Együtt a tíz egyetemes törvény

Kozma Szilárd:

 

Teljesen újraírt (tisztázott) és kibővített

 

Tíz Egyetemes Törvény leírása

 

 

I. Rész: A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az aritmológiában és az alkímiában, valamint az evangéliumi szövegekben is jelentkező axiómákkal, értelmezésekkel.

 

II. Rész: Kiegészítve a többi három (a 8, 9. és a 1O.) Egyetemes törvénnyel.

 

 

Mottó:

 

1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élőknél, mivel ők sem ismerik, de legalábbis nem élik meg belülről az Egyetemes Törvényeket."

2) "Végső soron csak az logikus, ami analogikus."

 

 I. Általános bevezető

 

(A Jin, a Jang és a Jen, tehát a Világosság, a Szeretet és az Egyetemes  Kiegyenlítődést szolgáló kölcsönös Áthatolás ősprincípiumainak a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel.)

 

    Az életünk célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció, nem más mint a lét forrását, az abszolút létállapotot: az őslétet (Azt amit különböző őskultúrákban Paradicsomnak, Taonak, Nirvanának, Shintonak, Allahnak, stb. neveznek) megbontó abszolút Lilith – jelenség által okozott őskáosz növekedésének a megállítása és a Lilith által megbontott abszolút létállapot helyreállítása. Vagyis: az egyetemes megváltás segítségével történő teljes egységállapot elérése, tehát az egyetemes kiegyenlítődés mindenkori, folytonos megvalósulása által történő abszolút-létállapot helyreállítása. Ezt a célt, ami az egyetemes törvények szerint meg végbe az egész létben Egyetemes Megváltásnak nevezzük. A Megváltás nem más mint, a Lilith nevű őssóvárgás intenzív hullámzása által megzavart, felbontott és ez által külső aktivitásba kezdett (Teremtővé lett) abszolút létállapotnak a teremtés határállapotában keletkezett anyagi állapotnak a szellemi információt visszatükröző tulajdonságainak a segítségével történő, Lilith-hatás kiszűrése és csökkentése, és az így Lilith-hatás mentesített ősideák kiegyenlítődése és egységesülése, vagyis a Lilith-hatásoktól megtisztított ősideáknak az egymással való kiegyenlítődése, és, az így, az újbóli nyugalom-állapotba hozása, és ez által az egyetemes boldogság (igazság) –állapotnak az elérése. Tehát, a megváltás megvalósítása a létezés legfinomabb (legmagasrendűbb) szféráiban.

    A megváltás (Jen) tehát, nem más, mint a lehető legteljesebb és legtisztább kiegyenlítettségi egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy Jang ősprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium) között, másrészt a Teremtő és a Teremtés között, illetve, az ember esetében: a teremtő és a teremtmény között jön létre a létezés spirituális és kauzális síkjain, miután a Lilith által gerjesztett kaotikus állapotok a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférák), majd ezt követően, a spirituális dimenziókban is, kiegyenlítődnek és egymással egységesülnek. Ezt nevezzük megváltásnak, vagy Unio Mistica-nak, vagy religionak. Ennek a megvalósulását szolgálják az Egyetemes Törvények. És amennyiben a kiegyenlítődés megvalósulása (Tehát a: Jen), a Lilith-hatások erőssége (intenzitása) miatt akadályozott (Például, a törvényes kiegyenlítődés - igénynek egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), a kiegyenlítődni és egyesülni képtelen ellentéteket fizikailag, vagy pszichikailag megtestesítő alacsonyabb szintű lételemek (Pl. az ellenállást kifejtő lelki tulajdonságokat vezérlő, helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.) tönkre mennek (megbetegednek) és  megsemmisülnek. – Ez, az „elromlás”, és a teljes megsemmisülés is, az egyetemes törvények logikája (A Logosz) szerint, az alapján történik.

     Az egyetemes törvények tehát úgy szolgálják az ember tudatán keresztül (is...) a megváltást, hogy a Lilith kaotikus hatásait törekszenek ellensúlyozni. De, lévén a Lilith egy eredetében pozitív, az abszolút lét fenntartását fenntartani hivatott ősprogram következménye, magát a Lilithet nem szüntethetik meg. Ez a létnek és az életünknek is a leg nagyobb paradoxona. Ti., hogy miközben tudunk ezekről az un. Isteni törvényekről és van is módunkban látni és érzékelni mind a saját életünkben – sorsunkban, mind a világban ezek hatását, nehéz megérteni. Tudniillik, hogy ugyanakkor, ha ezek a törvények léteznek és hatnak,  miért történik és miért megy végbe például annyi, általunk „törvénytelennek” ítélt politikai, vagyis társadalmi - szociális és főként: bírói - törvényi igazságtalanság? Sőt: hogy miért történik még a természeti jelenségekből is eredő nyomorúság, szerencsétlenség, katasztrófa és borzalom? - Pontosan azért, mert elsődlegesen, még az abszolút létből "kikerült" kauzális létben is, minden a Lilith hatása alatt történik, annak a befolyása alatt áll minden a megnyilvánult létben, és csak azt követően, és éppen a kauzális káosz katasztrofális növekedésének a megakadályozása érdekében, tudnak hatni az egyetemes törvények. Ahhoz viszont, hogy bennünk is, illetve a mi életünkben is érvényesülni tudjanak, és meg tudják szüntetni a karmikus káoszt, illetve a törvénytelen állapotokat, meg kell tanulni nekünk is, az élet minden mozzanatában az egyetemes törvények szellemében, azok logikája szerint, bátran eljárni (a törvénytelenséget, mint például a hazudozás is, nem eltűrni!), bármennyire is a nehezünkre esik ehhez a bátorsághoz szükséges erőt magunkban össze szedni és rengeteg alkalommal, inkább a kényelmesebbnek tűnő meghunyászkodást, a korrupt kiegyezést, az elhallgatást és a szemhunyást választanánk! – Vagyis a személyi felelőtlenséget.   

     A Világosság (teremtő akarat és teremtés- tudat, teremtői eszencia, maszkulin princípium, gyakorlati tapasztalattal erősödő értelem, értelmi világosság, átvilágítási, értelmezési és irányítói képesség, stb.) és a Szeretet (kiáradó egységérzet, teremtési ősszubsztancia, feminin princípium, az egységhez való kötődés és az egységbe való visszatérési szükség és lehetőség őstudata, központi bölcsesség, önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség, odaadás, stb.) ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő és Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhető és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtő- és megváltó erő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az ősideák síkján, mind a természetben. Mindaz tehát, ami a létben és a természetben létrejön és megnyilvánul, magában hordozza az abszolút-magot és a Lilith-bomlási késztetést, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (lényeg-stigmáját). Ugyanakkor a valóság különböző szintjén létrejött ellentétes nemű elemek, abszolút lényeg szerint, vonzzák egymást, vagy eltaszítják, esetleg igyekszenek kizárni, vagy megsemmisíteni egymást, át akarnak hatolni egymáson és így egységbe akarnak kerülni egymással, vagy el akarják kerülni egymást.

  

Kozma Szilárd:

 

Teljesen újraírt (tisztázott) és kibővített

 

Tíz Egyetemes Törvény leírása

 

 

I. Rész: A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az aritmológiában és az alkímiában, valamint az evangéliumi szövegekben is jelentkező axiómákkal, értelmezésekkel.

 

II. Rész: Kiegészítve a többi három (a 8, 9. és a 1O.) Egyetemes törvénnyel.

 

 

Mottó:

 

1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élőknél, mivel ők sem ismerik, de legalábbis nem élik meg belülről az Egyetemes Törvényeket."

2) "Végső soron csak az logikus, ami analogikus."

 

 I. Általános bevezető

 

(A Jin, a Jang és a Jen, tehát a Világosság, a Szeretet és az Egyetemes  Kiegyenlítődést szolgáló kölcsönös Áthatolás ősprincípiumainak a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel.)

 

    Az életünk célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció, nem más mint a lét forrását, az abszolút létállapotot: az őslétet (Azt amit különböző őskultúrákban Paradicsomnak, Taonak, Nirvanának, Shintonak, Allahnak, stb. neveznek) megbontó abszolút Lilith – jelenség által okozott őskáosz növekedésének a megállítása és a Lilith által megbontott abszolút létállapot helyreállítása. Vagyis: az egyetemes megváltás segítségével történő teljes egységállapot elérése, tehát az egyetemes kiegyenlítődés mindenkori, folytonos megvalósulása által történő abszolút-létállapot helyreállítása. Ezt a célt, ami az egyetemes törvények szerint meg végbe az egész létben Egyetemes Megváltásnak nevezzük. A Megváltás nem más mint, a Lilith nevű őssóvárgás intenzív hullámzása által megzavart, felbontott és ez által külső aktivitásba kezdett (Teremtővé lett) abszolút létállapotnak a teremtés határállapotában keletkezett anyagi állapotnak a szellemi információt visszatükröző tulajdonságainak a segítségével történő, Lilith-hatás kiszűrése és csökkentése, és az így Lilith-hatás mentesített ősideák kiegyenlítődése és egységesülése, vagyis a Lilith-hatásoktól megtisztított ősideáknak az egymással való kiegyenlítődése, és, az így, az újbóli nyugalom-állapotba hozása, és ez által az egyetemes boldogság (igazság) –állapotnak az elérése. Tehát, a megváltás megvalósítása a létezés legfinomabb (legmagasrendűbb) szféráiban.

    A megváltás (Jen) tehát, nem más, mint a lehető legteljesebb és legtisztább kiegyenlítettségi egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy Jang ősprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium) között, másrészt a Teremtő és a Teremtés között, illetve, az ember esetében: a teremtő és a teremtmény között jön létre a létezés spirituális és kauzális síkjain, miután a Lilith által gerjesztett kaotikus állapotok a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférák), majd ezt követően, a spirituális dimenziókban is, kiegyenlítődnek és egymással egységesülnek. Ezt nevezzük megváltásnak, vagy Unio Mistica-nak, vagy religionak. Ennek a megvalósulását szolgálják az Egyetemes Törvények. És amennyiben a kiegyenlítődés megvalósulása (Tehát a: Jen), a Lilith-hatások erőssége (intenzitása) miatt akadályozott (Például, a törvényes kiegyenlítődés - igénynek egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), a kiegyenlítődni és egyesülni képtelen ellentéteket fizikailag, vagy pszichikailag megtestesítő alacsonyabb szintű lételemek (Pl. az ellenállást kifejtő lelki tulajdonságokat vezérlő, helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.) tönkre mennek (megbetegednek) és  megsemmisülnek. – Ez, az „elromlás”, és a teljes megsemmisülés is, az egyetemes törvények logikája (A Logosz) szerint, az alapján történik.

     Az egyetemes törvények tehát úgy szolgálják az ember tudatán keresztül (is...) a megváltást, hogy a Lilith kaotikus hatásait törekszenek ellensúlyozni. De, lévén a Lilith egy eredetében pozitív, az abszolút lét fenntartását fenntartani hivatott ősprogram következménye, magát a Lilithet nem szüntethetik meg. Ez a létnek és az életünknek is a leg nagyobb paradoxona. Ti., hogy miközben tudunk ezekről az un. Isteni törvényekről és van is módunkban látni és érzékelni mind a saját életünkben – sorsunkban, mind a világban ezek hatását, nehéz megérteni. Tudniillik, hogy ugyanakkor, ha ezek a törvények léteznek és hatnak,  miért történik és miért megy végbe például annyi, általunk „törvénytelennek” ítélt politikai, vagyis társadalmi - szociális és főként: bírói - törvényi igazságtalanság? Sőt: hogy miért történik még a természeti jelenségekből is eredő nyomorúság, szerencsétlenség, katasztrófa és borzalom? - Pontosan azért, mert elsődlegesen, még az abszolút létből "kikerült" kauzális létben is, minden a Lilith hatása alatt történik, annak a befolyása alatt áll minden a megnyilvánult létben, és csak azt követően, és éppen a kauzális káosz katasztrofális növekedésének a megakadályozása érdekében, tudnak hatni az egyetemes törvények. Ahhoz viszont, hogy bennünk is, illetve a mi életünkben is érvényesülni tudjanak, és meg tudják szüntetni a karmikus káoszt, illetve a törvénytelen állapotokat, meg kell tanulni nekünk is, az élet minden mozzanatában az egyetemes törvények szellemében, azok logikája szerint, bátran eljárni (a törvénytelenséget, mint például a hazudozás is, nem eltűrni!), bármennyire is a nehezünkre esik ehhez a bátorsághoz szükséges erőt magunkban össze szedni és rengeteg alkalommal, inkább a kényelmesebbnek tűnő meghunyászkodást, a korrupt kiegyezést, az elhallgatást és a szemhunyást választanánk! – Vagyis a személyi felelőtlenséget.   

     A Világosság (teremtő akarat és teremtés- tudat, teremtői eszencia, maszkulin princípium, gyakorlati tapasztalattal erősödő értelem, értelmi világosság, átvilágítási, értelmezési és irányítói képesség, stb.) és a Szeretet (kiáradó egységérzet, teremtési ősszubsztancia, feminin princípium, az egységhez való kötődés és az egységbe való visszatérési szükség és lehetőség őstudata, központi bölcsesség, önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség, odaadás, stb.) ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő és Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhető és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtő- és megváltó erő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az ősideák síkján, mind a természetben. Mindaz tehát, ami a létben és a természetben létrejön és megnyilvánul, magában hordozza az abszolút-magot és a Lilith-bomlási késztetést, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (lényeg-stigmáját). Ugyanakkor a valóság különböző szintjén létrejött ellentétes nemű elemek, abszolút lényeg szerint, vonzzák egymást, vagy eltaszítják, esetleg igyekszenek kizárni, vagy megsemmisíteni egymást, át akarnak hatolni egymáson és így egységbe akarnak kerülni egymással, vagy el akarják kerülni egymást.

     Az ellentétes nemű elemek közötti áthatolási és egységbe kerülési szükség-erő (a másikban való elvegyülési, feloldódási) tendencia (elemi őserő) az egyetemes magváltás ereje és eszköze. Maga a Szent Szellem, az Ős Logosz a teremtés egyetemes értelme (A Jen). Az elemek közötti kölcsönös serkentési, áthatolási, egymásba oldódási és egységesülési folyamatok, illetve a kizárási, elhárítási, vagy megsemmisítési – kiégetési folyamatok, akárcsak a teremtési és megváltási - megváltódási folyamatok, a tíz egyetemes törvény alapján mennek végbe, vagyis a megváltás a tíz egyetemes törvény együtthatása alapján és az szerint valósul meg. Mindaz, ami a teremtésben is ható, ott is jelenlevő Lilith- erők hatására ellenszegül ezeknek a törvényeknek és a megváltás megvalósulásának, megpróbálván azt megakadályozni, ellehetetleníteni, vagy hamis megváltottság-állapotokat létrehozni, fenn állhat és éreztetheti hatását ugyan ideig – óráig és éreztetheti romboló, bénító, vagy félrevezető hatását egy bizonyos mértékben, de előbb-utóbb elgyengül, lehanyatlik, felbomlik és megsemmisül az egyetemes törvények felülírhatatlan, megmásíthatatlan és kérlelhetetlen hatásaképpen, azok lényege és szellemisége szerint.    

    Ezek az egyetemes teremtést és megváltást szolgáló – végrehajtó törvények, olyan, bennünk és általunk is megnyilvánuló, a személyünket és a sorsunkat –, az életünket, mentális, pszichikai és biológiai impulzusainkat, folyamatainkat befolyásoló - írányító, általunk és bennünk is élő és ható, lényegi és elven léterők (információs-energetikai struktúrák, egyetemes irányultságok), amelyek hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult lét és az élet („A Természet, a Személy és a Világ”!) minden síkján (minden dimenziójában). Ezért minden létezési- és életforma, minden létfolyamat és minden természeti jelenség, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel és észlelünk a gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki törvényszerűségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a megnyilvánulása.

   Bár minden archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy ő is, mint isteni-szellemi struktúra (spirituális és biológiai lény), mint szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az érzékszerveink által csak homályosan érzékelhető törvényeknek a megtestesítőjeként és képviselőjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a törvények, nem azonnal és nem közvetlenül ható – nem egyszerre és azonnal ható – és ezért az ember által nem „direktben” követhető módon ható tőrvények ugyanis, hanem összességükben és mindig az egyetemes kiegyenlítődés logikája által igényelt – a megváltás szüksége szerinti - fontossági sorrendben és egyedi intenzitással. Nem csak a fizikai - természeti világ összes eseményében és folyamatában éreztetik a hatásukat tehát, és nem is az ember belső természetében, hanem e kettő összegeként, a politikai, a társadalom-szerveződési, a gazdasági, a kulturális, vallási és tudományos, vagy más emberi tevékenységi területeken. Nem úgy hatnak tehát, hogy a megszegésük például azonnal észlelhető és érzékelhető hatással lenne, vagy azonnali és látható következménnyel járna az ember számára. Hanem úgy, hogy az ember által érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerűségek, nem mások mit ezeknek az egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat működtető lételveknek: A Spirituális Hatalmaknak a kivetülései, a különböző megnyilvánulási formái, mind a természeti, mind a szellemi létszférákban,  tehát mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban.

     Ezeket a törvényeket az ember ideig – óráig akár semmibe is veheti és megszegheti ugyan - mint ahogy állandóan meg is szegi! - anélkül, hogy az ET.-ek azonnal és határozottan meggátolnák őt például a fizikailag romboló és szellemileg zavaró ténykedésében. Az is igaz viszont, hogy az ember, a rövidtávon hasznot hozó, de hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus) emberi tevékenységek és lelki –szellemi állapotok eredményeit, vagyis az Isten- és természetellenes cselekvések és gondolatok, következményeit, tehát a törvényellenes cselekvéseknek és állapotainak az eredményeit és összegeződő következményeit, lépten-nyomon tapasztalja, csakhogy ezeket ő mikor véletlennek, mikor ellenséges sorshelyzetnek nevezi! A mindennapi élet kényszerhelyzeteiben és a nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az ő valamikori tetteihez és rombolási vággyal telített, ellenséges gondolataihoz, hisztériás viselkedéséhez, szomorú, vagy depressziós lelki állapotaihoz visszavezetni.

   Nem képes tehát, az általa elindított következmény- eseményeket és eredményeket az ő általa létrehívott igazi okok szerint (és nem a külső, tőle független okozatok tűkében) értelmezni. Ezért az átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy ő személy szerint mindent jól csinál, helyesen gondol, csak a külső anyagi természet és a külső társadalom, a többi ember viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli, hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem ő az okozója, mivel az ő pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele szembeszegülő környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen, vagy ostobán, és irracionálisan, az cselekszik, érez és gondolkozik helytelenül, aminek következtében neki ugy-e, ártatlanul károsulnia, vagy fizikailag is szenvednie kell.

   Az egyetemes törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények, vagy a vallások külső Istenei által kieszelt, vagy más módon alkotott (kreált) világi, vagy természeti törvények, amelyek az embertől független, külső eszközökkel szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élő embercsoport együttélési formáit, hanem mindig az egyének akarata és fejlődési színvonala (tudatossága) szerint is hatnak. Ezért az ET.-nek, nincs a negatív tetteinket közvetlenül lereagáló és azonnal ható, pl. a kísértéseinket meg akadályozó, vagy a kísértések elfogadását és kielégítését megtorló, önkényeskedő és fenyegető jellege, de mint minden történést és szellemi-lelki állapotot és benyomást, ezeket is feldolgozzák és az egyetemes megváltás szüksége szerint „figyelembe” veszik és más lelki és szellemi folyamatokkal és természeti jelenségekkel összegezik, és így összegezve, időben és a megváltási logika fontossága szerint, lereagálják és létrehozzák a következményeket, amelyek majd újabb akaratokkal, vágyakkal és képzetekkel összegeződve és együtthatolva, folytatják a valóságalakítást és lehetővé teszik az egyéni kiemelkedést és megváltódást. Például, az anyagi gyarapodás is, pusztán az ember gyakorlati törekvéseinek és öntudatlan, vagy tudatos képzeleti tevékenységének (munkájának, érzéseinek és gondolatainak: képzeletének) az egyetemes törvények szerinti összegeződés következménye. 

     Ugyanakkor az ET. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerűségek: természeti folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek és folyamatok sem mások, mint ezeknek az emberi tevékenység és imagináció által is befolyásolt metafizikai őselveknek a természetben (az anyagi világban és a pszichikai folyamatokban) jelentkező megnyilvánulásai, kisülései, forma -és alaköltései.

     Annak, aki törvényesen, és ennek következtében egészségesen akar élni, nagyon erősen az eszébe kell vésni, hogy a teremtői folyamatokat irányító és a megváltás megvalósulását szolgáló egyetemes törvények természetét nem önkényeskedő, politikai és gazdasági, vagy különböző kulturális-vallásos csoport-érdekeket követő, un. „törvényhozó királyok, vagy bölcsek” fektették le. De még csak nem is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti) létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvő - és ez által az okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemű tudósok figyelték meg és írtak le az ET.-ket. Az ET.-ket legelőszőr az egyetemes létezés ős okaira vonatkozó spirituális ős-kinyilatkoztatásokat ismerő és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is ellenőrző hermetikus beavatottak írták le időszámításunk előtt ötezer évvel. Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem ismerő, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektől hajtott politikusok (úgynevezett tömeg-képviselő emberek) által összeállított, alapcéljaikban nagyon sok esetben a természeti törvényekkel szemben is, anyagi nyerés-orientált, megszorító és fenyegető jellegű társadalmi - politikai törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes törvényektől.

   Azáltal tehát, hogy az ember, a többnyire gazdasági rész-érdekeket érvényesíteni törekvő politikai képviselők által létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen polgári és állami törvények szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a természeti folyamatok harmonikus egységével (az ökoszisztémák egyensúlyával) szemben álló - és ez által az egyetemes teremtői szellemmel szembe szegülő - mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a sors-problémáinak az igazi okait, és nem érti már az ő valóságos élet-problémáinak a lényegét. És mivel ezeket az egymásnak is ellentmondó és részleteikben egymással ellentétes és sorsellenes jellegű civil, vagy állami tőrvényeket képtelen folyamatosan betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, a társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért is, tudatában és tetteiben lépten-nyomon meg kell hasonlania a szellemében, és ennek (is!) a következtében, állandóan törvénytelenül kell élnie! Ez meg is látszik az életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában ez a törvénytelenség: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet (kultúra, gazdaság, politika) területein, már csak abban is, ahogy a különböző érdekcsoportok, vagy akárcsak a házastársak is, egymást vádolják és egymás fölött ítélkeznek a szenvedéseikért és a boldogtalanságukért, kríziseikért, életcsődjükért.

    Mivel mind a fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a lefektetett törvényei és a le nem fektetett (meghatározatlan) erkölcsi szabályai, igazából ezeknek az Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és következményei, az a személy, aki ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel összhangba hozza életét, nem kerülhet igazából életveszélyes, vagy számára és a családja számára ártalmas helyzetbe és konfliktusba sem az un. gonosz személyekkel vagy érdekcsoportokkal, de még a természeti törvényekkel sem. De főképp nem kerülhet, rá vagy a családjára károsan ható, ártalmas konfliktusba a mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági törvényekkel sem. Attól kezdve, hogy az ET-et mélyen megismeri és az ET.-hez igazítja életét (vágyait, gondolkozását és tetteit), az ő élete sokkal inkább törvényessé válik, mint azoknak a különböző érdekeket hajhászó embertársaié, akik az anyagi és biológiai - növényi világ teremtési mechanizmusainak az öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére és, végső soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a termelői - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tőrvények szerint élő személy élete, bizonyos össze-hangolódási idő elteltével, szemmel láthatóan harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké, akik még mindig "a létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint élnek, mivel az ő élete ténylegesen is – nem csak látszatok szerint! - tőrvényes.

    Az a személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsősorban önmagát ismeri meg, mint isteni entitást és spirituális céllal létrejött egyedi struktúrát, mint olyan spirituális lényt, akinek törvényes rendeltetése van és akin keresztül az Egyetemes és Örökérvényű Törvények szerint Ható teremtői és megváltói Lételvek, közvetlenül és felismerhetően megnyilvánulhatnak. És, amennyiben igyekszik is betartani ezeket a törvényeket, a természetes egészségén és zavarmentes (harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül folyamatosan észlelheti majd, ahogy az ő személyén, az ő személyén és az Ő személyes Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények, egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtő Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri és igyekszik be is tartani e törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes azoknak az életteremtő és körülmény-teremtő erejét, az ő személyes, mindennapi életében, az a személy tehát, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek (az archaikus ember ezeket az Élő Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Ő identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik a fizikai személyét.

    Ezért az ilyen személy, képessé válik az élete (sorsa) minden talányát és rejtélyét megérteni, és ez által a sorsából következő problémáit (még a mások által abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és meghaladni, ezekből pozitív sorsrendezői képességeket és tulajdonságokat nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan és precízen számon kellene tartania.

 

II.   A Világosság és a Szeretet őskezdetek születése és azok dialektikája. 

  

   Az egyetemes tőrvények megértésének legkényesebb kérdése és általában a metafizikai megismerés legalapvetőbb problémája nem más  mint a Szeretet és a Világosság megkülönböztetése és meghatározása. (Az elemek ugyanis, csak egymástól jól megkülönböztetve és elhatárolva, és mindegyik a maga lényegi egyediségében szabadon meghatározva és megnevezve, egyesíthetők. Minden olyan egység, ami nem ebben a szellemben történik, hamis egység, vagy erőletett egység és előbb-utóbb fel kell bomlania az egymással erőszakosan egyesített elemek lázadása következtében. Lásd később: a Szeretet és a szabad információáramlás tőrvénye.) Pontosabban: a Mágikus erejű Szeretetnek mint ontológiai teremtő erőnek az elismerése, személyes érzékelése és személyes gyakorlása – vagyis: annak a fogadása és tovább küldése – áramoltatása, a metafizika központi feltétele és problémája. Amennyiben ez a személyes szeretet-átélés ugyanis, nem történik meg, akkor egyáltalán nem beszélhetünk metafizikáról, hanem csak steril és önkényes elméletgyártó filozófiáról. Szinte meghatározást írtam fentebb az elismerés helyett, és ezzel máris a Szeretet lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis a megváltás és a megváltódás ősi kényszere és lehetősége (potencialitása). Számunkra, emberek számára, a mágikus – teremtő erővel bíró, személyi Szeretet nem más mint a mágikus megváltódási lehetőség reményének az öntudatlan és spontán erő-kifejeződése. Az egyetemes lét számára viszont, a Szeretet egy abszolút szükség szerinti, elsődleges és egyszerre minden irányba ható egyetemes erő-megnyilvánulás, tehát olyan, az abszolút ősegységgel folyamatos kapcsolatot tartó, az egységbe való vissza-rendeződés szükségét fenntartó és erre az abszolút- szükségre az abszolútumból a Lilith miatt kiáramló elemeket „emlékeztető” határtalan erő-kiáramlás, aminek nincs időbeni is térbeli meghatározódása, de még iránya sem. A Szeretet tehát olyan egyetemes Ősi Léterő, mi létezik attól függetlenül is, hogy mi képesek vagyunk-e, vagy akarjuk-e azt befogadni és akarunk-e, illetve képesek vagyunk-e a jótékony hatásaiban részesülni, vagy mások felé azt tovább áramoltatni, tehát a szeretet-állapotban élni és tevékenykedni. 

    Ezért, paradox módon, aki meg akarja határozni a Szeretetet, az majdhogynem Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja ezt, ha nem. Hiszen valamilyen mentális – képzeti skatulyába be akarja szűkíteni a mentális dimenzióknál finombb, sőt: a spirituális dimenzióknál is sokkal finomabb, abszolút létállapotból induló Szeretet, annak a határtalanul finom és gyér, de e finomsága ellenére mindennél hatásosabb – erősebb! - kiáramlását, kiterjedését és hatását. A meghatározást és a megnevezést ugyanis, éppen az előzőkben elmondottak szerint és azok alapján, nem a lehet Szeretetre alkalmazni, azzal szemben valamilyen módon gyakorolni. Viccesen fogalmazva: nem lehet a Szeretetet mérni vagy irányítani. A Szeretetet ugyanis, felette áll minden meghatározásnak, akárcsak bárminemű mentális, vagy spirituális dimenzió szintjén is történő korlátozásnak. Eközben viszont, a meghatározás, csakúgy mint a cél- és irányadás (A termékenyítő behatolás, a pontos célzás és a célhoz irányítás valamint a határozott átvilágítás és a formaadás.) az Abszolút (Az Igaz) Világosság funkciója és tulajdonsága. A Világosság tehát az Igazságból  táplálkozó Fény-értelem: a feltárás és a megmutatás – rámutatás értelme. Az egyetemes Fény-Világítás, az értelmezés, amely állandóan egy meghatározott irányba - célirányosan – hat és terjed és ez által irányít és termékenyít is. A Világosság mindig egy, vagy több meghatározott teremtési formát és állapotot irányít, vagy termékenyít meg és világít át. (A legtöbb esetben a kettő ugyanaz.)

   

    A Szeretet az általa Teremtővé váló Abszolútum első áldozata és megnyilvánulása. És ugyanakkor a Szeretet az Abszolútum első képzelői – „tervezői” – (mágikus) tulajdonsága is (Az Adam Kadmon), amely által az Abszolútumból Teremtő lesz, és ami által keletkezik a Teremtés és létrejön minden a teremtésben. Ezért nem lehet a Szeretetet mentális képességek és műveletek szintjén meghatározni és elgondolni, hanem csak átérezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember  a Szeretetet, egészen könnyen összetéveszti azokkal a, néha magát a Szeretet ellenétét: a gyűlöletet is létrehívó, rész - szeretet érzésekkel: a ragaszkodó érzelmekkel, amelyek által, és amelyeken keresztül, a biológiai és pszichikai individuális elhatároltságában az ember valamihez, vagy valakihez ragaszkodik, és e prímér ragaszkodásán keresztül éli át a Szeretet részleges (földi) megnyilvánulását. Ilyen leszűkült ragaszkodó szeretet-formák például: az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a rokon-szeretet, a barát-szeretet, a csapat- és csoport szeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepciók (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet összetévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival, vagyis a szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgősséggel, mint például a Szeretetnek a gyakorlati felelősségvállalás-nélküli hangoztatásával, vagy a rész-szeretet hosszú távú következmények belátása nélküli „gyakorlásával” (Gyermekeink kényeztetésével, fölösleges kiszolgálásával.). Ez által végül is, elszakítjuk magunkat a valódi (egyetemes) Egységélménytől és a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében (Lásd, a felnőtt családtagok közötti nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseket, vagy a valamikor egymásért, „akár meghalni is kész” házastársak, vagy szerelmesek és élettársak közötti gyűlölködést és bosszú vágyat a váláskor, az egyazon nemzeten belüli polgárháborúk szélsőséges megnyilvánulási formáit, lásd a nemzet- és vallásháborúkat).

     A Szeretet ugyanis, a Fénnyel együtt és egyszerre, az abszolút lét első „intézkedése”: a Lilith által szükségessé tett, tudatos létmegnyilvánulás (kiáramlás) első mozzanata és ugyanakkor az első paradoxona is. A teremtés mellett, az egység-tudat és egység-érzés szűkség-erejét is fenntartani hivatott Szeretet ugyanis, ami a Világosság Fénye előtt való teljes megnyílásával, a Fénynek az Abszolútumba való „belső” (iránytalan) visszakapcsolásával, és a kinyíló - kiáramlásával bontja meg és osztja meg tudatosan az Abszolútum primordiális (egység-) állapotát és ezáltal az Abszolútumot Teremtővé és Megváltóvá változtatja. És ez által, éppen a Teremtő - Szeretetet az, ami elsőként létrehozza a kettőt: a Világosságot és a Szeretetet. Az Abszolútum tehát, maga válik Szeretetté, amikor Világosság gyúlva benne, megérti, hogy nem szüntetheti meg a Lilithet, mivel a Lilith is, az ő abszolút-tulajdonsága, és (A Szeretet) létrehozván az Abszolútumban a Megváltás képzetét (eszméjét), kiengedi magából az általa felgyújtott Fényt, amely a Megváltás szükségének a megértése által jött létre és őt a Teremtésen keresztüli Megváltódás gondolatával (Képzetével) megtermékenyítette. Az abszolút Ősszeretet tehát az, amely kiárasztja a Világosságot (Fényt) – és amely a Lilith által keltett kauzális Káosz állapot meghaladásának a kényszer-hatására, a Káosz okának a megértése által felgyulladt benne és megtermékenyítette. A Szeretet a megnyilvánult létben tartja fenn az eredeti egységélményt, vagyis az egységállapot emlékét (érzetét) és ezzel ugyanakkor az egységhez, az egységbe való kapcsolódásnak a szükség-kényszerét is fenntartja. Ezáltal állandóan biztosítja az egység helyreállítását, nem csak a feminin és a maszkulin jellegű lételemek között, hanem a Teremtő és a Teremtés között is, az Atya és a Fiú között is (Az ideavilág és a fizikai - természeti megnyilvánulások világa között is) a teremtés és a megváltás különböző mozzanataiban és folyamataiban.

    A Szeretet tehát, a természeti létezésben, nem más m int egységbontás és az egység helyreállítására való törekvés is egyszerre és egyben. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási (Megváltódási, boldogulási) törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a Világosság fia nélkül: a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül, vagyis az elemző, értelmező és értékelő kritikai magatartás által biztosított szellemi Világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül, mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. (A szellemi – spirituális sötétség tehát nem a Fény ellentéte, hanem a Szeretet nélküli Fény állapota!) A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a kifejezés mindig csak részleges, tehát csak a valóságnak valamely részére - irányított lehet, és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz, hogy az egyetemes egység minél nagyobb mértékű átélésére képes legyek, át kell világítanom az egység részeit a kutató, rendező és tisztító értelmemmel. Meg kell találnom az Igazságot, vagyis Szeretet és a Fény Egységét. Különben leragadok a saját szűk érzéseimnek az átélésénél, és szeretet nélküli okoskodásaimnak (spekulációmnak), valamint az egyéni rész – szereteteimnek a Szeretet-ferdítő átélésénél! Vagyis, leragadok és kaotikusan bolyongok a fénynek képzelt (szeretet nélküli) sötétségemben, és miközben azt hiszem, hogy fejlődök, igazából helyben topogok az általánosító és irreálisan szélesítő, ködösen homályos, és ezért: hamis egység-elképzeléseim megvalósításának az ördögi körében.

    Pál apostolnak a Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen, az egyébként Fény-művelő Szent Pál, csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol sokat foglalkozik a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepéről, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Világosság nélkül, vagyis a megtermékenyítő értelmi tisztázást és a kiegyenlítődési lehetőségeket kutató Fény nélkül, tehát az igazság-kutató értelmi tevékenység által biztosított szellemi Fény nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Sőt: a Világosság tisztító, megtermékenyítő és ez által, frissítő ereje és tevékenysége nélkül, a Lilith által állandóan kísértett és befolyásolt Szeretet kényelmes passzivitássá, majd a fejlődéssel szembeni irritációvá és haragos ellenállássá és végül gyűlöletté változik.

          Ennek következtében, a dogmarendszerből és hívei gondolkozásából a világosságot: a gnózist kiírtai igyekvő keresztény egyház által irányított újkori és modernkori Európai ember a legnagyobb gyűlölet-formákat élte át a történelem során (vallási intolerancia, vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek, stb.) és a számára vakítóvá vált Szeretet-Fénytől való félelmében létrehozott egy Szeretet és Világosság nélküli, mindent az észszerűségre alapozó, materialista alapú technikai tudományos civilizációt. A Világosság, a világító szellemi értelem ugyanis, nem puszta ésszerűség. Nem az agytevékenység által lehetővé tett intellektuális műveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi és végül: emberi megnyilvánulási formája!

    De a Fénynek az öncélú, Világosság nélküli működtetése is, szellemi elsötétedéshez vezet. A Világosság magában, tehát a Szeretet – szubsztanciája életadó és életfenntartó melege nélkül, steril értelemmé, vagyis sötétséggé és káprázattá válik. A Szeretet tehát értelmező - tisztító Tűz és termékenyítő Levegő nélkül, vagyis Fény nélkül, bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény öncélú (részleges) és nem az egész létezés (esetenként: egy egész spirituális-energetikai struktúra által hordozott problémakör) átvilágítására irányul, hanem csak az elemi megélhetéshez, vagy más elemi életfunkciók  betöltéséhez, vagy kielégítéséhez szükséges gyakorlati értelmezésekre – világításra - korlátozódik, ezt a részleges világosságot (Hamis fényt!) magába fogadó és ezért inkább csak kívülről hozzá csatolódó Szeretet (szimpátia) is, hamis lesz és ezáltal hamis egységet hoznak létre. Ennek a hamis egységnek, amint a Szeretet törvénye is kimondja ezt, előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását.

    A Szeretet, tehát az ember számára egy kívülről érzékelhetetlen és láthatatlan, diszkrét de állandó pozitív érzésnek a befogadási és kiáramoltatási állapota. A Szeretet egy személyes, inkább belső mint külső, oldódási és oldási, valamint adási - odaadási (áldozathozatali) kényszer formájában kellene testet öltenie. De a legtöbb esetben, ez az egységbe való visszatérési kényszer, paradox módon, az anyagi formákhoz való  misztikus ragaszkodássá változik. Ez a ragaszkodás viszont, a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. A ragaszkodás tehát, önkéntelenül, olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különböző részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül is egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtő - Megváltó erőkkel, illetve az Abszolút léttel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel.

    Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva, nem figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet szükségszerűen részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulási formáinak az intenzív átélése következményeit (Pl. ha szeretem A-t, akkor szükségképpen gyűlölnöm kell Bé-t), rengeteget szenvedünk – rongálódunk - fölöslegesen. A szenvedés ugyanis azért jön létre és azért válik állandóvá, mert a Fény részleges alkalmazása és használata miatt, nem értelmezzük kellőképpen, vagy teljesen, a fájdalomnak a jelzéseit arra vonatkozóan, hogy szeretetet nélkül élünk, vagy szélsőségesen részleges (Kevés!) szeretetet fogadunk magunkba, illetve ilyen, un. megromlott (részleges) Szeretetet gyakorlunk-áramoltatunk. A szenvedés tehát a részlegességnek, vagy a zavarnak és a gyűlöletnek: az részleges szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erős átélésének a következménye.

    A szenvedés tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudati élményeknek: a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések által, újra csak a Fény műveleteit végzem. És miközben ezt teszem, de nem figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet – élmény életerejétől, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet rész-megnyilvánulásainak a rész- értelmezési művelete. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a Szeretet paradoxona. A Szeretet paradoxona az, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az egyetemes Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és átéléshez kötött, az egyéni pszichológiai meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és a rész-érzéseinkben: egy irányú, tehát korlátozott viszonyulásainkban éljük meg. Ezért a legnehezebb, de ugyanakkor a legjobb dolog is, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének a képessége elérésére és állandósítására való törekvéseknek a rutinossá válásig történő begyakorlása! És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében, hús-vér testben élő lényekként, a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet. Hanem azért, mert, ha nem szokjuk meg azt, hogy egyszerre – szimultán! - gyakoroljuk a szeretet- és fénybefogadást, illetve ezek tiszta áramoltatását, akár egyéni harcok árán is, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és az öncélú, élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril, ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztető, drámai, vagy tragikus események ciklikus, tehát sorsszerű ismétlődését is.

   A gyűlölet is, a Szeretet paradoxon következtében, illetve a Világosság hiánya, vagyis a Fény (a gondolkozás) zavara miatt jön létre. A gyűlölet nem a Szeretet ellentéte, hanem Szeretetnek a Fény nélkül maradása következtében létrejövő állapota. A gyűlölet a Szeretetnek a zavart, vagy hamis Fény általi téves átvilágítása következtében jön létre. Így lesz a Szeretetből a rossz (hamis) megvilágítás által, vagy a Fény nélküli megvalósulása következtében, előbb csak haragvás, majd minden érzést be borító és az értelmes gondolkozást is lebénító (elvakító), azt irracionálissá és vakká tevő, negatív érzelem. Ezt, a Szeretetnek a gyűlöletté való „misztikus” átalakulási jelenségét, leginkább az egymástól elváló szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szerető" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik, a válás után, lassan - lassan gyűlölni kezdik egymást, illetve a szülők gyűlölni kezdik azokat a gyermekeiket, amelyek elhárítják az ők drágának képzelt, részleges szeretet - kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az egyes ember személyét létrehozó, a személye kauzális magjában létező és a személyen keresztül a legerősebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta az egyes ember személyétől és egy külső Isten-képzetet: egy fiktív valóságot hozott létre az ember képzeletében, ami természetesen, ellentmond a gyakorlati valóságtapasztalatának. Ezért, a gyakorlati valóság tényeit és ok- okozati összefüggéseit megfigyelő ember „természetesen” elveti ezt a vallás által létrehozott, fiktív valóságot és a gyakorlati valóságra összpontosítva, az anyagi tudományt teszi meg vallásnak. (Pozitivizmus)

      De ugyanakkor, az egyetemes Szeretet befogadási és tovább áramoltatási képessége nélkül, a száraz (Materialista, pozitivista) tudományos világlátása és a technikai eszközei által létrehozott civilizációs (Védekező!) életkörülményeiben és a felszíni (fizikai) jelenségeket vizsgáló tudományos babona-rendszerében vakon bízó, ma már az élő természettől is elszakított modern ember, csak pszeudo-szeretetben él. Csak rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képes átélni, aminek a következtében ugyanúgy szenved, de képtelen a szenvedése okát látni, megérteni. Ezért, magát szerfölött okosnak (Felvilágosultnak) képzelvén, szellemi vakondokként, amíg csak bírja és teheti, gyógyszerekkel elfojtja a fájdalom jelzéseit, és a különböző rész-egységekhez, tehát az egyénekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását össze kapcsolva az öncélú élvezet- és kényelmi vágya által mozgatott primitív versengési késztetéseivel, biztonság-vágyából eredő rejtett befolyásolási - ellenőrzési reflexeivel, tovább szenved. Sajnos, teljesen feleslegesen. Holott, ha jól megnézzük, metafizikai szempontból még az emberszeretet is (ami az egész emberiség szeretetést, nem csak minden fajával és nemével, hanem minden egyedének is a szeretetét feltételezi a gátlástalan és kegyetlen gyilkosokkal, a nép nyomorító és nép-írtó diktátorokkal, valamint a homoszexuálisokkal és a pedofilokkal stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, különválasztva pl. az Isten által (Egészen pontosan: az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő ős- Szaturnuszi szellem által) létrehozott öncélú élvezetgyakorlást korlátozó, akár halált is okozni képes és ezért legyőzendő ellenségként kezelt AIDS vagy más vírus-fajták szeretetétől, például az Influenza, vagy a kerge-marha kór okozó vírusok szeretetétől, csak rész-szeretet, illetve pszeudo szeretet lehet!

     Annyira földhöz ragadt a hamis, felszíni értelmeket figyelgető és ezt a látszat-fényt árasztó pozitivista tudománya miatt magát felvilágosultnak képzelő embernek a Szeretet (Az egységléti szellemi erő!) nélküli gondolkozása és a látásmódja, hogy még azt sem veszi észre, hogy hiába találja meg egy kórokozó legyőzési lehetőségét (vakcináját), mert az a valami, amit a keresztény vallások Úristennek neveznek, mindig újabb és erőseb halálos kórokozó vírust, vagy baktériumot hoz létre, illetve teszi a régit még ellenállóbbá, az ember tudományos védekezési törekvéseivel szemben még furfangosabbá. Minél több vakcinát, vírusölő és baktériumölő ellenszert fedeznek fel és eszelnek ki a gyógyszergyártól, az Úristen annál több és annál „furfangosabb” olyan vírust gyárt, amelyek előbb - utóbb, minden tudományos védekezési törekvés ellenére, orvul megtámadják a magukat ártatlannak képzelő, Lilithjeik által vezérelt és a materiális tudomány mindenhatásában, vagy a külső Isten protekciózó tulajdonságában (Lásd a Megváltás törvényét) bízó embereket és ezek életét veszélyeztetik.    

      Láthatjuk tehát, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív átélése ugyanolyan kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet, és ugyanolyan létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra (valóság-hamisításra, finom információ-ferdítésre, vagy vastag hazudozásra) alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Talán logikus, hogy az igazi, egyetemes Szeretet-állapot és a szabad szeretet-élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet, illetve meghaladja azokat. Hogy az egyetemes egységállapot - egységtudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai és az ember által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott zavaroknak a feloldásával és azok mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre. De itt újból a szeretet paradoxonával, vagyis a hamis egység-létrehozásának az elkerülési szükségével állunk szembe. A hamis egységek létezése ugyanis, még lehetetlenebbé teszik az igazi egység megvalósulását, aminek a helyét és lehetőségét elfoglalják. Ezért egy-egy hamis egységnek a huzamos fennállása esetén, annak a lerombolása érdekében, a Világosságnak az összes tartalékait meg kell mozgatnia és minden lehetőségét fel kell használnia. Ezek a forradalmak, vagy forradalmi sorsfordulatok, amelyek a hamis egység-állapotokat, amelyek ellen a hamis egységben-levésre rákényszerített elemek fellázadnak.

       Mi viszont, nem várhatjuk meg a forradalmakat és nem is egészséges mindig csak szüntelen forradalomban élni (Lásd a leszegényedett Kubát és Észak Koreát), tehát ahhoz, hogy a Lilith hatására állandóan újraszerveződő hamis-egységek ellenére is, az egyetemes egység állapotát átélhessük lelkünkben és szellemünkben. De hát akkor mit tehetünk? - Bátran fel kell vállalnunk és el kell fogadnunk a fizikai állapotunk miatti, egyéni és csoportos színeződések szerinti, elhatárolódott állapotokat, az úgynevezett természetes határ-osztottságot, de úgy, hogy az egység képzetét és a szeretetet a szívünkben folyamatosan fenntartsuk. Ugyanis, újfent paradox módon, éppen a Szeretet - állapot elérése igényel a részünkről nagyon is gyakran, kábulat-ellenes és hamisság-ellenes és valóság-ferdítés ellenes szembenállást és mindenféle kábulattól és ámulattól való elhatárolódást! Vagyis, egymáshoz nem illő részek zavaros, vagy  erőszakosan létrehozott hamis-egységével szembeni ellenállást, a hamisság által létrehívott lét-zavar elleni, akár nyílt harc által is megvalósuló, folyamatos és határozott szembenállást. Tehát éppen az egységbe kerülés szüksége: a szeretet ébersége igényli tőlünk a rész-érdekekkel, vagy a szellemi tévelygéssel és lelki támolygással szembeni, nyílt és határozott ellenállási formákat, és éppen, hogy a Szeretet az, amely határozottan nem... igényli a hamis egységtudatból eredő korrupt állapotoknak és csaló eljárásoknak a sorsunkban és az életünkben való megtűrését, ne adj Isten, azok tudatos felvállalását!

     Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele! Sőt: egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy az egyetértést jelentse, és attól, hogy együtt érzek vele, még nem csak, hogy kifejezhetem az egyet-nem értésemet, de nyíltan és akár harcolva is felléphetek az ellen, amivel nem értek egyet és ennek csak egyetlen feltétele van. Éspedig az, hogy mielőtt tiltakozni, vagy harcolni kezdenék ellene, vessem alapos vizsgálat alá azt, hogy az, amivel nem értek egyet, ténylegesen sérti-e az egyetemes törvények valamelyikét. Ezt könnyű megállapítani, amikor tárgyi bizonyítékok ellenére történő valóság-ferdítésről, vagy valósághamisításról (csúsztatásról, ferdítésről, hamis-beállításról, hazudozásról) van szó (A Fejlődés és a Szerettet törvényének a megsértése.), vagy amikor személyi-tudat, személyi önérzet sértésről (A Teremtés és a Személyi Tudat zavartalansága törvényének a megsértése.) van szó, mivel ilyenkor csak egy – egy törvény szellemisége elleni törekvés folyik. Nehezebb döntést hozni, amikor a káros jelenség úgy jut kifejezésre, illetve a hamis egység álcázottan valósul meg és az álca alatt több törvény is sérül. Ezért szükséges az alapos vizsgálódás, a mély átvilágítás mind a tíz egyetemes törvény alapszellemisége (logikája) szerint. 

     Amennyiben tehát az Egyetemes Törvények szerint akarunk élni, semmiképpen nem kell azt jelentse az együttérzés, hogy együtt is kell működjünk a más-csaló, vagy az öncsaló személyekkel! Főképp azoknak a nem a veszélyesnek feltüntetett propagandájukkal, vagy mindössze önveszélyesnek nevezett tévelygéseikkel és támolygásaikkal, a ravasz módon másokat ámító, vagy naiv módön, saját magát ámító ideológiájával, másokat ártatlanul támadó káros magatartásával, tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel, például akár az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal is, vagy más, zavaros szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által kísértett személyekkel is), miközben nem és nem kell egyáltalán, azokkal egy követ fújva, együtt értenem és együtt működnöm még csak a hallgatásommal sem. És legfőképpen, NEM KELL ezeknek a Világosság nélkül tévelygő személyeknek például a GYERMEKRONTÓ és kamasz-rontó, DEVIÁNS MAGATARTÁSÁVAL, a számukra „ÖSZTÖNÖSNEK ÉS TERMÉSZETESNEK” tűnő TÖRVÉNYTELEN KÉSZTETÉSEIKKEL, EGYET – ÉRTENEM, azoknak a törvénytelenségéről hallgatva! (Felsőbb rendű létstruktúrák szintjén, a Nemek törvénye miatt, Jin elem nem termékenyíthet meg és ezért nem is egyenlítődhet ki Jin - elemmel és a Jang elem nem termékenyítheti meg a Jang elemet és nem egyenlítődhet ki vele!) Amiként nem kell egyet értenem semmiféle más jelegű hamis, zavaros és természetellenes, agresszív, vagy korrupt magatartással sem. Sőt: határozottan felléphetek és amennyiben engem, vagy a családomat, rokonaimat, vagy barátaimat érintő jelenségről van szó, akár az általam leghatásosabbnak vélt eszközökkel is harcolhatok a másokra ható, erkölcsi tévelygést mint egyéni jogot és szabadságot propagáló és a létrontást fokozó, másoknak (pl. gyermekeinknek) az ők természetellenes ösztöneik kiélését biztosító propagandájával való megtévesztésére irányuló törekvéseivel szemben. Vagy bárkinek is, az erkölcstelen politikai, vagy gazdasági eljárása helyességét velem, vagy a családom tagjaival elfogadtatni igyekvő propagandájával, más féle tevékenységével szemben.

    Az összes Egység- átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, amennyiben nem tudunk róla és nem vesszük azt figyelembe! A ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt rész-érdekek szerinti érzelmes viszonyulások, egyáltalán nem egyenértékűek a Szeretet gyakorlásával. Csak a tapasztalat nélküli gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. És ugyanaz mondhatja azt is, hogy komoly és gazdag élettapasztalatokon alapuló, magas szintű spirituális tájékozódást és komoly önismereten alapuló mély belátást igénylő metafizikai jelenségeket, érthetően el lehet magyarázni 12, vagy 14 éves gyermekeknek. Hogy az a gondolat, amit nem lehet olyan egyszerűen elmondani, hogy ezek a gyermekek megértsék, nem is lehet helyes és igaz. A helyes viszonyulás, a károsnak, zavarónak, vagy az ellenségesnek tudott, vagy érzett dolgokkal és jelenségekkel szemben, az, hogy nem kérek belőle, tudatosan nem akarom az életszférámba engedni, elutasítom, azt akarom, hogy ne legyen dolgom vele, hogy ne szenvedjek tőle, stb., de soha nem az, hogy nem szeretem, vagy nem akarom megérteni. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (Egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont bátor, határozott és célirányos magatartás mind a leleplező átvilágító - értelmező, mind a megtermékenyítő tevékenységében. Mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy a családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái, de azt is, hogy az Igazi szeretet elérése érdekében, szükségünk van ezeknek a határozott átélésére, gyakorlására.

   Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem Világosság, nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel a fájdalmában, vagy a szenvedésében, esetleg a tehetetlensége miatt, együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg és erkölcsileg is fenntartások nélkül elköteleződtem mellette! Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy azzal mindenben egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk és nem is kell együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem. És érzelmi alapon, a szolidaritás jeleként számon kérjük egymástól az értelmi és erkölcsi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az érzelmi alapon történő ostoba ellenségeskedést. A legnehezebb megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet - álegység) formáitól határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben, és ha kell akár a leg hathatósabb eszközökkel is harcolni ellenük, és eközben diszkréten és feltételek nélkül, a bensőnkben szeretni, még azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.

     Miért szükséges minden, az egyetemes törvények szerint élni akaró, tehát az egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában és átélésében? - Azért is például, mert az Abszolút Szeretet személyi magvalósítása alapján, az által és azon keresztül működik a bennünk első sorban a Teremtés Törvénye, vagyis a Mágia erejének a Tőrvénye! Szeretet és a megfelelő őszinteség nélkül tehát, semmi pozitív dolgot nem hozhatunk maradandóan létre.

Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a tiszta (személyi ambíció és mindenféle önámítástól, vagy mélytudati zavartól- mentes) Szeretet - állapotot elérni és ebben a megnyugodott szeretet-állapotban gondolkozni, szeretve-gondolkozva élni, és így a belső, intim-Szeretetet magunkból, ha diszkréten is, de közvetlenül is azt kiáramoltatni, mindössze fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és általában az életünkben.

Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy amennyiben hozzá fogunk az egyetemes törvényekről szóló ismereteinknek az alkalmazásához (A Fény műveléséhez), soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél - értelmezésénél, mind a tíz törvény befolyása jelen van és ezeket mind meg kell keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illető esemény (jelenség, folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében.

     Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy bizonyos esemény, kapcsolat, vagy együttműködési ajánlat (beteljesülés), segítség, elválás, kudarc, betegség, baleset, stb., azért következett be az életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vagy mert vágyakoztunk utána és másokkal is sokat beszéltünk róla. Hanem jó megvizsgálni például a személyi horoszkópunk segítségével, és a tárgyak szimbolikus jelentésének a vizsgálatával, azt is, hogy miért is találkoztunk az önkéntelenül (A karmikus meghatározódásunk alapján) vágyott, vagy elkerülni kívánt eseménnyel, vagy személlyel, éppen úgy és azon körülmények között, ahogyan és amely sajátos körülmények között találkoztunk? Vagy azt, hogy az illető pozitív, bevonzani akart, vagy negatívnak képzelt és ezért elhárítani kívánt, jelenségre, eseményre, mi volt az első reakciónk? Vagy azt, hogy a rezonancia tőrvénye alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken) keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy félve – félt, esetleg tudatosan beidézett esemény, sorshelyzet által a régi vágyainkra, félelmeinkre a gyakorlati válasz? Hogy miért az adott körülmények között és az adott időben (Ciklus és Ritmus törvénye) jött létre, milyen új karmikus hatás-mechanizmusok játszotta közre és milyen hatások semlegesítődtek ki, és milyen következmények esedékesek ezután (Karma törvénye)? Hogy milyen energiák egyenlítődtek ki és milyen új energiák születtek meg (Kiegyenlítődés törvénye)? És, hogy milyen befolyása van máris, vagy csak lehetséges ez a befolyása az adott eseménynek a mi jövőnkre, párkapcsolati életünkre? Esetleg, hogy milyen az illető eseménynek a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege? És, hogy ebben a fényben mit akar számunkra jelenteni ez a találkozás? És mindez még nem elég, mert azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az őt kiegészítő és kiegyenlítő, de számunkra, vagy legalábbis a racionális felismerési képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte? És, hogy nem-e kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges, számunkra, kellemetlen, kényelmetlen, sőt: esetleg anyagilag káros következményének a feldolgozásához, a tőlünk plusz energiákat és figyelmet igénylő bekövetkezésére?

     Sőt: a legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, azok hatásainak, hatásmechanizmusának a nyomon követésénél és alkalmazásánál éppen a Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítődési (harmonizálódási) képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg fájdalommal is járó, vagy egyenesen káros, és a kiigazításhoz különösebb erőfeszítést és figyelmet igénylő eseményeket, hajlamosak vagyunk mint ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, vizsgálat és értelmezés nélkül, azonnal elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükből. És a leg több esetben nem is vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban tartósan és nyomósan megjelent, vagy azt érintő, de ellenségesnek látszó jelenség, esemény, körülmény, stb., a rejtett gondolatainkat, vagy érzéseinket (rejtett ambícióinkat, félelmeinket, ellenséges érzelmeinket) egy az egyben, vagy ha csak részlegesen is, de tükrözi. Illetve, hogy tökéletesen leképezi - megjeleníti az addig még felszínre nem került, belső (lelki és szellemi) karmikus sugallatainkat és ösztönös késztetéseinket: a rejtett félelmeinket, szorongásainkat, ambíciónkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy rosszul feloldott, önkéntelen gyűlöletünket.

      Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni, hogy a Rezonancia törvénye alapján, kauzálisan (karmikusan) akkor is valamilyen közünk lehet egy eseményhez és az akkor is a mi karmikus meghatározódásainkat (belső, még fel nem tárult, bennünk igen mélyen rejtett világunkat) tükrözheti, ha az illető jelenség, látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen természetűnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéteként jelentkezik. És persze, a jelenség fordítva is igaz és ezért igen figyelmesen megvizsgálandó a jelzésének az igazi értelme. Mert igaz ugyan az, hogy a rezonancia törvénye alapján egy durva és kegyetlen támadás, vagy egy más személyben hirtelen szerelmessé vált élettársnak a hűtlensége és az életünkből való, hirtelen kilépése (családunk felbontása) tükröz ugyan valamit az elhagyott személy karmikus feladataiból is, de arra is kell gondolnunk azonnal, hogy amikor ilyen visszavonhatatlan elválás válik szükségessé, akkor a két embernek egymással szemben teljesen ellentétes (időközben megváltozott) már rég óta az érték-tudata, vagy az érték-idea rendszere, de az egyik (az elhagyó) ezt mindaddig eltitkolta, huzamosan sértve ezzel a titkolózással magát a Szeretet törvényét is! És éppen ezért, az, aki a törvényt huzamos ideig sértve, olyan negatív szellemi állapotba hozta magát, hogy távoznia kell, soha nem azt a boldogság-megvalósítási lehetőséget fogja megtalálni az elhagyottnál „jobbnak” képzelt új párjában, amiben a sötét titkolózásai közben reménykedett, miközben annak, akit úgymond vétek nélkül hagytak el, tehát úgy, hogy ő semmivel, de legalább is igen kevéssel járult hozza a párja elhidegüléséhez, majdhogynem ölébe hull, a korábbinál sokkal tisztább és szebb, az elsőnél sokkal több elégtételt és kiegyenlítődési (boldogulási) lehetőséget adni képes párkapcsolat, sőt: az igazi, spirituális tudatossággal minden szinten meg- és átélhető szerelem!

    „– Gyümölcséről ismeritek meg a fát!” - Hosszú távú következményéből ítélhetitek meg azt, hogy a mélyben mi is történt valójában, hogy milyen a hétköznapi rációnk és a lineáris logikánk elől elrejtett okok állnak bizonyos, okozatok és következmények kiindulási pontjánál. És így azt is, hogy igazából ki is ezeknek a következményeknek az elindítója, hogy ki volt például egy párkapcsolati – házastársi válásnak, vagy egy tragédiának az igazi, de korábban és sok ideig esetleg rejtett okozója. Így, mind a tíz egyetemes törvény összhatásának a figyelembe vételével és  vizsgálatával kell tehát lereagálnunk és értelmeznünk a sorsunk fontos eseményeit, a körülöttünk élő személyekkel történt fontos eseményeket, illetve a világban és általában az emberiséggel történő eseményeket. (Például egy - egy olyan média - hír értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségről vagy katasztrófáról tudósít bennünket.)

    Rá kell szoktatnunk magunkat arra, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon a személyünkkel, vagy a családunk valamely tagjával egy - egy általunk jónak, vagy rossznak ítélt esemény, még akkor is, az első természetes (érzelmi) reakciónk az azonnali öröm, vagy elfogadás, illetve az elutasítás és a harag, vagy a bánat, annak a tudomásul vételét követő első pozitív, vagy negatív irányú elragadtatott pillanatokat követő alapállásunk, mindig az egyetemes törvények szerinti higgadt esemény- és sorselemzés kell legyen.  Arra, hogy az első benyomásokat követő magatartásunk a lehiggadás és az összpontosítás, vagyis az éberség tudatos fokozása, tehát mindig az egyetemes törvények szerint értelmező és oknyomozói belső magatartásunk kell előtérbe állítása kell legyen és csak azt követően jöhet a megfelelő gyakorlati reagálás - A tőrvényes! - a történtekre. És ez akkor is így kell történjen, ha a reagálás, a legjobb belátásunk szerint a védekező, vagy az elhárító harci cselekvés, ha nem térhetünk ki a konfliktus vállalása, a nyílt, ellenségesnek látszó konfrontáció elől. Ez utóbbi „lehetőségre” azért nem győzőm felhívni a figyelmet, mert gyakorló asztrológusként azt kell tapasztalnom, majdhogynem sorsértelmezésről sorsértelmezésre, hogy a boldogság- víziójukból és egészség-képzetrendszerükből az emberek teljességgel kizárják az igazság kiderítéséért, vagy érvényesítéséért való harcot  – vagyis a kiegyenlítődés megvalósulási lehetőségéért való konfliktusvállalást és becsületes konfrontációt, valamiért azt képzelvén, hogy az törvénytelen  magatartás. És éppen, hogy ezzel a téves mentalitásukkal biztosítanak betörési lehetőséget az életükbe és a sorsukba a Lilith által keltett és irányított negatív sorserőknek, illetve, mivel azok betörtnek az életükbe, de nem tudván, hogy az ellenük való harc, illetve a Lilith hatásainak és ok-okozati rendszereinek a leleplezése, nem csak, hogy törvényes, de kötelező életfeladat is, a rejtett haragjuk és gyűlölködésük huzamos átélése miatt, így juttatják magukat olyan diszharmonikus lelki és szellemi állapotokba, amelyeknek a következménye jobb esetben enyhe betegség, vagy baleset, rosszabb és szélsőségesebb esetben, egész életükre kiható egészségi károsodás, vagy éppenséggel halál is lehet.

    Másfelől azt is kell tudnunk, hogy az egyetemes sorserők és a karma, valamint az egyetemes törvények összhatása szövődményesebb még annál is, mint amit a személyi horoszkópunkból kiolvasható személyes meghatározottságainknak a krízis-helyzeteinkkel való összevetéséből ki tud olvasni egy tapasztalt karma-asztrológus, ezért nagy türelem és még nagyobb fegyelem szükséges ahhoz, hogy egy - egy olyan nehéz sorshelyzetből kijussunk, amit tudatlanságunkban, vagy figyelmetlenségünkben, esetleg hanyagságunkban (éberség-vesztésünkben) létrehoztunk.

Ezeknek az erő-hatásoknak és törvény-hatalmaknak a figyelésével, illetve a megfelelő mentális érzelmi és fizikai magatartással kell azt a kényes egyensúlyt fenntartanunk, amelyet egyesek harmonikus viselkedésnek neveznek. És csak így, csakis így: éberen viselkedve az általunk belátott létezés összes vetületében (dimenziójában), ez által a folyamatosan gyakorolt bölcs mentalitás által tehát, nem csak hogy sokkal könnyebben igazodunk majd el az életünk és a sorsunk, azelőtt véletlenszerűnek képzelt eseményei és látszólagos ellentmondásai között, hanem olyan spirituális tisztánlátói képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a Világosság gyakorlásának és a Szeretet átélésének a tiszta eredeti állapotához és ez által a szellemi szabadságunkhoz, illetve ahhoz az állandósuló testi és lelki egészségi állapothoz és derűs tudatállapothoz (boldogsági, illetve megváltott állapothoz), amelyet Jézus mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak, mikor a Mennyek Országának nevezett. És amit a Kínai ősmetafizika Tao-nak. A Japán őshit Sinto-nak, a Buddhizmus Nirvánának nevez.  

 

 

Az 1. törvény:

A TEREMTÉS TÖRVÉNYE, ILLETVE A TEREMTŐI LÉTKÉPZELET MÁGIKUS EREJÉNEK A TÖRVÉNYE. A mágikus erejű Személyi öntudat és képzelőerő törvénye.

   A Szellemi létezés és erőhatás mindenkori elsődlegességének és a teremtő - mágikus - erejű képzeleti hatásoknak a (Minden felszíni látszat ellenére való!) minden más hatások fölötti hatóerejének a törvénye. A teremtett világnak, a létfolyamatoknak és minden nemű szellemi, gondolati, pszichikai és fizikai jelenségeknek az Abszolút (isteni) Imagináció, valamint az emberi imagináció általi teremtődésének, létrejövésének és kiteljesedésének a tőrvénye. Az egyetemes (Isteni) megnyilvánulási vágy által keletkező képzelőerő és az emberi végyak által irányított képzeleti erőnek az immanenes (automatikus) hatóerejének a törvénye.

   A hétköznapi életben ez nem más mint a fizikai és a pszichikai jelenségeknek és folyamatoknak, a vágyaknak és a gondolatoknak, az egyéni és a csoportos akarat és az egyéni képzelet hatására történő keletkezésnek, változásának és kimúlásának, valamint az anyagi és a pszichikai jelenségeknek és folyamatoknak az egyéni szellemi erő általi, illetve az öntudatlan személyi vágyak és a tudatos akarat által működtetett, (automatikusan) mágilkus erejű emberi képzelet általi megváltoztathatóságnak és befolyásolhatóságának a törvénye. A mágia tőrvénye tulajdonképpen a felnőtt korú embereknek a sorselemei és sorskörülményei megteremtésben való közvetlen részvételének és ezért személyi felelősségének a törvénye, Ezért a személyi öntudat zavartalansága szükségének a törvénye is, lletve, a személyi identitástudat mágikus erejének: az egyéni imagináció teremtő hatalmának a tőrvénye.

 E törvény alapján, a világegyetem alaptermészete MÁGIKUS, vagyis szellemi irányítású. Hamvas Béla megfogalmazása szerint: „a valóság természete mágikus”. Ezért mindaz és minden, ami létezik és megnyilvánul a létben voltaképpen Szellem. Minden a Szellemből születik, a Szellemhez tartozik, Szellemből van és végül a Szellembe tér vissza (Kybalion). Ezt a törvényt, vagyis a hatásait és a következményeit nem lehet eléggé hangsúlyozni és eléggé komolyan venni. Ennek a törvénynek az ismeretében tudomásul kell vennünk, hogy a Teremtő Szellem által TEREMTETT OBJEKTÍV VILAGEGYETEM TERMÉSZETE nem a gazdasági jellegű, tehát nem az egyetemes lét természete. De még csak az emberi élet- és sorsrendezési lehetőségek sem az embernek a megélhetési szükségeinek, élvezeti, vagy kényelmi haszonelvének az ésszerűsége szerint alakulnak, hanem az egyes embernek a tudattalan vagy tudatos képzeleti tevékenysége és a vele közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban álló személyek képzeleti tevékenységének az összhatásaként! Vagyis nem a pragmatikus racionalitás az irányító elve és sors-ereje a sorshelyzeteink kialakulásának.  – „Az én utam, nem a te utad. – Mondja a seregek Ura.” Láthatjuk tehát, hogy az élet- és  sorskörülményeinket létrehozó Isteni képzelőerőnek a hatás-logikája (hatásmechanizmusa) nem teljesen objektív, mivel a mi egyéni szubjektív képzelőerőnknek, még ha a legtöbb esetben a részünkről önkéntelenül és öntudatlanul is, de része van a sorsunk alakulásában!  És persze: ez a mágikus sors- hatásmód nem is érzelmes, nem is esztétikus, és nem polgárian morális, de még csak nem is misztikus ahogy azt képzeli a materialista tudós, vagy a vallásos ember, hanem egyszerűen csak rendkivülien összetett. Közös eredő szerint ható!

    A világegyetem keletkezésének és fennmaradásának – működésének ez, a mágikus alaptermészete és működési elve tehát, egyrészt objektív és az abszolút imagináció működteti. Másrészt szubjektíven mágikus is, mivel a mi és a velünk valamilyen közvetlen, vagy áttételesen közvetett sors-kapcsolatban álló személyeknek a tudatos, vagy tudattalan MENTALIS tevékenysége által, mi magunk is – még hogyha igen csekély mértékben is, de - befolyásoljuk az egyetemes létezés működését és így részben hozzá járulunk a saját sorshelyzeteink kialakításához. Ennek a szellemében, érthető talán, hogy az Abszolút Szellem és ezáltal a Teremtő Imagináció nem a személyünkön kívül létezik, hanem bennünk és általunk is, és velünk és általunk, illetve a képzeletünk eredményeképpen és a többi lénnyel együtt és azok által, illetve azok képzeletének az eredményeképpen nyilvánul meg. A TEREMTETT VILÁGEGYETEMNEK ez a mentális természete tehát, a mi szemszögünkből, igenis szubjektív. És egészen objektívnek csak a határhelyzetbe került anyagi részecskék tömbszerűen egybesűrűsödött megnyilvánulási formáit láthatjuk. Ezeknek a változása (mágikus átalakulása) a mi biológiai változásunkhoz viszonyítva tágabb időintervallumokban történik. De, a mi személyünk sem más, mint a megváltás (létmentés, önementés) érdekében létrejött ősideának: Ádám Kadmonnak, vagyis Istennek a megváltás magvalósítási lehetőségére vonatkozó első látomásának és akaratának egyik sajátos megnyilvánulása. Ezért, a vágyaink és az akaratunk által befolyásolt teremtő képzeletünk révén, mi is ennek mágikus erejű, a mi emberi személyünkön keresztül is megnyilvánuló, valóság-létrehozó és valóság-alakító, teremtő tőrvénynek az egyéni és egyedi megtestesítői vagyunk.   

   Azt is kell tudnunk és feltétlenül számításba kell vennünk viszont, hogy a mi egyéni teremtő képzeletünk csak az után tudja és kezdi éreztetni a hatását az életünkben, miután kiforrott, határozott - önálló személyi tudattal és akarattal rendelkező felnőtt személyekké válunk és  még inkább, miután spirituális tudatossággal – egyetemes felelősségérzettel – rendelkező egyéniségekké válunk. Addig egy, az emberiség korábbi generációja, az elődeink és a szüleink (és ezt attól függetlenül is így van, ha esetleg már kiskorunkban elveszítjük őket:) - pozitív és negatív - képzelete és akarata által befolyásolt és az ő személyi tudatuk és képzeletük által befolyásolt meghatározott valóságban (környezetben) kell élnünk. Csak az a baj, hogy nagyon későre vesszük észre - és nagyon kevés bizalommal kezeljük - azt a tényt, hogy ez által a velünk született és 21 éves korunktól „teljes gőzzel” beinduló karmikus teremtői képességünk által, mi is alakítjuk a sorsunkat, mi is befolyásoljuk (harmonikusan, vagy negatívan) a viszonyaink alakulását. És, hogy a legbiztonságosabb és legstabilabb helyzeteinkbe is beidézünk a sorsunkba olyan véletlennek hitt eseményeket, amilyeneket nem terveztünk be az ésszerű gondolkodásunk és akaratunk által és nem utolsósorban idézünk be ezzel az "önműködően" tevékenykedő képességünkkel, olyan betegségeket és baleseteket is, amelyeknek normális körülmények között nem kellett volna bekövetkezniük.

    Az utóbbi hosszú mondatban kétszer is előbukkant az a magyar kifejezés, amely utal arra, hogy az ősmagyarok még tudtak erről az emberben rejlő mágikus erőről: a képzelet - a képzelgés és a tudatos képalkotás révén ható és működő, valóság - alkotó és valóság - befolyásoló képességéről. – Igen: pontosan a képesség szavunk, amely által a nagyobb, kirívóbb erőnket, vagy tehetségünket (képtelenségünket!) szoktuk jelölni, utal arra határozottan, hogy az ősmagyarok még tudták: minden tett és cselekvés, minden folyamat és jelenség alapjainál ott van az idea: az őskép, amely mozgatja azt a szellemet, amely később lelki erővé: vággyá, akarattá válik és az anyagban és az anyag formaváltása által válik kézzel fogható, illetve érzékelhető és észlelhető valósággá. Az ősmagyarok tudták, mint ahogy minden archaikus nép tudta, hogy mindig előbb van a kép mint bármi. Ezért igyekeztek képet alkotni magukban, a maguk számára, mindarról, amit el akartak érni, illetve amit meg akartak valósítani, hódítani, vagy legyőzni. És azt is tudták, hogy ennek a mindig és mindenhól, de számunkra a legkövethetőbb módon, leginkább az ember képzeletén keresztül érvényesülő (mindenható) törvénynek a kivédhetetlen és elháríthatatlan hatásának a következtében mindenki, aki érzelmesen és érzelgősen viszonyul az élete lényegi kérdéseihez, az önmagát önkéntelenül a saját zavaros teremtői képzeletének az ítélete alá helyezi. Igz ugyan, hogy ezt a mágikus önítélő jelenséget kifejező fogalom, vagyis a szentimentális (mentálisan elitélő) kifejezés a modern korban jött létre, de az őseink enélkül is tudtak a jelenségről. Ez a magyarázat arra, hogy miért idegenkedtek sokáig és annyira „megátalkodottan” annak a kiemelten szentimentális, un. keresztény vallásnak a felvételétől, amely a tizedik század idején már azzá, a Jézus által tanított gnosztikus szellem-tannak az alapjaival homlokegyenest szemben álló, alattvalói meghunyászkodási ideológiát terjesztő államkormányzási hazugságrendszerré alakult, amelynek a visszaható következménye a mai természetellenes és szellem-ellenes termelői - fogyasztói nyugati életkoncepció. Az ősmagyarok még tudták, hogy menthetetlenül a saját ellenőrizetlenül működő és ezáltal zavarosan teremtő - materializáló mágikus képessége és annak a hatásmechanizmusa fog ítélkezni minden megalázkodó és érzelgősködő személy fölött, mivel az erősen átélt érzelmek által fűtött (intenzíven átélt) önellentmondásos képzeti tevékenységével, olyan ellentmondásosan ható természeti és közösségi környezetet és olyan eseményeket idéz (hoz létre) majd be az életébe, amelyeknek a gyakorlati hatásai és a visszahatásai egyre tragikusabban nyilvánulnak meg az egyén és a nemzet egész sorsában és egészségében.

