shadow_left
Logo
Shadow_R

Asztrologosz

Információ, újdonság

Megjelent könyveim
megrendelhetőek a:

+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy
E-mail-ben az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címen!

A Táltos Bolond című, 8oo oldalas
beavatási regényemet, több-keve-
sebb megszakítással 16 éven át
írtam.

Jellegzetesen erdélyi művész-
sorstörténetként indul, majd a
második felétől átváltozik apiri-
tuális fejlődési regénnyé.

Kapható Erdélyben a Corvina
és a Pallas Academia boltjaiban
(35 lej), Budapesten, illetve
Magyarországon megrendelhető
Maléth Zsolt-tól a
+36 30 582 7486 -os
telefonszámon, vagy az
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címen

Kozma Szilard

2006-ban jelent  
meg a harmadik  
metafizikai -   
tanulmánykötetem:

Tarot, rerinkalnáció  
és spirituális  
tisztánlátás    
címmel. 

ISBN: 973-8311-98-5
Kiadó: Státus Kiadó,  
Csíkszereda
Nyelv: magyar
Oldalszám: 215
Kötés: ragasztott
Típus: Könyv

A tartalomból: A tarot, mint
sors-elemzési útmutató,
Magzatfoganás igazi
(metafizikai) okairól,
spirituális szabályozási
és generálási lehetőségeiről.
A reinkalnáció: félig valóság
félig miszticizmus.
A spirituális tisztánlátás
egészségi előfeltételeiről.
A téves valóság-értelmezés
végzetes következményei.
A magyarországi politikai
krízis a 2006-os nyárvégi
konstelláció, valamint a
Gyurcsány ferenc születési
képletének tükrében.

Partnerek

Szepo

Asztrológusi hitvallásom

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé
megköszönni a munkáját
és a törődését,
teljesen komplex és mélységi
értelmezést kaptam, minden
 szempontból, 
nagyon szépen köszönöm.  
Mindegyik megérintett, de
ez a legutolsó volt
a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta
volna a koronát.  
Ebben természetesen az
is szerepet játszik,
hogy a transzcendens
 bolygókhoz  
vonzódom leginkább.  
Szavai rendkívül feltöltenek
engem,
és meg fogom érlelni magamban
 a hallottakat, olvasottakat.  
Nagyon sok és nagyon
masszív anyagot
kell most feldolgoznom,
 elindítanom magamban. 
A naplóírást még nem
olvastam el,
csak belenéztem, és rendkívül
 érdekes a téma.  
Köszönöm tehát,
roppantul örülök, hogy
úgy döntöttem,
hogy megkérem
Szilárdot útmutató értelmezésre.  
Nem is mondok
többet, mert azt hiszem,
átment a visszajelzésem lényege.  
Sok örömöt, kiteljesedést és
minden jót kívánok
Szilárdnak és a
 Családnak, Violának is
üdvözletem!

Deres Anita 

Kedves Szilárd,
Így, a szintézis végéhez
 érve
hálásan szeretném
 megköszönni
az elmúlt időszakban
(egészen az
 analízistől kezdve)
értem végzett kitartó,
 türelmes munkáját.
Annak ellenére, hogy
 mindezidáig
az asztrológia és a
 horoszkópok
világa számomra
 teljesen idegen,
 sőt előítélettel bevon
t terület volt,
 el kell, hogy mondjam,
hogy mégis
rendkívül szerencsésnek
 tartom magam,
hogy kapcsolatba
 kerültem Önnel
 és az Ön által művelt
 tudománnyal.
Munkája eredményeként
 sok tekintetben
 fordulás következett be
 a belső lényemben: 

- Míg korábban az
 asztrológiáról és
a horoszkópokról
azt gondoltam,
hogy az valamiféle
megalapozatlan hókuszpókusz,
 ma már teljesen meg
vagyok győződve arról,
hogy az Ön által művelt
 asztrológia egy zárt rendszerű,
összefüggésekkel átszőtt,
 racionális,
felülről ihletett tudomány,
 amely nem jósol, hanem
szinte tudományosan
értelmezi az ember
 cselekedetinek
legmélyebb rétegekben
rejlő mozgatórugóit és a
kiutat is megmutatja!

