális tápanyagok helyett. Itt a szervezetnek egy belső tisztítási, átszellemítési és a sejtek atomi részecskéinek az ős szubsztanciából, az egyetemes spirituális energia-mezőből történő közvetlen átvételéről van szó. A Joga-mesterek és a pránaisták tudatosan növelik a kauzális és a mentális információs-energetikai cserefolyamatok mennyiségét és minőségét és így kevés fizikai információra, fizikai energia-hordozókra van szükségük.
     A Joga nem energia-nyerészkedésre kialakított misztikus módszer és ahhoz, hogy valaki ténylegesen növelje spirituális információ befogadási és feldolgozási képességét, vagyis hogy a fényt és a szeretetet fokozza személyében, nem föltétlenül szükséges légzéstechnikázni és Jógázni, mint ahogy nem is elég csak jógázni, vagy légzéstechnikázni. Sőt: minden öncélú, az élet megnyerése érdekében folytatott misztikus, vagy materialista módszer inkább a biztos bukáshoz, vagy az értelmetlen és nevetséges szellemi tévelygéshez vezet, mint az igazi megtisztuláshoz, a harmonikus, derűs, egészséges és teljes élethez. Miközben egyesek misztikus aszkézisek segítségével gyötörik magukat, annak érdekében, hogy a lelki üdvösségüket elérjék, nem veszik észre, hogy számukra pontosan az önkínzásnak ez a misztifikált fajtája nyújt különleges gyönyör-forrást, mások számára már az is gondot jelent, hogy amennyiben a sok jó pecsenyéről és másféle húsételről, vagy cukrászsüteményekről lemondanak, akkor mi marad meg az élet élvezetéből? Hát köszönöm szépen, de nem kérek a kórházi sanyargatásban végződő élvezetekből, a vénámba, az orrlikamba, a végbelembe, a húgycsövembe vezetett katéterekkel, vagy az agyamba, a szívembe és a vesémbe vezetett elektródákkal! Inkább játszok egy bumfordi kutyával a hóban, szaladok a szélben és egy jó könyvet olvasva, esetleg csak amúgy, lustán heverészve, fürdetem a barnára cserzett testemet a déli verőfényben egy ózondús erdőszélen.

                          *                                      *                                                                                                                                                                                                                   

                                               *
 
Érted kedves olvasóm, hogy miféle, a globálisan elfogadott lét- és életszemlélettől, filozófiáktól, teológiáktól é misztikáktól gyökerében eltérő, lényegi problémákról és azok eredményeként fennálló félreértésekről van szó? Érted, hogy a Balog Ádáméhoz hasonló az 1991 karácsonyi, majd az 1992 húsvéti és pünkösdi megvilágosodásaim után, miért hagytam fel azon szándékommal, hogy az “Egy erdélyi magyar művész - sors regény" zsánerű regény látszatát megőrizve, egy láthatatlan ellenségképtől áthatott, az általam is ismert irodalmi hangulatkeltés misztikus mesterfogásaival téged elbűvölve, önmagad ellenségének felismeréséig elvezesselek? A megvilágosodásokhoz vezető, majd az azokat követő töprengések, a meditációk, a külső események, a képek festése közben érlelődött gondolatok, ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy egyetlen művész sem játszódhat tovább felelőtlenül az emberek életével - azok képzeletével - a műve esztétikai sikerének érdekében. Az írónak meg kell adnia gondolatai és látomásai megértésének a kulcsát még azzal a kockázattal is, hogy nem lesz sikere, ha megfosztja műveit a mitikus misztériumtól, a titokzatosság varázsától, a bűbájosság esztétikájától, amely a sikeres műveknek az elsődleges feltétele. Köszönöm, én nem kérek ebből a sikerből és téged sem etetlek ilyen ódon trükkökkel.
     A másik ok, amiért nem írtam egy titokzatos, láthatatlan ellenségről szóló regényt, amely misztikus célzásokat tartalmazott volna a keresztény egyházak hivatalos sátánja, a szekuritáte, a staszi, az ávó, a kágébé, a cia tisztjei, ügynökei és a népszerű kelet-európai diktátoraink személyisége közötti összefüggésekre vonatkozóan, az, kedves olvasóm, hogy nem bíztam benned, tehát nem bíztam magamban. Megértettem, hogy egyelőre még veled is, velem is bármi megtörténhet. Mindketten eltévedhetünk még a regény cselekményének, a külső események dzsungelében. Ez a viszont azt a kockázatot hordja magában, hogy valahol cserben kellene hagyjalak, még mielőtt megérthetted volna a KÖNYV lényegét és azt felhasználhatnád az életedben, és jobb híján, végül is el kellene, vezesselek egy nagyon frappáns, de számodra semmit nem érő regénybefejezéshez. Különben valami nagy, talán halálos - és nem "életes"! - áldozatot kellett volna hoznom érted és a KÖNYVÜNKÉRT, amint hogy szinte ilyen áldozatot hoztam a könyv írása közben, a tudattalanságom és a megfelelő spirituális felkészületlenségem következtében a Nemes Mózes által meghirdetett demokratikus - keresztény eszmék érvényre juttatásának az érdekében, majd később a diszkriminatív román tanügyi tőrvénynek az eltörlése, illetve megváltoztatása érdekében.
   Mert nem akartam a sorsot harmadszor is kihívni magam ellen! Mert szerintem is, mint mestereim szerint, az életrajzi, vagyis a történelem színén játszódó, csakúgy, mint a pszichológiai regényeknek, és mint a tudományos fantasztikus írásoknak, nincs többé semmi szellemi jelentése, vagy erkölcsi értelme. A rendkívüli, vagy köznapi történések, cselekmények dokumentumszerű leírásának csakúgy, mint az esztétikai bravúrozásnak még annyira sem. Nincs semmivel se több értelme a krimi regényeknél, vagy a pornó regényeknél az olyan regényírásának, amelynek olvasásával az emberek csak olvasói, esetleg esztétikai, de mindenképp csak fogyasztói élményben részesülnek, és az olvasott gondolatokat nem építhetik be az életükbe, a harmóniára - az egészségre, a kreativitásra és a kiegyenlítődésre - való törekvéseikbe. Az olyan regényírásnak, amelynek hatására nem szólal meg az olvasó lelkiismeretének a hangja, és az olvasók nem vitatkozhatnak a saját lelkiismeretükkel és felelősségérzetükkel, amelynek hatására tehát, a felelősségérzetünk: lelkiismeretünk hangja nem kezd vitatkozni az áruló hazudozó,  minden áron nyerni akaró, kicsinyes és hitetlen tudatunkkal, amely által nem fedezhetünk fel semmi kivetni valót és semmi döbbeneteset saját személyünkben, és nem fedezünk fel semmi újat a közvetlen környezetünkben élők szellemi és lelki világában, és amely regény nem változtatja meg legalább egyetlen lényegi felismerés szintjéig az életünket, annak a regénynek a szerző gazdagodásán és a hírnévszerzésen kívül, nincs semmi értelme. Mennyi porfogó könyv foglalja otthon a könyvespolcomon fölöslegesen a helyet! Mennyi egyéni becsvágyból induló, hiú gondolati erőfeszítés eredménye halmozódik körénk és közénk fölöslegesen, hogy ellepje az életünket teljes egészében! Mennyi izgalmat és kíváncsiságot, mennyi esztétikai élményt kiváltani hivatott trükk, dráma, elméleti stikli, bűvészmutatvány, mennyi zavaros hangulatot, haragot, csendes, vagy nyílt neheztelést, szorongást és félelmet kiváltó negatív szuggesztió! Amint egy kis időm lesz, az antikváriumba viszem az egészet! Én viszont nem akarom, hogy ez a könyv csak úgy, mint sok más esztétikai élvezetkeltésre, illetve fogyasztásra szánt regény, mint műtárgy legyen a tied. Azt akarom, ha én a könyv írásának a végére érek - és ennek, az eredeti tervnek megfelelően, egyszer el kell érkezzen az ideje - TE, A SAJÁT ÉLETEDEN, A SORS-ALAKÍTÁSODON KERESZŰL, A TE SZEMÉLYI VÁLTOZÁSAIDON KERESZTÜL, A TE ÉLETED EGÉSZSÉGESSÉ ÉS BOLDOGGÁ VÁLÁSA ÁLTAL TOVÁB ÍRHASD A KÖNYVET NÉLKÜLEM. Ennek érdekében pedig nem kell egyebet tenned, minthogy abból a szemszögből olvasd tovább a regényt, amit a saját magunknak való állandó, öntudatlan és önkéntelen hazudozásról, - a TE hazudozásaidról is! - és a külső ellenségkép összefüggéseiről, valamint a felettes Éned tulajdonságairól írtam neked, a könyvünknek a talán fárasztó ötödik fejezetében és a saját élettörténetedet be kell helyettesítened Balog Ádámnak és Dórának és Júliának és Ritának és Tündének és a Balog Ádám barátainak és ellenségeinek a történetével. A magadról és környezetedről tudott dolgokat, és gondoltakat össze kell vesd a Balog Ádámnak a magáról és környezetéről alkotott hazug, de igazság-kereső gondolataival. Mind Balog Ádám, mind annak a szegény édesanyja, mind Dóra és Géza, egy-egy lét-problémát, egy-egy alkímiai jelenséget testesít meg. A KÖNYV alkotása közben ugyanis, az Ádám által felvázolt bűnbeesés logikáján alapuló társadalmi játszmák és hazugságrendszerek által összezavart spirituális és mentális folyamatok pszichikai és fizikai megnyilvánulásait ábrázolom még akkor is, amikor szegény és kedves hőseimmel nemzeti, vagy vallási érzelmeket sértő szakrilégiumokat végezetetek. A fontos az, hogy e könyvben megtörténjen a leleplezése azon tévképzetek nagy részének, amely minket - engem és téged - a valódi lényünktől elválaszt. Egyes metafizikusok szerint jelenleg az apokalipszis időszakában élünk, amikor a személytelenséget szülő hamis mértékeink, vagyis a vallásos, tudományos és esztétikai tévképzeteink egytől egyig lelepleződnek és megsemmisülnek.
