shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
XIX. Balog Ádám magyaros boldogulása PDF Nyomtatás E-mail

                   

     Ha minden apa úgy vehetne részt a szülésben, ahogy én részt vettem (Ahogyan én is, a feleségemmel együtt szülhettem!) és így láthatná a csak egyszer is a feleségét a teremtői fenségében, bármi is történjen közöttük a későbbiekben, soha nem akarna (Nem merne!) elválni az asszonyától. Talán én is ennek az emléknek a hatására váltam el Júliától, miután másodszor is elhagyott. De ne rohanjunk az események elé, ne borítsuk fel az idősorrendet.

   Nyári tábor-kezdésünkhöz illő, vagyis a fenyőerdők és virágos mezők pompáját növelő és minden sötét gondolatot leküzdő napfényes júliusi reggelre ébredünk éppen. Az esti tábortűz melletti beszélgetéseket követően, egészségesen kialudtuk magunkat a Hargitáról a Fagyosszenteki medencébe az Olt völgyéig benyúló, kis hegydomborulat vízválasztóján felvert sátrunkban. Később ötlött fel bennünk a gondolat, hogy valószínűleg Júlia, a jó fizikai állapotának köszönhetően nem mutatta semmi jelét annak, hogy a napokban szülni fog. Ennek ellenére, amikor a tábortól mintegy két száz méterre fekvő, “előadóteremnek” kiszemelt, nagy sziklafal melletti tisztásra indultunk, hogy megtartsuk a tábornyitó előadásainkat, Júlia szólt, hogy nem kíván velünk jönni, mivel nem érzi magát elég jól. Akkor még úgy képzelte, hogy amiatt jött rá a gyomormenéssel egybekötött gyengeség, mert nem volt eléggé fegyelmezett és túl sok juhtúrót evett meg az esti tábortűz mellet. Amikor az előadásról visszatértünk viszont, már biztos volt abban, hogy az új családtagunk nyomul kifelé a szülőcsatornán és ezért előszereltünk minden otthonról hozott holmit, amiről úgy képzeltük, hogy a szüléshez kell: tiszta pokrócot terítettünk a sátrak háta mögött álló kicsi tisztás közepébe, ahová bejutott ugyan a napfény, de nem sütött  közvetlenül a toló fájdalmakra koncentráló Júlia szemébe. A pokrócra egy sterilizált és vízhatlan viaszosvásznat terítettünk, amire a nejlonba csomagolt pelenkákat és a felvágott gézt, valamint a jódot és az oxigénes vizet tartalmazó üvegeket és persze, az egészségügyi asszisztens barátainktól kapott, nejlon fóliába csomagolt, sterilizált cérnát és a vágó pengét helyeztük el.
   Amint a kipakolás véget ért és Júlia a fürdőruhája alsórészét levetve, a viaszos vászonra lépett, majdnem abban a pillanatban folyni kezdett belőle a magzatvíz, amit én a korábban olvasottaknak megfelelően, tüzetes (skorpiói) szemlélés és szaglás útján megvizsgáltam és ettől teljesen megnyugodtam: egészen átlátszóan tiszta volt és pont olyan illatú mind a hegyi források vize. Az egyre sűrűbb hullámokban érkező toló fájdalmak csak a magzatvíz elfolyása után tizenöt - húsz perccel később kezdték gyötörni a feleségemet, aki ezektől már szenvedett. Előbb térdelve, majd fél fenéken ülve és fél oldalt támaszkodva, a fél hátra dőlve próbálta legyőzni ezeket a fájdalmakat, kezeivel az én karjaimba és vállaimba és szemeivel is az én szemeimbe kapaszkodva, miközben elkezdtük együtt a korábban begyakorolt mélylégzés-vételeket és a még fegyelmezettebb, egészen lassú lélegzet kiengedéseket. Amint megszokta a fájdalom-hullámok ritmikus érkezését, az hullámvölgy alatt, Júlia egy tükröt kért a közelünkben álló “füst felelős” barátnőnktől (Aki épp úgy hasznosította magát, hogy a tisztás melletti gödörbe rakott, fojtott tüzet élesztgette és táplálja, hogy az erdei legyek és szúnyogok maradjanak a szülés helyszínétől távol. Csak utólag kacagtunk nagyokat azon, hogy pont ő lett a füstölő, aki a homály kedvelő Halak jegyében született.), aminek a segítségével a medence-nyílás tágulását figyelgette. Az is csak utólag derült ki, hogy ez a tágulás figyelés csak arra volt jó, hogy saját magát megnyugtassa afelől, hogy még nem jöhetett el a szülés ideje, mivel ő a szakkönyvekben leírt nyílás méret-arányokat eltévesztette, és nem vette észre, azt amit én már a magzatvíz kifolyása közbeni “kukkolásom” közben észleltem: Verácska fejecskéje már akkor is készen állt a kinyomulásra, mivel csakis a feje búbjának a hajzata lehetett az a szőrcsomó, ami a folyamatosan táguló szemérem ajkak között akkor már kikandikált és ami egyáltalán nem lehetett a Júlia szemérem-szőrzete. (Egyébként, azzal a fölösleges és barbár eljárással, hogy a nők fanszőrzetét leborotválják a szülés előtt, azt érik el a “hivatalos szüléseknél”, hogy olyan helyen merevednek görcsbe a medence és a hüvelyizmok, ahol minél ellazultabban kellene állniuk: a szülőcsatornánál.) Ezt a tényt viszont én a magzatvíz elfolyása közbeni és utáni vizsgálódásaim során, nem ismertem fel, úgy képzelvén, hogy bizonyára mégsem ismerem eléggé jól a feleségem “belső tájait” és rábíztam, hogy akkor kezdje el a végső kitolás érdekében végzendő hasizom és derékizom összeszorításokat, amikor ő úgy érzi és úgy látja, hogy ennek elérkezett az ideje.
   Nem minden fájdalom-hullám elcsitulása után volt képes Júlia a medencenyílás tágulását figyelgetni, mivel ezek a fájdalom hullámok egyre erősödtek és miközben a hullámok csúcsán maximális odafigyeléssel koncentráltunk arra, hogy minél fegyelmezettebben és minél erőteljesebben mélyen lélegezzünk, a fájdalom szünetekben erőt gyűjtött. Ezeknek a szüneteknek, a fák lombozatán megtört verőfényes csend - hangulatát, azt az erdő-képet őrzöm életem végéig az emlékezetemben, amelyben még arra is volt időm gondolni, hogy milyen gyönyörű születési helye van a most születő gyermekemnek és, hogy mennyire másképp történik itt minden, ebben a biztonságot sugárzó környezetben, ebben nyugalmas nyári délutánban, mint ahogy a szülésről szóló tudományos ismeretterjesztő filmeken és az utóbbi hónapokban tanulmányozott orvosi szakkönyvek fényképes illusztrációin látható. Nincs amiért csodálkozni, ha a mai fiatal nők és a kamasz lányok, tudatosan, vagy öntudatlanul, irtóznak és szoronganak a jövendő “női sorsuktól”, ha ilyen fajta “valósághű” képi illusztrációkkal és ilyen szülés sztorikkal készítik fel az anyai sorsnak és a szülési aktusnak az elfogadására őket. Ugyan mitől civilizáltabb ez a kegyetlen, a jövendő anyában a személyi méltóság-feladáson kívül, csak a tudattalanba fojtott iszonyatot és félelmet idézni képes, “objektív tényfeltárás”, a nőket az anyaság és a szülés - a teremtés! - misztériumába bevezető, ma még primitívnek és barbárnak nevezett archaikus beavatási rítusoknál?
    Ilyenkor, a fájdalom-szünetekben, de a fájdalom hullámok kellős közepén is, valahonnan a női lénye mélységeiből mindahányszor erőt gyűjteni és az újabb erőfeszítésre magát teljes mértékben összeszedni képes feleségem személyén keresztül láthattam meg én a világot szülő, mindannyiunknál milliószor erősebb és bölcsebb ősanya képét. Júlia fájdalom legyőző, magabiztos tekintetének mélyén láttam meg én a huszadik század utolsó előtti évének nyár közepén, délután két órakor, a Természet- és az Abszolút Istent. Ekkor már egyáltalán nem féltem és tudom, hogy ő sem félt és egyre erősebb lett. Ekkor már nem a földön térdeltünk, mivel Júlia enyhén guggoló állást vett fel és én így tartottam őt, lábaimon felegyenesedve félig a hóna alól támasztva, félig magamhoz ölelve. Ennek az új, fájdalom legyőző, szülő-istennői erőnlétnek köszönhetően, fél kezemmel elengedhettem a fájdalom-szünetekben, sőt: néha mindkét kezemmel is és szerepet cserélve, én kezdtem vizsgálgatni, hogy mi történik “odalent”. Határozottan láttam, hogy az a szőrcsomó, aminek a szeméremajkak közötti jelenlétét korábban nem értettem, egy finom boltívet takar, amiből egyre nagyobb felületet lehet látni a fájdalom hullámok után, de ami visszahúzódik a fájdalmakat követő szünetekben. Bíztatni kezdtem Júliát, hogy szedje össze minden erejét és amikor a következő fájdalom-hullám jön, próbálja meg a hasizmát erősen lefelé préselni. És csakugyan: miután a tanácskozást követő fájdalomhullámmal együttműködve ő is nyomott, a következő szünet beálltakor, már egyértelműen látni lehetett, hogy a szőrős boltív a megszületni akaró gyermekünk koponyateteje, amely egy kicsit visszahúzódik ugyan, de már nem annyira mind korábban.
   “- Most nyomd meg teljes erődből, most préselj egy nagyot, szorítsd meg teljes erőddel Júlia!” - kiáltottam és úgy néztem e hős istennőnek, mint egy harcos a harcostársának szemébe és vele együtt én is akkorát szorítottam a saját hasizmomon, mintha az egész életem ezen az egy szorításon múlna. És ezután rögtön lenéztem Júlia hasa alá és láttam, hogy szép lassan a kis boltozat egy baba fejjé növekedik és az egész baba kisteste nyugodtan kisiklik Júliából a hátánál álló barátnőnk kezébe. Gyorsan én is odatartottam a kezemet, de már nem volt nagy szükség rá, mert a fiatal barátnőnk az Istenhidegei korház intenzív osztályán dolgozó asszisztensnője volt és tudván, hogy mire készülünk, végignézett két korházi szülést mielőtt feljött volna a sátrával a Bakó nyakai táborba.
    Júlia csak akkor veszítette el a lélekjelenlétét, amikor Verácska már a földön hevert és a baba kipréselődése miatti érzett fájdalom után sikoltott kettőt-hármat, de megkértem, hogy hagyja abba, mert a saját életébe érkező kislány a sikoltozás hallatára kezdett sírdogálni. Látván, hogy nem érti, mit mondok, egy racionálisan könnyebben feldolgozható probléma elé állítottam:
  “- Kislány a gyermekünk érted Júlia? Kislány.”
 “- Kislány?”
 “- Igen kislány, nézd meg milyen szép. Úgy hívják hogy Verácska. Gyere feküdj a hátadra, hogy tegyük a melledre.” A kicsi rögtön abbahagyta a nyöszörgést, ahogy megérezte az anyai meleget és amikor a mellbimbót is a szájába érezhette, teljesen elcsendesedett. Ebben a nyugalomban gyönyörködtem bennük nem csak én, hanem a tábor többi lakója is, akik ha mással nem, a csendes nyugalmuk által árasztott szellem erejével a lehető legjobban segédkeztek. A köldökzsinórt csak egy félóra múltával vágtuk és kötöttük el. Verácska még akkor sem sírt, amikor a természet köszönteni jött ezt, az esőnek - szélnek és napnak máig elemi erővel örvendeni tudó kicsi lelket és egy nagyobb felhőt úsztatva el a táborunk felett, tiszta párájából enyhén szemerkélni kezdett. Pelenkába csomagoltam és bevittem magammal a sátorba és itt kettesben hallgattuk a sátorlapon szitáló esőcseppek finom zenélését, mindaddig, amíg Júlia, a barátaink által támogatva, mellénk érkezett.
    Ez volt az első apai - szülői élményem. A második csodával határos módon, az elsőnél sokkal könnyebben, egyszerűbben és gyorsabban zajlott le. Spirituális tudatosságomnak, és az évekkel korábban megkezdett, apai, családtagi szerepemre való “önfelkészítésemnek” köszönhetően, valamint a Júlia iránt érzett feltétlen szerelmemnek és bizalmamnak köszönhetően, Verácska magzatként jelentkező hírének tudomásulvétele, biológiai foganása és szülői fogadása az én részemről homlokegyenest ellenkezett a Medárd világra jöttének lelki körülményeivel. Mivel a Hold nem kevesebb mint hét negatív fényszöget és egyetlen pozitív fényszöget sem kap a sorsképletemben, egyértelmű volt számomra, hogy számomra csak és csakis a szívemből várt és elfogadott gyermekáldás, az érkező gyermek és a jövendő gyermekek spirituális éberséggel: szellemi felelősségtudattal való nevelése hozhatja meg az üdvösséget. Azt, hogy az áldást nem az egy gyermekben, hanem gyermekekben való gondolkozás és képzelődés hozhatja meg, csak a harmadik gyermekünk fogantatása időszakában fedeztem fel.
    Mielőtt a feleségemet a szülési fájdalmak időszakában a karjaimban tartva, őt lelkileg erősítve, vele együtt lélegezve, vehettem részt a szülés csodájában: a teremtésben, körültekintő szellemi felelősségtudattal készítethettem elő Verácskának a klinikai-orvosi ellátástól és beavatkozástól mentes, természetes és természeti körülmények között történő születését. A szülésre való felkészülésűnk során sok belföldi és külföldi szerző könyvét elolvastuk Júliával és egyikben sem találtuk meg az ember fogantatásának és születésének azt a magyarázatát - értelmezését, amely számunkra elfogadható lett volna és ezáltal mindaz, amit e küszöb átlépési aktusokról állítottak a szerzők, számunkra gyakorlatilag is használható lett volna. Meg voltunk győződve arról, hogy amit mi tudunk ezekről az aktusokról és folyamatokról, az meghaladja és érvényteleníti azt a lehetséges műhibák végtelen halmazát elhárítani igyekvő, és végső soron az egyetemes törvények érvényesülésével szembeni védekezési stratégiákból álló szülésre és születésre való felkészülési formát, amelyekről az értékes könyveikben ezek a roppant tudományos felkészültségről tanúságot tevő orvosok írnak. Ezért, a “civilizált városlakói” mivoltunk ellenére vágtunk neki ennek a kalandosnak és felelőtlennek tűnő szabad szülésnek.