    Nem véletlenül jött létre tehát később a Sententia és a Mentális szavakból a szentimentális kifejezés. Fölöslegesen tehát ne tartsuk magunkat ítélet alatt, ne ítéljük el magunkat örökösen, ne tegyük magunkat az önkéntelenül működő, ellenőrizetlen mágikus teremtői képességünk áldozatává!

   A teremtett világegyetem tehát az összes dimenzióival és létformáival együtt, az önmegmentő (Megváltó) Abszolút Szellem képzeletének a megnyilvánulása. Ebben az Abszolút Szellemi (Megváltói) logikában, benne vagyunk a sorsunkkal és életünkkel és minden sejtünkkel, minden gondolatunkkal, minden érzésünkkel, vágyunkkal, akaratunkkal és cselekedetünkkel részei vagyunk, ha tudomást szerzünk erről, ha nem. Tudatosságunk és gondolkozói képességünk leginkább a Mentális síkon köt össze bennünket a Mindenható Világszellem teremtő erőivel (hatalmaival, emanációival). E tíz teremtő erőnek a hatásait és a megnyilvánulásait ilyen módon mi magunk is befolyásoljuk, akarva, vagy önkéntelenül, tudatosan vagy öntudatlanul, a gondolkozásunk, képzeletünk és vágyaink által létrehozott Szellem-képeink által, illetve GONDOLATKÉPEINK által és azon keresztül: a tudattalan vágyaink, ambícióink és félelmeink által befolyásolt valóságról és a jövőről alkotott (jó, vagy rossz, örömteli, vagy félelem-teli) képzeteinken keresztül.    Ezek a mágikus természetű, huzamosan a központi képzeletünkben tartott, vagy a tudattalan képzeleti tevékenységünk legalján is „alig pihegő” vágy- és gondolatképek a mágia törvénye következtében materializálódnak, azaz megvalósulnak az életkörülményeinkben, illetve a fizikai és a pszichikai természetünkben.

    A mágia törvénye viszont soha nem önmagában, a többi törvénytől elkülönülten hat, hanem azokkal összhangban, azokkal együttműködve gyakorolja hatását mind a természetben, mind a mi mindennapi életünkben. A legegyszerűbb példa arra, hogy a mágia tőrvénye miképpen hat a természetben, illetve az ember spirituális képességeivel nem rendelkező lényeknél, épp a különböző állatfajok külső természete (bőr és szőr színezete, test formája) alakulásában, generációról generációra erősödő forma és szín alakulásában, formaváltásában, az un. fejlődésében érhető tetten. Pontosabban, az állatoknak környezetükhöz való külső idomulási készségében. Nem véletlen, hogy azok a szárazföldi állatok, amelyek egész év folyamán hó borított területen (környezetben) élnek, fehér a szőrzetűk, vagy legalábbis fehérebb, mint a többi állaté. A mágikus erejű képzelőereő hatalma az, amely a biológiai szervezet szintjén is materializálja az állatok bundájának a környezet színéhez való idomulását. A biológusok rég kimutatták, hogy olyan ötödik, hatodik, vagy hetedik generációs utódok esetében is elfehéredik a szörzet, amelyeknek az elődje még színes, vagy legalábbis szürke szőrzetet viselt. Persze, a globális felmelegedés korszkában inkább a jelenség fordítottját figyelhetik meg. Az állatoknak ez, a környezethez való idomulási vágyukhoz (a környezettel való egybeolvadási vágyukhoz, a ragadozók előli elrejtőzési vágyához, illetve a ragadozóknak az áldozatok általi észrevehetetlenné válási törekvéséhez, igyekvéséhez) visszavezethető új tulajdonságok kialakulása nem történik meg egyik napról a másikra, hanem csak majdhogynem észrevehetetlenül, egyik generációtól a másikig, évezredeken és évmilliókon keresztül. És ez épp amiatt megy ilyen lassan végbe, mivel ez az átalakulás a többi törvény érvényesülésével együtt: a kiegyenlítődés, a ciklus és a ritmus, de főként a hatás és a visszahatás és a fejlődés törvényén keresztül mehetett csak végbe. Mivel viszont, az ember öntudata, a individuális önérzékelése, világárzékelése) közvetlen kapcsolatban áll az egyetemes léttudattal, és így az állatoktól messze-eltérő teremtői képzelettel is rendelkezik, nála a tudatosan irányított képzelő erejével létrehozható változások, pl. a tudatos öngyógyítások sokkal hamarosabban végbe mehetnek. Sajnos, erre a nagatív példa a legalkalmasabb és a sorsukra titokban neheztelő személyek arcán – főként a férfiaknál sokkal nagyobb mágikus képzelőetrővel rendelkező nőkén! – egy két évtízed alatt is megjelenik a képzelti szintű gyülölködés és a haragvás jellegzets vonása. Persze, nem annyira a fiziológián belüli pozitív, vagy negatív változások a lényegesek a mi szempontunkból, hanem a képzeletnek az un. külső, sors- és életkörülményekre gyakorolt hatások által előidézett pozitív, illetve (és sajnos inkább csak: ) negatív hatások.   

    És itt, a többi kilenc egyetemes törvénneyl való együtthatás fejezeténél, érdemes nagyon jól odafigyelni az egyetemes mágia törvényének a hatására: Tehát: annak ellenére, hogy az ember teremtői képességének (Istenhasonlóságának) a következtében, az ő esetében ezek, a tudatos, vagy öntudatlan ambíciók, vágyak és sóvárgások, vagy félelmek által önkéntelenül és öntudatlanul beidézett változások, megtörténhetnek többnyire már a személy életében, ezek, a mágikus képzelőerőnk által előidézett pozitív, vagy negatív változások is (javulások és romlások), csak és csakis, a többi kilenc törvénnyel való összhatás eredményeképpen jönnek létre. Vagyis, az általunk, majdnem az egész életünk folyamán annyira óhajtott pozitív sorsváltozások, életkörülmány-változások, mindamellett, hogy más, velünk közvetlen, vagy csak közvetett kapcsolatban álló, ismert, vagy ismeretlen, szeretett, vagy esetenként gyülölt személynek a tudatos, vagy tufdattalan képzeleti tevékenysége összhatása képpen jöhet létre, ráadásul, csak és csakis, a többi kilenc egyetmes tőrvény által adott sors-lehetőség és feltétel függvényében jöhetnek létre.   

    Ezért csak felszínesen és időlegesen gyógyulhatunk meg egy betegségből, mindaddig amíg meg nem szabadulunk a velünk született, romboló hatású agressziv viszonyulás minden formájától, és amíg képessé nem tettük magunkat az igazi, nem érzelgős és diszkrét szeretetnek a mély átélésére. Illetve, addig még csak meg sem gyógulhatunk rendesen, amíg nem váltjuk fel az agressziót eredményező külső visszahatásokat kiváltó önzésünket, áldozathozatali készséggel, vagyis az önös érdekeinket szolgáló spekulatív gondolkozásunkat (intellektusunkat) az egyetemes törvények felsőbbrendű logikáját követő spirituális gondolkozásra. Az automatikusan működő karmikus (megváltáásellenes - negatív) képzeletünket a tudatos, tehát az egyetemes felelősség szerinti gondolkozási módra. Természetesen, valójában boldogak, elégedettek és félelem nélküliek: harmonikus személyiségek sem lehetünk mindaddig, amíg mindez nem következik be az életünkbe. Ezért marad tehát meddő és döre törekvés minden mágiázás, minden mágikus technika és technológia alkalmazása, nevezzék azt akár fehér mágiának, vagy fekete mágiának. Mágiázhatunk még a világ, de pozitív és tartós változást, mind az erőnléti - egészségi állapotunkban, mind a magánéletünkben, csak, és csakis akkor fogunk elérni, ha nem törekszünk elsősorban az egyedül a személyi horoszkópokból pontosan és konkrétan kiolvasható karmikus (rejtett) tulajdonságaink feloldására, valamint arra, hogy a többi kilenc törvénnyel is tudatos kapcsolatba, majd harmóniába kerüljünk. Aki a karma törvénye (7), a fejlődés törvénye (8), a ciklus és a ritmus törvénye (6), a kiegyenlítődés törvénye (3), de főképp a szeretet és a nyítottság (titoktalanság: 9) törvénye figyelembe véltele nélkül, öncélú mágikus praktikák és misztikus trükkök segítségével akar akár boldog, akár egészséges lenni, az éppen hogy a fordítottját fogja elérni annak, amit célul tűzött maga elé. És az még betegebbé - erőtelebbé és még boldogtalanabbá válik, mint amilyen volt a mágiázásai előtt. Hiszen a polaritás és a hatás visszahatás törvénye is létezik...   

  A Mágia törvénye a Teremtés erejének a törvénye. Ő teszi lehetővé tehát a materializálás (beidézés) és a dematerializálás (feloldás, megszűntetés) jelenségét, és ő teszi lehetővé, hogy az ember tudatosan is gyakorolhatja az ősi teremtőerejét. Ezért ő a személyiség-tudat, vagyis a személyi felelősségtudat tisztításának és tisztán tartási szükségének a törvénye is. Hiszen logikus, hogy egy zavart és ezért gyenge személyi tudattal rendelkező személy képzelőereje is gyenge, és határozatlan, aminek következtében, nem, hogy pozitív hatással lehet a saját sorsára, de nagatív eseményeket idéz be mind a saját életébe, mind a gyermekei, más családtagjai életébe. A személyi öntudat megtisztításának a szükségét és a karma-felvállalás segítségével történő öntudatnak a karma hatásaitól való megtisztítása után, a képzelet öszpontosításával történő tudatos pozitív teremtő-erő gyakorlást, a szellemtudományok a legősibb korok óta ismerik. A mágiázást, mint a megtisztult tudatú személyek által gyakorolt és a teremtés tőrvénye által lehetővé tett sors-jobbítási praktikát, de úgy is, mint a felvilágosulatlan és a karma negatív hatásaitól megtisztítatlan személyek által folytatott szerelmi, vagy szexuális vágy- ébersztő hatásgyakorlást, vagy akár tudatosan kártevő, sőt: romboló és akár a másik életének a kioltása érdekében is véghez vitt, ellenséges szellemi tevékenységet, mint támadó és rossz indulatú szellemi hatásgyakorlást rég óta ismeri az ember. Az utóbbi megfékezése érdekében hozták létre a katolikus egyház intézményén belül az inkviziciót, attól függetlenül, hogy ez a későbbiek során átváltozott az egyház ellenségeinek a kiikatatását és semlegesítését szolgáló, sötét politikai szerezetté.

Érdekes módon, a középkori Európában az inkvizíció által üldözött mágikus technikák tovább fejlesztett, álltólag tudományos változatait használja fel ma (különböző, "minden áron" jót akaró, de szellemi alapjaiban tisztázatlan, többnyire a felelőtlen beavatkozási késztetéseket és egoista vágyakat kielégítő célok elérésére) a José Silva féle agykontroll iskola. A közhiedelemmel ellentétben a teremtés törvénynek az ember által történő tudatos alkalmazását (az agykontroll - mágiát) nem Jósé Silva úr a találta fel, hiszen ilyen mágikus erejű képzelgési technikákat ismertek az összes korok beavatott szellemtudósai és mesterei anélkül, hogy mindjárt a szabadalmaztató hivatalhoz fordultak volna ezeknek a mágia-technikai módszereknek a hivatalos úton történő kisajátítása érdekében. A Silva féle agykontroll is a mágia, illetve a teremtő képzelet törvényét használja fel a gyógyítási eljárásaihoz és a materializációs műveleteihez, de anélkül, hogy a többi kilenc törvény hatását és következményeit (visszahatásait) ismertetné a „hívekkel”. Anélkül tehát, hogy azokkal „tudományosan, vagy hivatalosan” is számolna. Hiszen, amennyiben az agykontroll-oktatók nem ismerik az egyetemes törvényeket, maguk is csak ártatlan áldozatai egy tömegméretűvé nőtt, de szerfölött jól jövedelmező illúzió-kergetésnek. Amennyiben viszont a többi kilenc törvényt ismerik - De a jelen tudomásom szerint a hallgatóikkal és követőikkel nem ismertetik ezeket a tőrvényeket! - az öncélú mágiázásnak a veszélyes örvényeibe sodorják az ártatlan és felkészületlen hallgatóikat. Ezért az agykontroll alkalmazása, vagyis az egyéni karma megismerése és feloldása nélküli, mindenkiben vele születetten működő mágikus képességek mesterséges és erőltetett gyakorlása (a ráhatás) olyan helyzetekben, amikor egy esemény (pl. egy hirtelen gyógyulás, vagy egy szerelmi párkapcsolat) megvalósulása sérti a Rezonancia, a Nemek, a Polaritás, a Ciklus és a ritmus, és főképp az egyetemes Kiegyenlítődés és a Fejlődés tőrvényét, közönséges feketemágiázásnak bizonyul.

    Így az "agykontroll-sikerek" listája is automatikusan átalakul a fekete mágiázás díszes eredménytáblájává és a hamari sikerek hosszú távon átalakulnak olyan egyéni, vagy családi sikertelenségekké, szélsőséges esetekben tragédiákká, amelyeknek az okát már senki nem keresi a sorozatos agykontroll - sikerekben. Mert hiába gyógyítanak ki például egy nőt, illetve hiába gyógyítja meg valaki saját magát az agykontroll technikák (mágikus trükkök) segítségével a virágpor, vagy az állatszőr allergiából addig, amíg az illető nem csak hogy védekezik az idő szerinti természeti megtermékenyüléssel szemben, hanem szorongva fél és önkéntelen negatív magatartást tanúsít a gyermekvállalás gondolatával szemben. Az így kikezelt “betegség” ugyanis, amely csak azt hivatott jelezni a személy számára, hogy nem helyesen éli az életét, rosszul járja az élete spirituális és gyakorlati útját, sokkal végzetesebb betegség formájában fog visszatérni, esetleg a mellekben vagy a méhében jelentkező rákos csomó képződések formájában. És hiába múlasztja el agykontrollal valaki magának ezeket a rákos daganatokat is és a többi, az anyaság princípiumához: a termékenyítő információ áramlások befogadásához kapcsolódó szerveiben (gyomor és emésztőrendszer) jelentkező daganatait is agykontrollal, mert a karmafeloldási és más, általa elutasítandónak képzelt, spirituális jellegű életfeladataitól ezáltal sem fog megszabadulni. És ha tovább ellenkezik, a jellegzetes élettapasztalatokat (ez esetben az időben megélt és esetleg több gyermekes anyai tapasztalatokat és élményeket) igénylő sorsával szemben, mert vagy szerencsétlen kimenetelű nemi erőszak áldozatává, vagy más végzetes következményekkel járó, balesetnek látszó esemény áldozatává válik a sors-feladataival való szembeszegülés miatt. Illetve, azok kicselezési törekvései miatt.

    A Karma (Ok és okozat) törvénye visszahatásainak az egyértelmű észlelése (és őszinte beismerése) után, kevés olyan buta Silva- tanfolyam hallgató marad, aki nem veszi észre, hogy tévuton tévelyeg, és annélkül, hogy a karmája felől pontosan tájékozódna, az agykontrollal továbbjavítgatná még a fizikai hibáit és pszichikai - karakterbeli hátrányos tulajdonságait. Szomorú, hogy a hamari sikereket követő (és természetszerűen bekövetkező) kudarcélmények után, a legtöbb agykontrol hívő csalódottan felhagy mindenféle szellemi-spirituális kutatással, vagy mindössze "érdekességként", "szellemi izgalomként" kezel mindenfajta spirituális jelenséget. Ahelyett, hogy más, a szellemi sorsfeladataik felől konkrét és pontos iránymutatást szolgáltató karmikus asztrológiai sors-képlet értelmezés segítségével megismernék azoknak a negatív "hátráltatottságaiknak" az igazi, sorsbeli (kauzális) okait, amelyeknek a felszínes kijavítása és helyrehozása érdekében valamikor agykontrollozni kezdtek. (Tudni kell azt is, hogy igazi sors-megismeréshez és a szellemi kiegyenlítődéshez nem elegendőek a meditációs-technikák, a terápiás módszerek, hanem sokszor kegyetlen őszinteséget követelő önmegfigyelés, önfegyelem, igényesség és felelősségteljes hibabelátás szükséges.) Az agykontroll módszereivel elérhető sikerek nem csak időlegesek, de olyan fölösleges karmikus tehertételeket is (szerett karmát!) okoznak, amelyek tudatosítása után, a legtöbb felelősségtudattal rendelkező agykontroll-gyakorló messze elkerüli e "tudományos" praktika gyakorlásának a gondolatát is. Ugyanis az alant olvasható Kiegyenlítődés Törvénye értelmében, a könnyen és érdemtelenül, valamint az idejekorán elért "agykontrolos" sikereknek, amelyeket a mentális és az ideatikus szinteken gyakorolt naiv erőszakoskodások árán érnek el, valamikor a hétszeres árát kell "visszafizetniük", anélkül, hogy tudatosíthatnák a magunk számára, hogy miért is érik őket újabb veszteségek, hogy miért érik őket újabb személyi nehézségek, hogy miért kerülnek bizonytalan és kilátástalan helyzetekbe, miért gyötrik újabb és újabb, a szellemi éberségüket kiváltani hivatott betegségek.

    Amit ezzel a személyi karma jellegét és a személyes fejlődési sorsprogram jellegét teljesen figyelmen kivül hagyó, valamint az agykontrolozók környezetének az önkéntelen mágikus tevékenysége összhatását figyelmen kivül hagyó, valamint a többi kilenc egyetemes törvény összhatását figyelmen kivül hagyó, együgyű – hogy ne mondjam: primitív – mágiázási módszerrel elérni lehet, öncélúan és együgyűen kiaknázva a mágia törvényét, a fekete mágia művelőivé teszi az agykontrol gyakorlókat. És ez még akkor is így van, ha csupa naiv "jó szándék" és javtani-akarás vezérli e minden áron jót akaró egyéneket a céljaik elérésében. A hermetikusok figyelmeztettek arra, hogy "A pokol felé vezet út csupa jó szándékkal van kikövezve."! E módszer használata csak akkor és csak abban az esetben lehet jótékony hatású, amennyiben annak gyakorlója a többi hat egyetemes törvény ismeretében, azok következményeinek tudatosításával és személyes felvállalásával, azok szellemével összhangban, teljes felelősségtudattal használja a módszert és a technikákat és ha minden negatív következményért előre felvállalja a személyes felelősséget. Különben csak árt vele magának és környezetének a pillanatnyi kézzelfogható sikereinek ellenére.

    Annak érdekében, hogy pontosabb és érthetőbb legyen mindaz amit az imént leírtam a mágia törvényének az öncélú alkalmazásáról, illetve a különböző mágikus módszerek és technikák tisztulatlan személyi tudattal való alkalmazásának a következményeiről, sőt: e könnyelmű eljárások hosszú távú veszélyéről, igénybe kell vennem Hamvas Bélának az ide vonatkozó megállapításait, aki nálam sokkal nagyobb ismeretanyag birtokában, sokkal nagyobb tájékozottsággal és sokkal pontosabban ír korunk e cseppet sem elhanyagolható jelenségéről: "Az eltudományosított ember hozzászokott ahhoz, hogy a szellemi erőket azonnal és alaposan kiaknázza: technikára felváltsa. Ez a törvénytelen aktus Európában már nem egyszer - Platón és Püthagorasz idejében - keserves kudarccal végződött..." "A modern ember kezében az őskori (metafizikai) egységek szellemmének alkalmazásai merő mágikus technikává alacsonyodtak. Nem értették, hogy az őskori egység felbonthatatlan, melyet az egység metafizikájának tökéletes asszimilációja nélkül alkalmazni nem lehet, és ha mégis, abból csak a tudatlan kontár bűvészinas mutatványa derül ki. Az ilyen meggondolatlan mágikus aktivitások, amelyeket a modern ember primitív éretlenségében merő technikának tart, már eddig is sok emberi sorsot vezetett szellemi megzavarodásba, sőt a sötétségbe és nem egyet a teljes felbomlásba. Az alkalmazás metafizikai ismeretek nélkül, az őskori egységben levő egész emberfölötti tudással egybefoglalt erő -és szellemvilágot felszabadítja. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy Európában ma az ember egyáltalán nem él olyan spirituális életet, hogy ezeknek a szellemi erőknek felszabadítását el tudná viselni, nem is beszélve arról, hogy az erők felszabadításával tökéletesedjék. Több száz éven keresztül az anyagban való vakságra oktatott nemzedékek, amelyek megvetéssel és gúnnyal fogadtak minden metafizikát, idealítást, egzakt valóságot, misztikus intuíciót és az intuíció minden megnyilatkozását és az őskori (metafizikai) egységben nem tudtak egyebet látni, mint saját "haladó" emberiségüket megelőző komolytalan meséket, ezek a nemzedékek ma, mikor a több száz éves absztrakt és irreális kábaság következményeit keservesen tapasztalják, beavatatlan lélekkel és megszenteletlen kézzel, DE SÖTÉT MOHOSAGGAL (kiemelés: K.SZ.) nyúlnak az őskor szakrális hagyományának titkaihoz és fel akarják azt használni. De már itt van az idő, amikor beavatatlanságuk súlyos következményeit tapasztalni kezdik a szerencsétlenségbe taszított sorsok láttán, és saját életüknek esetleg végzetes összetörésén. Több kirívó példa volt már erre, de számtalan eset maradt titokban, és az emberi sorsok összetörésének valódi oka soha sem fog kiderülni (...) De számításba kell venni, hogy még soha a világon a mai európai (nyugati) embernél az anyagi zárt életbe jobban elmerült lény nem élt, beleszámítva az őserdők vadembereit is. Ennek az embernek a kezében a magasrendű eljárások olyan mágikus technikává lesznek, amelyeknek hatása kiszámíthatatlanul veszedelmes. Az európai ember feladata ma nem lehet a spirituálisan éretlen szellemével mohón a gyakorlati alkalmazásokhoz nyúlni, türelmetlenül a módszerek (Lásd: a Silva- módszer és pl. a Dianetika módszerei, stb. - beszúrás: K.Sz.) hatására szomjazni, hanem az őskori egységek szellemének megértését kell megkísérelni. E barbár tömeg azonnal a szentélybe akar törni és ezoterizmusra éhezik, pedig még a kezét sem tudja megmosni. Az első lépés az őskori metafizikai hagyomány felé nem lehet más, mint a tanítványi alázat: mert az embert nem a technika alakítja át, hanem a szellem. Az alkalmazás ideje és módja, ha a szellem arra megérett, s arra szükség van, önmagától elkövetkezik." (Hamvas Béla: Scientia Sacra I. ll7-ll9 oldal.)

  Hogy Hamvas Bélának a XX. század közepén írott szavai mennyire aktuálisak a XXI század elején, jól jellemzi a legjobb magyar Silva tanítványnak, dr. Domján Lászlónak a Budapesten havonta megjelenő Elixir Magazin 2001. áprilisi számában megjelent, saját agykontrol tanfolyamát reklámozó szövege: “Többek között elmondom, hogy: - melyek az igazán hatékony programozás titkai, //- miként lehet rácsatlakozni az “internetre” , s így többek között elérni, hogy adósunknak eszébe jusson megadni a tartozást, hogy könnyen el tudjuk adni az ingatlant, hogy szolgáltatásunkról, üzletünkről ingyen tudomást szerezzenek az az iránt érdeklődök, hogy hirdetéssel kapcsolatban jó döntést tudjunk hozni, // - beszélgetés közben hogyan lehet speciális szubjektív kommunikációval hatni a másik emberre, s így segíteni neki,..." - Egyszóval, hogyan kerülhetjük el a közvetlen és a nyers fizikai és pszichikai tapasztalatokat (földi rendeltetésünket) és hogyan szolgáljuk ki mágikus - szellemi módszerek segítségével az önös, egoista vágyainkat, a nyerni akarásunkból fakadó érdek- tévképzeteinket és azt, hogy e felemelően nemes és az önzetlen szeretet által vezérelt céljaink elérése érdekében, hogyan befolyásoljuk - manipuláljuk embertársainkat nem pszichológiailag, hanem mentálisan, sőt: spirituálisan, úgy, hogy ezáltal állítólag még “segítsünk (is) neki”?

   - Amikor ilyeneket olvasok, egészen biztos vagyok abban, hogy a rezonancia, a polaritás és a hatás - visszahatás törvényének megfelelően, nem véletlenül született meg a Szent Inkvizició intézménye. Egyrészt, mert tévképzet az, hogy Loyolai Szent Ignác nem ezt a spirituális szükségszerűséget felismerve, hanem eleve politikai céllal hozta volna létre az intézményt, másrészt azért, mert tudom, hogy minden személytelen és ellenséges intézmény, minden szaporodó - bővülő hivatal, jól vagy rosszul, a személyi felelősség elhárításának, vagyis a felelőtlenkedésnek, illetve az egyetemes felelősség-tudat kialakítása elhárításának a következménye.

    Hogy tévedés ne essék és egészen világos legyen azok számára akik e sorokat olvassák majd: az agykontrol létezését örvendetesnek találom, amiért a siker-eseteinek nagy méretű számával egyértelműen és megcáfolhatatlanul bizonyítja azt, hogy a világegyetem természete és a teremtés természete mágikus. Másrészt pontosan annyira elhibázottnak és nem csak hogy vakvágánynak, hanem veszélyesnek is tartom, az ember spirituális struktúrájának és rendeltetése megismertetése helyett, az alacsonyrendű egoista késztetéseit kiszolgálni hivatott un. tudományok terjesztését. Gyakorló, tehát sors-történeteket és ok-okozati összefüggéseket figyelő, asztrológusként udván tudom, hogy "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt." Valamint azt, hogy „Aki megtanul komoly személyi áldozatokat hozni az életében, megnyeri azt.” És erre első kézi példaként itt áll mindjárt a dr. Domján reklám-szövege tényleges értelme: „Olyan mágikus módszerre - praktikára - tanítalak benneteket, aminek segítségével könnyen el lehet érni, hogy az adósotoknak jusson eszébe megadni a tartozását...”, - ha már nyíltan, becsületesen és határozottan az igazság mellett kiállni és annak az érvényesítése érdekében harcolni nem akartok - mint ahogy azt illene egy szellemi öntudattal rendelkező személy részéről! - nem meritek a tartozás megadását nyíltan követelni tőle.

    A dr. Domján jó pénzért árult agykontrolos módszere nem csak azért sérti az egyetemes törvényeket és elsősorban a Mágia és a Megváltás törvényét, amelyek egyben a tiszta személyi öntudat és az egyetemes felelősségtudat kialakitásának a  törvényei is, (mivel a mágia csak azoknál a személyeknél hat jótékonyan és egyértelműen, akiknek sikerült megtisztítaniuk a Karmájukból: a Sors- adóságaikból következő fekete foltoktól a saját személyi tudatukat), mert egyértelműen a titkos tevékenységet és az élet-nyerészkedést: a fölösleges tárgyak, kapcsolatok és más sorselemeknek az agykontolosok életébe való beidézését és azok szaporítását szolgálja. Hanem ezért is, mert ahelyett, hogy felhívja a "mozgalom" híveinek a figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy amennyiben valakinek az ismerősei el felejtik megadni a tartozásukat, annak több spirituális oka is lehet. Többek között az is, hogy érzelmileg, vagy mentálisan olyasmihez köti magát, amit el kellene engednie, mert a szükségtelen kötődés hátráltatja őt a spirituális kiegyenlítődési képessége elérésében, vagy azt, hogy valamivel tartozik magának: ígéretet tett magának valamire vonatkozóan, amit több rendben és több ideje, hogy nem váltott be, nem teljesített és így igen közel áll ahhoz, hogy - spirituális szempontból legalábbis - hiteltelen személy legyen.

   Ami a szellemtudományi állásponttal közös lehet a Mágia törvényének a Silva féle alkalmazási koncepcióban, az a pozitív gondolkozásra való törekvés, az a pozitív, építő jellegű gondolkozási és képzelgési készség kialakítása, illetve az egyéni képzeletvilágnak a szeretet-orientált iskolázása. Ennek következtében megszűnik a negatív gondolkozás, a negatív vágyélet, a félelmek és a szorongások feloldódnak, ami által az agykontolozó már kevésbé hoz létre negatív töltetű mentális gócokat és diszharmonikus szellemi erőtereket a környezetében. Nem idéz és ne materializál önkéntelenül negatív, romboló töltetű lelki-szellemi jelenségeket, negatív és destruktív "természeti" folyamatokat az önkéntelenül működő, negatív teremtő képzeletével. A sors-ellenes és ez által Isten-ellenes, a személyi- és tárgyi világ ellenes agresszió helyett, az állandó pozitív gondolkozásra és pozitív gondolatképek alkotására átállított gondolati tevékenység így teheti az embert tudatlan és magatehetetlen, a sorsának kiszolgáltatott kreatúrákból tudatos kreátorrá, kreatív lénnyé, olyan egyetemes öntudattal rendelkező személlyé. Olynnaá, aki a Nagy Világszellem mindent számon tartó felelősségtudatával (a szaturnuszi ősprincípiummal) együttműködve, képesesé válik megvalósítani a személyén keresztül a fizikai, az asztrál és a metál dimenziók összehangolását és egybekötését az ideatikus és a kauzális dimenzióval, és végül az Abszolút léttel és lénnyel. Ez persze nem egy absztrakt, a személyiség-tudatától elvonatkoztatott fantazmagória kell legyen, hanem a mindennapi élet minden vonatkozásában, minden szó és minden cselekedet vonatkozásában alkalmazott, beváltott és begyakorolt tudatosság.

E tudatosan élt, mentális és képzeleti agresszió-mentes létezés gyakorlásának a következtében, mind a mi személyes életünk, mind a környezetünk élete, amely mindig és mindenhol minket tükröz, harmonikusabbá, betegség -és konfliktus mentesebbé kell hogy váljon. Látható, hogy különösebb, modern, vagy tradicionális (de mindenképpen mágikus) módszerekre nincs szükségünk, vagy legalábbis egy bizonyos spirituális fejlettségi színt elérése után, nem kell (és nem is szabad!) ilyen külső, "ördöngös" módszereket, mágikus praktikákat (Agykontrol, Dianetika, Delejezés, Jóslás) alkalmazzunk, mert az általános pozitív mentalitásunk biztosítja a mindennapi életünkben való harmonikus és kreatív létezésünket. Fontos kihangsúlyozni a mentális (dimenzió) és a mentalitás fogalmak közötti szótő - azonosságot, amire e fogalmak egységes metafizikai jelentéstartalmára utal. Ennek értelmében az általános mentalitásunk, tehát a mindennapi cselekedeteink, gesztusaink, szavaink és eljárásaink, az embertársainkhoz, a mindennapi élet feladataihoz és a környezetünkhöz való viszonyulási módozataink befolyásolják és meg is határozzák az általános mentális és képzelti tevékenységünket, a kreátori vagy kreatúrai minőségünket. Abból, hogy milyen érzelmeket táplál, hogy milyen szavakat és milyen gesztusokat használ valaki a mindennapi életben, hogy a szavai milyen százalékban tartalmaznak negatív gondolatképeket eredményező negatív szuggesztiókat, közvetlenül következtetni lehet annak a személynek a mentális színvonalára (vibrációs állapotára) és így a szellemi tisztaságára (zavarosságára), harmonikus vagy diszharmonikus lelki állapotára is.

     Ugyancsak ennek, az első egyetemes törvénynek függvénye a szabad akaratunk is. A hermetikus bölcsesség azt tanítja, hogy az igazi mágikus képesség, amit egy ember az életében elérni képes, az csakis a minél nagyobb mértékben agresszió-mentessé (Sors- személy, vagy tárgyi világ elleni haragvás, dühöngés, mérgelődés, gyűlölet, vagy csendes neheztelés mentessé!) tett, éber felelősségtudatba ágyazott önfegyelmén és öntudatán, és a Szeretetre való képességén keresztül érhető el. Ezt a minél szélesebb körű és minél mélyebb felelősségvállalás következtében, vagyis az agresszió-mentessé válás következtében és az áldozat-vállalási képesség megszerzése árán belőle, a benne koncentrálódó spirituális terekből felszabaduló, öngyógyító és sorsjavító teremtő-erőt viszont, nem kell már semmiféle mágikus technikával, vagy misztikus technológiával használnia, mert az magától „végzi a dolgát”, akárcsak az Egyetemes Szent Szellem. Persze, még valamire feltétlenül figyelnie kell annak, aki a mágia törvényének a pozitív hatásaival és következményeinek a jótéteményeiben akar részesülni. És ez nem más, mint a már több alkalommal is említett személyi öntudat tisztasága és zavartalansága. Egészen pontosan az öntudat zavarhatatlanságának, vagyis a szilárd arany öntudat állapotának az elérése. Ez, a megfelelő beavatásokban való részesülés nélkül, és persze a személyi sorsképletből kiolvasható karmikus determinációk pontos megnevezése és meghatározása nélkül, csaknem lehetetlen azok számára, akik erős, úgynevezett Tűz-karmával, vagy Víz-karmával születtek. Az előbbieknek azért mert eleve csonka és csorba öntudattal, hamis önképpel, téves személyi imaginnációval születtek a világra (Lásd a Tűz-karma c. tanulmányban leírtakat.) és vagy el vannak telve maguktól a hamis kompenzálási reflexeik miatt, és érzéketlenek a valós spirituális benyomások érzékelésére, vagy negatív értelmében túlérzékenyek a saját személyüket illetően, és még a természeti benyomásokat, még a természeti törvények kellemetlen benyomásait is a személyük elleni ofenzációként érzékelik, a személyük elleni merényletnek fognak fel, és ezért folyamatosan megsérthetők és megzavarhatók. A Víz-karmásoknak azért, mert vele születetten bennük van az önámítás reflexe és megfelelő erkölcsi nevelés hiányában, ez magas fokú önámítássá változik, és mindaddig, amíg a (Szaturnuszi) sorserők határozottan le nem állítják a mindenkinek és mindennek – és ppersze, saját maguknak is - az átverésére irányuló törekvéseiket, a mindent a maguk egoista javára forgatni akaró reflexeiket, képtelenek az igazi személyiségüknek, az igazi Én- jüknek a megtalálására. Az elsők számára a legjobb és leg célravezetőbb beavatást a keleti „puszta kezű” harcművészetek filozófiájának, etikájának és természetesen harci tűzpróbájának a gyakorlása és harci tapasztalata, a tapasztalatoknak a spirituális önbeavatási napló segítségével történő feldolgozása és személyesítése adhatja meg. A másodikok számára az egyetlen lehetőség az öntudatuk és ez által a mágikus erejű képzeletük megtisztítására az elsősorban önmagukkal szemben következetesen gyakorolt, úgynevezett kegyetlen őszinteségre, a tárgyi valóság szerinti, igazság beismerésére, kimondására és elfogadására való tudatos és ambíciós törekvés, a „kegyetlen” hibabelátással együtt gyakorolt, folyamatos önleleplezés. Ehhez mindenféle hazugságvizsgáló és hazugságleleplező – önámítás leleplező – egyéni technikákat kell kieszeljenek és alkalmazzanak saját magukkal szemben, de a környezetükkel szemben is, akik a rezonancia törvénye alapján, hozzuk hasonló módon jár el az élet dolgaiban. Vagyis: mindig a saját előnyét lesi és ártatlanságát vallja. Tudatosan keresniük kell az úgynevezett „nyers igazságkimondó” személyek társaságát, vagy az azokkal való konfrontálódást, de persze, nem azzal a céllal, hogy az évek folyamán jól begyakorlót hazudozásaikkal azokat is legyőzzék, kétségbe esésbe kergessék, hanem azért, hogy szembesüljenek a saját ámítási és önámítási reflexeik gyakorlati, konkrét megnyilvánulási formáival és így a gondolkozásukból, de még a képzelgéseikből is kiiktathassák, sőt: gyökeresen ki irthassák azokat. Asztrológusi tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy éppen az erős tűz- és a víz-karmával rendelkező személyek kerülik el széles ívben a legegyszerűbb konfliktus-helyzeteket, és a legelemibb valóság-szembesülési helyzeteket.             

