shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
XVI. Vétkek és betegségek. Nem kell egyetérteni. PDF Nyomtatás E-mail
16. fejezet.


  Kedves olvasóm! Elérkeztünk regényes sorskönyvnek a legfontosabb részéhez: a lét első, és végső értelmét, illetve az életünk lényeges mozgatóit leleplező fejezetéhez. Nem véletlen, hogy nem árultam el eddig neked azt, hogy miért van 22 fejezete a könyvnek, vagyis azt, hogy ez a 22 fejezet, ha nem is a botor értelmezések, vagy a silány illusztrációk szintjén, de szoros összefüggésben áll, a Tarot néven ránk maradt, óegyiptomi beavatási ikon-rendszer, számban megfelelő lapjaival. A Tarot Torony nevű, 16. ikonjának megfelelő, leleplező fejezetet tehát, nyilván azzal kellett kezdenem, hogy ezt a tényt lelepleztem a számodra. És mivel éppen a 16. számú ikon alapjelentése miatt, ezen túl már csak egyértelműen nyílt kártyákkal játszhatunk, azt is előre kell bocsátanom, hogy ez, a szellemi Bábel-toronyokba csapódó istennyilát megelőzni hivatott leleplezés, semmiben nem hasonlít a ma divatos, globális konspirációs játszmák leleplezésére, a politikával összefonódó gazdasági és tudományos érdek-érvényesítő konspirációk leleplezésére. Nem minthogyha nem léteznének, a sok esetben a sorozatgyilkosságig, a tudatos népfertőzésekig, a környezetfertőzésekig és esetenként a népirtásig is elmenő titkos és féltitkos gazdasági és politikai konspirációs játszmák. Egyenesen szükséges, hogy legyenek! De azok, a magukat másoknál intelligensebbnek képzelő politikusok, tőkések, bankárok, magas rangú tisztek és rendőrök, tudósok, jogászok és főpapok, akik úgy vélik, hogy lényegileg bármit is nyerhetnek ezek által a gazdasági vagyon- és hatalmi befolyás-növelő, összeesküvések által, maguk is egy, a pragmatikus és tudományos gondolkozásnál és képzeletnél sokkal mélyebb, egyetemesebb, és ezért sokkal erősebb szellemi hatalom befolyása alatt állnak. Akárcsak azok a magukat ártatlannak képzelő áldozatok, akik e “világ-sakkozók” gazdasági befolyás- és vonzáskörébe kerülnek. Ezért tehát:
1) E fejezet, botrányos lesz a számodra, amennyiben bízol a fennálló világrend, valamint az akadémikus orvostudomány és a népi hagyományokon alapuló természetgyógyászat, vagy az ezredfordulón döpping szerűen elterjedt keleti és nyugati misztikák gyógyászati technikáiban.
2)Unalmas lesz számodra, amennyiben annyira fiatal vagy és olyan szerencsés csillagzattal születtél, hogy a szüleiddel – testvéreddel, testvéreiddel - együtt teljesen egészséges vagy és még nem szenvedtél valamilyen, az egészségedben, a testi, vagy lelki épségedben kárt hagyó balesetet.
3) Akkor is unalmasnak találhatod majd e fejezetet, hogyha a politika világa, annak a rémséges ostobaságai, vagy a rák és az AIDSZ igazi okai sem érdekelnek.
    Mindazonáltal, ha a felsorolt okok miatt, hajmeresztőnek és légből kapottnak, vagy fárasztónak találván a betegségek és a balesetek igazi okairól, valamint a sorsunk politikai szinten történő rendezésének a csődjéről szóló, fejtegetéseket és türelmetlenül tovább lapozol, a regény és a sorsod valós értelme megértése érdekében, e fejezethez többször is vissza kell majd térned.
……………………………………………………………………………..
     Egy szerzetes, aki tíz éven keresztül imádkozott az Úrhoz, hogy adja meg számára a gyógyítási képesség kegyelmét, észlelvén, hogy imája meghallgatást nyert, boldogan újságolta a jó hírt a rendfőnökének. Nagy megrökönyödésére viszont a rendfőnök nem osztozott az örömében, sőt: azt parancsolta neki, hogy menjen vissza a fülkéjébe és imádkozzék azért, hogy az Isten vegye el tőle ezt a frissen kapott képességet, és adja meg helyette az erkölcsi hibáinak a felismerési és belátási képességét. Ezt a kaukázusi mondakörből származó legendát egy, a misztikus gyógyítói tevékenységgel szakító szerzőnek a könyvében találtam, aki több évtizeden keresztül  gyógyította a rászorulókat bioenergiával. A misztikában kellően tájékozott szerzővel, a reinkarnáció elméletnek a lét-realitásként való kezelésén kívül, majdnem mindenben egyet értettem, mivel a bioenergiás gyógyítás közben az emberi információs-energetikai (spirituális) terek módosulásával kapcsolatos megfigyelései alapján, ugyanazokra a következtetésekre jutott a sors-hatásmechanizmusok természetét illetően, mint én az asztrológusi gyakorlatom közben.
   Az áhított gyógyítói képességeket megkapó szerzetes rendfőnökének a nem csak, hogy furcsa, de a humanista logika szemszögéből egyenesen kegyetlen és igazságtalan parancsánál, már csak egy másik válasz “irracionalitása” elgondolkoztatobb, amit az örök Buddha ad válaszként az orvosok mennyei képviselőjének a méltatlankodó és értetlenkedő kérdésére, és amit ugyancsak a bioenergiás gyógyítással végképp felhagyó szerző idéz a tanulságos könyvében. Az örök Buddha magához idézi a különböző mesterségek képviselőit és mindegyiket külön megkérdezi, hogy mi a munkájának a célja és értelme. Végül mindegyiket bebocsátja a Nirvánába, de a gyógyítót nem. Ez méltatlankodni kezd, amiért a Buddha éppen őt utasítja el, aki a leghumánusabb tevékenységet végzi, egész életét az ember szolgálatába, fájdalmainak enyhítésére és megromlott testi egészségének a helyreállítására állítja.  
   “- Azért, mert te leveszed az emberekről azt a terhet, amit én rájuk küldök, hogy meggátoljam őket a rombolásban. Sőt: még meg sem engeded nekik, hogy rájöjjenek a betegségeik tényleges okára.” Ennél abszurdabb és igazságtalanabb kijelentést már csak Jézus tett, amikor olyanokat mondott, hogy “Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, elvétetik.”, vagy, hogy “Csak aki meggyűlöli magát és meggyűlöli az apját és az anyját, az lehet az én tanítványom.”   
   - Hát őrültek ezek? Mármint a rendfőnök, a nagy Buddha és Jézus? Nem. Mindössze egy, a szokottól merőben eltérő logika szerint szólalnak meg ők a parabolikus történetekben, amelyben nem az életélvezet-lehetőség és a kényelem szerinti érték-logika jelenti a legfőbb értéket és a helyes alapállást, hanem az Isteni akarat: a teremtés és a lét eredeti rendeltetésének a logikája, a szellemi törvények és a sors-logikája.
    Ha eredményesen írod a naplódat a regényes könyvünk olvasása mellett, azt fogod észlelni, hogy a régi és az új betegségeid igazi okai csak látszólag találhatóak a szélsőséges természeti jelenségeknek a szervezetedre gyakorolt hatásaiban, változásaiban, illetve a váratlan és romboló eseményekben, vagy az akaratodtól független fertőzésekben. A betegségeid igazi indító okai nem a szélsőséges és ellenségesnek képzelt természeti folyamatokban és nem is a fertőződésekben keresendők, hanem a te belső világodban, az egymásnak ellentmondó érzéseidben és gondolataidban, illetve a kitűzött céljaidnak és a racionális gondolataidnak ellentmondó sóvárgásaidban és az önmagad elől is elrejtett érzéseidet és vágyaidat irányító, háttér-ambíciódban, a lelki-szellemi világod feszültségeiben. Sőt: a betegséged okai igazából az idea-világodban, az életed céljáról és értelméről alkotott koncepcióidban, nézeteidben, hiedelmeidben találhatók. A személytelen orvostudomány nem akar tudomást szerezni a személyi és a csoportos képzeletvilágnak az egyéni testre gyakorolt hatásairól, miközben a lelki befolyást nem tagadja. Úgy fogalmaz, hogy a betegségek oka és eredete pszichoszomatikus, vagyis hogy érzelmi-testi. Tudja, hogy a betegségek okai nem a csak külső eseményekben keresendők, hanem a beteggé vált személynek a tünetek jelentkezését megelőző időszakban tanúsított általános mentalitásában, a diszharmonikus lelki folyamatokban. De azt már nem képes belátni, hogy a betegség-okok ott lakoznak a civilizált embernek a valóságról, az élet értelméről és céljáról (a boldogság elérési és “megszerzési” lehetőségéről), illetve az emberi lét céljáról és rendeltetésről alkotott tévképzeteiben. Amennyiben ezt a belátást és beismerést megtenné az orvostudomány, saját magát kellene felszámolnia, mint civilizációs tévtant, mint az ember rendeltetését félreértelmező és ez által az embert félrevezető és gyógyítás-függőségben: orvos- és gyógyszerfüggőségi állapotban tartó eszmekört.
    Az asztrológiának a napjegyek szerinti karaktereknek megfelelő betegség-hajlamokról szóló tanításai erről beszélnek... De miért kell nekünk, nekem és neked ebben a regényben egy olyan kérdéssel foglalkozni, amivel nem képes megbirkózni az a tudományág, amelyben az elért kutatói eredményekért évente mesés vagyonokat érő díjakat osztogatnak? – A zavartalan életed és az egészséged elérése előtt feltételként álló képzelet-tisztításért, a zavaros lét-képzeleted romboló következményeinek és pusztító ártalmainak a felszámolásáért. Addig is tehát, amíg a regényes könyvünk által nyújtott megvilágosodásoknak a személyes életélményeiddel való kapcsolatba-hozása után, képessé nem válsz elfogadni ez állításaim létjogosultságát, el kell hidd becsületszóra, hogy a fájdalom, a visszahatás és a fejlődés egyetemes tőrvényét szolgáló hasznos érzés, hogy a fájdalom az egyetemes evolúciót szolgálja, nem csak a fizikai dimenzióban, hanem a lelki, a szellemi, az ideális és a kauzális szinteken is. Összetett szenvedés-együttest jelentő csomagként viszont csak akkor jelentkezik a fizikai fájdalom, ha előzőleg több olyan lelki fájdalom-jelzést, mint a félelem, a szorongás, a lelkiismeret furdalás, a stressz, a depresszió, illetve az ingerültség, a harag, a neheztelés és a gyűlölet kellemetlen állapotai, nem voltunk hajlandóak komolyan venni és e finom jelzésekből okulva, nem voltunk hajlandóak a szükséges belső magatartási és képzeleti változásokat meghozni és gyakorolni. Ha nem akartuk a fájdalom-jelzésekből a szükséges következtetéseket levonni és e szellemi következtetéseinkből kiszűrődő információkat hasznosan: a megbomlott lelki és szellemi egyensúly helyreállítására felhasználni. Ezért minden betegségtünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamely negatív lelki, vagy szellemi állapotot, huzamosan rosszul élünk át. (Naivan, vagy nagyvonalúan elnézve – eltűrve magunknak, vagy fordítva: ellenségesen, türelmetlenül, zavarosan és romboló- szenvedélyesen átélve ezeket, valósággal élvezzük az általuk idézett negatív szellemi-lelki állapotokat.)
    És most jól fogózz meg, olvasóm: a betegség a maga fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyének aurájában keletkező hamis és negatív információk által létrehozott romboló energia-csomag következménye, és végül olyan, a szervezet által termelt belső mérgek hatásának (belső mérgeződésnek, rombolódásnak) a következménye, ami az egyén környezetének (a természeti elemeknek és a többi egyénnek) a kauzális zavartalanságát és spirituális megmaradását biztosítja. A betegség egy olyan szabályozó rendszer, amely az abszolút ősforrás lét-őrző eréből áramlik az erősen romboló képzeleti és mentális tevékenységet folytató személyek finom aura-struktúráiba. A betegség tehát az egyetemes létezésnek: a biológiai létezésnek és az emberi fajnak a mentális tisztulását biztosító spirituális erőtérből árad a tévelygő egyén aurájába. Ez a sötét emberi gondolatokkal és agresszív képzetekkel szellemi kapcsolatban álló, spirituális védelmi erőtér az egyetemes teremtés állandó tisztán-tartását, a spirituális létfolyamatok megtisztulását, a lét és a létesülés fennmaradását és fejlődését biztosítja. Az egyén természeti érzelmi és gondolati környezetét megvédi az egyénnek a finomabb szellemi struktúrákra gyakorolt romboló jellegű, érzelmi és gondolkozási tevékenységével szemben, a pszicho-mentális önkényeskedéseivel szemben, azáltal, hogy legyengíti és szélsőséges esetekben idejekorán szétbontja az egyén természeti struktúráit (Megöli a biológiai szervezetet. Amennyiben nem létezne a betegség, illetve ha nem létezne ez, az ember negatív energiáit csökkentő és elszívó és szélsőséges esetekben lebontó rendszer, akkor a spirituális fejlődésüket szolgáló nehézségeik miatt a környezetüket, az életkörülményeiket, vagy a sorsukat - És ezáltal a sorsot adó Istent - gondolatban támadó, rejtetten, vagy nyíltan egymásra és a teremtő Istenre haragvó-gyűlölködő személyek, képesek lennének szétbontani a romboló élet-képzeteikkel és a gyilkos sors-képzeteik szenvedélyes áthevítésével, nem csak a környezetüket, hanem megzavarhatnák a teremtés spirituális gyökereit is.