    A szüleink sok nehézséget ígérő, várható szembenállásának és “tudományosan-jogos” aggodalmaskodásának elkerülése érdekében is választottuk az otthonszülés helyett, a civilizáció közepében álló városi lakásunk helyett, a csendes és nyugalmas környezetet. Azt, ahol teljes csendben és nyugalomban lehetünk, a hozzánk hasonló gondolkozású, diszkrét és nem- aggodalmaskodó barátaink társaságában, és ahol mindvégig közvetlen kapcsolatban maradhatunk (a szülés után is!) a teremtő erők megnyilatkozásait szabályozó egyetemes törvények szellemével. Erre, a szellem-kapcsolatra és erre a spirituális töltetű zavartalan szülő-teremtő állapotnak az átélésére Júliának nem lett volna meg a lehetősége sem a szellem-idegen kórházban, sem az aggódó anyáink elől elzárhatatlan otthonukban. Vagyis, a tudományosan és ésszerűen aggodalmaskodó, zaklatott lelkű szüleinknek a vak véletlen képzetéhez, tehát az irracionális félelmekhez szokott, a lehetséges szerencsétlenségek kényszer-képzeteit valóságként kezelő és így azokat beidézni képes, negatív töltetű társaságában.
     Nem a sterilen biztonságos – Vagyis az élet nélküli, tehát holt-biztos! – szülési környezet létrehozása a fontos és nem az újszülött mellett tartózkodó felnőttek leheletének a megszűrése géz-maszkokkal, hanem a szülők szellemi ébersége és megrendíthetetlen hite a gyermeküknek a teremtés pozitív rendeltetésével összhangban álló, személyi rendeltetése szerinti épségében és egészségében. Nekem is erős eltökéltséggel kellett szembenéznem saját irracionális szorongásaimmal és ezáltal kitisztítanom a tudattalanom legmélyebb rétegeiből a horoszkópomban első látásra szembeötlő család -és gyermekellenes programokat. Az én “családi krónikám” is telve van a Júliáéhoz hasonló drámai (életellenes) eseményekkel és az én fogantatásom és születésem is, csupa lelki zavarok és abszurd fizikai beavatkozások közepette történt. A rokonaink és ismerőseink félelmeire és érzelmeire viszont, akárcsak a saját lelkivilágunkra, nem köthetünk gézmaszkokat!
    Hát ezért nem törődtünk mi a fizikai fertőzés-veszéllyel és ezért nem féltünk a szülés közben előállható szövődményektől. Erős felelősségtudatba és a mindennel eltökélten szembenéző, minden pozitív élet-feltétellel, a gyermek számára szükséges természeti tapasztalattal számolni képes szeretetünkkel igyekszünk biztosítani a Verácska és a kishúgai számára a fertőzésmentes életet. Nem védjük őket a fertőzésektől, mert tudjuk, hogy az ok és az okozat, a hatás és visszahatás törvénye következményeképpen, a természeti elemekkel szembeni fölös védekezés, szükségképpen kiváltja a természeti elemek káros hatását. Ehelyett a szembenézés és a harci beavatásunk szerint, a szembe-szállás segítségével igyekszünk elkerülni a Júliából előreláthatóan mentális feszültségeket és zavarokat kiváltó léthelyzeteket. Sok éves, pozitív, de főként negatív szülői tapasztalatokra alapozva, figyelünk a saját lelkivilágunkban előállható fertőzés-gócokra (zavarokra) és, amint azokat felfedeztük, megbeszéléssel és nyílt feltárással, vagyis alapos tudatosítással, szembenézéssel igyekszünk feloldani, és nem szeretetnek hazudott, érzelgős korrupcióval. Nem a védekezés és nem az elhárítás szellemében gondozzuk őket, mert tudjuk, hogy az Isteni Törvényeket, az élet és a teremtés törvényét, annak ősforrását csak megzavarni és bemocskolni lehet, de elfojtani-sterilizálni nem!
    Az, hogy a tudományos sors-elleni védekezés semmit nem ér - sőt: adott helyzetben a végzetet még inkább kihívó állapotokat hoz létre, a Verácska után két évvel született kislányunk, Edua villámcsapásként ért halálával bizonyosodott be végelegesen. Edua ugyanis, Verácskával ellentétben, minden lehetséges - az akkori fél-emigráns élethelyzetünk miatt elkerülhetetlen, hivatalból járó orvosi ellátást és ellenőrzést megkapott Magyarországon, mivel ott született, és éppen ennek, a túlzott gondoskodásnak következtében kellett meghalnia. Persze, az is igaz, hogy a túl sok védőoltás mellett, amely annyira legyengítette az immunrendszerét, hogy az nem tudott kivédeni egy másik vírus-támadást, amely ellen még csak nem is létezik védőoltás, az is kellett még, hogy a Verácska könnyű születését a csoda határáig kitaszító Edua három perces világra jövetelt észlelve, ostobán és megbocsáthatatlan módon ellanyhuljon a spirituális éberségem. Ez, a könnyű szülést követő, szégyenletesen lanyhává vált, fogyasztói szintre süllyedt éberségem, a rengeteg utólagos orvosi “ellátásnak” a következtében, a születést követő hetekben még felületesebbé vált, és így elmulasztottam az Edua személyét a lelki szemeimmel úgy követni mint annak idején a Verácskáét. Ezt, a gyönyörű kezdés utáni, harmadik évben ránk törő tragédiát, a Júlia tudattalan világának mélységeiből a Verácska születését követően felszínre kerülő, családanyai szerepkörtől és a sok gyermektől való irracionális félelmei, és a mindkettőnknek az anyagi megélhetéssel kapcsolatos, téves gondolkozásunk által beidézett, hibás szellemi alapállásunk hozta létre. Az ostoba éberség- lanyhulást, a rögtön ölő vírusok által okozott hirtelen halál után, nagyon sokáig nem tudtam megbocsátani magamnak.
    Verácskát öt hónapos kora után kénytelenek voltunk az éjszakai szopásokról leszoktatni. Júlia panaszkodni kezdett, hogy megint hull a haja, pedig korábban, miután összeházasodtunk, ez megszűnt. Félnapnyi töprengés után rájöttem, hogy Júliának azért hull a haja, mert önkéntelenül és öntudatlanul támadja gondolatban Verácskát, amiért az, őt éjszakánként és hajnalban is felébreszti követelőző sírásával. A tizenkettes házában álló Lilithhel születet kislányunk ugyanis, didi-kéjenc lett (Öncélú csecsemőkori élvezkedés az anya mellével - mellbimbójával, miközben a gyermek nem is táplálkozik.) és megérezvén az anyja bizonytalanságát, igen agresszív és követelőző zsarnokká nőtte ki magát öthónapos korára. Ezért, ellentmondást nem tűrő, apai beavatkozást igényelt a helyzet, vagyis a követelőző kis kéjencnek, a hisztérikus ordítozásokról való leszoktatását. Nem az volt a probléma, mint más babáknál, hogy éjszaka felébredt és addig kiabált, amíg Júlia meg nem szoptatta, hanem az, hogy az esti szoptatások után órákig nem akart sem a Júlia karjaiban, sem a kiságyában elaludni, mert folytonos “didizhetnékje” volt, és annak ellenére, hogy nem szívott semmi tejet, lazán a szájában tartva a Júlia mellét, azzal órákig kéjelgett. Amint Júlia a melléről levette és öltőztetni kezdte, olyan hisztériás üvöltözésbe fogott, mintha ölnék és csak két, vagy három óra múlva hagyta abba a hisztérikus bömbölést, amikor teljesen kimerült és fáradságában elaludt. Amikor a horoszkópját vizsgálva, megértettem, hogy tulajdonképpen öncélú kéjelgésről van szó, tudniillik, hogy Verácskát a Lilithjével diszharmonikus fényszöget alkotó Mars és Hold által jelzett kéjelgési és uralkodási ösztön vezérli az anya-terrorizálásban, előbb langyos, majd váltakoztatva hideg és meleg vizet engedtem a fürdőkádba, ahová őt ilyenkor beledugtam. Amint telt a kád, annál kevésbé tudott ordítani. A negyedik fürdetés után már arra is rá jött, hogy hogyan juthat fel háton fekve a kádban felgyülemlő víz tetejére és ott úszómestereket megszégyenítő technikával, szépen lebegett. Így viszont még annyira sem ordítozhatott, mert nagy figyelemmel és igyekezettel kellett a kezeivel, a lábaival és a fejével magát egyensúlyban tartania, annak érdekében, hogy ne menjen a víz a szájába. Ettől mindig lecsillapodott. Fürdetések után, faluról szerzett, durva lenvászonból szőtt törülközővel jól megdörzsöltem az érzékeny bőrét, amely művelet alatt már sírás nélkül figyelt és csak néha hagyta el egy-egy nyögés a száját. Ezután Laurát kiküldtem a szobából és ellentmondást nem tűrő, határozott, “apai” mozdulatokkal felöltöztettem. Júliának a szobából való eltávolítása azért volt szükséges, mert amint a törülköztetés művelete véget ért és Verácska a vízi veszedelemből “megmenekülten” fellélegzett, azonnal sírni kezdett újra, ha Laurát ilyenkor meglátta, és én kezdhettem elölről az egész Hold-Mars - Szaturnusz-Neptunuszi beavatást. A vízi kezelések után, Verácska rögtön elaludt és másnap olyan szelíd és kipihent arccal ébredt, mint egy angyal és úgy mosolygott, mint a felkelő nap tavasszal. Valahányszor meghallottam az orvosság szót és doktor bácsi kifejezést nem ismerő két éves, majd három éves Verácskának a szabadon csengő hangján szóló, egészséges, öröm-visítozását, ahogy a széllel szembefordulva örömteljesen kacagott, nem tudtam megállni, hogy ne nyugtázzam pozitívan a friss apai (kis-papai) bátorságomat, amivel a gyermek-gondozásról szóló szentimentális, humanista, tudományos és misztikus hiedelmek ellenére ezt, az ősprincípiumokkal való közvetlen találkozást számára lehetővé tettem. Verácska ugyanis igazolta sejtéseimet és megcáfolván a pszichológia összes babonáit, ezeknek a meleg, majd egyre hűvösebb, és végül teljesen hideg vizes fürdetéseknek a következtében, nem lett sem frusztrált, sem sokkolt gyermek, de még csak a víziszony sem lett  a jellemző tulajdonsága. Sőt: a víz mágikus erővel vonzza, és ha valahol nagyobb mennyiségű vizet talált, azonnal belenyúlt és egész lényével szeretett volna belé hatolni a vízbe, úgy, hogy testének minél nagyobb testfelülete érintse a vizet és ha mozdítható vizes edényt talált valahol, azt vagy a fejére töltötte, vagy a ruhácskája nyakkivágásnál a hátára és a mellkasára. Ekkor még nagyon mérsékelten, és, a Verácska egészsége számára még kevésbé veszélyes módon kerültek felszínre a Júlia legfinomabb spirituális struktúráiban rejlő gyermek- és család-ellenes szellemi programok, amelyek, többek között az Edua halálát is előidézték. A harmadiknak született, és a másodiknak életben maradt, ugyancsak könnyen született Katalin születése után viszont, talán azért, mert Júlia féltette a csecsemőjét, vagy azért, mert a harmadik várandós állapot és szülés olyan karmikus mélyrétegeket kavart fel a Júlia aurájában, amelyek korábban érintetlenül maradtak, de néhány hónappal a negyedik éve betöltése előtt, Verácska erősen meghűlt. Ezt követően, óvodás korában a vírusok is kezdték látogatni, nem úgy, mint régen és ez, az anyai rejtett agresszivitást jelző hűlés-érzékenysége kilenc éves koráig meg is maradt. Végül, a rendszeres karate-edzések segítségével sikerült az ugyancsak gyávácskának, vagyis rejtett agresszivitással született kislány immunrendszerét helyreállítani.    
    A természetnyomorító - romboló technikát szülő természettudomány, valamint a vallás és a sajtó-média illuzórikus világától, az izgalmas tévékamerák előtt játszódó közösségi parádéktól való elfordulásom után, öt évig vártam, hogy Istenhidegében és általában az egész Fagyosszentek környéki romániai magyar tartományban, legalább száz hívő személy számára, ténylegesen is kiderüljön, hogy “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza életét megnyeri azt.” Amennyiben a bő többségében keresztény hitű székelyföldön legalább száz személy számára kiderült volna, hogy az életet nem lehet megnyerni sem kegyetlen erdő-kivágással, sem elektronikus és automatizált árú-termeléssel, illetve az anyatermészetnek a zseniális kizsákmányolásával - Mint ahogy nem lehetett az életet megnyerni korábban misztikus praktikákkal és vallásos ceremóniákkal sem, és ahogy nem lehetett megnyerni az újkorban gomba módra szaporodó tömegboldogító eszmékkel és ésszerűen ésszerű iparosítással, majd a modern korban, a humánus - tudományos eszméknek megfelelő diktatórikus berendezkedéssel sem. - akkor, nem ijedtem volna meg attól a gondolattól, hogy nem tudtunk megélni a szülőföldünkön. Sem a Verácska foganásakor, sem a születése után, nem gondoltam arra, hogy Verácska marad az egyetlen gyermekünk. Ahogyan, az Edua születése után sem gondoltam arra, hogy két gyermek nemzésével és a róluk való felelős gondoskodással véglegesen kitelt volna a szülői szerepköröm, illetve, hogy ez elég lenne az ősanyáim által ellenségesen megélt, de általam helyreállítani akart, teremtői őserőhöz való viszonyulás egészséges megéléséhez. Mindazonáltal, az történt, hogy két hónappal az után, hogy a Szentdobói Bakónyakán tartott metafizikai sátortáborunkból: a Verácska születési helyéről hazaköltöztünk, nem csak hogy egyre kevesebben kerestek meg személyi horoszkóp igényléseikkel mind korábban, hanem még a kevés rendelőim közül is, néhányan fizetőképtelennek bizonyultak, vagy úgy képzelték, hogy jobban járnak ha megfeledkeznek az elkészített horoszkópjukról és felém sem jönnek. Ezért a Mérleg havában minket meglátogató párizsi barátaink, akiktől az otthonszülésről és az orvos nélküli szülésről szóló könyveket kaptuk, és akik a Franciaországi magyar ismerőseik számára általam készített horoszkópok árát elhozták, Júliát egy néhány napja tartó kényszer- diétázás és engem egy hetes, kényszer - böjtölés közben találtak. Ebben az állapotban természetes, hogy megdöbbentett annak a pénzösszegnek a nagysága, amit a Párizsba küldött négy horoszkóp ellenében kaptunk és amiből nem csak, hogy a korábbi adóságunkat tudtam törleszteni, hanem Magyarországra is elutazhattam Robi barátomhoz, aki még a diktatúra bukása előtt maradt kint a nyugati határ melletti Porsonban.