    A teremtés eredeti értelme és funkciója szerinti életvitel elérése, illetve a bűnbeesés logikáján alapuló társadalmi játszmák által megzavart külső természet és a degenerált belső természetünk helyreállítása, nem csak hogy gyökeres szemléletváltoztatást igényel, hanem alapállás változtatást is. Ahhoz, hogy legalább a szemléletváltást mi ketten végre tudjuk hajtani, és a leleplezéseket ne mások és ne a külső körülmények végezzék el rajtunk, ajánlatos a dolognak a KÖNYVÜNK segítségével elébe vágni. Ezt el lehet érni a naplóírás művelésével, a spirituális mesterek által gyakorolt önleleplező-beavatási módszerek legegyszerűbb eszközével. Nem akarlak újból sértegetni, de fogadni merek, hogy gőzöd nem volt arról, hogy ember egy igen finom, a személyi rendeltetése ős-okáig visszahatni képes megismerési és önmegismerési eszközzel rendelkezik. Furcsállni fogod, de ez a misztikus és mágikus eszköz nem más mind az írás. Igen, az írás. A baj csupán az, hogy már nem tudjuk az írni - tudásunkat annak eredeti rendeltetése szerint használni, vagyis nem tudjuk mágikus megismerési rendeltetése alapjaival együtt alkalmazni a személyes életünkben. Pedig a szüleink és a tanítóink bíztatása és elvárása, lelki nyomása hatására mennyit szorgoskodtunk valamikor annak érdekében, hogy megtanuljunk írni, majd később, hogy megtanuljunk jól fogalmazni, gondolatainkat és érzéseinket pontosan, határozottan és félreérthetetlenül, vagy művészien, esetleg költőien kifejezni!
    Ennek ellenére az iskolaévek és az egyetemi, vagy a főiskolai évek elmúltával egyre kevesebbet írunk, pedig ez, a gondolatainkat anyagi formába alakítani képes jelrendszer, igen keveset veszített az ősi mágikus értelméből az évezredek folyamán. Ez az ősi képlátásból látszólag absztrakt jelrendszerré alakult, de az általa kifejezhető szóképek, illetve gondolatképek által ma is misztikus és mágikus jelentéstartalmakat hordozni képes írni-tudás, az Internetezőket kivéve, egyre jobban háttérbe szorul a mindennapi életben, évekig parlagon hever, elsekélyesedik és elsorvad. Marad még ugyan sokak számára olyan, írás nélkül elképzelhetetlen életterület, mint a politika, az újságírás, a tanítás, a pedagógia, a pszichológia, az orvostudomány a különböző tudományok kutatási területei, itt viszont már koránt sem arra használják ezek a "szakemberek" az íni-tudásukat, amire az írás, mint képi jelvetés lényegében rendeltetett. Nem használjuk arra az írást, hogy e jellegzetesen a tudatos tevékenység segítségével egybekapcsoljuk a felettes énünket, isteni önvalónkat, a lelkiismeret és felelősségtudat forrásvidékét, a tudattalan és önkéntelen sóvárgásaink, vágyaink és ambícióink által befolyásolt lelki világunk ismeretlen mélységeiből felszínre bukkanó ösztönös késztetéseinkkel. Semmiképp sem az önismerésre, az önfeltárásra, a mély tudattalan tartalmainak az átvilágítására és felderítésére, majd e tartalmak kreatív energiáinak a kibontakoztatására, a negatív késztetéseknek a pozitív képességekké alakítására és e képességek kiteljesítésére, művelésére, tisztítására használjuk az írást. Nem a tudattalanban rejlő teremtő erőknek az egyetemes törvényekkel való harmóniába hozására használjuk az írást, ezt az ősprincípiumokkal minket közvetlen kapcsolatba hozni képes jelrendszert.
    A politikus a tömegeket próbálja uralni és manipulálni a szavak és az írás segítségével és ez által önkéntelenül saját magát, a lelkiismeretét is félrevezeti. De ettől a helyzettől az újságíró és legtöbb esetben a szépíró sem áll távolabb, azzal csapván be önmagát és közönségét, hogy ő az olvasóinak a szórakoztatásán és művelésén keresztül történő tájékoztatására, az igazság kiderítése érdekében használja az írás-készségét, az írói képességét. Ezek az írók nem tudnak arról, hogy amíg valaki saját személye spirituális eredete és negatív tulajdonságai felől nincs kauzálisan tájékozódva, mindaddig, amíg nincsenek meg a megfelelő eszközei az önmagával való kauzális szembenézésre és a kauzális önvizsgálatra, addig nem tehet mást, mint félrevezeti mind önmagát, mind azokat, akik hisznek a szavának. Innen a “Vak vezet világtalant” általános világhelyzet. Pedig ősi mágikus jellege következtében, az irodalmi közírás is felcsillant ritkán és önkéntelenül olyan metafizikai igazságokat, amelyek valójában használhatnák mind az írók, mind az olvasók szellemi megigazodását. Ez a megigazodás viszont, az írói siker hajhászása és az esztétikai célok követése következtében, egyre ritkábban történik meg. És mégis, az írás használatának ma, a művészi irodalmi felhasználása a szerencsésebb esete. Mármint az írásnak a költészetre és az un. szépirodalmi művek alkotására való használatának az esete. A művészi autonómiára való törekvés, amikor nem szeszélyes önkényeskedés eredménye, hanem az írói - költői individuális tudatnak az egyetemes léttudatba való kitágulása következtében jön létre, lehetőséget enged a teremtői felelősség- és azonosság tudat felvillanására. Ilyenkor az írás visszanyeri eredeti funkcióját, annak ellenére, hogy az írók és a költők metafizikai tájékozatlansága következtében, az apokalipszis idején megírt és megjelenő irodalmi művek nem mások, mint a legmagasabb értelmi és szellemi szinten elkövetett önámítások, öncsalások mintapéldái. És annak ellenére, hogy a lényegében megváltás-idegen filozófiai és esztétikai koncepcióknak alárendelődő, modern irodalom, a tudatos és az önkéntelen félrevezetések gyűjteménye.