- Azt is megfigyeltem,
hogy akár az analízis,
akár a szintézis azonban
 csak akkor
 tud választ adni,
segítséget nyújtani,
ha őszintén fel merem
 tenni a kérdéseimet,
és a problémáimmal
 leplezetlenül
és pőrén szembe merek
nézni!
- Már ez is nagyon nehéz
volt, ám mégsem
elég, mert mit ér bárminemű
 megvilágító
 információ és értelem,
ha az nem
épül be az életembe!
Ez a végső konklúzióm,
most már rajtam áll a sor!

- Szilárd kitartóan,
türelmesen, és
nagy lelkesedéssel
mindent megtett
annak érdekében,
hogy idáig eljussak!
Azért, hogy képbe
kerüljek saját magammal,
megértsem mit miért
 is teszek, és rámutatott,
 hogy a bennem feszülő
ellentmondások
miben is rejlenek. Megtanított,
hogy a sok kényszeres,
rossz cselekedetem
valójában honnan
 is ered és kezelhető!
Nem kell, hogy ezek
 fogságában
éljem további életem, sőt,
magasabb minőségre
 emelhetem
azt, egészen a megváltódás
 felé!

- Mindezt bölcsen,
 tapintatosan,
intelligensen tette Szilárd,
megelégedett pont
azzal a( kevés)
mennyiségű információval
amennyit hajlandó voltam,
most, a jelen állapotomban
megosztani vele.
Éles látásával,
nagy élettapasztalatával
nem volt gond
kipótolnia a hiányzó
 láncszemeket, és
ráéreznie, hol is vannak
 az elakadások,
mi is a valós probléma,
amit talán magam
sem tudok vagy merek
 megfogalmazni,
 bevallani. Miközben
én bevallani
 sem mertem Ő feketén
– fehéren
 felfedte előttem!
- Komoly feltáró munka folyt
 közöttünk,
miközben sokszor
 meg kellett,
hogy álljak és nagy
 levegőt vegyek,
de mindig át tudtam
 lendülni,
mert a hanganyagon
elhangzottakat
belengte a humor
 és a derű, ami
nagyon – nagyon
 sokat segített!
És az is, hogy teljesen
 hozzá nem
értőként érthetően,
 logikusan felépítve
kaptam meg minden
kérdésemre a választ.

- Az sem volt utolsó
 szempont, hogy míg
kiszolgáltattam magam,
soha nem éreztem,
hogy ezzel Szilárd
visszaélt, megbántott,
leértékelt volna! Ez nagyon
– nagyon jól esett!
Nem tudom, hogy a
köszöneten kívül
búcsúzásul vajon mit is
 lehet kívánni
egy Tanítónak, aki az
 élet legfontosabb
 kérdéseiben adott
útbaigazítást!
Azt gondolom, talán
 az a legbölcsebb
ha ugyanazt kívánom
Szilárdnak, mint amire
Ő is megtanított engem:
 Eltántoríthatatlanul,
diadalmas küzdelmek közepette,
 sikeresen haladjon a
megváltódás útján
oda célba érve!
Mostantól kezdve
már nekem is ez a
 célom, és tudom,
hogy igazi, maradandó,
valós boldogságot
a megváltódásomat
előidéző
életfeladataim
beteljesítése okozhat!
Minden fáradozását és tanítását
megköszönve, szeretettel:

Évi 

Hitvallás

1) Asztrológusi munkám és kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a teremtésnek, vagyis az egyetemes létnek - És ezen belül az egyéni sorsunknak is! � az eredeti célja és rendeltetése, nem más, mint a Lilith gyűjtőnéven ismert negatív őserők által megzavart abszolút létállapot helyreállítása, az egyetemes megváltás magvalósítása.

2) A teremtés által lehetővé vált és a teremtésben lehetővé váló egyetemes kiegyenlítődés és újjászületés, újjá-alkotódás (megváltás) ősi programja egyéni színezetű (jellegű, karakterű) megváltási programok (személyes üdvtervek) formájában jelentkezik az ember esetében. Ezek a Karma és Szvadarma néven ismert egyéni megváltási
� megváltódási programok, a megváltódási képesség (harmónia-képesség: egészség- és boldogság elérési képesség) kialakulását biztosító személyes életfeladatokkal (Szvadarma) együtt, egészen pontosan és határozottan kiolvashatóak a személyi horoszkópokból.