    Itt viszont meg kell állnunk, mert látszatra jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, a csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért halnak meg és miért szenvednek különböző betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében, most mindjárt bele kellene merülnünk az ős-kinyilatkoztatásoknak az olyan rejtett értelmébe, mint a Prédikátor könyvének annak a metafizikai értelmezésébe, hogy: “Vétkeinkért utódaink bűnhődnek meg harmad és negyedíziglen.” Amennyiben vallásos vagy, és feltétel nélkül elfogadod a keresztény egyházaknak az ember ősbűnösségére vonatkozó tanításait, különösebb szellemi magyarázatokra nem lesz szükséged a betegség-hajlamoknak a szülőktől örökölt negatív szellemi programokra való visszavezetésének a megértésében. Még akkor sem, ha a teológiai dogmák primitív determinizmusa semmivel nem jobb a materialista világnézetek következtetéseinél. Maradjunk meg, egyelőre, mégis e dogmánál és ahogy a regény történetének a segítségével, a minden időben és térben érvényes egyetemes törvényeket megismerjük, meg fogjuk látni, hogy a keresztény Európa vezérszellemében századokon keresztül letagadott Sors Tőrvénye, az imént idézett bibliai mondatban, megadja választ az ártatlanság kérdésére. Ezt a bibliai állítást ugyanis egészen konkrétan bizonyítani lehet a beteg gyermekek és az édesanyjuk személyi horoszkópjának az összehasonlítása által. A szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, amely egyben súly, érték és sodrás nélküli személyt: súlytalanságot, vagyis lényegtelenséget jelent (ár nélküliséget), metafizikailag épp oly értelmetlen a csecsemők és a gyermekek esetében is, mint az ősbűnösség fogalma, a determinista tartalmaktól terhes, de annál misztikusabb jelentése. Az újszülött személyében biológiailag kifejeződő és megjelenő, rejtett szellemi struktúra, magában hordja a növekvő – érő szervezet által évekkel később kifejezésre jutó egyedi jellegzetességeket, és ez által a sorsában is megjelenő, sajátos fejlődési és kiegyenlítődési lehetőségeket: az egyéni megváltódási lehetőséget, ami kapcsolatban áll az egyetemes kiegyenlítődési lehetőségekkel. Ez a sajátos, egyéni tapasztalási, kiegyenlítődési és újra- teremtési program, ott van mint jellegzetes lehetőségek egysége, minden csecsemő aurájában már a születése pillanatától fogva.
   A pragmatikusan gondolkozó ember mindig két végletbe csúszik a saját lénye és léte esélyeinek a megítélésében: a természettudományos gondolkozás egy objektív biológiai evolúció szeszélyes következményének, valamint az objektív természeti erők vak kíméletlenségének kiszolgáltatott, a jelenben semlegesen (objektíven) és mechanikusan működő kozmosz-részként látja és tünteti fel az emberi életet. A gnosztikus filozófia és a vallások kreacionista elméletek valami rendkívüli és különleges (protekciós!), isteni-szellemi beavatkozás következményének fogják fel az embert. E szerfölött tetszetős, de annál zavarosabb idealista koncepcióban, a fanatizmushoz vezető kollektív, vagy egyéni kiválasztottság tévképzete mellett, benne rejlik a külső isteni erőnek a korrumpálható természetébe vetett hit lehetősége, az abszolút “objektív” léttudatnak az a korrupt változata, ami alapján egyesek úgy képzelik, hogy ez a külső Isteni hatalom valamiért kivételez velük, a faji- és a vallástársaikkal, a nemzetükkel, esetleg az egész emberiséggel. Márpedig ez, az isteni kivétel-képzet tevés! Isteni korrupció nem létezik. A kegyelemosztó, vagyis a protekciózó: önkényesen igazságosztó Istenben való hit értelmetlen és a kényelemszeretetünkből, az önámítási reflexek következtében évezredeken át belénk rögzült felelősség-elhárítási késztetésünkből fakad. Az evolúció egyetemes tőrvényének hatása, vagyis az örök kiegyenlítődést és az egyre összetettebb létstruktúrák létesülését igénylő törvény, sokkal logikusabb és ezért sokkal végzetesebb annál, mint ahogy arra szellemi kiváltságosságban, vagyis az isteni protekcióban reménykedő, vallásos ember gondolni is merészelne. Ugyanakkor, ez az egyetemes kiegyenlítődés szerint érvényesülő isteni igazság a mágia tőrvénye következtében, változó módon, személyes jellegű, de ez, az Isteni valósággal való kapcsolatnak a személyes jellege, egészen jelentéssel bír, mint amit az önáltató egoizmusunk képzeltet velünk vallásos elragadtatásaink közben.
   A sors-programunkhoz, annak ugyancsak különböző fokú nehézségi arányai szerint, a betegség-hajlamaink is hozzátartoznak tehát, akárcsak a kiegyenlítődési – megváltódási képességünket szolgáló tehetségeink. A külső rombolási késztetéseinket semlegesíteni hivatott betegséghajlamaink például az asztrológiai képletünkből világosan kiolvashatók. A horoszkóp-elemek azokat az életköröket és azokat a léterőket jelzik, amely teremtési őserők természeti (fizikai) és pszichikai megnyilvánulási formáival a csecsemő által világra jött jövendő felnőttnek a keményebb és nehezebb tapasztalatok árán kell (fájdalom-jelzésekkel, elkerülhetetlen szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, és - amennyiben idejében észre nem veszi magát: - szenvedésekkel járó tapasztalatok), jobban mondva: kellene megszereznie és elérnie az általános harmónia-képességét. Csak úgy, és csak akkor kerülhetünk harmóniába valamivel - és csak így kerülhetünk harmóniába az ősi teremtőerőkkel is, - ha közvetlen kapcsolatba juthatunk az őserőket megtestesítő természeti - anyagi elemekkel, anyagi és pszichológiai jelenségekkel. Kerülni elkerülhetjük ugyan a fejlődésünket és a megváltódási képességeket kiváltani hivatott kényelmetlen és fárasztónak ítélt sors-feladatainkat a technika által biztosított kényelmi és védelmi berendezések segítségével, a tudományos vagy a misztikus teóriák és trükkök segítségével, de a sorozatos sors-cselezéseknek a következményeit is viselnünk kell. Nem védhetjük ki mindig a születésünkkel együtt hozott, különböző őserőkkel való harmóniába-kerülési élet-programunk elemi szükségességét, mivel az egész teremtésnek és a mi életünknek is a spirituális fejlődésen keresztül történő egyetemes kiegyenlítődés a célja, az oka és az értelme. A teremtés rendeltetése az abszolútum megváltása. Az egész megnyilvánult lét, a héber misztikában a Lilith néven ismert másságra: másállapotra, más-élményre, más-tapasztalatra való öncélú őssóvárgás által keltett zavarok tömkelege megszüntetésének és a zavarkeltett ős-feszültségeknek és ős-ellentéteknek, egyedül az anyagi és a természeti állapotok és formák világában megvalósítható kiegyenlítődése érdekében keletkezik. Az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulása érdekében jön létre az egész teremtés az anyagi – természeti szférával együtt. Ezért megváltódáshoz vezető tapasztalási - kölcsönhatási lehetőségeket és az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló, egyénileg megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletek segítségével kimutatható egyéni sorsfeladatokra utaló jelek is, amely Karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába és feloldásába a csecsemő (a kicsi ember) beléfog az első lélegzetével. Ez az első és a végső igazság, annak ellenére, hogy a civilizáció berendezkedéseinek, a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak a segítségével mi, minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk utódainkat a természetes tapasztalási és harmóniába kerülési lehetőségeiktől, rengeteg fölösleges bajt és betegséget okozva ez által, a mi egyéni létfeladatainkat kikerülni szándékozó, ésszerűnek és helyesnek tűnő ostoba mentalitásunkhoz képest, csakugyan ártatlan csöppségeknek.
     A csecsemők és a gyermekek biológiai szervezete sokkal finomabb és sokkal információ-érzékenyebb, mint a felnőtteké, és ezért az információ- áramlás a gyermek fizikai teste és a szellemtestek között, csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb, mint felnőttkorban. Ezért tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az ésszerű - pragmatikus gondolkozás által spirituálisan beszűkült, "érett" felnőttek. Az a szülő tehát, amely a természetes mértéken felül megóvja gyermekét a természeti világgal történő elemi kapcsolatteremtési lehetőségektől, és nem engedi, hogy az például a “piszkos” földdel, vagy a hideg vízzel és a levegő áramlás jelenségével közvetlen érintkezésbe kerüljön, aki nem engedi, hogy a szél megfújja, hogy a hideg levegő “megcsípje”, hogy az erős nap a bőrét legalább egy kicsit is megérintse, hogy a térdét, a könyökét és a fejét a környezetében levő tárgyakba beleüsse, tulajdonképpen egy tragédiákkal és betegségekkel terhes életet készít elő a valamikor felnőtté váló gyermeke számára.
    De ennél is fontosabb tudnivaló számodra most az, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az anyától külön nem vált, önálló érzelmi világa nem alakul ki, közvetlen kapcsolatban van, vagyis alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten az anya, vagy ennek hiányában, az őt közvetlenül gondozó és a fölötte gyámkodó személy, vagy személyek tudattalan spirituális és szellemi működésével. Ezáltal a gyermek a szervezete szintjén önkéntelenül (és ebben a sajátosan kiszolgáltatott helyzetben csakugyan “ártatlanul” tehát!) megjeleníti: megtestesíti, az anya – vagy az őt huzamosan gondozó személy - tudattalanjába süllyesztett, diszharmonikus szellemi-lelki feszültségeket, érzelmi és gondolati zavarokat. Ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit az a tudattalanjába elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni a tőle lelki és fizikai erőfeszítéseket igénylő és az őt kényelmetlenül érintő problémák igazi, belső okairól, a gyermek szervezete, (mivel információ-érzékenyebb, képlékenyebb és védtelenebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységével és befolyásával szemben, mint az anya szervezete) leképezi, betegségek, vagy súlyos balesetek formájában megjelenti, mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeket az anya, illetve a gondozó-gyám elfojt, ahelyett, hogy a beismerésüket és megoldásukat felvállalná.    
    Tudom, olvasóm, hogy mindez felháborító, sőt: botrányos őrültségnek tűnik a számodra, amennyiben az asztrológiában és a metafizikában nem vagy jártas. Csak azért hozakodtam elő ezzel az asztrológiai közhellyel, mert tapasztalatból tudom, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeiről csakis ő tehet, mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeit hozza fel védekezésül, azzal próbál a sors-szerzősége elől kitérni. Gyermekeink tehát, csak a felelősség-hárító reflexek és a szellemtelen materialista koncepciók szempontjából érkeznek “ártatlanul”, vagyis mérték nélkül: súlytalanul és lényegtelenül az anyagi világba. Egy újszülött személyi struktúrája nyolcvanöt százalékban az édesanyának a fogamzás előtti problémáinak a tudattattalan mélyrétegeibe süllyesztett sűrítményét tartalmazza. Egy újszülött, többek között az anyai ágon generációról generációra öröklődő, feloldatlan és kiegyenlítetlen negatív spirituális programoknak (berögzült családi szellemi mentalitásoknak) a fizikai megtestesülése. Ezért amikor a csecsemő, vagy a kiskorú gyermek a betegségeivel és a baleseteivel megjeleníti az anya tudattalanjába lefojtott párkapcsolaton kívüli szerelmi és szexuális élményekre való sóvárgásait,  képzeleti, gondolati és érzelmi sors-ellenállásait, nehezteléseit, rejtett haragját és gyűlölködését, a konfliktus-kerülési és védekezési reflexből származó rejtett agresszivitását, az irracionális szorongásoknak és félelmeknek, az indokoltnak és jogosulnak hitt aggodalmaskodásoknak, valamint más feltáratlan lelki görcsöknek a gyűjteményét, csupán egy olyan program megnyilvánulását görgeti tovább önkéntelenül (ártatlanul), amely az ő megfoganása és születése szellemi okaival is összhangban áll. Olyan értelemben tényleg ártatlan, és feleslegesen szenved, hogy az édesanya feloldhatná és megállíthatná ezeknek a negatív programoknak a tovább gyűrűzését, amennyiben képes lenne saját tudattalan lelki és szellemi élete negatív vonatkozásainak a leleplezésére, beismerésére, belátására és feloldására. Vagyis az életképzeletéből származó negatív lelki reflexek feloldására és az általános mentalitása átváltoztatására. A gyermek természeti ártatlansága viszont nem lehet érv amellett, hogy a felnőtt személyek sem felelősek (és nem hibásak!) a saját betegségeikért!
    Lerágott csont, hogy az egészség szavunk is arra utal, hogy a beteg ember az a személy, aki az isteni (egyetemes) egységes - egészben történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta, és apró részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, képzelete csak rész-dolgokat, részjelenségeket ismer el a valóságként. Csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi világképébe: a mindennapi mentalitását meghatározó képzeletvilágába és csak egyes, a hozzá közelálló személyekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, a macskájára, az akváriumi halaira, vagy az autójára szűkített szeretetével) az egész nélkül él, egészségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak maradnak egyetlen közösség, vagy egyes személyek, állatok, tárgyak és természeti jelenségek (pl. a jó idő - rossz idő) irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, az általa ismerttől eltérő életmód, a más népszokás, a más vallásforma és más életszemlélet többnyire ellenséges képzetként él a tudattalan szellemi és lelki szféráiban.
    Persze, a valóságban ez nem ilyen egyszerű, hiszen egyikünk sem önkényesen és nem spirituális öntudattal rendelkező, érett felnőttként szakította el magát az egységes lét-tudatba ágyazott gondolkozási és lét-érzékelési folyamtoktól, a személyes egység-élménytől. Mi már csecsemő korunktól meg voltunk zavarva a védő-oltásokkal az abszolútummal való kapcsolatunkban, azokról a vallásos dogmákkal keveredő ideológiai tantételekről és tudományosnak képzelt szellemi babonákról nem is beszélve, amelyekkel már óvódás korunktól fertőzték a tudatunkat és a tudattalan világunkat. A ma születő gyermekek viszont, semmivel sem állnak jobban. Az egyre növekvő számú, un. civilizációs betegségekkel szemben egyre több és rafináltabb “ellenszert” talál és tálal fel az orvostudomány. Amennyiben a hamis információra (hazugságra, korrupcióra, tévedésre, káprázatra) “szuper-érzékeny” Jézus ma megszületne, a sok védőoltással a szervezetébe fröcskölt hamis információval elkábítva, dolgavégezetlenül kellene néhány hónapos korában visszamenni a túlvilágra. A csecsemő Jézusnak ma semmi esélye sem lenne arra, hogy a testébe lövellt védőoltásoktól: a szentségtelen “életbiztosításoktól” megszabaduljon, mert ma az egészségügy hatalmi apparátusa ezerszer szervezettebb, mint amennyire szervezett volt kétezer évvel ezelőtt az őt megöletni szándékozó Heródes hadserege és besúgói hálózata. A történelmi Jézust még el tudta rejteni az apja a Heródes két éven aluli csecsemőket gyilkoló testőrei elől, de ma már lehetetlen egyetlen gyermeket is elrejteni a spirituális érzéketlenségben szenvedő és a biztosító társaságokkal szövetkező egészségügyi dolgozók buzgalma elől.