    Persze, még jó, hogy legalább az írók és a költők írnak. De mit ér, a tizenkét éven keresztül gyakorolt írni tudásával az a rengeteg ember, aki nem érdekelt a tudományban, a vallásban, az irodalomban, a pedagógiában, a pszichológiában, a szociológiában, a filozófiában, az újságírásban, vagy a politikában és semlegesek, vagy ha idegenek számára mindazok az életterületek, ahol ilyen vagy olyan formájában még szükség van az írásra? Mit ér az írásnak, e hieroglifa rendszernek a művészi - mágikus erejével, misztikus hatalmával az ember, aki legfennebb számítógépes levelezésre, könyvelésre, számlázásra vagy raktári nyilvántartásra használja az írást? A sablonos, vagy legfennebb közhelyesen száraz, négy - öt soros üzenetek, számlák, receptek és csekkek kitöltésére, megírására és aláírására? Az író, filozófus, pedagógus, politikus, csoportján kívül, manapság leginkább a rendőrök, az ügyvédek, a hajóskapitányok és a halottkémek hasznosítják az írni-tudásukat, amelynek segítségével, igyekeznek mindig a tárgyi tényeknek megfelelően pontos, részletes és lehetőleg dokumentum-értékű szövegeket rögzíteni, persze az írás mágikus természete miatt, kevés sikerrel.
   Felmerül tehát a kérdés, hogy nekem, vagy neked például, akik nem vagyunk sem írók, sem filozófusok, sem politikusok, de szeretünk gondolkozni, miért kellett megtanulni írni, és az írást gyakorolni 12-15 éven keresztül? A válasz, e retorikusnak hangzó, de nagyon is jogos kérdésre nagyon egyszerű: azért, hogy képesek legyünk képzelet és gondolat-tisztító, személyi naplót írni. Azon túl ugyanis, hogy a fogalmi gondolkodás, az önkifejezés és megismerés képessége az íráson keresztül fejlődik a leginkább, az ember, a tudatalatti bölcsessége legmélyén mindig is tud a naplóírás fontosságáról. Az ember tudattalanja mélyebb rétegeivel kapcsolatban álló egyetemes információ - mezőnek, az aura információs mezejéből a nappali tudatba áramló sugallatok hatására kezdték el egyes gondolkozók a romantika korszakában, majd később, az olyan avantgarde irodalmi - művészi irányzatok kezdeményezői és művelői, mint például a szürrealisták és a pszichoanalitikus iskolák képviselői a naplóírást gyakorolni. Ők viszont még mindig nem metafizikai célból tették ezt, hanem pragmatikus szakmai és művészi célokat tűzve ki, általában csak önmaguk emlékeztetésére és esetleges közönségük tudományos tájékoztatására, vagy esztétikai elbűvölésére, esztétikai élvezetkeltésre: művészi homálykeltésre és félrevezetésére használták. Jézus tanítványai, majd a kanonizált és a nem kanonizált evangélium-író keresztények voltak az utolsók, akik a naplóírás önbeavatási, vagyis eredeti, jellegéről még tudtak és ezen ősi funkciója szerint, gyakorolták is azt. A középkorban nagyon kevesen tudtak erről, és az inkvizíciótól való félelmükben még annál is kevesebben gyakorolták ezt. A romantika viszont elbukott, a szürrealizmus is elbukott, és ez által a naplóírás önbeavatási jellegének utolsó pislákolása is kialudt. Ez természetes, hiszen egyesek kezében különböző démonikus művészi alakzatokat öltött ( Maldoror, Rimbaud ). Másrészt a generálmegváltást ígérő tudományos és objektív világkép felállítása érdekében tett erőfeszítések nyomán az olyan szellemi nagyságok naplója, mint például Széchenyi István, idővel teljesen elvesztették önbeavatási jellegüket, és átalakultak egy fiktív, jövőbeni olvasóközönség előtt folytatott, azzal viaskodva vitatkozó, vagy fárasztóan és unalmasan mentegetőző, magyarázkodó, önigazoló, meggyőzni és meghatni akaró és megint csak művészien csaló, esetleg szárazan okoskodó - gondolattömegé. A naplónak pontosan az adja meg az építő jellegét, hogy semmilyen magyarázkodásra, önigazolásra és öntetszelgésre nem ad okot azáltal, hogy írója tudja: a naplót rajta kívül, soha senki nem fogja elolvasni, és ezért szabadon és bátran haladhat vele az önmegismerés és az egyetemes megismerés, a teremtő létigazságok felkutatásának a megváltáshoz vezető útján.
   Az alkímiai naplódnak tehát, az elsődleges, teremtő - megismerő és öntisztító természetét, a beavatási ősfunkcióját az a biztonság adja meg, hogy a naplót a szerzőn: rajtad kívül senkinek, soha nem kell és nem is szabad elolvasnia. TELJES GARANCIÁD KELL LEGYEN ARRA, HOGY MINDAZT, AMIT TE A SZEMÉLYES NAPLÓDBA LEÍRSZ, SOHA SENKI NEM FOGJA OLVASNI RAJTAD KÍVÜL; SEM A FÖLDI ÉLETED IDEJÉN SEM AZUTÁN. Ez a feltétele annak, hogy a naplóírás legyen teljesen nyílt kommunikáció az őszinte lelkiismereted és a legrejtettebb vágyaid között. A naplóírással fegyelmezett éber tudatod közvetít a tudatos vágyaid, a szellemi, lelki és testi igényeid, az elképzeléseid, a realitás-érzéked, a józan, racionális problémamegoldó képességed, a belátó készséged, és a negatívnak és rejteni valónak képzelt ambícióid, az önkéntelen vágyaid és késztetéseid, az irracionális félelmeid között, hogy ezzel egyértelműen a szabad, minden befolyástól mentes önmegismerésedet szolgálja. A napló zárt és titkos jellegét nem azért kell megőrizni, hogy a titokzatoskodással adjunk a napló számára misztikus jelleget és nem is azért, hogy a naplónk körüli titokzatoskodással, saját fontosság- tudatunkat növeljük, és zavarba hozzuk a hozzánk közel álló személyeket. A napló csak és csakis a szigorúan személyes - egyszemélyes! - jellege következtében adhatja meg a teljes önfeltárás és az önmegfigyelés mellett, a személyi képzelet teremtő erejének a kísérletező jellegű, majd teljes tudatossággal működtetett mágikus hatását.    
  - Hoppá! Remélem, hogy hegyezed a füledet és a lelkedet, kedves olvasó! Ha idáig kibírtad az elvontnak képzelt fejtegetéseket, az azt jelenti, hogy kibírtad a legnehezebb próbát, és tovább már nem lesz semmi bajunk egymással, megérdemled a legtöbbet, amit ember földi életében elérhet: az egészséges, boldog és áldásos,  jó erőnlétben és szellemi kreativitásban kiteljesedett, értelmes életet. Ha akarod, tovább olvashatod, a további huszonnyolc oldalon keresztül folytatódó fejezetet, de amennyiben nincs még kedved a naplóíráshoz, a következő oldalakat nyugodtan átszökheted, mert a regény, vagyis a könyv lényegének a megértése nem fog ezen múlni. Részedről a naplózás csak akkor válik elengedhetetlenül szükségessé, ha túljutottál a Balog Ádám pokoljárásának és feltámadásának a történetén. A Dórával való szakítás drámája, a Balog Ádám házassága, az Ádám Medárd nevű gyermeke elrablása és a Gézával fojtatott kegyetlenül szellemes beszélgetéseken a nők teremtő erejéhez és szexuális fantáziájához kötött rejtelmes lelkivilágáról, valamint a modern nő szellemi eredetéről és a nőgyógyászati kecskén végződő bukásáról, mind csak előkészület a Skorpiói beavatásra, a halállal való egyértelmű és teljes szembenézésére, a teremtés okának a megértésére és az azt követő feltámadásra. Szóval az itt következő maradék fejezetrészt nyugodtan kihagyhatod, ha nem támad fel benned az a gyanú, hogy ezzel egy fontos megvilágosodási lehetőségtől fosztod meg magad egy időre. Ugyanis e fejezet után, ahonnan kezdve minden vallásos bástya és tudományos fellegvár leomlik, minden bálvány ledől, és minden maszk lehull a földre, kénytelen leszel újra ide visszatérni, mert különben nem érted meg az EGÉSZ - et. Hogy mi ez az Egész, azt meglátod, ha végig olvasod a következő fejezet utáni, immáron istenigazából regényes fejezeteket.