3) A személyi életfeladatokra alapuló egyéni megváltódási programoknak (személyes üdvterveknek) a személyi horoszkópok segítségével történő feltárása által lehetővé válik, elsősorban az anyai ági ősöktől öröklött személyi Lilit-hatásoknak, vagyis a családi Karmának a feloldása és meghaladása. Az olyan téves életúton való haladás megelőzése és/vagy megszüntetése például, mint a hibás szakma és karrier (Hivatás) választása és gyakorlása, vagy a téves élettárs-választás, és ezáltal, a boldogság nélküli házasságkötés (Ami egyéni és a családos sors-rontást is eredményez.), valamint az önkéntelen, romboló és önromboló mentális és ideális (mágikus) tevékenységek megszüntetése. Az asztrológiai feltárás által tehát, lehetővé válik az egyéni kiegyenlítődési képességeknek (Pl. az öngyógyítási és az önfenntartási képességeknek, a harmonikus szerelmi partneri-képességeknek és tulajdonságoknak.) a kialakulása, vagyis az egyén megváltódási képességeinek
� és ez által a boldog és kreatív életnek - az elnyerése.

4) Minden velünk született (öröklött), vagy a felnőtt korunkban kialakult krónikus betegség, hátrányos állapot és sorsnyomor, hirtelen csőd, vagy végzetes betegség és baleset, annak a következménye, hogy mi, vagy az édesanyánk, - akinek a tudattalan lelki és szellemi tevékenységének közvetlenül alá vagyunk rendelve 14 éves korunkig, és közvetetten 21 éves korunkig
huzamos ideig tévesen (hibásan) viszonyulunk (viszonyult az édesanyánk), az 1. pontban leírt, mindenkire általánosan érvényes, egyetemes lét-rendeltetés ősi logikájához, vagy a saját megváltódási (spirituális) programunkhoz (Édesanyánk a saját üdvprogramjukhoz). A magyar nyelv logikája ezt úgy fejezi ki, hogy rosszul járunk, vagyis, a balesetet, a csődöt, vagy a betegséget megelőzően mi, vagy az édesanyánk, hibás életutat követtünk (téves életúton járt az anyánk).

5) Az én életem és megváltásom
� megváltódásom (harmóniám, egészségem és boldogságom) tehát, mintegy szüksége, lehetősége és kifejeződése az egyetemes megváltásnak. Ugyanakkor az egyetemes megváltás, az én megváltódásomon és az én munkálkodásomon is múlik, úgy, hogy a kiegyenlítődés és a csere törvénye, valamint a hatás - visszahatás és a fejlődés törvénye alapján, minél több személyt juttatok hozzá a megváltódási képessége kifejlesztéséhez, annál több megváltódási lehetőséget biztosítok az egyetemes lét és a magam számára.

6) Ennek az eredeti pozitív rendeltetés és cél (funkció) elérésének az őslogikája szerint történik minden a teremtésben, és így a mi életünkben is, még akkor is, ha a gyakorlatias gondolkozásunkkal, a legtöbb esetben nem látjuk ezt a célt és nem értjük ezt a logikát a hétköznapi életünkben
� sorsunkban megvalósulni.

7) Ezt a pozitív (keresztény) őslogikát, valamint a személyes sors-megváltási programot (üdvtervet) az emberi értelem és spirituális képesség (
Misztikus intuíció) segítségével, illetve a személyi horoszkóp, és általában az asztrológia tudománya segítségével, teljességgel meg lehet érteni. És, a megértés által, ebbe a pozitív lét- és életfolyamatba bárkinek, aki nem agysérülten érkezett a világra, be is lehet kapcsolódni (az egyetemes megváltásnak és az élet harmonikussá, boldoggá és egészségessé tételének a folyamatába személyesen mindenki be tud kötődni és így kibontakozva, a teremtésben tudatosan részt venni, a teremtést megismerni és a megismerés által - fejlődni és kiegyenlítődni: megváltódni).

8) Ennek, a pozitív ősi és egyetemes logikának a személyi tudatomba történő tudatos beágyazásának és a hétköznapi életemben való alkalmazásának, látható, érzékelhető és észlelhető módon jelentkeznek a pozitív hatásai - visszahatásai és következményei, mind a személyes életemben (egészségemben, munkámban, erőnlétemben), mind a családom életében (harmonikus családi életünkben, élettársam és gyermekeink egészségében).