    Arra, hogy Robit meglátogassam, már nagyon régi vágyam és tervem volt, mert ő jelentette számomra a gyermekkorom egyetlen fénypontját. A vele való barátság időben visszanyúlt a gyermekkori magamra-eszmélés első napjaira és voltaképpen úgy hajnalodott ki számomra a derengő tudatomban visszatükröződő világ, hogy ő és a szőkefürtös Tücsi húga már benne voltak. Ők ketten tehát a gyermekkoromnak a felhőtelen részét jelentették számomra, egészen pontosan: ők a román iskolába íratásom előtti egységesen derűs darabját képezték a gyermekkori emlékeimnek. Ez a kötelék annyira erősnek bizonyult, hogy azután sem szakadt meg a barátságunk, hogy az anyai nagyanyám halála után, öt éves koromban, szegény édesanyámmal haza költöztünk a nagyapám által épített emeletes családi házba. Az emeletes, több szobás családi házunk, két kilométernyi távolságra állt a Robiék házával szemben álló régi lakásunktól, amelyben hat évvel korábban az anyám és az apám, az élet törvényeit és persze, egymást és önmagukat még annál is kevésbé ismerve, belefogtak a családalapításba. Robinak az apja volt számomra annak az apának a megtestesülése, amely nekem nem adatott meg, Robinak a húga volt a másik testvérem, akit még pólyás korában feleségül vettem azzal a kinyilatkoztatással, hogy “Tücsi feleségem”. Tücsi volt az, a mindig mosolygós, jóindulatúan naiv és kedves kistestvér, aki az én családomban soha nem volt, és mindemellett Robi, az egyetlen gyermekkori barátom, aki soha nem gonoszkodott velem, és később is, a fiatalságom minden zavarában a közeli barátom maradt. De nem csak azért örvendtem meg az alkalomnak, hogy Gyopárék Porsonig elvihetnek autóval, mert kilenc éve nem találkoztam Robival, hanem azért is, mert a korábbi hetekben, történetesen Porsonban élő több személynek is horoszkópot készíthettem egy Budapesti barátom ajánlásával és így Porsonból több, a horoszkópjaimmal szembeni elégedettséget tükröző, pozitív visszajelzést kaptam. Gondoltam hát, hogy a Robival történő gyermekkori emlékek felidézése mellett, körül nézek, hogy nem-e tarthatnék ott metafizikai - asztrológiai előadásokat is?   
    Várakozásaimban és elképzeléseimben éppen a Bak jegyében született Robi barátomnak a vártnál öregesebbre változott személyét illetően kellett csalódnom, de utólag rá kellett jönnöm, hogy e csalódásom miatt nem őt, hanem az általam el nem végzett szellemi átkapcsolás hiánya vezetett félre. “A bölcs ember soha nem csalódik, mert nincsenek másokkal szemben támasztott elvárásai.” - idézte több alkalommal egyik kedvenc íróm, amikor két hetet egy társaságban tölthettem vele egy nyári művésztáborban. De hogyan váltson azonnal, és hogyan fogadja el az ember a viccre, kalandra, szellemi vitára mindig kész gyermekkori barátjának a szűklátókörű szakemberré és merev értelmiségivé való alakulását? Ehhez az kellett, hogy Robi néhány pohár bor után határozottan és visszavonhatatlan tényként kijelentse, hogy nagyon csodálkozik rajtam, amiért asztrológiai és metafizikai tevékenységre adtam a fejem, mert szerinte az asztrológia és a metafizika a primitív, fejletlen ókori népeknek a fantáziavilágából ered. És, ha egy átlagos tudományos tájékozódással és józan ésszel rendelkező felnőtt férfi ilyesmivel foglalkozik, annak vagy az a jele, hogy pszichológusok által kezelendő személyi-zavarai, vagy erős pénzgondjai lehetnek. Ő tudja, hogy személyiségi zavaraim nem lehetnek, és megérti, ha az otthoni felfordult világban, pénzgondjaim vannak és segít is amennyiben tőle telik, de “ezeknek” az ostobaságoknak a valóságosságáról ne is próbáljam őt meggyőzni, mert ilyesmibe ő nem megy bele. A legmeglepőbb mindebben az volt, hogy Robinak erre a hőbörgésére, előzőleg semmi okot nem adtam, mivel a Dél – Magyarországi Művészi alkotóház nagyhírű szobrász gondnokának a hasonlóan váratlan kirohanásából okulva, sem másnak, sem Robinak a világnézetét és az életszemléletét nem akartam megváltoztatni. A metafizikai létszemlélet csupán akkor és annyiban merült fel, amikor az ő kérdésére válaszolva, megpróbáltam elmagyarázni, hogy a Verácska orvosok és korházi műszerek nélkül világra segítése nem felelőtlen vállalkozás volt a részünkről, hanem komoly felkészülésnek és felelősségteljes megfontolásoknak a logikus következménye. Robi a “szakmám” elleni mereven hegyes szembeszegülését másnapra letompította, és engedékenyen elnézte nekem ezt a heppet, akárcsak gyermekkorunkban, amikor az egy-két évenkénti bekövetkező néhány hetes, vagy hónapos összeveszéseink után újra beszélni és végül teljes gőzzel barátkozni kezdtünk, de azt azonnal, egyértelműen és véglegesen az eszembe véstem, hogy a legjobb gyermekkori barátom, a megváltási logikának megfelelő élet - és világjelenség értelmezésekben soha nem fog a partnerem lenni. Később, amikor Porsonra több ízben vissza tértem, majd egy évig ott, illetve a Porsoni kulturális és közigazgatási intézmények, valamint a Porson szomszédvárosának egyik falujában ragadtam, felvetődött bennem a kérdés, hogy miféle spirituális sors-meghatározottságok miatt szorulok még mindig a Robi segítségére, vagyis miért kell még Robival találkoznom, ha már úgy sem érthetünk egyet semmilyen lényeges életkérdésben? Felmerült előttem a bölccsé válásomnak a szükségessége, mivel Robi a Bakban született és nekem viszont a Bakban áll a Sárkányfejem. A Bak jegynek az analogikus megfelelései a Medvéhez és a Bagolyhoz, valamint a szamárhoz kapcsolódnak. Ezek tudvalevőleg a bölcsességnek, illetve, negatív megnyilvánulásaik által, annak az ellentétének: a felelőtlenségnek a megtestesítői voltak az archaikus népeknél. A születési napjegyeinkből kiolvasható szellemi és lelki tulajdonságaink viszont, ha nem is okoznak különösebb károkat életünk első szakaszában, inkább külső és belső diszharmóniát, személyiség-tudati és egészségi károkat okozó, negatív tulajdonságokként jelentkeznek életünk második felében, amennyiben az ifjúkori tanulmányainkból és neveltetésünkből adódó szellemi tájékozódás hiánya miatt, nem sikerül, e “darabos” tulajdonságok káros hatásait felismerve és feloldva, azokat meghaladnunk. Robinál ez, a tudattalanul ható, Bak - késztetés, egy olyan szelektív memórián alapuló, látszat-bölcsességnek megfelelő pszichés védekezési rendszert hozott létre, ami miatt, „nem vette a lapot”. Nem csevegett velem a gyermekkori csínyeinkről, a kamaszkori, majd “reményteljes” ifjúkori szexuális kalandokról, sőt: ezekre nem is emlékezett, de legalábbis letagadta, hogy emlékezne, mintha nem is együtt lettünk volna kamaszok és fiatalok. Talán úgy képzelte, hogy olyan családapaként, akinek a lánya érettségi előtt áll, illik letagadni ezeket a fiatalkori “tévelygéseket”. Pedig nálam tíz hónappal idősebb és az enyémnél magasabb szülők gyermeke lévén, mindig ő volt az erős, a bátor, a kezdeményező, a tapasztalt vezető szellem. Diáksportolóként, hozzám képest “világjáró” tapasztalatokkal rendelkező vezér volt, aki a humoros sztorikat, román és magyar jasszkifejezéseket hozott azokról a sporteseményeket követő kamasz- és ifi bulikról, amelyeknek a beszámolója alapján kialakult képzeteket, én nem csak hetekig, hanem hónapokig és évekig is forgattam a képzeletemben. Sőt: egy-két olyan, az abszurditásában humoros élethelyzetre a ma forgalomban levő magyar jassz-kifejezéseknél találóbb és ízesebb román külvárosi kifejezést, amelyet talán már a mai román trógerek sem használnak, de amit én Robitól hallottam annak idején, gyakran használunk Júliával. Robi tehát még a fiatalkori emlékek idézésében sem lett partnerem. Sőt: azokat a gyermekkori és kamaszkori szellemi és lelki vonásokat, amelyek a hozzá hasonló, az Oroszlán Sárkányfarkuk által jelzett tulajdonságokat felerősítő Oroszlán Ascendenssel rendelkező vezér-egyéniségekre jellemzőek, már csak akkor villantotta fel, amikor valamelyik családtagja annyira túllépte a türelmi határt, hogy azzal az ő, egyszerű, mindennapi “menetrendjét” kockáztatta. Ilyenkor vészjóslóan “kitört” az egyébként békés és joviális családapai “keretei” közül. Hát csoda-e, ha időközben zugívó lett, és a Magyarországról való hazaköltözésünket követő negyedik évben, meghalt szívelégtelenségben? - Akkor, amikor a mi „fantasztikus” negyedik gyermekünk, még csak meg sem született!
    Robi barátom meglepő szellemi merevedése ellenére, a Porsoni látogatásom pozitív tapasztalatokkal járt és ez, végzetesen meghatározónak bizonyult a jövőnk és a sorsunk szempontjából. Az a néhány érdeklődő személy ugyanis, akinek az ott tartózkodásom alatt szóban is értelmeztem a horoszkópját, megosztotta élményét a közeli barátaival és ismerőseivel, aminek köszönhetően az alatt az öt nap alatt, amíg Robiéknál vendégeskedtem, több horoszkópot készíthettem és értelmezhettem, mind Istenhidegében egy egész hónap alatt. Szerencsére Robi nem zárkózott el az elől, hogy a számítógépjébe betegyem a nagybátyámtól kapott asztrogram - készítő programomat, valamint az egyik Ugróhelyi barátom által készített programot, amely az asztrogramokhoz hozzárendelte, az általam évek óta írt és a kauzális szemléletnek megfelelő szövegállományból válogatott horoszkóp-tételeket. Így nem csak azzal a tudattal térhettem haza, hogy akkor is értelme van a munkámnak, ha Robi és a hozzá hasonló Erdélyi értelmiségiek nem értékelik, hanem jelentős összegű forinttal is, aminek a jól beosztott elköltése, az otthoni gyér rendelésekért kapott pénz mellett, biztosította több hétig is, a családi élet zavartalanságát. Azt is megbeszéltem a Porsoni népfőiskolán dolgozó új ismerőseimmel-barátaimmal, hogy kérdezzék meg az intézmény vezetőjétől, hogy a közeljövőben nem-e tarthatnék próbaképpen egyik termükben, három alkalommal, hetente egy - egy három órás előadást? A válasz és a meghívás hamarosan megérkezett és én egy Budapesten rendezett, a kortárs magyar képzőművészek gyűjteményes kiállításának ünnepi megnyitója után, ahol két, még a diktatúra korában festett képemmel szerepeltem, utazhattam, ezúttal hosszabb időre Porsonra a próba-előadásaimat megtartani és újabb Porsoni horoszkóp-igényléseket kielégíteni. Új ismerőseim annyira jól megszervezték a “vendégszereplésemet”, hogy a Nagyhatár című regionális napilapban, egy értelmes interjú jelenhetett meg és a helyi rádióban is beugorhattam néhány, közvetlenül a stúdióba telefonáló hallgatókkal folytatott beszélgetős adásba. A záró előadás végén meglepett az, hogy jóval több hallgató gyűlt a teremben mind ahányan az erdélyi hallgatók közül szoktak maradni, miután rájönnek, hogy én nem életnyerési receptekkel kufárkodok. (“Csak aki meggyűlöli magát és meggyűlöli az apját és az anyját, csak az lehet az én tanítványom” - mondja Jézus a János evangéliumában.). De meglepett az is, hogy komoly asztrológiai és metafizikai tájékozottságról tanúskodó kérdéseket tettek fel, főként a fiatal hallgatók. Horoszkópot többen is rendeltek és így, a November végi- december eleji Magyarországi tartózkodásom nem csak erkölcsi elégtételt hozott számomra, hanem anyagi hasznot is.  
    Ezzel az összeggel, a forintnak a lejhez viszonyított jó árfolyama mellett és a mi szerény életvitelünkkel, több hónapra biztosítottam a családom, és ezáltal a magam számára is a nyugodt, kreatív létezést. Ezért, a Porsonban, mikor néhány napig, mikor néhány hétig történő megjelenéseimre alapozó egzisztenciális helyzetem, fenn maradt másfél éven keresztül, mindaddig, amíg az eredeti szándékomtól eltérően, amely szerint csak három hónapig akartam ott maradni, végül egy egész évig, egy Porsonnal szomszédos város melletti faluba költőztem Júliával és Verácskával. Akkoriban a Magyar állami apparátus, mint minden más keleteurópai állami apparátus, a területén huzamosan tartózkodó külföldi személyek számára kibocsátott munkavállalási és tartózkodási engedélyek (különféle pecsétekkel és aláírásokkal ellátott, különféle tőrvény-paragrafusok mögé írt tekervényes és értelmetlen szövegeket tartalmazó okmányok) megadása ellenében, annyi pénzt szívott el, amennyit csak lehetett. Ezért a havi egy, metafizikai jellegű folyóirat vásárlásán kívül, majdnem semmit nem költöttem úgynevezett élvezeti cikkek vásárlására. Nem lehet eldönteni, hogy jobb volt-e, a humánus gondoskodás látszatával cifrázott számkivetettségben, mint az akkori Istenhidegében élni, ahol szívdobogva kellett felkapnom a telefonkagylót, azzal a gondolattal, hogy nehogy elszalasszak egy az orvosoknál remény-vesztett potenciális horoszkóp-rendelőt. Ott és akkor, ha mostoha lakáskörülmények között is éltünk, de jobban éreztük magunkat mint otthon, mivel a barátainkká váló hallgatók elfogadták és látszatra megfogadták tanításainkat és rendszeresen jártak az előadásainkra.
    Nem csak Verácska számára, hanem számunkra is egészségesebbnek tűnt ott, a kevésbé meleg, de zajmentes környezetben élni, játszani, beszélgetni, aludni, jól táplálkozni, alkotni és meditálni, mind a városközpontban fekvő otthoni lakásunk által „biztosított” folytonos autó-zajban, és, a lakásukon állandóan valamit javító szomszédoknak az időnként elviselhetetlenné váló és néha hetekig szűnni nem akaró kopácsolásában. Ha több pénzünk nem is lett, mert azt mind lenyelték a közigazgatási és munkaengedély-kibocsátó helyi, és megyei hivatalok, de volt a tanításaink értelmét pozitívan reagáló hallgatóságunk, és az otthoninál jóval természetesebb falusi létforma által biztosított nyugalmunk és biztonságérzetünk. A két éves korát szemmel látható erőnlétben és értelemmel meghaladó Verácska, aki születése óta egyszer sem volt beteg, megszokta, hogy szabadon kószálhat a számára hatalmas méretű udvaron, ahol a ruhája teljes átáztatásáig és porral- sárral tömködéséig, a széllel szembeni örömteljes visítozásáig, reggeltől estig közvetlen kapcsolatban lehetett az őselemekkel és a szomszédok kutyáival. Már az első hónap folyamán megértette, hogy amennyiben valami kellemetlen dolog éri az udvaron, hiába kezd sírni, mert csak akkor segítjük ki a bajból, ha látjuk, hogy egyedül nem oldhatja meg a felmerült nehézséget és ezért egyre ritkábban sírt, de mindennek örvendett, ami élt és ami természetes volt.