    A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel ma minden, gazdasági és nemzeti indítékokra épített társadalmi berendezkedés, minden életrendi részkérdésben. A humán-materialista koncepciók által ellepett, magát részben kereszténynek, részben liberálisnak képzelő, nyugati típusú kultúra babonás társadalmaiban nevelkedett (a természettudományosnak nevezett ideológiákra épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett – logika szerint nevelt és oktatott) modern és posztmodern embert, már gyermek korában hozzászoktatják ahhoz a tévképzethez, hogy a betegség egy ellenséges erő, ami az ember egészségét véletlenszerűen veszélyezteti. Hogy a betegség egy, az élettel természetesen ("objektíven") együtt járó nyavalya, ami ellen küzdeni és harcolni kell. A védőoltásokkal együtt azzal a tévképzettel is beoltják az embert, hogy a betegség a felnőtt személy képzeletétől, gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség. Hogy a betegségnek csakis külső okai (Például, vírushordozó anyaggal, légkörrel való kapcsolatba kerülés okai), vagy ellenséges társadalmi tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.   
     Ezt, a nyersanyag- és energiafogyasztó mentalitásban élő kereszténység erkölcse szerint nevelt embert már születése első napjaiban “megvédik”: beoltják a teremtői-önmegváltói tudata és képessége kialakulása ellen és az ebédre elfogyasztott állatok legyilkolását elhazudó, érzelgős mesékkel már az eszmélése idején hozzászoktatják az ámításhoz és az önámításhoz, a hazug gondolkozáshoz és a korrupt (egész-ségtelen) magatartáshoz. A hullaméreggel fölöslegesen zavart szervezetnek a reakciójaképpen kialakuló betegségek megszüntetési lehetőségét tanulmányozó orvostudománynak a szervezete, hatalmi intézményként avatkozik be a csecsemők aurájába és zavarja meg az embert spirituális rendeltetése beteljesítésében.
    Az objektíven, vagyis természet-ellenesen gondolkozó, a védőoltásokra esküdő tudósok, nem veszik észre, hogy az egyetemes intelligencia sokkal leleményesebb a tudósoknál és minél jobb és hatékonyabb oltásokat dolgoznak ki, az isteni elme annál kivédhetetlenebb betegség-okozó természeti elemeket hoz létre (Például genetikai alapmintákat megzavaró és szétbontó vírusokat talál fel!). Már az antibiotikum-fogyasztó, e gyógyszerek hatására egyre erősebbé váló, kór-okozó baktériumok léte is meg kellett volna gondolkoztassa a betegség-legyőzés oktalan prófétáit, hogy itt valami nincs rendben, nem hogy az öncélú szexuális élvezetet megállítani hivatott szifilisznek és trippernek a makacssága, majd a szifiliszt és a trippert felváltó, végzetes AIDSZ vírusok megjelenése. Arra, hogy a vírusokat létrehozó egyetemes elmének (az Isteni intelligenciának) nem egyoldalú és nem természet-ellenesen korlátolt a világlátása, bocsánat: a teremtés - látása, mint a sors-programokkal szembeni védelemre játszó tudósoknak. A vallássá lett orvostudomány nem veszi észre, hogy éppen az ő embermentő, fájdalomcsillapító és betegség-legyőző tevékenységét hivatottak korrigálni az olyan kiismerhetetlen struktúrájú vírusok, mint a pestis, a himlő és a szifilisz helyét elfoglaló AIDSZ és sok más, kevésbé elterjedt, de sok esetben néhány órán belül halált is okozni képes vírus.     
    A fájdalom-jelzéseket tehát, még mindig nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni, és ezért a fájdalom - együttesek állandósulva, betegségi tünetekké, majd krónikus betegségekké fejlesztik magukat a szervezetünkben annak következtében, hogy megfelelő mentalitás-változtatás és életfeladat-felvállalás helyett, a gyógyszerekkel és különböző terápiákkal, vagy pszichológiai kezelésekkel, a misztikus, vagy "természetgyógyász" módszerekkel semlegesítjük a testi, vagy a lelki tüneteket. Nem csak az akadémikus orvostudomány szorgoskodik ma abban, hogy az embert az eredeti rendeltetésében megvesztegesse, és szellemi küldetésében megakadályozza. A különböző "aura - tisztítási" és "csakratisztítási" kezeléseket és bio-misztikus "energizálási" módszereket felelőtlen terapeuták, ügyeskedő természetgyógyászok és bioenergia adó személyek alkalmazzák, akik nincsenek tisztában, sem a saját karmájukkal, sem a betegek sorsfeladataival. Ezért azok a gyógymódok, amelyeket ezek a lelkesedő és mindenáron jót tenni, vagy az orvosok többségéhez hasonlóan, gyorsan meggazdagodni akaró személyek alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő fizikai tünetelfojtásnál, mivel anélkül, hogy a betegség kauzális okát tudatosítanák és feldolgoznák, éteri és asztrális szinteken hamis energetikai kiegyenlítődéseket hoznak létre. A gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén és ezért csak időlegesen teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információ befogadására, miközben a különböző energizálási módszerek, az aura és a csakratisztító eljárások és misztikus kezelések a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rendű dimenziók szintjén létező (étertest, asztráltest, metáltest, stb.) szellemi információs rendszereket zavarják össze végzetesen. A külső ráhatással kezelt és misztikusan tisztított személyek, egy pár héttel a “sikeres” kezelés után, néha rejtettebben és rafináltabban ugyan, de végül is ugyanazokat a vétkes viselkedésbeli szokásokat veszik fel és ugyanazokat a külvilágot vádoló - támadó gondolkozásbeli (mentalitásbeli) hibákat és hibás szokásokat folytatják tovább, mint a kezelés előtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják azt, hogy miért kell a biológiai betegség-tüneteket felváltó lelki és szellemi betegségekről árulkodó lét - állapotaikkal és léthelyzeteikkel együtt továbbéljenek.
    A betegségeidet tehát, mint a személyiséged fejlődésének egyik legfontosabb eszközét kell felfognod, aminek a jelzéseitől meg tanulhatod azt, hogy az egyetemes valóság, a spirituális és a természeti világegyetem melyik ősprincípiumával nem vagy képes harmóniába kerülni. Illetve azt, hogy a valóságnak melyik, benned is létező, általad is megnyilvánuló őserőnek az érvényesülését hajszolod öncélúan és természetellenesen a többi őserővel való kapcsolat-felvétel és harmónia-képesség kialakulása rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára, azok elfojtására. Amennyiben mindezt nem tanulod meg a következő, téged ágyba döntő betegségeid által lehetővé tett nyüzsgési-szüneteidben, hiába gyógyulsz meg testi szinten, vagy esetleg lelki szinten, mert szellemedben úgyis beteg maradhatsz, mind a szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértő" beavatkozásának ellenére. Ez viszont azt jelenti, hogy potyára vásároltad meg és olvastad el ezt a könyvet!
   Az ésszerű ember - mind a szűklátókörűen pragmatikus, mind a vallásosan misztikus - ma sok kávéval és más élénkítő szerrel srófolja az éberségét, és ha fáj valamely testrésze, vagy nem tud aludni, elzsibbasztja magát fájdalomcsillapítókkal, és altatótablettákat szed miközben karitatív hadjáratot folytat kábítószerezés jelensége ellen. Nem csak azért, mert ezek a tabletták hamari eredményeket hoznak, belső erőfeszítések nélkül, az ő öncsaló hiuságának a megcsorbítása nélkül, hanem azért is, mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen kívüli, a személyi szabad akaraton és szabad képzeleten kívüli, természeti okokból és körülményekből, vagy, egy objektív Isten “kifürkészhetetlen” akaratából (szeszélyből, éberség vesztéséből – lásd a védikus felfogást) származtatják, és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivőnek, vagy felvilágosult, "józan" személynek tudja magát, három fajta, "értelmes és ésszerű” választ ad a gyógyíthatatlan betegségek a rejtett okaira: 1) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert ilyen az Élet, mert ilyenek a számomra adott körülmények”, 2) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert így akarta az Isten”, és 3) “Mert Atmanként a teremtés káprázatba bele zuhantam és az éberségemet nem nyertem még vissza.”  Esetleg azt mondja, hogy “Így volt megírva a sors könyvében”. Ezek után, rengeteg ésszerű és misztikus magyarázatot talál a gyógyítható betegségek látszat - okaira, a babonás fikcióktól a mágikusan ható latin kifejezésekkel szilárddá tett tudományos formulákig, a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - "funkcionális" magyarázatokig. Ennek ellenére, a természeti környezetét veszélyeztető módon, halomra gyártja a gyógyszereket. Pedig tudván, tudja, hogy soha nem fog tudni egy általános gyógyító elixírt előtalálni, mivel az embernek nem az a rendeltetése, hogy védekezzék a teremtőerőket megtestesítő természet elemeivel, a teremtés folyamataival szemben, és nem az, hogy az élvezetek fokozása: az élvezeti cikkek sorozat-gyártása érdekében folytassa a természet kizsákmányolását és végkimerülésig gyötörje azt.
    Hiába szaporodnak az állami, vagy a privát korházak, hiába javulnak az akadémikus orvoslási és a misztikus gyógyászati technikák, hiába izgatóan misztikusak a szakorvosi kifejezések és meghatóbbak az orvosi - gyógyítói titulusok (déré, professzor, adjunktus, rejki mester, főtáltos, ezoterapeuta, stb.) és hiába tökéletesednek a gyógyászati berendezések, mert ugyanannyi marad, sőt: még egyre több lesz a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat? Hogy a húsfogyasztó misztikus gyógyítók, energizáló terapeuták és természetgyógyászok hozzák-e létre a hagyományos gyógyításból kiábrándult temérdek beteg személyt, vagy a betegek hozzák léte az egyre szaporodó misztikus gyógyítókat?
    Nem csak a Skorpió napjegyem által jelzett, hamis-igazság képzetektől terhes, az igazságkutatási, tudat-átalakítási, újjászületési és kiegyenlítődési lételvekkel szembeni zavaros, ellentmondásos és néha ellenséges viselkedésem következtében fekélyesedett be fiatal koromban az egész emésztőrendszerem és váltam vese- és hólyagbajossá. A vastagbelem utolsó szakasza és a végbelem ugyan a Skorpió szellemi erőteréhez és a Plútó őserejéhez tartozik ugyan. és ennek megfelelően elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képtelenségem következtében lett majdnem végzetesen fekélyes. De a gyomrom, a patkóbelem és a vékonybelem annak következtében lett fekélyes, hogy a Rák Sárkányfarkam és a Mérlegben álló Lilith által jelzett negatív érzékenység következtében, az életem első felében, a zaklatott és zavaros otthoni viszonyokat és a szerelmi kapcsolatokat szinte sorozatos tragédiaként éltem meg. És a szerelmeimre és élettársaimra való fojtott, de huzamos neheztelések következtében alakult ki a kilenc milliméter átmérőjű vesekövem is, amit aztán meditáció útján kellett elhajtanom, mivel éppen a fedezése idején romlott el az Istenhidegei korház ultrahangos vesekőromboló készüléke.
    A sok nyavalyából a Rák spirituális erőterének megfelelő családapai szerepkör tudatos felvállalásával és pozitív átélésével részben kigyógyítottam magam, de az információ feldolgozási és elengedési képtelenségem következtében, illetve a Plútó negatív fényszögei által jelzett, rejtett gyűlölködési késztetésekből, a féltékenységből és mély szorongásokból eredő önmérgezések következtében, a végbelem, a vesém és a prosztatám ma is zavaróan érzékeny, annak ellenére, hogy az orvos szerint gyógyultak. Vérbeli Skorpióként, akinek, mikor nyíltan tombolnak, mikor rejtett manipulációs késztetések formájában, de dolgoznak a rejtett uralkodási- beavatkozási vágyai, a dülmirigyemet begyullasztottam már harmincnégy éves koromra és ugyanakkor kaptam egy akkora ökölcsapást a jobb herémre egy csontos öklű, kezdő karatézótól, hogy még most is benyilall finoman a herémbe a fájdalom, ha a kellettnél jobban erőltetem lelkileg valaminek a megvalósítását. Persze, ezek a jelzések nem azonnal érthetőek és értelmezhetőek. Csak évek múlva értettem meg, hogy miért is kaptam valamikor a herémre egy iszonyatos karate-ütést? - A tudattalanomba fojtottam azt a szamár aggodalmamat, hogy a nálam 17 évvel fiatalabb és az akkor éppen 17 éves, de nálam is hevesebb vérmérsékletű Rita, akit akkoriban el akartam venni feleségül, esetleg elégedetlen az általam nyújtott szexuális teljesítménnyel. És mindez persze azért volt így, mert ahelyett, hogy lazán és nyugodtan, vagyis odaadó szeretettel szeretkeztem volna vele, a bizonyítási ambícióktól hajtva, állandóan lepedőakrobatai teljesítményekkel akartam őt elkápráztatni. A természetellenesen felsrófolt kezdeti szexuális teljesítményeknek az lett a következménye, hogy az ártatlan Rita, aki a szexuális élményei során egyre nagyobb mértékben részesült a lényét felkavaró orgazmusok élményeiben, a heves kezdetet követő langyosabb időszakokban, finoman bár, de majdnem folytonosan elégedetlenkedett.
    A herémre a majdnem-végzetes ökölcsapást azért kaptam tehát egy békés edzésen, mert nem vettem észre magam és nem fogtam lazábbra, nem tereltem szellemi mederbe a kapcsolatot. De hát nem volt akkor senki Istenhidegében, aki ezt a balesetnek képzelt sors-figyelmeztetést valós jelentésében tudta volna értelmezni. Hiába kaptam a jelzést, mert nem volt, ahogy tanuljak belőle és a többi problémánk mellett, az orgazmusért való hajsza is beárnyékolta a Ritával való szerelmem szépségét, és végül őt is, akárcsak Dórát, drámai megrázkódtatások és a későbbi betegségeimet előidéző, hevesen átélt féltékenységi lázaim és orrolásaim közepette, elveszítettem. Helyzetemet súlyosbítja, illetve az emlékező lelkiismeretemet még jobban ingerli az a tény, hogy Rita, az elválásunk utáni években beköszöntő színpadias világi sikerei ellenére, sokkal nagyobb lelki gyötrelmeket kellett átéljen, mint én és nyugalmát sem találta meg, miközben én, egy egészséges párkapcsolatba érkeztem a Ritánál is jóval fiatalabb, de a Ritához hasonlóan tüzes természetű feleségemmel.       