9) E tényeknek, a hétköznapi tapasztalat útján is észlelhető valóságának a tudatában, a hivatásomnak érzem azt, hogy az asztrológusi feltárásaim által, minden olyan személy számára, aki hozzám fordul segítségért, lehetővé tegyem a harmonikus és egészséges életvitelt. De különösen a fiatalok és középkorú személyek számára az olyan harmonikus és stabil családalkotást (szükségesetén: újraalkotást) és otthonépítést, amelyben természetes számú, ép, egészséges és normális gyermekek, szövődmény-mentesen jöhetnek a világra és különösebb tragédiák, vagyis végzetes balestek és betegségek nélkül nőhetnek fel.

10) A negatív (Karmikus) meghatározódások, valamint a helyes (üdvös) személyi életút feltárása és leírása, az egészségben, erőnlétben folytatható derűs élet elnyerési lehetőségét biztosító általános asztrológusi munkám mellett, olyan ép családok létrehozásának a megvalósítási lehetőségéhez nyújtok tehát megbízható, gyakorlati és részletes asztrológiai információt, amelyekben a szülők lelkét nem kell nyomasztania a sérült, illetve nem ép gyermekek nemzése- szülése miatt, a spirituális szempontból: jogos(!), de a kegyes-hazugságok rendszerében, a személytelen tudományos értelmezések, vagy a misztikus és vallásos érzelgősség alá rejtett bűntudat. Azáltal tehát, hogy a hozzám asztrológiai feltárásáért, tanácsért és segítségért forduló személyek számára lehetővé teszem a pozitív és mágikus erejű személyes felelősség maradéktalan felvállalását, illetve a felek szilárd öntudatára alapozott harmonikus családok alkotását és az egészséges gyermekek világra hozását, egyszerre szolgálom a nemzetemet, az emberiséget és az élet  rendeltetése földi és égi megvalósulását is.

 
   
Gondolatok a Táltos Bolondról 1 PDF Nyomtatás E-mail

Dénes Albert:

                                                   A Táltos Bolond-ról.

            Nem lenne helyénvaló olyan állítást tenni, mint például, hogy Kozma Szilárd „A Táltos Bolond” című regénye egy kiemelkedő irodalmi műalkotás. Mert bár ilyesmiről, mármint egy bizonyos értelemben vett kiemelkedésről van szó, mégis sokkal jobb, ha inkább a kiemelkedő vonásokat próbáljuk megfoghatóvá tenni, mintsem merőben állítani a mű kiemelkedő mivoltát.

            Az biztos, hogy aki kritikai irányulással közelít e mű felé, megtapasztalhatja kritikai készletének elégtelenségét, indokoltan esik gondolkodóba, mert az eddigiekben általában kisebb-nagyobb hiányosságokkal, de mégis sikeresnek mondható értelmezési stratégiák itt erőtlenné válnak.

            Még az is csak féligazság, hogy a regény mondanivalójának ereje abban áll, hogy az író felbolygatja az íráshoz és az olvasáshoz való viszonyt, mint ahogy felbolygatja a történetmondáshoz és egyáltalán magához az irodalomhoz való viszonyt is. Féligazság, mert innen már nem származik olyannyira különleges erő, már csak azért sem, mert az „irodalmiságra” való rákérdezés korábban megtörtént, és pontosan magán az irodalmon belül (is). A probléma csak az maradt, hogy akik –egyébként joggal- felbolygatták az „irodalmiság” kérdését, nem igazán, azaz inkább igazán nem tudtak választ adni azokra a kérdésekre, amelyek felmerültek a leleplezett „pszeudosz” oszladozó ködéből. Így esetleg megnyugtatták magukat és másokat azzal, hogy „hát mi már csak mindig kérdezünk...”

            Az igazi erő K. Szilárd regényéből inkább onnan ered, hogy a leleplezett „irodalmi illúzió”-n túli komoly kérdéseket „meglepő” magabiztossággal kezeli a regény megfelelő szöveghelyein.

            Amint elkezdjük olvasni a regényt és amint haladunk egy életrajzi séma szerint megkomponált, nyelvezetében fordulatos és leleményes gondolatmezőben, nincs is különösebb feladatunk annál, hogy az olvasásnak megfelelő kényelmes körülményeket biztosítva, mondjuk fotelben ülve és egy másik székre tett, kinyújtott lábakkal „szárnyaljunk” a sorok mentén.


