shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
Az anyagi hátráltatások és nehézségek rejtett okairól és asztrológiai feloldásáról PDF Nyomtatás E-mail
Az anyagi hátráltatások és nehézségek rejtett okairól és asztrológiai feloldásáról.


Metafizikai közhely, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - mint a legfinomabb és legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól érzékelhető kauzális – metafizikai fejlődési szükségszerűség elemi logikája alapján lett intelligenssé és ennek érdekében, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy ennek az egyetemes szükségszerűségnek az  alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyi tudatában az egyetemes léttudat (Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus erejű) személyi képzelettel is rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése szerint élne (Tehát, ha ahelyett, hogy hagyná magát a kapzsisága és más alacsony rendű késztetései, ambíciói és félelmei, által vezettetni, ha az általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint gondolkozna, cselekedne és képzelegne!) semmiféle megélhetési gondja nem kellene, hogy legyen. A megélhetési gondjai, ha ténylegesen vannak, az mind abból származnak, hogy nem az általános emberi rendeltetésnek és nem is a személyi horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét.
   Mielőtt személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, esetleg steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznánk, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a problémáit szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből.


Azoknak a személyeknek, akiknek a sorsképlete II. földházában bolygó, vagy bolygók, esetleg karmikus pont (Lilith, Sárkányfarok), vagy karmikus pontok találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont is, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok, hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének?
Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így pénzkereseti forma is talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint.
Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár, rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, rossz hivatást – karriert – űz (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja), karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelmek” kerülnek hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális igényei kielégítésére.
A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggelétől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, majdhogynem mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia. A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni.
A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükséges-elégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltó vagyont, mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként.
Mint az egyetemes léttudatnak a természeti magvát a személyi tudatunkban hordó individuumok ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis a belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” vagyis az, hogy ezek a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények léteznek-e, és mennyiben állnak összhangban a spirituális fejlődési vonalunkkal.
A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette.

2) Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Nem csak az öncélú vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi spirituális vibrációs szint, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a saját sors-programjuk azokat, akiknek más és fontosabb fejlődési - életfeladataik lennének, hanem az öncélú munkamánia életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem mindegyiket!), akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni. Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek.
Amennyiben tehát a Szűzben és a VI. házban negatívan fényszögelt bolygók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, egyértelműen a bolygókat tartalmazó konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk, illetve a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat kell valamiképpen feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk. Az illető élet- és létjelenséggel szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és felhagynunk.
Amiként az I. pontban is említettem már, lehetséges még a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók. Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VI. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, rossz élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy kezeléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is.