Amennyiben úgy döntöttél, hogy tovább olvasod ezt, az írásnak a mágikus - hatásáról szóló fejezetet, ajánlatos minél hamarabb egy olyan naplóírásra alkalmas füzetet vásárolnod, amit szívesen veszel elő, és szívesen írsz belé, és - amennyiben erre szükség van - szívesen veszed magadhoz és hordasz magadnál. Amennyiben nem teszel tanácsom szerint, és nem próbálod ki te magad a misztikus naplóírást, a negyedik - ötödik új bekezdés után nagyon unalmassá és fontosság nélkülivé: fárasztóan részletessé fog válni számodra a fejezet további olvasása.
  Naplóírás közben nem is ajánlatos és nem is kell senkivel és semmivel viaskodnod, vitatkoznod az érzelmeskedő, sóvárgó, vágyakozó, mérlegelő, gondolkozó, spekuláló, rafinált és ambíciós, magát naivnak tetető, hitetlen és hazudozó, gyakorlati - földi személyeden kívül. Az életfontosságú problémáid igazi okának a megértéséhez és azok teljes és végső megoldásához, a problémák igazi gyökerének a felkutatásához, a kauzális - isteni önfeltáráshoz és a szellemi önismerethez nem elég sem a tudományos pszichoanalízis, sem a katolikus és az ortodox hívek gyónása, sem a meditáció, sem a kötött, vagy a szabad imádság, a vallásos lelkiismeret-kutatás, de nem elég az egyszerű, racionális gyakorlati gondolkozás sem. Nem csak azért, mert az írásnak, csakúgy, mint az erős akarattal és határozottsággal kimondott szavaknak: az igének, materializáló - teremtő varázsereje van. Azért is, mert az írás, maximális gondolkozási fegyelmezettségre, következetességre és rendszerességre kényszerít, lefokozván és meggátolván a gondolataid - és ez által a képi-képzeleti tevékenységed, az önkéntelen materializációs-teremtő erővel bíró képzeleted ellenőrizhetetlen csapongásait, a szeszélyeskedéseit. Ezt, az értelmes mondatírás és következetes gondolatvezetés által ránk kényszerített figyelem-fokuszálást, az önmagunkkal szembeni őszinteséget, igazság-belátó képzeletfegyelmezést gyónás közben, de még imádkozás közben is sokkal nehezebb elérni mind igazság-kereső naplóírás közben. Hogy azokról a fölösleges, egyes esetekben rejtett kéjeket okozó lelki önkínzásokról ne is beszéljek, amelyeket akkor élünk át, amikor másoknak gyónjuk meg a spirituális sors-programunkhoz nem is kötődő, a kauzális ok-okozati összefüggések keresése és értelmezése nélkül a tényleges, vagy csak a képzeletben létező vétkeinket. Ezen túl a gyónás és a pszichológusnak való konfesszió azzal a hátránnyal jár, hogy az ember, az időben változó konjunkturális erkölcsi konvenciók és társadalmi normarendszerek tükrében nem találja megvizsgálandó "bűnös cselekedetnek" azt, ami az egyetemes törvények alapján tényleg megvizsgálandó és értelmezendő hibás mentalitásra utalna. És viszont: olyasmikkel gyötri magát fölöslegesen, amelyek az egyetemes törvények szempontjából talán szükséges erkölcsi alapállásnak, vagy szellemi megismerést szolgáló akaratérvényesítésnek, bátor szellemű igazságkeresésnek számítanak. Annak, hogy a naplóírás segítségével szervezni, rendezni, fegyelmezni és fókuszálni: összpontosítani tudom gondolataimat egy bizonyos megismerési körre, az oka az, hogy gondolataimat jobban felülvizsgálom az értelmes, érzelmi - indulati és hiúsági tényezőktől mentes, formába öntés kényszere alatt. Ezért az írás fegyelmez és új távlatokat, mélységeket nyit egyszerre. Vissza kell fognom a csapongó, különböző ötletek által állandóan összezavarodó gondolataimat, a vizsgált élet és ideakörön belül kell tartanom képzeletvilágomat, és vissza kell fognom Uránuszian pergő, többnyire félrevezető ötleteimet, a hozzám előbb utóbb megvalósult formákban (jövendő életesemények, konfliktusok, balesetek és betegségek képében) visszatérő gondolatképeimet. Ebből a szempontból csak a kezdő naplózók számára fegyelmi eszköz a napló. Neked és nekem segít a Vízöntő-szindróma legyőzésében, hozzásegít ahhoz, hogy a másodpercenként jelentkező zseniális ötleteinkből legalább egy ép és konkrét gondolatot legyünk képesek meghatározni, részletesen kifejteni, megvizsgálni, elmélyíteni, és személyessé tenni: személyesen megvalósítandó feladatként meghatározni.
A naplód mágikus és misztikus hatása nemcsak a szónak, mint teremtő igének - vagyis cselekvő fogalomnak- a mágikus ereje által jön létre, hanem a betűk glifa (őserő-jel) jellege és természete által is. A tizenkilencedik század végéig, minden európai nép írásrendszerében elvégzett önkényes (grammatikai, spekulatív) módosításoknak köszönhető nyelvszürkítés ellenére, szavaink nem csak hangzásukon és a fogalmi idea-képeiken keresztül, hanem a betűszerkezetükön keresztül is kapcsolatban állnak azzal az őserővel, amit filozófiában Egyetemes Logosznak, teológiában Szent Léleknek neveznek. Ezért amikor a naplódban, az egyetemes létezésednek és személyes felelősségednek a tudatában szavakat, tehát gondolat-képeket kapcsolsz össze határozottan, bizonyos céllal és szándékkal, akarva-akaratlanul, a világegyetem teremtő Ősszellem Logoszához kapcsolódsz és ezzel, a hatás-visszahatás törvénye következtében, befolyásolod – a te személyednek az isteni energetikai magjából sugárzó akaraterőddel ezt az Egyetemes Logoszt. Ez a mindenen áthatoló és minden a teremtőből kiáramló és a teremtésből visszaáradó erőt, minden létállapotot (élethelyzetet)  átvilágító átrendező - kiegyenlítő isteni őserő (“Ez minden erőben az erőnek az ereje”, írja Hermész Trismegistos a Tabula Smaragdinában”. ), az egyetemes lehetőségeknek, a szellemi és fizikai fejlődési-tágulási irányoknak, a többi létstruktúra fejlődési - önmegvalósítási és kiteljesedési programjának megfelelően, átrendezi és megvalósíthatóvá - beteljesíthetővé teszi a te vágyképeidet, és visszaküldi az értelmedbe. Ez a kép visszahat reád és befolyásol téged és környezetedet, úgy, hogy ez a befolyásolás egyúttal az egyetemes Teremtő erőkhöz: az Egyetemes Törvényekhez kapcsol téged. A naplóírás közben és az által tulajdonképpen aktiválod a tudattalanod teremtő hatalmát a felettes Éneden keresztül a személyi tudatodba hatoló Egyetemes Logosz, vagyis a Szent Szellem segítségével. Így aktiválódik a tudatodban és a tudattalanodban a Krisztus, a Személyes Teremtő Hatalom.
    Tudom, tudom, kedves olvasóm, aki e furcsa, merész és hihetetlen állítások közben is mellettem maradtál: most az a gondolat zavar, hogy mindezek után elképzelni sem tudod, miről is írhatnál te egy ilyen naplóban, hiszen itt annyi idegennek, vagy inkább fellengzősnek tűnő szavat és fogalmat összeírtam. Nos, igazad van: mindenek előtt azt kell tudnod, hogy te személy szerint mit és miről írjál a naplóban? És most fogózz meg: semmi mást nem kell tenned, mint hogy értelmesen le kell írnod a legközvetlenebb gondjaidat és vágyaidat és azoknak az általad elképzelt feloldási és megvalósítási lehetőségeit. Végül is mindenről írnod kell, amit, és amiről mások: a körülötted élők is írhatnak, vagy írhatnának. A naplóban tehát mindent és mindenről kell írni, ami benned és veled: a te életedben, illetve a sorsodban történik, arról, hogy miért úgy alakul a te sorsod, ahogy az alakul, és miért nem úgy például, ahogy te szeretnéd? Arról, hogy mit tehetnél annak érdekében, hogy úgy alakuljon a sorsod, ahogy te akarod. De főképp arról kell írnod, ami téged a sorsoddal és a személyeddel kapcsolatban leginkább és közvetlenül izgat, mindarról, amire a te természeteddel, sorsoddal, a te egész személyeddel kapcsolatban igazából és a leginkább kíváncsi vagy. Arról a sorsproblémádról, amiről úgy képzeled, hogy a könyvünk segítségével megértetted az igazi okát és a szellemi lényegét, de valamiért még mindig nem vagy egészen biztos abban, hogy ez az ok kapcsolatban lehet az Isteni igazsággal. És legfőképpen azt kell leírd, és arra kell megpróbálnod spirituálisan értelmes magyarázatot találni, amit egyelőre semmiképp nem tudsz megérteni a sorsodban és az életedben.