            Amint elkezdjük olvasni a regényt és amint haladunk egy életrajzi séma szerint megkomponált, nyelvezetében fordulatos és leleményes gondolatmezőben, nincs is különösebb feladatunk annál, hogy az olvasásnak megfelelő kényelmes körülményeket biztosítva, mondjuk fotelben ülve és egy másik székre tett, kinyújtott lábakkal „szárnyaljunk” a sorok mentén. Azonban a regény megfelelő helyén- nem mondom most el, hogy hol -, székre felpockolt lábainkat hirtelen le fogjuk kapni, kényelmes ernyedtségünkből hirtelen előremozdulunk, ugyanis elérkeztünk a (váratlan) fordulathoz. Hirtelen elpárolog a kényelem. Gondolkozni kell... Eddig is kellett gondolkozni, de ott volt az „olvasási élmény”. Legalább. Mint olvasási erőfeszítésünk jutalma. Mint intellektuális és érzelmi cukorka. Az élmény. A megértéssel járó bizonyosság-tudat... A magabiztosság, az önbizalom, hogy „igen, ezt én értem, követni tudom, tehát uralni tudom”...  Most mi lett? Mi van? Mi ez?

            A (váratlan) fordulat, mint olyan, egyáltalán nem egy új művészet-technikai eljárás. Lényege abban áll, hogy a lehetséges befogadói elvárással operál az alkotó. Egy konkrét műalkotás felé való fordulással együtt jár bizonyos „előrevetített” elvárás is a befogadó részéről. A fordulat ereje, hatása erre épül. Olyan módon szakítja meg, érvényteleníti az elvárást, hogy cserébe „jobbat”, „mélyebbet”, „érdekesebbet” ad. Merőben technikai eljárás. A kiemelkedő művek egyik tipikus jegye lehet ez, de már mint az elején írtam, K. Szilárd regénye nem a „szokásos” értelemben kiemelkedő. Még akkor sem, ha a fordulatnak egy egészen hatásos formáját, az olvasó közvetlen megszólítását használja fel.

            K. Szilárd a fordulat után tovább folytatja a regény menetét. Aztán később ismét jön egy nagy fordulat és utána ismét regény... Elegánsan, nyugodtan betartja mindazt, amire átfogó néven „regény”-t mondhatunk és akkor tényleg ott is van a regény. Miért? Hogyan?

            Honnan ez, már a pimaszság gyanúját is ébresztgető jól megcsinálása annak, amit ő maga leplez le? Halványan emlékeztet mindez azokra a keleti emberekre, akik nagy gonddal porból és kövekből megformálnak bonyolult formákat s utána lazán szétsöprik. „A múlandóság...” Persze, ők nem voltak pimaszok. Mint ahogy K. Szilárd sem. Nálunk felé a pimaszságnak egészen nyakatekert interpretációja van. Az pimasz itt, aki komolyan rá mer kérdezni olyan bálványozott értékekre, amelyek leginkább az ember folyamatos bután-tartási programját szolgálják, annál kevésbé azt, hogy az emberek megnyíljanak az értelem felé. Ez itt az érték. Hogy csak egyeseknek érték, az magától értetődik. A pimasz pedig az, aki arra ragadtatja magát, hogy végre rámutasson ezen értékek hamisságára. Vagyis, ha a művészet értékvilágából hiányzik az a minden hozzáfordulóhoz való közvetlenül szólás, amely nem állít olyan lehetőségeket, amelyeket csak bizonyos személyek érhetnek el, mondjuk a kivételezettek, akkor bizton állítható, hogy az illető művészi megnyilatkozás tulajdonképpen hatalmi eszköz és ténykedés. Ez érvényes azokra az inkább narratív művekre is, amelyekben látszólag szóba sem kerül semmiféle, elérendőnek minősíthető valóságalakítási lehetőség. Egyszerűbben szólva, valójában a narráció nem elmesél vagy elbeszél, hanem alakít, formál, folyamatokat „implikál”.  A narráció burkolt, de burkolatán belül direkt és eleven viszonyulás a valósághoz s egyszersmind feltérképez egy lehetséges magatartást, vagyis legalább annyira szól a valóság alakíthatóságának általa vélt vagy tudott lehetőségeiről, mint egy „recept”. Persze, nem csak narratív művek vannak, hanem vannak konceptuálisak, interpretatívak, analitikusak és hogy még minek nevezhetjük ezeket s minek nem, terminológiai leleményességünkön múlik. Mind-mind a valóság megállapításának kísérletei és ugyanakkor a  valóság továbbalakításának „kalkulusai”. Ami nem baj. Sőt, a lehető leginkább helyén való. A baj csak az, amikor egy-egy megfogalmazást vagy elvet más ember számára is kötelezően követendőnek minősítünk és ha ez nem megy nyíltan, akkor megpróbáljuk rejtetten. S jöhet az  élményekbe csomagolt eszmék propagálása... Kissé bonyolultak voltak ezek a gondolatok, de gondoljuk végig még egyszer s talán nyilvánvalóbbá válnak. K. Szilárd ismeri Hamvasnak azt a megállapítását, hogy „fontos az, amit mindenki egyenlő eséllyel elér.”  Ezért messze elkerüli a manipulatív művészetet. S ezzel együtt a szuggesztiót éppen úgy, mint a hipnózist. Vagyis a sziruptól számítva el egészen a nyolcvan fokos szilvapálinkáig mindent elkerül. Így csalódnia kell annak, aki szirupot szeret kortyolgatni, ugyanúgy, mint annak, aki a töménytől szokott kómásra részegedni.