3) Más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból, ellenállásokból eredő anyagi veszteségek, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelensége.
Ezen téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi tudathoz és egyetemes léttudathoz, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis A és női B típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességét megjelenítő ikonjának a hátterében is felismerhetünk. –
Hogy mi köze ezeknek a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a B- oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! - mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal.
A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak léte is exponenciálisan növekedik, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos anyagi gyarapodáshoz vezet.
Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – sámánjaiknak, - táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit „a kliens igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják a biztonság kedvéért. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni, és az aztán végképp nem jutott volna eszükbe, hogy a kettőt egymással szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldást kizáró elemként kezeljék.
Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”, és csodálkozik, ha 20 év múlva, amikor az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik, és „nincs akiért éljen, dolgozzon, és hajtson” iszonyatosan üresnek és értelmetlennek találja az életét, arról nem is beszélve, hogy milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meg hal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik.
És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (A) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a másodikkal. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével: a mágikus teremtői képzelet törvényével való harmonikus belső kapcsolatunktól.
Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot is, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk az igazi hit kérdésével, vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába.
B) A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. azok édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korukban, és főként a nehéz korszakukban: a kamasz-korban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét, azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála.” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek a Holdja több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatikat is - nincs ahogy „ne hajtsuk el” a család erőteréből, illetve az életünkből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.).
Nem a jelen témához tartozik, ezért inkább csak a helyzet nyomatékos illusztrációjaként említem meg, hogy ezek miatt, a az emberi lélek mély tudattalan alvilágában keletkező lelki jelenségek, ott zajló folyamatok miatt találkozunk az olyan esetekkel is például, hogy egyes családanyáknak rák-gyanús csomó keletkezik a mellében, vagy a méhében, annak ellenére is, hogy három, vagy négy gyermeket is szült akár.
Ezek után, talán azt is könnyebb megérteni és elképzelni, hogy a saját személyiségünkkel és a mások személyiségével kapcsolatos bármilyen fajta nagyobb aránytalanság (személyi képességeinkkel és öntudatunkkal kapcsolatos bármiféle negatív magatartás, vagy ezeknek a mások rovására történő intenzíven és hosszasan véghezvitt gyakorlása), azzal szembeni huzamos és intenzív ellenséges viszonyulás (harag, gyűlölet és neheztelés) is lehet az anyagi áldás elmaradásának, illtetve annak beszűkülésének és elapadásának az igazi, rejtett oka.
A Lét másik (A) tartó-oszlopát képező Szoláris princípiumhoz kapcsolódó személyiség-tudatunk, az asztrológiában mindig a Napjegyünk által jelzett nyers, individuális személyiségünkhöz (annak tisztázott, vagy tisztázatlan: zavaros voltához) és az Ascendensünk által megtestesített, felnőtt, tudatos és életstratégiákban gondolkozni képes emberi tudatunkhoz (annak ugyancsak tisztázott, avagy tisztázatlan voltához, az ide vonatkozó önképhez, saját nyers és felelősen gondolkozó személyiségünkre vonatkozó, pozitív, vagy negatív képzetekhez) kapcsolódik. Persze, a Lilith és a Sárkányfej által megtestesített rejtett és tudattalan személyiségvonásokhoz is kapcsolódik, abban az értelemben, hogy ezek a tudattalan és önkéntelen késztetéseket motiváló, rejtett (és negatív) személyiség-jegyek, mennyire erősek, vagy sem, tehát, hogy mennyire képesek megzavarni – A természeti és emberi, civilizációs közegben cselekvő és gondolkozó, nagyobb szabású életterveket készítő öntudatunkat. Nagyon lesarkítva – És ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy erősen leegyszerűsítve - a dolgokat, azt is mondhatnánk, hogy az anyagi energiák (javak) arányos áramlása az életünkben – sorsunkban, annak is függvénye, hogy mennyire vagyunk tisztában saját magunkkal, egyéni értékeinkkel és nem utolsó sorban azzal, hogy lényegileg mit várunk el önmagunktól és a környezetünktől, illetve, hogy ez az elvárás megfelel-e a kiegyenlítődés, a polaritás és a fejlődés törvényeinek, hogy létezik-e arányosság az un. belvilágunkhoz és a külvilághoz való viszonyrendszerünk között. A rejtett (karmikus) tulajdonságai (sóvárgásai, aránytalanul erős, és önérvényesítő személyi és személyiség-ellenes ambíciói, vagyis az egoizmusa, valamint a félelmei – szorongásai, frusztrációi) által vezérelt, ferde (belső) öntudattal és ennek megfelelő, téves külső elvárásokkal rendelkező személynek ugyanis, okvetlenül csalnia, másokat átvernie, hazudnia, lopnia és hamisítania (sikkasztania, mások vagyonát, illetve a közvagyont látszólagosan törvényesen csapolnia) kell ahhoz, hogy civilizációs és esetleges luxus-elvárásai szerint élhessen, illetve ahhoz, hogy ilyen nívón lássa el a családját. Különben, az úgymond becsületes munkája után kapott jövedelemből egyszerűen képtelen lenne élni. Persze, nem mindenki rendelkezik azokkal a képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek segítségével egy ilyen mentalitást sokáig eredményesen „működtetni” lehet, és az ilyen személyek többsége, ha nem is az egészen szegények, de az inkább a szűkösön élő, külső természet (eladható árú előállításához a természetből fölösen elvont nyers-anyag) és belső természet (egyéni munkaerő) kizsákmányoló-kizsákmányoltak között találhatók. – Azért használom a kizsákmányoló-kizsákmányolt kifejezést, mert, amiként a Bevezetés a misztikába c. tanulmányomban részletesen is kifejtem ezt, A Marx Károlynak a kizsákmányolás jelenségére vonatkozó tétele csak annyiban állja meg a valóság-próbáját, amennyiben nem adunk osztályjelleget neki. Magyarul: a személyi szükségleteitől és egyéni lelki-szellemi struktúrájától (vágyaitól, képességeitől) idegen, öncélú sorozat-termelésben részt vevő ipari, vagy mezőgazdasági munkás is éppen úgy kizsákmányolja a külső természetnek és a saját belső természetének: a képességeinek, mint a munkaadója.
Persze, az is igaz, hogy mindaz, amit itt erősen sarkítottan leírok, nem fedheti minden árnyalatában a teljes valóságot, hiszen nem csak közvetlen árutermelés útján lehet manapság anyagi javakhoz, illetve az anyagi javak megvásárlását lehetővé tevő pénzhez jutni. De most nem az emberiség globális gazdasági problémáit értelmezem metafizikailag, hanem kulcsot akarok adni azok kezébe, akik spirituális igényű életet szeretnének folytatni, de az anyagi javak esetleges szűkössége, vagy fluktuációja miatti megélhetési gondoktól való félelmükben, nem képesek az őket „a sárba, vagyis az önelárulás és a személyi korrupció világába visszahúzó” régi életformáktól megszabadulni.
A kizsákmányolt és kizsákmányoló tudattal rendelkező személyek tehát ugyanazoknak az lételveknek a negatív megtestesítői. Lényegileg azonos princípiumok és lételvek, spirituális léterők és erőterek (Kos – Mars, Oroszlán – Nap, Nyilas- Jupiter) negatív formáit testesítik meg, attól függetlenül, hogy a többséget képező egyik póluson létező személyek számára az élet alig-alig élvezhető, a rengeteg szűkösség, a mindennapi gondok és az állandó egzisztenciális problémák miatt. És ez akkor is igaz (Tehát, hogy azonos léterők és lételvek két ellentétes állapotát testesítik meg.), ha a lényegesen kisebb számban levő másik pólus képviselőinek minthogyha sokkal jobban menne látszólag (És anyagilag tényleg jobban is megy, de a sors-problémáik szempontjából nem!), de nyugodtak lehetünk, hogy az egyes esetekben a kegyetlen cinizmusig is elmenő közömbösség álarca alatt, igencsak nagy feszültségeket kénytelen átélni az akarva-akaratlanul felmerülő erkölcsi problémái, illetve a folytonos lebukási veszélyeztetettségben levés idegőrlő állapota miatt. (A jó mélyre lenyomott, de onnan fel-fel törő és így szűnni nem tudó lelkiismeret-furdalás, illetve az őt leleplezéssel és lebuktatással fenyegető, ellenségektől, ellenséges sorshelyzetektől való szorongás miatt).
A teljes nyomorban élők, és az un. megélhetési tolvajok, betörők és az azoknál valamivel intelligensebb csalók, piti sikkasztók, illetve azok ellentétei: az emitt, amott a különböző nemzetgazdasági ágazatokkal vagy nemzetközi globalizáló gazdasági szisztémákkal, és még a politikával is összefonódó, luxusban élő maffia-vezérek nem esnek a tárgykörünkbe, de tudni kell, hogy ők is, az asztrológiában az Oroszlán és a Nyilas által, illetve e konstellációknak a gyakorlati életterületei: az V. és a IX. házak erőterei által megtestesített személyi öntudat- és egyetemes léttudat kialakulásával kapcsolatos karmikus sors-programoknak a képviselői (megtestesítői), akárcsak a fentebb leírt gazdaság-aktiváló, fenntartó és mozgató közösségi csoportokhoz tarozó személyek. (Az ide vonatkozó tipikus mentalitásokról, különböző sorshelyzetekről és életfeladatokról részletesen lehet tájékozódni a Konstellációkról, a házakról, illetve az anyai ági – örökletes - karmikus programokról szóló tanulmányaimban.)
Mindez viszont, nem jelenti azt, hogy az anyagi javaknak az életükben való arányos létének (áramlásának) az elérése érdekében elégséges megvizsgálni, hogy a születési Napjegyünk által megtestesített és az Ascendensünk által jelzett Konstelláció által megtestesített spirituális motívumokkal (morfogenetikus erőterekkel) rendben van-e minden, illetve, hogy az Oroszlán és a Nyilas által, valamint a nekik megfelelő IV és IX házak által megtestesített spirituális és gyakorlati életkörökkel minden rendben van-e a lelkünkben és a képzeletünkben, hanem a Napjegyünknek megfelelő ház erőterét és peresze, az Ascendens által jelölt I. ház erőterét (az azokban található bolygók és/vagy karmikus pontok által megtestesített őserőket és karmikus hatásokat) is éppen úgy meg kell vizsgálnunk, és az általuk képviselt szellemi erőkkel is éppen úgy kapcsolatba és harmóniába kell kerülnünk mint az (1)-es pontban leírt, „teremtői-gazdasági” horoszkóp-elemek által képviseltekkel. Amennyiben ez nem történik meg, menthetetlenül a kizsákmányolók, vagy a kizsákmányoltak illetve a megélhetési csalók, vagy a szociálisan eltartottak valamely kategóriájának a képviselői maradunk, amely esetben szó sem lehet a derűs, egészséges és boldog életről, és a megváltotti állapot eléréséről amit Jézus a mennyek országába (mennyei királyságba) való bejutásként jellemzett, még amúgy sem.

Amennyiben a lét eme két oszlopához tartozó viszonyok és viszonyulások szempontjából megértettük az anyagiak kérdését, feltétlenül meg kell említenünk és fel kell még térképeznünk, néhány, a keresztény vallás által is gyakran emlegetett un. misztikus elemet is. Ilyen pl. a teremtői azonosságtudathoz kapcsolódó un. első szülötti jog gyakorlási lehetősége (annak a belső erősödésből, vagy önárulásból következő megléte, vagy hiánya). És ilyen a szoláris princípiumhoz való helyes viszonyulást felülíró, illetve azt pozitív vagy negatív hatásaiban lényegesen felerősítő, vagy gyengítő és a legtöbb esetben teljesen semlegesítő helyes, vagy helytelen családanyai magatartásnak a hatásai. És ilyen a helytelen, vagy helyes (Ragadozói, vagy nem ragadozói.) táplálkozásnak a következménye, és ezen „misztikus” (tehát igen finom és majdhogynem követhetetlenül összetett) okoknak és más ide vonatkozó, vagyis az anyagi javak meglétére vagy hiányára (mágikusan) ható okoknak, az igen összetett és együttható problémaköre is.
De ilyenek pl. a spirituális megtisztulást szolgáló (pszichológiai, vagy modern - ezoterikus kifejezéssekkel: a tudattalan legfinomabb rétegeit, vagyis az aura 5, 6 és 7 rétegeinek a megtisztítását szolgáló), mély bűnbánattal társuló vezeklés elmaradása, illetve a személyi tudatunk és a kauzális énünk közötti gyors és pozitív kapcsolatot szolgáló hálaadás elmaradása is.