    A Te személyes életed legkisebb és legnagyobb kérdéseiről kell írnod tehát. De vigyázat: a Napló mágikus jellege miatt veszélyes a hangulatosodás és a kauzális - megismerési céljai miatt félrevezető az irodalmiaskodás, az irodalmi-esztétikai jellegre való törekvés. Bármiféle esztétikai törekvésnek, vagy más ilyen jellegű csábításnak való engedmény kizárja a napló funkcionalitását és fölöslegessé, hiábavalóvá teszi a naplóírásra fordított időt és energiát. A lehető legőszintébben és legkeresetlenebbül kell a naplót írnod, kimondottan és csakis a magad számára, mind az önmagad, mind a mások érdekében és nagyobb őszinteséggel, mintha a legjobb barátoddal beszélgetnél olyan fontos dolgokról, eseményekről és tényekről, amelyeknek a legprecízebb ismertetése feltétele lehet annak, hogy a barátod teljes mértékben megértsen téged, és lehetőleg a tőle telhető legjobb tanácsot adja neked a megoldandó életproblémáddal kapcsolatban. Ahogy nem a mások szórakoztatására, meggyőzésére, ámítására és elkápráztatására írod a misztikus naplót, úgy a magad szórakoztatására sem. Minden szépelgés magad előtt, minden tetszelgés és tetszetős "költői" mondat, minden művésziesen homályos metafora, a fölöslegességig semlegesíti a naplóírást, fölösleges időpocsékolássá téve az egész szellemi "munkálkodásodat".
     "Munkálkodjatok, ahogyan a Ti Atyátok is munkálkodik a mennyek országában." - A jól végzett naplóírás által a mennyek országában: az életképzeleted szintjén és ez által a teremtő ősideák szférájában munkálkodsz, ezért a naplónak a sorsmegoldó, konfliktus-feloldó jellegét lassan-lassan a tudatosító, a kauzális életfeladat - megismerő és az önerősítő (a spirituális Én-tudat megkülönböztetési és meghatározási), valamint a teremtői képzelőerő jellegével kell felváltani. Mindannyian tele vagyunk önmagunkról és általában a valóságról alkotott hamis elképzelésekkel, képzetekkel. Ezek az általánosan érvényben levő erkölcsi, társadalmi-érvényesülési lehetőségekhez, múlékony gondolkozási modellekhez kötött, Én-képzetek szinte észrevétlenül távolítanak el a lényegi, kauzális személyedtől és átveszik az Én-funkciódat, szellemi öntudatodat, olyan viszonyulásokra és megnyilvánulásokra és képzetalkotásokra késztetve téged a divatos társadalmi eljárások és elvárások pszichikus -asztrális- dzsungelében, amely viszonyulások és képzetek idegenek a te kauzális - ideatikus önvalód és a tulajdonképpeni sorsprogramod számára. Ezeknek a lelkedet, a tudatodat és képzeletedet elfoglaló démonoknak a sugallatára, a fiktív tudatformáknak, hamis Én-képzeteknek a hatására követed el magaddal és másokkal, de elsősorban a benned és általad is élő Teremtő Istennel szembeni árulásaidat.
    A Napló segítségével felismerheted az önmagadról alkotott tévképzeteket és megismervén azok negatív hatásait. Megnevezvén ezeket a karmádból és neveltetésedből, taníttatásodból eredő tévképzeteket, megszabadulhatsz tőlük. Ez az igazi ördögűzés, ez a FEHÉR MÁGIA. Ezt a képzelet-tisztítást kell megvalósítanod a horoszkópod segítségével megismert Én-személyednek a tudatosítása és a kipróbálás általa. A naplóval tudatosítod magadban azt, hogy az igazi Éned a pillanatnyi és általános közösségi folyamatokban milyen szerepeket kell, hogy felvállaljon és véghezvigyen? Hogy hol szabad gyakorlatilag, vagy a képzelet útján beavatkoznod a jelenségek természetes folyamába és hol nem? Mi vállalható fel számodra a különböző események befolyásolásából, átalakításából és mi nem? Kivel szemben kell, hogy határozottabbnak mutatkozz, és kivel szemben lehetsz teljesen nyílt és fesztelen az egyetemes kiegyenlítődési törvény szellemében anélkül, hogy megbotránkoztass valakit, vagy hogy szellemrontó kompromisszumokat vállalva, a létrontás mocsarába süllyednél, és magaddal rántanád azokat, akikkel a természetrombolást elfogadó öncsaló mentalitás, illetve a tradicionális életnyerési trükkök szintjére alacsonyodva cinkoskodsz?
     A naplónak igazi funkciója azonban, az egyetemes törvények személyes megismerésében és azoknak szellemében történő, pozitív önátalakítási-harmonizálási funkciójában van. Ennek segítségével a negatív sors-meghatározottságaid feloldásán (feldolgozásán) és a szellemi személyed szabaddá tételén, spirituális átalakításán dolgozol. A napló segítségével, életképzeleted középpontjába helyezheted azt a személyi idea-képzetet, amellyé át szeretnél alakulni életed és ön-átalakítási törekvéseid folyamán, miután felmérted a karmádból, illetve a spirituális kiegyenlítődési programodból következő szellemi és gyakorlati élet-feladataidat. Erről az ideális személyedről egy határozott képet kell alkotnod, és ha ezt az Én-képzetet a napló segítségével egyeztetni tudod a tudattalanod mélyén uralkodó kauzális Éned ideájával, olyannyira, hogy meditációkban is ez az egyeztetett idea-kép jelenjen meg automatikusan szellemi forrásként, ez az élő, mágikus kép vezet majd észrevétlenül téged, és ez alakítja majd a sorsodat tovább. Ez a pozitív Én-kép - amennyiben az első öntisztítási fázisok őszinték és alaposak voltak -, visszahat majd rád és alakítja sorsodat, és olyan sors folyamattá változtatja életedet, amilyen sors-hasznosításra és gyakorlásra képes vagy.
    Az öntisztítási és önismerési fázis kihagyásával viszont, ez a mágikus napló-gyakorlat, pontosabban: alkímiai művelet, igen nagy veszélyekkel járhat. A szellemileg fel nem ébredt ember hajlamos mindenféle pozitív szerepekben tetszelegni mások és önmaga előtt anélkül, hogy a tényleges önismereti lehetőségeit megtalálta volna, vagyis az öntisztítói képességét kifejlesztette volna, és ez által a tudattalan alvilágának a leleplezését, átvilágítását és megtisztítását megkísérelte volna. Ennek az eredménye csakis a nyíltan, vagy rejtetten agresszív ego mániások és a depressziósok, a pszichológiai szörnyek (a képzet-démonok, a khylkorok és gólemek) létrehozása, amely képzetek valóságos démonokként befészkelődnek lelkünkbe, fölöslegesen gyötörve minket és a környezetünkben élőket. Az ilyen módon létrehozott, depresszióba rejtett, agresszív kettős személyiségtudattól sokkal nehezebb megszabadulni, mint a siker-orientált fogyasztói mentalitás közegében kiköltött primitív siker és dicsőség - vágytól. Ez a gólem, általában az önértékelés képességével amúgy sem rendelkező, önhitt és beképzelt személyiségek esetében jön létre. Azok esetében, akiknek sikerült másokat félrevezetni saját kilétük felől és a végzetes siker után önmagukat vezetik félre. Ezért kell tehát párhuzamosan naplót írnod és regényt olvasnod, hogy az Ádám, a Dóra és a Géza önámító, a lényeges problémáikat feltáratlanul és megoldatlanul hagyó, félrevezető taktikázásait, trükkjeit megfigyelve, saját önámítási stratégiáidat leleplezhesd.  