   Amikor a Verácska horoszkópjából is kiolvasható, önkéntelen kéjelgési vágyából és uralkodási ösztönéből eredő, betegesen követelőző viselkedése mint családi probléma felmerült, épp a második Porsoni utazásom előtt álltam és csak arra a következtetésre juthattam, hogy Verácskát az éjszakai szoptatásról mindenképp le kell szoktatni. Ahhoz ugyanis szentnek kell születni, hogy a fáradt ember ne támadja érzéseiben és képzeletében önkéntelenül azt, aki neki több rendben és folyamatosan (hosszasan) kellemetlenséget és fájdalmat okoz, még akkor is, ha a kellemtelenséget és a fájdalmat (szüntelen fáradságot) okozó lény történetesen egy magatehetetlen csecsemő, aki éppen az ő gyermeke.
- Én holnap elutazom, tehát az ágyam és a szobám üresen marad. Te, miután esete megszoptatod a kicsit, leteszed aludni és akármilyen élesen is sírna, te határozottan és nyugodtan leoltod a villanyt, kijössz a szobátokból és ugyancsak határozottan becsukod magad mögött az ajtót. Ezután vagy nézed a tévét, vagy füldugót nyomsz a füleidbe és olvasol, vagy egyenesen alszol és feléje sem nézel reggelig. És tényleg, egy hónap múlva, amikor haza értem, Verácska nyugodtan átaludta az éjszakákat és Júliának sem hullt már a haja. Karácsony előtt négy nappal, teljesen kirándítottam a jobb vállamat egy a barátaimmal tett kirándulás alkalmával. A “balesetnek” az igazi, szellemi okát viszont csak két hónap elmúltával fedeztem fel és addig amíg ez meg nem történt, a váll izmok merevedése nem oldott fel, sőt a karizmoknak a görcse és a fájdalma sem szűntek meg mindaddig, amíg nem kezdtem el a veszélyes Skorpiói karma feloldását lehetővé tevő gyökér-meditációkat. A személyi öntudatom erősítése mellett, szükségem volt az otthoni bírósági és törvényszéki tapasztalatokra, ahhoz is hogy - azokat a bürokratikus nehézségeket, amelyek akkor minden, Magyarországon becsületes munkával pénzt keresni akaró, de a törvényes papírok beszerzéséhez és hitelesítéséhez szükséges pénzforrással, valamint az engedélyeket kibocsátó hivatalok és intézmények látogatásához szükséges szabadidővel nem rendelkező, az országhatárokon kívüli magyart (külföldi állampolgárt!) arra kényszeríttettek, hogy nyíltan csaljon és hazudjon - ne keseredjek el, ne hátráljak meg és ne vigyem haza a családomat mindjárt az első szélmalom-harc hatására. Szükségem volt a politikusok által összetökölt törvényeket alkalmazó intézmények és hivatalok tekintélyes szolgáinak az esendőségét, ostobaságát és korrupt mivoltát: az egész apparátusnak a dzsungel jellegű működését észlelni, vagyis a képviselők által alkotott, egymásnak ellentmondó törvényeknek az alkalmazási lehetetlenségét megtapasztalni, ahhoz, hogy külföldön is bízzak az egyetemes tőrvények mindenható erejében és ne hátráljak meg a lehetetlennek és abszurdnak látszó egzisztencia-teremtésért folyó erőfeszítések elől.
     Pedig még akkor sem gondoltam arra komolyan, hogy Magyarországra kellene költőzni egy időre, amikor láttam, hogy a harmadik, sőt: a negyedik alkalmi előadássorozatomra is eljönnek a Porsoniak és olyanok is igényelnek személyi horoszkópot tőlem, akiknek előzőleg más, Magyarországi asztrológus elkészítette már a horoszkópját. Hogy nem kezdtem már a kezdetben fontolgatni a kint- maradást, egyrészt annak tudható be, hogy első látogatásom alkalmával hagytam, hogy a megfontolt Robi barátom elültesse bennem azt a nézetét, miszerint, “Most, hogy Magyarország az Európai Unióban való csatlakozás előtt áll,” felelőtlenség lenne részemről a Porsonra való kitelepedési kísérlet, mivel ez a nyugati határvidéken irracionálisan magasba emelte a lakás- és telekárakat. Másfelől, bármennyire is tisztában voltam azzal, hogy semmiféle fizikai értelemben vett “világvég” nem lesz  1999 augusztus 11-én, vagy azt követően, mégis ragaszkodtam, nem csak ahhoz, hogy 1999 nyarát az Istenhidegei hegyek között töltsem az otthoni barátaim között, hanem ahhoz is, hogy a spirituális apokalipszis kezdő pontját jelölő 1999-es augusztus 11-i katasztrófa-konstellációt és a napfogyatkozást követő időszakban, ha lehet ne távolodjak el a családomtól. D még inkább abban reménykedtem, hogy az 1999 augusztus 11-i konstelláció által előre vetített spirituális folyamatok és események Istenhidegében, a Fagyosszentek völgyében és általában a székelyföldön is éreztetik majd frissítő szellemi hatásukat és finoman, vagy durván, de megnyitják a felvilágosodáshoz vezető spirituális információ terjedésének az útját az én vallásos és pragmatista görcsöktől terhes szülőföldem magyar lakóiban is. És ezt, annál is inkább, mert időközben beindult egy olyan, a korábban ismert lapok érdeklődési körén kívül eső, szenzációs eseményekről tudósító, magyar nyelvű székelyföldi újság, ahol ingyen is hirdethettem azt, hogy megbízható személyi horoszkópokat készítek olcsón. E lapban csakugyan megjelentethettem nem csak a hirdetéseimet, hanem azon cikkeimnek is a rövidre fogott, egy - két változatát is, amelyeket a más romániai magyar nyelvű lap, “a téma komolytalansága” miatt nem volt hajlandó közölni. Igen ám, de hiába jelentek meg az ingyen-hirdetéseim, mert, miközben a többi lap szerkesztője különböző kifogásokkal, vagy sima elhallgatással nem közöltek az általam nagy műgonddal és felelős körültekintéssel megírt asztrológiai és metafizikai vonatkozású cikkeket, nagylelkűen és örömmel közöltek olyan, “asztrológia és spiritualizmus” - ellenes, szkeptikus értelmiségiek által írt cikkeket, amelyek tárgykezeléséből, szelleméből és stílusából messzire kisugárzott, hogy a szerzők tájékozatlanságánál csak felelőtlen fellengzősségük nagyobb. De nem csak az volt számomra elkeserítő, hogy miközben az én cikkeimről nem is akartak tudomást venni a szerkesztők, a témát kigúnyoló és azt az olvasók előtt nevetségessé tenni szándékozó, elitista hangú hetvenkedéseket közölték, hanem a leginkább az, hogy mindeközben rendszeresen közölték a saját kezűleg gyártott, gügye napi és heti horoszkópokat. E nemes szerkesztői buzgalomnak az lett a következménye, hogy nem csak Fagyosszentek környékén, hanem az egész székelyföldön az emberek továbbra is úgy képzelték, hogy a metafizika egy, a filozófiánál is elvontabb személytelen tudomány, és az asztrológia egy olyan “áltudomány”, amit a magára valamit is adó, értelmes és tájékozott ember nem vehet komolyan. Hogy az asztrológiát és a metafizikát csak olyanok veszik komolyan, akiknek hiányzik egy kereke, vagy a realitás érzéke és ezért menekülnek a valóság tényei elől, és, hogy azok gyakorolják mesterség szinten ezt az áltudományt, akik az igényes munkát kerülik, illetve azok, akik a tájékozatlan és a hiszékeny emberek naivitását kihasználva szélhámoskodnak. Ez az állapot még annak ellenére is így maradt, hogy egy Sárhelyi rádiószerkesztő, aki ezoterikus műsorsorozatában megszólaltatott néhány értelmesen beszélő budapesti asztrológust is. A Sárhelyi rádióban elhangzó, többnyire érdekesség számba menő, ritka rádiós-beszélgetések annyit javítottak a helyzeten, hogy egyesek elhitték: létezik ugyan az asztrológiának egy komolyabb “ezoterikus” körben művelt válfaja is, de azt csak és csakis Budapesten és semmiképp nem Erdélyben művelhetik. A szellemi Olümposzokon élő és a rádióban megszólaló külföldi asztrológusok persze, nem is panellakásokban vagy bérházakban lakó személyek, hanem mannával táplálkozó magyar félistenek. Ezért tehát, Erdélyi magyarok semmiképpen nem lehetnek jó asztrológusok.    
    Ezek ellenére, mi tartottunk a Verácska születésnapját követő hetekben egy  úttörő értékű, szellemi felismerésekben és spirituális átvilágításban gazdag metafizikai műhely-tábort 1999 július és augusztus között. Ebben, az emberi tudattalannak a Lilith néven ismert egyetemes és asztrológiai Fekete Lyuk természetét és vetületeit értelmeztük, illetve a Lilith által jelzett őssóvárgásnak a mindennapi életben, de főképpen a szexualitás és az elkötelezett párkapcsolatok terén okozott zavarait és nehézségeit tártuk fel. De hiába, hogy a táborban a Lilith természetét, mozgatórugóit és feloldási lehetőségeit kielemeztük, értelmeztük és illusztráltuk személyes példákkal az előadásaink során, mert ezeket a “világelső” felfedezéseinket nem tudtuk otthon hasznosítani. A provinciális tudatlanságukban arrogánsan okoskodó erdélyi magyar újságírók által félre-tájékoztatott romániai magyarok továbbra is csak elvétve és “párjukat ritkítva” igényelték feltárásainkat és a szolgáltatásainkat. Ezért, amikor ezen az őszön is, Gyopár ismét haza jött Párizsból a családjával együtt, engem egy újabb kényszer - böjtben talált. A böjtölés volt a megoldás arra, hogy azt a kevés pénzt, amit a ritkán jelentkező rendelőimtől kaptam, minél nagyobb mértékben a családra tudjam fordítani, pedig időközben Júliának az édesanyja is szerzett a lánya számára egy helyettesítő szakirányítói munkát. A jelentősen kevés terhelést és még kevesebb jelenlétet igénylő, kötetlen munkaidős helyettesítői állást elvállaló Júlia fizetése alig volt elég a közköltségek kifizetésére és sokkal több kárt okozott, mint amennyi értékű pénzt hozott a konyhára, de az elején úgy tűnt, hogy jó lesz valamire. Egyértelmű volt számomra, hogy én olyat már soha nem fogok tenni, hogy az életnyerésben ügyködő főnökökkel a fejem fölött, bármiféle kétkézi, vagy adminisztrációs - hivatalnoki munkát vállaljak. És nem azért, mert nem lett volna kedvemre, hogy “mérnöki rangomon” aluli munkát végezzek, hanem azért, mert tisztában voltam azzal, hogy amennyiben ilyet tennék, vérbeli Skorpióként, igen rövid időn belül lemérgezném, tehát megbetegíteném magam. Hogy a szó szoros értelmében „betege lennék” annak, ha a spirituális felelősségtudatommal szemben korrupt állapotba: vétkes léthelyzetbe helyezném magam. Hogy, amennyiben olyan tevékenységre szorítanám magam, amelyről tudom, hogy az közvetlenül a természet kizsákmányolását és szennyezését szolgálja, vagy ami ugyanaz: a természet kizsákmányolását szolgáló tevékenységek adminisztrálását, illetve e szellem-ellenes tevékenységek áttételes módon történő fenntartását és ezáltal az embernek a természettől való elszakított állapotának a fenntartását szolgálja, megbetegednék. Meg voltam győződve arról, hogy a családomnak nem lehet érdeke az, hogy szokványos termelő, vagy akárcsak könnyebb, hivatalnoki munkával egy rövid időre anyagi gondtalanságba tartsam azon az áron, hogy ettől, előbb - utóbb lebetegedvén, olyan terhes jelenlétet jelentsek a jövőben, amelytől mind a fiatal feleségem, mind a nyiladozó értelmű gyermekem (gyermekeim...), meg szeretnének megszabadulni. Arról, hogy sokkal inkább felelősséggel járok el, amennyiben olyan kevés anyagi jövedelemmel, amit egy olyan munka biztosít, aminek a pozitív értelmében hiszek, olyan, a megváltás szellemével összhangban álló családi erőteret biztosítok, amiben a családom tagjai, velem együtt egészségesek maradhatnak és így folytathatják az egyetemes megismerés, valamint a teremtésben – És nem az öncélú termelésben! - való részvétellel harmóniában álló életüket.
     Júlia is, mindössze egy olyan gyermek-képességfejlesztő szabadidő központban vállalt szakirányítói állást, ahol francia és magyar nyelv - és kulturális ismeretek címen még asztrológiát is oktathatott. Ez persze, nem jelenthette Romániában azt, hogy “ő dolgozik, én meg alszom és este szeretem”. Vagyis, hogy Júlia volt a családfenntartó és én az otthon ülő, tehetetlen munkanélküli férj, mert a Júlia fizetése mindössze arra volt elég, hogy a közköltségeket részben kifizessük abból. A megélhetéshez szükséges pénz nagyobbik részét ezen túl is én kerestem meg asztrológusként, összeg, amit mindig fel tudtam tornáztatni a létminimum fölé a szórványosan érkező külföldi rendelések segítségével. Megkönnyebbülést jelentett, hogy a közköltségek kifizetéséhez nyolc hónapig volt biztos jövedelmünk, de a Júlia munkába-állásának elsősorban nem a pénzkeresés volt a célja, hanem a gyakorlati tevékenység. Őt ugyanis mindentől megkímélték gyermekkorában és kamaszkorában a szülei, és annyi gyakorlati tapasztalata sem volt, hogy tudja azt, hogy amennyiben “Nem lehet”- et mondanak egy romániai hivatalban, az alatt azt kellett érteni, hogy “Naiv vagy ha hiszel nekem, de hivatali helyzetemből kifolyólag meg kell kísérelnem lerázni Téged”. Jobb esetben azt, hogy “Igen, talán lehetséges, de máskép,  mint ahogy az normális lenne”. Nem tudta különválasztani az illetékességeket és a kompetenciákat, mivel a kezdetben még azt sem tudta, hogy mi a különbség az ő szakirányítói státusza, a titkárnő hatásköre, a takarítónő munkája és az igazgató illetékessége között. Hetekbe telt, amíg rávettem, hogy szóljon rá a takarítónőkre, amiért azok a katonás rendreutasításaikkal elriasztják a “Szorgalom Otthonából” az általa nagy erőfeszítések árán odacsalogatott gyermekeket. Nehezen értette meg, hogy az nincs rendjén, ha a titkárnő határozza meg számára, hogy mennyi fát éget el az oktató terem csempekályhájában a hideg terem kimelegítése céljából és azt, hogy mikor használhatja a telefont, a számítógépet és a fénymásolót. Nehezen értette meg, hogy abban a tevékenységi körben, amit ő ott folytat, elsősorban a gyermekeknek  a jó hangulata, tehát a jelenléte a fontos, akikkel ő foglalkozik és nem a titkárnő hatalmi ambíciója, vagy a takarítónők kényelme és erkölcsi világnézete. Hogy nem a gyermekek vannak az intézményért, hanem az intézmény a gyermekekért. Legalábbis a Szorgalom Otthona elődjét: a Szocialista Úttörők Házát, azért hozták létre valamikor, hogy szolgálja a gyermekek szabadidejének a kreatív eltöltését.  