I. Kezdjük tehát az ismételten a Szoláris princípiumhoz tartozó, első szülötti joggal, amiből a többi motívum is következik. Ez nem más, mint az embernek abból a léthelyzetéből (Hamvas szerint: világhelyzetéből) eredő teremtői (mágikus) képessége, amit a Véda többszörösen és egyértelműen elmond és elmagyaráz, és amire a Bibliában is találunk egyértelmű utalásokat. (Amit viszont a régi zsidó és a mai farizeusi keresztény dogma-értelmezés és júdási mentalitás elutasít, és ami miatt a Sanhedrin – a zsidó főpapok gyülekezete – kimondta két ezer évvel korábban Jézusra a halál-ítéletét.) Ez pedig nem más, mint az, hogy minden egyes ép elméjű(!) felnőtt személynek, amíg csak él és vallásától és bőrszíntől, vagy születési helytől való különbözésétől függetlenül, létezik egy igen finom-azonossága, nem csak a teremtővel (Istennel), hanem a teremtő-állapoton túli ősléttel és ősforrással: az abszolútummal. (Persze, ugyanúgy létezik az abszolútumot megzavaró, azt, az abszolút biztonság- és nyugalom-állapotából kimozdító és összezavaró Lilith nevű, köztes negatív erővel is, de most éppen azt vizsgáljuk és azt próbáljuk be bizonyítani, hogy elsősorban nem ez a negatív kauzális kapcsolat jellemző ránk, nem általa vagyunk elsősorban vezérelve. Egészen pontosan: hogy a Lilith nem képes bennünk elnyomni az abszolút-kapcsolatunkat és a teremtői lépességeinket, csak akkor, ha valamilyen, az embertársaink, vagy önmagunk ellen elkövetett vétek miatt, ez a kapcsolat elgyengül és végül használhatatlanná válik.) Ezt az abszolút léttudattal való azonosságot, a Sinai hegyen történt megvilágosodását követően, Mózes úgy fogalmazta meg, hogy az Úr (A legfőbb törvény!) megjelent előtte égő csipkebokor formájában és eként megnevezte önmagát: VAGYOK AZ ÉN VAGYOK. Vagyis: Mózes abszolút tudata az egyetemes léttudattal azonos. Máshol azt mondja, hogy az Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Vagyis: az ember, mint egyedüli lény, akiben a teremtői képességek (A mágikus imagináció) jelen vannak és „működnek”, az Istenhez hasonlatos.
Jézus már több megjelölést (Definíciót) is ad erre a lét-tényre:
„Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” És: „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.” Annak érdekében, hogy a farizeusi gondolkozáshoz szokott embertársai és főként a főpapok ne botránkozzanak meg ettől, a számukra akkor még „meredeknek” számító tanítástól, vagyis ennek, az akkori zsidók számára rejtélyes titokként kezelt abszolút ténynek a felfedésétől - Ami pl. az indiai metafizikában való jártasok: beavatottak számára akkor is egyértelmű volt - Isten fiának nevezte magát. De nem csak magát, hanem mindenkit, és a tanítványait erre az egyszerű tényre próbálta rávezetni, ráébreszteni. A főpapok viszont ettől a titok-kiszolgáltatástól is begerjedtek, hiába idézte Jézus a Zsoltárokat, ahol ugyancsak meg van írva, hogy mindannyian az Isten (közvetlen!) fiai (és lányai: gyermekei!) vagyunk.
Ebből következik tehát mindaz a misztikus kinyilatkoztatás, amit a vallásos miszticizmus és szentimentális mitológia később elhomályosít és végül, a lényegi (gnosztikus) tartalmaitól megfosztva, üres és ócska, vallásos kellékké és szólammá hatástalanít: „Kérjetek és adatik….” Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek holnap, vagy holnapután …, a (Bennetek levő) ti Atyátok (Páratlan intelligenciátokkal kapcsolódó Isteni-mágikus képzelőerőtök) nem lát-e el mindeneknél jobban titeket?”
Az első szülötti jog tehát a az abszolútummal és a teremtővel való közvetlen kapcsolatunkból, a teremtői azonosság-tudatból következik, vagyis abból, amit a Nagy Constantinus által kanonizáltatott, domgmatizáltatott és szekularizáltatott kereszténység elvett, amitől megfosztotta a híveit, az által, hogy Jézus –képzetét, a szenteket és a papokat az ember és a saját abszolút tudata közé ékelte mint közvetítőt és mint közbenjárót. (Ezért szélhámosság az ázsiai származású Sri Chimoy féle újvallás is, mert az a „spirituális mester” annyit tesz csupán, hogy misztikus kecskebukáival, Jézust kiveszi és saját magát beteszi közvetítőnek a tanítványai és az általa Supreme-nek nevezett abszolút-tudat közé.)
Az első szülötti jogról való lemondás általános mozzanatát a Biblia az Ézsaú és a Jákob közötti versengés mitológiájában örökíti meg. Az első szülötti jog tudata és gyakorlása nélkül, az ember óhatatlanul a Júdási spekuláns logika szerint kénytelen élni és gondolkozni, bármilyen vallású, lenne és pláne, ha ateista. Ez a szükségképpen fellépő ragadozói és Júdási és fausti gondolkozás jellemző ma a szekularizált kereszténység táptalanján létrejött nyugati civilizációban és ez vezet folytonosan a szükségképpen létrejövő politikai és szociális zavargásokhoz is. Ezzel homlokegyenest szemben áll a Krisztusi – első szülötti – öntudatnak megfelelő élet-logika, amely a kauzalitástól idegen, külső elvárásoktól és külső ellenség-képzetéről lemondva, derűs nyugalomban felvállalja az egyéni és az általános életfeladatokat és így folyatja az életet. Ezt az állapotot jelenti egyébként a Krisztus másodok eljövetele is, és semmiképpen nem a Názáreti Jézus reinkarnációját. Jézus tehát ezt, az elsőszülötti tudatukat szerette volna visszaadni az embereknek (Amit az Ézsau és a Júdás által megtestesített, spekuláló emberiség eladott egy tál lencséért.) és, amiként azt Hamvas Béla a Bizánc című esszéjében és Kereszténységről szóló tanulmányaiban részletesen leírta, az újfarizeusok, az egyház intézményesítését célzó bizánci és római teológusok, éppen ezt lopták ki az eredeti tanításokból.