     A negatív szuggesztiókkal és az ellenségképekkel élő személyek életrontó, sorsromboló mentalitása az, hogy karmájuk és a nevelésük következményeként, elfojtják a nyers hatalmi ösztöneiket és az önkéntelen környezet - átalakítási késztetésekből eredő természetes agresszivitásukat és ezt humanista béke-törekvésekként, baj-elhárító igyekezetként tüntetik fel önmaguk és mások előtt. Csupa jóindulatból, békeszeretetből, óvó aggodalmaskodásból és a megható, izgalmas lelki állapotaikat másokkal megosztani kívánó együttérzésből idézik be a saját életükbe és mások életébe a szellemi tűznek a diszharmonikus anyagi formában jelentkező megnyilvánulást: a szenvelgést. Ezek ott is külső ellenséget és ördögöt látnak, ahol semmiképp nem lehet ellenség, és önmagukkal is épp úgy szeretnek kegyetlenkedni, mint másokkal (az ellenséggel). Isten őrizz, hogy alapos belső átalakulás és metafizikai ismeretszerzés, illetve szellemi önismeret és öntisztítás nélkül, ezek, a sajnálkozó humanista tévképzeteik által félre vezetett, fölösleges tragédiákban kéjesen gyötrődő és másokat is stresszben tartó személyek, a naplóírás harmadik fázisának megvalósítását megkíséreljék. Ezek a legsötétebb fekete mágiát fogják űzni akarva-akaratlanul a Napló segítségével. Jobb, ha egy ilyen, saját jóságától meghatott, együtt érző, minden áron, mindenkinek jót akaró, rejtetten agresszív személy, a humanista gyávaságát és kényelmes intellektualizmusát feladva, napló írás helyett ráveszi magát a harcművészetek valamely ágának a komoly és elmélyült művelésére. És addig, amíg a több éves karate, vagy a más harcművészeti sport gyakorlásával rá nem jön, hogy az ellenség, a Sárkány, aki ellen évek óta küzdött, nem más, mint saját egoizmusából eredő félelme, gyávasága, ravaszsága, pozitív eszmék színes papírjaiba csomagolt győzni akarása, gyűlölete, hazugságrendszere, öncsalása, önámítása, nagyvonalúságnak látszó kicsinyessége, és végső soron: Fondorlatos hitetlensége, félre teszi a szellemmel folytatott intenzív kommunikációt.  - Jól vizsgáld meg magad, kedves olvasóm, nem-e tartozol e jót és békét akaró szentimentális gyávák veszélyes seregébe!
    Amennyiben ezen az önvizsgálaton túljutottunk, elérkeztünk a Naplóírás és mindenfajta metafizikai beavatási folyamat tulajdonképpeni céljához: minden vallásos babonán és tudományos hiedelmen túli személyes hit kialakításához. A hit nem egy tradicionális érzelmi és esztétikai aktus, amiben a vallásos hivő, saját szentimentális szép-tevésétől meghatódva szédeleg, miközben egyáltalán nem érdekli a kultusz lényege. Például a búcsújárás, a megbocsátás, az elengedés, az ambícióktól, a vétkektől, a haragtól, a gyűlölettől való elbúcsúzás, a tévképzetektől való felszabadulás és megszabadulás értelme. A hit a mágikus teremtői képesség tudatos használata, ami nem működik, illetve veszélyesen működik a megbocsátás oldott állapota nélkül. A hit kimondottan személyes, a hívő személyén kívül, más számára hozzáférhetetlen és mások által kisajátíthatatlan, másnak kölcsönadhatatlan erő, ami nem más, mint a hívő személyes teremtői képzeletének a mindennapi gyakorlatban átélt és ténylegesen használt kisugárzása és következménye. A hit az az állandóan kisugárzott mágikus állapota a spirituálisan éber személynek, amely oly finoman hat, hogy nem rombol és nem zavar senkit és semmit sem. Amennyiben a keresztény papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, egytől egyig legalább olyan egészségesek, szépek és erősek kellene, hogy legyenek, mint Nemes Mózes. De ugyanakkor az, olyan rendkívüli tettek is, azok a sokaságot elbűvölő mutatványok, amit egy - egy olyan rendkívüli képességekkel született személy, mint Sirilla György, vagy amit a Dávid Copperfield tudásával rendelkező bűvész visznek végbe, szintén értéktelenek, mert mások által megismételhetetlen egyéni képességek gyakorlása mindössze. Az olyan életrend viszont, amit Nemes Mózes követ azáltal, hogy mindenki által követhető szellemi utakon jár és olyan, bárki által bármikor felvehető és gyakorolható szellemi alapállást tanúsít, aminek segítségével az őt érő, román és magyar politikai és a társadalmi nyomást, az őt célzó román gyalázkodást és magyar intrikákat képes úgy feloldani, hogy az egészsége és fizikai erőnléte oly rendíthetetlen marad, mint erkölcsi integritása, hitnek nevezhető. Mert nem egyéni képességekre alapozott mutatvány, hanem olyan spirituális meggyőződésből eredő erő-forrás, ami a gyermekkorban és fiatal korban magáévá tett Isteni igazság keresésének és követésének a következménye.
    Annak a belső lelki - szellemi funkciókhoz nem kötődő, csupán a külsőséges szertartások által színesített, de a személyi életvitelhez rosszul, vagy erőltetetten kapcsolódó általános életgyakorlatnak, amit a vallás hit-gyakorlatnak nevez, és amelynek nem egészség és erőnlét a következménye (Logikus, hogy a rész - látásnak és az egység rész- átélésének nem lehet egészség az eredménye.), annak nagyon kevés köze van a hithez. A valóságosan létező és láthatóan, észlelhetően működő hit nem a sóvárgásokból eredő, gyakran ismételt érzelmes ájtatoskodás mennyiségének és színpadias esztétikáján (mutatványán) keresztül érvényesül, hanem a kézzel fogható példa erejében: a személyes egészségben, a szellemi nyitottságban és rugalmasságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai, lelki és szellemi erőnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyben: a barátságban, a bátorságban - de nem a vakmerőségben! - a határozottságban, a szabadság, az igazság és a fény szeretetében, vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak az összes személyes pozitív következményeivel együtt. Ennek a mágikus erőforrássá váló szellemi tudásnak megszerzésének az eszközévé kell váljon a naplód, és nem önszédítő, káprázatnövelő, fantazmák gyarapítását szolgáló, "misztikus" eszközé.
     Ahhoz hogy a naplónak a hit-élesztő funkciója megvalósulhasson, egy bizonyos idő elteltével túl kell lépned az írás megszokott fogalmi nyelvhasználatán. Mindig egyéni, a te gondolkozásodra jellemző szó-kapcsolatokból, általad használt, lényegük szerint általad megértett és általad gyakrabban használt, mélyen átélt szavakból és ezekből a szavakból alkotott aforizmaszerű, kijelentő mondatokból kell álljon. A napló tehát az általad megélt és megtapasztalt, vagy az általad lehetségesnek látott realitással és az egyetemes törvényekkel összhangban levő határozott és kijelentő mondatokká kell alakuljon, anélkül, hogy ez az isteni szellemű személyes mondatalkotás valamiféle patetikus megdicsőülést idézne. A naplózás által felélesztett és megerősített hit a te mindennapi életgyakorlatodban alkalmazott személyi igazságnak az azonosulási kísérletét jelenti a mindenhol és mindenkor érvényesülő egyetemes igazsággal. Ennek az azonosulási folyamatnak a tudatosítását Jézus abban a híres aforizmában határozta meg, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. Az öntisztítási fázis elteltével, a mindennapi életgyakorlatodban visszaigazolt sors-ismereteknek és az egyetemes törvények hatásának a személyes megtapasztalása után, te is nyugodtan leírhatod ezt a mágikus hatású mondatot a naplódba, hogy ezek az egyetemes igazságot jelentő szavak együttes jelentése számodra is egyértelmű és külső bizonyításra nem szoruló személyes hit-erővé váljanak. Olyan hit-erővé, amely az életedet vezeti, anélkül hogy ezzel az életvezetéssel kárt okoznál magadnak, másvalakinek, vagy az egyetemes létezésnek.