    A tudományos babonákkal és a közhiedelemmel ellentétben, amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási, fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási) vágyak, valamint az önérzet, a nyílt, vagy rejtett neheztelés és más, tisztátalan ambíciókat srófoló egoista érzelmek, amennyiben nem szoronganánk a párunk elvesztésétől és nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi - élettársi kapcsolat következtében, az érzékeny “szerelmi” szerveink nem betegedhetnének meg, még a nagyobb felfázások esetében sem. A felfázások és más külső okok csak felszínes kiváltó okai lehetnek a lelki szinten korábban már létrejött szervi zavarnak és az önmérgezést kiváltó indulatok, haragvások és neheztelések gyakoriságának, állandósulásának. “Fel mérgelődtem!” – szoktuk mondani, ha erősen megharagszunk valakire, vagy valamire, és fogalmunk sincs arról, hogy ez mit jelent valójában? – Azt, hogy a szervezetünk hormon-mérgeket gyárt ilyenkor abban a szervben és annak a szervnek a táján, amely analogikus kapcsolatban áll azzal az őserővel, amely annak a jelenségnek, vagy személy-típusnak a megtestesülése, amellyel huzamos ideje, hogy rejtett konfliktusban állunk, de csak a “mérgelődéskor” került sor a nyílt konfliktusra, vagy a tudatosulására. Az ember csak megkeresi végül, öntudatlanul is, azt a körülményt, vagy a hormonális önmérgezések következtében legyengült szervezet elfogadja azt a kórokozót, amely hozzásegíti őt a betegségnek az egyértelmű kiváltásában. Az igazi okokat a tudattalanunk: a képzelet-világunk mélyén kell megkeresni, nem a huzatos folyósokban és a rosszul fűtött munkahelyekben. A lélekben átélt, de már a képzeletben, majd a gondolati szférában régóta létező negatív információs - energetikai góc által okozott feszültséget, vagyis a betegség igazi okát az orvos, vagy a misztikus guru nincs, ahogy meggyógyítsa, úgy, ahogy a szerelmi vágyat és a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével, masszázzsal, más terápiával elmulasztani.
    Minden testrészed és minden szerved kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létfunkcióval. A mozgás, az azonosulás, az egybe kapcsolódás, elkülönülés, az elengedés, az információ-szerzés, az információ-feldolgozás és információ-áramoltatás, az átalakulás, a szellemi gyökerekhez való visszatérés , visszavezetés és a tudatosítás, a különválás és az újra-egyesülés, a jóvátétel, a rögzítés és az oldás ősprincípiumaival. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggésekről való ősi tudás az emberiséggel, a gondolkozó egyetemes emberrel egyidős. Az asztrológia ezekből az egyetemes törvényekkel összhangban álló ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényes ősi igazságokból következtet az egészségi és a sorsproblémák okaira.
    A betegségek szellemi okáról szóló, ősi tudományok alapigazságait hiába cáfolja a természettudomány. A hivatalos apparátusai által védelmezett dogmarendszerével viszont megfosztja híveit annak a gondolkozási képességnek a kialakulástól, amivel az ember felfedezhetné a betegségek szellemi jelentését, amivel a betegségből kikövetkeztethetné a betegek jellembeli hibáit, illetve a lelki - akarati egyensúlytalanságot, a belső bizonytalanságot, vagy pszichés betegségek esetén, a rögeszméket, az információs-zárlatot, a lelki dugulást, szellemi meszesedést okozó, hibás életút-követést, a hibás alapállást. A természettudományos ideológia és annak a dogmarendszere, ami abból a hamis axiómából indul ki, hogy a tudomány boldoggá és egészségessé teheti az emberiséget, elleplezi az egyén ambícióit, amelyek által a beteg személyek éppen a betegségük által szeretnének uralkodni, vagy magukhoz kötni valakit, vagy amely valóság-ellenes ambíciók hatására, szeretnének eltüntetni a környezetükből különböző személyeket, élőlényeket, társadalmi, vagy természeti jelenségeket. Pedig a betegségekből vissza lehet következtetni a betegnek az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelen viszonyulására! Az én dülmirigyem megbetegedése, a herémnek a sport-baleset következtében visszamaradt krónikus fájdalom-jelzése, a nemi testrészeim bőr-gombásodása mind visszavezethető a visszafojtott, ki nem élt, a nem harmonikusan és folyamatosan megélt, vagy - amikor alkalom adódott erre - a túlzásba vitt, és ez által természetellenesen folytatott szexuális kapcsolatokra. Az a tény, hogy a szaporodási szervek betegségei gyakoriak, arra utal, hogy a személyes Feketelyukból származó, rejtett sóvárgásaink hatására, félreértjük a szerelmi vágyainkat és a szexuális ösztöneinket, nem csak élettani szempontból, hanem elsősorban spirituális szempontból. Hogy olyan egyoldalú, szellemidegen szempontokhoz kötjük (gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünknek ezt a legfontosabb részét, amely szempontokhoz nem csak, hogy a szerelemnek és a szexuális párkapcsolatnak, de az emberi élet eredeti céljának sincs semmi köze.
   Azoknak, a családi viszonyoknak a huzamosan fenntartott, érzelgős átélése, amely valamelyik "szeretett" családtag részéről egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérő és ellenkező vélemény, vagy életszemlélet egyértelmű fenntartása) haraggá és gyűlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsősorban a nők számára jelent egyenes utat a melldaganatok képződéséhez és a méh, vagy a petefészek rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, amit a másik családtagtól kap, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalan szellemi és lelki világunkban. Amennyiben a fent leírt, “kaméleon” mentalitáshoz erős, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási - ellenőrzési vágy is kapcsolódik, a szövetváltozás formájában jelentkező következmény nem marad meg a gyomortájék és a mellek szintjén, hanem nőknél a méhben, vagy a hüvelyben köt ki, a férfiaknál prosztata-, vagy hererák formájában nyilvánul meg.
    A családapai, illetve családanyai szereppel, a termékenyítési, termékenyülési (magzatfoganási) gondokkal, a gyermekszülési, gyermek-gondozási, a családalapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködő személyek például, önkéntelenül és tudattalanul örökre magukhoz akarják kötni minden áron a szeretteiket azáltal, hogy fölöslegesen gondoskodnának, még az ötven éves gyermekeikről is. Ennek a természeti folyamatokkal ellentétes mentalitásnak köszönhetően, amelynek következtében előbb-utóbb kiszolgáltatottakká teszik azokat a személyeket (utódokat, élettársakat), akik a kiszolgálást tőlük elfogadják, akadályozván ezzel a személyi fejlődésükben, a rák-betegségek tragikus hőseivé és áldozataivá válnak. Az ilyen áttételes módon, a családtagjain uralkodni vágyó személy, sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy a rákpáncélnak megfelelő, lelki benyomás - elhárító védekezési magatartással, és felszínes kedélyességgel, vagy ártatlan, de fárasztó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait, feszültségeit. Az is megtörténik egy-egy Rák programmal rendelkező férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, "a legjobb védekezés a támadás" - alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és sértő információ- behatolásokkal szemben, egyúttal az egyébként bennünk fontos funkciót betöltő rákos sejtek természetellenes elszaporodását is előidézi, az elhárított jelenségek spirituális alapját képező őserőknek megfelelő szerveiben. Az ember esetében a rákos sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes létezés információáramlással szembeni elzárkózási késztetéseknek: az egoizmusnak és a hamis információ-áramoltatásnak a következménye. A rákos daganatképződések az elkülönülésnek és az elhárításnak, valamint a huzamos félrevezetéseknek: a környezet áltatásnak és a képzeleti agresszivitással kevert önáltatásnak a fizikai test, illetve a sejtek szintjén történő leképeződése. Nem a nyíltan agresszív: az elutasító magatartással, hanem a csendesen neheztelő magatartással képesek a Rákhoz hasonló érzékenységgel rendelkező személyek pszichológiai páncélt, védőburkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létező, rák-sejtek túlságos elszaporodása, majd a burjánzás hatványozódása. A hamis információáramoltatás segítségével, vagyis a másokat félrevezető és az egyéni sors-cselező mentalitásnak a személyi tulajdonsággá alakításával készítik elő halálukat az önáltatást mesteri szinten végző és a Rákokhoz hasonló érzékenységben "szenvedő" személyek. A hamis információ-rendszerből szőtt védőburkot, a látszólagos önfeladásig menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével hozzák létre azt a hamis információ-korlátot, előbb csak primer pszichés szinten, majd az egész idea-világukban, amelynek a sejt szinteken történő leképeződése: fizikai materializálódása a végzetüket fogja okozni.
  A "jó ember" szerep segítségével próbálják elejét venni az embertársaik esetleges erélyes viselkedését, azok támadónak érzett viszonyulását az ő “nemesen érzékeny” személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt "rákos" személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű, jó emberként emlékezvén reá és a "Vak Sors" gonosz abszurditásának tudja be korai "elvesztését", nem is sejtve, hogy a azt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha senkinek nem mondott ellent határozottan, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan a mások személyi integritásába gázoló gátlástalan személyekkel szemben. Mert gyávaságában esetleg szó nélkül tűrte az önkényt, hallgatott és végtelenül szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan kegyetlenül támadta a környezetében élő, "szeretett" családtagokat és munkatársakat, (akik miatt "ő annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében legalább egyszer kimondta volna őszintén és becsületesen, amit gondolt valójában.
    A Rák-típusú személyek a kegyes hazugságok látszólagos védőfala mögött élnek egy, az életük kegyetlen végét előkészítő hazugság-rendszer bástya-labirintusában, miközben csendes, de állandó belső neheztelések formájában támadják a környezetüket, amelynek az "érzéketlen és kíméletlen" viselkedése következtében ők ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (Pontosabban: a hatás-visszahatás törvényének a következménye.), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanabba a megtévesztő bánásmódban részesülnek, amellyel ők "etették" a környezetüket egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak, és a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot, a szervezet immun-rendszerét hamis információkkal ugyancsak megtévesztő rákos sejtek halálosan megvastagították. A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén, mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a szaporodási lehetőséget.
    A fejlődést és a kiegyenlítődést szolgáló, lelkileg kényelmetlen és szellemileg fárasztó életfeladatokat a természetes és nyílt magatartás megtagadásával folytonosan elkerülő, a szükséges szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat soha nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtő és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló személynek még az a lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessen a hallal. Az a lehetősége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre, és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen isteni kényszer: a megváltódás szükségének az igazságával való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa a törekvési kudarca nyomán az élettényt miszerint "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.", vagyis az, hogy aki kényelmetlen lelki benyomások és tisztító szellemi szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak fájdalmasabb módon és végzetesen: a testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát.
    De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák jegyében született személyekre jellemzőek. Semmiképp nem szeretnélek félrevezetni és elhitetni veled, hogy a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségekben szenvedni, ilyen jellegű mentalitás által halálos betegséget gyártani. Biztosítlak, hogy a Rák - Sárkányfarkam által jelzett, gyávaságból eredő humanista toleranciámmal ezeket, az önbecsapási játszmákat teljes mértékben átéltem én is, mielőtt rájöttem, hogy ennek az önmagába visszaforduló, könnyeztetően megható érzékenységemnek a szenvedélyes átélése nem csak egyik betegségből a másikba, de végül esetleg a halálos betegségbe is elvezethet. Azok, az enyémhez hasonló sors-programmal rendelkező személyek élik át tehát ezeket a családi programokat, akiknek az édesanyjuk erősen zavarosan és többnyire ellenségesen viszonyult az ők biológiai foganását megelőző időszakban az ember és a teremtés igazi rendeltetéséről szól információ befogadásával, és az életre hamisan felkészített hölgyeket kellemetlenül érintő – a feminin létállapotot mindenképpen megtermékenyíteni köteles – férfias szellemiséggel szemben.
    Azok a szülők, akiknek több diszharmonikusan fényszögelt bolygója áll a Rákban és általában a víz- jegyekben, mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak, és addig nem nyugodnak meg, amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és kényelmes életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elő is áll véletlenül, a nyugtalanság nem szűnik, meg és misztikus elégedetlenségük jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van. Ezek a szülők igen nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. Így a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a felnőtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított "szeretet-nyilvánítási" kényszerűk és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben. Sovány vigasz, hogy legtöbbet ők szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat, amiért a harminc, negyven és ötven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább, és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt jó élet irányba, a tökéletes boldogság felé. Sérelmükben, sok esetben "beidéznek" maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ez által tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a "veszélyes" betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, mivel úgy képzelik, hogy a gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet.
    A megváltás logikája szerint, Rák jellegű életprogrammal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációknak megfelelően, végig zongorázzák felnőtt korukban a téves szülői viselkedési mintákat, és életük folyamán felfokozzák – elmélyítsék, és, ha nem halnak meg azelőtt, utódaiknak tovább adják ezeket az életromboló programokat. És semmiképp nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus antropológia, amely lecövekelt a géneken keresztüli örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiségnek a háborús csataterekről a közúti balesetek és a terrortámadások színhelyére és a korházakba áttevődött tragédiája tovább folytatódik a kétszázhatvanezer éves útján. Holott a tragédiák részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem hormontablettákkal kezelnék az anyai ágon örökölt, diszharmonikus szellemi program feltérképezése és tudatosítása helyett. A fiatal személyek, vagyis a rugalmas és információ- befogadási készséggel, valamint friss biológiai szervezettel rendelkező nők esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp-értelmezés, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítják a családi programoknak a minőségét és az anyákat - nagyanyákat visszakérdezve, meghatározzák a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen pszichikai hatásának az azonnali feloldásához tehát ez is elég. A teljes gyógyuláshoz vezető rombolóprogram-feloldáshoz, vagyis a romboló programoknak a kiegyenlítéséhez, viszont mind a probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges, és természetesen a Rák jellegű családi életfeladatoknak a tudatos felvállalása és helyes megélése. Esetenként a felvállalásokra való mentális és spirituális felkészülés. Ilyen tudatossággal készítettem fel és vettem és vezettem rá magamat én is - minden pozitív törekvésem ellenére elég nehezen - a Dórával, Ritával, Andreával és a Tündével elszenvedett kudarcaim után, a Laurával való családalapításra.
    De nem elég tudni, hogy a Rák az ősteremtés és a tenyészet, vagyis a számszerű szaporodás konstellációja, következésképpen mindenkit utolér a rákos végzet, aki a természeti folyamatokkal összhangban álló spirituális információ-befogadást megtagadja, és azokat is, akik pótolni próbálják azt olyan hamis metafizikákkal, amelyek a gyermek- és családvállalást úgynevezett karma-terhelésnek állítják be. Az egyetemes lét-teremtést ugyanaz az ok váltja ki, mint a szerelmi kapcsolatok zavarát például. Attól függetlenül, hogy a kívülállók, vagy az érintett partnerek milyen érzelmi, környezeti - társadalmi, vagy éppenséggel anyagi okokkal indokolják és magyarázzák, hogy miben vélik felfedezni a párkapcsolati válságuk, vagy a hetedik szerelmi csődjük okát, amennyiben ez nem egy harmadik személyhez fűződő, “ellenállhatatlan” szerelem, akkor az igazi ok, az általam eddig feketepontnak nevezett, de asztrológiában és a héber misztikában is Lilithként ismert őserő. Az egyetemes Lilith a Teremtés géniuszát kiprovokáló negatív ős-ok. A Teremtés, ami által az Abszolútum Teremtővé és a teremtés által önmegváltóvá válhat, valójában azért történik, hogy ellensúlyozza az abszolútumban a Lilith által okozott vibrációkat és később a vibráció-csökkenést, az abszolút zavart (a káoszt) és az ősrobbanást kiváltó feszültséget. Mondhatni tehát, hogy az egész teremtés, az összes dimenzióival és létezési formáival együtt, egészen a Teremtés határállapotában létrejött anyagi - fizikai és természeti állapotig és létdimenzióig, a Lilith által okozott ős-zavarnak és feszültségnek a kiegyenlítése - kiegyenlítődése érdekében jön létre. És ezért van az ember is!