II. Az elsőszülötti jogról szóló felismerésemet, vagyis annak a mély metafizikai értelmét, a Medárda lányunk születése után néhány nappal, a gyermek születése helyén: a Csíkszentkirály fölötti Bakó-Nyaka nevű Hargitai dombtetőn mondtam el 1989 július végén, de sajnos akkor nem tudtam mindazt, amit a következő évek keserves család-gazdasági tapasztalataim nyomán kellett kikövetkeztetnem. Nevezetesen azt, hogy a női tudattalan-világ mágikus ereje, a női, és főként a családanyai képzelet mágikus ereje ezerszeresen nagyobb a férfiakénál, vagyis a családapa mágikus képzeleténél. És mindemellett amellett azt, hogy az elsőszülötti jogot a nők kevésbé tudják realizálni mint a férfiak. És azt is csak abban az esetben, ha orvosi segítség nélkül, tehát önálló teremtőkként és nem a szülészorvosok által magatehetetlenné tett, az orvoknak és a szülész asszisztensek által szerencsétlen növényi állapotba süllyesztett, megalázott és fájdalomcsillapítókkal, zsibbasztókkal, altatókkal elkábított, vagy kikapcsolt tudattal szülik meg a gyermekeiket. Ez az, egyelőre világ szinten is, többnyire negatívan működő mágikus hatású, és inkább női (családanyai) jellegű képzelet viszont egyértelműen azt jelenti, hogy egy családon belül, a nők – az anyák – tudatos, vagy tudattalan, de negatív képzeletvilága, teljesen felülírja és semlegesíti a férfi (családapa) azon spirituális törekvéseit, hogy tisztességesen legyen képes eltartani a családját, úgy, hogy közben ne kelljen részt vennie sem a személyi struktúrájuktól idegen munkát végző kizsákmányolt-kizsákmányolók örömtelen és megváltás-ellenes tevékenységében, sem az előbbieket munkáltató, vezető, mozgató, aktiváló, motiváló, szórakoztató (a termelő – zsákmányoló kizsákmányoltak figyelmét és isteni öntudatát szétszóró, annak létrejöttét akadályozó) kizsákmányolók és politikusok tevékenységében.
Jóval az Enikő lányunk halála után, az Etelka születését követő időszakban, amikor már az addig (3,5 éves koráig!) makkegészségesen fejlődő Medárda lányunk kezdett néha-néha erősen magas lázzal járó hűléseket „felszedni”, figyeltem fel arra a jelenségre, hogy amikor – később derült ki, hogy mindig az olyankor körülötte inkább legyeskedő édesanyja befolyására - a feleségem szegénység-okozó tényezőkként gondolt a gyermekekre huzamosabb ideig, azok meg betegedtek (meghűltek) istenesen, azt követően a feleségem is meghűlt, majd a lábadozás idejében és néha azt követően is, rendszeresen beköszöntött hozzánk a szegénység. Az anyai, családanyai negatív tudattalan képzeletvilághoz köthető betegség-okok leírását és metafizikai indoklását – értelmezését (az egész jelenség kauzális értelmezését) valamint a feleségem befolyásolásával a gyermekeim egészségét károsító (És később, a Medárda és a Turula életét is veszélyeztető!) anyósomnak a szerinte indokolt, mivel a lányának jót-akaró, de végül is, mindig boszorkányosan veszélyessé sikeredő tevékenysége gyökeres meggátlásának a történetét részletesen leírtam a Tisztánlátás c. tanulmányomban, tehát nincs amiért megismételnem magam. Tény az, hogy miután erre a férfiúi hiuságomat másodszorra is a romokba döntő a jelenségre felfigyeltem (Nehezen tudtam elfogadni ugyanis azt, hogy a rengeteg – sokszor estétől reggelig tartó – munkám ellenére, a keresetem annak van alárendelve, hogy a feleségem mennyre támadja vagy nem a családanyai mivoltát, illetve a néha a terhére levő gyermekeket.) majd azt a társaimmal együtt, mind a saját családjainkon belül, mind a hozzánk horoszkóp-értelmezésért forduló személyek sors-történetében megfigyelhettem, tehát a kezdeti gyanúmra és az erősödő feltételezésemre egyértelmű, asztrológusi visszaigazolást is nyertem. El egészen odáig, hogy ki merem jelenteni azt, hogy rengeteg olyan család, ahol a férj, vagy a férj és a feleség is tisztességes egyszerű munkából igyekszik a család anyagi szükségleteit fedezni, mindössze azért szenved anyagi szűkösségben, mert a családanya öntudatlanul és önkéntelenül család- és gyermekellenes képzeleti tevékenységet végez, illetve úgy érzi, hogy neki több munka és fáradozás jut osztályrészül a férjénél, hogy „elszívják” az energiáit a gyermekei, vagy a személyisége el van nyomva a férj által, vagy valami másért orról és neheztel arra, esetleg az egész sorsára és a sorsán keresztül persze, az Istenre. És persze, mindezt nem nyíltan, a férjjel – családapával – veszekedve, pörlekedve teszi, tehát az egész ellenséges mentalitás ott marad elrejtve a tudattalanjában: az anyai teremtőerővel rendelkező képzeletében!
Ilyenkor a férj bármit hetet, nem lesz képes a család számára a mindennapi betevő falatnál és más elemi szükségletek kielégítésére elégséges javaknál többet előteremteni, ha megszakad akkor sem, illetve, ha két műszakos munkavégzés árán mégis sikerül valamit pluszba előteremteni, azt előre nem beszámított, nem látott, körülmények és szükségletek kielégítése miatt (A család valamely tagjának betegsége, baleset, vagy nagy mértékű számlaemelés, stb.) ki kell fizetni. Mindaddig, amíg a családanya meg nem szabadul a fent leírt sötét képzeteitől, semmi remény nem marad a család anyagi helyezte javítására a nagy mértékű csaláson, lopáson, szélhámoskodáson, és kívül. Ilyenkor szoktak egyes családok az adósságok ördögi körébe bekeveredni, hiszen a környezeti pozitív példákat véve alapul, normális lenne, hogy a család anyagi jövedelmei növekedjenek. De amennyiben a családanya folytonos negatív szellemiségben maradva (indokolt, vagy indokolatlan, de mindenképpen értelmetlen duzzogás, pufogás, mosoly-szünet, haragszomrád-játékok és nyílt, vagy rejtett neheztelések, finom mérgelődések), mentális és asztrális blokkokat gyárt és erősít folyton – akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de – elűzi az anyagi javak áramlását: az áldást a háztól. És ilyenkor képzelik azt nagyon sokan, hogy el vannak átkozva és keresik a misztikus magyarázatot a gyanúsan ismétlődő és irracionális jelenségekre. Jó ha asztrológushoz fordulnak ilyenkor, aki ezeket a téves mentalitásokra utaló háttér-információkat a születési képlet alapján pontosan és részletesen kiderítheti és megnevezheti, a bolygók és a karmikus pontok házhelyzete és fényszögei szerint, életterületenként és részenként árnyalhatja, és személyesítheti. Rossz, ha egzotikus gurukhoz, ördöngösökhöz és vajákosokhoz, és gondolatolvasó, vagy „semmiből kitaláló” táltosokhoz és más, misztikus csodabogár-kozmetikus „tisztánlátókhoz” fordul, akik az ártó szellemeket, vagy más személyek átoktevési és más jellegű fekete-mágikus tevékenységét (Vagyis, ha misztikus módon is, de megint csak valamilyen külső ellenséget és nem a személy megigazodása és megváltódása – boldogulása érdekében munkálkodó felettes Énjét. – Lásd az Astrologosra is feltöltött Aranyregényem V. fejezetét.) teszik a jelenségért felelőssé.
III. A harmadik „misztikus” magyarázat arra, hogy az anyagi javak és általában az anyagi energiák miért szóródnak szét a családban, a köztudatban az anyós-viccek által megtestesített „áldatlan állapotok”, amiért persze, nagy hiba lenne egyedül az anyósokat okolni. Hiszen az anyaságra, a megfelelő ünnepnapokon az egykéző anyák „hősies” helytállását és „rendkívüli szeretetét - gondoskodását is egekig magasztaló, az egy szem, vagy két szem gyermeküket gondozó és nevelő anyák ferde-istennői szerepére vonatkozó, buta és szentimentális, és szellemtelen is Istentelen és megváltás-ellenes, irodalmi, politikai és főként média-hazugságok mind -mind a felnőtt gyermekeik mellett „szereptelenné”, tehát fölöslegességi-tudatú személlyé alacsonyodott, szerencsétlen nőket és férfiakat hozza, rossz anyai és rossz apai előny-helyzetbe. Nem csak az anyagiak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem lehet áldásos annak a családnak az élete, ahol a tényleges családanya (A fiatal, vagy középkorú: gyermekeket szülő és azokat közvetlenül gondozó, azok egészségéért és fejlődéséért közvetlenül felelős feleség!) nem áll a család központjában, ha nem ő a család szíve (A férj-családapa mellett, aki a család feje kellene, hogy legyen.), hanem az anyós, vagy a saját édesanyja (bármelyik félnek az édesanyja.), aki esetleg még a fiatal, vagy a középkorú családdal is lakik és, ahelyett, hogy az ő korának és polgári állapotának megfelelő szerepkört töltene be (Pl. 63 éves kora után, kizárólag csak spirituális élet különböző formáit gyakorolná, ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozna.) nem csak, hogy bele merészel szólni – kotyogni – a család dolgaiba, hanem egyenesen vezetni, vezényelni is akarja azt. Arról a szerencsétlen helyzetről nem is beszélve, amikor egyenesen parancsolgat és a felnőtt menyét, vejét, lányát, fiát akarja nevelni mintha az még gyermek lenne.