            Asztrológiával, metafizikával foglalkozva K. Szilárdnak van annyi alkímiai érzéke, hogy az érzelmi és értelmi megnyilatkozásokban meglássa a vegyület-mivoltot és a szirupot ne tévessze össze a kristálytiszta forrásvízzel, s persze a pálinkát sem. Ezért, egyébként eléggé szuggesztív történetein, úgy a „szekus-storyk”-on, mint a szerelmi „jelenetek”-en átdereng valami józan és emberi, vagyis józan-emberi. Amely a maga explicit alakját az intenzívebben metafizikai hang- és gondolatvételű fejezetekben nyeri el.

            Csak egy virtuális határ választ el attól, hogy szellemi beavatási regénynek nevezhessük K. Szilárd művét. Ellenben tudjuk, hogy a virtuális nem jelent illuzórikusat, ezért jobb, ha beszélünk e határról. Ez a virtuális határ nem a műben van, inkább bennünk, az olvasók elméjében. A szellemi beavatási regény hallatán asszociatíve egyből a misztika „tájai” felé röppenünk el, s arra gondolunk, hogy a lét mély-titkainak birtokosai leszünk egy csapásra (lásd hétvégi beavatások), minden determinációnk felolvad a nagy misztériumban és ami végső soron hosszú évek, évtizedek kitartó és intenzív gyakorlatának eredménye lehet, azt minden előzetes felkészülés nélkül megszerezhetjük. A sajnos csak az, hogy sokan el is hiszik, hogy ilyesmi lehetséges. Nyilván, hogy egy „szellemi beavatási regény” meg tud nyitni valamit abból, ami egy hosszú út kezdete lehet s ez a legtöbb, amit tehet. A probléma csak az, amikor valaki, mondjuk egy „misztikus” szerző, azt a bizonyosság-érzést próbálja kelteni, hogy a beavatás által, amit könyvével nyújt, az összes probléma elintézést nyert, s az olvasó, ha mesternek ugyan nem is, (hisz ez a szerző kiváltsága), de jó tanítványnak tekintheti magát. K. Szilárd nem esik ebbe a csapdába. Az egész „story” ott van a könyvben, nincs semmiféle beavatás. Ott a story, hiszen volt és van olyasmi, ami általában a story-k forráshelye s sokkal korrektebb szembenézni „a valóságcsinálóval”, mint egyfelől beszélni az üresség-ről, a misztikus egységélményről, másfelől pedig ugyanazoktól a problémáktól terhelten élni, amelyek eddig is jelen voltak és a beavatási regény hatása ellenére változatlanul fenn is fognak állni, mindaddig amíg nem kezdi az illető ezeket csakugyan a maguk valóságában látni. Olyan, mint szellemi beavatási regény vagy nincs, vagy ha mégis beszélhetünk ilyenről, akkor azt úgy kell érteni, hogy a mű megnyitja azt az értelemvilágot, amelynek útján szabad döntés által elindulhat egy ember. K. Szilárd könyvében nem szellemi beavatásról van szó, hanem metafizikai alapú sorskutatásainak eredményeiről számol be ő, tehát, ha úgy tetszik, egészen objektív információközlésről, kommunikációról beszélhetünk. Vagyis elmondja, hogy a sors alakulása milyen erők szerint valósul meg. Beszél az ember egyetemes rendeltetéséről. Továbbá arról, hogy a sorsot alakító erők hogyan rendezhetők tudatosan olyan áramlásba, hogy az egyetemes emberi rendeltetés szerint, azzal összhangban működjenek. Nem felejti el azt sem, hogy mindez nem lehet  bárkire egy az egyben alkalmazható recept, mert a személyesség és a személyességgel járó egyszeriség kizárja azt, hogy olyan generális megváltási forgatókönyveket írjunk, amelyeket valakinek, függetlenül attól hogy kicsoda, mechanisztikus hűséggel csupán végre kell hajtania üdve érdekében.