   "Én vagyok, az Én vagyok.", mondja állítólag az Úr (A legfőbb törvény) Mózesnek a Sion hegyén. (Persze, tudjuk, hogy az egész történet spirituális metafora, hiszen nem egyetlen embernek nyilatkozta ki egyszerre az Isten a személyi tudat titkát, vagyis azt, hogy az ember individuális tudatában megjelenik az egyetemes léttudat. És a szellemi erők pozitív működésének a feltételét leíró tíz prancsolat sem egyetlen „közlés” eredménye, hanem a mediterrán és az elő-ázsiai népek spirituális bölcseinek a sok száz, vagy éppenséggel ezer éves tapasztalatának a kvintesszenciája!) Más fordításban úgy hangzik a kinyilatkoztatás, hogy: "Vagyok, aki Én vagyok" - Mózesnél az égő csipkebokor allegóriájában megsejthető ez a különösen finom (szubtilis) kauzális erő, a gondolati és a képzeleti szféráknál is finomabb, egyetemesen felelős, isteni öntudat – állapot, ami nem más mint az emberen keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudat és az abból, az emberen keresztül, az ember által (is) kiáradó teremtő ereje az egyetemes Teremtő-Megváltó Isteni erőnek. Jézusnál ugyanez így fogalmazódik meg: "Én vagyok az Út, az Igazság És az Élet." És: "Keressétek Isten Országát, és a többit megkapjátok ráadásként." Nem kell tehát semmiféle mágikus praktikát, tudományos, vagy misztikus agytréninget alkalmaznunk, annak érdekében, hogy hosszú távon ténylegesen boldogak és egészségesek legyünk. Hanem, a tudatos megismerés és a hétköznapi alkalmazás segítségével, az egyetemes törvényekkel és az asztrológiában a bolygók által megtestesített léterőkkel kell kapcsolatra- és harmonikus viszonyba kerülésre törekednünk, mind a külső - környező természetben és a belső természetünkben is egyaránt. Ezért van az, hogy az egyes számú Tarot kártya Ikonjának (A Mágusnak) a mantrája is az, hogy Légy Önmagad! (Vagyis a karmikus késztetéseidtől és negatív természetedtől mentes, igazi önmagad.) Ugyanis, egy mások által racionálisan, akaratilag és képzeletileg is befolyásolt, mentálisan zavart és felelőtlen ember, aki nem képes vállalni saját véleményét, saját vágyait, tetteit, viszonyait és gondolatait, valamint saját tetteinek és szavainak a következményeit, az biztos, hogy nem kívánt és rá negatívan ható sorselemeket idéz be az életébe, ami miatt logikus, hogy sors-elégedetlenkedni és haragudni fog mindig mindenre és soha nem lesz képes megszabadulni a képzeleti ellenségeskedéstől és így a mentális – mágikus agresszivitásától. Ezért nem csak, hogy nem lesz képes élni a szabad akaratával és mindig alá veti magát a nála erősebb személyiségtudattal rendelkező, határozottabb személyek akaratának, hanem mindig a saját maradék, de automatikusan működő, zavaros és agresszív karmikus képzeleti tevékenységének – A karmikus képzelete automatikus  tevékenysége következményeinek - is az áldozata lesz. (Ezek a különböző zavaros eszmékkel könnyen fertőzhető emberek. A gyermekek például, azért fertőzhetők meg könnyebben a kórokozók által mint a felnőttek, mert még nincs, vagy igen gyenge az Én-tudatuk.)

    A szabad akarat kérdése nem választható el a felelősségtudat és így a gyakorlati – hétköznapi és a szellemi felelősségvállalás kérdésétől. Csak az ember lehet szabad, csak az képes mindenkor érvényesíteni szabad akaratát, aki a törvények ismeretének a hiányában, illetve az azok elleni lázadási kedvében, magának, de másoknak nem okoz anyagi, vagy lelki – tudati károkat, és aki az ellenőrizetlen és ezért zavaros, vagy agresszív (karmikus) mentális és képzeleti tevékenységével nem zavarja és nem korlátozza mások szabad akaratának érvényesülését. De hányan vagyunk képesek erre, amikor a Lilith által irányított emberek az egoizmusunkból és uralkodási mániáinkból eredő "jóindulatunkkal", mind-untalanul bele szólnak az egymás szellemi életfeladatába, amikor mindenáron az általuk jónak vélt egyedüli útra szeretnék rátéríteni a többieket, vagy amikor boldogságvadászó törekvéseik közben, beavatkozási és tevékenységi mániájukban, külső és belső nyugalomra való képtelenségükben (nyüzsöghetnékükben) széles jókedvükben, vagy széles bánatukban, folyamatosan, piszkálják, zaklatják és zavarják embertársaikat. Ezek megfosztanak minket a pihenési lehetőségektől, valamint a szellemi elmélyüléshez és szellemi belátási képesség kialakulásához szükséges nyugalomtól, tehát az időleges, de egyesek számára (Halak-karmások, 12. házi életfeladatoikkal rendelkezők számára) létfontosságú, külső ingerektől mentes létezés lehetőségétől, vagyis a kontemplációhoz és a meditációhoz szükséges belő lecsendesülés elemi feltételétől. Márpedig erre, nagyon sok személynek annyira szüksége van, mint másnak a táplálkozásra, a levegővételre. Az ilyen személyekkel szemben meg kell tanulni erélyesen és határozottan fellépni, és a velük való konfliktust bátran felvállalni. A békénknek ugyanis az az ára, hogy a békétlenekkel szembeni harcot gondolkozás nélkül fel tudjuk vállalni. Mindaddig, amíg meg nem tanulunk a személyi tudatunkat és képzeletünket zavaró külső agresszoraikkal szemben bátran és határozottan fellépni, és ha kell, azok miket zavaró és zaklató hibás mentalitásával szemben akár nyílt harcot is vállalni, addig a belső békénket sem fogjuk megtalálni, még a teljesen hangszigetelt, föld alatti bunkerekben sem. Sőt: a Teremtés törvényének a kiegészítését képező, öntudati integritás törvényének a szellemében, a fentiek miatt, jogunkban áll minden agresszorunkat és zaklatónkat, vagy akárcsak személyi rágalmazónkat is annak a tízszeresével, vagy akár a százszorosával is vissza támadni, mint amivel ő támadott meg, amennyiben az észhez térítése és az agresszori -zaklatási –rágalmazási szokásaitól való eltérítése, az ide vonatkozó reflexeiről való leszoktatása ezt szükségessé teszi. Ez a törvényismeretből eredő, mindig-bátor magatartás is, az arany öntudat kialakításának a részét és feltételét képezi. Annál is inkább, hogy mindenkinek személyesen meg kell tapasztalnia azt, hogy azt a jogos védekező harcot amit teljes mértékben és bátorságban, teljes elszántsággal felvállaltuk, a legtöbb esetben nem is kell már megharcolni, amiként arról az áldozatról, amit teljes szívünkkel és elménkkel fel vállaltunk, utólag mindig ki derül, hogy már nem is kell meghozni. („... És aki feláldozza életét...) – Ez is a valóság mágikus természetéhez tartozik. Ki kell próbálni és meg kell tapasztalni. De azt sem kell elfelejteni viszont, hogy a mágia életadó, építő - teremtő ereje (Pl. a gyógyulás), csakis nyugalmi állapotban és békés időben képes a legintenzívebb hatást kifejteni. Ezért azt is meg kell szoknunk – És ezt a képességet csakis a harcművészeti beavatás segítségével sajátíthatják el a Tűz-karmával rendelkező személyek. -, hogy minden személyi és öntudati, önérzeti integritásunkat védő harci művelet, harci cselekvés után, azonnal a lelki nyugalom és a szellemi béke és ez által a fizikai (nem csak izom működési, hanem ideg- és agy-működési) fellazultság állapotát is elérjük.
   Arra korábban feleslegesnek találtam kitérni, de a legutóbbi tapasztalataim szerint, sajnos mégis szükség van külön kitérni arra is, hogy a mágia törvényével harmóniában élni akaró személy soha nem engedheti meg magának azt, hogy olyan személyeket, akik neki nem ártottak, az önérzetükben, mentális, vagy lelki önértékelésükben sértegessen. Hogy azok fizikai külseje, vagy más külső aspektusa miatt bántson, vagy akárcsak finom célzásokat is tegyen arra, hogy neki a másik személy külső megjelenési formája, vagy bizonyos, olyan  „objektív” személyi tulajdosnsága, amiről az nem tehet, nem tetszik. A rezonancia és a hatás - visszahatás törvényei alapján ugyanis, az, ha valakinek olyan vele született személyi tulajdonságába, vagy külső formájába kötünk bele, amiről az nem tehet, és amivel ő nem támad tudatosan és rossz indulatúan minket, hétszeresen vissza hárul ránk a jövőben, és amennyiben nem teszünk hathatós lépéseket az elkövetett vétek jóvátétele érdekében, akár az egész életünket is tönkre teheti annak a következménye. Hiszen amennyiben valakinek, aki nekünk nem ártott, a személyét bántjuk, akkor a benne levő egyetemes léttudatot - magát az abszolút-tudatot - bántjuk, és erre már nem létezik bocsánat, csak erős jóvátételi cselekedetek után. Ahogy Jézus mondja: "Még annyit sem szabad mondani a másikra, hogy Ráka!"    

    A leírtak szellemében talán érthető, hogy miért kapcsolódik a Teremtés Törvényéhez az alkímiai Sublimatio (Szublimáció) művelete, vagyis a mind finomabb és finomabb szellemi öntudat átalakítás, a pozitív benső átváltozás következtében létrejövő arany öntudat elérésének az egyszerre gyakorlati és spirituális művelete. És talán érthető az is, hogy az asztrológia elemek közül miért az egyetemes egységtudat eléréséhez szükséges, mindent átvilágító Napfény által megtestesített, tiszta személyiségtudat ősereje szolgálja elsőként a mágia törvényét. Zavaros személyi tudatú személynek ugyanis csakis zavaros lehet a saját sorsára, élete céljáéra és rendeltetésére vonatkozó fantázia-világa és hiába, hogy az  Uránusz (Lásd a fejlődés törvényénél) és a Neptunusz (Lásd a Szeretet törvényénél) által megtestesített őserők hatáskörébe tartozik a mágikus teremtő erők működése, mert mindaddig csak negatív sorselemeket képes beidézni az életébe, amíg a személyi öntudatával és akaratával nem került egyenesbe. Amíg képtelen a következetességre, az önfegyelemre és a figyelme összpontosítására.

   Azt is kell tudnunk még, hogy a Nap által képviselt, teljesen átvilágított Én-tudatnak a Teljes Lét-tudattá szublimálásához, vagyis az individuális tudatnak az egyetemes tudatossági színt eléréséhez, viszont szükséges a többi kilenc egyetemes törvény és a Szublimációnak alárendelt többi alkímiai alapművelet ismerete és a személyi-tudatunkba történő teljes integrációja. De nem csak a Nap, az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített egyetemes őserők kapcsolódnak a mágia törvényéhez, hanem a Plútó által megtestesített Isteni Kiegyenlítődés, vagyis az Isteni Igazság ősereje is, hiszen a Plútó a tizedik bolygó, ami az Abszolút Új Egység teljes megvalósulását testesíti meg (10 = 1 + 0). Ennek az analogikus kapcsolatnak az értelmezése viszont a Megváltás, vagyis az Abszolútum Törvényének, tehát a tizedik törvénynek az értelmezését igényli, amit viszont a Mágia törvényének az értelmezésénél még nem végezhetünk el. "Mert van ideje mindennek..." - Mondatja Mózessel a Ciklus és a Ritmus törvénye.

 

 

Kozma Szilárd:

II.  A hangoltság és a harmonia, avagy a VIBRÁCIO törvénye.

 

 

   Más nevein: a Rezonancia illetve az Affinitás és a Tükröződés törvénye. Magyar népi meghatározásban annak az elvnek a törvénye, ami szerint: "A zsák megtalálja a foltját.".

    "Semmi sem áll, minden, ami létezik, még a gondolat és a képzelet is vibrál." - Ötezer évvel ezelőtt írták le az egyiptomi hermetikusok ezt az egyetemesen érvényes metafizikai (Tehát időtől és tértől függetlenül, mindenütt és mindenkor érvényes!) igazságot. A modern fizika kutatási eredményei is igazolták ennek az ötezer évvel korábban leírt hermetikus tételnek az érvényességét, amely valósnak bizonyult az anyagi világ minden szférájában. A hermészi kinyilatkoztatás viszont nem csak az anyag különböző megnyilvánulási formáira vonatkozik, hanem az egész létezésre. Az anyagi, a biológiai, a lelki és a szellemi – spirituális létezés közötti különbségek tulajdonképpen az abszolút ősszellemnek a különböző rezgési skálák, vagy vibrációs állapotok szerinti megnyilvánulásának a következménye. Minél közelebb áll az abszolút lét-állapothoz és minél magasabb a vibrációs állapot, annál összetettebb létezési formákkal és létállapotokkal találkozunk (Például az ideák világa.). És minél alacsonyabb rezgési fokot (frekvenciát) mérünk, annál durvább, tehát áthatolhatatlanabb, rugalmatlanabb és változtathatatlanabb megnyilvánulási formákkal  szembesülünk (Fizikai - kozmikus létállapot általában, és a legkeményebb anyagi létformák a földön. Esetleg biológiai életformák.).

    Egy finom szellemi információ, valamint az anyagi világnak egy durva (tehát egy átlagos képességű ember számára is azonnal érzékelhető) jelzése, külön - külön, csakis a velük azonos vibrációs állapotban levő (azonos rezgési skálán létező) közegekben, a velük azonos vibrációs állapotban levő energetikai struktúrákban áradhat szét, csakis ott nyilvánulhat meg a maga teljességében, ott idézhet elő lényegi változásokat: Hasonló a hasonlót vonzza. De figyelem: hasonló a hasonlót le is győzi, be is keblezi és meg is változtatja! (Sőt: tudatosan, vagy tudattalanul meg is gyilkolhatja. Lásd K.G. Junk tételét, miszerint az áldozat mindig „meghívja” tudattalanul a merénylőt, vagy éppen a gyilkost. Persze, ez nem azt jelenti, hogy lehet morálisan relativizálni és az áldozatot büntejük a merénylő, vagy a gaztett elkövetője helyett, amiként az, egyes liberális koncepciók szerint kellene!) Mert ami nincs minden dimenzió szintjén, azonos vibrációs határértékeken belül, az küldhet egymásnak információt ugyan és vehet tudomást egyik a másikról (Lásd a Szetetet és a nyitott lét törvényénél leírtakat), de nem szembesül, nem találkozoik egyik a másikkal közvetlenül a Ploaritás és a Hatás – visszahatás törvényei alapján. Ezért, a kevésbé hasonló létállapotoknál, tehát az egymástól jól differenciált és eltérő rezgési állapotban létező létformáknál ez az áthatoláson keresztüli szembesülés, és áthatolás, valamint az ennek köszönhető változtatás lehetősége nem áll fent.

    Ez az egyetemes vibrációs állapot tehát, a misztikusok által Isten Misztikus Testének nevezett Egyetemes Éteri Szubsztanciának (A Pránának: az ősszubsztanciának) a tulajdonsága, a mindenkori létezési állapota.

    A modern fizika "fehér zaj"-nak nevezi azt a rezgési határ állapotot, amely az anyagi világot elválasztja a magasabb rezgési fokozatú létállapotoktól (“dimenzióktól”). A fizikai dimenzióban ismert rezgési formák, úgymint fényhullám rezgése, hanghullám rezgése, az elektromos áram, vagyis az elektronok, a pozitronok, a neutronok és más anyagi részecskék rezgése, valamint a hő-kvantumok rezgése, mind - mind a szellemi világ "fehér zaj alatti - állapotának" a rezgési frekvenciájánál alacsonyabb, tehát a fehér zajnál alacsonyabb rezgési szintű, durvább megnyilvánulási formái. Ha egyetlen nagy papírlapon grafikailag ábrázolhatnánk a fizikai világban mérhető minden létezési és sugárzási forma alaprezgésének a grafikai íveléseit egy egységes mérték szerint, ezeknek a sugár-rezgéseknek az ábrázolt formái (grafikonjai), valahol, egy fizikai számításokkal is meghatározható pontban, egyszerre mind találkoznának. Ez az interferencia- pont jelezné azt a váltó pontot, amely elválasztja az anyagi világot a szellemi világtól. Ez a váltó pont jelezné azt az ideális frekvencia-rést ahol az anyagi sugárzás szellemi információvá válik és viszont: ez a pont jelentené azt a vibráció - csökkenési küszöböt, amely alatt a szellemi információt tartalmazó energetikai (éteri) mező (az éteri szubsztancia) anyagi szubsztanciává sűrűsödik (materializálódik).

    A folyamat tulajdonképpen az általunk valóságosnak érzékelt fizikai jelenségnek a fordítottja: A fizikai dimenzióban észlelhető legmagasabb és legfinomabb rezgési fokozatoknál magasabb fokú (finomabb) rezgési állapotban létező információs- energetikai struktúráknak (a spirituális létformáknak, a spirituális ős-erőknek és ős ideáknak, tehát az érzelmeinknél, a gondolatainknál és képzeteinknél is magasabb rezgési állapotban létező ősideáknak) a rezgési frekvenciája csökkenése következtében, e váltó pont által jelölt vibrációs skála-küszöbön aluli frekvenciás állapotba kerülő információs- energetikai létstruktúrák anyagi formákba sűrűsödnek. A spirituális energiát és információt tartalmazó energia-kvantumok ezen a fehér zajnak nevezett, alsó rezgési küszöb alatti rezgési állapotaikban eldurvulnak (csökken a rezgési frekvenciájuk) és ebben az alacsonyabb (anyagi) rezgési állapotukban, durva és kevésbé áthatható, kevésbé változtatható, de egymástól jól differenciált, rugalmatlan információs- energetikai struktúrákba: anyagi formákba tömörülve, hozzák létre az anyagi világ különböző megnyilvánulási formáit, az őket emígy „létrehozó” eredeti, spirituális ősmintájának megfelelően formálódva!

    A a tizenkét konstelláció által (is) megtestesített morfogenetikus – kauzális erőtérben létező, és egymást befolyásoló és fenntartó, tehát különböző jellegű és hatású spirituális ősállapotokból, tehát az ősi metafizikai (fizika előtti, fizika fölötti) információs-energetikai erőterekből az egyetemes törvények és alkímiai lételvek szerint, különböző vibrációs interferenciák által meghatározott szellemi színezetek szerint diferenciálódnak és materializálódnak az anyag és az élet mintái. Minden, ami az anyagi világban létezik, a fent leírt módon, a különböző lét-struktúrákba rendeződő szellemi ős szubsztanciából (az éterből: Isten Misztikus Testéből) ered, és a két első alkímiai létprincípium (Világosság és Szeretet, Maszkulin és Femininin, Jang – Jin.), a három alkímiai ősminőség (Sarkalatos, Szilárd és Változó, vagy: Sal, Sulphur, és Mercur,  Manas, Tatva, és Radzsasz, stb.) a négy alkímiai ősi alapelem (Levegő, Tűz, Víz és Föld), a hét alkímiai alapművelet, a tíz egyetemes törvény és teremtő erő szerint, létesül és tömörül (materializálódik) a fehér zaj alatti határállapotba. -Így kerülnek tehát az egyetemes lételvek és törvények szerint, anyagi állapotokba a különböző kauzális, spirituális, mentális és asztrális létstruktúrák.

     A (durva) fizikai (anyagi) létállapot ugyanis a Létezés végső, határ- állapota, határhelyzete. A Teremtés tehát, nem az anyagban, nem az anyagi világban kezdődik, HANEM OTT VÉGZŐDIK(!), ott áll meg és ott jut határ-állapotba. Ám ez a határ-állapot és ez a határhelyzet is állandóan változik és tágul és növekszik vibrációs állapota szerint is. Nem hiába beszélnek a fizikusok táguló világegyetemről, noha ez csak ez egyetemes kauzális létezés tágulásának ls növekvésének a következménye, és a fizikai világegyetem is, csak egy bizonyos vibrációs skálán belüli létezési állapot. Csak egy bizonyos rezgési skálán belüli és tűrési határon belüli megnyilvánulása a létnek. Az anyagi kozmosz tehát, még egyáltalán nem az Egész és a Teljes világegyetem, hanem annak a fehér zaj alatti frekvenciákon létező - rezgő állapota és része. Ez viszont azért fontos (szakrális) állapot, mivel Lilith-mentes állapot, annak ellenére, hogy a maga összességében és összetettségében, az anyagi mintázata által, tökéletes tükre és formai kifejeződése a szellemi világegyetemnek: az egyetemes létnek, amit a zavart okozó ős-Lilith is befolyásol, nem csak a törvények. A legtömörebbnek hitt atom részecskéi között is akkora távolságok vannak a részecskék térfogatához viszonyítva, mint az általunk is ismert bolygók és csillagok között, azoknak a térfogatához és sűrűségéhez viszonyítva. Ezeken az atomokhoz és atomi részecskékhez képest nagy, fizikai távolságokon belül – tehát az atomi és a szubatomi belső terekben - léteznek az atomokat, valamint az atomi részecskéket és a szubatomi részecskéket „fenntartó” és azok struktúráit különböző mintákba rendező (szubatomi) energetikai mezők és terek, amelyekből azok a magas sebességű, pörgésükkel a szilárd anyag látszatát keltő energia-kvantumok válnak ki, amelyek a szubatomi részecskéket képezik.

    Ugyanakkor, a különböző (kauzális és ideális) létesszenciáknak megfelelő és az atomi struktúrákat ezen idea mintáknak megfelelő, azok lényege szerinti fizikai (geometrikus) mintákba rendező, fizikai energetikai tereket, ezek, a spirituális lét-minták szerint strukturált és differenciált, éteri és asztrális energia-terek tartják fent, azok táplálják egyetemes létenergiával. Tehát, a fizikai – anyagi mintázatokat létrehozó (fizikai) energetikai tereket is, pontosan a fizikai anyag alapját képező, de a fizikainál finomabb éteri, asztrális és szellemi - ideatikus szubsztanciák töltik fel energiával. Sőt, létezik még azoknál is finomabb rezgési szintű kauzális szubsztancia is, amit fentebb, a hermetikus filozófusok kifejezésével élve, Isten Misztikus Testének neveztem. Ebből, az abszolút ősi, kauzális és spirituális energia-térből jönnek létre tehát, a kauzális teremtési képzetek (lét-minták) alapján az idea-világ mintái (ősi ideái), amely idea-minták szerint differenciálódnak az ősi energetikai terek, és további vibráció csökkenéssel, így jönnek létre a mentális, asztrális és éteri energia-terek, majd a fehér-zaj frekvencia-küszöbe alatt létrejött, de az ősi idea-mintázatokat is tartalmazó fizikai terek, amelyek ezen ősi idea-mintázatok szerint differenciálják és strukturálják számunkra szilárd anyagi állapotként érzékelt, fizikai világgá a szubatomi energia- részecskéket, majd az atomi struktúrákat.

    Az anyagnak és anyagi világ létesülésének a kulcsa és magyarázata tehát a kvantumfizika által felfedezett szubatomi részecskévé váló energia-kvantumoknak a különböző mintázatú („színezetű”) fizikai energia-mezőkből való kiválása és azonnali atomi struktúrákba való tömörülése – rendeződése. És itt érjük utol a modern asztrofizika nagy tévedését is, amely egyrészt azt állítja, hogy a fizikai világegyetem egyetlen egy másodperc töredéke alatt, hirtelen mintegy a semmiből egyszerre, csak úgy, nem tudni mitől és miért, „kirobbant”. – Ez a mostanában, a híres Oxfordi professzor, a tolószékben élő és beszélni nem tudó Hawkins fizikus által fenntartott és bizonygatott Ősrobbanás – elmélet. Ők tehát még mindig az ősrobbanáskor hirtedlen és a „semmiből”(!!!) keletkezett anyag- és energiamennyiséggel számolnak és azt az apokaliptikus víziót vezették le ebből a metafizikai tudatlanságukból keletkezett téves – de tudományos! - látásmódjuktól, hogy az anyagi világnak két, vagy tizenöt(?) milliárd év múlva teljesen meg kell szűnnie, mivel a Hubble-féle egyetemes tágulási erőnek következtében, addig tágul majd a fizikai univerzum, amíg minden anyagi sttuktúra és minden egyes atom szétbomlik és szétoszlik a határtalan univerzumban és így az, végül teljesen anyag nélkül marad. És képesek tudományos képleteket alkotni és levezetésekkel bizonyítani ezt a metafizikai képtelenséget (- Hiszen nem véletlenül és céltalanul lett létrehozva, sem a fizikai dimenzió, de még inkább nem az egyetemes létezés tudatát az individuális tudatában hordozni és értelmezni képes ember, hanem azért, hogy az anyag tükröző és raktározó tulajdoonságai segítségével Lilit-mentes, tehát megváltott szellemi folyamatokat és állapotokat lehessen létrehozni!). És mindezt csak azért, mert még mindig nem jöttek még rá arra, hogy az anyagot képező szubatomi energia kvantumok, az őket fenntartó és őket rendezett struktúrákba tömörítő energia-terekből válnak ki! (Pedig a dinamók által létrehozható elekromos áram a legjobb példa erre az egyetemes folyamatra!) Azt tehát, hogy hiába tágul a kozmosz, mert attól az anyag még nem fogy el belőle határtalanul szétoszolni, mivel nem „csak” annyi anyag létezik benne, mint amennyi keletkezett állítólag az ősrobbanáskor keletkezett (Ami ismét csak nem egy meghatározott idő-momentumban megtörtént és azzal együtt le is zárult „teremtődési”, aktus, hanem egy állandóan és mindig folyó és történő teremtési folyamat!), hanem az anyag folytonosan energiából létesül és keletkezik és átáramlik az éteri dimenzióból és az annál is finomabb energetikai terekből „hozzánk” a fizikai dimenzióba,. - El nem képzelhető, hogy a fizikusoknak, ez az egyszerű és kézenfekvő tény, hogy a csodába nem jut végre az eszébe?            

II.

    De számunkra a vibráció törvényének jelentősége nem a fizikai világegyetemnek a szellemi szubsztancia szerinti felépítettségének az öncélú megértésében áll, hanem a mindennapi életünk értelmessé, értékessé, egészségessé és harmonikussá tételében való hasznosíthatóságában. A vibráció tőrvényének az ismerete ugyanis lehetővé teszi számunkra a hozzánk közel álló és a velünk kapcsolatba kerülő személyekkel és lényekkel, valamint a környező fizikai természettel való tudatos, kiegyenlítődési képesség kialakítását. Pontosabban: a vibráció törvényének az ismerete lehetővé teszi számunkra a kapcsolataink és a konfliktusaink kezelhetőségét, alakíthatóságát, az azonosulási és elkülönülési (felülemelkedési és feloldási, meghaladási: felszabadulási) képesség kialakítását.

     A legérzékletesebb példákat arra, hogy miként nyilvánul meg a mindennapi életünkben a Rezonancia és az Affinitás törvényeként is ismert Vibráció Törvénye, illetve arra, hogy ennek a törvénynek az ismeretét miként hasznosíthatjuk a környezetünkkel fenntartott viszonyainkban, a különböző személyekkel folytatott, különböző jellegű kapcsolatainkban, az Asztrológia területén találunk. Általában az alsó és a felső asztrál dimenzióknak megfelelő vibrációs skálán élő Víz jegyű szülöttek, nagyon könnyen, szinte startból, ráhangolódnak egymásra és önkéntelenül átveszik egymás érzelmi hullámzásait. Ugyanakkor, szintén önkéntelenül megpróbálják egymást befolyásolni, szeretnék egymást egyik a másikhoz hasonlóvá, sőt: lehetőleg azonossá változtatni (összemosni), ami viszont lehetetlen, mivel nem véletlenül kell individuális testtel és lélekkel, diferenciált karakterekkel és a személyi sorsképletekből kiolvasható karmákkal élnünk és fejlődnünk. Az persze más kérdés, hogy pontosan ezért a víz jegyű szülöttek, ha burkoltan is, de állandó konfliktusban állnak, vagy legalábbis, a nagy eymásra találásaik ellenére, hosszabb távon mindig nehezen tudnak kijönni egymással, hiszen nem csak hogy ráéreznek egymás lelki állapotára, de át is veszik egymás negatív és szélsőséges érzelmeit, és ezt szeretnék tovább adni másoknak is. Szeretnék, ha mindenki a környezetükből és az egész világon együtt érezne velük, ami viszont képtelenség, mivel ők maguk sem képesek mindig és folyamatosan (Sőt: többnyire nem képesek, mert azt nem is lehet és nem is kell!) különböző szélsőséges lelki állapotaikkal azonosulni!

   Ezzel szemben a kívülállók számára többnyire kellemes és üdítő hatásúnak tűnik egy nyugodt természetű föld jegyű szülöttnek egy másik megfontolt és alapos föld jegyű szellemiséggel bíró személy társaságában, nyugalomban és ezért létszólag biztonságban éreznie magát, holott ebben az esetben, a két ember között semmiféle lényeges információ-csere nem történik. Ezért, ez a föld jellegű, alapos megfontoltság és túlzott nyugalom például akár az őrületbe kergethet egy mindenüvé behatolni akaró, mindent megismerni, vagy meghódítani és megtermékenyíteni akaró, tettvágytól égő Kos szülöttet, amennyiben ők együtt kell valami fontos dolgot véghezvigyenek! - És nehéz boldognak lenni a föld jegyű, nyugodt és lassú, minden részletkérdést akkurátusan aprólékossággal megvizsgálni szerető Bak szülöttnek egy szenvedélyes és erőszakosan célratörő, türelmetlen, azonnali sikert aratni akaró, tüzes Kos mellett is, nem, hogy egy sürgő – pergő, percenként ezer új kiprobálni és megvalósítani való ötlettel előálló Vízöntő szellemű (karmájú) személy mellett!

    De tudnunk kell azt is, hogy az ember esetében, ezek rezgési állapotok külön dimenziókban megvalósuló és ezer és millió rész-állapotokra vonatkoznak, és ezért, ezek az asztrológia által egymástól jól megkülönböztetett alaptermészetek (alaptinktúrák) senkiben sem találhatók meg egyértelműen és elkülönülve, hiszen a napjegyünk jellegzetességei általában csak husz – harminc százalékát adja az alaptermészetünknek, de van, amikor sokkal kevesebbet, és a legtöbb esetben a születési képletünkben álló karmikus pontoknak: a Lilithnek és a Sárkányfaroknak a konstellációjára jellemző tulajdonságok sokkal meghatározóbbak mint a napjegyé. Az viszont gyakran megtörténik, hogy valakiből teljesen hiányzik a négy közül valamelyik alapelem, ami azt jelenti, hogy a másik három alapelem tulajdonságaiból több található az adott személyben. Ezek a személyek ha találkoznak - És a rezonancia törvénye alapján gyakran találkoznak és azonnal felkeltik egymás figyelmét: önkéntelenül provokálják egymást! -, hamar kiderül, hogy vagy nagyon könnyen összeférhetőek és jóban-rosszban, erkölcsösben - erkölcstelenben azonosulni tudnak egymással és mindenben egyetértenek (Ikrek, Nyilas), vagy már az első találkozásuk alkalmával kiderül, hogy egymásnak esküdt ellenségei. Ugyanis, a Polaritás Tőrvénye hatására, az azonos eredetű tinktúrák létezhetnek ellentétesen szélsőséges megnyilvánulási formákban is! Köznapian úgy szoktuk ezt mondani, hogy a két embernek van, illetve nincs közös érzelmi, vagy mentális világa, esetleg érdeklődési köre is, és, hogy vagy hasonló, vagy merőben ellentétes ezeknek a személyeknek (a karmája és a természete szerinti szellemi élet-programjukból és a neveltetésükből, az élet-képzeletükből adódó) a természete és karmája szerinti világ- és létszemlélete, a tárgyi világhoz kapcsolódó érdekeltségi köre, a lelki és szellemi alapállása. Az eltérések viszont, kibékíthetők és egyesíthetők, amennyiben két ilyen személy pl., valamiért – Többnyire valamilyen megrázó és felrázó drámai, vagy tragikus sorsesemény hatására! – megérzi az élete rendeltetése spirituális „többletét” és felébredezni kezd spirituálisan és elindul a spirituális megváltódás utján.

     Amennyiben tehát, ez a nagyfokú probléma-azonosságból eredő ellentét tudatossá válik és a két szülött képes a Vibráció Tőrvényének a rá vetülő következményeit: hatásait tudatosan kezelni, ha mindkettő külön-külön figyelembe veszi (tiszteli) a másik vibrációs másságát, egyik sem fog olyasmit igényelni a másiktól és nem fog úgy viselkedni a másik társaságában, hogy azt irritálja és zavarja a saját - ellenőrizetlen - természetéből eredő, a másikra provokáló módon ható, megnyilvánulásaival. És viszont: egy érzelmeiben könnyen befolyásolható (pl. vízjegyű) szülött, az eggyüttélés és az együttműködés kényszerének a hatására, fokozni fogja szellemi éberségét egy másik víz jegyű szülött társaságában, hogy a partnere érzelmi hullámzásai (negatív kisugárzása) ne befolyásolják ítéleteiben, döntéseiben és általános mentalitásában. Persze, ezt csak akkor teheti meg ha, ismervén az egyetemes tőrvényeket és a saját horoszkópjából kiolvasható szellemi - lelki meghatározottságait, tudatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy saját személyiségén belül feloldja és kiegyenlítse a diszharmonikus lelki és szellemi állapotokat (hangulatokat) előidéző, víz (érzelmes, meghatódó, hullámzó kedélyű) és tűz (szenvedélyes, lobbanékony, gátlástalan) jellegű tulajdonságait.

    Minél alacsonyabb (fizikai, lelki és szellemi) vibrációs skálán vagyunk (élünk), annál zavarosabb és zártabb (öncélúbb, együgyűbb) az információ befogadási készségünk és ezért annál nehézkesebb és zavarosabb: problémásabb a többi emberrel való kommunikációnk. Emiatt az alacsony és zavart rezgési frekvenciák létszférájában állandóan szélsőséges azonosulási-ellenkezéses és ellenséges (agresszív) reakciókkal és alapállási formákkal kell számolnunk az embertársaink részéről. Ezért alacsonyabb vibrációs állapotokban, az anyagi és az asztrális (érzelmi) síkokon, vagyis az érzékelési képességeink által biztosított információ- áramoltatás és információ- cserélődés szintjén, de a mentális (gondolati) információ áramoltatási erőterekben is, állandó kommunikációs nehézségeink adódnak, mert még a beszélt, vagy az irott szó útján kommunikált szellemi információk sem juthatnak el az embertársaink recepciójáig, azoknak a mentális, spirituális és a kauzális receptoraiig, hanem többnyire megállnak ott, és vagy lehullnak megsemmisülve, vagy visszaverődnek, vagy egymással összezavarodnak a fizikai és az asztrális energetikai pajzsokon (Lásd épp a vízjegyű szülöttek esetében a Rák és a Skorpió páncélzatát, valamint a Halak érzelmi láncöltönyét). Az alacsony vibrációs szinteken tehát, állandóan, ellenőrizetlen és kaotikus - érzelmileg és értelmileg őrvényszerű, vihar szerű - információ közvetítés történik, így ezeken a szinteken, a pillanatnyi individuális hangoltságoknak megfelelően, többnyire csak zavaros információ-cserét, esetleg hamis eggységesüléseket létrehozó, de többnyire inkább elutasító, ellenséges reakciókat kiváltó, alacsony rendű kapcsolódások, alacsony rendű azonosulási formák - rezonanciák - lehetségesek. Ezért fontos az időnkénti lenyugvás és a nyugodt állapotoikban történő vibrációs-szint emelés, a spirituális hibabelátáson alapuló értelmi világosság növelése, valamint a külső feltételekhez nem kötött szeretet átélése és áramoltatása által. (- Lásd a Szeretet törvényénél leírtakat.)

     A spirituális tudatosságra és diszkrét szeretetre, illetve a magasabb vibrációs állapotokra törekvő személyek, akik képessé vállnak saját személyükön belül kiegyenlíteni a kauzális maghatározottságukból (karmájukból) eredő lelki és szellemi feszültségeiket, diszharmonikus állapotaikat, idővel érhetnek el magasabb vibrációs fokú létállapotokat, de ennek az eléréséhez, fenntartásához és állandósításához a kezdetben egy finom fizikai egészségre való törekvésekkel egybekötött, majdhogynem erőltetetve fenntartott lelki és szeretet-állapotba ágyazott szellemi éberség szükséges. A szellemi igénnyel élő személyek számára mindenképp fontos a vibrációk szintnek a tudatos emelése, különböző szretet-tudatosító és szeretet átélési képesség javító és azt emelő szellemi és lelki gyakorlatok által, valamint testi és lelki feszültség-mentesítő, lazító – nyugtató gyakorlatok által. Ezeket viszont, egy idő multával feltétlenül váltakoztatni kell és az így megszerzett képességeket ki kell egyenlíteni és meg kell szilárdítani különböző serkentő technikák (rendszeres sportolás, harcművészet gyakorlása) és meditációs gyakorlatok segítségével (pl. Joga, valamint nem egoista vágyakat, hanem a szeretet-azonosulási és a fény azonosulási képességet megszerzésére és növelésére szolgáló agykontrollos meditáció, stb.), valamint a spirituálisan célirányos - kultikus - mozgási formák gyakorlásával ( pl. a Qi - Kong, a Tai-chi, vagy a harcművészetek test és akarat-erősítő, szellemi céltudat és lelki határozottság-erősítő formagyakorlatai: katái által). 