Ez rendszerint azokkal a férfiakkal és nőkkel történik meg, akiknek a Rákban, vagy a IV. házban több negatív bolygó, illetve, a Sárkányfarok, vagy/és (És pláne ha!) a Lilith található, illetve, akinek ezekkel együtt, vagy ezek nélkül is, erősen támadott a Holdja. De megtörténhet az Oroszlán, vagy a Nyilas karma esetében is, amikor a társadalmi – közösségi irányító – szerepköréből kiesett (Nyugdíjba ment, vagy leváltott) anya, az anyós, az apa, vagy az após más alárendelttel nem rendelkezvén, a felnőtt gyermekén – gyermekein, vagy menyén – menyein (leggyakrabban!), vején fölötti uralkodásban, vejein kísérli meg a hatalom édes ambróziáit szürcsölgetni. Nyilas karakterek (karmák) esetében, az uralkodás édes méze mellett, a saját személyéről alkotott pozitív képének a további élesítése is szerepet játszik általában: „Hogy milyen jó anya – anyós/após vagyok én, mennyi jót vagyok képes tenni még mindig a gyermekemmel – gyermekeimmel, menyemmel stb., és persze: unokáimmal, akikért még az életemet is képes vagyok feláldozni.” Ezek a tipikus „anyósi” élethelyzetek, mindig azt jelzik, hogy az illető házaspár felei, főként a fiatal feleségek, családanyák, vagy jövendő családanyák, képtelenek a saját képzeletükbe az ősanya spirituális képzetével kapcsolatot teremteni és azzal azonosulni. Azt tehát, hogy számukra még mindig az ő édesanyjuk képzete jeleníti meg a tudattalanuk mélyrétegeiben az anya képzetét, akkor is, ha ők akár már két, vagy három gyermeket is szültek a világra. És persze a férfiakkal, fiatal férjekkel – jeleni, vagy jövőbeni családapákkal is így van ez, de a helyzet valamivel bonyolultabb: Egyrészt képtelenek az anya ősképét kivonni a saját édesanyjuk személyéből és áthelyezni a feleségükbe, létező, vagy jövendő gyermekeik édesanyja személyébe, másrészt, a saját felnőtti és az ennek megfelelő családapai szerepkörüket sem képesek felvállalni teljes mértékben. És ahhoz, hogy a saját anyjukat, vagy a feleségük édesanyját illessék az ősanyának megfelelő tisztelettel, még az sem kell, hogy az anyával, vagy az anyóssal egy födél alatt lakjanak. Jól ismertek azok a fonák, helyzetek, amikor a férj nem az élete legfontosabb szereplőjével(!), feleségével: gyermekei anyjával beszéli meg a legfontosabb dolgait, hanem az édesanyjával, sőt, némely esetben az anyósával! Azokról a groteszk esetekről nem is beszélve, amikor még ebédelni és esetleg vacsorázni is az ily módon szereptévesztésbe került anyukához jár vissza, aki természetesen a legnagyobb örömmel hozza meg a drága fiáért ezt az anyai áldozatot (Az igazi áldozat persze az lenne, ha azonnal és maradéktalanul és fellebbezési lehetőség nélkül visszakergetné a feleségéhez és az igazi, a házasságkötés aktusával általa alapított családjához!), főként, ha a drága etetése közben a konkurencia irányába: a menye irányába is elhelyezhet a fia lelkében egy-két negatívan ható aknát. Persze, a fiatal feleségeknek és családanyáknak a férjük elleni panaszát még nagyobb örömmel (Sőt: gyönyörrel) hallgatni kész lányos anyósoknak a jótékony célokkal végrehajtott, de végső eredményeiben mindig családrontó tevékenységéről is rengeteget lehetne írni, de a jelen tanulmánynak egyáltalán nem célja ez. Ámbátor azt sem árt e fejezetnél megjegyezni, sőt, kiemelten felhívni a jelenségre a figyelmet, hogy a megtermékenyülési képtelenségek jó részénél is felmerül ez a lehetőség, mindamellett a néhány biológiai és rengeteg kauzális-spirituális ok mellett, amelyeket egyedül a személyi horoszkópokból lehet kiolvasni teljes pontossággal (és biztonsággal). És persze a legfőbb ok mellett, ti, hogy az illető személy (vagy személyek) karrier-építés, ház-építési, szülői szerepkörre való megérésre való várakozás (Nem tudom, a pszichológusok tanították-e meg erre a nagy szamárságra a mai nőket, de feleségem hallgatott olyan pszichológus nő által tartott előadást, ahol az illető azt állította, hogy a mai nők csak 26 – 28 éves korukban érnek meg az anyai szerepre.) és más szempontok miatti halasztgatás miatt, kifutottak – nem is annyira a biológiai időből, hanem az anyai állapot egészséges átélésének a spirituális határidejéből (21 - 28 év: az érző lélek kialakulási periódusa a Szaturnuszi fejlődési ciklusok szerint. Ez tehát a nők – anyák – számára a gyermekek megszülésének a legalkalmasabb periódusa, nem csak biológiailag tehát, hanem spirituálisan is!) A férfiaknak a komoly családapai szerepkörre való megérésének az alkalmassági periódusa az mindenképpen az értelmi lélek (28 - 35 év) és főként a felelős lélek (35 - 42 év) kialakulása utánra tehető. E miatt, az időperiódusok eltolódása és felborulása miatt is, lehetséges az, hogy az anyósok és apósok a kellettnél fontosabb szerepet kapnak a ma még egyáltalán összeálló modern családokban, amennyiben a fiatal házasok, különböző indokkal és űrüggyel el nem menekülnek egy más földrajzi tájra e szerencsétlen perspektíva kialakulási lehetősége elől.
Ugyancsak más témához kapcsolódik, de mivel azt is tudom, hogy a pénz és az anyagiak kérdésköre ma sokkal több embert izgat, mint amennyit kellene (Életünknek és az egész emberiségnek csak egy negyed részét kellene e témakör, vagyis a gazdasági tevékenységen keresztül elérhető spirituális fejlődési életfeladatok ellátása lefoglalja a horoszkópokból kiolvasható szerepkörök és gyakorlati – spirituális feladatok szerint.), hát ugyancsak itt elmondom sebtében, hogy azért sem csoda, ha a többi égető lelki-szellemi és spirituális probléma mellett, a mai családokban ez a kérdés nincs a helyére téve, mert kb. 100 éve (Amióta a szülőanyákat a humánus szülészorvosok el kezdték megszabadítani az egészséges utódok –szülésének a feltételét jelentő szülési fájdalmaktól), senki, sehol, sem szülő, sem semmiféle intézmény nem nevelte, és nem neveli, nem oktatja, nem készíti (Nem neveli!) a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai gyermekeket a férji és a feleségi, illetve (és ami az előbbiektől elválaszthatatlan!) a családanyai és a családapai életfeladatokkal való megbirkózásra! E feladatoknak a minél helyesebb – egészségesebb betöltésére, elvégzésére. Holott, életünknek a legnagyobb periódusát betöltő, életünk legfontosabb feladat-köréről és legfontosabb spirituális fejlődési lehetőségéről van szó!
A témánknál maradva: a lényeg az, hogy az imént leírt anyós-após szindróma is komoly szerepet játszhat a család anyagi helyzetének az ingadozásában, irracionális beszűkülésében.