            Ha úgy tetszik: K. Szilárd könyvében van egy irodalmi vonulat és van egy metafizikai vonulat. Az irodalmi vonulat a szerzőnek egy jó, színes, gazdag, fordulatos, leleményes megjelenítő-készségéből él, a metafizikai vonulat pedig szellemi tájékozottságából és asztrológusi tapasztalatából meríti erejét.

            „A Táltos Bolond”-nak legalábbis az első könyvét, „A skorpió aranyát” nézve úgy tűnik, hogy az irodalmi vonulat van túlsúlyban, de ez csak a terjedelem és tartalom dichotómiájában érvényes. Több, hosszabb szöveg „törődik” az életrajzra épülő narrációval, kevesebb a metafizikai mondanivalóval. Mindez azonban csak első látásra, olvasásra tűnhet így. Már az elején, a gyerekkori élményeket megjelenítő fejezetben egy-két „elejtett” kifejezésből vagy mondatból kiderül, hogy a metafizikus „már ott van.” Például, „(Szegény édesanyám...)Honnan tudhatta volna, hogy az egyetemes rezgés, illetve a hangolódás és a tükröződés léttörvénye alapján, a külső történések teljes mértékben tükrözik és leképezik a belső lelki és szellemi feszültségeinket, vívódásainkat és zavarodottságunkat? ” (22. oldal)

            Tehát a mű teljes terjedelmében ott van a metafizikus és a metafizika. Nyilván, hogy az előbb idézett mondatot, azaz kérdést nem egy olyan elbeszélő mondja, írja, aki nehéz gyermekkorának szívtépő emlékeivel hatni akar ránk. Az egész történet, az egész cselekmény átértékelődik. A metafizikai alaphang elejétől fogva jelen van. Olykor a regény-vonulat kerül előtérbe, azonban itt is „sejlik” egy olyan hang, amely mintegy „megsúgja”, hogy ugyanitt, ahol éppen ez a szöveg áll, egy mélyebb valóság-összefüggés, egy tágabb létértelem „lappang”. Ebből ered e mű „stílusa”, ami nem más, mint egy sajátos és személyes hangvétel. Érdekes azon gondolkozni, ha nem lennének azok a fejezetek, ahol a metafizikai mondanivaló explicite ki van fejezve, akkor csupán ebből a hangvételből mennyire lehetne megérezni a metafizikai mélységet? Ez csak azért érdekes, mert az ilyen „talányosságok” kapcsán szoktak kirobbanni azok a parázs-viták, amelyek egy-egy mű mondanivalóját célozzák meg. Egyesek állítanák, hogy a metafizikai mélység félreérthetetlenül látható, mások ugyanezt esetlegesnek bélyegeznék és a mű igazi értékét, fő mondanivalóját egészen másban látnák. De K. Szilárd kerüli a talányokat. Megbízható tudásra alapoz, olyanra amelyet sikerült az évek folyamán sok-sok ember születési horoszkópjának értelmezése során „empirikusan” letesztelni. Sokkal biztosabban mozog a személyes sorskérdésekben, mint a „terminus technicusokkal” operáló és a tesztelési módszer eredményeire támaszkodó pszichológus, mert egy olyan ősi hagyományt élesztett fel és ültetett gyakorlatba(az asztrológiát), amely „annak idején” is jóval többet tudott az emberről és a létezésről, mint a mai tudományos paradigmák közé szorított magyarázatok. (Rejtett hatalmi rendeletek.) Éppen ezért hagyja a francba a talányoskodást, s megírja a „story”-t is, mármint a regényt is, valamint a metafizikai mondanivalót sem bízza az „implicit” következtetési folyamatokra: ezt is egyértelműen megírja. Ez így korrekt.