    Örvendtem tehát a Júlia munkakörének, mert elképzeléseim szerint ezzel a tapasztalással, lehetőség nyílt számára az olyan rejtett tulajdonságok, képességek, félelmek, szorongások, gátlások felszabadítására, felszínre hozására, megismerésére, elfogadására, átalakítására és megnemesítésére - kiművelésére, amelyekről nem tudott, vagy amelyek hiányoztak az ő, gyáva Oroszláni személyiségéből. Minden támogatást megadtam neki erre, nem csak azáltal, hogy Verácskát teljesen elláttam abban az időszakban, amíg ő hiányzott otthonról - amely hiányzás egyébként sem haladta meg a napi négy órát, csak csütörtökön, amikor öt óra foglalkozást kellett tartson  - hanem azáltal is, hogy telefonon és személyesen is beszéltem különböző tanár, óvónő és mérnök-ismerősömmel, akik nem csak hogy ellátták őt könyvekkel, tanácsokkal és didaktikai szemléltető eszközökkel, de még anyagi “szponzorálással” is segítették a gyermek-elmék hasznos világítása érdekében rendezett tevékenységeket. Az első két hónap látszólag zavartalanul és eredményesen telt. Júlia nagyon hamar tanult és jól eligazodott a társadalmi labirintusban, a gyakorlati tanácsok és a metafizikai értelmezések segítségével. De miközben elsajátította a hivatali technikai és a pszichológiai megoldások fortélyait, két szempontból is “rosszul járt”.  
     Megfeledkezett arról, hogy ez csak egy olyan játék, amely játék segítségével egyrészt egy pár gyermek érzékenységét megmenti és szellemi fogékonyságát felerősíti és ő is gyakorlatiasságot és társadalmi jártasságot szerez a maga számára. Túlságosan beleélte magát abba a tudatba, hogy ő ezzel pénzt keres, megfeledkezett arról, hogy ez mindössze helyettesítői munkakör és mire észbe kaptam, már a jövő évi folytatásban kezdett reménykedni és azon kezdett dolgozni, hogy a helyettesítő állás megtartását számára több évre biztosítsa! Persze, ezekhez, az életképzeletet a korrupcióba siklató ábrándozásokhoz az intézményi élethez tartozó, hivatalos, vagy munkatársi ünneplések alkalmával jelentkező “világi élmények” is elvezették Júliának a világiságtól addig megkímélt fantázia-világát. Ez önmagában még nem lett volna baj. De már nem csak a közeli barátainkat kívánta meg szexuálisan, hanem a férfi munkatársait is és mivel minderről nekem az elején semmit nem szólt, nem tudtam a munkahelyi bulik alkalmával aktiválódó, és a későbbi tragikus eseményhez vezető, család- és otthonellenes, és végül: életellenes spirituális programok hatását a metafizikai értelmezések segítségével semlegesíteni. Csak akkor kaptam észbe, hogy nagy baj van, amikor Júlia már harmadjára hűlt meg iszonyatosan, annak következtében, hogy valahányszor meg kellett volna jöjjön a menstruációja, gondolatban támadta a saját potenciális anyaságát, a potenciálisan bármikor megfoganni kész, jövendő magzatát, illetve a kétgyermekes családanyai állapotát, vagyis a sorsát, amely őt a családhoz köti morálisan és anyagilag, ebbe, az őt rabul tartó élethelyzetbe, beleértve nem csak engem, hanem Verácskát is. És ezt annyira, hogy az új év első napjaiban - heteiben fogant, és a két és fél hónapos korában meghalt kislányunk, Edua horoszkópja, tartalmazta az összes általam felfedezett és külön asztrológiai tanulmányokban leírt és kifejtett magzat- és gyermek-ellenes, anyaság -és családellenes, rombolási és önrombolási programra, valamint a személyiségrombolási- és környezetrombolási programokra utaló asztrológiai jeleket.   
   Akkor viszont, amikor a méhében esetleg megfoganó magzat ellenes mentális támadásai következtében annyira meghűlt, hogy a köhögési rohamaitól nem lehetett szeretkezni vele, még nem tudtam, hogy a helyzet mennyire súlyos. Sőt: azt sem tudhattam, hogy közben megfogant a Júlia által intenzíven, csaknem sátáni gyűlölettel támadott magzat. Amikor azt láttam, hogy szabályos havi időintervallumokban, harmadik alkalommal is csúnyán meghűlt, amiért az ő számításai szerint nem jött meg idejében a menstruációja, rendkívüli módon összeszidtam és kifejtettem, ha nem hagyja abba az isten-anyai teremtő erők elleni támadást és még egyszer akkora gyűlölettel támadni merészeli, hogy meghűljön tőle és köhögjön tőle mind egy szamár és ezért ne lehessen vele napokig normálisan beszélgetni, sem hetekig szeretkezni, elválok tőle. Nem tudom, hogy az én szidásomnak eredményeként-e, vagy csak annak köszönhetően, hogy pár napon belül egy menstruáció szerű, vékony vérzése volt, de a szidást követően, már többet nem hűlt meg. Csak az Edua halála után fedeztük fel azt is, hogy miközben rettegett attól, hogy elválunk, a lelke mélyén úgy képzelte, hogy miattam, illetve a család miatt nem tud olyan rendkívüli szexuális kéjelgési lehetőségekhez jutni, amilyeneket kamasz korában és fiatal lány korában a tévében vetített pornó-filmekben látott, és amilyen szuper-kéjekre e filmek hatásaképpen sóvárgott.
    A Júlia fogantatását megelőző időszakban és fogantatásának az idején, a kollégista középiskolás korában még felhőtlen szerelmi kalandokkal szórakozó kamaszlányból fiatal tanítónővé váló édesanyjának az érzelmi élete hiányolt bármiféle vallási, “filozófiai”, vagy akárcsak átlagos polgár-erkölcsi koncepciót is. Júlia Kos jegyében született filigrán édesanyja, a szokottnál nyersebb patriarkális családban, a katonatiszt apa és a vezető hivatalnoki életszemlélettel rendelkező anya közötti nyílt hatalmi törekvések légkörében nőtt fel. Természetes, hogy a nyiladozó értelmű Márta, a szellem és személyiség-ellenes családi légkör elleni lázadásban, illetve az otthoni fegyelem és a szülői figyelem találékonyan gátlástalan kijátszásában vélte felfedezni az önálló boldogság biztosítékát. Ennek az alaphangulatát az ifjúságunk idején épp divatba jött beat és rock együttesek könnyűzenei slágerek szöveg-üzenete megerősítették benne. A diák, majd az éppen hogy leérettségizett Mártika, semmi nem akart jobban akkoriban, mint a családi diktatúrától megszabadulni, valamint érzelmileg és természetesen testileg is a slágerek által is hirdetett “sok - sok szeretetet és szerelmet megtapasztalni”. Júlia megfoganásakor is egy “nagy szerelmi élmény” közepében találta magát, amelyben a Júlia biológiai édesapja, aki kétgyermekes családapa volt, hallani sem akart arról, hogy a magzatot a sajátjaként elismerje. De a romantikus szellemű és rapszodikus lelkű Mártika kapós volt a fiatalemberek körében és így nem állt nehezére, hogy egy másik fiúval, aki a leginkább szerelmes volt belé, elvetesse magát feleségül, kihirdetvén a szigorú szüleinek, hogy amennyiben nem engedik, hogy férjhez menjen Seregi Attilához, a mit sem sejtő és a későbbiekben Laurát szerető édesapaként felnövelő, becsületes szakmunkáshoz, ő - mármint Mártika - beugrik a Hidegérbe. A Hidegérbe nem kellett beugorjon, de néhány hónapig, amíg a családi állapotát ily módon el nem rendezte, Mártika gyűlölte az őt ily kínos és nehéz helyzetbe hozó és az alig, hogy elért szabadságától ilyen kegyetlen módon megfosztó - Őt újabb terhes családi kötelezettségek közé záró - magzatát. A magzat megfoganása utáni negyedik hónapban sikeresen megrendezett esküvő után, amelynek során elájult, amikor a pap a rá nézve kötelező házastársi szeretetet megemlítette, már nem akarta elhajtani a magzatot, csak egyszerűen nem akart tudomást szerezni róla és szülésig nem létezőnek: semminek tekintette. A hivatalos idővel szemben három hónappal korábban jelentkező születési fájdalmak közepette is azt állította, hogy még nincs itt az ideje a gyermek születésének és ennek megfelelően viselkedve, nem akart befeküdni a szülészetre. A Júlia születésének és az egymást követő betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel teli csecsemő korának, gyermekkori növekedésének történetei nem csak szomorúak, hanem megrendítők is. De a legmegrendítőbb az, hogy mindezt, az én horoszkópomban is jelen levő család -és személyiség-ellenes romboló programot a második gyermekünk, halálos adagban kellett örökölnie.
    Az, hogy Edua megfogant, az orvosi szakvélemény szerint másfél, valóságosan három hónapos magzat korában vált számunkra bizonyossá, amikor úgy gondoltuk, hogy a helyzettisztázás végett jó lesz, ha Júlia elmegy nőgyógyászati vizsgálatra a két hónapos menstruáció kimaradás után. Júlia nem akart erről beszélni, mivel a harmadik meghűlését követő keserű kifakadásomkor azt mondtam neki, hogy nem érdekel, hogy mikor jön meg a menstruációja és őt sem kell, hogy érdekelje: adjuk át magunkat teljesen az isteni akaratnak és éljünk újra szellemi igényekkel rendelkező személyekhez méltó, harmonikus életet, ahogy elterveztük a házasságkötés előtt. És valóban: számomra egy idillikusan kreatív időszak következett, amikor majdnem reggeltől estig írhattam az asztrológiai-metafizikai tanulmányaimat, hiszen Verácska éppen olyan ideális gyermeknek bizonyult, amilyennek én elképzeltem a jövendő gyermekeimet: olyanoknak, akik órákig el tudnak lenni magukban, hogyha kell, úgy, hogy az egyedüllét ne legyen számukra terhes, hanem  fantázia-világukkal pótolják a hiányzó társalgási lehetőségeket. Hálás volt ha foglalkoztam vele, de ha magára hagytam sem bánta és rögtön el kezdett gügyögve mesélni magának. Így, a megfelelő ellátása (táplálása és tisztába tevése) mellett én választhattam meg, hogy bőséges alkotói időmből mennyi időt töltök a vele való gügyögéssel és játszadozással. Látszólag Júlia is nyugodt volt ebben ez időben, de csak látszólag: a mélyben, számára nem mindig tudatos formában, dúlt a magzatellenes háború. Én voltaképpen megnyugodtam amikor megtudtam, hogy Júlia újabb gyermekkel várandós, mert azt reméltem, hogy a visszafordíthatatlan várandós anyai állapotba belenyugszik, főként, hogy egy újabb, vizsgálat megerősítette azt a hitünket, hogy a magzat egészségesen fejlett.
    Ez az információ, illetve annak a tudata, hogy hét és fél hónap múlva két gyermekes apa leszek, megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy néhány hónapra, vagy évekre, de ki kel mozdulnom az Istenhidegei anyagi nyomorból és külföldre kell mennem pénzt keresni, hiszen nem nézhetem tétlenül, amint a romániai magyar történelmi vallások árnyékában sarjadó, liberálisan szkeptikus erdélyi magyar sajtó obstruálása által létrehozott spirituális vákuum miatt stagnálóvá vált szegénységünk stagnálóvá válik az életünkben. Ezért levelezgetni és telefonálgatni kezdtem annak érdekében, hogy asztrológusi munkát végezni Magyarországra mehessek. Ez a lehetőség szépen alakulgatott is, olyannyira, hogy az egész családjával éppen Budapesten tartózkodó Mária Magdolna rám szólt, hogy az általa elintézett ingyenes Budapesti lakhatásom dugába dől, amennyiben az újabb határidőre nem jelentkezem.
   Annak reményében, hogy csak Budapestig kell mennem, ahol, a Gyopárék segítségével nagyon hamar jó pénzkeresési lehetőséget teremthetek mind a négyünk számára, azzal a tudattal indultam el a számítógépemmel a hónom alatt Magyarországra húsvét előtt, hogy a családom nyugodt és egészséges. Mária-Magdolna magyar-francia szakos egyetemi tanárnő, aki jó ismeretségi körrel rendelkezik Budapesten, ahol már egyetemista korában is külföldi ösztöndíjasként tanult és ahol doktorandus egyetemi tanárnőként tanított, mielőtt a gyermekei megszülettek volna és a magyar nyelvterületről elhúzódott a francia nemzetiségű egyetemi tanár férjéhez Párizsba. A Gyopárval többször megbeszélt, általam több ízben, nagy óvatossággal végiggondolt és nagy titokban dédelgetett terv viszont bebukott, mivel Gyopárék sürgősen vissza kellett utazzanak Párizsba és a több szobás Budapest házukat egy olyan bérlőnek adták ki, akinek az volt a kikötése, hogy a családján kívül más ne tartózkodjon a házban. Ez azt jelentette, hogy a Gyopárék elutazását követő másnap reggel nekem is végleg el kell hagynom a házat. Több helyre telefonáltam segítségért, de csak Porsonról kaptam egy annyi pozitív visszajelzést, hogy utazzak oda, aztán majd segítenek és valami csak kialakul. És tényleg: egy hónapra rá, hogy Porsonra érkeztem, már beindultak a hetenkénti előadásaim, az ügyhöz és Porson kulturális hírnevéhez méltó számú hallgatósággal és a helyi rádióban is elhangzott több folyamatos “szabadinterjú” és így horoszkóprendelésem is akadt az elején annyi, hogy megéljek, majd később viszont, annyi, hogy Júliának nem csak a családfenntartásához szükséges pénzt tudjak haza küldeni, hanem a felgyűlt “rezsi” adósságainkat is kifizesse. Az előadások szerződéses beindítása és a Porsoni szálláskörülmények rendezése közben tudtam meg a Júlia leveléből, hogy a magzat megfoganása körül baj van, illetve, hogy a méhlepény gyengén tapad a magzatburokra és nem jó pozícióban áll. Sőt, azt is, hogy a magzat nem négy hónapos, ahogy az utolsó orvosi vizsgálat és a mi számításaink szerint is lennie kellene, hanem öt és fél hónapos.