V. Az életenergiák és a z anyagi energiák legfontosabb elszívó-okához, okaihoz jutottunk: a szent szellem logikájával ellentétes magtartáshoz: a külső és a belső csalás, a más- és mások csalása és az öncsalás, az önámítás jelenségéhez. Tudom, hogy ez, a látszat-valósággal, vagyis az ember által a biológiai és a pszichikai dimenziókban tapasztaltaknak némileg ellentmond, hiszen azt látjuk hétköznapi gyakorlatban, sőt: a reflektorfényben és a nyilvánosság színpadán működő közéletben és a politikában is, hogy aki csal, vagyis aki tudatosan ámít, törvények ellentmondásosságát és gyengeségét, illetve az embertársai naivitását, vagy jóhiszeműségét kihasználva, azokat átveri, vagy szemtelenül megrövidíti, sőt: egyenesen sikkaszt vagy szemtelenül ellopja a közvagyont (bundázva privatizál), annak lehet luxusban élni, a becsületesnek meg nem. Azt, hogy a pragmatikus morál szempontjából, magát becsületesnek képzelő, a tisztességes munkából megélni, illetve családját fenntartani akaró személynek, aki nem ébredt rá a spirituális valóságra és nem ismeri a saját sorsprogramjából következő „kötelező” személyi magtartásokat, miért kevés a pénze, amikor logikus számítások szerint több kellene, hogy legyen, a korábbiakban letárgyaltuk. És azt is, hogy azok, akik sikkasztottak például, vagy más átverés, vagy „hivatalos csalás” segítségével alapozták meg a mesés gazdagságukat, nem lehetnek boldogok, még akkor sem, ha előre, illetve felfelé menekülnek a társadalom csúcsaira, mint pl. Magyarország miniszterelnöke, ahol nem lehet már őket elkapni és bezárni, mint a náluk kevesebb tehetséggel rendelkező szélhámosokat, mivel mindenütt, minden státuszban működnek az egyetemes törvények. Gyakorló asztrológusi tapasztalatból is mondom, nem csak metafizikai tisztánlátóként, hogy Gyurcsány Ferenc például, most sokkal nyugodtabb – tehát valójában boldogabb – lehetne, ha a tizenvalahány évvel korábban elkövetett közvagyon-csapolásaiért (sikkasztásaiért) börtönben pihenhetne. Sokkal inkább jobb lenne ott neki, mint rettegve élni „szabadon”, amikor az elkövetett gazdasági vétkeire ráadásként, alantas hatalmi ambícióinak a foglyaként, a közutálat légkörében kénytelen a miniszterelnöki szerepét tovább játszani. Nem tudva, hogy mikor lázad fel akkora tömeg ellene, hogy a kormányát megdöntse, hogy mikor buktatja le végképpen valamelyik párt- és bűntársa, vagy a sors kezeként, mikor kapja célkeresztbe egy leszerelt lesipuskás ügynök, vagy éppenséggel egy olyan érdekcsoport által bérelt gyíkos, amely érdekcsoportot eddig ő kiszolgált, de amelynek a rengeteg lelepleződés után, már az útjában áll.
De ne menjünk Gyurcsány Ferencig. Ő, ha nem is egy kivételes (Hiszen nem ő az egyetlen Európában, aki közönséges sikkasztóból, szélhámosból, sőt: banditából államfővé lett!) de mindenképp szélsőséges eset. Jól termelő gyárát visszakapó gyártulajdonosnak a velem egy idős fiával is találkoztam, aki tehát semmiféle jogtalanságot nem követett el annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de mivel kihagyta azokat a tapasztalatait, amelyek szellemileg őt képessé tették volna arra, hogy egy ekkora vagyon kezelése – működetése mellett felelősségteljes családapai szerepkörének is meg tudjon felelni, az ugyancsak úri családból származó bécsi felesége ott úgy hagyta az apjától átvet gyárával együtt, hogy a három közös gyermeküket is magával vitte Ausztriába. Pedig a három gyermeket szülő feleség nagyon szerethette a kapcsolatuk elején (Mielőtt a férfi gyártulajdonossá vált volna!), ha képes volt érte Bécset ott hagyni és nem csak magyarul, hanem románul is megtanulni! És: pedig – ismervén mindkettőjük horoszkópját - én idejében figyelmeztettem a férjet arra, hogy szánjon több időt a feleségére és a családjára, ha ezt a perspektívát el akarja kerülni. És még sorolhatnám a példákat: Öt ügyvédbojtárral dolgozó menő, de elvált ügyvédnő, akinek az egy szem kamasz fia egy életre a tolószékéhez lett kötve, vagy az előbbi gyártulajdonosnál is gazdagabb gyárigazgató, akinek a nagyobb lánya visszahozhatatlan narkós, a három főiskolai és egyetemi diplomával, angol szuper-vőlegénnyel és repülő-pilótai állással rendelkező kisebbik lánya hirtelenül menthetetlen-agydaganatos lett. – Az igazságnak háttal ülő plátói barlang-fényben mozgó (élő) „pragmatikusok” világában mindössze anyagiak, vagyis látszólagosak boldogsági – nyomorúsági különbségek. Lényegi és igazi különbség csak és csakis az álomkóros barlanglakók (Civilizáció – építők) és a ténylegesen éberek között létezik.
Most csak azt kell még megértenünk, hogy azok a személyek, akik
nem előre megfontolt szándékkal és következetes tudatossággal csalnak és ámítanak, hanem csak megszokásból, vagy azért mert „a vérük hajtja” (Vagyis a Lilithjük által jelzett valamely gyengeségük „a vétek édes élvezetének” a sóvárgási állapotában tartja.), vagy azért, mert az egyetlen valamikor elkövetett nagyobb csalásukat, folyamatos újabb és újabb apró hazudozásokkal kell eltakarniuk, titokban tartaniuk, holott ezt az állapotot egyáltalán nem szeretik, sőt, esetleg egyenesen utálják, miért könyvelhetnek el nagyobb anyagi veszteségeket, mint amennyit megengedhető lenne a bevételek arányában? És itt nem csak a családtagoknak és a házastársaknak az egymással szemben elkövetett kegyes hazugságokkal való átveréséről és nem csak a szerelmi-szexuális csalásokról, van szó, hanem általában a szellemi korrupciónak, és általában a hétköznapi korrupt magatartásnak (Az apró bocsánatos bűnöknek) a család anyagi jólétére, vagy az anyagiak vészes fluktuációjára való hatásáról és visszahatásáról.
Az Elta-egyetemen, ahol gyakorlati metafizikát és asztrológiát tanultam, az volt az egyik főmondat, hogy a korrupció nem a közéletben kezdődik, hanem otthon, vagyis a hálószobában és a konyhában. A közéletben és a politikában mindössze nyilvánosságra kerül, az amit egy ország lakossága otthon a hálószobákban és a konyhában elkövet. Azt, hogy mi minden tartozik ide, nem szándékozom leírni, mivel duplájára növesztené a tanulmány anyagát. A témát, a korrupció és a csalás kauzális gyökereit is feltérképezve, részletesen kidolgoztam a Bevezetés a Misztikába című tanulmány VII. fejezetében. Tény az, hogy az a személy, aki minimum az élete legfontosabb személyével: az élettársával (férjével, feleségével, gyermekei apjával, vagy anyjával) sem képes (Nem tud!) teljesen őszintén kommunikálni és akik nem képesek egymás legfontosabb problémáit: a közös életük – a család élete – legfontosabb problémáit, a személyi nehézségektől és félelmektől a kauzális gyökerekig visszahatóan megtárgyalni, vagyis az, aki okkal, vagy ok nélkül, bármit is huzamosan elhallgat - elrejt, vagy személyileg rejtőzködik az élettársa elől (Akár önféltésből, akár kényelemféltésből, akár kegyes hazugságból.), az ne csodálkozzon azon, ha az anyagi és a betegségi problémái nem szűnnek meg.
Mivel a jelen tanulmánnyal egyáltalán nem szándékoztam világgazdasági forradalmat indítani, hanem mindössze azok számára készítettem, akik spirituális igényeiknek megfelelő minőségi életet szeretnének folytatni, de úgy vélik, hogy ennek a megvalósításában az anyagi javaik szűkössége (pénz-kereseti lehetőségük) meg akadályozza őket, a kép teljessége és a munkálkodás eredményessége érdekében, én sem rejthetem véka alá azt a jelenséget, amit engem szerencsésen megelőzve, a nálam őszintébb és kevésbé szemérmeskedő társaim már kifejtettek. Ti., hogy miközben a különféle jósoknál és különféle tradicionális, vagy modern ördöngösnél hagyott hatalmas összegek mellett, az értéktelenségek és értelmetlenségek panoptikumára képesek költeni a pénzüket sokan azok közül, akik szeretnének a miénkhez hasonlatos egészséget (Jelentős gyermekkori és fiatalkori, és a megvilágosító-beavatásom előtti érett-koromból származó, elmúlt betegségeimmel, kilenc hónappal ezelőtt szedtem utoljára gyógyszert– persze, potyára! -, amikor az orvos megpróbálta mesterséges úton elhajtani a 9 mm-es vesekövemet, amit végül csak nekem kellett meditáció segítségével „elintéznem”.) és tényleges (nem színpadi!) harmóniát elérni, az életük megmentésére – az egész sorsuk rendbetételére! - alkalmas munkánkra sajnálják kiadni a pénzt, vagy ha