    Amennyiben ezt a Krisztusi mondatot sikerül a sajátodénak érezned, a naplóban már metafizikai szimbólumokban: glifákban és szó-jelekben kommunikálhatsz saját magaddal: a térben és időben élő, itt gondolkozó és érző személyeddel, valamint a benned-általad egyre világosabban megnyilvánuló spirituális ősforrással (A Teremtővel) egy finom, ellentmondás nélküli szellemi állapotban. Ennek a józan, "szám, mérték és súly" szerint történő, kétirányú metakommunikációnak semmi köze nincs az érzelmes lelkesültséghez, vagy a különböző mesterséges eljárások és éberség-serkentő anyagok fogyasztásával erőszakosan előállított extatikus állapotokhoz.
    A naplód tehát egy éber és fegyelmezett, téged közvetlenül a mágikus erejű szavaidhoz: a teremtő igéhez kötő eszközzé válik, ami segít, hogy a mindennapi életed folyamán, annak különböző helyzeteiben, a maximális (egyetemes) felelősségtudattal cselekedj, anélkül hogy sokat kellene gondolkozz a helyzetmegoldások módozatain. Vagyis ahhoz segít majd hozzá a naplóírás pozitív következményének a közvetlen megtapasztalása, hogy minden szempontból a lehető legmagasabb fokon teljesítsed emberi feladataidat, emberi életed célját és szellemi küldetésedet. A naplót soha ne használd előnyszerzési eszközként. Bár erre is alkalmas, ha ezen az úton akarsz világi előnyökhöz vagy mások befolyásolását lehetővé tevő hatalomhoz jutni, a rád váró finom és észlelhetetlen következmények, hosszú távon igen végzetesek lehetnek. Ne használd a naplót hatalomszerzésre, mivel bármiféle fizikai, vagy pszichikai hatalom csak megköt és hátráltat a spirituális fejlődésedben, a kiegyenlítődési képesség megszerzésében. Azáltal, hogy mágikus úton beavatkozol egy másik lélek, vagy más lelkek termesztés fejlődésébe (Karmájába) csak összezavarod, nem annyira a másik embert, mint elsősorban saját magadat, még akkor is, ha csak kívülről vezetteted félre magad a látszólagos fölényed talmi dicsőségében való sütkérezéseddel. Az erőszak akkor is erőszak marad, és a hatás visszahatás törvénye alapján erőszakot szül, ha nem a fizikai dimenzióban történik, sőt: annál inkább, mivel a másik személy nem tud védekezni ellene!
    A Názáreti Jézus, aki a teremtő léttudatot jelentő krisztusi állapotot testében és lelkében megvalósította, nem volt egy egoista, egocentrikus római császár, hadseregparancsnok, vagy gyártulajdonos, aki önhittségében vagy pillanatnyi diadalmámorában kihirdeti magáról, hogy egyedül ő az Út, az Igazság és az Élet, a többi ember pedig nem. Ő egyértelműen kinyilatkoztatta, nem csak azt, a földi "status absolutus" megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy ”aki a legkiválóbb közületek, az legyen a legszerényebb”. Hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy ”Én az Atyától jövök, és az Atya bennem van, és én az Atyában vagyok." Jézus tudta, hogy az emberi individuum, fizikailag megtestesülten is, spirituális lényegétől fogva az abszolútumhoz kötött. És abban az információs - energetikai térben teljes, amit ma auratestek egységének nevezünk, és amelyben az utolsó, illetve az első kauzális auratest: az ember ősideája, az abszolútumból jön létre, abban gyökerezik. Ezért a személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz és az auránk legfinomabb testéhez: az idea-testhez és ezen keresztül az abszolútumhoz. Ennek következtében minden emberi lény az abszolútumban áll, annak a közvetett megnyilatkozása, itt, az eredetben és az állandó életforrásban együtt és egységben vannak a legnagyobb ellenségek is: "Én bennetek vagyok, és ti bennem vagytok”. Még dualisztikus és antagonisztikus történelmi logikájával is csak az következtethető ki, hogy minden ember az Én-tudatán keresztül az Atyától (Az abszolút szellemtől) jön és ugyanakkor az Atya, a lét fundamentuma minden egyes emberi Én-tudatban benne van, ahogy ezek a tudatok az Atyában egymásban vannak. Az Atya, az abszolútum tehát az individuális személyiségtudatunkban: nem “közöttünk”, hanem bennünk “lakozik”. Minden különbözőségünk és egyediségünk ellenére, az “Atyán” keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik egy egészbe: az egyetemes Lét-tudatba és beolvad az Abszolútumba.
    E ténynek a megértése az ezredfordulói Jézus-per lényege és nem az, hogy Jézus Isten fia volt-e vagy sem, mivel mindannyian Isten fiai vagyunk vele egyetemben. Az éltető szellem, az egyetemes szeretet-fény ősforrása nem csak közöttünk, hanem elsősorban bennünk és általunk: egyetemes felelősségtudatunkban és lelkiismeretünkben lakozik az anyagban és a természetben. A fény és a szeretet ott van minden személyben különálló, jellegzetes alakban, de a sokféle egyéni erőspektrum eggyé olvad a legfinomabb spirituális dimenziókban, vagyis a legmagasabb szellemi önvalónkban. Az Abszolútum egyetemes öntudattal: lelkiismerettel rendelkező megtestesülései vagyunk mindannyian emberi minőségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem. Ez csak azok számára nem érthető, akik nem akarják felvenni a keresztjüket, mert úgy képzelik, hogy a fájdalomcsillapító tablettákkal és a “fenntartható növekedés” elmélete szerinti “gazdasági fejlődéssel” valamit még mindig megnyerhetnek. Valamit, amit előbb-utóbb el kell veszítsenek., ahhoz, hogy szabadok és boldogok, illetve kiegyenlítettek és megváltottak lehessenek.
    A naplóírással a teremtő igét használod. Az ősi jelentéstartalmakkal rendelkező glifáknak a szellemileg tudatosított használata által szakrális cselekedetet viszel végbe. Személyes világ-képzeteidet és intuitív látásodat megtestesítő szavaiddal, az egyetemes hieroglifák által biztosított kauzális igazság - felfedezési és mágikus program-érvényesítési folyamatokban veszel részt. Ezért messze el kell kerülnöd a természettudományok és a spekulatív filozófiák száraz fogalmi nyelvezetének használatát. Ez a “tudományos” nyelv olyan, különböző szakágazatokban és részterületeken elfogadott és csak ott használt, objektív precizitásra törekvő fogalomrendszerből áll, amely azt célozza meg, hogy az általa használt fogalmak segítségével a félreértések és a pontatlanságok elkerülhetők legyenek. El kell kerülnöd olyan fogalmakat és olyan nyelvezetet használni a naplóban, amelyet önkényesen azért hoztak létre a tudósok, hogy annak segítségével objektíven körülírható és pontosan meghatározható legyen az anyagi valóság, illetve az anyagi igazság. Hogy ez mennyire használhatatlan a lét alapkérdéseinek vizsgálatára és megválaszolására, de legfőképp a tudomány által kitűzött célok elérésére: a valóság teljes megismerésére, már az is bizonyítja, hogy ugyanazon a tudományágon belül, mint pl. a fizika, a különböző részterületeken dolgozó kutató-tudósok nem képesek egymással még csak szót sem érteni. Nem tudnak egymásnak azonnal érthető információt közvetíteni tudományos munkáikról és kutatásaiknak eredményeiről, mert minden szakágban egymástól eltérő, a szakágban meghonosodott és csak ott használt fogalmakkal írják le az általuk megvizsgált folyamatokat és jelenségeket. Mielőtt egy fiatal kutató belevethetné magát az általa választott szakterület által vizsgált anyagi jelenségek és folyamatok kutatásába, előbb külön továbbképző tanfolyamon kell részt vennie e szakterület nyelvezetének az elsajátítása érdekében, különben képtelen lesz a kollégáival történő azonnali és közvetlen információcserére. Ez tehát egy absztrakt és fiktív nyelvezet, aminek semmi köze nem lehet a szellem és a lélek által befolyásolt életfolyamataink realitásához és az élet lényeges kérdéseinek megválaszolásához. Az itt használt fogalmak nem rendelkeznek teremtő erővel. Ezeknek a tudományos, az “objektív valóság” vizsgálatához és leírásához használt fogalmaknak annyi köze van a személy valóságéhoz, hogy a tudósok e mesterséges nyelvezetek segítségével olyan kényelmi berendezéseket, mesterséges kommunikációs rendszereket állítottak az ember rendelkezésére, amelyek segítségével az ember végleg elszakította magát a természettől és képtelenné vált a természetes élet folytatására. Olyan, a teremtésben lényeges szerepet betöltő mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok, rovarok és rágcsálók és más természeti létformák elleni védekező harci eszközöket, eljárásokat eszeltek ki, amely eszközök közül néhányat már nem nélkülözhetünk a mindennapi életünkben. Nem nélkülözhetjük azért, mert ezeknek az eszközöknek a használatát annyira megszoktuk, hogy ma már senkinek nem jut eszébe, hogy e létformákkal és élő organizmusokkal szemben nem harcolni, azokat nem kiirtani kellene, hanem velük, illetve az általuk megtestesített őserőkkel harmonikusan együttműködve élni. Az eredményhajszoló természet-tudomány ugyanis, a látszatra boldogságot hozó eredményeivel és a természeti valóság szellemi eredetét és szellemi jellegét figyelmen kívül hagyó, a lényeget szem elől tévesztő és a köznapi embert a valóság felől félrevezető nyelvezetével mára már teljesen megfosztott minket az anyatermészettel és ez által a saját fizikai és lelki természetünkkel való közvetlen és egészséges kapcsolattól.