     A méhlepény rossz tapadásának a jelenségéről nem olvastam, amikor Verácskát vártuk és a születésére készültünk, mivel egy ilyen helyzet a Verácska négy hónapos magzati vizsgálatánál nem is merült fel. Amikor kézhez kaptam a Júlia levelét, épp Robi barátomhoz tartottam, ezért tőlük mindjárt meg is kaptam a méhlepény leválása jelenségről az első információkat. A Robi feleségének ugyanis mindhárom magzata így fogant és a középsőt el is vesztette hét hónaposan, a másik kettőt viszont császármetszéssel szülte. Ez egyáltalán nem volt bíztató számomra és azonnal kerestem egy Internet-levél küldési lehetőséget, aminek a segítségével sűrűbben levelezhetünk Laurával és a hozzá küldött információk is pontosabbak és alaposan megfontoltabbak lehetnek, mind a telefonbeszélgetések:
   “Laurám, ne ijedj meg attól a módtól, ahogyan, a természetemnek megfelelően, a levél elején egyenesen a dolgok közepébe vágok, mert később azt is leírom, hogy a helyzet helyrehozásának érdekében mit kell tenned (meditációkban az örökélet és szeretet-forráshoz kell magadat visszakapcsold és azzal minél erősebben összekötnöd), de mindennél fontosabb a helyzet teljes mélységű Jupiteri (Nálad ez a VIII. házban, az újjászületés és a halál házában, együtt áll a Lilithel!) értékelése.
    A magzatot tápláló méhlepénynek a méhfalról való leválása és elmozdulása annak a jele, hogy a te életedben óriási jelentőséggel (isteni szükségszerűséggel, elvárással) bír a spirituális újjászületés, tehát a radikális mentalitás-változtatás és annak következtében, hogy az én életem párja lettél és rengeteg skorpió jellegű információt kaptál, a te esetedben szokatlanul korán érkezett el ennek az újjászületésnek az ideje. Ezért te már nem engedheted meg magadnak a világias jellegű gondolkozás és az annak megfelelő lelki érzések, illetve a teremtés-ellenes érzések luxusát. Amennyiben a magzat már öt és fél hónapos, ez azt jelenti, hogy december közepén fogant, tehát abban az időszakban, amikor már kétségbe voltál esve a korábbi menstruációs késések miatt, illetve az esetleges “terhességed” miatt, és annyira intenzíven támadtad a szülői - anyai mivoltodat, hogy mindahányszor menstruálnod kellett volna, meg is hűltél kegyetlenül, mivel nagyon megtetszett neked a munkahelyed és féltél, hogy amennyiben szülnöd kell, elveszíted az állásodat. És persze, más világias (A diszharmonikus Lilith - Jupiter együttállásból kiolvasható, önkéntelen, halál-motívumokkal kevert szexuális élményekre való sóvárgási és szerelmi csalásra való sóvárgási) képzetek miatt is... A furcsa az volt, hogy ezek után még kétszer meg jött a menstruációd - tehát a szervezeted félrevezetett. Talán azért, mert annyira vártad, hogy beidézted magadnak a vérzést mentálisan, vagy azért mert a magzat bujkált előled, illetve a nappali tudatod elől mint Verácska a Bagolyvári orvosok műszere elől, hogy ne tudd megölni. Ez az állapot viszont azt idézte elő, hogy te a foganást követő hónapokban is vártad a menstruációt és valahányszor az késett, újra és újra meghűltél és benáthásodtál és köhögtél annak a jeleként, hogy megint támadod az áldott állapotodat ahelyett, hogy mélyebben magadba néznél és az értékítéleted újboli helyreállításával megszüntesd a benned létrejött magzatellenes agresszivitást. Vagyis támadtad magzatot és az anyai – feleségi sorsodat és ez által az úristent és így elszakítottad magad az egységtől. Ez a lepénynek a méhfalról való leválásának az igazi oka. És ez még akkor is így van és a jelenlegi “áldatlan” állapotodnak akkor is ez az igazi oka, ha esetleg karate edzésen szakadt le a méhlepény! És ezt nagyon szeretném, ha közölnéd az aggódó és a mi szellemi koncepcióinktól idegenkedő édesanyáddal is! Mert nem az alapállással van a baj, hanem azzal, hogy te ezt az alapállást, amióta a Tanulók Házi állást megkaptad, menstruációs időszakokban (és máskor is...) megtagadtad. Arról nem is beszélve, hogy esetleg még engem is támadtál gondolatban, aki téged megtermékenyítvén, ezt a számodra immár “terhesnek” bizonyuló állapotot előidéztem, ami az egységtől való elszakadásodat erősítette.
    Mindezt nem azért írom le, hogy bántsalak, de nem tudhatom, hogy mennyit sikerült az igazi okokról magadban felfedezned, mert igen szűkszavú voltál a leveledben és ha nem világítod át a helyzetedet minden részletében és mélységében, és nem tanúsítasz mély megbánást annak érdekében, hogy magzat-támadó állapotaid soha többé ne legyenek, akkor lehetetlen a benned levő és általad megnyilvánuló isteni-személyes teremtőerőkkel helyrehoznod a helyzetet. És akkor más lehetőséged nem marad csak a császármetszés. Akkor viszont tök mindegy, hogy a leveledben “mészárosoknak” nevezett Istenhidegei orvosok veszik-e ki belőled a gyermeket, vagy mások.   
    A császármetszés maga is egyértelműen Jupiter - Nyilas motívumra utal és neked a VIII. házban álló Jupiter - Lilith páros által jelzett késztetések, vagyis a titokban és önkéntelenül öncélú élvezeteket szomjazó világias vágyaid és értéktudatod okozták ezt a helyzetet. Tudom, hogy mindezt te is tudod, de az a tény, hogy te adottnak fogadod el a szerencsétlen helyzetedet és máris a jövendő korházi szülésed körülményeit firtatod, arra utal, hogy nem vagy egészen tisztában a spirituális helyzetetekkel. És, hogy ahelyett, hogy meditáció útján helyre állítanád a benned ketté szakadt egészséget és ezáltal megkísérelnéd a méhlepény visszahelyeződését és visszatapadását elérni, továbbra is a nőgyógyászokat és általában az orvosokat támadod mentálisan, ami nem használ sem neked, sem a magzatnak. Továbbá olyasmit is írtál a levélben, hogy nem akarod, hogy magyarázkodásnak és vádaskodásnak tűnjön, az amit a helyzetről kinaplóztál. Nem értem, hogy mi lenne az, ami vádaskodásnak tűnne? Mivel árthattam én neked, vagy a magzatnak abban az időben amikor megfogant? Hiszen akkoriban (novemberben, decemberben, januárban) még az anyám pervesztési lehetősége sem merült fel (sőt: akkoriban még pénzünk is volt!), amitől én feszült “családi légkört” okoztam volna számodra. Ezt nem azért írom, mert zavar ez az “elírásod” (annak ellenére, hogy nagyon szeretném tudni, hogy mire gondoltál közben), de ha még velem szemben is vannak vádaskodó gondolataid és ellenérzéseid, akkor el tudom képzelni, hogy mit teszel másokkal képzeletben. Azaz, hogy te még mindig lázadozol a szülői - anyai sorsoddal, illetve az úristennel szemben és ez az életedbe, vagy a gyermek épségébe is kerülhet! Ne neheztelj tehát másra, hanem add át teljesen magad az isteni akaratnak és szeretetnek.
   A lepény szakadás motívuma egyébként arra is vissza utal, hogy tőlem is elszakadtál, amikor a Lilith hatására kész voltál engem tudatosan is megcsalni, és gondolkozni kezdtél azon, hogy vajon szeretsz-e igazán, mert nem tudtad (tudod) elfogadni, hogy sokáig velem kell élned.   
    Bár jobb lenne, ha most mellettetek lehetnék, mégis örvendek annak, hogy nem vagyok otthon, mert, az anyám abszurd földpere, ami az igazságérzetemet és az értelem fényébe vetett hitemet tépázza, a te Lilithed által ketté szakított szellemi állapotunk, ami az egységélményemet tépázza már egy éve, és a két ellentétes irányba: a liberális tudományba és a dogmatikus vallásba ragadt, szélsőséges erdélyi magyar szellemiség asztrológia - ellenes mentalitása, ami már anyagi egzisztenciánkban is fenyegetett, igen sok lelki teher lenne egyszerre számomra. A tehetetlenségi érzettől minden szellemi erőmet elveszíteném és képes lennék még tégedet is bántani. Mindehhez én még nem vagyok eléggé rugalmas bölcs (bolond), ez a háromszoros szellemi gát így, együtt meghaladná belső feszültség-oldási képességemet. Szerencse tehát, hogy nem kell most a minket szegénységben tartó otthoni légkörben lennem, és innen nem csak a családom szükségleteit fedezhetem, hanem ebben a távalti helyzetben, helyesebben tudom megítélni a helyzetet. Ami az elől fekvő méhlepényt illeti, “szerencsémre” a Robi felesége is így járt mind a három terhességével, ezért nagyjából megértettem a jelenséget. Metafizikailag tehát nem a méhlepény elől-fekvése és alul-fekvése a lényeg, hanem a méhlepény egy részének a méh faláról való leszakadása, ami az anyának az egységtől, illetve az isteni szeretettől, az isteni akarattól és az isteni gondviseléstől való elzárkózásának és azzal szembeni (Plútói) hadakozásának, lázadozásának (“Káinkodásának”) a következménye. Természetes tehát, hogy az alacsony rezgésű belső indulatoskodások által az aurában létrehozott szakadások és fekete foltok miatt, olyan biológiai jelenség keletkezik, ami a magzat és az anya életét és a magzat épségét is veszélyezteti. (Plútó - Szaturnusz dh.) Nagyon fontos tehát átvilágítani azt, hogy mi történt benned az ősz és a tél folyamán, egészen a kauzális szintekig elmenően, ahhoz, hogy valamennyire helyrehozhasd a dolgokat. Ezt ugyanis egyedül csak te tudod helyrehozni, senki más (sem én, sem az orvosok) nagyon nagy elszántsággal, sok türelemmel, önfegyelemmel és finom, odaadó szeretetben való eltökéltséggel, amennyiben nem akarod tovább veszélyeztetni mindkettőtök egészségét és a magzat, illetve a jövendő gyermekünk testi épségét - egészségét és az egész életét. Nagyon kérlek tehát, ne vádaskodj, és ne felelőtlenkedj többet, hanem “itt és most élve” használj ki minden hátra levő percet. Az energiád (testi erőnléted) egyrészt azért fogy, mert lázadozásaiddal félig leszakítottad magad az ősi alap-életforrásról, másrészt, hogy minél többet meditálva, állítsd helyre a benned megszakadt egységet, illetve az Isten lelke, a gyermek lelke és a te lelked (vagyis az én lelkem*) között általad elszakított egységet. Mert azáltal, hogy sokat kénytelen pihenni - feküdni a várandós anya, az Jin állapotban tartja inkább, mint a nyüzsgés és így több esélye van legalább az egység fizikai átélésére. Az rendben van, hogy nem járhatsz karatézni és tornászni többet, de ezzel még semmit nem csináltál, ha például tévét nézel, vagy a rokonaiddal és ismerőseiddel vitatkozva hazudozol és magyarázkodsz nekik gondolatban egyedülléted (pihenéseid) közben.
   Arra kérlek tehát, hogy minél kevesebbet tévézzél ha csendben lehetsz és még akkor is, ha esetleg valamiért rájuk szorulsz, minél kevesebbet társalogj a sajnálkozó, ijedező rokonokkal. Hét végeken és mindig, amikor csak időd van rá, tedd be Verácskát a kicsi szobába, te menj be a nagy szobába, csukj be magad mögött minden ajtót, kapcsold ki a telefont, dugd be a füleidet szivacsdugóval, feküdj a hátadra és próbálj minél nagyobb nyugalomba és szeretetbe elmerülve meditálni. Ne gondolj semmi másra, csak a szíveden keresztül, az egész lényedet elöntő határtalan isteni szeretetre és ebben az állapotban, képzeletben hatolj be a burok és a méhfal közé, ügyesen a hajtogasd helyére a méhlepényt és ragaszd oda vissza sok - sok szeretet-ragasztóval. Én is ezt teszem, de hatásosabb, ha te csinálod, hiszen a te anyai teremtő erőd erősebb. Biztos vagyok benne, hogy még mindent teljesen helyre tudsz igazítani ezzel a módszerrel és az orvosoknak semmi dolguk nem lesz veled. Most ez a legfontosabb és nem az, hogy hol és miként fogsz szülni. - Mert egészen biztos vagyok abban is, hogy te szülni fogsz teljes szülői erőddel és jelenléteddel és nem kell felvágni a hasadat, ha most teljes mértékben visszaszerzed a spirituális éberségedet. Sőt: biztos vagyok abban is, hogy ez az állapot, csak azért jött létre, hogy tanuld meg és szokjál rá a szeretet - meditációra és szüntesd meg a Lilith negatív befolyását a lelkedben, és soha többé ne kerülj ennyire a befolyása alá. Tudnod kell, hogy amennyiben a helyzeted nem javul és nem változik jobbra, illetve ha a méhlepényt nem tudjátok Balázskával a helyére tenni és jól vissza ragasztani, semmiféle szülőházba nem fogadnak be itt, és akkor már tök mindegy, hogy a szülészeti műveletet (akár a “normális” korházi szülést is) kik és hol végzik rajtad el.  
   Nekem is Jupiter - Lilith együttállással és diszharmonikus fényszögekkel, más esetekben a VIII. házban álló Lilithel rendelkező személyek horoszkópját kell itt “véletlenül” értelmeznem. Gondolhatod, milyen jártasságra tettem szert hirtelenül ebben. Remélem, hogy sikerem is ehhez mérhető lesz, mihelyt az előadások is elkezdődnek.
    Ne felejtsd, hogy semmiféle krízisből nincs kiút, csak be-út, vagyis csak mély belátás és újjászületés által lehet feloldani és hogy az élet nem megnyerhető, mert teljesen más a funkciója. Biztos, vagyok, hogy valamiért ez most mindkettőnknek és mind-négyünknek a legmegfelelőbb helyzet. Ellenőrizd le mindig, hogy rejtetten  mitől és miért félsz, vagy féltél, mert nálad a félelem is a Jupiter - Lilith, illetve a rossz értékítélet, a hibás (fordított) fontossági sorrend szerinti gondolkozás és az éberségvesztés (Neptunusz - Jupiter diszharmonikus fényszög) következménye.  
       
     Porson, húsvét szombatján.            Szeretetben folyton veletek vagyok: Ádám.”

Második levél:

“Édes Laurám!