     Mindazonáltal tudni kell azt is, hogy ezek a szellemi gyakorlatok és tudatos magasabb vibrációs állapotba kerülést célzó technikák, nélkülözhetetlenek ugyan a testi és a szellemi egészség eléréséhez, de csak időlegesen haszonosak és hosszú távon egyáltalán nem vezethetnek célhoz. Sőt: huzamos ideig csak önmagukban gyakorolva, egy idő után öncélúvá válnak és ugyanúgy a Lilihet szolgálják a megváltás ellenében, mint az élvezet-csikaráson alapuló boldogság-keresés. A tényleges egészséghez és boldogsághoz vezető, összességében is magasabb vibrációs színtü állapotot eredményező, egyetemes lét- és tudatállapotok eléréséhez ezek a gyakorlatok nem elégségesek. Mivel az csakis az egyéni karmának a minél mélyebb és szélesebb körű feldolgozásához és feloldásához vezető, általános és személyi (a sorsképletből kiolvasható) gyakorlati életfeladatoknak minél maradéktalnabb felvállalása és beváltása utján lehetséges. Csak és csakis így, ezen a gyakorlati életfeladat-beváltások utján alakítható ki az, az egyéni felelősségtutadta alapozott egyetemes felelősségtudatba ágyazott, egéni és egyetemes Szeretet átélési képesség, amely a tényleges és maradandó személyi vibrációs állapot eléréséhez vezet. Az igazi egészség- és boldogság-állapot tehát, nem csak a lelkünknek és szellemünknek, hanem a testünkbnek is, az egységbe való kapcsolódási képessége (szeretet) intenzív átélésével, és személyi tudatunknak a teljes erkölcsi átvilágítását követő, Szeretet-melegével való átitatásával tehető lehetővé. Ez, a Világosság Szellemének mindent átvilágító, minden zavart leleplező – tisztító erejét, a személyes és az egyetemes Szeretettel egybeötvőző, egyben és egyszerre megélni igyekvő, az életünk és sorsunk minden vonatkozására felelősségteljesen kiterjedő éberség az, ami a tényleges vibráció emelődéshez vezethet, a különböző technikák és misztikus un. beavatások (Joga, agykontroll, Rejki, Taj-Csi, stb.) útján hirtelen elérhető kellemes lelki állapotok mindössze időleges pozitív közérzetet képesek produkálni, de mivel a karma által okozott sorskríziseket nem oldják fel, hanem csak elrejtik, vagy elódázzák, nem is eredményezhetnek hosszú távú és tartós vibráció emelkedést – megváltódást.   

     Ám a dolog fordítva is igaz: Az egoizmusunk, tehát az önérzeteskedéseink, a becsvágyunk, a hiuságunk, valamint az ebből eredő irigységünk és öncélú versengési, más-legyőzési ambíciónk, és persze, a vereségből - legyőzetésből eredő sértettségi érzéseink, a visszavágási és bosszúvágyunk, a személyi bántástól, az élvezetről való lemaradásról, vagy az igazságtól való megfosztástól való szorongásaink és fölösleges egzisztenciális félelmeink, az ide vonatkozó egyéni (személyes sorsunkkal, vagy környezetünk, élettársunk, viselkedésével szembeni) elégedetlenkedéseink, a nyílt vagy rejtett gyűlölködő érzéseink, a közönyösségünk, az irracionálisan sötét és negatív ambícióink, de sokszor még az általunk jónak képzelt, jóakaratú és jóindulatú ambícióink is, amellyel másoknak, sokszor azok akarata ellenére és józan belátása ellenére, minden áron jót akarunk tenni, szóval ezek mind, de mind az alacsony vibrációk őrvényébe sodornak bennünket! És ezeket a negatív (diszharmonikus) belső átéléseinket a rezgéseink által, a közvetlen környezetünknek is átadjuk, a szeretteinkre is kisugárzunk, kiáramoltatjuk, ha akarjuk ezt, ha nem. Ezért is jó tudni, hogy a vibráció törvénye alapján, tudatosan, vagy önkéntelenül, pozitívan, vagy negatívan, de szellemi-lelki állapotaink kisugárzásával állandóan befolyásoljuk a környezetünket. És ugyanígy, természetesen: a környezetünk is befolyásol minket. Rajtunk múlik, hogy milyen módon, hogy tehát pozitív vagy negatív következményekkel jár-e ez a befolyás. Ez ellen a tény ellen tehát nem védekeznünk kell, hanem az ellenőrzött (tudatos) szellemi és a lelki átéléseknek és a külső – belső kommunikációnak a minél nagyobb, harmonikusabb és felemelőbb spektrumát kell megvalósítanunk ahhoz, hogy lehetőleg pozitív módosulásokat eredményezzen bennünk ez a környezeti befolyás és, hogy ezeknek a pozitív módosulásoknak köszönhetően, boldogan, kreatívan (szellemi képességeinket kibontakoztatva) és egészségesen élhessünk. – Talán világosan kitűnik ebből (is), hogy a Hangoltság törvénye, a Fejlődés törvényével áll közvetlen kapcsolatba, illetve, hogy a leginkább ez a két törvény befolyásolja a leginkább egymást, illetve, hogy ők függenek egymástól a leginkább és a legközvetklenebbül. Hiszen természetes az, hogy, akinek emelkedik az általános egyéni rezgési frekvenciája, az spirituális szempontból is, egy magsabb tudatossági és szeretet-átélési, szeretet-áramoltatási képességet ért el. Hogy közelebb áll a boldogság-állapotához, mint a rezgési frekvenciája emelkedése előtt volt.

    A Vibráció, azaz a Rezonancia törvényét a tükröződés törvényének is nevezzük és ennek értelmében, mindig csak olyan vibrációs szintű jelenségekkel és személyekkel találkozhatunk és olyan lényekkel kerülhetünk kapcsolatba, amelyekkel (és akikkel) valamilyen módon, főképp a mentális és a kauzális dimenziók szintjén azonos rezgési frekvencián létezünk. Ilyen értelemben a vibráció tőrvényét az egyéni Sors-megoldás, illetve a Sors feloldás tőrvényének is nevezhetnők. Mindig csakis olyan emberekkel, lényekkel, tárgyakkal és jelenségekkel találkozunk, vagy kerülünk kapcsolatba és konfrontációba, akikkel és amelyekkel, valami - a találkozás pillanatában nem mindig helyesen érzékelt és értelmezett, többnyire tehát inkább félreértett, mint jól értett és jól értelmezett - kiegyenlítődni: megélni, megoldani, elszámolni, elintézni valónk (és néha konfrontálódni valónk is!) van az illető lelki-szellemi állapotunkban, fejlődésünk, vagy vissza-élésünk éppen aktuális szakaszában. Persze, vannak tényleges kiegyenlítődéshez vezető, ugymond felemelő kapcsolatokhoz vezető találkozások is, de az utóbbi években ért gyakorló asztrológusi tapasztalatok arra intenek, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy nem minden kellemes benyomással és azonnali erős vonzódás-érzéssel járó találkozásnak kell feltétlenül ez legyen a jelllemzője! Valahányszor sorskérdésekre válaszoló szakértőnek jelentkeztem egy – egy népszerűbb asztrológiai portálra, megdöbbentett az a tény, hogy ép elméjű és egyetemi végzettséggel is rendelkező családanyák és családapák, azt képzelik, sőt, néha meg is vannak győződve arról, hogy egy – egy élettársi viszonyon kivüli szexuális vagy szerelmi „vonzalomnak”, föltétlenül vallami pozitív és kreatív „közös karmikus feladatot” kell hogy jelentsen, holott mindössze a feldolgozatlan karmájuk jellege miatt érzik ezt a nagy vonzódást, és ahelyett hogy egy ilyen viszonny létesítésével és elmélyitésével, megszabadulnának tőle, még jobban megerősítik és elmélyitik azt. Az ilyen vonzódásról akkor szerzünk tudomást, ha az illető személy valamiért számomra nem közömbös, ha a jelenség fölött nem tudok nyugodtan átsiklani, amennyiben az valamivel (egy, a figyelmünket önkéntelenül magára vonó jellel: fej- vagy arcformával, gesztussal, hanglejtéssel, kirívó, vagy talán épp egy agresszív cselekedettel, durva szóval, vagy éppenséggel az akadály-mivoltával) felhívja magára a figyelmemet. Ez tehát nem azt jelenti, természetesen, hogy lényem minden vonatkozásában azonos hullámhosszon állok és ezért hossző távon is feltétlenül fontos közös dolgom – fejlődni és kiegyenlítődni valóm - lenne azzal a személlyel, akivel ily módon és emiatt, akár felszínes, mélyebb és fontosabb kapcsolatba, illetve konfliktusba kerültem!

    Ha békés járókelőként, egy utcai rablás áldozata leszek, nem azt jelenti, hogy én a rablóval minden vonatkozásban azonos hullámhosszon (rezgési frekvencián) állok. De amennyiben ez történt velem, jó, ha mélyen elgondolkozok az eseten, mert ez legalább annyit jelent, hogy egy bizonyos életterületen, amelyre valamiképpen vonatkozik a konviktus (Pl. erősen különböző személyiségeink inkoherenciája egy erőltetett szexuális viszony esetében.), azonos hullámhosszon mozgok a gonosztevővel és a konfliktus pontosan azt jelzi, hogy nekem is még sok homályban maradt felismerni, beismerni és megismerni valóm van azon az életterületen, ahol én is a gonosztevőhöz hasonlóan járok el. Ez minimum annyit jelenthet, hogy én is erőszakosan akarok valamit magamhoz venni, magamhoz kapcsolni, illetve, hogy erőszakosan ragaszkodok valamihez, amit a spirituális fejlődésem gyarapítása (a kiegyenlítődési képességem növelése, a szellemi szabadságom elérése) érdekében el kellene engednem.

   Így jártam én is például, a négy gyermekes családunkat a létezőnél nagyobb boldogság-kergetési örületében elhagyó és felbontó volt-feleségemmel, aki ebben, a manapság szerfölött divatos, önző-liberális önmagvalósítás utján elérendő egyéni boldogsága érdekében, képes volt a négy gyermeket egymástól és persze, egyik – egyik szülőtől elválasztani, majd a hozza itélt gyermekeket utón – utfélén hányattatni, amíg az egyiket vissza nem igényeltem tőle bírósági per útján. Eközben viszont, mindent megtettem a családhoz való másodszori vissza édesgetése érdekében, hogy a család újra egyesüljön és a gyermekeink újra egymással és mindkét szülővel együtt lehessenek, de ő egyre többet vétkezett ellenünk és egyre alacsonyabbrendű személyekkel létesített un. baráti kapcsolatot és engem, valahányszor az újraegyesítés gondolatát felvetettem, egyre mélyebben megsértett az emberi önérzetemben. A sértettségemben – bántalmamban – keletkezett betegségem ébresztett rá végül arra, hogy el kell engednem őt, illetve azt a végyamat, hogy a gyernekeinket együtt és egymás mellett neveljük fel. Amint ezt a helyetet sikerült véglegesnek és visszavonhatatlannak tekintenem, teljes lelkemből és öntudatomból, majdnem azonnal sikerült, csodálatos módon a szó szoros értelmében is, egy új kapcsolatot létesítenem, egy nála sokkal értelmesebb, szebb és gerincesebb nővel, vagyis azzal a jelenlegi élettársammal, akit végre az igazi lelki társamnak is tudthatok, és akivel folytatott kapcsolatom néhány hónap alatt, kétségkivül sokkal mélyebbé és meghittebbé vált az élet összes területén (Még a gyermekek gondozása és nevelése területén is!), mint amilyet a volt feleségemmel valaha is, el tudtam érni.

     Ezért tehát, tudnunk kell azt, hogy amikor a sorskörülményeink a felszínen, tehát a világi pragmatikus logika alapján ellenségessé és kiltástalanná válnak, lehetséges, hogy éppen egy olyan pozitív sorshekyzet készülődik a számunkra, amilyenről rég óta már nem is álmodozunk, és amennyiben valaki ellenségeskedik velünk, nem mindig és egyértelműen csak az illető személy tehető felelőssé ellenséges magatartásáért, az ellenséges cselekedeteiért velünk szemben, hanem, a feloldatlan, sőt: a volt-feleségem esetében: az éppen, hogy erősödő és növekvő karmja miatt, neki kell elvégezni az un. piszkos munkát. Ráadásul, ahhoz, hogy az ellenséges cselekedetnek és a negatív érzelmeknek a kisugárzása (hullámai) elérjenek és hosszú távon is károsithassanak vagy hátráltassanak bennünket, valamilyen – még ha csak a távoli multból jövően is, de számunkra akkor még észlelhetetlen vonatkozásban, amit csak később fogunk megérteni, rezonanciában vagyunk azzal a helyzettel és azzal a személlyel aki az adott körülmények között, az adott konfliktusban ezeket az ellenséges, kihívó és provokáló megnyilvánulási formákat megtestesíti  és “kinyilvánítja” a számunkra.

    Egy autóbaleset után például, még akkor is erős és szellemi sors-vizsgálatot kell tartanunk, ha nem csak a rendőri jegyzőkönyv alapján, hanem a mi lelkiismeretünk szerint is egyértelmű, hogy nem mi követtük el a vezetési hibát és egyetlen személy sem sérült meg. A Vibráció Törvénye, valamint a Szeretet és a szabad információ-éramlás törvénye alapján ugyanis nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem. Tragikus kimenetelű tragédiákba, háborús összecsapásba és más, drámai kimenetelű konfliktusokba azok a személyek kerülnek, akik a rezonancia törvénye alapján vonzódnak a konfliktushoz, illetve, akiket vonzzanak a konfliktusok, vagy azok, akik az előbbiekkel ellentétben: félénkek és minden áron el akarják a tisztázott - kiegyenlített helyzetekhez állapotokhoz vezető konfliktusokat kerülni, mivel azok felvállalása lelki, szellem és esetleg fizikai erőfeszítést is igényelne a részükről. Azok a felnőtt személyek keverednek tehát a leginkább “ártatlanul” végzetes kimenetelű konfliktusokba, akik félénkek, gyávák, konfliktuskerülők, nem nyíltak, nem határozottak, nem világosak, akik tehát gondolataikban, tetteikben és érzéseikben nem egyértelműek. És természetesen azok is, akik rejtetten gyűlölködnek miközben játsszák a jóságos és béketűrő szerepeiket, akik titokban, többnyire még önmaguk előtt bevallatlanul is bosszúszomjasak és akik rejtetten neheztelnek valakire, valakikre, vagy valamire (általában a világra, az emberekre, vagy a saját sorsukra, ami által az egyetemes teremtőerőkre). Ők azok akik a legnehezebb karmával (sors-kiegyenlítési életfeladatokkal) születtek a világra, akik nem látható és nem érzékelhető módon, nem a fizikai és nem a pszichikai síkon, hanem a legfinomabb létszférák szintjein kegyetlenek, gyűlölködők és agresszívek.

    “Véletlenszerűen” előállt konfliktushelyzet esetén tehát tudnunk kell, hogy az érzelmeink, vagy a tudattalan szellemi világunk valamely, esetleg még fel nem fedezett, de a sorslépletünkből egészen bistosan látható – kiolvasható, rejtett zugában, ha csak szorongás, vagy szellemi irritáció szintjén is, de mi is táplálunk ellenséges érzéseket és agresszív gondolatokat, gyűlölködő érzelmeket és agresszív jellegű mentális késztetéseket (eddig még felszínre nem került, vagy ki nem egyenlített mentális, vagy kauzális tulajdonságokat). A lényeg az, hogy tudatosítsuk magunkban: mindannak ami velünk történik, van valahol egy értelme, amit egyelőre nem vagyunk képesek azonnal megérteni pontosan ott, azon az életterületen, ahol a fizikai esemény történt, ahol a lelki bántalom (sértés), vagy a szellemi provokáció ért bennünket és a mi kötelességünk (az én kötelességem) és egyben a mi lehetőségünk is maximális tudatossággal és személyes felelősségvállalással eljárni és mélyen a történések spirituális és karmikus hátterébe bevilágítani, még az ellenségesen kiélezett helyzetekben is! Ez a személyes felelősség viszont semmiképp nem jelenthet konfliktuskerülést, un. úriemberkedést. Sőt, Jézus nem azt mondja, hogy térj ki az elől, aki arra akar kényszeríteni, hogy menj el vele egy mérföldet, hanem azt, hogy menj el vele két mérföldet. De azt sem mondja, hogy azon túl is ki kell tartanunk a velünk önkényeskedő személyek mellett. Az a két mérföld, vagyis a ránk erőltetett és általunk tudatosan felvállalt kényelmetlen eseményben való részvétel duplája éppen elég arra, hogy rá gyere: milyen téves úton támolyogsz, miért volt szükség a Sorsod (személyes szellemi életfeladataid) alapján egy ilyen erőszakos figyelmeztetésre. Hiszen a rezonancia törvénye alapján nem véletlenül találkoztál egy olyan emberrel, aki téged erőszakosan rá akar venni valamire, ami neked nincs a kedvedre!     

     El kell jutnunk ahhoz a hiba-belátó készséghez, hogy felismerjük: egy „derül égből, véletlenszerüen” elénk került zavarodott, vagy veszett kutya sem haraphat meg bennünket, ha valamiképpen azzal a lételvvel, amit egy veszett (természetében megzavarodott) kutya jelent (Feltáratlan és kiegyenlítetlen diszharmonikus Mars, Nap és Jupiter fényszög- kapcsolatok, illetve diszharmonikus Kos, Oroszlán és Nyilas asztrológiai meghatározottságok), nem vagyunk egy vibrációs szinten. Vagy ha azzal az eseménnyel, ami ami a kutya veszettségi állapotát korábban létrehozta, esetleg azzal az emberi, vagy természeti környezettel, amelyben a kutya épp megéli veszettségi állapotát, nem vagyunk bizonyos vonatkozásban rezonanciában. Sőt, állítólag léteznek olyan „derült égből” való villámcsapások is, amleyek felhő nélküli időben is, képesek egy – egy ember halálát okozni. Egy ilyen agresszív sors-támadás (baleset) mindig figyelem- felhívó eseményként kell szolgáljon számunkra, amely egy olyan diszharmonikus személyi tulajdonságunkra figyelmeztet, amely az addigi életünkben, azon vibrációs fokon, amelyen az általunk megtestesített létprincípiumok az adott konfliktusig léteztek, még nem kerülhetett felszínre, azaz mindaddig még nem került sor arra a külső, vagy a belső konfrontációra, ami rá világított volna e rejtett tulajdonságunk létezésére és így nem kerülhetett sor a tudatosításra, a kiegyenlítődésre és a harmonizációra sem.

    Konkrétan: a szélsőséges nacionalisták, vagy a rasszisták is, csakis azoknak a személyeknek árthatnak, akik a személyi karmájukból és téves neveltetésükből adódó szellemi tévképetekből táplálkozó hamisság, a csonka és ezért hamis személyi, vallási, nemzeti, vagy faji felsőbbrendűségi öntudatból adódó önimádat, vagy ennek az egyenes ellenkezőjéből: a kisebbségi komplexusból eredő zavartság és az ennek megfelelő büntudatból eredő félelem, gyűlölet, gyávaság és ostobaság vagy más jellegű alacsony vibrációs állapotok szintjén (lehet éppen a finom szellemi ellenérzések és a fegyelemmel uralt védekezési reflexek, visszavágási vágyak, vagy csendes neheztelések szintjén is) a vad nacionalizmus vagy rasszizmus eszme- és érzelmi köreivel rezonanciában vannak. A rezonancia tőrvénye alapján, nem csak hogy olyan konfliktusaink vannak, hanem olyan környezetben is élünk, amellynek a sajátos jellemzőivel, ha rejtett módon (kauzális szinten) is, de valamilyen affinitásban vagyunk. És mindig olyan események, történések részesei vagyunk, amelyekkel valamiképpen - sokszor a tudattalanunk legmélyén rejtőző, feltáratlan vágyak, sóvárgások, gondolat- képek és képzetek, vagy a rejtett félelmeink és szorongásaink szintjén: az ősideákkal való karmikus kapcsolataink szintjén - rezonanciában vagyunk. És ez a rendkivülien finom és összetett rezonancia – állapot, és kapcsolat, vagy összefüggés, attól függetlenül létezik, hogy a polaritás tőrvénye függvényében, a konfliktus időszakában a barikád melyik oldalán állunk. Attól függetlenül tehát, hogy az illető princípium melyik végletes megnyilvánulási formája lappang, vagy lappangott bennünk feltáratlanul.    

    Az intellektuálisan ugyan pallérozott, kifinomult ízlésű és választékos modorú, ám lelke mélyén primitív és perverz zavarában kegyetlenkedni vágyó, magasrangú hivatalnok, gátlástalan politikusokkal és az un. jó családból származó perverz alakokkal és profi bűnözőkkel találkozik, konfrontálódik és viszont. Persze, van amikor a Ploaritás törvénye hatására, a ténylegesen magas moralitású jogtudós válik rafinált bűnözők vadászává, de ez elég ritka. A sors nehézségek elől a rendőri egyenruha szabvány biztonságába és a törvény védelem látszata mögé rejtőző járőr viszont lumpenekkel, olcsó szórakozásként a polgári rend ellen garázda tettekkel lázadozó lumpenekkel, külvárosi garázdálkodókkal, az adott környezetétől faji vallási és nemzeti másságával külsőségekben, vagy belső mentalitásában elkülönülő, a másságával titokban, vagy nyílt agresszivitással büszkélkedő, vagy e magára eröltetett, azt meghaladni nem akaró másságnak képzelt lelki, vagy szellemi csonkasága miatt éppen szorongó, tehát mélyen, és rejtetten agresszív, rész- illetve fél személyi tudattal rendelkező kisember pedig természetes, hogy fajvédőkkel, nacionalistákkal, vagy vallásos fanatikusokkal fog találkozni, mindaddig amíg az egészséges öntudatát és így az egyetemes léttudat átélésének a képességét ki nem fejleszti magában.

     Általában, a legtöbbet arról, hogy a Rezonancia Tőrvénye hogyan működik a mindennapi életben, a betegségeink árulják el. Ha igaz az, hogy nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem, akkor a betegségek esetében ez egyértelműen elmondható: nem csak a betegség találkozik velem, hanem én is találkozom a betegséggel. Nem csak a baktérium kerül véletlenül az én szervezetembe és támadja meg valamely legyengült szervemet, hanem én is megkeresem öntudatlanul azt a környezetet és azt a lehetőséget: fizikai és lelki állapotot, ahol és ahogy a baktériumok a szervezetembe bekerülhetnek, hiszen már éveken és hónapokon át, alacsony vibrációs állapotban voltam, diszharmonikus magatartást tanúsítottam (konfliktus-helyzetben, agresszív állapotban álltam) egy, vagy több ősprincípiummal szemben. A hűléseket követő gyulladt (tüzes) állapotok, valamint a vér és a fej-betegségek a Kos spirituális erőterével és a Mars által megtestesített kauzális őserővel szemben gyakorolt huzamos diszharmonikus viszonyokból erednek. A hűlést követő gyulladásos állapot, akárcsak a vérnyomás különbség, a kihűlés, vagy a magas láz, az idejében fel nem ismert és ezért sem fizikai, sem érzelmi, sem értelmi síkon meg nem élt (elfojtott), vagy nem helyesen megélt és szellemileg fel nem oldott, szellemi és lelki agresszivitásnak a következménye. A Kos típusú “forró fejű” személyek, ha nincs lehetőségük a nyílt konfrontációra, illetve a harcolásra, a veszekedésre és a verekedésre, vagy más, közvetlenül kiélhető konfliktusra, öntudatlanul megkeresik a maguk számára időnként a kiadós meghülési lehetőségeket és körülményeket. De azt is csak azért mert a bennük levő elfojtott tűznek erre van szüksége, vagyis arra, hogy a hülést követő lázas állapotban, ez a fojtott tűz kitombolhassa magát.

    Csak fokozza az emberiség Kos-problémáját az, hogy a hűlés-ellenes orvosságok és a fájdalomcsillapító tabletták által az ember megfosztja magát a belső, tűzes konfliktusok természetes és közvetlen kiélési és feloldási lehetőségétől és emiatt állandósulnak benne azok a betegség-hajlamok, amelyek azért jönnek létre, mert ő nem képes közvetlenül és természetes módon megélni (közvetlenül megtapasztalni és észlelve megismerni) azokat az ős princípiumokkal való (fájdalmas) kapcsolat - felvételt szolgáló nyers természeti találkozásokat, amelyeknek a diszharmonikus szellemi struktúráit hordozza magában (az aurájában) a születése óta. Ezért a krónikussá vált fejfájások, a sűrű fogfájások és a foggyökér gyulladások, a krónikus fül- és torokgyulladások és az agyhártyagyulladások és végül a különféle agydaganatok, akárcsak az agyembólia nem más mint a huzamosan és durván kiélt agresszív késztések, vagy az állandóan elfojtott (: kiéletlen, kisületlen) agresszív szellemi - lelki állapotoknak a következménye.

    Annak ellenére, hogy a rezonancia tőrvényének a működése illusztrálására a betegségek szolgáltatják a leghálásabb témakört, ezúttal megelégszünk a fenti példákkal, ugyanis a betegségnek a metafizikai funkciójáról és a különböző betegségeknek a szellemi-lelki okairól szól a metafizikai-asztrológiai tanulmányaimnak hatvan-hetven százaléka. (Lásd „A betegségek szellemi eredete, Az örökletes betegségprogramok, A teremtés forrásánál és a Kereszténység asztrológiai értelmezése” című tanulmányokat.) Amit viszont föltétlenül meg kell említenem a Vibráció törvényének a Tükröződés Törvényeként való megismerése kapcsán, a szülői minőségünkben történő, otthoni alkalmazási lehetősége. Mind a magatehetetlen csecsemő szervezete, mind a kiskorú gyermek személye, spirituális szálaival közvetlen kapcsolatban van az anya tudattalan lelki és szellemi tevékenységével, illetve az anya tudattalan lelki-szellemi állapotával. Ezért a gyermekek egészsége és azok betegsége, tökéletes tükre az anya tudattalan lelki világának. Vagyis az anya sértettségből és a bánatból, félelemből szorongásból, vagy bosszú-vágyából eredő agressziójának, és esetenkénti kedélyhullámzásának, személyi sértettségének és vak ambíciójának, valamint a depressziós zavarodottságának. Az anya és a gyermek kapcsolatának a megszűnése, az anya elvesztése - halála - esetében, az „árva” gyermek a hozzá közvetlenül kapcsolódó apa, nagyszülő, vagy más, a gyermek gondozását felvállaló, ahhoz érzelmileg kapcsolódó gyám és nevelő, vagy nevelők tudattalan lelki folyamatainak lesz a kevésbé felismerhető, zavaros és ellentmondásos tükre. Ezért bármennyire is furcsa, de a gyermekek gyakori betegsége esetében, nem annyira a gyermek terápiás kezelése a fontos, hanem az édesanya (a közvetlen nevelő) tudata alá süllyesztett sóvárgásainak, ingereinek, ambícióinak, agresszivitásának, indulatainak, félelmeinek, gyűlölködő érzelmeinek, szexuális kielégületlenségből eredő feszültségeinek, stb. az asztrológiai kauzális feltárása és a tudatosítás segítségével történő feloldása.

    A gyermekbetegségek és balesetek kilencven százalékának ugyanis nem a külső, anyagi kórokozók az okai, hanem az édesanyának, vagy a közvetlen nevelőknek a feltáratlan karmájából, vagyis tudattalan szellemi alvilágából a gyermekbe átszüremlett negatív, vagy romboló energiák. Például a kiskorú gyermekek sorában is ma rengeteg áldozatot szedő, nagy kiterjedésű virágpor és fűpor allergiás-betegségek esetében, annak ellenére is, hogy olyan külső okokat is, mint pl. az ipari szennyeződését is meg lehet nevezni, nyomon követhető, hogy a természeti termékenysének a tavasszal és nyáron megnyilvánuló zabolátlanúl erős megnyilvánulása azért okoz allergiát a gyermekeknél, mert a szüleik - és főként az édesanyjuk öntudatlanul agresszív mentalitást tanúsít minden olyan képzettel és lehetséges élethelyzettel szemben, amely az ő lehetséges megtermékenyülésével teherbeesésével áll, közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban.

    Abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelőtt született generációktól kezdődően, a női személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletek által jelzett magzat- és gyermekellenes mentalitás erősödésével összhangban, botrányosan növekszik az önkéntelen és öntudatlan spirituális magzat- és gyermek ellenes, valamint családapai és családanyai szerepkör ellenes mentalitás.

     Köztudott, hogy az allergiás betegségben szenvedők többsége nő. És az is, hogy ezeket a nőket a megtermékenyülési képességük időszakában gyötri intenzíven az allergia. És köztudott az is, hogy a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történő szülés gondolatával fordul szemben ellentmondást nem tűrően. Ma már nem csak a lányok félnek az időnap előtti (sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor előtti teherbe eséstől, hanem emiatt aggódik értük két európai szemléletű generáció: a felnőtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák felvilágosult generációja.

    Asztrológusok és szellemi gyógyítók körében közhely, hogy a természeti megtermékenyítés őserejét és a természetes termékenységet megtestesítő virágporral szembeni allergia pontosan a lehetséges megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan agresszív mentalitás fejezi ki testi szinten. Ezt, a valamikori akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van - jellegű mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az „Ebbe a k. Világba” nem érdemes szülni gyermeket, szalagcímű meggyőződés. Sőt: tanúi lehetünk annak is, hogy metafizika tudatlanságában, azaz tudományos nagyokosságában már nem csak a gyermekeket kínozza az ember, hanem az állatokat is. Nem csak a háziállatokból műtik ki mesterségesen a kölykeiket, hanem a háziasított kígyókon és ősgyíkokon is nőgyógyászati műtéteket kell elvégezzenek, mivel az őket gyermekként (Lizzy egy családtag) kezelő gazdájuk védekezik a megtermékenyülés ellen, azaz önkéntelenül és öntudatlanul szorong a megtermékenyülés gondolatától, mivel a karmájának köszönhetően diszharmonikus viszonyban áll az anyaság (Hold) princípiumával.

    Ahhoz, hogy a vibráció-törvénye, valamint a mágia törvénye alapján a személyi mentalitás, tehát a személyi lelkiség és szellemiség, valamint a biológiai folyamatok közötti szoros kapcsolatot megértsük, a legjobb példát éppen a gyermekfoganás, illetve a magzatok megfoganási lehetőségének a csökkenésének és a vetéléseknek a jelensége szolgáltatja. Ideális esetben, tehát igen magas (össz-!) vibrációs állapotban levő nők csak úgy tudnak megfoganni, ha nagyon vágynak erre és nagyon erősen el akarják érni ezt a céljukat. Illetve, átlagon felüli vibrációs állapotban levő (asztrológus, metafizikus) hölgyek olyankor fogannak meg „be nem tervezetten”, vagyis korábban, mint ahogy azt eredetileg akarták, amikor huzamosabban csökken az éberségük és az általános magas vibrációs állapotukhoz képest, csökkent vibrációs állapotot okozó, disszharmonikus (agresszív, zavaros) szellemi – lelki átéléseken mennek keresztül. Ezt a jelenséget több, az utóbbi években anyává vált, metafizikát is jól ismerő és horoszkóppal rendelkező, valamint két asztrológus barátnőmmel is megbeszéltem, és mindegyik meg tudta határozni azokat a külső okok miatt bekövetkezett huzamos éberségvesztéseit, aminek a következtében huzamosabban élt át bizonyos negatív lelki élmlnyeket és spirituális képzeteket a vártnál hamarabb megvalósult foganás előtt. És ez logikus is, hiszen az egyetemes – abszolút teremtés is, a Lilith hatására, vagyis az abszolút léttudat bizonyos fokú megzavarodása (A Véda szerint: a Barhman elkábulása, megzavarodása: abihmana) következtében indul meg. Olyan, persze ritka, esettel is találkoztam, hogy spirituálisan felébredt és mind a táplálkozás, mind a párkapcsolat területén magát redbe tett hölgyek elérkeztek oda, hogy még egy gyermek után kezdtek vágyódni , de nem fogantak meg addig, amíg valamilyen, belőlük, huzamosabban fennamaradó, negatív élményeket vagy zavaros lelki állapotokat kiváltó külső esemény, személyi konfliktus, stb., a szó szoros értelmében is, ki nem váltotta (provokálta!) a magzatfoganást. – De mondom: ezek a ritka esetek!

    Mert a gyakoribb és csaknem általános történés, ami egyre inkább a mai modern és posztmodernk önzési koreszmére is jellemző egyben, az a fentiek ellenéte. Vagyis az, hogy az egy – két egyetemi diploma megszerzése közben és a tíz - tizentöt éves karrier, vagy az anyagi - szociális helyzet építése közben csaknem férfiassá kövült öntudatot kialakító 3O – 4O éves korú „fitt” hölgyek, annak ellenére, hogy e sikereik hatására szerfölött magas spirituális szinvonal birtokosainak képzelik magukat, igazából olyan alacsony vibrációs állapotba jutnak az észrevétlenül erőszakossá és önzővé vált öntudatuk miatt, hogy képtelenekké válnak a magzatfoganásra, vagyis a materializációra. Sőt: a „lombik bébi program” nevű módszerekkel a méhükbe ültetett embriókat is mind szétbontja az erőszakosan megtermékenyülni igyekvő „anyai” tudat alacsony vibrációs állapota. – Hiszen az un. spontán (természeti) vetéléseknek is az az igazi (spirituális) oka, hogy az illető hölgyek alacsony rezgésű spirituális állapota, az ő akaratuktól függetlenül, tehát öntudatlanul, egészen, vagy csak részben (malformációkkal – fogyatékkal született gyerekek), de szétbontja, vagy megzavarja a már megfogant magzatokat.     

    A Rezonancia és az Affinitás törvényét leginkább a Vonzás és a Harmónia lételvéveiel, valamint a Szeretet (Egység) törvényével tévesztik össze, mivel az egyetemes létezéssel való teljes harmóniába kerülés a legmagasabb vibrációs szinten történő azonosulási és kiegyenlítődési folyamat eredménye, amely a személyesen realizált Szeretet és a Fény egysége átélésének a végső következménye. Nagyon fontos tehát itt megjegyezni, hogy a tíz egyetememse törvény és a bolygók által megtestesített tíz egyetemes teremtőerő (létprincípium) nem elválaszthatók egymástól, és így nem is írhatók le, nem érthetők meg egymás nélkül, de nem is keverhetőek egymással össze. Az ilyen összekavarásnak és összemosásnak általában zavaros miszticizmus lesz a következménye, mint a Titok című, misztikus filmben, ahol a Teremtés törvényét és a Rezonancia törvényét össze mossák egymással. Az egyetemes tőrvények áthatolnak egyik a másikba, és kölcsönösen feltételezik erősítik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást ugyan, de feltétlenül szükséges a jellegük szerinti különválasztásuk. Miért?

    Azért mert az egésztől elszakítva, önmagában egyetlen jelenség sem érthető meg, hiszen semminek sincs különálló léte, semmi nem lehet valóságos önmagában, az egyetemes egységes egész létezésből kiszakítva és attól teljesen külön választva. Ám ugyanakkor, nem csak, hogy zavaros miszticizmushoz vezetnek az összemosások, hanem képtelenek leszünk a személyi horoszkópjainkból kiolvasható sajátos, egyéni és egyedi karmánk és az annak megfelelő, azzal analokgikus kapcsolatban álló, egyetemes törvény összhatásának a megállapitására és így a megfelelő mentalitás-változtatásra, a karmánk feloldására. Ezért veszélyezteti pl. hosszútávon az "ésszerű"-nek látszó, de valójában primitív és irracionális termelői mentalitást szolgáló technikai civilizáció az egész föld élővilágat, és magát az emberi nem fennmaradását, mivel senki nem bízik az egyetemes törvények hatásában, és így mindenkinek végül is az önzősége határozza meg a gyakorlati tetteit. A mágikus erejű, tehát sors-alakító képzeleti tevékenységét viszont a zavaros vallásosság, vagy az irracionális babona.

   A rövid távú megoldásokat szolgáló analitikus gondolkozás csőlátásával a természetben általánosan létrehozott rombolások és rendellenességek, nem állíthatók helyre egyetlen szintetizáló módszer alapján kidolgozott "természetmentő-projekt" segítségével sem. És mindezt elmondhatjuk az olyan rész-sikerek ellenére is, mint például az, hogy a Temzét sikerült annyira megtisztítani, hogy újra gyarapodott az élő világa. Mert e rész-siker mellett, éppen Anglia az, ahova a kivágott esőerdők fáiból „kitermelt” deszkának és más „fa-anyagnak” a legnagyobb részét felvásárolja, serkentvén és fenntartván ezzel a globális természetrombolási folyamatot. A technika által szolgáltatott eszközökkel megbontott természet nem csirizelhető (ragasztható) újra össze a szintetikus módszerek segítségével. De a rezonancia tőrvénye alapján a külső, természeti szenny és a természetben megjelenő károsodások csak következményei és tükrei az emberi „belső” természetben a fizikai-biológiai természetnél sokkal finomabb dimenziók (vibrációk) szintjén végbement szennyeződéseknek és károsodásoknak.