    Minden misztikus és romantikus isten- és embertan, minden teológiai, teozófiai, antropozófiai és erkölcsfilozófiai elmélet ellenére, az ember életének nincs végső soron más (metafizikailag és teológiailag és erkölcsileg követhető és értelmezhető) célja és értelme, mint az, hogy az autonóm személyi tudata elnyerése utján, saját öntudatában, a saját sorsán keresztül, minél jobban megtisztítsa önmagát (az élet- képzeletét) a Lilith hatása által okozott, zavart és negatív képzeleti és lelki állapotoktól. És az, hogy ez által, a saját személyében és saját sorsában kiegyenlítse az ő személyét is létrehívó és a személyében hordozott, a Lilith által okozott feszültségeket. Azt, hogy milyen jellegzetes egyéni életfeladatok felvállalása révén, milyen tudatosan vállalt személyi tapasztalatok árán, jut el azokhoz a képességekhez, amelyek által önmagában (és környezetében) a Lilith okozta tudati és érzékelési zavarokat megszüntetheti, és a belső feszültségeit kiegyenlítheti (és ez által a Lilith által vezetett külvilághoz való viszonyát, derűsé változtatja), könnyen kiolvasható mindenkinek az asztrológiai sorsképletéből.
    Az emberben a Lilith (a “személyes” Lilith tehát), elsősorban az ősteremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési (“fejlődési”) folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan önámításra, fölös és öncélú kényelem-keresésre és élvezethajszolásra, vagyis “bűnbeesésre” serkentő, (“ördögi”) vágyként jelentkezik. Ez a mindig új és izgalmas élményekre, adrenalin-serkentő állapotra, feszültség- és kábulat-élményt adó helyzetre való önkéntelen és öntudatlan sóvárgás ereje bennünk. Ez, az adottól eltérő más-élményre és a másállapotra való sóvárgás, megszámlálhatatlanul különböző formákban - különféle vágyakban - jelentkezik, a személyi struktúránk, illetve az anyai ági ősszülőktől örökölt spirituális töltetünk (megismerendő, kibontandó, feloldandó és meghaladandó negatív spirituális programjaink) függvényében. A személyi horoszkópban a Lilith arra utal, hogy az üknagyanyáig visszamenő anyai ági őseink, milyen feszültség-okozó, személyes (többnyire szexuális) sóvárgásokat szorítottak és rejtettek mélyen a tudatuk alá. Ezeknek a személyi tudattalan szférának a mélyrétegeibe rejtett sóvárgásoknak és negatív (agresszív) érzéseknek és késztetéseknek a gyökerének nagyjából, szexuális jellege van, mivel az “édes izgalmat” jelentő másállapotot többnyire az ismert állapotoktól eltérő, az adott lehetőségeken kívüli, a szokásostól eltérő szexuális élményeink a legösszetettebbek és a legerősebbek. A “más”, az érdekes, a “megrázó” és/vagy az “új” élményre - érzésre - állapotra való önkéntelen és öntudatlan (egyesek számára: csillapíthatatlan) sóvárgás elsődleges jelentkezési formája tehát a szexuális élményekhez kötődik (és mint ilyen, a szexuális perverzióknak az igazi ősoka is), de ez nem azt jelenti, hogy a Lilith okozta sóvárgások csupán szexuális jellegűek. Ugyanezt a rendkívüli állapotot szomjazzák az agresszív személyek is, amikor provokatív viselkedésükkel, durva szavaikkal, igazi ok nélkül, de “készakarva”, veszekedést, civakodást, verekedést, vagy lázadást provokálnak ki a környezetükből. És az alkohol, a nikotin vagy a kábítószerek segítségével elérhető másállapotra való sóvárgást, valamint az életveszélyes kockázatok, a rendkívüli sebesség által okozott rendkívüli (természet-ellenes) “másállapotok”-ra való sóvárgást is a Lilith hozza létre bennünk.    
   Mivel a Lilith az öncélú másságra való sóvárgás ősereje, az ember “nem elégszik meg” az adott partnerrel végzett szexuális aktus révén létrejött fizikai, lelki és szellemi kiegyenlítődéssel és az esetleg így elért harmóniával. A Lilith hatása tovább hajtja egy új és “rend - kívüli” (szexuális - szerelmi) élmény irányába. És pontosan itt, a Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlenségének, illetve a csillapíthatatlan szomjúság Lilith- jellegű okának a tudatosítása hiányában jelennek meg a perverziók, mivel a mindig másra, az öncélú másságra való sóvárgás, eljuttatja az azonos nemű személyekkel, a gyermekekkel, vagy állatokkal nyerhető szexuális tapasztalatokra való vágyakozásig. Minél erkölcsösebb életet akar folytatni, és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és “teljesíthetetlen” vágyaktól telt, “forró vérű” és gazdag szexuális fantáziával rendelkező kismama a foganást megelőző időszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag még meg sem fogant, de a spirituális dimenziókban már létrejövő gyermeke, felnőtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet lesz kénytelen folytatni. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgás, szexuális perverziókra való, különféle hajlamokban és zavarokban fognak kicsapódni az anyának a fogantatás időszakában elfojtott rendkívüli szexuális vágyak. Ezért a személyi horoszkópban, a Lilith, az anya által a fogantatás előtt elfojtott szexuális vágyainak a természetére utal és a majdani felnőtt utódban, azokkal ellentétes, önkéntelen törekvéseket, ambíciókat jelöl. A Lilith a tudatos harmónia-törekvésekkel ellentétes komplexusokat is jelölhet: bizonyítási és önmutogatási komplexust, exhibicionizmust, öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexust és ez utóbbinak az ellentét: szemérmeskedési - erényes szerepkörben való tetszelgési (erkölcscsőszi) komplexust, másrészt a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mániát (vagy az egyszerű hatalmi mániát), a különböző impotenciához és frigiditáshoz vezető, illetve az orgazmus-készség elmaradását előidéző pszichés blokációkat. Ilyenek még a hideg, érzelmek és a szenvedély nélküli, személytelen kéjelgési vágyak, a nagyon beteg személyek, vagy a testi és szellemi fogyatékos személyek iránt érzett erős szexuális vonzalom, vagy a megtermékenyüléstől való irracionális félelem.
   A bizonyos személyekkel szemben felmerülő csillapíthatatlan szexuális étvágyat, aminek a kielégítésével ideig - óráig, egy-egy különösebb biológiai képességekkel és vonzerővel rendelkező partner magához tud kötni egy-egy, a Lilith által jelzett zavaros szexuális tulajdonságokkal rendelkező személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt, az elemi tévedés miatt, csalódnak, akik a szexuális partnerük “rendkívüli” képességét, vagy az okozott orgazmus miatti öröm- megnyilvánulásait, mind az odaadó szerelem jelét könyvelik el. A Lilith ugyanis a Vénusszal ellentétes. Ő a Vénusz által megtestesített egészséges (egészségre, egészségülésre, kiegyenlítődésre törekvő) természetes szexuális vágyak előtt és azok alatt megbúvó zavaros másra-vágyakozást, borzongató, ismeretlen félelemmel és szorongással telített vonzódást jelöl, valami homályos, de az esetleges újdonságával és ismeretlenségével rendkívülien izgató szexuális élmény iránt, ami negatívvá és öncélúvá (együgyűvé) változtatja az imaginációt, összezavarván a személyiség harmónia-készségét és meghiusítván minden harmónia - törekvést. A Lilith által létrehozott, a bizsergető másállapot izgalmáért való zavaros és határozatlan sóvárgást tehát, nem kell összetéveszteni a Vénuszi őserő által megtestesített, mindig konkrét személyekhez kapcsolódó szexuális készetetésekkel és harmónia - törekvésekkel. A Vénusz erő épp a Lilith által okozott “hasadt állapot” helyreállítására irányuló, a szerelmi és a szexuális egyesülésen keresztül elérhető természeti harmónia-készség ősereje. E két fajta vágy, nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással. Ezért, a párkapcsolat zavartalansága és az általában a lelki-szellemi zavartalanság megértése és megőrzése miatt döntő fontossággal bír a két különböző irányba ható, látszólag azonos érzéseket keltő erőnek a tudatos és figyelmes megkülönböztetése. Igazából e két ellentétes “ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak a legtöbb “szerelmi csalódásnak”, párkapcsolati krízisnek és a szerelmi - szexuális kielégületlenségnek, szerelmi “boldogtalanságnak”, hanem a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenően. A Vénusz, az egyetemes Lilith által kiprovokált, a Lilith által okozott őskáosz természeti ellensúlyozására és az új egység megvalósítása érdekében elindult teremtési folyamatok első fázisaiban keletkező négy ősi alapelem harmonikus kiegyenlítődésre való törekvésének az őserejét testesíti meg. Úgy válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy őselem közül kettő maszkulin jellegű (a tűz és a levegő) és kettő feminin jellegű (a víz és a föld elemek). A Vénuszi őserőnek a zavartalan kifejeződése a szerelmi érzésekkel társuló, ellentétes nemű személyek közötti egészséges szexualitás. A Vénuszi kiegyenlítődési törekvések tehát az őselemek harmonikus egyesülésére, kölcsönös áthatolására és megtermékenyülésére való törekvések. Ezzel ellentétben, a Lilith ereje az általunk is megnyilvánult ősi egység állapot (abszolútum) öncélú megbontására és a bomlasztás állandósítására törekszik és ezért meg marad örökös negatív erőnek, soha nem elégül ki, nem csillapszik le soha, és létezésnek nincs semmiféle pozitív következménye. Ezért például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Vénuszi betegségek” gyűjtő nevével való megjelölése, mert nem a Vénusz által megtestesített őserő hatására jönnek létre, hanem a Lilith erők hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt öncélú: harmónia-ellenes és öncélú élvezethajhászásaink hatására.   
    Azért kell ezt tudnod, mert a zavaros: homályos és tisztázatlan (vigyázat: nem a tisztátalan!) sóvárgásaid, az öncélú élvezet-vágyaid és a zaklatott lelki állapotaid által (ambícióid miatt is feszült és félelmeid miatt is szorongásos) befolyásolt, akaratodtól és tudatodtól függetlenül működő, mágikus képzeleteddel, olyan eseményeket és élet- helyzeteket vagy képes beidézni a sorsodba, amelyeket nem szívesen viselsz el! Ezért arra kellene törekedned, hogy minél pontosabban megnevezve és meghatározva a tudattalan képzeleti és érzésvilágod mélyén kavargó, zavaros képzeteket (Például különböző rovaroktól, csúszó-mászóktól, kis, vagy nagy állatoktól való félelmekhez kapcsolódó emlékeket), önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéseket, azokat leleplezve semlegesítsd (feloldd és megelőzd) azoknak a fizikai megvalósulását.
    Borzasztó ereje van a természeti világot működtető és a mi képzeletünket is manipuláló egyetemes és személyes sóvárgásnak. A szélsőséges és a rendkívüli pszichés-jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, és mivel a tudomány nem tud a Lilithről, a szexuálisan zavart (perverz) személyeknek, akiket “a vérük hajt” mindenfajta furcsa élethelyzetbe és szélsőséges élményszerzési lehetőségbe, a tudatosság nélkül megélt, elfojthatatlan és irányíthatatlan szélsőséges tapasztalataik alapján az a tévképzetük, hogy ők képtelenek a természetes szexualitásra, az eredeti neműknek megfelelő szexuális képesség visszaszerzését célzó törekvésekre, mentalitás-változtatásra. A tudattalan és önkéntelen szexuális vágyaknak és problémáknak a fel nem fedése és a nem tudatosítása menthetetlenül a párkapcsolatok megromlásához, és a létező szexuális - pszichikai problémák elvastagodásához, megkérgesedéséhez vezet, minden gyógyszeres, pszichikai, vagy pszichiátriai terápia ellenére. Egyetlen kívülálló sem sejtené, hogy annak ellenére, hogy szép és fiatal a feleségem mellett, aki az igényeimet teljes mértékben kielégíti mind szexuálisan, mind spirituálisan, én minden szép és vonzó nőt (és e tekintetben nálam a skála igen széles!) erősen megkívánok. És, hogy mindezt tetőzi egy, a Lilith - Mars együttállásból kiolvasható Janisági komplexusnak nevezett késztetés, ami miatt régebb minden nőnek, akivel csak dolgom akadt, önkéntelenül be akartam bizonyítani, vagy legalább sugallni kívántam, hogy én vagyok a világon a legértékesebb és legjobb férfi, akit szeretni, és akivel szeretkezni érdemes.      
    A Skorpióban álló Lilithel rendelkező személyek nagyrészt azért kalandorok, mert félnek “elfogadni” a komoly szerelmet, mivel a tisztító katarzis lehetőségét sejtik benne. Azt sem bánják, ha a környezetük erkölcstelennek ítéli meg őket, csak hogy az igazi szerelemben ne kelljen magukat elkötelezniük. Persze, néha mégis kénytelenek a szerelmet komolyan venni és akkor még nagyobb a baj, mert a drámai átéléstől való félelmük miatt nem képesek odafigyelni az őszinte szerelem tisztító erejére. A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nők egyaránt, rejtetten, az áldozat szerepére sóvárognak önkéntelenül (mazochizmus) miközben képtelenek az igazi, spirituális odaadásra. Provokálják partnereiket, hogy őket meggyalázzák és “eltapossák”. Ha ez valamiért nem történhet meg (fizikai alkat, társadalmi pozíció, stb.), akkor erre szakosodott szadista - mazochista szolgáltatásokat vesznek igénybe. Mivel az áldozattá válásra sóvárognak, de nem merik őszintén odaadni magukat senkinek és semminek, a legtöbb esetben kábítószerezés, de legalábbis alkoholizmus lesz az áldozatosdi következménye. Ez utóbbira a szeretet- szomjuk (egységélmény) kielégítése miatt van szükségük, pontosabban a szeretet-hiány “betömésére.” Nem értik meg, hogy amennyiben ők nem mernek teljes odaadással szeretni, őket sem szeretheti senki igazán.