   Nagyon örvendek, hogy nincs akkora nagy baj fizikailag, mint amire az első híradásod következtében következtethettem. És örvendek a Szűz Máriás élményednek is, mivel úgy imádkoztam érted - értetek, hogy történjen valami csoda, ami átbillent a spirituális krízis- helyzeteden és átvezet téged (és minket) a hit, a szeretet és a bizalom birodalmába. Az állapot ami velünk történt, azt bizonyítja, hogy mennyire a saját eszünk és a spekulatívan szűklátókörű (hazudósan érzelgős, tudományosan ostoba és ésszerűen szűklátókörű) képzeteiknek a rabságában élünk, illetve ahogy Hamvas Béla fogalmaz: hogy mi igazából nem a valóságtól és nem a valóság miatt szenvedünk, hanem a valóságról alkotott (és a nevelőink, a tanáraink által belénk nevelt és belénk szuggerált - oltott és sugallt) téves koncepcióktól. Te is egy csomó, az anyaságról, a családról és a “terhességről” alkotott hamis koncepció miatt szenvedsz a jelenben, ahelyett hogy például jó erőben és nyugodt szívvel karate edzésekre járnál, vagy a strandra. Emlékszel az itteni Bot Zsolt és a veled egyidős Bot Tünde leveleire, horoszkóp- igénylésükre, akik az augusztusi kereszt-konstelláció időszakában született kisbabájuk által felvetett problémákra szerettek volna választ kapni? Nos a probléma nem a kis Emőke egészségi állapota, vagy Tündének a tiedhez hasonló Rák- Lilithje miatt merült fel, hanem azért, mert Tünde méhében a szülés után két hónapra megfogant egy magzat. Ezt habozás nélkül megtartották és most ép és egészséges baba. A kis Emőkével nem sikerült az otthon-szülése, mivel a magzatvíz elfolyását követő tizenkét órás vajúdás után - érthető módon - beadták a derekukat és bementek a korházba. Szerintük Emőke, aki pont olyan egészséges, csendes és nyugodt mind Verácska, azért nem akart szopni, mert nem akarta elszívni az életerőt a kis testvérétől és az édesanyjától, aki sokkal gyengébb fizikai alkattal rendelkezik mint te. Nem akart szopni annak ellenére, hogy Tündének volt teje bőven. Én elfogadom ezt a magyarázatot, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy nálunk egyszerűbb személyek, akik tőlünk kértek tanácsot, képesek voltak életigenlő döntést hozni miközben mi, a nagy metafizikusok, nem. És csakugyan: a veled majdnem egy idős, alapmotívumaiban a tiedhez nagyon hasonló horoszkóppal rendelkező Tünde, ennek a föltétel nélküli odaadásnak a következtében, már sokkal jobban viselte a második várondós állapotát mint az elsőt, nem voltak deréktáji hát- és gerincfájdalmai, sőt: méhével sem lett semmi baj a második szüléstől, annak ellenére, hogy az első szülés közben őt a korházban összevagdosták és a méhének és a testének mindössze csak két hónapos “regenerálódási és pihenési idő” jutott!  - Máris érzem a haragodat, amiért ezzel a ténnyel szembeállítottalak, de kérlek, jusson eszedbe, hogy amikor támadsz, csak magadat - és jelenleg a magzatodat - mérgezed. Azt sem szeretném, ha megbánnád velem szembeni őszinteségedet és arra a következtetésre jutnál, hogy továbbra is jobb számodra az, amire az anyád oktatott: a problémáidnak az elhallgatása, elrejtése és a férfi férjed félrevezetése. Én csak a tévedéseidet, illetve a téveszméidet boncolom szét és így próbálom azokat semlegesíteni - romboló mágikus erejüket hatástalanítani. A szellemi felelősségem miatt nem mondhatok le arról, hogy a problémák kauzális okait felkutassam és felmutassam, mert tudom, hogy csak ez menthet meg a engem is és téged is és másokat is a bajoktól, mert ez az ember létének a legfőbb funkciója: a teremtői tudatosodás. (Keressétek az igazságot és az fel fog szabadítani.) A szűnni nem akaró és látszatra szeretet- ellenesnek tűnő leleplezéseim által kiváltott ellenérzések intenzív átélése helyett tehát, szépen kérlek, nézz utána, hogy a gyermekkori, vagy ifjúkori tudattalanod mely zugából, honnan vetted azt a természetellenes és metafizikátlan koncepciót, hogy a méhednek és neked, szülés után évekig pihenni kellene? Pontosabban: hogy tulajdonképpen mi ellen védekezel ezzel a szamár, biológiailag és spirituálisan egyaránt téves koncepcióval? - Mert: “Aki védekezik, az támad.” (Ami a szellemi teremtőerőkkel való együttműködési képességedbe vetett hitedben való megingásodat és az elbizonytalanodásodat, valamint egy újabb terhességtől való félelmedet illeti, két gyermek megszülése után immár el lehet helyezni egy spirált a méhszájban és akkor egy jó időre megnyugodhatsz, ameddig spirituálisan összeszeded magad.)  
    És jó lenne ha utána néznél annak is, hogy mi lehet annak az oka, hogy az írásodból úgy tűnik, mintha a Verácska születése után hat hónapra, vagyis tavaly január végétől, én máris és egyfolytában arra akartalak volna mindenképpen rávenni téged, hogy te azonnal fogadj el egy újabb várandós állapotot és mihamarabb szüljél még egy gyermeket? Merthogy ez egyáltalán nem igaz! Honnan vetted ezt? Mikor volt erről szó közöttünk? Miért hergeled magad ellenem ilyesmivel?
    Nem kételkedek abban, hogy alaposan utána néztél mindennek a szak- könyvekben, de számomra egészen új dolog és egészen furcsa, hogy amiatt kellene aggódni egy anyának, hogy gyenge lesz a méhe és az egész szervezete egy újabb “terhességre” amennyiben kilenc hónapra az előbbi szülés után, megfoganna a méhében egy új magzat?! Az én gyermekkoromban gyakori eset és természetes jelenség volt, az olyan testvérpár, akik között mindössze egy év korkülönbség létezett. Nagyon kérlek, hogy legalább száraz tények szintjén ne vezesd félre magad, és ne próbálj félre vezetni engem is, mert ebbe a játékba én soha nem fogok belemenni. A tavalynyári vetélésed előtt, nem „hat hónapra a Verácska megszülése után estél teherbe”, vagyis nem január 21-én, hanem mindenképp csak húsvét után, illetve kilenc és fél hónappal a Verácska születése után! Hiszen amikor én tavaly, húsvét után (április huszadika körül) Magyarországra jöttem, Verácska már kilenc hónapos volt és neked még azelőtt egyszer sem jött meg a menstruációd. És jól emlékszem, hogy ezután Békény Ildikó meglátogatott téged és nekem Budapesten elmondta, hogy kissé depressziós állapotban talált, amiért a szülés utáni első menstruációd máris megjött. A magzat tehát csak az én három hét múlva történt hazatérésem után foganhatott meg május közepén, illetve majdnem tíz hónap múlva a szülés után! A te érdekedben és a benned fejlődő gyermekünk érdekében, nagyon kérlek, most ne rám haragudjál, amiért emlékeztetlek a fizikai tényekre, hanem próbáld megkeresni ennek a vastag három hónapos önámításodnak a gyökerét, a valós szellemi okát, jó?
   És ha kételkedsz a helyes emlékezetemben, számítsuk ki fordítva: amikor a veszítő- vérzésed beindult, mindössze három hetet számoltunk a nyári tábor július 20. - i megkezdése előtt, illetve Verácska születésnapja előtt. A te szülés utáni hat hónapos időszámításoddal az elvetélt magzat tehát öt és fél, illetve hat hónapos kellett volna legyen a vetéléskor, amiről szó sem lehet, nem csak azért, mert  látszania kellett volna a hasadon, hanem azért is, mert az életedbe is kerülhetett volna egy hat hónapos magzat elvetélése. Továbbá, ha tőlem fogant május közepén és nem mástól, akkor csak két hónapos lehetett és nem három! Még egyszer kérlek tehát, hogy nézz jól utána magadban, miért volt szükséged erre a durva önámításra alapozott önsajnálatra, önigazolásra és - nem tudom honnan vett -  ál-tudományos magyarázkodásra. És azután hagyd a francba az egész megható érzelgős okoskodást (amitől most is fáj a méhed!) és azzal a meggyőződéses hittel, hogy én teljes szellemi képességemmel igyekszek téged megérteni és veled együtt lenni - egyelőre csak lélekben és szellemben, de amikor szükség lesz rá, fizikailag is -, vágjál neki bátran a jelen állapotod szeretetteljes elfogadásának! Mert igazából az a baj, hogy a szexuális zavartságodból eredő kétségbeesésed miatt, már a Verácska születése utáni első menstruációd után, elzártad azt az egyetemes isteni erő- és áldás forrást, amely bőven kezdett felénk áramlani - mármint a családunkba -, amikor összeházasodunk, de főképp, ami után Verácska megszületett. És ezért, annak következtében, hogy én folytonosan összekötöm magam veled (Annak ellenére, hogy néha, amikor hirtelenjében újra és újra tapasztalnom kell a te hitetlen elzárkózó-különállásodat és lelki szakadásodat, kétségbeesésemben mást is mondok!), a gazdasági gyarapodásunk (a három szobás lakásba való költözési lehetőségünk) érdekében tett erőfeszítéseim is mind meghiúsultak, pontosan a vetélésedet követő időszakban! Egyre világosabbá kezd válni számomra a tény, hogy spirituális harmóniában élő személyek esetében, a gyermekáldás és az anyagi áldás azonos spirituális forrásból fakad, és amennyiben a családanya szembefordul a gyermekáldás szellemével és támadni kezdi azt, az anyagi források is kezdnek kiszáradni.
   Nem lenne sokkal egyszerűbb beismerni magadnak, hogy mindez azért történt, mert megijedtél a Verácska születését követő hónapokban rád törő, idegen férfiak utáni önkéntelen és erős szexuális sóvárgásaidtól és attól féltél és az ellen lázadoztál, hogy egy második gyermek még jobban hozzám fog kötözni téged? És nem lenne mindannyiunk számára üdvösebb az őszinte beismerések után félredobni a sok önigazoló, szentimentális tudományos spekulációt? Meggyőződésem, hogy a velem szemben érzett zavarodnak, vagyis annak, hogy te ezeknek az önkéntelen sóvárgásaidból eredő, zavaros vágyaidnak, érzéseidnek és gondolataidnak a következtében zavart vagy a viszonyunkban, a tulajdonképpeni oka az, hogy állandóan attól félsz, hogy ezeket az önkéntelen sóvárgásaidat én leleplezem, és miattuk megharagszom. Biztosítlak afelől, hogy a tavaly nyári táborban csoportosan végzet feltárások és felfedezéseknek hála, sikerült ezt, a VIII. házban, a Rákban a Jupiterrel együtt álló Lilith helyzete által jelzett, önkéntelen, családdal kapcsolatos félrevezetési késztetésekből és önáltatásokból eredő, öröklött spirituális zavartságot olyan, eleve adott sorsprogramként megértenem, amiről te nem tehetsz. És amit, pontosan a családanyai szerepköröd és a gyermekek segítségével kell meghaladnod és emiatt, az általad kurválkodási ösztönnek nevezett önkéntelen késztetés miatt, irántad érzett huzamos haragról szó sem lehet. Hirtelen felindulások persze, előfordultak még, mivel én is ember vagyok és néha elfogy a lelki erőm, de remélem, a jövőben még ez sem fog megtörténni mivel itt, én is nagy belső átalakulásokon megyek keresztül.
   Azzal azonban számolnod kell, hogy a metafizikai leleplezésekkel nem hagyok fel, nem csak azért mert a véremben van minden rejtett igazság kiszimatolása, hanem azért is, mert a legszentebb meggyőződésem, hogy az életben ez segíthet, mivel a leginkább ez szolgálja a spirituális megismerést ez a lényegi megismerés és a megismerés segítségével történő változás, az ember létének a szellemi célja és rendeltetése. Nem lenne egyszerűbb, ha ráhajtanál a Skorpiói Ascendensedre és igyekeznél megelőzni engem a leleplezésekben? Hiszen számomra már fárasztó téged állandóan figyelmeztetni ara, hogy spirituális szempontból hol és mikor tévedsz! De az is fojtogató érzés, hogy nem mondjam ki azt, amit tisztán látok.      
   Én ígérem, hogy soha semmiféle szinten nem foglak elbizonytalanítani a kettőnk és a négyünk egységét illetően, még az esetleges nehezebb pillanataimban sem, hiszen én alapvetően soha nem is kételkedek a kettőnk spirituális alapú egységében és a találkozásunk sorsszerűségében, de szeretném már, ha te is egyértelműen elfogadnád ezt, és nem éreznéd rabnak magadat mellettem még akkor sem, ha az önámításaidat önkéntelenül és akaratlanul leleplezem. Ebből az ördögi körből csak és csakis úgy mászhatunk ki, hogy ezt, az önkéntelen leleplező természetemet ugyancsak adottként - Jó vagy rossz, de természetes tulajdonságomként. - elfogadod és belenyugszol, hogy akaratlanul is átlátok rajtad. Különben, a lelepleződéstől való félelmeidben mindig támadni fogsz gondolatban és képzeletben engem. És én sem hazudhatom sokáig sem magamnak sem neked, hogy nem látom azt, ami üti ki a szememet. Az a huszonöt év korkülönbségből következő szellemi érettségi különbség csak annyit jelent, hogy ennyivel több lehetőségem volt hazudni magamnak és ennyivel többször lelepleződni saját magam előtt, hozzád képest, aki csak néhány éve ébredtél rá arra, amiben én önkéntelenül “mesteri képességekre” tettem szert. Ez az önleleplezésből eredő más-leleplezési képesség, aminek az asztrológusi munkámban nagy hasznát veszem, tulajdonságommá vált, amit nem tagadhatok meg egy kíméletes hazugságokon alapuló családi élet kedvéért sem. Én csak annyit tehetek, hogy sokkal türelmesebb leszek, mert tudom, hogy milyen nehéz azzal a VIII. házban együttálló Jupiter Lilith által jelzett késztetésekkel és kísértésekkel megállni, hogy önkéntelenül ne csaljon az ember leánya. Neked számolnod kell azzal, hogy én a csalást és a rá következő önámításaidat önkéntelenül észreveszem és ha túl vastag már, akkor szólnom kell, mert a Skorpiói orrom kényes.    
   A másik vetülete ennek a skorpiói helyzetnek viszont az, hogy ennek te lehetnél a legnagyobb haszonélvezője, hiszen a szellemileg termékenyítő átvilágításaim nélkül, a csalásra és öncsalásra beállított képzeleteddel, elérhetetlen az igazi egészség és boldogság, mert megvalósíthatatlan a szeretet.
    Tudom, hogy ez a női emancipációs koncepciók szerint mennyire egyoldalúnak hangzik, hiszen az én szexuális-sumákolásaimnak az általad történő leleplezéseiről szó sem esett, de én a jelenben is tiszta szívvel ki merem jelenteni, hogy amióta eljöttem, nem szeretkeztem senkivel (de ugyanakkor például a minap, az uszodában két nőt fájdalmasan megkívántam) és mentálisan sem zavart meg egyelőre még, számottevően semmiféle szexuális kívánság. És ugyanilyen nyíltan és tiszta szívvel megírnám, vagy elmondanám, ha szeretkeztem volna mással, ha ennek kikerülhetetlen biológiai vagy lelki szükségét éreztem volna, de azt is tudom, hogy a családi felelősségtudatomat és az irántad érzett szerelmemet - még ha a több hónapos távollét után, netalán félre is lépnék - egy leheletnyit sem érintené. Én ugyanis nem félek a leleplezéstől pontosan azért, mert tudom, hogy amennyiben úgy érezném, hogy valamiféle szexuális aktus elkövetésére vetemednék, ez semmiben sem zavarná meg sem a tudatomat, sem a tudattalanomat, mert férfiként éppen én vagyok az átvilágító fénynek a megtestesülése. Ráadásul - az emancipációs koncepciókkal ellentétben - ez nem egyenjogúság kérdése, mivel a Szeretetnek, aminek te vagy a megtestesülése, teljesen más a funkciója, mind a Fénynek: nem átvilágít, hanem egybe köt, egységbe von egységbe olvaszt. Ezt az egységbe-kötést, egységbe olvasztást viszont nem viheti végbe korrupcióból eredő kételyekkel, homályos kéjvágyból eredő határozatlansággal, bátortalansággal és zavartsággal, hanem csakis az egyértelmű, egységesíteni akaró tiszta - “égi”! - szenvedély tüzével, ami az egységbekerülési lehetőség felvállalásából ered.  