végül, nehezen ki is adják, akkor sokallják azt! Autólámpára, autógumira, a húszadik új ruhára és a tízedik új cipőre, házi szemfesték- és kozmetika-felszerelésre futja, konyharobotra, mosogatógépre, más, házimunka könnyítő gépre, a szuper-számítógépnek a kapacitását az egekig emelő pót-alkatrészre futja, gyógyfürdőre, kozmetikusra és fodrászatra, lombik-bébi program-pályázatra, házasságközvetítő - honoráriumra, 40-ik, 50-ik születésnapi bulira, üdülőtelepi, vagy misztikus terápiára futja, görögországi nyaralásra, vidéki karácsonyra, északi szilveszterre futja, horoszkópra is futná ugyan, de az várhat még. Előbb szerezzem meg azt a jó munkahelyet (Amit lehet, hogy nem is kell megszerezni.), előbb fejezzem be a lakásfelújítást (Amit lehet, hogy hiába újít fel, mert úgy is, az öreg anyjával, öreg apjával, testvérével, vagy a nagynénjével, de úgy is sterilen magára marad továbbra is benne.), előbb szerezzem meg azt a nőt, azt a férfit, azt az autót, a kutyát, a macskát, lovat, lakást, házat, az orvost, aminek a segítségével mégis megnyerhetem az életemet és aztán majd meglátjuk a horoszkópot is. Hiszen, mi lehet abban, ami hasznosabb számomra, mint hogy az autóm gyengébb lámpáit, tavalyelőtti kerekeit kicserélem? És mitől olyan drága az a nyavalyás horoszkóp? Még, ha legalább a fele igaz lenne…, de több mint fele hazugság. Nem szégyelli magát az asztrológus? Összehord egy csomó mindent, aminek jó, ha legalább a fele igaz …, na, jó, nem mondom, lehet benne valami lényeg…, mármint abban a részében, ami igaz, de hát ennyi pénzért? Hiszen ez kész rablás!
És most nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy úgy is megérdemeljük a pénzt, hogy ha nem mással, akkor az asztrológiai motívumoknak az éveken át tartó, tételenként történő megírásával az analitikus horoszkóp esetében, vagy egyedül a sebészi munkához hasonlítható, ezer információ közül szelektáló – szintetizáló, több órás koncentrált figyelemmel szintetikus értelmezés esetében. Nem akarok panaszkodni senkinek, hogy nem lehet velem a feleségemnek beszélni, és a kislányaim hiába szólnak hozzám evéskor, amikor ebéd, vagy vacsora-szünetet tartok horoszkópértelmezés közben, vagy akár akkor is, ha éppen befejeztem az értelmezést, mert az agyam nem tudja abba hagyni, és önkéntelenül, tovább folytatom a következő rész értelmezését, vagy újra fogalmazom automatikusan, és persze, fölöslegesen magamban az apró részleteket. Sőt: van amikor eszembe jut, hogy el maradt valami lényeges és hagyva csapot-papot (ebédet, feleséget és gyermeket) és folytatom az írott, vagy mondott értelmezést azért, hogy nehogy az evés közben kigondoltakat elfelejtsem.
És arról sem akarok senkit meggyőzni, amit az egyik Magyarországi ügyfelem úgy fogalmazott meg, hogy amit teszek az emberekkel, az anyagiakban voltaképpen megfizethetetlen, hiszen mit ér akár egy szuper-autó is, például amellett, hogy házasságokat hozok helyre, szétomló félben levő családokat kapcsolok egybe, megmentve a gyermekek számára az édesapát és az édesanyát is, az egymásra unt élettársakat rávezetem, hogy folytatható és nagyon jó lehet még a párjukkal szexuális élet, egyeseket a gyógyszervásárlástól szabadítok meg egy életre, másokat a depressziótól, vagy az öngyilkosságtól és így tovább.
És még csak azt sem kívánom bizonygatni, hogy amennyiben érdemtelen munkáért kérnénk el az ugyancsak asztrológus feleségemmel, érdemtelenül sok pénzt, ha szuper-autónk nem is kellene legyen, de minimum egy négy szobás lakásunk, ahol mégis csak levegősebben élhetnénk a növekvő négy gyermekkel.
Most csak arról az asztrológusi munka-értékével szemben érzett misztikus komplexusról akarok írni, amin, akkor amikor a saját horoszkópomat kértem, én is keresztülmentem. Jól lehet, hogy mára valahol a halál kapujában álltam magatehetetlenül, és ugyanakkor valahol sejtettem, hogy ha van valami még, ami megmenthet, akkor már egyedül ez, az egyedül a számomra szóló isteni információ lehet az, ami megmenthet, mégis féltem a városunkba heti rendszerességgel előadásokat tartani érkező bukaresti metafizika-oktatóktól horoszkópot megrendelni. Az egyik ostoba képzetem az volt, ami a Jézus kereszthalála óta kísérti a vallásos lelkeket: ha akkora misztikus tudással rendelkezett, miért nem mentette meg magát. Amennyiben tehát, a metafizikus- asztrológus is rendelkezik egy olyan fajta tudással, miért nem szerez pénzt, vagy energiát az ő misztikus forrásaiból, miért nem tartatja el magát a kozmikus energiákkal, miért kell neki az én pénzem? (Mellékesen: ők, akárcsak én a családommal a jelenben, nem szívtak olyan különbejáratu misztikus energiákat az Úristentől, ami lehetővé tette volna számukra, hogy nekünk ingyen készítgessenek horoszkópokat, ahogyan ma egyesek elvárnák tőlünk is, hanem a számomra akkor elképzelhetetlen és felfoghatatlan és később is nehezen átvett, természetes táplálkozási móddal kapcsolódó életvitelük tette lehetővé, akárcsak számunkra most azt, hogy mások számára felfoghatatlanul kevés jövedelemmel is egészségesebben és boldogabban éljenek – éljünk, mint a pragmatikus logikájuk által vezérelt emberiség.) Magyarul: az akkor számomra természetesnek tudott, tehát megbocsátható tudatlanságom és tájékozatlanságom következtében, „normálisan” fösvénykedtem a rovásukra – jótevőimnek és életem megmentőinek a rovására.
     Másrészt homályosan attól féltem, hogy amennyiben becsapnának, ezáltal magukat is becsapnák és akkor nekem szertefoszlana az élet értelmébe vetett utolsó reményem is, ami akkor csillant fel újra, amikor velük találkoztam. Nem azért féltem tehát, hogy egy esetleg értéktelen munkát készítenek a pénzemért, hanem azért, hogy amennyiben engem átvernek, saját magukkal szemben is bűnt követnek el, mivel értéktelen, vagy hamis információt adnak valakinek, aki ott áll az élet és a halál vonalán. Hogy honnan szedhettem ezeket a misztikus félelmeimet és fenntartásaimat, máig nem értem. De ez, a máig megválaszolhatatlanságában még inkább nevetséges szellemi irracionalizmusom fölötti pislogásom is eltörpül ama szégyenem mellett, hogy 1991 őszén féltem és haboztam kiadni 3000 lejt (Ma kb. 50 euronak megfelelő összeg) egy olyan munkáért, aminek köszönhetően tovább folytathattam az életemet és aminek köszönhetően ma az vagyok, aki vagyok: négy gyönyörű egészséges kislányból (És Medárda maholnap, már nem is kislény!) és az értelmes anyukájukból álló családom férfi tagja, aki mellékesen még négy könyvet kiadott és karate mesterré is lett azóta.
     Hát minden, az akkori énemhez hasonlóan, a személyi horoszkópok anyagi értéke fölötti erkölcsi aggályaik és az asztrológusok tisztességével kapcsolatos kételyeik miatt az öntudatukkal küszködő, ezen aggályok miatt az asztrológusnak munkájáért pénzt adni kínosnak érző személyt szeretnék megnyugtatni, nem afelől, hogy az aggályai teljesen feleslegesek és oly nevetségesek, mint az enyémek voltak annak idején. Hanem afelől, hogy mi, kauzális asztrológusok vagyunk az utolsók és az egyedüliek, az életben, akikkel szemben – Akiknek a munkájával szemben! – érdemes: jó, és egészséges lehet az (hosszú távon kifizetődő lehet), ha ilyen jellegű aggályokat táplálnak sokáig magukban. Ezek az aggályok ugyanis, az egész egyetemes létezés (A teremtés!) spirituális részével, a kauzális teremtői őserőkkel és egyetemes törvényekkel szembeni – És főként a mágia, a kiegyenlítődés (az energia és az információ-csere) és a fejlődés, valamint a nyitottság és a szeretet törvényével szembeni! -, belső ellenérzéseiknek a külső megjelenési formái. Olyan negatív karmikus meghatározódásokból eredő ellen-érzések ezek, amely ellenérzésektől ajánlatos leghamarabb meg szabadulniuk, éppen annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagi és a más energiák szabad áramlását a sorsukban és az életükben.