    Az öncélú élvezeteket hajszoló és ezért az anyagi igényeket növelő civilizációban a Lilith áldozatainak a száma rohamosan növekedik. Amennyiben a mindent összezavaró, állandóan a másféle tapasztalatra - állapotra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a képzeletét is állandóan kísértő és zaklató Lilithnek a hatását képzeletben hozzáadjuk az asztrológiai képletekből kiolvasható egyes negatív tulajdonságainkkal, például a félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra való, önkéntelen késztetéseinkkel, az öncélú kalandra, vagy a kényelemre való törekvéseinkkel, vágyakozásainkkal, a röghöz kötött és “ésszerű” spekulálásra való hajlamainkkal, a hamis egységesülésre (alacsonyszintű és zavaros: érzelmes), lelki kábulatra, misztikus élményekre, homályos fantáziálásra és támolygásra való sóvárgásainkkal, a hamis felelősség- érzetünkkel (gátlásosság, aggodalmaskodás, sajnálkozás, stb.) és a szellemi belátást előidézni hivatott nehéz helyzeteket elutasító biztonság-vágyunkkal, nincs mit csodálkozni azon, hogy annyi személytelen tettet hajtunk végre nap, mint nap egy párkapcsolatban. Gondolj  arra, hogy egy olyan személy, aki még nem alakított ki a hiba- belátási készségét és az önleleplezési képességet, mennyit hazudik napjában magának arról, hogy ő miért kell ezt és azt megtegye, miközben a Lilith - sóvárgásai, a különböző karakterű és minél több ellentétes nemű partnerrel való, öncélú szexuális kéjelgési vágy mozgatja háttérből minden tettében és gondolatában!
    Már érted talán, hogy a baleseteket és a betegségeket miért neveztem, olyan (isteni) sors-eszközöknek, amelyek az embert teljes mértékben, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró - szennyező mentális programoknak az erősítését, amelyekhez hasonlókat az anyai ősszülei is elkövettek és a generációkat egybekapcsoló spirituális memória révén, neki is átadtak. Mivel nem ártatlan vadállatok közösségében élünk, ahol a ragadozók vigyáznak a folyamatos fajtisztítást és éberség-üzemeltetést igénylő fejlődés törvényének a folyamatos érvényesülésére, a betegségek és a balesetek az Isten nyila (Zeusz nyila) szerepét játsszák az életünkben, amely letépi a vallásosan és tudományosan ragasztott maszkokat rólunk és lerombolja, az egyénileg és csoportosan épített Bábel-tornyainkat, mikor kór-okozó mikrobák és vírusok, mikor technikai balestek és tömeges áldozatot követelő természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha ez, az első hallásra (olvasásra) abszurdnak tűnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek sem anyagból, sem téveszmékkel vegyült ambíciókból Bábel tornyokat. Mondtam, hogy a gyermekek tizenöt éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az őket közvetlenül gondozó, a hozzuk érzelmileg közelebb álló személyek tudattalan lelki folyamatainak vannak alárendelve, és hogy, ők a betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya, vagy a gondozó gyám lelki - szellemi tévutjait, mint az őket spirituálisan befolyásoló gondozójuk biológiai szervezete.
    Említettem már, hogy a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható, “misztikus” betegségeket valójában az öröklött, hamis információ-áramoltatási és az információ- blokkolási szellemi programok intenzív átélése váltja ki. Az ámítási - félrevezetési és az önámítási késztetések, mivel alaptermészetük szerint is megtévesztők, veszélyesebbek, az élet- és családellenes (gyermek- és magzatellenes) programok által kiváltott rombolási késztetéseknél. És e kaméleon - magatartásokon belül, nem a kifelé: a mások irányába történő hamis információáramoltatási magatartás végződik betegséggel (amelyben tehát, önkéntelen, vagy tudatos hazudozásokkal a környezetünket vezetjük félre), hanem az a mentalitás, amelynek során önmagunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha magunkat, saját lelkiismeretünket csapjuk be, amikor nem akarjuk saját magunknak beismerni azt, amiről a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy magyarázzuk. Ha nem akarjuk meglátni azt, amiről tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai, vagy a szellemi-lelki világunkban. Akkor leszünk baktériumok, vagy vírusok által fertőzött személyek, ha a bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: a felelősségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi öntudatunkban lakozó Istent, a bennünk levő Abszolút intelligenciát, az életünket fenntartó, éltető fényt akarjuk önkéntelenül félrevezetni és ennek megfelelően, a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt: életrontó energiákat kapunk az általunk összezavart: beszennyezett spirituális létalapból.
    A hangoltság és a megfelelés törvénye alapján, betegség-okozó, hamis genetikai információt fogadok be a szervezetem által beengedett, szabadon terjedő vírussal, amennyiben a képzeletemben összezavarom: bemocskolom az életerőt adó ősforrást amiből önkéntelenül táplálkozom. Ha megzavarom a lényem legmélyén létező Abszolútumot, azáltal, hogy folyamatosan félrevezetem magam és elaltatom a lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon mentalitás: az önámítás enyhébb következményei a spirituális fejlődéssel és kiegyenlítődéssel ellentétes, hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségekben jelentkeznek elsődlegesen: májjal és szemmel kapcsolatos betegségekhez és sérülésekhez, a cukorbajhoz és vérbetegségekhez vezetnek, valamint a csípő és a combok sérüléseihez. A súlyosabb következményei a lelkiismeret-altatásnak, az egyetemes felelősségtudat őserejét megtestesítő Szaturnuszhoz kötöttek és általában csont problémákban (csontritkulás, vagy csontkeményedés és bogosodás, csontrák) és bőrbetegségekben fejeződnek ki.
    Amikor a huzamos önáltatás, probléma-elfödés és a környezetáltatás, a gyávaságból és félelemből eredő, rejtett gondolati agresszivitással (mentális támadással: belső vitatkozással és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák erősebb fajtái, a szarkoma, a különböző agydaganatok, valamint a szervezet immunrendszerének a leépülése. Mindez annak függvényében, hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belül (kívülről érzékelhetetlen) intenzíven átélt és rejtetten áramló, romboló képzeleti-erők. A szülő-gyermek, vagy a gyermek-szülő viszonyok, és általában a családi viszonyok, telítve vannak ilyen romboló idea-erőkkel. A huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelgős: szenti - mentális) gondolatok átélése, amelyek úgy keletkeznek, hogy a "szeretett" családtag részéről egy bizonyos életterületen, vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülést, véleménykülönbséget, gyökeresen eltérő és ellenkező életszemléletet észlelünk. Ezek a finoman áramló és folyamatosan fennmaradó ellenséges érzések és gondolatok még leleplezhetők és feloldhatók, mert a nyílt szembeszegülés esetében világosan átcsapnak egyértelmű haragba és gyűlölködésbe. Amikor viszont mindez átlényegül “megértő szeretetbe” csomagolt, csendes nehezteléssé, elsősorban a nők - az anyák! - számára jelent egyenes utat az emlő és méh-daganatok képződéséhez és rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat, a családi szerepkörükkel, családi viszonyaikkal kapcsolatosan.
   Rengeteg szülő szenved ezekben a betegségekben, mivel nem képes felismerni azt a végzetes tévedését, hogy amennyiben kiszolgálja és elkényezteti a gyermekét, sőt: a felnőtt gyermekének az úgynevezett érvényesülési - boldogulási útját is könnyíteni akarja, különböző képességekről szóló elismeréseket - diplomákat vásárolva, vagy házat építve, sőt: egyes esetekben a “megfelelő” férj, vagy feleség megszerzésében is szorgoskodva vétkezik a fejlődés törvényével szemben, végzetesen árt a gyermekének. Nem hagyja, hogy a csemetéjének fájdalommal és lelki- szellemi nehézségekkel is járó, nyers tapasztalatai legyenek a környező valóságról és éppen a fölös jóakaratával teszi tehetetlenné, vagy felelőtlenné a gyermekét az életével szemben. Amennyiben a családtagoknak a boldogságba való manipulálása, vagy erőszakolása, illetve a családatgok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett finom harag (a lelki méreg ) erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy amikor az illető családtag - esetleg alkohol hatása alatt – nyíltan, intenzíven és sokszor átéli a jogosnak vélt haragos-gyűlölködő állapotát, ez a “nemes” családapai, vagy a "féltően" szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, egyenesen szívbetegséghez és végül szívelégtelenséghez, vagy szívinfarktushoz vezeti őt, mint Robi barátomnál, akinek az Oroszlán jegyében született felesége nyíltan játszott, és nem hagyta magát vezetni a Magyarországi jó módjukban részegessé váló férje által.     
    Egyes anya medvék különböző generációból származó bocsokat is nevelnek. Amikor a legnagyobb bocs kezd egyéni elképzeléseket (véleményt) alkotni arról, hogy milyen útvonalat kövessen, hogy mikor és merre keressen a család táplálékot, hogy mikor igyanak, vagy ne igyanak vizet, az anya medve, elég önállónak találván csemetéjét az életben maradáshoz, elhajtja maga mellől. Feleségemmel, egy egész napon át tartó, véres gólya-küzdelemnek voltunk a tanúi Magyarországon, amely során az Afrikából vissza térő gólya szülők megértették a korábbi évben gondosan felnevelt fiókáikkal, hogy, még ha lenne is fizikailag hely számukra a fészekben, el kell onnan költözzenek. Új fészket kell építsenek, párt kell maguknak keressenek, azokkal párosodniuk kell (mivel a szüleikkel ezt nem tehetik a természet rendje és az egyetemes törvények szerint), és új családot kell alapítsanak, amihez a szülőknek (“nagyszülőknek”) már semmi köze nem lehet.
     Már nem maradt hátra, csak a legnagyobb hazugság-csomagunknak: a fertőzésekről szóló rablómesének a leleplezése. A fertőzés és a fertőződés szellemi értelméről és metafizikai okáról a magyar nyelv világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk magyar nyelven, hogy megfertőztek valakit, ha az szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendő "segítségével" jutott hozzá a fertőző kórokozóhoz, hanem azt a jelenséget is így fejezzük ki, ha egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkező felnőttet, vagy személyes élettapasztalattal és ezáltal felelős személyi tudattal nem rendelkező fiatal személyt valakik “meggyőznek” és az, egy vallásos szektába, vagy szélsőséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különböző eseményt. Nyelvünk őrzi még az ideatikus valóságlátás kifejezési formáit. Asztrológusok körében közhely, hogy csak annak a személynek fertőződik be a szervezete, aki életképzeletében és személyi tudatában befolyásolható, határozatlan, vagy, ha valaki - valakik által máris befolyásolt-manipulált. Ez a szellemileg fertőzött személy, vagy csoport, esetleg nép. Ilyen, lélekhez szóló ideológiával fertőzött nép volt a német nép nagy része a nemzeti szocialista párt uralma alatt, valamint az orosz nép és a szövetségesei a kommunista diktatúrák alatt. A fertőzhető ember és embercsoport, nem rendelkezik "egész-séges", autonóm gondolkozással. A felelős autonóm gondolkozást nélkülöző fertőző és fertőzhető emberek élet-képzelete és világképe ezért könnyen befolyásolható. Ők vagy tudatlanságból, vagy kényelemből nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsőségesen sarkított rész-látást (cső-látást) nevezem most, kizárólag a te számodra, tudati, ideológiai és erkölcsi képzelet –fertőződésnek.
    Az “Egészet” magában és maga előtt (kívül és belül egyaránt) folyamatosan látni és megvalósítani képes ember nem lehet igazából beteg. Ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, a különböző módon a szervezetébe hatoló kórokozók nem állapodhatnak meg tömegesen és nem szaporodhatnak el. Láttuk már, hogy a "kór", vagyis a betegség nem külső ellenség és a betegség, személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek a gazdái az elfojtott, vagy elkábított, de finom idea-világuk mélyén intenzíven átélt agresszív képzeteikkel veszélyeztetik az egész létezés egyensúlyát. A betegség tehát nem, más mint a mágia (teremtés: imagináció) tőrvényének és a szellemi fejlődés törvényének a szabályozó, tisztító, fékező rendszere. A betegség az egyetemes létezésnek, a kauzális teremtésnek az immun-rendszere. A betegség egy, a kauzális teremtési, fejlődési és kiegyenlítődési folyamatokat zavaró, vagy azokat veszélyeztető képzeteket tartalmazó, vagy tápláló személyi struktúrákat (és személyeket) felbontó mechanizmus, amely az anyagi lét határállapotában: a természetben is végbe menő teremtési folyamatokban biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erővel) rendelkező emberek és azok csoportjai ne legyenek képesek nagy erejű deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni,
   A betegség, mivel mindig határhelyzetekbe került folyamatoknál indul be, mint korlátozva szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített őserőhöz, emberi szinten tehát az egyetemes (- és nem a spekuláló-aggodalmaskodó, védekező!) felelősségtudathoz kapcsolódik. Annak tudatában, hogy a személyi szempontok mindig eltérnek az egyetemes tőrvények kérlelhetetlen természetétől és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni és csoportos imaginációs folyamatokat leállítani hivatott betegségek, bizonyos esetekben és egy bizonyos határon túl, nem fordíthatóak vissza, még a pozitív imagináció mágikus hatásával sem (Nagyon szeretném én is a gyermekkori szexuális imagináció - fertőződésem következtében már serdülő koromban tönkrement húgyhólyagomat, vagy az eleresztési-megbocsátási képtelenségemből eredő végbél-betegségből hátramaradt bél érzékenységemből: az alvási-pihenési nehézségeket okozó túl-érzékenységéből kigyógyítani.), ki merem jelenteni számodra, hogy az orvostudomány egyelőre ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót. És ez így is marad, mindaddig, amíg a szellemi diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyors eredmények hajszolására: a fizikai gyógyításra és a pszichikai, vagy a mágikus terápiára fekteti a hangsúlyt. Mindaddig tehát, amíg az orvosok és a gyógyítók a hamari sikerek elérési lehetőségével (" a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, valójában az egyetemes egészséges létezés és a teremtés eredeti értelme és logikája (a Szent Szellem) ellen munkálkodnak ("küzdenek").