   A neveltetésünk által indukált helytelen, mikor agresszív, mikor valóság-tagadóan konfliktuskerülő és valósághamisító mentalitásunkból és a helytelen táplálkozásunkból eredő betegségeink, a materialista - fogyasztói mentalitásunkból adódó valóság-tévképzeteink, lelki gyengeségeink, a gyávaságunk, kicsinyességünk és a testi korrupciónk feltárása által elsősorban az EGÉSZ EMBER mentalitása kell spirituálisan és kauzálisan megtisztuljon. Ehhez le kell mondania az öncélú termelő-fogyasztói mentalitásról és így a "Létért való küzdelem" rémeszméjéről, valamint a külső ellenségként kezelt természettel való egyenlőtlen (hiszen az ember elsősorban önmagával, saját egoizmusával, hitetlenségével, kicsinyességével kellene harcba szálljon, ami helyett, persze a külső, "vad természetet" akarja legyőzni) harcáról, a természet-irányítási mániajáról. És akkor majd a természet is újra fog tisztulni körülötte. Mindaddig valójában teljesen feleslegesek a nagy hűhóval kidolgozott és részeiben sikeresen alkalmazott, környezetvédő tudományos beruházások. Ezek csak arra valók, hogy néhány tudósnak és a tömegeknek a lelkiismeretét elaltassák, miközben a lelkismeretüket így, tudományos érvekkel és politikailag is letompítva folytatják az értelmetlen szuper- termeléssel járó rombolást és szennyezést... Ahhoz, hogy magasabb vibrációs szinten éljünk, mindig a közvetlen gyakorlati életfeladatok elvégzése mellett és azokkal együtt, a személyes (szubjektív) felelősségre alapozott, univerzális létérzékelést, vagyis annak a harmónikus egység- és teljesség állapotát kell a lelkünkben megvalósítanunk és a mindennapos szemléletünkben és az örök-jelen felelősségünkben fenntartanunk.

    Ez, a fenti mondat azért is fontos, mert nagyon sokan úgy képzelik, hogy a személyes rezgési állapot emelése és a spirituális fejlődés elérhető a hétköznapi – materiális – gyakorlati valósághoz nem kötött, logikátlan, de misztikus tartalmú témákkal való innttenzív és huzamos foglalkozással, ilyen dolgokról való beszélgetéssel, vagy fantáziálással, lelki és szellemi relakszációkkal, misztikus meditációkkal, ilyen jellegű információ-szerzéssel, esetleg ilyen jellegű un. beavatási (Pl. a joga különböző válfajai) utak követésével. Senki nem tagadja, hogy a spirituális információnak a minél erősebb áramlásához, a tényleges megvilágosodáshoz, sőt: a tényleges szeretet-állapot eléréséhez befogadásához és áramoltatásához, sőt: egyáltalán a gyógyuláshoz is, szükséges a hétköznapi feszültség-okozó hajszából való kikapcsolódás, a nyugalom és a béke - állapot huzamos elérése és fenntartása. Sőt, azt, hogy ezen belül is, a spirituális információ elindulásához és a különböző dimenziók erőtereiben létező személyi struktúráink közötti energetikai kiegyenlítpődés és zavartalan információ-csere is csak akkor mehet végbe, ha bizonyos meditációs technikákat ismerünk és ezeket alkalmazni is tudjuk az ugynevezett spiritualizálódásunk érdekében. De ugyanakkor oriási tévedés is, azt képzelni, hogy mindez elégséges a tényleges fejlődéshez és a vibrációs szintünk emeléséhez. Illetve, hogy pusztán ezek által tényleges vibráció-emelődés érhető el! 

      Amennyire igaz az, hogy ezek nélkül, vagy például önbeavatási spirituális napló-írás nélkül lehetetlen bárminemű személyiségi fejlődés, és a tudományos ismeretek halmozása, vagy a racionális értelmi képességek, vagy akár a művészi érzékenység és előadói, vagy befogadói képesség növlésére vonatkozó törekvés is, mindössze olyan egyoldalú képesség-nevekedéshez vezethet, amely bizonyos határok elérésével megreked (plafonálódik) és gyakorlatilag semmiféle életminőséghez nem vezet, ugyanúgy az is igaz viszont, hogy a személyi horoszkópokból kiolvasható hétköznapi és gyakorlati életfeladatok maradéktalan felvállalása és minél nagyobb mértékű beteljesítése nélkül - Amelyek között, figyelem: a Levegő-karmával. De még inkább a Tűz-karmával született személyek esetében gyakran előfordul a Tárgyi valósággal összhangban álló, az által alátámasztható és igazolható, Igazságnak a kiderítéséért és érvényesítéséért való konkrét küzdelem és harc is! – nem lehetséges a fejlődés és a vibráció-emelés hosszú távon és a tényleges sors-következmények, a sors-harmonizáció szintjén! És ez akkor is így van, ha egy – egy gyakorlati életfeladat végrehajtás közben, és különösen az igazság kideritéséért és érvényesítéséért folytatott harcok közben, látható és érzékelhető módon is, csökken a vibrációs szintünk, mivel valósággal a hatalmukba vesznek és eluralkodnak rajtunk a fárasztó, illetve alacsonyrendűnek érzékelt munka közben (pl. takarítás, mosás, mosogatás, rendrakás, házépítés, udvartisztítás, stb.) közben, és föként harc közben átélt ellenérzéseink, agresszív hevületünk, szenvedélyünk, netalán a haragvásunk és a gyülöletünk is. A Levegő-karmával és a tűz-karmával rendelkező személyek, meg kell szokják, sőt: akár az unalomig való ismétlések árán is, valósággal be kell gyakorolják azt, hogy ilyen – ellenségesnek érzékelt - körülmények között is, még a harci szituációk intenzív átélése közben is, minél kevesebbet veszítsenek a vibrációs szintjükből (lelki-nyugalmukból és jelenlét-tudatukból, és szellemi erejükből), illetve, hogy ne teljenek meg feloldhatatlan, illetve nagyinnehezen és későn feoldható feszültségekkel, sőt: hogy válljanak képessé, minden harci cselekmény után, azonnal visszaszerezni a nyugalmukat és tisztán-látsukat, spirituális éberségüket. – Amikor elérte ezt, egy egy konfliktustól irtózó, és mindenféle konfliktushekyzettől nyiltan, vagy csak öntudatlanu is, szorongó (levegő, vagy – és tűzkarmás) személy, akkor mondhatja, hogy hosszú távon és maradandóaan is képes emelni a rezgési állapotát, illetve, hogy tényelges szellemi fejlődést ért el, hogy a kiegyenlítődési (megváltódási) képességét, valóban növelte. Addig, amíg ez utóbbi nincs megvalósítva, illetve, az általános emberi és a horoszkópból kiolvasható személyi életfeladatok (És ismételten felhívom a figyelmet: ezek lehetnek a tárgyi valóság szerinti igazság kiderítésére, felszínre hozására - ismertetésére és gyakorlati érvényesítésére vonatkozó személyes feladatook is!) nincsenek felvállalva és beteljesítve, mindössze csak misztikus csodabogarak lehetünk, akiknek semmiféle pozitív következménye nincs az életére a misztikus, vagy ezoterikus területen beszerzett tárgyi tudásának ténylegesen.

    E törvény kapcsán és a Teremtés-Mágia törvénye kapcsán is szóba került, a mágikus utón történő könnyű és gyors meggazdagodási, és más, ugyancsak mágikus utón, de legalább is misztikus uton történő boldogságszerzési lehetőségről szóló Titok című, bestszeller-lista vezető film, amelyben e két törvénynek az összemosásából, a szerzők létrehozták a Vonzás törvényét és aként beszélnek róluk. Azzal együtt, hogy el kell ismernem azt, hogy sok metafizikai igazságra ráhibáznak a szerzők, azt is meg kell jegyeznem, hogy az ok, amiért mindazok, akik e filmet megnézték (És elgondolásom szerint ezeknek a száma rengeteg, talán milliárdos nagyságú is lehet!), nem gazdagodtak meg, nem lett a szerzőkéhez hasonlatos szép és tágas háza, álom-autója, és nem találták meg a lelki társukat stb., nem más, mint az, hogy a film szerzői semmit nem tudnak mindarról, amit a fentiekben írtam. Ti., hogy attól még nem emelkedik jelentősen és az össz személyiségem szintjén a vibrációs állapotom, ha reggelétől estig mind csak kacarászok és mosolygok máris-üdvözülten, hanem a legtöbbünknek olyan, egyenesen utált életfeladatokat is fel kell vállalni és be kell teljesíteni, amihez, éppen az illető léletkörben érvényesülő nehés karmája miatt, nem csak, hogy semmi kedve nincs, de egyenesen iszonyodik tőle, mint egyesek pl. a harci szituációk, és a személyi konfliktiusok fállalását, msok a családanyai, vagy családapai szerep- és gyermekvállalást, mások a testi munkát és ismét mások ennek az ellenkezőjét: a nagy koncentrációt, fegyelmezettséget és helytállást igénylő felelősségvállalást, vagy a pénzbírsággal, esetleg vagyon- és szabadságvesztéssel járó gazdasági tranzakciók véghezvitelét. – Mindenkinek a horoszkópjából kiolvasható karmája szerint. És ha ezt az egyéni karmáját nem vállalják fel, mind erőltethetik magukra a vidámságot és a jó érzést az emberek és álmodozhatnak reggeltől estig a meggazdagodásról, vagy a párkapcsoilati boldogságról, mert a „Titok” tudása minden ilyen esetben csődöt fog mondani. – Mint ahogy csődöt is mondott azok 95 százalékánál, akik a Sykret c. filmet, akár többször is megnézéték. Figyelem: nem azt mondom, hogy a szerzőknek nincs abban igaza, hogy a bőskomorság és a pesszimizmus és az öncélú szkepticizmus, akárcsak az irigység és az agresszió, vagy a csalás sors-következméye negatív, hanem azt, hogy az „érezd jól magad”-ra és a reggeltől estig való képzelődésre vonatkozó „misztikus” tanács betartása, önmagában még koránt sem fig hozni mindenkinél (Az esetek 95 – 98 százalékéban!) pozitív eredményeket. Párommal utánna néztünk, hogy a szerzők, akik azt állítják, hogy a „titok” használatával gazdagodtak meg, hogyan tudták ezt elérni. Nos, a dolog roppant egyszerű: ugyanúgy mint Jose Silva és az agykontol-oktatók: olyan eleve „sikerre ítélt” könyveket írtak és írnak, illetve olyan népszerű, „gazdagodj meg könnyen és gyorsan” – jellegű tanfolyamokat tartanak, amelyekre mindenki, akinek gőze nincs a fent leírtakról szívesen és naivan „befizet”.             

     Az alkímiában a solutio (szolució) művelete: az oldás, illetve az oldódás művelete felel meg a vibráció törvényének. A vibráció törvényével a Nap, a Hold, valamint az Uránusz és a Neptunusz áll közvetlen analógikus kapcsolatban az asztrológiai őserők közül, az asztrológiai erőterek közül viszont, az Oroszlánon és mind a három vízjegy: a Rák, a Skorpió és a Halak.

 

Kozma Szilárd:

3. A HIÁNY ÉS A KIEGYENLÍTŐDÉS, VAGY A CSERE TÖRVÉNYE.

 

  „Boldogok a szellemben koldusok, mert ővék a mennyek országa.” - Jézus

 

    Más nevein: Az áthatolás és a megfelelés törvénye. Az Egyetemes Áthatolás és Kiegyenlítődés Törvénye. A Szükség és A Bőség törvénye. Vagyis: a hiány keletkezésének és a hiánynak a kielégítési – kiegyenlítési szükségének a törvénye. A szükség megszüntetése szükségének, tehát a hiány teremtési (provokáló) funkciójának és a bőség által történő kielégítésének és kiegyenlítődésének (kompenzációjának) a törvénye. Mindezzel együtt és mindenek fölött, A LOGOSZ TÖRVÉNYE, vagyis a Szent Szellem erejének és hatásának a Tőrvénye.

    Továbbá, az állandó változásnak és a változás állandóságának, a minden folyamat fölött álló és az összes folyamatot egymással kiegyenlítő, az állandóan végbe menő, egyetemes kiegyenlítődés és kölcsönhatás törvénye. - Ez az a törvény, amelynek a megértése és a vele való tudatos együttélés, a törvény tudatos használata nélkül, ostoba dráma-sorozattá válik az életünk. Ennek a törvénynek a mindennapi életünkben, a mindennapi életünk során jelentkező, és kiegyenlített állapotokhoz vezető hatása megértése nélkül, valamint a megfelelő (türelemes, megértő) lelki és szellemi alapállás felvétele nélkül, a kiegyenlítődési alapálláshoz való következetes ragaszkodás nélkül, értelmetlenné, zűrzavarossá: harmóniátlanná és végül is tragikussá válik az életünk. Ehhez viszont, akárcsak a vibráció törvény esetében, azt kell megértenünk, hogy a hiány-képződés és a bőség-kiegyenlítődés, nem csak egy dimenzió szintjén megy végbe, hanem minden minden diomenzió szintjén, és nem csak egyetlen energetikai-információs spirituális struktúrán belül, hanem az egész egyetemes létezésen belül.  

    A törvénynek az ember számára is könnyen követhető, érzékelhető és észlelhető megjelenési formáját és annak hatásmechanizmusát a Tabula Smaragdina írja le: "Ami lent van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van ugyanaz, mint ami lent van, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd." A földről az égbe száll, és az égből a földre vissza.” „Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja.” „Ez minden erőben az erőnek az ereje.” „Ha ezt megérted, előled minden sötétség kitér.” Vagyis, a teremtésben Teremtő és Teremtmény, az abszolút lét és az egyén, szubtilis spirituális – információi és energetikai kapcsolatok szintjén állandóan és folytonosan kiegyenlítődési szükségben állnak egymással és a szükséget kielégítve, a cserét végrehajtva egymásba való kölcsönös áthatolással, az egyetemes kiegyenlítődést, vagyis a megváltást végrehajtják. A Tabula Smaragdina serint, azért „hogy az Abszolút szellemnek (Az Egynek) a kettővé válása (megnyilvánulása) okát és a célját (az áthatoláson és a kiegyenlítődésen keresztül történő megváltás varázslatát) beteljesítse”.

    Amennyiben tehát a Teremtésnek a célját és rendeltetését vesszük alapul, vagyis az egyetemes megváltás és az egyéni megváltódás szükségét, teljesen logikus, hogy az abszolút szellem folyamatosan ellátja, a rendeltetés szüksége szerint élő embert, vagyis az anyagba inkarnálódott rész-önmagát, teremtői energiával és életenergiával, amennyiben az is igyekszik a környezetével kiegyenlítődni, annak az érdekében, hogy az egyén életben maradjon és a minél nagyobb mértékű (több dimenziós) kiegeynlítődést elérje, vagyis, hogy a rendeltetését beteljesíthesse. Másrészt az embernek is folyamatos információt küld arról, hogy miket észlel, milyen benyomásai vannak a Lilith-mentes anyagi létben, a szellemi világ irányába, és végső soron az abszolútumhoz, ha tud erről az információ-közvetítésről, ha nem. Arról tehát, hogy miket tükröz számára, az ő karmája számára az anyagi lét, amelybe mind a saját testének az un. belső jelzései bele tartoznak, mind az un. külső természeti és emberi környezete.

    Valamelyik Evangéliumi passzusban az a tanácsot adja Jézus, hogy bármilyen problémád, vagy gondod is lenne, bármilyen megoldást is találnál a gondjaidra és bármit is akarnál keresztül vinni, sőt: bármi is lenne még csak a szándékod is, vonulj visza a te belső szobádba, ott mondj el mindent a te Uradnak, és az meghallgat és megsegít téged. Ennek a tanácsnak az, az értelme tehát, hogy szükség van arra is, hogy az ember tudatosan is küldjön információkat az ő „megbízója és táplálója” felé arról, hogy miket észlel és hogyan viszonyul az észleltekhez, illetve, hogy a benyomásaiból miféle következtetéseket vont le és milyen belső intézkedéseket hozott a karmája feloldása és meghaladása érdekében. A legtöbb dolog ugyanis, amit mi adni tudunk az un. Istennek ezen a tudatos információ-küldés mellett és ezzel együtt, nem más mint az általános emberi és az egyéni karmánknak a tudatosítása, és ez átal, a karmikus késztetéseinktől való leszokás és megszabadulás, a gyakorlati tapasztalataink segítségével. Ez a mi áldozatunk és ajándékunk Isten felé. Ez a sors-beváltás és a sors-megvalósítás.  

     Ez a teremtő és teremtmény közötti információ-cserélő belső kapcsolat persze, nem mindig tudatos. Sőt: a legtöbb esetben, az emberiség nagy részénél nem az. De léteznek ugymond automatikusan működő, un. alkímiai, tehát szubtilis (misztikus...) kapcsolatok és információ-közvetítések is is, az ember és az Isten között, amelyek közül az egyik a legintenzívebben az ember álmában megy végbe, amikor is ő – illetve az agyának a memória-tára - akaratlanul „leadja” az Istennek a napi történésekről és tapasztalatokról, a felmerült morális problémákra hozott racionális megoldásokról, de főképpen a személyi benyomásokról és viszonyulásokról – határozatokról szóló információkat. És viszont: a Hatás és visszahatás törvénye alapján, az ember is megkapja az Istentől a belső benyomásainak és változásainak megfelelő, tudattalan spirituális információt, ugyancsak az egyetemes törvények szerint. Ezért, amennyiben az ember huzamosan és intenzíven szédíti magát, vagy más személyeket nap közben, akár kábulat – okozó italok, vagy ételek és más anyagok fogyasztásával, ilyen anyagoknak a mesterséges úton történő szervezetbe jutattásával, akár egyszerű, de folyamatos önáltatással és belső „elnézésekkel”, illetve olyan sok és összetett külős (másokat félrevezető) hazudozással, hogy a végén már ő sem képes megkülönböztetni azt, hogy mi a valóság abból, amit „kiközvetít” és mi nem, a hatás – visszahatás törvéye alapján, az abszolútum irányából érkező szubtilis információk is  zavarosak és zavaróak lesznek és az illető személy, előbb – utóbb megbetegszik.

 – Hiába mondják egyesek azt, hogy az iszákosak és az alkoholisták szervezete védve van a fertőzéstől, mert a bacilusok és a mikróbák nem bírják a szeszt (tulajdonképpen a kábulatot nem bírják azok sem), mert a fent leírt információ-csere és mechanizmus miatt a kábult felnőtt emnbernek az immunrendszere úgy legyengül, hogy védtelenné válik a kórokozókkal szemben és bármennyire is igyekszik az alkohol-színvonalat fenntartani, nem csak alkoholista lesz, de gyenge immunrendszerű egyén is, akinek a szervezetét a leggyengébb kórokozók is legyőzik és befertőzik. Sőt: amint azt más, ide vonatkozó tanulmányaimban kifejtettem, a rák betegség és az allergia is, amit nem baktériumok, vagy vírusok okoznak, éppen az önámítás betegségei.

    A másik automatikus információ- és energia-áramlás, amiben ha tudatosan, ha tudattalanul, de részt veszünk, az amit az anyagcserének nevezett folyamatok útján megy végbe a szervezetünkben. És nem csak a táplálkozás útján, amelynek során a külső környezetünk élőlényeinek a részei és termékei, valamint ásványi anyagok is bejutnak a szervezetünkbe és a szervezetünk alkímiai vegykonyhájában átalakulnak élet-energiává és a szerveinknek a különböző sejtjeivé, hanem a lélegzés útján is ilyen önkéntelen energia- és információ-cserét és információ-vizsgálatot hajtunk végre a külső környezettel, az alkímiai négy ősi alapelemnek megfelelően. És itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az anyagcserén és főként a táplálkozáson keresztül, nem csak az élet fenntartásához szükséges energiát nyerünk az un. anyagi táplálékot, hanem információ bevitel és bekebelezés (információ-kaptálás) is történik! A különböző növények és gyümölcsök és ásványi anyagok által tartalmazott őserők információinak a szervezetünkbe jutása is éppen annyira fontos, mint az azokból nyerhető un. nyers-energia. Nem csak a az agy-és idegműködéshez szükséges, hogy a külső környezetből származó anyagi (Pl. vitaminok) és szubtilis információ jusson a szervezetbe, hanem a csakra-központokban elhelyezkedő mirigyek működése számára is.

    A nehezebb, un. földies anyagcsere: a táplálkozás útján az alkímiai föld-elemnek megfelelő információ-csere történik. És itt még azt, a sokak számára talán bizarr, vagy „furcsa”, de igencsak fontos jelenséget is meg kell említenem, hogy nem is annyira egyoldalú ez az anyagcsere nevű információ „beszerzés”, ami az anyagnak a táplálkozás útján történő bevitelével „hajtunk végre”, hanem az un. elhasznált, kiszipolyozott anyagnak az ürítés útján történő vissza-juttatása folyamán is, olyan szubtilis információ kerül vissza – belőlünk! - a természetbe, amely azt nem, hogy nem károsítaná, amennyiben nem „vegyszerezve” küldenénk vissza a mosóporos és más tisztítószeres szennyleveivel együtt, az angol-vécéinkből, hanem éppen fordítva: termékennyé tenné a földet. Régebb a falusi gazdák nem csak az állatok ürülékéből képződött trágyát vitték ki és szorták szét télen a szántóföldeken és a kaszálókon, hanem a családi vécék tartalmát is. Persze, a hamis információktól átszőtt és duzzadó, tehát minden szinten fertőzött civilizációs körülményeink között, ez nem, hogy elképzelhetetlen, hanem egyenesen büntetendő. Továbbá: a szervezetünk 85 – 9O százaléka víz, tehát a folyadék bevitel (és az ürítés!) is, igen fontos tartozéka a környezettel való kiegyenlítődésnek, az alkímiai víz-elem szerint. Ezért nem mindegy, hogy miféle folyadékot és milyen minőségű vizet „vezetünk” be a szervezetünk alkímiai konyhájába. A levegő-elem szerinti információ – és anyag – csere, természetesen a légzés útján történik a leginkább, de az un. szilárd táplálékunk is tartalmaz levegőt és más gáz nemű anyagot, valamint olyan anyag féléket, amelyek gáznemű állapotba kerülnek az emésztés során. Ezeket a gázokat is „vissza küldjük” a természetbe, talán nem kell részleteznem, hogy milyen utakon. De a tűz elemnek megfelelő információ és energia csere is megtörténik a szervezetünk és a környezetünk között, nem csak az által, hogy a nap-melegével és a napfény információjával is jószerével élünk, és nem csak az által, hogy megmelegítjük, vagy lehűtjük az ételeinket – italainkat, hanem más hő-energia kaptálási tudatos, vagy tudattalan módszerekkel is élünk.

    Nagy tévedés tehát az anyagcserét egyszerű és egyoldalú – egyirányú energia-szerzési folyamatnak gondolni és képzelni és ezért is érdemes a táplálékunk és az italaink minőségére, energetikai és főként: szubtilis információs-tartalmára figyelni. Mivel egyenesen a kiegyenlítődés törvénye elleni merénylet mind a mértéktelen és zabolátlan étkezés (zabálás), mind a táplálék-megvonás, az öncélúan hosszas böjtölés és koplalás. Az ide vonatkozó betegségek viszont, mint a bulimia és az anorexia, éppen a kiegyenlítődés és a csere törvényéhez való hamis, zavaros, vagy ellenséges viszonyulás következménye, és minden esetben, a testi szinten is megjelenő hamis kiegyenlítődésre – hamis kompenzációra való öntudatlan spirituális törekvés áll a háttérben, aminek az igazi színezetét, egyénenként változó rész-okait a személyi horoszkópokból, a metafizikailag gondolkozó és így vizsgálódó asztrológusok által, könnyen ki lehet olvasni.    

    Persze, mindenféle rokoni, családi, szerelmi, baráti, ismerősi, pozitív, vagy ellenséges lelki voszony, sőt a társadalmi – közösségi viszonyok, vagyis a politika is a kiegyenlítődés és a csere törvényes alapján (is!) megy végbe, de ezeknek az elemzésére most nem térek ki, más tanulmányaimban, illetve a többi törvény leírásánál ezekről a viszonyokról, tudattalan kiegyenlítődési törekvésekről is írok, vagy írnak a barátaim és más szerzők is, főként a pszichológusok, az antropológusok és a szociológusok. De nem térhetek ki ezeknek a relációknak egy érdekes közös anyagi elemének a rövid értelmezése előtt, mivel azt kell látnom, hogy az un. ezoterikus irodalomban, sőt, az asztrológiában is egyre több a vele kapcsolatos zagyva misztifikáció. Természetesen a gazdasági tevékenység csere eszközéről, a pénzről van szó. Még egy teljes könyvet is elolvastam kezdő koromban a „A pénz tao-ja” címmel, és akkor jöttem rá, hogy miféle bolondériákról van itt szó, hiszen a pénznek valamiféle mágikus erőt és misztikus hatalmat tulajdonítanak, holott a pénz mindössze egy egyszerű anyagi eszköz és abban különbözik a munkaszközöktől, vagy a szépítkezési – kozmetikai eszközöktől például, hogy egyik termék átcserélhatő általa a másik termékkel, vagy msé anyagi javakkal. Ilyenképpen egyfajta gazdasági értékmérő funkciót is beteljesít tehát, de ez messze – távol áll attól, hogy a pénznek mágikus ereje lenne, illetve, hogy az megidézhető, illetve szaporítható lenne, mágikus praktikák segítségével.

    A Titok c. film szerzői is valami ilyesmit sugallnak, ti. Hogy lehetséges lenne a rendkívüli anyagi meggazdagodás puszta pozitív képzelgés és optimista magatartás által, gondolván, hogy egyedül az általuk Vonzásnak nevezett törvény hat a szellemi létezésben, holott az, amit ők ezzel a névvel illetnek, mindössze a Mágia és a Rezonancia törvénye együttese, tehát mindössze két törvény hatása a tíz közül, amely törvények szerinti spirituális erőkkel való manipulációnak (azok öncélú és egyoldalú kihasználására kizsákmányolására irányuló tudatos törekvésének) teljesen ellentmondhat és azokat teljesen semlegesítheti, már csak a Polaritás törvénye is, a Karma törvényének és a Fejlődés törvényének a semlegesítő, vissza fordító és esetleg még durván is visszaható erejéről nem is beszélve.

Spirituális gazdagodás (finomodás), tehát karma-oldás és fejlődés, vagyis rendetetés beteljesítési logika szerinti „törvényesülés” nélkül, illetve, más felől: csalás, tolvajlás, szélhámoskodás és rablás nélkül, csakis úgy lehetséges az olyan könnyű és „mesés” meggazdagodás, mint amilyet a Sykret c. film szerzői csillogtatnak előttünk, ha az ember olyan divatos és tömeg szórakoztató, tömeg-szédítő, tömeg-butító tevékenységet folytat, illetve olyan értéktelen információt kínál eladásra, amire ostoba módon buknak a karmájuk által irányított és a karmájukat növelő széles tömegek.

És úgy néz ki, hogy a Titok c. film szerzőinek sikerült egy – egy ilyen mesésen jövedelmező tömeg-butító tevékenységgel kapcsolatba és harmóniába kerülni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy aki az ő példájukat követi, mind meg is gazdagodik. Sőt: ugyanarról a jelenségről van szó, mint a piramis-játékok esetében: azok akik vásárolva, tömegesen fogyasztják a szerzők sikerekről szóló siker-könyveit, illetve akik a hogyan gazdagodhatsz meg gyorsan és könnyű szerrel c. tanfolyamokra befizetnek, képezik a piramisnak azt az alját, amelynek segítségével a csúcson levők (A szerző – oktatók) meggazdagodhatnak. Ez viszont még koránt sem jelenti azt, hogy mind boldogan és egészségesen is élnek.            

 

    E törvény következményeinek a tudatos megértése érdekében jött tehát létre az a közmondás, hogy „Semmit nem Isten nélkül”, és erre érzett rá a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor is, akinek az volt a jelmondata, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”  Ezért van az, hogy az igazi, józan hitt, ami az egyetemes törvények természetének és hatásának az ismeretére alapszik, vagyis azon a logikán, hogy a teremtés eredeti célja, rendeltetése és célja pozitív és az ép elméjű embernek minden lehetősége meg van ahhoz, hogy ehhez a pozitív hozza csatlakozzon és az szerint élve, egészségesen és boldogan végezze az életfeladatait (Vagyis a hit nem jelent külsőséges és megható szereplésekben kimerülő, fantazmagórikus és ezért önámító vallássosságot!) erős – szubtilis - életenergiákat adhat az embernek. A hitetlenség viszont, vagyis a folyamatos kétkedés - kételkedés, akárcsak a misztikus zagyvaságok és vallásos fantazmagóriák hosszú távon elgyengítik és le is betegítik az embert. Ezért van az, hogy a Hamvas Béla életművének a központi, állandóan vissza térő fogalmai az éberség és a realizáció. Mindkettő azt biztosítja ugyanis, hogy az embernek az Istennel való kapcsolata tisztán és zavartalanul működjön.

    Az a hiány tehát, amit be kell töltenünk és ki kell elégítenünk – egyenlítenünk az életünk során, nem az öncélú élvezet- és boldogsághajhászás, hanem az általános emberi és a személyi karmánknak a megismerése segítségül történő felvállalása, feldolgozása és meghaladása. Nem azért vagyunk a földön tehát, hogy itt hozzunk létre valamilyen rendkívüli dolgot és „csináljunk valami nagyot” (Építsünk bábel tornyokat), hanem azért, tehát még csak nem is a gyakorlati életfeladatok beváltása érdekében élünk, hanem azért, hogy ezen életfeladatok végrehajtása által és ezek közben megszerezzük azokat a képességeket, amelyek segítségével a karmánkat feloldhassuk és ez által az egyetemes kiegyenlítődési folyamatban (tredndben) részt véve, az önmegváltódásunkon keresztül, a megváltás beteljesüléséhez hozza járulhatunk. Ezért van az, hogy az életfeladatait éberen beteljesítő ember, vagyis az, aki az elé kerülő feladatok elől nem menekül el (Pl. a keletiek és a kelet-európaiak nyugatra, vagyis külföldre, ahol gazdasági szempontból könnyebb az élet.), hanem azok megoldása közben szert tesz a karma-oldó képességeire, igazából boldog és egészséges, olyannyira, hogy egy idő után az orvosokra már semmiféle szüksége nincs. Sőt: az ember aki ezt megérti és bátran felvállalja, mind az általános emberi, mind a horoszkópjából kiolvasható, és általa a legtöbb esetben korábban nem-kívánatosnak, sőt: utálatosnak és iszonyatosnak képzelt személyi életfeladatait, azt fogja észre venni, hogy miután hozza szokik azok végzéséhez, egy adott idő múlva számára a legélvezetesebb tevékenységgé válnak a világon. Így voltam én is például a családalapítással és a családapai feladat-köröm beteljesítésével, hogy, amitől olyan sok ideig vonakodtam és huzakodtam, igazából akkor vált érdekessé és élvezetessé és akkor tett ténylegesen boldoggá, amikor a gyermekeink száma nőtt és én egyre többet kellett értük dolgozzak és velük legyek. Sőt: még inkább azt követően tett boldoggá az apai mivoltom, miután a feleségem elhagyott és én meg kellett küzdjek azért, hogy a gyermekeink, akiknek a jövőjével szemben én sokkal nagyobb felelősséget éreztem, mint a volt feleségem, nálam maradhassanak, illetve hozzám vissza kerülhessenek. És igazi, boldogságos szerelmi –élettársi viszonyba is csak azt követően kerülhettem, miután a Rák-karmámat felvállalva, mindent megtettem annak érdekében, hogy a vele járó életfeladataimat minél nagyobb mértékben és minél nagyobb felelősségtudattal beteljesíthessem. – Erre mondja Jézus, hogy: „Mert az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges.”                 

 

      A kiegyenlítődés törvényének az egyik gyakorlati következménye, az analógia léte a Teremtett létben, amelynek az alapján, végső soron, minden természeti elem és természeti létforma, valamint minden lény, kauzális lényege szerint, kapcsolatban áll egy egyetemes teremtő őserővel, egy ősprincípiummal. Ezért, a Teremtés végső határán levő fizikai dimenzió minden eleme és minden jelensége szubtilis kapcsolatban áll és megfelel egy – egy szellemi jelenségnek. És ezekből a határozott (kevésbé változó) természeti megnyilvánulási formákból (elemekből és lényekből valamint azoknak az egymáshoz való viszonyából), illetve ezeknek a szimbolikus jelentéséből visszakövetkeztethetünk az eredeti, mágikus erejű ős idea-képekre, energetikai és formai mintákra és magára az adott helyen és adott jelenségben éppen érvényesülő egyetemes törvényre.

    Ezért mondhatjuk azt is, hogy amilyen a mikró világ, ugyanolyan a makró világ. Holott a valóság úgy igaz, hogy a természeti mikró és a makró világ állapota és rendeződése leképezi azokat a metafizikai (fizikai létformák fölötti, fizikai állapot előtti) ősprincípiumokat és őserőket, amelyeket nem lehet sem mikrónak sem makrónak nevezni, mert szellemi lényegükkel (eszenciájukkal) mindenben benne vannak és minden bennük van. („Én az Atyától jövök és Én az Atyában vagyok és az Atya bennem van.” - Jézus) Mindannak, ami megnyilvánult és létformát nyert, van valahol egy szellemi megfelelője és egy spirituális eredője. Az atomok struktúrájának és felépítettségének megfelel a bolygók és a csillagrendek felépítési rendszere, ezek viszont egy magas vibrációs fokon létező Rend- és struktúra-Ideának a megnyilvánulási formái (alacsony vibrációs leképeződései). Hamvas Béla szavaival: A földi Gangesznek megfelel az égi Gangesz, a földi Nílusnak az égi Nílus. A földi létezésnek megfelel a szellemi létezés, a fizikai létezésnek a pszichikai létezés, meg a spirituális létezés. A fizikai testünknek megfelel a pszichikai és a szellemtestünk, földi lényünknek az ideális lényünk. És a csere és a kiegyenlítődés ezeknek a megfeleléseknek – lényegi kapcsolatoknak – a mentén, ezek irányán és ezen lényegi kotődések szerint megy végbe a vibráció törvénye szerint. – Ha két egymás számára idegeb népcsoport tagjai hirtelen szembe kerülnek, vagy találkoznak egymással pl., a politikai vezérek akaratától és elképzelésétől (félelmétől, vagy ambíciójától) fühhetlenül, az egymás számára szimpatikus, vagy az egymáshoz harmónikusan jobban vonzódó tagok között mindig elkezdődik a kommunikáció.     

    Ezért az Analógia törvényének is nevezik a megfelelés és kiegyenlítődés törvényét és ennek az értelme az, hogy mindig létezik a felszíni formai megfelelés mögött egy lényegi kapcsolat és egy állandó arányosság szerinti kiegyenlítődési kényszer (végy) a lét és az élet különböző jelenségei és megnyilvánulási formái között. Ez az egyből való kiszármazás és az egyhez való lényeg szerinti visszakötődés, a teljes visszakapcsolódás potencialitását magában hordó Egységnek a Törvénye (Ana) szerinti arányos megfelelés. A lényegi megfelelés és a kiegyenlítődési potencialitás az, ami az egyetemes evolúció újabb és újabb idea(képzet)- formáinak a létrejöttét és megvalósulását biztosítja a teremtésben.

    A teremtés első mozzanatában a megjelenik a Maszkulin és a Feminin princípium, mint a Világossággá és Szeretetté vált Abszolútum új állapota. A Kauzális dimenzióban horizontálisan, a Világosság princípiumának a Szeretet princípiuma felel meg, miközben a hierarchia és a vibráció csökkenés irányában vertikálisan “lefelé”, az alsóbb létezési szférákban a Fény-ideája, majd ennek, az új és a régi állapotok értelmi felismerése és minél mélyebb megismerése (megértése) felel meg. A Fénynek tehát a célirányos és határozott kiáradás és a behatolás (az abszolútumból történő kiáramlás és a Szeretetbe való beáramlás), a szétáradás, a feltárás, az átvilágítás és a megtermékenyítés létmozzanata felel meg. A Szeretetnek a Teremtői és Megváltói imaginnáció felel meg az Ideák síkján. Alacsonyabb vibrációs fokozatoknak megfelelő állapotok (dimenziók) szintjén, a lét- hierarchiák skáláin tehát, a Szeretetnek a határtalan formaváltáson és létesülési variációs lehetőségeken belüli, illetve, hierarchikusan a különböző megnyilvánulási dimenziókban létező, látszólag egymástól külön álló és külön létező, de lényeg-azonos elemek és létstruktúrák mindenek fölötti egybe kapcsolódása, illetve ezek egybekapcsolódási készsége és kényszere felel meg. Például a Szeretetnek a fizikai dimenzióban a gravitáció ereje a megnyilvánulási formája. A Szeretet törvénye tehát igazából a Vonzás törvénye, és nem a Mágia, vagy a Vibráció törvénye, mint ahogy azt a Titok című film szerzői sejtetni vélik. A Szeretet maga az Egytemes Egész Létezés Idea-alapjául szolgáló, és az Összes létezési forma lét- alapjául szolgáló, és azokat az egységbe visszakapcsoló, az egységgel állandóan összekapcsoló abszolút erő, és ugyanakkor és ezzel együtt ő az ősanyag is, a mindennél gyérebb és finomabb ősszubsztancia (Isten Misztikus Teste).

A Szeretet, mint Isteni teremtő képzelet létezik bennünk, ő a Létezésnek és a Teremtésnek a határtalan sokszorozódása, szaporodása, formaváltása, szétbomlása, elmúlása és keletkezése, tobzódása, variációja. A szeretet az abszolút feminitás megnyilvánulása.