    Ez, az objektív boldogságot: a gyógyszerfüggőséget és más civilizációs függőségeket létrehozó tudományos nyelvezet, a nagyzási mániában szenvedő felnőtt gyermekek: az infantilis tudósok madárnyelve, aminek segítségével sikerült az embert saját eredete felől és a környezetével való kapcsolatának természete felől félrevezetni, valamint a környező természetet teljesen beszennyezni, megnyomorítani és összezavarni. Ez a nyelv tehát nem alkalmas a szellemi megismerést célul kitűző napló írására, csak a tönkretett szervezetben, az emberi természetben tovább folytatódó ördögi kísérletezéshez, a szervátültetésekhez és az alkoholisták, a kábítószeresek kezeléséhez szükséges információk leírására, a kórházi intenzív osztályok működtetéséhez szükséges információk leírására, valamint az építő-romboló technikai eszközök és a pusztító-szennyező kényelmi berendezések, a biológiai fegyverek gyártási technológiájának a kidolgozására és leírására.
     Ami viszont mindennél fontosabb az, hogy soha ne használj a naplóban alacsonyrendű, vulgáris és durva kifejezéseket és legfőképp olyan jelzőket, amelyekkel a képzelő teremtő-erődet korlátozod. Amivel a személyed értékét, értelmét és teremtői képességét, vagy az embertársaid személyét leértékeled. És nem csak ennyi. Sajátosképpen, az ember nagyon szeret negatív tartalmú, agresszív kifejezéseket használni önkéntelenül a mindennapi életében. Ez a játék naplóírás közben igen veszélyes, még akkor is, ha a trágár és vulgáris, ellenséges és agresszív jelentéseket tartalmazó nyelv egyesek számára érdekes, izgalmas, sőt gyönyörködtető. Tudomásul kell vedd egyszer s mindenkorra, hogy akár ártatlan viccként felfogva, akár tudatos felelőtlenséggel játszadozva a szavakkal, az Igének úgy is ("Kezdetben van az Ige és az Ige Istennél van és az Ige Isten” - Azért írtam át az evangéliumi idézetet jelen időre, mivel az örökkévalóságban nincs sem múlt sem jövő, csak örök jelenlét-tudat.)  megjelenítő, materializáló varázshatalma van. Az ember azt hiszi, hogy amikor felelőtlenül fellengzősen ejt ki végzetes szavakat, olyankor szellemes, jópofa és nagy hős, és egyszer csak kutyaszorítóban találja magát, mert a szavai megvalósultan: tragikus események, nehéz körülmények és ellenséges személyek formájában térnek vissza hozzá (“A te szavaid által dicsőülsz meg, és a te szavaid által leszel elítélve.”). Miért idéznél hát be magadnak tudatosan szerencsétlenséget, betegséget, nyomorúságot, csak az érzéki kielégülés kedvéért, amit mondjunk, egy káromkodás okoz, amikor ezt, az érzékletesnek képzelt, ám mágikus hatásuk és démon-idéző erejük miatt annál veszélyesebb, szóvirágoknak a kihagyásával elkerülheted?
    A napló tehát arra is jó, hogy az ilyen, elsősorban saját létezésed számára veszélyes beidegződésekről leszoktasd magad. És nem csak az által, hogy a naplóban tudatosan kell kerüld az ilyen kifejezéseket, és ez az értelmi éberség végül szokásoddá válik, hanem azért is, mert a naplóírás közben figyelmeztetheted magad - az események kiváltó okait keresve - hogy a mindennapi szóhasználat közben is kerüld el a negatív szuggesztiókat, vagyis a negatív fogalmakhoz kötött, romboló hitet fenntartó kifejezéseket. - Így szabadíthatod meg magad a beléd nevelt, negatív gondolatképekben gyökerező kifejezések által működtetett hitetlenségedtől, a szüleid és tanítóid által beléd nevelt ördögi hitedtől. De megszabadít azoknak a környezetedbe és a közvetlen közeledbe sodródó emberek pszichikus befolyása alól is, akik ezt a negatív, igencsak tudományos és művészien érdekes hit-formákat táplálják és fenntartják az emberi közösségekben. Hiába járnál különböző magasztos eszméket hirdető spirituális mesterek szívet és elmét gyönyörködtető előadásaira (prédikációira), amíg te nem vagy képes ezeket a kritika nélkül átvett és tovább szajkózott eszméket a mindennapi életed során, nap mind nap, óráról, órára és később percről percre a gyakorlatba ültetni és az általad vallott eszmék nem felelnek meg a mindennapi életed valóságának. Hiába eteted magad magasztos eszmékkel, ha nem vagy képes a pozitív gondolataidat és elképzeléseidet a gyakorlatban megvalósítani, csupán azért, mert a tudattalan képzeletvilágod teli van tömve az akaratodat és képzeletedet a háttérből befolyásoló, negatív és romboló, ám szerfölött tudományos és művészi képzetekkel. Addig, amíg a beléd nevelt régi szokásaidnak és a neveltetéseddel - taníttatásoddal beléd oltott negatív szuggesztiókon alapuló tudományos gondolkodásnak a rabja, vagyis tehetetlen kiszolgáltatottja vagy, nem lehetsz szabad szellemileg, de igazából nem lehetsz szabad fizikailag (politikailag, társadalmilag) sem, akárcsak szegény Balog Ádámunk, aktuális regényünknek e szerfölött szimpatikus hőse.  
   A legfontosabb szerepe tehát a naplód írásának és a kettőnk regénye olvasásának nem más, mint Balog Ádámmal együtt a negatív sorsotoktól való megszabadulás, a sors-zavartól, a betegségektől és a fölösleges konfliktusoktól való búcsú: az önmegváltás. Vagyis a teljes szellemi és lelki függetlenséged és autonómiád elnyerése, a szabadságod visszaszerzése, az egyetemes személyi tudatod felébresztése és működtetése. A naplóírás segítségével tehát megszabadhatsz nem csak az orvos-függéstől és a gyógyszerfüggéstől, hanem a főnököktől, a nép- és vallásvezérektől, a misztikus jósoktól és gyógyítóktól, a különböző életnyerési receptekkel kufárkodó nyugati oktatóktól és hét végi beavató mesterektől, valamint a hivatal-főnökszerű Istenről prédikáló papoktól, a misztikusnál is egzotikusabb keleti guruktól. Mert a tömegmanipulációs eszközökhöz első kézből hozzáférő politikusokkal egyetemben, századvégünk eme hivatalos és misztikus üdvösséget ígérgető misztikus sztárjai sem akarnak egyebet, mint a szabad akaratod és a megkülönböztetési készséged, valamint a személyes értékítéleted gúzsbakötését, lebénítását.

 
< Előző   Következő >