    De, a civilizációban élő ember üres körben-forgásának és tragédiájának az igazi okát leleplező fejezetnek, a célja nem az öncélú ítélkezés! És semmiképp nem célja az orvosok és az orvostudomány fölötti öncélú ítélkezés. Egy ilyen törekvés, mindaddig, amíg önállótlan felnőtt személyek: magukat irányítatni - vezettetni óhajtó, tehát kábulni - fertőződni vágyó felnőttek léteznek a földön, nem csak hogy fölösleges, de szellemileg vissza-élést eredményező cselekvés lenne a részünkről. Célunk mindössze a te sorshelyzet-felismerési és sorsminta-felismerési képességed kialakítása és ez által a tisztánlátói képességed, vagyis, a tényleges önmegváltói, önboldogítói és öngyógyítói képességed megszerzése. Célunk az egyensúly és a harmonikus kapcsolatok helyreállítása a teremtői élet-képzeleted és a természet folyamatai között. Célunk a kapcsolat megteremtése és az arányos viszony felállítása a személyi tudatod és az abszolút léttudat(od) között. A vallásos babonák és tudományos tévképzetek által felbontott egyensúly ugyanis könnyen helyreállítható, a te személyeden keresztül (is) megnyilvánuló sors-törvények működési mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése segítségével. Regényes könyvünk célja tehát nem a folytonos drámában élő ember fölötti ítélkezés, vagy a dráma esztétikai ábrázolása, hanem az ember mellett, a biológiai szférát is veszélyeztető tragédiákhoz vezető lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megnevezése és meghatározása.
   Emberi létünknek és személyi életünknek, akárcsak az egész létezésnek a célja ugyanis, a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat erősítése az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levő anyagi lét zavaros és ellentétes megjelenési formái között. Ezt a harmonikus kapcsolatot a Teremtő és a Teremtés végletes formavilágában a Teremtői Fényből eredő megismerési képességünkkel, valamint a Teremtői Szeretetből eredő, valós odaadási képességünkkel: az életfeladataink elvégzése árán nyert szellemi képességekkel lehetővé váló teremtői azonosság-tudat minél világosabb és átfogóbb átélésével kell megvalósítanunk.
   Hogy a Lilith-jelenségek és az általa sugallt magatartások miként működtetik a föld társadalmi – politikai életét, hogy a kényelem- és élvezetvadászat miként mozgatja és miként fertőzi be az ember életképzeletét, nyomon követhetjük, egy, a magyar nemzet kortárs evolúciójához hasonló, afrikai népmodellen. Létezik a kontinens közép-keleti rézén egy rohamos sorvadásnak indult, hajdanában erős és számos, ma mindössze néhány millió tagot számláló nép, amelynek elődei ezerötszáz évvel korábban, hajókon érkeztek Kína határvidékéről, majd behúzódtak a kontinens közepe felé és ott, virágzó és erős államot hoztak létre. Nevezzük ezt, az új hazában a környezetétől, nem csak bőre színével, fej- és arcformájával, hanem a magas szellemi kultúrájával is, hangsúlyozottan eltérő népet avarnak, és az általuk alapított országukat Avar Országnak. Amikor, ezerkétszáz éves virágzás után, az avarok kapcsolatba kerültek a kontinenst kolonizáló európaiakkal - Akik nem hajtották őket rabigába, hanem kölcsönös előnyt jelentő gazdasági, sőt: kulturális - tudományos együttműködésre léptek velük. - az avarok szédítő gyorsasággal gazdagodni kezdtek - Ahogy ez mindenütt lenni szokott, ahol az öncélú gazdagodás ördöge megjelenik, ugyanolyan szédítő gyorsasággal, elkezdtek számbelileg sorvadni. Újgazdagjaik és lecsúszott nemeseik, egykézni kezdtek, sőt: egyesek egyetlen gyermeket sem “vállaltak”. Értelmiségi csoportjaik, ugyancsak maximum két gyermekes családokat alkottak. Hiába átkozódtak és fenyegetőztek az Istennyilával a papjaik, mert a széles néptömegek, átvették a “gazdag és értelmes” elit gyermek-spóroló koncepcióját. Természetesen, az így ürülni kezdő falvakba és városokba beköltöztek a környező országok, nagyon is szapora törzsei, és az is természetes, hogy kétszáz év múlva, a kolonializmus béklyóiból felszabaduló Afrikai országok politikusai és hadurai feldarabolták a számbelileg felére csökkent avarok termékeny, de lakatlanná vált, vagy az új telepesek kezébe került területeit, meghagyván az ország, “némileg tiszta” egynegyedét. Az avarok viszont, így sem hagytak fel a gyermekspóroló szokásukkal, sőt: egyre nyíltabban és parlamenti törvényekben is kimutatták az átfogó és mély gyűlöletüket a több gyermekes család képzetével szemben, miután a Csonka Avarország határain kívül rekedt avar rokonaikkal szembeni gyűlöletüknek is kifejezést adtak egy népszavazáson. A “haladó” avarok ugyanis meghónosították a kommunizmust és 40 évig áttértek egypártrendszerre. Mivel apai ükapám avar származású volt, az öntudati válságokkal és egzisztenciális krízisekkel sűrűn szőtt ifjúságom idején, némileg megtanultam avar nyelven olvasni és írni, azzal az elképzeléssel, hogy Afrikába települve fogom megtalálni a boldogságomat. Ezért, a könnyebb megjegyezhetőség érdekében, és annak szellemében is, hogy nomen ist omen, a következőkben szereplő személyek neveit nem eredeti avar nyelven, hanem magyar jelentésükben írom le. Ma tehát, az avarok ott tartanak, hogy egy hajdani államvagyon-csapoló sikkasztóból, előbb belső puccsal, majd államilag manipulált választásokkal lett miniszterelnök, Gurucsa Perec által irányított, még csak a demokratikus látszatokra sem ügyelő, Vörös Közjószág nevű pártnak a nemzetmorzsoló tevékenységéhez, a legnagyobb ellenzéki párt vezére, Kormányos Győző nyújt erkölcsi alapot (legitimációt), azzal, hogy időnként kihívja Gurucsát a TV kamerák előtt zajló politikai vitákra, amelyeken okos hallgatásba burkolózva, hagyja magát Gurucsa Sebec által lehordani, majd ország-világ előtt, kezet ráz vele. Hogy az újkori nemzeti szokásokkal szembe szálló, és a nemzet megmentésének a szándékával a politikába lépő, öt gyermekes Kormányos miért kénytelen a pojáca Gurucsa Pinokiójának a szerepét játszani, csak az értheti meg, aki a rendszerváltó avar politikai alku mellett, a machiavelli-tételnek a Hamvas Béla által kifejtett cáfolatát ismeri.
    A Hamvas Béla Karnelvál című regényének az V. fejezetében, egy olyan “világra szóló” vita zajlik a főhős, Bormester Mihály, és a frissen szerzett barátja, Josias Phen között (Akivel, szórakozásképpen és nem kevés anyagi haszonszerzés érdekében, éppen meghódították, majd a sorsára hagyták a Mandarú nevű középamerikai köztársaságot.), amely tanulságos beszélgetést, akárcsak a Buddha tanításait, a főhős későbbi állítása szerint (A Van Hooppal való hajófedélzeti társalgása során.), angyalok is követtek és sztenogrammáltak. Ez a tanulságos hajnali beszélgetés arról szólt, hogy lehetséges-e bárkit is, vagy bármely népet a tudata (és nyilván, az akarata) ellenére a boldogságba bele ugratni? Más szóval, lehetséges-e az, hogy jó intelligenciával, valamint széles körű ismeretek és képességek segítségével a hatalmat megszerezni képes, jó szándékú és jó indulatú személyek, mindössze a politikai manipuláció segítségével, képesek legyenek egy népet boldoggá és szabaddá tenni? A Mandarú államhatárán folyó “világjelentős” vita végül is nem dől el, de a témára a főhős később, a Josias Pennél nagyobb távlatokban gondolkozni képes Van Hooppal való ismerkedése közben, visszatér, és az utóbbival megegyezik abban, hogy Josias Phent bizonyára a kvékerek racionális szentimentalizmusa vezérelte gondolataiban, amikor a humanizmus eme irreális képzetei által engedte magát befolyásolni.
    Nyilvánvaló, hogy Hamvas Béla itt, a Lilith három kísértésére adott Jézusi válaszokat dolgozta fel humoros formában, de a rá jellemző zsenialitással úgy, hogy aki ezt a regényrészletet elolvassa, annak a számára egy életre világossá válik az, hogy “Nem létezik az a nemes cél, amely nemtelen eszközök használatát igazolná.” és, hogy mennyire alacsony értékű az gazdasági – kulturális jólét, ami a politika által elérhető. Nagy kár – És az avar nemzet szempontjából végzetes! - , hogy azok a tiszta szívű és nem utolsósorban jól felkészült fiatalembereknek, akik a Mi-ez? nevű, nemzetmentő pártot akkoriban alapították, nem volt idejűk a nagy politikai elméletírójuk, Bingó Imám életműve mellett, az avar nyelvre lefordított, Hamvas-műveket is elolvasni!   
    Amennyiben ugyanis az avar nemzet megmentését célul tűző, tehát az új határokon kívüli rekedt avarság sorsát is a szívükön viselő, és a kormányzásuk idején, azoknak az anyanemzetbe való visszakapcsolása érdekében hathatós politikai lépéseket tevő fiatalemberek, elolvasták volna legalább a Karnevált, egészen biztos, hogy az avar rendszerváltás idején, nem követték volna el azt a végzetes hibát, hogy belemenjenek abba, az akkor üdvösnek látszó politikai alkuba, amely következtében az akkor hatalmon levő, Vörös Közjószág Párt vezetői, ellenállás és szembeszegülés nélkül, “engedélyezték”, sőt: önkéntesen is előkészítették azt a demokratikus parlamenti választást, amit politikailag nem nyertek meg ugyan, de gazdaságilag igen, és amit akkoriban Afrika szerte, az avar bársony-forradalomként emlegettek. Erről a titkos alkukról ugyanis, amely arról szólt, hogy a békés hatalom-átadás, illetve a szükségessé vált politikai változásokkal szembeni hatalmi toleranciának a fejében, a Vörös Közjószág Párt teljes mértékben megtarthatja a 35 éves egyeduralma alatt összeharácsolt vagyonát és ebből annyit tart meg, és annyit és úgy privatizál a tagjai között a közeledő rendszerváltás után, ahogy azt a vezetői majd jónak látják, utólag kiderült, hogy Avarországot Afrika Mandarújává tette. Olyan országgá, amelyet néhány Josias Penhez hasonló gátlástalan vörös-kalandor könnyűszerrel (Akárcsak a Karnevál hősei: egyszerű puccsal) meghódíthat, büntetlenül kirabolhat és azt mind jobban züllesztve, fölényesen nevetgélve elsorvaszthat.
   A Vörös Közjószág párt vagyonát képezte ugyanis akkoriban az egész, belső hálózattal rendelkező és az olvasó körében jól bejáratott avar sajtó is, aminek egy részét a Közjószág vezérei egy- az egyben megtartottak propagandát szolgáló pártsajtónak, és a másik részét ügyesen szétosztván maguk, és híveik – barátaik között. Tehát, egy – az egyben átmentették sajtójukat “az új rendszerbe”, amelyben a teljes gazdaságot működtetni képes tőke is az ők kezében maradt, mivel a nagy pártvagyonnak a segítségével megvásárolták az általuk hátrahagyott és megtartani érdemes - Mivel hogy a piacgazdaságban is jövedelmet hozni képes - gyárakat, bankokat és más gazdasági egységeket. Az arányos pártvagyon-elosztás nélkül szegényen maradó jobb oldali pártok, hiába nyertek – Vékonyan! – a szabad parlamenti választásokon, és hiába hogy a Parlamentbe jutó különböző új demokrata pártok vezéreiből és szakembereiből alakult az új kormány, mert az egész átkeresztelt, és jó részében még a régi címeit is megtartó központi és megyei sajtó-szócsövekkel, valamint a gazdaság hathatós részével a kezében, a Közjószág végig szabotálta, sőt a jövendő koalíciós partnerük, a következő kormányban helyet kapó, az Újgazdag Értelmiségiek Pártjából kikerült kormány-tagokon keresztül, még belűről is megcsavargatta “Az első demokratikus avar kormány” működését, majd fölényesen megnyerte a következő parlamenti választásokat.
     Többségi gazdasági erejével és a népszédítő propagandát biztosító sajtófölénnyel a háta mögött, a “Közjószág” simán megnyerhette volna a következő választásokat is, ha nem akart volna kormányozni mindenáron az egyeduralom alatt megszokott “megszorító” stílusában, és ha nem marakodott volna az ország színe előtt a koalíciós partnerével: az uépé-vel, a maradék hatalmi koncok fölött. Így viszont, nagy meglepetésre, a Miez? győzött, és ugyancsak mindenki meglepetésére - annak ellenére, hogy a mezőgazdasági miniszterként, magát Brazíliai, Csillei és Honkogi fegyvergyárosok társaságában fényképeztető koalíciós partnerpárt vezére mindent megtett, hogy a kormányt lejárassa - olyan ügyesen vezette az országot, hogy gazdaságilag is fellendítette azt. A Miez? tehát, nem csak az országból kirekesztett avarokat a maradék országrésszel összekötni képes, rég lebombázott hidakat építette újra, hanem az etiópiai avarok számára is egyetem-láncolatot hozott létre.
     Ám a következő választáson a Közjószág egy Gyepesi nevű sikeres bankárt állított miniszterelnök-jelöltnek, aki a kommunista rendszerben is a kormány pénzügyi apparátusának a tagja volt sokáig, méghozzá belügyi tisztként. Az Izraelből hozott kampányfőnök tanácsára, az utóbbit elhallgatták és a Közjószág szilárdan álló régi sajtóapparátusa, most is elvégezte a dolgát. Így az élet gazdasági – banki megnyerési lehetőségének a káprázatában újból hinni kezdő avar polgárok, a rendkívüli gazdasági fellendülést hirdető Közjószágra adták le többségben a szavazatukat. Ezzel elkezdődött az Új Avar Vaksági korszak. Ettől kezdve, az avarok többsége, vakon és süketen és bénán kezdett bízni a Közjószágnak, annak ellenére, hogy mindenki számára világos volt: a bankár miniszterelnök nem a saját zsebéből, hanem abból a pénzből honorálja a polgárok támogatását, amit Kormányos Győzőék hagytak hátra, miközben a Közjószág politikai és sajtóapparátusa azt szajkózta, hogy a távozó Miez? teljesen kiürítette államkasszát. És a Közjószágban való vallásos hit annak ellenére növekedett, hogy a bankár miniszterelnökről kiderült, hogy népnyúzó belügyis volt a kommunista diktatúra idején. Akkor is a Közjószág mellett voksolt az avar nép, miután a Gazdag Zsidó Értelmiségiek Pártja kormánypuccsal megbuktatta a számukra valamiért kellemetlenné vált Gyepesit, és nem csak, hogy egy olyan, újabb “pénzügyi szakembert” fogadott el miniszterelnöknek, aki még csak parlamenti képviselő sem volt, és akiről időközben a Legfőbb Avar Ügyészség is egyértelműen kiderítette, hogy közönséges sikkasztó, hanem két év múlva, újra is választotta a Közjószágot, kormányelnök jelöltként Gurucsa Pereccel az élen, annak elenére, hogy a két éves kormányzása idején, a Gurucsa a nyilvánosság előtt osztotta szét barátai és üzlettársai között, az avar állam maradék vagyonát. A rendszerváltás előtt kötött, balvégzetű paktum következtében tehát, ma Avarország kormányát másodszorra is egy, az avarság megszüntetését célul tűző, sikkasztó vezethette, miközben a több gyermekes család képzetével szemben lázadó és gyűlölködő maradék avar nép, az európai egyetemeken doktorált nagyokos politikai elemzőivel együtt, ehhez bégetett és szomorúan bólogatott.