    Számodra talán kissé elvont mindez, de meg kel értened, hogy most pontosan az a legveszélyesebb számodra, ha engem, a magzatod apját támadsz mentálisan és a negatív “terhességi” állapotod megszüntetésének az egyetlen lehetősége az, ha belenyugszol és végleg elfogadtatod magaddal, hogy amennyiben a család együtt maradását választod, a sokáig tartó mentális bujkálásokról le kell mondanod és a problémáidat - a problémáinkat! - nem a rám való haragvással oldhatod meg, hanem azzal, hogy mindig és minden körülmény között kegyetlenül és maximálisan őszintének kell lenned elsősorban önmagadhoz, azért, hogy ne kelljen ésszerű, tudományos és szentimentális hazugságokkal rejtőzködj és magyarázkodj, elsősorban saját lelkiismereted előtt. Nem sokat érsz és érünk azzal, ha te most az általam egyébként még csak viccből sem emlegetett - tökéletességemet firtatod, mert én szarok a tökéletességemre, hiszen több ízben kifejtettem már, hogy ez egy nulla értékű képzet, aminek semmi valóság alapja nincs, és azzal se foglalkozz, hogy fölébecsültük-e magunkat a házasság elején. Ha bővebben kifejtem, hogy mi erről a véleményem, és te nem fogod fel pozitívan azt, amit ennek kapcsán írok, akkor megint csak megijedni tudsz: Ha akkoriban tudtam volna, hogy mit jelent a Lilith - Jupiter együttállás a VIII. házban, úgy ahogy most tudom, az akkori értékítéletemmel, mindent elkövettem volna, hogy semmiképp ne vegyelek feleségül téged. Még akkor sem, ha úgy érzem, hogy nem tudom nélküled elviselni az életet és akkor sem, ha mégis gyermeket vártál volna tőlem. A jelenlegi értéktudatommal viszont - Ha tudnám, hogy minden “kurválkodási hajlamod” ellenére, te is olyan erősen átéled az egység-érzést, ahogy én és ebben semmiféle kételyed nincs. - akkor mindent megtennék, hogy a feleségem lehess.
    Egy szóval, én most is úgy érzem, hogy a házasságkötéskor nem becsültem alá a felelősségtudatba ágyazott változási, alkalmazkodási és fejlődési képességünket. Amennyiben viszont te, úgy érzed, hogy Te alábecsülted a saját felelősség-képességedet, bármennyire is fájna nekem, ezen én már nem segíthetek. Te viszont igen. Rajtad múlik tehát, hogy felvállalod-e és elfogadod-e teljes lényeddel a most már az általam tudatosan vállalt és kicserélni nem akart, a te önámításaid és Lilith - zavaraid számára viszont nyugtalanító módon éber, mindig kauzálisan szimatoló, leleplező természetemet?

     Porson, 2000 május 10.                                   Kitartó szeretettel: Ádámod.”

    A nyitottság szellemiségének megfelelően, a Porsoni hallgatóim előtt nem rejtettem a tényt, hogy feleségemmel rosszul jártunk és annál nagyobb volt az örömöm, amikor néhány hét múlva, biztató “sikersztoriként” azt is elmondhattam, hogy a tanácsaimat megfogadó Júlia mentális pálfordulásának és szeretet - meditációknak köszönhetően, csodálatos módon a méhlepény majdnem teljes mértékben visszaaraszolt az eredeti pozíciójába és ott megállapodott. Ez kizárta a szülőcsatornát elzáró köldökzsinór előreesését, ami miatt ilyenkor az anyákon császármetszést hajtanak végre, és ami miatt viszont - mármint a nem természetes úton történő születés miatt - az így világra-operált gyermekek közül egyesek látási és hallási zavarokkal küzdenek. A Hold által megtestesített teremtői- anyai őserővel való kapcsolatunk helyreállításának következtében a horoszkóprendeléseim is kezdtek felszaporodni annyira, hogy egészen finoman egy, a családom számára kellő életteret és pihenési lehetőséget nyújtó lakás - bérlési lehetőségére kezdtem gondolni, de erről nem lehetett semmiféle konkrét elképzelésem, mivel a Porsoni lakás- és albérleti árak számomra felérhetetleneknek számítottak és így, mindössze egy égi csodában reménykedhettem. És akkor, mintha csoda történt volna: nem csak a Porsoni Művelődési házban tarthattam előadásokat, hanem meghívtak más, kevésbé közismert intézmények, baráti körök érdeklődő hallgatóságához is. Az egyik ilyen előadás után megkérdeztem, hogy még van-e kérdésük, beszéljek-e még valamiről. Egy Johanna nevű idősebb hölgyvendég, nagy meglepetésemre azt válaszolta, mindegy, hogy miről beszélek, mert ő elhallgatna engem akár két napig is. E hölgy egy egészség-regeneráló központban indított, az egészséges és a zavaros gyermekfoganási, valamint a negatív családi programokról szóló rövidebb előadássorozaton belüli előadásaimra is eljött és egyszer csak azzal állt elé, hogy megkérdezte az összes Erdélyi barátját, hogy mi szükséges az áttelepüléshez? Ezektől megtudta, amit én is tudtam: szavatolt jövedelmet biztosító munkahely és stabil lakás. Ennek felét fel tudja ajánlani, mert van egy lakható családi háza Porsontól hatvan kilométerre, Táltoslakon, amit csak évek múlva szándékozik eladni, amikor a fia haza jön Argentinából és Magyarország bekerül az Európai Unióba. Mivel akkoriban még nem szabadultam meg az összes misztikus koncepciótól, amit a Metában az asztrológia mellett sajnos felszedtem, arra gondoltam, hogy nem véletlenül kellett Porsonra kerülnöm és én ezt pozitív jelnek véltem arra vonatkozóan, hogy a belső, spirituális utam kezd egybe kapcsolódni a külső életutammal. A későbbi fejlemények tükrében viszont, amelyek az Eduának a tökéletesen túli, csodálatos születéséhez, de ugyanakkor a váratlan halálához is vezettek, úgy látom ezt, hogy mindössze a bennünk és általunk működő spirituális programok kifejeződés volt mindaz, amit más ember a sors szeszélyének nevez.
     A Táltoslaki ház lakhatónak bizonyult annak ellenére, hogy a rengeteg pók, pókháló és por mellett, telve volt nem csak a Johanna elhunyt szüleinek ódon bútoraival és ruháival, hanem ráadásnak a Johanna által évek óta használaton kívül helyezett, két házasság alatt összegyűjtött ruhákkal, ágyneművel és más háztartási kellékekkel. Ezeket viszont ki lehetett hordani a ház mellett álló hatalmas nyári konyhába, a lakást ki lehetett takarítani és egy kis erőfeszítéssel lakhatóvá tenni. Porsonra, ha átszállással is, de viszonylag hamar el lehet jutni mind vasúttal, mind autóbusszal. Johanna biztosított afelől is, hogy amennyiben igényelném, a telefont viszonylag hamar be tudja szereltetni, mert vezető beosztásban dolgozó közeli ismerőse van a Magyar Távközlési Vállalatnál. Egy napsütéses vasárnap néztük meg a házat, amely egy valamikor gazdasági tevékenységhez szolgáló hatalmas udvar elején állt és amihez hozzá tartozott egy omladozó jobbágy kunyhó is, aminek a kéményén egy gólyafészek állt élő gólyákkal. Persze, hogy azonnal megkapott, a gyümölcsfákkal teletűzdelt napos udvar, a gólyák jelenléte és a falusi csend. Néhány bútort elmozdítottam a helyéről, az ablakokat - ajtókat kipróbáltam és úgy találtam, hogy a ház nem igényel sok helyreigazítási munkát és már csak az volt a kérdés számomra, hogy vajon Júliának fog-e tetszeni? Az ódon ház tetején szállásoló, nyüzsgő gólya családot mindenesetre jó előjelnek véltem.
    Nem mondtam azonnal igent és nem rohantam azonnal Lauráért, hanem az utóbbi években kialakult szokásomhoz híven, a beköltözésre vonatkozó egyértelmű válaszommal “kivártam”. Más, pozitív jelekre várva, utána érdeklődtem annak is, hogy miként lehet Magyarországon egy olyan vállalkozói engedélyt kiváltani mind amilyennel otthon rendelkeztem, annak érdekében, hogy az egy éves, vagy fél éves huzamos Magyarországi tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges, “külföldi munkavállalói” engedélyt megkapjam. Ez jóval bonyolultabbnak és elérhetetlenebbnek bizonyult még annál is, amit a külföldi polgárok ügyeit rendező rendőrhivatal jóindulatú fiatal tisztjei helyeztek számomra kilátásba. Ők hozták az értésemre, hogy számukra nem elegendőek a lakhatásról és jövedelmező munkakörről szóló hivatalos okmányok, ezen felül még szükségem lesz egy olyan bizonylatot is letenni, miszerint valamely magyarországi banknál, felnőttenként négyszáz ezer, összesen tehát nyolcszáz ezer forintnak megfelelő pénzösszeg van a nevünkön. Amikor ezt meghallottam, még csak el sem keseredtem, hanem egyszerűen közöltem, hogy ilyet én képtelen vagyok összehozni, eleve lemondok a tartózkodási engedély kiváltásáról.
     Az Edua halála tükrében, hajmeresztőnek tűnik számomra, hogy látván a lemondási, illetve a visszatáncolási szándékomat, maguk a Porsoni idegenrendészek kezdtek bíztatni, hogy fogjak belé a tartózkodási engedélyhez szükséges papirok megszerzésébe. Azzal kezdtek bíztani, hogy a folyamat nem is olyan nehéz mind amilyennek tűnik, mindezt előttem már nagyon sokan végigcsinálták, a pénzt kölcsön lehet kérni külföldi ismerősöktől, akik számára a nyolcszáz ezer forintnak megfelelő összeg nem jelent olyan sokat, mind ahogy azt én, a szegénységben élő román állampolgárként első hallásra vélem. Én talán még így is felhagytam volna az egésszel, de ez a rendőrségi beszélgetés már a Júlia jelenlétében zajlott, akiért időközben haza utaztam, mivel Johanna arra bíztatott, hogy mindaddig, amíg a hivatalos eljárást elindítom és a Táltoslaki házat lakhatóvá nem teszem, Laurával lakhatunk az ő Porsoni lakásában, ahol ő felszabadít egy szobát a mi számunkra.
   Júliának tetszett a Magyarországra való kiköltözés ötlete, mert ő még annál is zavaróbbnak találta a családjának, de főként az édesanyjának az ő várandós állapotú tudattalanjára gyakorolt hatásait, mint amennyire én azt korábban gondoltam. És a Táltoslaki három hónapos idillikus csend és nyugalom is, mintha arra kellett volna, hogy a délutáni és az esti beszélgetések alkalmával, Oroszláni szenvedéllyel végzett Skorpiói kutatások által együtt felgöngyölítsük és kihalásszuk a Júlia tudattalan érés- és képzeletvilágából, mindazt a szorongást és félelmet okozó, erkölcsi és tudományosnak gondolt, de mindössze materiális képzetet, amit a nevelői, nem csak a gyermekkora és a kamaszkora folyamán, de még az utóbbi hónapokban is elültettek a lelkébe. Ilyen például az a tévképzet, amit az apja ültetett el időközben benne, ti., hogy csak annak az embernek lehet pénze és lehet jó dolga, aki “becsületes”, kétkezi munkával, vagy szokványos polgári foglalkozással keresi meg a mindennapi kenyerét és ezért az, hogy mi asztrológusokként akarunk megélni, hosszú távon nem vezethet jó eredményhez. Az anyja a házasságba beugratott és a gyermeket példás édesapaként nevelő férjétől elvált, mivel a közös barátjukba  szerelmes lett. A nagyszülők, Júliának erre a kamaszkori válság-tapasztalatára építve, elültették benne azt a gondolatot, hogy ő csak addig lehet biztonságban, amíg ők a háttérből támogatják és neki gondját viselik. Erre azért volt szükségük, hogy Laurát mindenkori szófogadásra bírják és így megszabadítsák az erkölcsi kárhozattól és az anyagi szerencsétlenségtől, ami szerintük akkor érhette volna, ha az édesanyja nyomdokaiba lépne. De ugyanilyen erkölcsi életbölcsességgel látta el az édesanyja is, aki minden áron ki akarta nyitni a várandós lánya szemét az általa valóságnak hitt férfi-látomásra, és rá akarta lányát vezetni a férfiak megbízhatatlan és csapodár természetére, miközben én Porsonon a családom számára igyekeztem egy új, anyagilag megbízhatóbb, önárulás-mentes életlehetőséget felderíteni és megvalósítani. Azzal tömte a Júlia képzeletét, hogy a férfiak nehéz helyzetekben mindig magára hagyják az élettársukat.
    Mindez persze csak a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy még milyen fölösleges lelki és szellemi görcsöket okozó, jó szándékból és jóindulatból elültetett képzetek kerültek a felszínre a Júlia tudattalanjából a Táltoslaki forró délutánok és éjszakába nyúló esték folyamán. Akkor, és az Edua születése után is úgy gondoltuk, hogy az így kibányászott, jól megvizsgált és a pozitív ellenpéldák, a metafizikai értelmezések segítségével semlegesített és feloldott tudati görcsöknek, a Júlia mély és pihentető álmainak és meditációinak, az udvaron termő gyümölcsöknek köszönhető vitamin-kúrának és persze, a mély és zavartalan szeretkezéseinknek volt köszönhető az, hogy Edua minden klasszikus tágulási folyamatot mellőzve, lélegzetelállító módon, úgymond pillanatok alatt megszületett. És ezt annak ellenére, hogy az otthoni orvosok is összezavarták Laurát a magzat fogamzási időpontja tudományos meghatározásával és mindaddig, amíg én észbe nem kaptam, hogy Júliának utoljára a szilvesztert követő időszakban volt egy kisebb, és azt megelőzően egy bővebb menstruációja, feszültségbe kerültünk, mert arra gyanakodtunk, hogy a túlhordás veszélye forog fenn. Miután sikerült vissza emlékeznem, hogy a dokik rosszul számoltak, újabb nyugodt, szülés-váró, nyárutói időszak következett.

 
< Előző   Következő >