     A Világosság és a Szeretet mint egymásnak megfelelő és egymással folyamatosan kiegyenlítődő, és egyik a másikban megvalósuló ősprincípiumok, az egymáson való áthatolással: a Logosszal együtt, a megnyilvánult Abszolútumnak a három új, ősminőségét képezi: a Sarkalatos, a Szilárd és a Változó ősminőségeket. A Fénynek és a Szeretetnek a Logosz szerinti egymáson való áthatolásából, egyszerre több teremtői - teremtési energia és ősminta jön létre, de ugyanakkor megváltási – megváltódási, visszacsatolódási energia is létre jön (Ez minden erőben az erőnek, az ereje. Ez a Thélészma – írja Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdinában.). A teremtési energiák és ősminták, négy ősi alapelemmé - a négy ideamintává bomlanak és alakulnak (át): a Levegő és a Tűz (Fény szerinti minták), valamint a Víz és a Föld (Szeretet szerinti ősi ideaminták) őselemévé. Az így tovább osztódó és sokszorozódó, szaporodó, szétbomló, tenyésző és enyésző, majd megint újra alakuló (elmúló és keletkező), alacsonyabb rezgésű megnyilvánulási formák egyrészt megismétlődnek, másrészt megint csak újabb és újabb mintákat hozva létre, új szellemi – információs energetikai - létstruktúrákat, mentális megnyilvánulási formákat és ezeknek megfelelő energetikai létformákat alkotnak az egymással való kölcsönhatásaikban (különböző interpenetrációkban) és kiegyenlítődésükben a tíz Egyetemes Törvény dinamikája szerint.

     Ezek a régi és új idea-minták szerint kialakuló, régi és új lét- struktúrák, a Vibráció és a Polaritás törvénye alapján, feszültségbe kerülnek a régi megállapodott létformákkal, valamint a nekik megfelelő, de ellentétes nemű és ellentétes pólusú komplementáris létformákkal. Ezek a feszültségek olyan, újabb hiány-információ és hiány-energetikai tömörüléseket (szükségeket) élesztenek, amelyek újabb létformák keletkezését teszik szükségessé annak érdekében, hogy az újonnan keletkező és a már létező, de még nem kiegyenlítődött létformák és létfolyamatok közötti feszültségek enyhüljenek, harmonizálódjanak és kiegyenlítődjenek. Ez a teremtés dinamikája. Ez maga a teremtés! Mindannak ami konkrét anyagi formában is megjelenik, tehát ami megnyilvánul az anyagi dimenzióban, létezik egy eredeti megfelelő idea-mintája a szellemi dimenzióban. De ugyanakkor mindannak az idea-mintának és struktúrának, ami a teremtés törvénye alapján létrejött és megnyilvánult már a szellemi dimenzióban, létezik egy (MÉG!) meg nem nyilvánult energetikai és anyagi megfelelője a fizikai dimenzióban is, aminek előbb - utóbb meg kell majd jelennie konkrét fizikai (anyagi) formában is, tárgyi vagy fizikai esemény – sorsjelenség formájában (helyzet, jelenség, folyamat, stb.).

    A Kiegyenlítődés Törvényét azért nevezik a Kompenzáció, illetve a Szükség és a Bőség Törvényének, mert az idea világban (Az Isteni, vagy az emberi fantáziában) megjelenő hiány-információt (a szükséget!), a Ciklus és a Ritmus Törvényének megfelelően, valamikor mindig az energetikailag megvalósuló és az anyagi formában is konkretizálódó információknak és a különböző fizikai megvalósulásoknak (anyagi formáknak és állapotoknak) a bősége: az Áldása követi, valamilyen anyagi, vagy energetikai bőségáradat formájában. Ezt a jelenséget jelképezi a mitológiák aranyesője is.

     A legszemléletesebb természeti jelenség, amely a Kiegyenlítődés törvénynek a fizikai megnyilvánulása, az, a materialista - pragmatikus gondolkozás által pazarlásnak vélt természeti - teremtési bőség, amely a természeti megtermékenyülési folyamatok fenntartását és folytonosságát biztosítja mind a növényi, mind az állati és az emberi világban. Gondoljunk a rengeteg szélbe szórt pollenre, vagy a virágról virágra szálló méhek, darazsak, pillangók és más rovarok által “a helyére szállított” virágporra, a vízi madarak tollára "bízott" halikra petékre és arra a millió férfi ivarsejtre, amiből csak egy szükséges ahhoz, és csak egy ér el odáig, hogy egyetlen női petesejtet megtermékenyítsen.

    Ennek a kiegyenlítő - kompenzáló őserőnek az emberi szellemre vonatkozó egyes következményét az Evangéliumban nagyon "furcsa" megfogalmazásban találjuk: "Akinek nincs, attól elvétetik, és akinek van, annak még adatik." Ez a Jézusi kinyilatkoztatás az értelmét a Mágia, a Hangoltság és a harmónia és a Fejlődés törvényével együtt nyeri el. Ez alatt azt kell érteni, hogy aki nem képes az életfeladatai felvállslásával, és azon keresztül a mágikus erejű képzeleti tevékenysége helyes irányításával, pozitív képzeteket alkotni, valamint a rezgési szintjét emelve, spirituálisan fejlődni - tágulni, az a negatív képzeletének és fejlődési képtelenségének (Vissza-élésének) megfelelően, a kiegyenlítődés és a rezonancia törvénye alapján, automatikusan még azt is elveszti, amije van! A talentumokról szóló példázat is erről szól, és azt jelenti, hogy aki nem Fényben és Szeretetben él, az aki nem a Szeretet áramoltatására és a Fény élesztésére és terjesztésére szánja életét, aki nem e lelki bőség serkentésére, gerjesztésére és szaporítására – bővítésére, nem a lelki - szellemi gazdagodására, tehát nem a táguló egyetemes létezés harmonizálódása és kiegyenlítődése érdekében kamatoztatja szellemi, lelki és szellemi képességeit, valamint az anyagi javait, annak végül is vagy elsorvadnak, elfogynak, vagy elvesznek ezek, az új érték - létrehozó (mágikus erejű) teremtői és kiegyenlítődési képességei. És vagy elveszti az anyagi vagyonát, vagy, ha nem, akkor az egészségében, vagy párkapcsolatában vagy a gyermekeivel való relációjában károsodik és válik boldogtalanná.

    Azok a személyek pedig, akik a szellemi képességeiket az egyetemes evolúció érdekében, önmaguk és mások spirituális gazdagítására, szellemi erejük és képességük (potencialitásuk) felszabadítására, növelésére - tágítására és művelésére használják, azok számára tehát, még több megvilágosodási és kiteljesedési lehetőség, még több érték-létrehozási képesség és még több kiegyenlítődési képesség és ezzel együtt még több egészség, erő és boldogsági élmény adatik meg és azokat mindössze a fizikai dimenzióból való eltávozásuk előtti napokban hagyja el a testi ereje. A kulcs mindig az egyéni karmaoldásra és a spirituális fejlődésre, gtehát realizálásra való törekvés. Az utóbbi viszont nem intellektulis képesség fejlesztést jelent csupán, hanem életfeladat vállalás és beváltás útján elnyert egészség-megvalósítási képességet. A realizáció egyetlen mércéje a betegségekből való teljes kigyógyulás. Vagyis, a jó erőnlét és egészség mellett, a harmonikus családi és párkapcsolati reláció, ami kölcsönösen feltételezi és erősíti egyik a mást. 

    E törvénynek az egyes emberre vonatkozó hatása és következménye egyszerű a teljesen világos a spirituális ismeretekkel bíró személyek számára. De mivel a mai ember csak az anyagi létezés felszíni jelenségeiből ítél és következtet, és képtelen meglátni a felszín alatt meghúzódó, a felszíni folyamatok logikájának látszólag ellentmondó, de tulajdonképen egymást kiegészítő és kiegyenlítő törvényeket, senki sem hiszi el, hogy ez a törvény csakugyan működik az egyéni sorsa szintjén is. Azért csapjuk be magunkat, mert amennyiben valaki nem veszi figyelembe a törvényt és nem kisérel meg harmonukus kapcsolatba kerülni a törvénnyel, illetve nem próbálja ő maga tudatos - harmonikusan megtestesíteni a törvényt, nem mindig van a törvénynek az egyes ember (egészségére) sorsára nézve azonnali negatív hatása. Főként, ha az illető személy születésétől fogva, jó egészséggel és életerővel rendelkezik. (Főképp a Levegő és a Tűz jegyekben született és az erősebb intellektussal rendelkező személyek, akiknek a személyén és sorsán keresztül majdnem kézzelfogható- tapinthatóan megnyilvánul ez a törvény, nem tudják ezt elhinni, hogy a belső mentalitásukkal tudják befolyásolni a törvénynek az ő életükben való pozitív, vagy negatív befolyását, következményeit.). Ezért a mágikus erejű képzelői képességeik ellenére is, általában mindannyian a Törvény szellemének ellenében élnek és az ellen cselekszenek: majdnem mindenki előbb kapni (zsákmányolni) akar és csak azután adni. Nem hiszik el, hogy minél több szubtilis szeretet-energiát adunk, annál több egészséget és ráadásként pozitív életkörülményt is kapunk.

     Holott a hiány és a kiegyenlítődés törvényének a következtében igazából senki nem láthatja és élvezheti hosszú távon és lényegileg valaminek a hasznát, amiért nem hozott előzőleg, vagy akár utólag is, megfelelő, lelki, szellemi, vagy anyagi áldozatot! Lehetetlen az, hogy valaminek, amit a sors elénkbe hozott és amit a sorstól ugymond ingyen megkaptunk, hosszú távon a hasznát láthassuk és élvezhessük, ha annak, azoknak a pozitív kiegyenlítődési és fejlődési (boldogulási) lehetőségeket biztosító javaknak, vagy kedvező sorskörülményeknek az ellenében, nem hoztuk meg a megfelelő áldozatokat, amelyek a karmánkból adódó negatív késztetéseinknek a feloldásához vezetnének! – Sokat látott, gyakorló asztrológusként garantálom, hogy csak felszíni látszat az, hogy a hirtelen meggazdagodott népszerű énekesek, film-sztárok, vagy más artisták, valamint a gátlástalan üzletelések segítségével nagy vagyonokra tett kereskedők, politikusok és más, közpénzeket csapoló spekulánsok ténylegesen élvezni tudják a hirtelen megduzzadt vagyonukat. Számtalan hirtelen meggazdagodott sztár elzüllése, újgazdag kereskedő, politikus, vagy ipari mágnás bukása, egészségi nyomorúsága tanúskodik a külszínen is arról, hogy a kiegyenlítődés törvénye működik. Pedig arról, hogy a magán életükben, családi viszonyrendszereikben és egészségi problémáikban miféle démonokkal és tragédiákkal küzdenek ezek az emberek, hogy milyen kietlen lelki sivárságban töltik az üres palotáikban a magánéletüket, csak az orvosok, a pszichológusok, a rendőrök és az ügyvédek, valamint az asztrológusok tudnak.      

    Hiába látjuk a két szemünkkel, hogy egy elvetett és gondozott búza szemből egy egész kalászt kapunk, a tudományos gazdaságtani elméleteink ellenére is mind csak egész kalásznyi javakat szeretnénk kapni és annak ellenében lehetőleg egy magot sem adni. A gazdasági jóléti államokban például, a legtöbben már magától érthatően egyetlen gyermekkel, vagy lehetőleg már azzal sem akarnak boldogan élni lehetőleg az öreg korukig és csodálkoznak, hogy erre képtelenek. Vagyis: az ellenkezőjét csináljuk annak, ami értelmes lenne. Mind csak kapni és kapni szeretnénk előbb - És aztán majd meglátjuk... És persz, soha nem látuk meg. - ahelyett, hogy igyekeznénk előbb a gyakorlati életfeladatainkat maradéktalanul felvállalva és beváltva, minél több iránytalan és osztatlan szeretetet (megértést) áramoltatni és fényt (belátást) sugározni a környezetünknek, legalább az általános emberi életfeladatunkat: a megfelelő számú utódgondozási és nevelési feladatainkat vállalni és beteljesíteni. Ehelyett mindenáron és mindenféle ostoba módon be avatkozunk a természet dolgába és az egymás dolgába, és minden áron keresztül akarjuk vinni az akaratunkat és rá akarjuk kényszeríteni a természetet, hogy lásson el minket mindennel százszor, ezerszer és milliószor nagyobb arányban, mint amennyi áldozatot mi vállalunk, akárcsak a saját hibabelátási képességünk növelése és a spirituális fejlődésünk (közönséges kifejezéssel: a tényleges jobbá válásunk) érdekében is. – Ezért mondja Jézus, ugyancsak a Kiegyenlítődés törvényének a szellemében, hogy: „Az elsőkból lesznek utolsók és az utolsókból elsők.” A jó egészséggel és képességekkel született és a siker- és győzelem szerzés modern nevelési szellemiségben részsült személyek ugyanis, valósággal kizsákmányolják mindazt, aminek a megszerzése érdekében semmit nem tettek, hogy a tehetségeseknek az önmaguk kizsákmányolási késztetéséről ne is beszéljek! Sőt, a legtöbben úgy képzelik, hogy ezen előnyös életbe- indíttatásuk miatt ők a sorsnak a kiválasztottjai és protekciósai, és nem csak, hogy kizsákmányolnak és tékozolnak, de valósággal rombolják magukat. Persze, hogy ezek utolsókká vállnak valamikor az életük utolsó szakaszában, és éppen akkora arányban lesznek boldogtalanok és nyomorultak lelkileg, mint amekkora vagyonra szert tettek a közönség-butító szerepléseikkel. A leg kegyetlenebb példa erre az idejekorán elhunyt Elvis Presley, vagy a Mchael Jakszon nevű amerikai pop énekes, akiknek az utolsó éveik a lelki és a szellemi sivárságnak és a hiába való életnek a mintapéldái. És a legszomorúbb a rendkívülien tehetséges és igencsak intelligens Marlon Brandoé, aki nem csak a temérdek fölösleges kilóit volt kénytelen hurcolni az élete végén, hanem a gyermekei gyilkossági és öngyilkossági tragédiáit is, példája jelezvén azt is, hogy a rendkívüli tehetségek és a rendkívüli intelligencia, önmagában még arra sem használhatók, hogy a gyermekeinket normális, józan és törvénytisztelő felnőttekké neveljük.  

     Persze, miután úgy képzeljük, hogy nekünk mindig csak kapnunk kell, adnunk lehetőleg csak nagy-ritkán, még azon is csodálkozunk, hogy mások miért nem szeretnek, hogy miért élünk a természettől és egymástól is elzártan, magányban, feszültségben és stresszben. A válasz pedig egyszerű: mert önzők és hitetlenek vagyunk, vagy ami ugyanaz: tudatlanok és nevetségesen és tragikusan ostobák vagyunk az ezernyi és milliónyi életidegen, nagyokos tudományosan steril és szeretet nélküli filozofikus elmélet- rengetegeinkkel. Annyi eszünk sincs, hogy észrevegyük, hogy a gyermekek nem anyagi szükséget és nem a magunkról való gondoskodásról és a boldogságról való lemondást, hogy nem magunkról való „igazságtalan” figyelem-elvonást, jelentenek, hanem igazából áldást: a szeretet, a bízom, a jókedv, a hit, a derű, a kedély, a nyugalom, a megértés nem anyagi szubsztanciák, azaz nem "fogyó anyagok" és sohasem merülnének ki - sőt szaporodnának és eltöltenének bőségükkel - ha megnyitnánk az igazi áldozat-készségünket, és ha nem fojtanánk, nem temetnénk el a pozitív lelki tulajdonságainkat, nem gyomlálnánk ki lelkünkből a finom szeretetet tudományos hitetlenségeinkkel, spekulatív, egoista gondolkozásunkkal, aminek következtében egyszer kapni szeretnénk és csak azután adni.

 

     Rendkívüli intelligenciájával és mágikus erejű képzelő erejével a természetből messze kiemelkedett ember tehát, ahelyett, hogy egészségesen élne ezekkel a képességeivel és óvná a természetet, inkább vissza-él és mindig csak kapni akar tehát és csak azután adni és emiatt, ebben a természet szipolyozó kényszerében rombolja, nm csak a külső természetet, hanem a saját belső természetét is. Így jutottunk oda, hogy a nyugati fiatal férfiak és kamaszok nagy része már egyre inkább képtelen a gyermeknemzésre, illetve a nők a magzat-foganásra. És csak azért, mert sem az iskolában, sem a televízióban, de még hittanórákon sem tanítják meg  a kiegyenlítődés törvényét és ennek következtében semmibe is veszi azt. Szeretetet, bizalmat, barátságot, szellemi információt, nyugalmat, akar ingyen, illetve kevés munkával megszerzett pénzért, mindent szeretne. És amikor adnak is valamit valakinek, azt egyesek trójai falóként adják, aminek a segítségével magukhoz akarják kötni, vagyis valamiképpen le akarják kötelezni a magnk számára azt akinek a gondját viselték, vagy azt, akit megajándékoztak. Egyébként is “Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.” mondja Hamvas Béla. A mindig kínálgató, “csupa szív” emberek rejtett egoizmusuk következtében képtelenek a finom és diszkrét, belső szeretet-áramoltatásra. Igazából nekik is csak külső elvárásaik vannak a környezetükkel és a világgal szemben, ahelyett, hogy magukkal szemben lennének elvárásaik. És amennyiben mégis vannak magukkal szemben elvárásaik, azok nem szeretet- odaadási elvárások, nem áldozat-hozatali elvárások, nem harmóniába kerülési- elvárások, hanem öncélú, öntetszelgő teljesítmény- elvárások, eredményességi és hasznossági koncepciók szerinti elvárások, siker-elérési elvárások, tehát szellem és szeretet- idegen elvárások, amelyek csak arra jók, hogy önmaguk előtt a mindig nyerő Janik szerepében, illetve a pozitív Jóember szerepében tetszelegjenek. És mindezt ezért, hogy hiuságuk, önérzetük és becsvágyuk és öncélú, uralkodási, vagy élvezethajszolási mániájuk kielégítése érdekében abban tetszelegjenek mások és önmaguk előtt, hogy ők táplálják és különös élvezethez - boldogsághoz juttatják a környezetüket, hogy a környezetük szót fogad nekik és eszik - iszik abból, amit ők azok számára biztosítanak és kijelölnek. És persze azért is, hogy visszautasítás esetén önmagukat gyötörjék, hogy rejtett haragjukkal és csendes nehezteléseikkel szeretetlenségbe, elidegenedettségbe hajszolják magukat és környezetünket.

    Mind a valós Világosság mind az igazi Szeretet nagyon diszkréten, az érzékeink számára tulajdonképpen érzékelhetetlen és észlelhetetlen (“észre - vehetetlen”!) megnyilvánulási formákban jelentkező, metafizikai (fizika fölötti) őserők, őshatalmak. Ezért az emberben lakozó valóságos (gyökér-) Szeretetnek igazából nincs szüksége érzelmi kitörésekre, durva, érzéki megnyilvánítási formákra. Hízeleghetünk egy csecsemőnek amennyit csak akarunk, mert abból még egyáltalán nem lesz szeretet. Ezt észlelhetjük is majd nem sokára, mert a baba zavartságában legfennebb követelőző és hisztériás lesz mert csak ő csak annyit ért meg az egész felhajtásból, hogy rendszeresen, vagy rendszertelenül, tehát rendszeres ciklusokban, vagy az ő szeszélyes ötletei alapján jut-e hozzá a finom táplálékához. És hiába, hogy a természetes levegőváltozásoktól is megóvjuk, mert az egyetemes törvények alapján úgy is szüksége lesz olyan durvább, de a természetes életfolyamatokkal együtt járó tapasztalatokra, amihez arányosan és drámai élmények nélkül is hozzá szokhat, ha megelégszünk azzal, hogy lehetőleg csöndes, száraz és aránylag meleg környezetet biztosítunk számára. Azért betegesebbek a kisbabájuk körül hatalmas felhajtást rendező és azokért aggodalmaskodó, a gyermek harmadik szabálytalan lélegzetére is hetet szökő anyák gyermekei, mint a kevésbé aggodalmaskodóké, mert ez utóbbiak sokkal több mentális nyugalmat és szeretetet biztosítanak a gyermek számára mint az előbbiek. – Persze, nem közömbösségről beszéltem. Az ember kívül azt igyekszik bepótolni, amit belül folytonosan elmúlasz.

     Az olyan nő anyáskodik feleslegesen még akkor is, amikor annak rég elmúlt az ideje és az egyengeti életútját és babusgatja felnőtté vált fiát és lányát, akinek évekre visszamenőleg (talán már a gyermekek megszületése óta) lelkiismeret furdalása van a gyermekeinek az apjával szemben. Metafizikában ezt a magatartást hamis kompenzációnak nevezzük. A huszadik század végén az emberiség kilencven kilenc százaléka hamis kompenzációt folytat, azaz törvényellenesen él és ennek viseli a tragikus következményeit. És még tragikusabb az, hogy ezt a következményt, az ember tudatos és tudattalan befolyása alatt álló ártatlan állati és nővényi világ is viseli és természetesen viselik azok a gyermekek is, akiknek a nevében a felnőttek kompenzálnak és újabb ajándék - termelési mániájukban kiirtják és megnyomorítják a környező biológiai természetet.

 

    Igazából Szeretetet nem is lehet kapni kívülről (légfennebb gyermekként annak a külső formáját: a tápláló és egészséges környezet- biztosító gondoskodást), mert ez a teremtő és javító - gyógyító erő, az ember belsejéből: az Abszolút Szellemből árad az emberen keresztül kifelé, a külső világba: a személy természeti és emberi környezetébe. Az egyéni szeretet-áramoltatási képesség, akárcsak az értelmi világosság: az elemzői és a szintetizálói képesség tudatos erőfeszítések árán érhető el, így szerezhető és növelhető meg. A nehézség ebben mindössze annyi, hogy általában csak a megvilágítói (értelmi) képességeinket serkentik és művelik az iskolában, a tudatos, de diszkrét szeretet- áramoltatási képesség megszerzése, valamint a kiegyenlítődési képesség növelése helyett. A hamis egység-érzetből (szeretetből) létrejövő két disz harmonikus megnyilvánulási formát: a érzelgős jópofaságot, vagy a természet-legyőző értelmet, illetve a rejtett agresszivitást, végső soron a gyűlöletet ültetik el a diákokban a mai tanárok.

   Hiába kapok más személyektől állandóan külső szeretet - megnyilvánulási formákat, amennyiben én nem hozok gyakorlatilag is – tehát fizikailag is - áldozatot és nem vállalom a megfelelő számú utódok gondozását és nevelését, és amennyiben nem teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megnyissam és rejtett egoizmusomtól megtisztítva, szabaddá tegyem a belső, Szeretet-erőimet kibocsátó, lényem mélyében lakozó Szeretet- forrásomat. Ezért van az például, hogy az egykék, és az elkényeztetett, maximum két-testvér gyermekek, boldogtalan felnőttekké válnak, mert az aggodalmaskodó és természetellenesen gondoskodó (hamisan kompenzáló) szüleik elsorvasztják a szeretet-adási képességüket. És: akinek nincs, - aki mindig csak másoktól, csak kívülről várja adjanak neki - attól elvétetik”. Ők képezik a modern cigarettagyártás, az alkoholipar és a kábítószer kereskedelem biztos fogyasztó közönségét. Ők a virtuális valóságot létrehozó filmiparnak és az erőfeszítés mentesen, a könnyen elérhető boldogságról regélő misztikusok és az un. tisztán látó jövő-jósok áldozatai.

   És ahogy nem kaphatok, hanem csak diszkréten áramoltathatok Szeretetet, ugyanúgy Fényt (értelmet) sem kaphatok kívülről. Mert amíg nem tapasztaltam meg, nem dolgoztam valamivel konkrétan, azt elméletileg hiába is próbálom megismerni. De igazából személyi tapasztalatomból szerzett Fényt sem adhatok senkinek mint valami tárgyat (legfeljebb sötétséget: természet kizsákmányolási technikákat ismertető szak-tantárgyat, élet-idegen és szellem-idegen tudományt és ideológiát), hanem átvilágíthatom magamat és megvilágíthatok valamit, (egy részletkérdést) a másik ember számára. Nem ártatlan és ártalmatlan és nem csak szánalmasan nevetséges, hanem egyes esetekben egyenesen veszélyes tevékenység is, például a többnyire átvilágítatlan személyiséggel rendelkező személyeknek a pénzért történő, úgynevezett Fényadása, más, fejletlen kritikai érzékkel és még kevesebb szellemi megkülönböztető képességgel (Diakriszosz phneumaton) rendelkező személyek számára. Ugyan miféle „jótevő” fényt lehet adni az értelmi világosság, az egyetemes törvények természetének az elmagyarázása, megértetése helyett? – Vak vezet világtalant, mondja Jézus.

     Magyarországon egészen fiatalon, ötven két, vagy három éves korában halt meg egy magát fényadó természetgyógyásznak nevező misztikus, aki nem volt hajlandó lemondani a hamis kompenzáció legelemibb formájáról, a napi háromról egy csomag cigarettára leszállított homály-adagjáról, miközben párkapcsolati és szexuális terapeutaként párhuzamosan és folyamatosan négy – öt, az ország különböző városaiban lakó szeretővel és két - három komoly élettárssal tartotta fenn szerelmi és persze, fényadó-terapeutai viszonyokat. Az egyetemes törvényeket ismerő metafizikusnak még csak keserűen mosolyogni sem jön kedve, amikor egy ilyen „kiváló személyt” búcsúztatnak a megfelelő misztikus szaklapokban a magukat szintén fényadónaak nevező munkatársai és persze, a fényes útmutatásait hűségesen követő barátai - barátnői.

     Az Egyetemes Tőrvények szerint élni akaró személynek tudnia kell, hogy ember által, ember számára fényt nem lehet un. misztikus úton adni (áramoltatni), csak szeretetet. Fényre csak rá lehet vezetni valakit, vagy valakiket, a törvények szerint is helyes, logikus és racionális tanítás útján. De tudni kell azt is, hogy a Kiegyenlítődés tőrvénye értelmében, nem kell elrejtenünk a spirituális felfedezéseinket senki elől. („Nem azért van a fény, hogy azt a véka alá rejtsék.”) Minél több felelősségérzetbe és szellemi nyugalomba (hitbe) ágyazott diszkrét szeretetet, valamint minél több értelmi világosságot, tehát szellemi bölcsességet tartalmazó információt áramoltat valaki a többi ember felé, annál több szeretetet és annál több szellemi információt kap majd a spirituális növekedéséhez és tágulásához, illetve a kiegyenlítődési képessége minél teljesebb eléréséhez az egyetemes kompenzáció törvényének hatásaként és következményeként.

    Ezért, akár a „fényadásban” akár a szeretet-áramoltatásban, a Magvető példáját kell követni, aki a magokat a talajba szórja, nem törődvén olyan részletekkel, hogy azok milyen talajban képesek megfoganni. Valamiért valamit cserében igényelni csak abban az esetben szabad, ha annak a  valaminek (terméknek) a létrejöttért, amit árulunk, tehát, amit eladunk (Pl. pénzért cserében), keményen megdolgoztunk. Ezért én plédául többnyire ingyen, maximum jelképes összegecskéért tartok minden matafizikai előadást és ezt a jelképes összeget is csak azért kérem, mert az ártatlan hallagtóknak nincs meg az öntudata arról, hogy semmit nem érnek azzal az információval, amiért legalább egy csekély áldozatot nem hoznak. És ugyanúgy: a tanulmányaim is ingyen letőlthetők a honlapjaimról, a szellemi portálokról. A Fény- információt tehát, akárcsak a szeretet önzetlenül kell szórni és ez az információ-adás automatikusan boldoggás is teszi az embert. Csak a személyi horoszkópokért, amelyeknek a létrehozása érdekében komoly munkát fejtek ki kérek el pénzt, de olyan eset is előfordult, hogy egy horoszkóprendelő cserében krumplit, hagymát, uborkát és paprikát adott. Egy másik meg tejterméket. – A törvény szellemében, fogadni is tudni kell tehát, nem csak adni.  

 

    Miután a karmád oldását jelentő gyakorlati életfeladataid nagy részét beváltotttad és a sorsod kezd minőségileg pozitívvá változni, minél többet segítesz másokon a szellemi világosság elérésében - anélkül persze, hogy ez a segítség kívülről, a másik és a mások szabad akarata, a józan belátása ellenére történne - annál több lelki és gyakorlati segítséget és szabadságot hozó szellemi információt és energiát fogsz kapni. – Persze, nem mindig ugyanonnan, hanem ez a kompenzáció valamilyen más uton is lehetséges.

    Ez utóbbi a tulajdonképpeni értelme több, ide vonatkozó evangéliumi kinyilatkoztatásnak is: "Keressetek és találni fogtok. Kérjetek és adatik nektek. Kopogtassatok és beengednek titeket.”, “Keressétek Isten országát és mindazt, amire szükségetek van megkapjátok.”, ”Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.” - Persze nem öncélú, anyagi boldogulásról, vagy élvezet-szerzési és kényelmi törekvéseink "mennyei" meghallgatásáról és kielégítéséről beszélt itt Jézus, hanem a spirituális éberség, valamint a szeretet-képesség és az értelmi megvilágosodás megszerzésének (tehát a megváltásnak, a szellemi felszabadulásnak) érdekében tett erőfeszítéseinknek az egyetemes törvények által biztosított következményéről: szellemi tágulásról és lelki gyümölcsözésről.

    A korábbiakban leírtakat folytatva, mindig fontos emlékezni arra, hogy mind a Mágia törvénye, mind a Karma törvénye alapján, a terrorisztikus "jó akarás" törvény ellenes. Ezért valakivel jót cselekedni, valakin segíteni úgy, hogy az illető arról ne tudjon (távoli gyógyítás, káros szenvedélyről való leszoktatás érdekében történő agykontrolos programozás, stb.), vagy annak ellenére, hogy ő azt elutasítja, ez a legdurvább megsértése az egyetemes törvényeknek. Ez, többek között, a legnagyobb felelőtlenség, amit a szellemi világban elkövetni egyenértékű a militarista, vagy a vallásos-ideológiai terrorizmussal és a gazdasági-politikai manipulációval. Szülői, rokoni, baráti, szeretői, baráti, vagy munkatársi jóakaratunkból eredő erőszakos jóságosodásunk előtt, után és közben, vagy miközben az így megsegített háládatlan gyermekünk, szeretőnk, barátunk, népünk, stb. kővel dobál vissza kenyér helyett, jusson eszükben, hogy a pokolhoz vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve. A kompenzáció törvénye alapján tehát, csak úgy élhetünk harmóniában, ha mindig igyekszünk előbb, de ugyanakkor diszkréten adni, mint kapni. És akkor ha a mindent és mindenkit egységben érzékelő, diszkrét szeretet - érzéseinket és a mindent és mindenkit átvilágítani vágyó szeretet-késztetéseinket, önmagunkon belül és a környezetünkben is kiegyenlítve, minél tudatosabban és intenzívebben megéljük, nem fojtjuk el. De ezt a a szeretet-áramoltatást is, a lehető legfinomabb: legdiszkrétebb formákban, és lehetőleg csak nagyon ritkán konkrét személyekre, állatokra, vagy jelenségekre irányítva kell „folytatni”.

      Jó, ha szellemileg mindent fénybe vonva és ezt az átvilágítást első sorban önmagunkkal kezdve, a racionális értelmünkkel és egészséges kritikai érzékünkkel mindent felülvizsgálunk, mindent “könyörtelenül” átvilágítunk, miközben a szeretet- érzéseinket csak a mentális és a kauzális dimenziók szintjén (a folytonossá váló, mindennapi pozitív lelki-szellemi állapotunkkal) áramoltatjuk embertársaink és a többi életformák felé. Könnyen megtörténik ugyanis, hogy egy végletes helyzetben, minden “szent törekvésünket” az ellentétére: a rejtett agresszivitás, illetve a csendes, vagy a dühös neheztelés érzésére állítja bennünk a Polaritás törvénye. Így, lassan-lassan, természetessé lesz a kapcsolatunk ezzel az Isteni Igazságot előttünk és számunkra lassan – lassan, gyakorlatilag is érzékelhető törvénnyel, tudván azt is, hogy a tudatosított hiány- információ, vagyis a SZÜKSÉGESSÉG automatikusan maga után vonja a kauzális információ- bőség áradását. És így meggyőződhetünk arról, hogy ezáltal az egyetemes teremtésnek a pozitív tágulási irányával egybekapcsolódva, minden a mi valamikor intenzíven átélt, pozitv, vagy negatív szellem- képzeletünkkel (de nem az ösztönös sóvárgásainkkal) összhangban történik. Persze, csak akkor, ha tudatosan harmóniába kerülünk a többi hat Egyetemes Törvénnyel is.

    Nem az anyagi javak és eszközök misztikus felszaporodásának a bekövetkezéséről, vagy a titkolt boldogsági sóvárgások kielégítéséről van szó a szellemi tágulás útjára lépő személy esetében, ahogy azt kicsinyes képzeletével és a vélt érdekei szempontjából szeretné megvalósulva látni az ember. Minden esetre addig is, ameddig a Kompenzáció törvényét teljesen megértenénk és a mindennapi életünkbe integrálnánk, jó ha eszünkbe véssük, hogy Jézus az első három törvénynek a következményeit, illetve negatív kisülési következményeit ismerve, ismételte annyi alkalommal, hogy "Ne aggodalmaskodjatok!" Az aggodalom ugyanis olyan mágikus erejű hiány-információs csomag, amely kiegyenlítődést igényel, vagyis

megvalósítja azt, amiért aggódunk. Ellentétben az irigységgel, amely ahelyett, hogy hozza jutattna a másoktól elirigyelt tárgyhoz, személyhez, vagy élethelyzethez, inkább eltávolít attól. A helyes magatartás tehát a törvény szerint, mindig a szaturálás, vagyis a képzeletünknek az olyan képzetekkel való feltöltése, amelyek elllentétesek – ellemntétesen pozitívak - azzal a „valamivel” szemben, ami miatt aggódunk. 

      Az analogikus megfelelés szerint a Kiegyenlítődés tőrvényéhez a racionális gondolkozást és a lineáris, valamint az analogikus kapcsolatok felismerését lehetővé tevő készségünket megtestesítő Merkúr és Uránusz bolygók kapcsolódnak, de a Jupiter által megtestesített helyes értéktudat és értékítélet ősereje, illetve az ember pozitív Jupiteri – ítélkezői képessége is fontos szerepet kap a kiegyenlítődés működési mechanizmusában. De Plútó is kiegyenlítődési boltgó, mivel a Neptun (Szeretet) és az Uránusz (Fény) egymás közti áthatolásának és kiegyenlítődésének az őserejét testesíti meg az Asztrológiában. Metafizikailag a Plútó ősereje a tízedik teremtési mozzanatot: a Teremtő és a Teremtés (a Teremtett Lét) közötti kiegyenlítődési és újra teremtődési őserőt testesíti meg. Ezért nevezik az egyetemes igazság, illetve az Isteni igazság és az abszolút megváltó erő bolygójának is.

    Az alkímiai műveletek közül a separatio (szeparáció) művelete felel meg a kiegyenlítődés és csere törvényének, vagyis a különválasztás és a megkülönböztetés művelete kapcsolódik e törvényéhez, hiszen, amennyiben ezt a tőrvényt a helyes és folyamatos információ-áramoltatás tőrvényeként fogjuk fel, természetes, hogy a jól megkülönböztetett és jól meghatározott elemekkel lehet csakis zavarmentes információ -és értékcserét végre hajtani (áramoltatni). Ahogy Jézus fogalmazza meg ennek a tőrvénynek az alkímiailag ide vágó és a mindennapi életünkre - alapállásunkra - vonatkozó tanácsát: "Minden dolgot megvizsgáljatok és a jót a rossztól elválasszatok." Alkímiai tétel az, hogy egymástól csak jól megkülönböztetett és önmagukban jól meghatározott elemek (személyek) egyesíthetők (képesek az egységesülésre). Az elhatárolódási szinteken (a fizikai, a pszichikai és a mentális síkokon) az egymástól el nem határolt és jól meg nem különböztetett szellemi, asztrális és éteri-fizikai elemek ugyanis hamis egységet (korrupciót) és ezáltal hamis harmóniát, hamis kiegyenlítődést hoznak létre, ami a létképzelet világába vissza hatolva és megerősödve ez egész életünket, sőt a környezetünk létét is veszélyeztetheti. Így veszélyeztette pl. a XX. század végén, az általa kiemelten megtestesített hamis személyiségi létmodellnek a sajtó útján történő szétsugárzása által több millió személy létképzeletét az Angol trónörökös hajdani felesége: Diana hercegnő is, akárcsak John Lenon is, a Beatles vezéregyénisége, aki azt kezdte hangoztatni, hogy ő népszerűbb mint Jézus Krisztus (sicc!), mintha a Názáreti Jézus a bulvár szintű egyéni népszerűség és nem a kiegyenlítődésről szóló, egyetemesen (mindenkor és mindenhol érvényes) tanoknak a nyomatékosítása érdekében vállalta volna a kereszthalált.

 

4) A NEMEK TÖRVÉNYE.

 

                         „ A lét dadog. A törvény a tiszta beszéd. (József Attila)

     A Teremtés minden szintjén (A létezés az összes dimenziójában, tehát nem csak a fizikai – biológiai dimenzióban, hanem az éteri, az asztrális, a mentális, az ideális és a kheterikus – kauzális dimenziókban.) minden megnyilvánulási forma, minden elem és minden jelenség, spirituális alapjellege szerint, elsődlegesen kapcsolódik az első két világalkotó ős princípium közül az egyikhez, tehát vagy a Világosság princípiumához vagy a Szeretet princípiumához. Már a négy ősi alkímiai alapelemek, a Föld, a Víz, a Tűz és a Levegő is, magában hordja a nemek szerinti lényegi különbözését és párosával tartozik a Világosság – Maszkulinitás (Levegő, Tűz), és a Szeretet – Feminitás (Víz, Föld) ősprincípiumához.