   Hamvas Bélának igaza volt a hatalom és a nép természetét illetően. Avarországban tehát, már akkor sem állítható meg a szembekötősdi, ha Gurucsa Perecnek sikerülne valamiképp megbuktatnia magát. Kormányos Győző és csapata tehetetlennek képzeli magát, mivel humánus naivitásukban Papa Mózesékkel együtt, megkötötték 1989-ben a végzetes politikai alkut a Közjószág vezéreivel. Ők igen fiatalok voltak akkor és Papa Mózesnek és Hedzsák Áronnak és a többi idősebb demokratának kellett volna annyi spirituális tájékozottsága legyen, hogy tudják: ilyen sötét alkut, még az esetleges forradalmi tragédiák elkerülése érdekében sem szabad elkövetni! Metafizikai lehetetlenség valakit, vagy valakiket, és főként egy egész népet, a tisztító jellegű konfrontációktól – akár a tragédiáktól is! – megkímélve, öntudatán kívül, a boldogságba bele ugratni, szalonképtelen kifejezéssel: bele manipulálni! Amennyiben Kormányosék néhány Hamvas-művet is olvastak volna, nem reménykedtek volna naiv módon abban, hogy a gátlástalan szocialistákkal és a létrontás virágait a szabadság eszméiként lobogtató Szabadrablás-párti újgazdag értelmiségiekkel kötött titkos alkujuk részleteinek a nyilvánosságra hozatala nélkül, mindent megoldódhatnak, mindössze az által, hogy demokratikus választások útján újra hatalomra kerülnek. És ez a politikai naivitás azért honosodott meg Avarországon, mert Kormányos Győzőnek a gazdasági elemek megszerzésének és felhasználási módjának az életkörét megtestesítő II. horoszkópházban áll a Skorpió-Lilithje. E Lilith-pozíció által jelzett, anyai ági spirituális zavara miatt, Kormányos mindig zavarba jön, az Oroszlánban álló Lilithhel rendelkező és mérhetetlenül gazdaggá lett Gurucsa gátlástalan viselkedésétől, valahányszor a politika színpadán egymással szembe kerülnek. Kérdésem, hogy miért nem jelenik meg az avar politika színpadán egy olyan politikai egyéniség, aki nem jön zavarba és nem hátrál meg a Lilith bűbájos hatalma előtt, illetve aki a nyilvánosság előtt el merné mondani azokat a részleteket, amelyeknek a titkos mivolta által Gurucsa bandája ma vidáman és nyíltan táncoltatja és büntetlenül szembeköpi a maradék avar-nemzetet?
    Ahhoz, hogy e kisnemzeti modell sors-kérdése alatt lapuló globális kérdésre, illetve arra, hogy miért kell kétszáz éven belül kipusztulnia az avar népnek, megtaláld a választ, feltárom számodra a korunk legfőbb rákfenéjének, az AIDS-nek az igazi okait. E feltárás következtében meggyőződhetsz arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyőzni hivatott ellenszérumokat kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását előidéző gazdasággal, nem a természetvilágot és az emberi természet ősi egyensúlyát fenyegető, ipari fejlődéssel és nem a természeti jelenségekkel szemben védekező és a természeti folyamatokat zavaró technikai tudományos, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelő bajokat. Hogy nem lehetséges külső, a zavart tovább növelő, tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai eszközökkel feloldani a különböző korszakokban élő generációk és a ma élők szellemében (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet “értelmes problémakezeléssel”, de keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az egyesek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-sóvárgást, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni az utolsó romlás szintjén: a bűnbeesés néven ismert teremtés előtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levő abszolút sóvárgásból származó életképzeleti zavarokat.
    Az AIDS vírus különböző fajtái által okozott fertőződéseknél is a kaméleon- mentalitásból eredő szellemi magatartásban találjuk meg a betegség spirituális okát, mint a Rák esetében. A különbség az, hogy ebben az esetben a rák-mentalitásbeli okánál egy sokkal mélyebb, ős-idea szintű tévképzetből keletkező, a szó szoros értelmében vett, rendeltetés megtagadási szándékot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a "klasszikus-rák" esetén, a gondolatok, majd a sejtek szintjén történik a megtévesztő hamis információ-áramoltatás, addig az AIDS esetében, a nemi meghatározottsághoz és az ember kauzális gyökeréhez, az ősteremtés és az egyetemes kiegyenlítődés céljával és okával kapcsolatban álló mélységekben: a gének mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatásának és félrevezetésének a szándéka.
     Az abszolút Lilith erővel szembeállított ősteremtés az abszolútumnak egy olyan osztódással és sokszorozódással történő kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény ősállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két ősállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövő új és új minőségű egységnek a megvalósulásával járó egyetemes folyamat, aminek a fizikai következménye a biológiai egyesülés és a szexuális kiegyenlítődési aktus során létrejövő biológiai megtermékenyülés. A legfontosabb tehát, amit örökre meg kell jegyezned az, hogy a különböző nemű ősállapotnak az egymás áthatása és újbóli egyesülése - kiegyenlítődése hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot, és semmiképpen nem az azonos nemű állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Fénynek az önmagán belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erő nem egyenlítődhet ki, más feminin erővel, vagy állapottal, és maszkulin erő sem egyenlítődhet ki maszkulin erővel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a teremtőképzeletén és misztikus intellektusán keresztül, folyamatos és közvetlen kapcsolatban levő, felsőrendűen strukturált ember, nő nemű személyként nem termékenyíthet meg más nő nemű személyeket, ahogy hímnemű személyként sem termékenyíthet meg sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat.
     Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezik a különböző állatfajoknál és kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDSZ ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelő folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az öncélúnak látszó, rák-burjánzás az ember esetében. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírus előtti megnyílásunk - Annak a beengedésére való új hajlamunk (Ami mindössze három évtizedes!). - nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedő pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de előforduló biológiai zavarokból eredő, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze, amely, az azonos nemű személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési "tévképzete" elharapózásának (Az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDSZ vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztető elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni.
 Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges és jelentéktelen jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj és a teremtő őserők közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretű megismétlődése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történő elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar.), halálos fenyegetettségi állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtői képzelőerővel (mágikus képességgel) rendelkező emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (Mindenkiben a teremtői potencialitást tartalmazó isteni maggal.) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetőségek) veszélyes összezavarodását eredményezi.
    Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- átadás és az "ártatlan" kiskorúak is megfertőződhetnek, nem csak deviáns felnőttek szexuális vágykielégítő alanyaiként, hanem akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudom és fennebb leírtam már, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlődés törvénye az úr, nem léteznek ártatlan egyedek. Festő vagyok, látnok és asztrológus, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem akarom az AIDS kérdést annak a testi következményeiben és tüneti (felületi - felületes) szintjén vizsgálni. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, tehát ezek, szintek, mindössze határozott formát adó tükörként érdekelnek, de jól tudom, hogy nem ott van a probléma oka és kulcsa.
     A kényelem és az élvezet ráció logikája szerint élni törekvő ember szemében, a humanista - tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés hagy el bennünket a szélsőségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. Visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodródik a személyünk az életnyerés logikája szerint élő anyai ági ősök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória hatására az auránkba áttevődő, romboló és ámító szellemi programjaink: az öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Ha csak nem tudatosítjuk azokat, és nem válunk képessé a lelki - szellemi és spirituális (teremtői képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk az ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat, vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk nem tudja kiegyenlíteni az ő lelki - szellemi állapotán belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) "csomagolt" zavaros sóvárgásait és a romboló családi sors-struktúrákat.
    Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos - racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit, ha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Műveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területéről az irodalom - a művészet - területére érkező esszéíró ismerősöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe, vagyis azokat az imaginációt üzemeltető primitív tulajdonságainkat, amelyekről lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz. Az ismerős esszé író nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükröző racionális logikánkkal van a baj, hanem a hierarchia - tudatunkkal, az érték-sorrendiséggel, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyőző, természet-kizsákmányoló) gondolkozási rendszerünkkel, az öncélú kényelmet és élvezetet, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó ősi létrontás logikája szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten őrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker-szolgálat rációja szerinti intuíciót egyenértékűvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a hamari hasznos eredményeket!) mérlegelő felelősségteljes szellemi éberséggel!
    Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretű fertőzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlődő” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsálási törekvésétől, a liberális elvek segítségével történő ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt tőrvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdődött, amikor ezek az embercsoportok sajátos művészetet és filozófiát, sőt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitásból. Amint korábban láttuk, metafizikailag a helyzet egyértelmű. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: spirituálisan nő nem egyenlíthet ki nőt, természetes szexuális aktusban, és emiatt természeti aktusban nő nem termékenyíthet meg nőt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítő magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és nem egyenlítődhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erő sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem.
    Ugyanúgy, a gyűlölet sem a Szeretet ellentéte: a gyűlölet nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az őrülten kavargó zuhanás és a rothadó - bomlás őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet egység, mint ahogy a Fényből és a sötétségből sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, esetleg annak poláris ellentéte, de a sötétség semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítője! A sötétség a Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló ősprincípium amely a Fénnyel ellentétes. A sötétség és a gyűlölet tehát a fény- és szeretet-hiány következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődés) durva, luciferi elutasításának, vagy "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye.
    Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelős a homoszexuális, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az ősteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült természetéért, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülő késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes következménye, ami az anyai ági ősanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövő zavaros szexuális fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes spirituális magatartásból ered, amelyek nőellenes késztetésekké, nőkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a férfi utódokban, a polaritás törvényének megfelelően. De általában is, az ellentétes nemű, felnőtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért a természetes párkapcsolat, folytonos erőfeszítést, figyelmet, helyes ismeretken alapuló megértést, felelősséget és áldozatot igényel, mint az azonos nemű személyekkel való kommunikáció. A természetes kapcsolat a gyökeresen különböző alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön neműségből eredő különböző nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemű élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni őszinteséget: a különböző alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható képzeleti és racionális nyíltságot és mindkét fél részéről kényelmetlen hibabelátásokat igénylő felelősséget és nem egyszer fárasztónak tűnő, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát gördülékenyebb.
    A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítődés létrehozása érdekében tett erőfeszítések kikerülése - elhárítása miatt, a homoszexuális személyek semmit nem fejlődnek spirituálisan és ezt tudattalanul érezvén, permanens, de a racionális öntudatuk előtt rejtett bűntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudat már e rejtett szellemi vétek-tudat miatt, rejtett agresszivitást okoz. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző isteni tudatunk (lelkiismeretünk) és az egyetemes felelősségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bűntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: lelkiismerete mélyén. A tudat által a tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe száműzött és lefojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. Ez akkor is így van, ha a művészi tehetséggel rendelkező homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, "művészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elől elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét.
    A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élő személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bűntudattal élő ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja képzeletben (és annál is inkább, ha saját maga előtt lehazudja ezt a támadást un. józan, vagy vallásosan érzelgős-hipokrita magatartással, mint az én édesanyám) azt a személyt és azokat a személyeket, akikről tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a háta mögött elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösítik őt. A homoszexuális személyek esetében ez a célpont, amit a saját rejtett bűntudatuk miatt gyűlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, a többségi, nem-homoszexuális emberiségnek a "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képező, nem-homoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyűlölete mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és az ő mássági sorsát, sőt: ha vallásos, akkor egyenesen az objektív és őt ilyen bosszantó helyzetbe hozó Sors-adó Istent, ha materialista, akkor a “vak természetet”, de végső soron az ő élete eredetét, az Abszolútumot is támadja. Érthető tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében, és miért látom én e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai ági ősök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertőzés elsősorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredő, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információ-áramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az abszolútum irányába fordított, gondolati-érzelmi neheztelésnek, nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tőrvénye miatt létrejövő következménye.
   Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépő belső működési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus révén történő fertőződés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levő morális - vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányában, aminek következménye a hamis információt szóró "adóállomás" megszűntetésének a személy halálának a szüksége.
   Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (Lásd: külső Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, pszeudo-szeretetben él, csak rész-szeretetet, szeretet-darabkákat képes átélni az élet-képzeletében és ez által az egész személyében. A különböző rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (Ami az egész emberiség minden egyedének a szeretet-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népirtó diktátorokkal, stb., együtt.), vagy az Isten-szeretet is idealisztikus, mivel különválasztva például a kórokozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétől, csak rész-szeretet, pártos-szeretet és nem egész, nem egészséges szeretet. Az egyetemes egységállapot-tudata, az igazi szeretet-érzés tehát, csak és csakis, az anyagba-zártsági tudat által létrehozott tévképzeteink feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük viszont, előbb fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó, bőrünk által határolt és méreteink - súlyunk által határozott személyi létünk határozottságát. A Szeretet - állapot első sorban a kábulat elleni harcot, a legfőbb éberség megszerzését igényli és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezői-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elköteleződöm “az ő ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. Az utóbbit természetesen gyakoroljuk, az előbbit viszont nem. Így a természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “kisebbségiek” inkább tűntetnek “a másságukkal” és elvárják a nehéz helyzetükkel együtt érző, de saját feladataikat normálisan végző, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett az egyetértést is! Vagyis a rendeltetés-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülőkkel szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségeikkel szembeni szolidaritást. Együtt érezhetek a szenvedő emberrel (az AIDSZ vírussal fertőzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkező emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttműködve és velük egy követ fújva, a boldogság-képzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sőt: nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen.
    Hogy a homoszexuálisoknak az ártatlanságát bizonyító természet-tudománnyal és liberális filozófiával elfojtott lelkiismeret furdalásában gyökerező képzeleti - ideális agresszivitása és szervezetüknek az AIDSZ vírusok befogadására való hajlandósága, miként hozható párhuzamba az avarokat az újkorban megszálló gyermek-spórolás és testvér-kitagadás nevű, szokásával és szervezetüknek a mindenféle civilizációs betegséggel szembeni, rohamosan gyengülő ellenállásával? Erre a kérdésre neked kell megadnod a választ a következő fejezetek segítségével.  
 
< Előző   Következő >
 
   
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player