 

Kedves Olvasó!

    

    Ha valaki kiemelt példa arra, hogy az általános emberi, vallamint horoszkópjából kiolvasható személyes karma-meghaladási életfeladatainak az elhárítása miatt, hogyan lehet gazdasági nyomorba jutni, az éppen az az 5O éves, gyermektelen és persze, notórius munkakerülő férfi, aki Skorpiói gonoszságában és Szaturnuszi felelőtlenségében, fel esküdött arra, hogy engem, illetve a négy gyermekes családomat, internetes hiteltelenítés útján gazdasági csődbe fog juttatni.  

    Amennyiben ezt az írásomat olvasod, talán arról is van tudomásod, hogy író-asztrológusi életművemnek az egyik legfontosabb része a nagy lélegzetű, az élet alapjainál álló és a sorsunk alakulását közvetlenül is befolyásoló Egyetemes Törvényekről szóló tanulmányom. E tanulmányban szereplő harmadik törvény, a kiegyenlítődés törvénye, személyünkre és életünkre vonatkozón, arról is szól többek között, hogy e törvény alapján semminek, még az ilyen fontos olvasmányoknak sem vehetjük tulajdonképpen a hasznát (tehát a boldogulásunk és az egészségünk: a megváltódásunk szempontjából), amennyiben nem adtunk mi is valamit cserében, az információért, illetve nem járultunk hozza gyakorlatilag is másoknak az információhoz való jutásért és a személyi vonatkozású lényegi információhoz való hozzá jutásunk után, nem hoztunk semmilyen személyes áldozatot. Látod, én áldozatot hozok azzal, hogy ingyenesen közzé tettem ezeket a sokak számára életbevágón fontos információkat amiket, hozzád hasonlón, nagyon sokan hasznosíthatnának, amennyiben pl. meg rendelnék a személyi horoszkópjukat és ez által a gyakorlatban hasznossá tehetnék amit itt meg tudtak elméletben, de egy sötét lelkű és nem kevésbé sötét múlttal és jelennel rendelkező erdélyi személy, aki magát „anarchista prófétaként” (vagyis hamis prófétaként) határozza meg: az agykáros felesége falú széli viskójában és annak a betegnyugdíjából élősködő Nagy Atilla Puli, primitív rossz indulatában, arra áldozza ideje és energiája nagy részét, valamint az írni- tudása nagy részét, hogy engem szakmailag, és erkölcsileg hiteltelenítsen és ezzel, a négy gyermekes szép családomat gazdaságilag tönkre tegye. Nagyon szépen kérlek tehát, hogy amennyiben értékesnek és találod ezt az írást, érték-csere és kiegyenlítődésképpen, mindössze annyit tégy, hogy most azonnal kattints rá a következő linkekre, amelyben arról írok, hogy milyen indíttatással lettem asztrológus, és hogy igazából miért is szeretne Attila - Puli a cinikus rágalmazásaival, gazdaságilag tönkre tenni:

http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei

 

http://kozmaszilard.com/category/az_ellenseg/

 

 

Hálásan köszönöm, barátsággal: Kozma Szilárd 

 

 

 

 

 

 
< Előző   Következő >
 
   
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player