            Manapság, bizonyos valóságkutatási irányzatok, legyenek akár filozófiaiak, akár tudományosak, olyan szellemi törvényszerűségekre kezdtek rátalálni, amelyeket már az ősi hagyományok is megfogalmaztak. Például a valóság és a tudat viszonylatában a legújabb tudatkutatás olyanszerű megállapításokat tett, mint amit már a Patandzsali Joga-Szútrája tartalmaz. Tudományos gondolkodás-kutatók felvetik a gondolatot, hogy nemcsak az eddig egyeduralmúnak elismert logikai sémák jelenthetik a gondolkodás kánonját, hanem beszélhetünk egy úgynevezett transzlogikus gondolkodásról is, amely egyáltalán nem logikátlanabb az eddig elismertnél. Az eddig fizikalista irányulású kutatásvonal kapcsán komoly formában megfogalmazták annak lehetőségét, hogy a DNS materiális, anyagi struktúráján túl van egy imateriális, szellemi-információs struktúra, amely sokkal döntőbb s aminek a materiális megnyilvánulás csak a folytatása.

            Mindezeket azért írom le, mert K. Szilárd ugyan a tudományos és a filozófiai valóságkutatástól eltérő úton és módon haladt, azonban sokkal előbb tart a megbízható eredményeket illetően, mint az előbbi úton haladók. Jelentős disztancia van aközött, amit egy-egy ilyen filozófiai, vagy tudományos beállítottságú publikáció ki mer mondani (legalább hipotetikusan) és amit el lehet olvasni K. Szilárd metafizikai tanulmányaiban. A regényét is ez a szellem, ez a metafizikai tudás hatja át, még akkor is, ha- legalábbis az első könyv- elég regényszerű. K. Szilárd a spirituális hagyományból indult ki, valahol azon az úton, amit Hamvas is kijelöl műveiben. Ezt fejlesztette olyan rangra, amely reális, személyes, mérvadó tudás tud lenni éppen abban a világban, amelyben élünk, ott, ahol vagyunk, és olyanokként, amilyenek vagyunk. Vagyis éppen ez a személyes és mérvadó tudás az, amely kulcsot adhat bárkinek a kezébe, hogy valóban azzá válhasson, akivé elfelejtett, elhazudott, elárult rendeltetése szerint válnia kell(ett volna már rég). Így írásai, tanulmányai égetően fontos problémákkal kapcsolatosan adnak információkat. Ezek olyan problémák, amelyekkel az emberek külön-külön és együtt szembesülni fognak. Ilyen probléma-kör például az, amit K. Szilárd az egyetemes törvényekre vonatkozó tanulmányaiban tárgyal. Ebből a szellemiségből, tudásból részesül a regénye is, még akkor is, ha ez „csak” regény.

            Abból az állításból indultam ki, hogy K. Szilárd regényére nem alkalmazható a „kiemelkedő” jelző. Most már nagyjából megvilágítást nyert, hogy miért. Ami könyvének regény-vonulatát illeti, akár besorolhatjuk a „jó regények” körébe is, ami pedig a metafizikai vonulatát illeti, sokkal előbb tart, mint ahol jelenleg a többi metafizikai irányulások tartanak. Azonban egy könyvben két vagy több „vonulatnak” egységben kell lennie. Ami „regény” és ami „metafizika”, annak egységes összefüggést kell képeznie. Ezért jobb, ha a könyvet egységes műnek tekintjük. Ha már így teszünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem a „kiemelkedő” jelző az, amely megjelöli a mű érték-karakterét, hanem inkább az „egyedülálló”. „Kiemelkedő” művek vannak, amelyek abból a körből emelkednek ki, ahová egyébként tartoznak.  Az „egyedülálló” mű, pedig azt jelenti, hogy bizonyos szellemi-értelmi körben még csak egy vállalkozást lehet számon tartani, mint komolynak vehető megfogalmazást, megformálást és megnyilatkozást. K. Szilárd esetében ez a „bizonyos szellemi-értelmi kör” nem más, mint az ember konkrét személyes sorsa, illetve az ezeket formáló-alakító szellemi erők és törvényszerűségek, valamint az a tudatosság, amellyel képesek vagyunk hozzáállni mindezekhez. Vagyis nem egy fiktív szellemi-értelmi kör, hanem személyes életünk eleven kérdései és lehetőségei. A könyv „regényszerűségén” túl erről van szó, és ha az egész műbe belekalkuláljuk a regényt is – s miért ne tennénk így, hisz a „felületen” éppen hogy regényről van szó- akkor végül elmondhatjuk, hogy ezt az alkotást nem elsősorban az olvasói élményekért érdemes olvasni, hanem egy olyan szellemi tudásáért, amelyet „aktívan” felhasználhatunk személyes életünkben.  

  

 

 
< Előző   Következő >
 
   
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player