    A Világosság, a teremtés- és megváltás ismeretet princípiuma, vagyis az anyaggal való kapcsolatból, a személyes tapasztalatból szerezhető értelmi fény princípiuma. A Szeretet az áldozat általi abszolút megmentés és az egyéni megmentődés princípiuma, a Lilith által megbontott Ős-egység emlékének és az egységre való emlékezésnek, és az egységhez való kötődésnek és az egységbe való visszatérési vágynak a princípiuma. Az Abszolút Létből kiáramló teremtésnek minden megnyilvánulási formája (struktúrája), kauzális lényege szerint eltolódik e két princípium valamelyikének az irányába, e két princípium sajátosságait tartalmazza hangsúlyosan és ezek valamelyikéhez tartozik lényegileg, mikor sajátosan különbözve a másiknak a megnyilvánulási formáitól, mikor látszólag megkülönböztethetetlenül azonosulva a másik nem karakterével is. (Lásd a primitív állati létformák esetében a hím-nős egyedeket és a szűz-nemzés jelenségét.)

    Az eredeti két nem valamelyike minden jelenségben és minden folyamatban, lényegében mindenkor és mindenhol létezik. Az azonos teremtési minták szerint létrejött információs - energetikai létstruktúrák, valamint az ezeknek megfelelő fajok szerint differenciálódott életformák, a két ősprincípium szerint: a maszkulin (tapasztalati ismeret útján fokozódó szellemi értelem) és a feminin (az állandóság, a központi tengelyhez való kötődési ösztön bölcsessége, a szeretet gravitációja) ősprincípiumok szerint differenciálódott, ellentétes nemű spirituális-energetikai létstruktúrák és földi lények, kölcsönös vonzódási, egymásba hatolási és egységesülési viszonyban, kiegyenlítődési vonzás-viszonyulásban, megtermékenyítő kölcsönhatásban állnak egymással, és e vonzás és megtermékenyülési –megtermékenyítési vágyak kielégítése által, kölcsönösen feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást, és e kiegyenlítődési törekvések beteljesedése által, az utódok szintjén újra teremtik önmagukat és egymást.

    A Nemek törvénye tehát nem csak természeti szinten érvényesül, hanem az alsó és a felső asztrális, az alsó és a felső metális dimenziókban is, és elsősorban az ideális és a kauzális létdimenziók szintjén. És ez még akkor is így van, ha a nemi sajátosságok és elülönülések, bizonyos létformákban az ember számára olykor felismerhetetlen formákat öltenek. A Nemek törvénye alapján tehát, gyetlen fizikai, asztrális, mentális vagy spirituális megnyilvánulási forma sem létezik nemi jelleg nélkül. A gondolataink, az érzéseink, vágyaink, kívánságaink és igényeink is vagy Feminin, vagy  Maszkulin jellegűek. Az önérzet, a hiúság, a becsvágy, a versnegés, vagy a másik teljes legyőzésének a vágya, az ide vonatkozó ambíciók, vagy kíváncsiskodás, célra törekvés és a bátor előre hatolás az ismeretlenbe, az ok-okozati összefüggések keresése és a valóságkutatás, a racionalitás és a pragmatikus logikai igény, a beavatkozási és irányítási vágy, a ki felé fordulás és a külvilággal való konfrontáció, a Fény, vagyis maszkulin jellegű késztéseinket ás tulajdonságainkat képezik. A szerelmi- és szexuális vágykielégítési ösztönök, az empátia, a szolidaritás, a segíteni akarás, a láthatatlan egység iránti vágy, a megőrzés, a biztonság-vágy, a kényelem, a be felé fordulás (introverzió) a homályosítás, a titkolózás, az intuitív megérzések, az önkéntelen mágikus hatás-gyakorláz, a sugallatok szerinti tájékozódás, Szeretet, vagyis feminin jellegű tulajdonságok.

      Mind a Nemek Tőrvénye, mind a Kiegyenlítődés Tőrvénye, mind a Fejlődés törvénye szempontjából, a nyugati tipusú civilizációban élő emberiség törvénytelenül él. Ez, a saját tudománya és technikája által elvakított ember ugyanis, mindent a külvilág átalakításával, a könyörtelen gazdasági célratöréssel, a pragmatikus ésszerűséggel, tehát a külső beavatkozással és irányítással akar megoldani. Mindent a tudománnyal, a technikával, technológiával, a külső gépi –  és hatósági ellenőrzéssel és befolyásolással - beavatkozással, vagyis kizárólag a mszkulinitás szerinti alapállással akar az életben megoldani. Eközben a leginkább a Lilith által megzavart és sok esetben az eredeti női ösztönök ellenére állított un. feminin vágyakat: gazdasági jólétet, a biztonságot, a kényelmet, az öncélú élvezetszerzést és az élettel szembeni sterilitást: a kényelmet és az élvezeti lehetőségeket „veszélyeztető” utódok számának a boldogságe elérési érdekében való minimálisra csökkentési "szüksége" téves eszmerendszerében él, még akkor is, ha nyilvánosan lehazudja ezt. Ennek a következményeként, a civilizált nők többsége azokat a korábban szabadság- látsztát keltő férfi-privilégiumnak számító eszközöknek és társadalmi pozícióknak a megszerzésére tör, amely privilégiumok gyakorlsának köszönhetően a férfiak elveszítették az apai (Nemzői és nevelői - beavatói) funkciójukat, az apaság idealitását és, mivel minden a szellemi világben jön létre korábban, majd a fizikai világban is megvalósul, az un. civilizált fiú gyermekek egyre nagyobb mértékben veszítik el a fizikai nemzőképességüket is, akárcsak a 28 év fölötti hölgyek. De a mai ember erre azt mondja, hogy sebaj, ott van a nagyokos tudomány, amjd lombik-bébi programokkal „gyártják” az utódaink a gyermekeket és az anyai – teremtői idealitásukat és a magzat foganói – magzatkihordói és szülői képességüket elvesztett nők többsége befolyásos társadalmi pozíciót, vagy legalábbis anyagi függetlenséget biztosító munkahelyet akar magának szerezni, miközben e civilizált anyák többsége ma már nem képes, de nem is akar orvosi ellenőrzés, befolyásolás és beavatkozás nélkül gyermeket szülni. Sőt: egyre nagyobb részük, nem is akar már csak maximálisan egyetlen gyermeket szülni – legalábbis a fertilis korban levő fiatal nők nem! – és a legszívesebben sterilizáltatnák, és sokan sterilizáltatják is, magukat. Ennek a steril-ésszerűen józan (ellen- Fény) és egymással az ős-bűnben való együttérzés és szolidaritás (ellen - Szeretet) szerinti életvitelnek az ellensúlyozásaképpen viszont még nagyobb törvénytelenségeket követnek el: vagy primitív formában, tehát alkohollal és drága pénzért vásárolt kábító szerekkel, vagy annál is legrafináltabb fizkai módszerekkel és technikai trükkökkel, valamint misztikus ideológiákkal – un. beavatási utak követésével - kábítják magukat a valóságos szeretet-képességük, a spirituális éberségük (egységtudatuk) vissza- és megszerzésére való törekvések helyett.

    Primér emberi érzések szintjén, inkább a nőkre, illetve az anyákra jellemző az engedékenység az elnézés és szemhúnyás, az önáltatás, az apai morális igényesség, a szigorúság és a elvárás inkább maszkulin jellegű. Az odaadási vágy feminin, a szerzési - uralkodási vágy maszkulin jellegű, még akkor is, ha ezek a vágyak és érzések egyes személyekben fordítottan vannak jelen. Hiszen tudjuk és látjuk, hogy létezik megalkuvásra, gyöngéd odaadásra, idillikus és akár kegyes hazugságokon is szerzett, de lehetőleg állandóan tartó családi meghittségre vágyó, naivan türelmes és erélytelen férfi is. És ugyanakkor létezik hódításra, birtoklásra, uralkodásra és családon kivüli élvezet- szrezésre, személytelken szexuális kalandra vágyó nő is. De ezek csak a „fordított” tulajdonságok a karmák jellegébő adódnak (Erős Föld, vagy Víz jellegű karmával rendelkező férfiak, és erős Tűz, vagy levegő jellegű karmával rendelkező nők) és ezek azok a kivételek amelyek, a mai lioberális világi moralitásban, pszichológiai és spirituális szinten eltérnek a nemi meghatározottságoktól (íratlan szabálytól). Hiszen a karma, a polaritás és a kiegyenlítődés tőrvénye alapján, amikor egy olyan komplex struktúra mint az ember, amely mind a két nem összetett sajátosságait magában hordja, erősen maszkulin jellegű karmikus meghatározódással bír a kauzális dimenzió szinten (kheterikus teste szintjén), akkor ez a női személy az asztrális dimenziókban önkéntelenül is a maszkulin jegyeit fogja erősíteni, azokkal fog élni és esetleg még tűntetni is. És fordítva: minél erősebb a feminin jellege van egy férfinak a karmájából adódoan, annál puhább, enézőbb, korruptabb és érzékenyebb a lelki és az érzelmi szférákban.

    Innen adódnak tehát a nemek közötti felcserélődések, a transzvesztita hajlamoktól a szexuális aberrációkig elmenően. Tény az, hogy az Analógia Törvénye alapján (Ami fent van ugyanaz mint ami lent van...”), egy pontos megfelelés létezik a lényegi Kauzális funkciónak megfelelő sprituális nemi jelleg és a fizikai meghatározottság, a természeti (nemi) megnyilvánulási formának megfelelő, felvállalandó gyakorlati életfeladatok között. Ezért, ha valaki nőnek születik fizkailag - természetileg, az kauzális testében is nő, aki hím neműnek születik, annak a kauzális teste maszkulin eszenciákat tartalmaz és mindössze a köztes dimenziókban változik az meg, a karma jellge szerint. A karmának viszont nem az funkciója, hogy megtartsuk, hogy az szerint folytassuk az életet és a karmikus meghatározódásainkat erősítsük, hanem éppen ellenkezőleg: az az életfeladatunk egyik legfontosabb része, hogy a karmánkat – karmikus meghatározottságunkat – haladjuk meg. Ezért, az eredeti (ősi) nemi jellegnek a mesterséges biológiai (fizikai) megváltoztatása, nem csak fizikai szintű megtermékenyítési és kiegyenlítődési képtelenséget hoz létre, hanem erős akadályt és blokkot abban, hogy az illető személy valaha is képessé váljon a spirituális – kauzális funkciója betöltésére és a kiegyenlítődési – megváltódási életfeladata betejlesítésére. Törvénytelen létállapotot és tőrvénytelen léthelyzetet idéz elő tehát az élet minden vonalán, az ilyen, karma-feloldás megtetgadással járó beavatkozás, még akkor is, ha a világi törvények ezt a nemi jellegnek a biológiai megváltoztatását lehetővé teszik, illetve a hatóságok ezt engedélyezik.

    A helyzet uralási reflex és a helyzet ellenőrzési vágy is épp annyira maszkulin érzés, mint a partner- uralási, vagy a biológia test (egészség) fölötti ellenőrzési vágy, amelyhez a nemi jelleg megváltoztatását lehetővé tevő, állítólag a Szeretet nevében munkálkodó orvostudomány szolgáltatja a helyzet és a testuralási (az eredeti nemi állapotnak a megváltoztatását célzó) eszközöket és módszereket. Nem feltűnő, hogy miközben a technikai-tudományos racionalitásába belekábult világunkban, a hölgyek meg akarják őrizni a feminitás külső jegyeit, de törekvéseikben, ambícióikban és külsőségekben férfiak akarnak lenni, addig transzvesztita a férfiak elsősorban a biológiai nemi jellegüket változtatják meg, persze azzal a kényelmes tudattal, hogy ezzel együtt viszont, nem kell a nők felelősségét is átvenniük: nem kell gyermeket szüljenek, mivel erre eredetüktől fogva képtelenek. Ennek a kauzális szintű általános összezavarodást tükröző személyi önbecsapásnak az első számú következménye nem csak a kábítószerezés és az AIDSZ, hanem az egyre nagyobb méreteket öltő pedofilia is.

    Minden dolog, minden jelenség és folyamat tartalmazza magában a két világalkotó princípiumot, attól függetlenül, hogy a polaritás tőrvénye alapján melyik princípium látszik hangsúlyosabbnak egy adott folyamatban, individuumban, vagy jelenségben. Minden maszkulin (Yang) elemnek létezik egy feminin (Yin) megfelelője és fordítva. Ha meg akarjuk érteni a mágia, a keletkezés, a kreáció és a regeneráció folyamatainak a törvényszerűségeit, nagy figyelemmel kell tanulmányoznunk és elsősorban a saját személyitudatunkon belül kell felismernünk a Nemek Törvényének megnyilvánulásait. A Nemek Törvénye, a Kiegyenlítődés Tőrvénye és a Polaritás Tőrvénye szolgáltatott alapot az univerzális taoista metafizika (- később: filozófia és vallás) megalkotásához. A maszkulin és a feminin princípiumoknak megfelel Yang (Fény) és Yin (Szeretet) világalkotó szellemi emanációk közvetlenül az abszolútumból válnak (áramlanak) ki és kölcsönös együtthatásukban, áthatolásukban, megtermékenyítve egymást, létrehozzák e két alapprincípium analogikus létezési formáit, mint a világosságot és a sötétséget, a szárazságot és a nedvességet, a férfit és a nőt, a hímet és a nőstényt, a savat és a bázist, a dúr és a mól hangzást, a kitágulást és a beszűkülést, a termékenyítést és a termékenyülést, a kezdést és a befejezést, a pozitívat és a negatívat, a feszültséget és az oldást és így tovább. Ezen két alap princípiumnak megfelelő létformák - állapotok - egymással kölcsönhatásban, egymástól elkülönülve és egymással kiegyenlítődve, újabb és újabb létformákat hoznak létre, ezáltal újabb minőségeket alkotva, amelyek továbbá más és más strukturálódási formákat hoznak létre, más és más összetett formákba szerveződnek és rendeződnek.  

    De számunkra nem a Nemek törvényének filozófiai vetülete a fontos, hanem az a része, amelynek azonnali és közvetlen hatásait észlelhetjük a mindennapi életünkben. A Nemek Törvényét az asztrológiában, a Hold és a Vénusz bolygóval, (az alkímiában a négy alapelem harmonikus egységével, a preparáció, illetve a finomítás műveletével és az aritmológiában a négyes számmal) hozzák analógiába. A Hold ugyanis nem csak az Ősanya teremtő erejét és így részben a Jin ősprincipiumot is megtestesítő bolygó, hanem ő az odás és az oldódás, vallmaint a tükröződés spirituális jelenségeit megtestesítő bolygó is. Az a bolygó amely megtestesíti azt az őserőt, aminek az alapján, minden okosnak látszó, védekező - civilizációs mellékkörülmény, ésszerűségre törekvés és tudatos ellenőrzési vágy ellenére, a tudattalanból feltörő vágy- és képzeletvilág ellenőrizhetetlen barlangjáratain keresztül, az Abszolút Szellem, mint megtermékenyülő és szülő-teremtő szellemi hatalom, közvetlenül megjelenik a pszichikai és a biológiai létezésben és minden kertelés nélkül kifejti erejét (hatalmát) a Vénusz őserejével együtt és ezt legfennebb csak elfojtani tudjuk, aminek ha nem családi tragédia, akkor gyomor- és vese-betegség, nőknél: a méhhez- és  a mellekhez, valamint a petefészekhez kapcsolódó betegség és károsodás lesz a következménye.

     Minden nőben ott van a potenciális férfi és minden férfiban ott van a lehetséges nő. De mivel a Polaritás Törvénye, a Hatás és Visszahatás (Karma) Törvénye, a Kompenzáció (Alternancia) törvénye, valamint a Ritmus és a Ciklus törvénye következtében egy adott létfolyamatban az egyik világalkotó princípium jobban érvényesül a másiknál, ezért bennünk is inkább érezteti hatását a Szeretet, vagy a Világosság az életünk egy-egy fejlődési (kiegyenlítődési) szakaszában. Ezért ugyanolyan fontos a jelenlegi állapotunk (nemiségünk) elfogadása és teljes részletességgel történő megismerése, átvilágítása, akárcsak a másik nemmel való harmóniába kerülésre való ellenőrizhetetlen törekvés. A Nemek Tőrvénye alapján nagyon fontos a másik nem megtestesítőivel való teljes (!) és őszinte kapcsolat folytonos fenntartása és biztosítása. A szexualitást is magában foglaló szellemi- lelki párkapcsolat gyakorlása elengedhetetlen feltétele spirituális tágulásunknak, az én- tudatunk kialakulásától (l8-21 év) kezdve, az egyetemes léttudat kialakításáig és a végső személyi kiegyenlítődés bekövetkeztéig: a földi életünk befejezéséig.

    A lehető leghibásabb magatartás a nemi élettől való elzárkózás az úgynevezett "magasztosabb" szellemi célok elérése érdekében, mert ez ellentmond az egyetemes törvényeknek és így az Egyetemes Egységes Világszellemmel való közvetlen kapcsolatunknak, amely kapcsolat csakis a Szeretet és a Fény princípiumainak együttes átfödésén és kiegyenlítődésén keresztül nyilvánul meg egyértelműen, és nem külön- zártan, valamelyik princípium kizárásával, vagy elsorvasztásával.

     A nemi elzárkózás következtében felborított személyi egyensúly elsősorban EGÉSZ- ségtelenséget, tudattalan fezültséget és szellemi hiányérzetből, vagy veszteségtől való félelemből eredő agresszivitást eredményez, hiszen a másik fél (princípium) megtestesülése nélkül élő ember fél ember, vagy félelmetes ember, tehát félő ember. Mivel az elzárkózás által a kiegyenlítődést lehetetlenné teszi, a tudattalanjában megjelenik a törvénytelenség, illetve a bűn tudata és akarva-akaratlanul un. misztikus félelmek kezdik gyötörni, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának és ezt a fél - félő - emberi állapotát a tudattalan legmélyebb rétegeibe rejti még önmaga elől is. Nézzük meg, hogy hány negyvenkilenc éven felüli, cölibátusban élő, ép és egészséges pap létezik? Pedig polgári és orvosi szemszögből ők kiegyensúlyozott, egészséges és nyomasztó gondok nélküli életet élnek! És ez az egész- ségtelenség, még ha áttételesen is, előbb-utóbb jelentkezik az élet más területein is, ha nem mindjárt a fizikai test szintjén, akkor az asztrál test, illetve a pszichikai közérzetük: a lelki - morális közérzet, vagy az intellektuális tevékenység és képességek szférájában.

     Az a személy, aki a konstellációjából is kiolvasható szexuális gátlásossága, szorongásai, kényelem-szeretete, vagy létképzeleti- szellemi zavara, misztikus megtévesztettsége következtében elzárkózik a érzelmi kiegyenlítődést is lehetővé tevő szexuális kapcsolat létrehozásától, valójában nem teljesíti spirituális életfeladatának legfontosabb részét. Ez a személy előbb- utóbb kényelmetlen körülmények közé kerül és majd a szorult, esetleg tragikus élethelyzetekben lesz kénytelen a nemi kapcsolatot átélni (Pl. nemi erőszak, vagy szexuális zaklatás és ingerlés formájában.), aminek következtében szenvedések és betegségek árán kerül kapcsolatban a Vénusz princípiumával. Annak függvényében, hogy e tragikus kapcsolat hatására ráébred-e, vagy nem a nemi (szexuális) rendeltetésének a jelentőségére és fontosságára, találkozik majd olyan személyekkel és olyan információval, amely tovább segíti, vagy zaklatja őt, mindaddig, amíg képes lesz a szexualitás teremtői és világalkotói eredetét, annak egyetemes kiegyenlítődési funkciója szerinti spirituális jelentőségét személyiségtudatába integrálni. Szerelmi életünknek ez a vetülete, az anyaság, illetve a teremtői princípiumához is kötődik és azzal együtt a Szeretetnek a látszólag külön választott, de kauzális szinten még egy egységes megjelenési formája. Spirituális szempontból fontos arra figyelni, hogy szexuális párkapcsolataink harmóniája és a környezetünkben élők párkapcsolatának harmóniája legyen elsődleges a többi (rokoni, baráti, ismerősi, üzleti) kapcsolatokkal szemben, mert ha a szexuális-szellemi párkapcsolatunk nem harmonikus, és ami a leggyakoribb: hézagos és rendszertelen vagy hiányzik, a többi kapcsolataink sem lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak. Mert a Szereteten alapján (amely egy alacsonyabb vibrációs fokozaton azonos Vénusz által megtestesített egységesülési vággyal, akárcsak a Hold által megtestesített Teremtési aktusban való közvetlen részesüléssel) elsősorban univerzális lények vagyunk emberi megtestesülésünkben és másodsorban valamelyik más világalkotó princípiumnak (Fény - Szeretet: maszkulin - feminin) az elsődleges megtestesítői, akiknek mindig szüksége van a kiegészítődésre és kiegyenlítődésre, illetve az érzelmi és a természeti egységesülés aktusra, ami analogikus megfelelések szintjén azonos az univerzális egyesülés mágikus aktusában való részvétellel!

     Csak ezután lehetünk a Fényben és a Szeretetben felelősen létező lények, akik tudatosan részt vállalnak, a Karma és a többi törvény alapján, a határtalan szellemi létezés egy újabb határozott megnyilvánulási forma létrehozásában, amelynek a szellemi-lelki kiteljesedésében, megerősödésében és önállósodásában segédkezhetünk, anélkül hogy annak fejlődési programját erőszakosan és önkényesen, befolyásolnánk a mi jóról és rosszról alkotott egoista elképzeléseink (egyéni és csoportos korrupciónk), vagy az érvényben levő, életnyerési és érvényesülési (tradicionális) élettechnikák által magszabott moralitás és közhiedelem szerint. Fontos, hogy ésszerű civilizációs zavarodottságunk közepette ne feledkezzünk meg a rendszeres, folytonos és harmonikus érzelmi- szexuális kapcsolatok megvalósulásához szükséges nyugalmi és bensőséges feltételek létrehozásáról és másokat se akadályozzunk meg ezeknek a körülményeknek a megteremtésében. Ne vállaljunk magunkra semmiféle hős szülői, vagy hős gyermeki áldozati szerepeket a szexuális partneri kapcsolataink hátrányára. Nem csak azért mert ez egy hazug, érzelgős szerepjátszás, ami csak arra jó, hogy leplezzük vele a partneri kapcsolat fenntartásához szükséges fokozott figyelemre és odaadásra való képtelenségünket - lustaságunkat és kényelmességünket-, és nem csak azért, mert ezzel a rokoni magatartással legtöbbször többet ártunk, mintsem használnánk azoknak, akiknek állítólagos érdekében meghozzuk a fölösleges áldozatokat, hanem azért elsősorban, mert egy ilyen álláspont az egyetemes törvények szellemében érvénytelen. A fölösleges anyáskodás, és apáskodás valójában őszintétlen szerepjátszás, amivel a szerelmi, élettársi viszonyaink nehézsége elől, más humanista szerepekbe menekülünk, megfoszt bennünket a szellemi kiteljesedésünkben és így a tulajdonképpeni emberi feladatainknak a teljesítésében.

    Mert nem az a feladatunk, hogy fölösleges drámai áldozatokat hozzunk, amivel inkább ártunk mint használunk magunknak és szeretteinknek, és nem az a feladatunk, hogy ezek után a kijátszottak és a megcsalatottak pózaiban és szerepeiben tetszelegjünk, hogy a végén belekeseredjünk és belebetegedjünk ezekbe a hamis szerepeinkbe, hanem az, hogy az összes képességeinket felszínre hozva, kapcsolatba kerüljünk minden őserővel, azokkal harmóniába kerüljünk mind a belső szellemi - lelki folyamataink, mind a külső kapcsolataink és viszonyaink szintjén és hogy kiegyenlítődjünk önmagunkban és ezáltal az emberi- természeti környezetünkkel. A kiegyenlítődés viszont nem a szülő-gyermeki viszony erőltetését jelenti a harminc éves gyermekkel miközben annak egy másik ellentétes nemű személlyel kellene egy egészséges szexuális szerelmi kiegyenlítődnie. Amennyiben nem segítünk a többi embernek -a hozzánk közelállóknak- azáltal, hogy nyíltan elvárjuk tőlük: tegyenek meg mindent a saját testi- szellemi egészségük elérése és megőrzése érdekében, ahelyett hogy hálatelten, csillogó szemekkel nézzenek ránk, amiért olyan mindennapi feladatokat is elvégzünk helyettük, amiket ők kellene elvégezzenek (amennyiben erre nélkülünk rá lennének kényszerülve), csak növeljük az úgynevezett szeretteink lelki (tudati) zavarit és ezáltal a szellemi diszharmóniát magunk körül. Minden embernek az feladata, hogy a határhelyzetben levő fizikai dimenziót egybe kösse a fizikai - természeti személye és a szellemi léttudata segítségével az Abszolút Szellemmel. Hogy egész lényével elősegítse a teremtés határállapotaiban egymástól külön vált lények közötti harmonikus és egyértelmű kollaborációt. Ez viszont lehetetlen a Nemek Törvénye hatásának az összezavarásával, a hamis információ-áramoltatással.

    Persze, ugyanaz a létfeladata azoknak is, akikkel a Karma és a Rezonancia Törvénye alapján együtt kell élnünk. Még a karmájuk tisztázatlansága következtében krónikus betegségekben szenvedő beteg szüleinknek és más hozzátartozónknak is az, hogy a karmájukat feloldják  és a kiegyenlítődési képességeik megszerzésével a Mennyek Országa nevű megváltotti állapotot, önmagukban, minél nagyobb mértékben létrehozzák. Márpedig ez lehetetlen a különböző természetű illetve a rokoni és a szexuális jellegű kapcsolatok össze tévesztésével és összezavarásával. Nem szabad megtévesztenünk és létfeladataik elvégzésében megakadályoznunk szeretteinket kíméletes hazugságokkal és az ők ragaszkodó, egoista szeretet- elvárásaiknak a feltétlen kielégítésével. Ezáltal csak félrevezetjük mind őket, mind saját magunkat és a legsötétebb korrupcióvá züllesztjük azt, amit Szeretetnek nevezünk. Az alkimia ezt úgy határozza meg, hogy csak egymástól jól elkülöníthető elemek (személyek) és személyi feladatköreikben jól meghatározott és elhatárolódott autonóm személyek egyesülhetnek, - tehát szerethetnek.

     Az álegyesülések és a látszat- szeretet különböző formái tulajdonképpen csak az általános létkorrupciót tartják fenn és nem vezetnek a szretet – világosság kiegyenlítődéshez, hanem éppen fordítva: akadályozzák annak a megvalósulásá. Ezért a szellemi céltalan körben-forgáshoz, valamint a valós beteljesülés és kiegyenlítődés elmaradásához, kietlenséghez és az öregkori céltalan elmagányosodáshoz vezetnek, de valós és tartós egészséghez, családi boldogsághoz és az egyéni nyugalomhoz, a szellemi derűhöz és az egészséghez semmiképpen. Csak akkor lehetek teljes és egészséges személy, ha van az életemben egy másik, egyedüli(!) és ellentétes nemű személy akivel a Teljességet és az Egészséget megvalósíthatom és azokat Tökéletesen átélhetem. Akivel a Fény és a Szeretet kiegyenlítődésének a misztériumát emberi határ-állapotomban legalább részben, de lehetőleg folytonosan átélhetem. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, minden romantikus misztika és minden tudományos pszichologizálgatás ellenére, hogy ez, a kiegészítő személy, soha nem lehet más a Nemek Törvénye alapján, mint az az ellentétes nemű ember, akivel minden dimenzió szintjén teljes páros kapcsolatban élek. Ilyen „belterjes” kapcsolatban pedig nem élhet hosszú távon egészségesen és termékenyen testvér a testvérrel, vagy barát a baráttal, de a leginkább nem élhet szülő a gyermekével és gyermek a szülőjével! A fiát, vagy a lányát annak a szeretőitől, vagy házastársától féltő és attól elidegenítő szülő, a felnőtt gyermeke élettársát rágalmazó, vagy szidalmazó, azzal féltékenységében gáncsoskodó szülő, valójában veszélyesebb és zavarosabb szellemi és lelki incesztusban él a gyermekével, mint az, a züllött és erkölcsileg megtévedt szülő, aki a saját gyermekét zsönge fiatal korában fondorlatosan elcsábítva, azzal szexuális kapcsolatot létesít, vagy éppenséggel megerőszakolja.

      A gyermek-szülői viszony minősége egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a testet öltés időszakától (a biológiai fogamzástól számított l8-21. naptól) a gyermek önállósodási képességeinek kifejlődésig és kialakulásáig és legkésőbb huszonegy éves korban meg kell szűnjön a szülő gyermek kapcsolatnak minden irányítási - ellenőrzési, befolyásolási (beleszólási, beavatkozási) jellege. Az egyetemes törvények szempontjából törtvénytelenül fenntartott befolyásolási kapcsolat, csak gátolja mindkettőnek az individuális szellemi kiteljesedését és kitágulását és kiegyenlítődését és a kapcsolat ilyen jellegű tovább-folytatása nem hoz létre csak további karmikus terheket. A végtelenségig passzolgatják egymásnak karmikus feladataik megoldását ugyanis a legtöbb magányos szülő, öntudatlanul bár, de egyfajta párkapcsolati kompenzációként éli meg a gyermekével történő „pragmatikus” együttélését. Ebből erednek a felnőtt "gyermekek" intim dolgaiba való féltékeny beleszólások és az érzelmi zsarolások.

     A Nemek Törvényének a minél alaposabb meg értésére és a törvény szelleme felhőtlen átélésére való törekvés nélkül, valamint a lelki és a pszichikai hatásainak a figyelmen kívül hagyása, lehetetlenné teszi a többi törvény teljes megértését, tudati integrációját és mindennapi használatát. És viszont: ez a szabály külön - külön érvényes mind a hat törvényre, vagyis azoknak a többi hat törvénnyel való viszonyára. A Nemek törvényének ismerete és használata feltételezi az élettársunk karmája ismeretét és az annak meghaladására tett erőfeszítéseit, a karma feloldásban szerzett eredményeit. A lelki társ iyen szemszögű megbecsülését és szellemi teljességének, egyéni szabadságának, spirituális programja másságának, különbözőségének és individuális jellegének az elismerését és tiszteletben-tartását. Ez viszont csak annyiban érvényesülhet, amennyiben az élettárs karmája és önmegváltódási programja nem különbözik annyira a mienktől, hogy ez a különbözőség lehetetlenné teszi a lényegi, spirituális és szellemi-lelki kiegyenlítődést a két fél között és a kapcsolat megreked a testi kielégülési szinteken, valamint a hétköznapi szükséges feladatok érdekében fenntartott kommunikáció szintjén. Ebben az esetben ugyanis a kapcsolat törvénytelen, még akkor is ha a legmagasabb rangú papi áldással van szentesítve. És persze, a feltétel fordítottan is érvényes: hiába érzem úgy, nem baj az, ha testileg nem vonzódom, vagy vonzzom az élettársamat - élettársamhoz, mert úgy tudom és úgy érzem hogy szellemi – intellektuális szinten és érzelmileg azonosulni tudok a párom minden lelki és szellemi problémáival, igényeivel, képességeivel, miközben testileg nem kívánom, vagy ő nem kíván engem, mert az értelmi és érzelmi harmónia és szonosulási képesség, még egyáltalán nem a spirituális szinvonal. Mert ha spirituális szeinten is létezne az erős vonzódás és az egységesülési vágy, akkor testi kiegyenlítődési véágy és képesség is lenne a két személy között.

    Mindennek a tudatosítása szükséges ahhoz, hogy igazi lelki – szellemi társat találjunk magunknak és tényleges egységet képezhessünk az igazi élettársunkkal. Hogy létrehozhassuk a kapcsolatunk által lehetővé tett egységesülés segítségével a szellemi-lelki egészségünket, ami a fizikai egészségünknek a feltétele. És ez érvényes a szexuális aktus közbeni magatartásra, mentalitásra is, ahol maximális odafigyelést és megértést kell biztosítanunk egymás számára, figyelve arra, hogy az egyéni kielégülési való törekvésünk ne vezessen az élettárs érzelmi – és testi szükségleteivel szembeni közömbösséghez, vagy az élettárs manipulációjához.

     Jó tudni, hogy nem csak a fizikai dimenzió szintjén történő egyesülünk, a szexuális aktus közben nem csak energetikai, vagy esetleg lelki szinten történő kiegyenlítődéshez vezető út, hanem mentális és kauzális szinteken is meg kell történjen a kiegyenlítődés. És fordítva: ha két ember között nem történik meg a spirituális kiegyenlítődés, a szexuális kielégülés idő múltával unalmassá válik. Az ide vonatkozó problémák és spirituális – érzelmi feltételek tudatosításához, nagy mértékben hozzásegít a két személy asztrológiai sorsképletéből kiolvasható karmikus meghatározódásainak és harmonizációs – megváltódási feladatainak, készségének és képességének (személyi horoszkópjaink karmikus aspektusainak és harmonizációs lehetőségeinek) az ismerete is. Mert nem csak fizikai értelemben vett egyesülés történik a szexuális aktus közben, hanem spirituális egységesülés jön létre a nőben elsődlegesen megnyilvánuló Hold (Lunáris), Vénuszi és Neptunuszi princípiumok által és viszont: a férfiban elsődlegesen manifesztálódó Nap (Szoláris), Marsi és Uránuszi princípiumok kölcsönös találkozása és kiegyenlítődése által. Ezért, az univerzális egybeolvadásnak (unió mystica) a párkapcsolaton belül történő megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért, szükséges a teljes személyi (szellemi - mentális) éberség elérése irányába tett állandó erőfeszítés, tehát a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom, nyugalmat és biztonságérzetet adó gyakorlása. Ez a Szeretet- gyakorlás nem az önmagunk ámítását kell szolgálja, és ezért pont úgy nem lehetséges a másik fél kauzális, meghatározottságainak a nagybani ismerete nélkül, mint ahogy nem lehetséges a mi személyes horoszkópunk ismerete által lehetővé tett belső felismerések és minden teatralitás nélküli, őszinte beismerések nélkül.

    Nem lehetséges a magunkra, vagy magunkba (tudatunkba) pingált úgymond erősítő, pozitív mantrák és más, pozitív jelmondatok erőszakos, százszoros és ezerszeres elismétlése révén, hanem csakis a mindennapi élet apró-cseprő mozzanataiban való egység megvalósításáért tett erőfeszítések révén. De a párkapcsolatban a legfontosabb a másikkal szembeni bizalmas és őszinte megnyílás megvalósítása, amihez egy szintén odafigyelő, saját belső poklaitól nem félő, őszintén kitárulkozni képes partnerre van szükség. A teljes őszinteség és kitárulkozás nélkül a szerelmi aktus közbeni Egészség, a Teljesség és az Egység élményének megvalósítása lehetetlen. Csak így érhetjük el azt a kiegyenlített spirituális állapotot, amit Jézus így jellemzett, hogy "Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfit, mint a nőt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nő ne (csak) nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba." (Apokrifek: Tamás Evangéliuma,22.)  Ahhoz viszont, amíg ehhez az egységesüléshez el juthassunk, előbb mindkét félnek, minél nagyobb mértékben meg kell valósítania az alapfunkcióját és ennek érdekében a két egymástól teljesen eltérő, egymástól merőben különböző funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elől téveszteni és egyiket a másikkal összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az, aki erről a lényegi különbözőségről nem vesz tudomást, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlőségre, mivel nem tudja, hogy az életben nincs az a tevékenység, amiben ők egyenlők lehetnek. Amint mondja Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában: „Az egyenlőség az egység megrablása!” - Hiszen a nőnek az un. belső felelőssége, a férfiénél százszor erősebb mágikus képzelőerejének az irányításáért való felelőssége az elsődleges, a férfinak a családért – annak jólétéért és védelméért - való gyakorlati munkálkodás és, amikor ez sem bizonyul elégségesnek, akkor a nehézségekben való helytállásért és kitartásért való un. külső felelőssége a fontosabb. – Akkor miképpen lehetnének egyenlők?

    A két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem (Személy) között, az egység megvalósítása lehetséges és tudatos törekvések útján, annak meg is kellene valósulnia, de az egyenlőségük, eleve nonszensz. A szellemileg fel nem ébredt nőkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a természeti hím-tudat színvonalán élő, zavaros férfiakban. A lényegi különböződés nem ismeretének és el nem ismerésének, valamint a nők rejtett, de alattomban igen is működő halatom-vágyának az összegeződéséből adódik a nemek közötti örök zavartság és tájékozatlanság, és ebből a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (Pl. Egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre az orvostudomány un. gyógyszereket és vitaminokat ajánl.

   Mindenki, aki a Nemek törvényével és általában az Egyetemes törvényekkel ismerkedik, meg kell értse, hogy a férfiaknak is éppen akkora és éppen olyan fontos szerepe és funkciója és végső soron: közvetlen személyes dolga és kötelessége van a gyermekek egészségében és fejlődésében, mint az anyáknak (Még hogyha egészen más fajta is ez a kötődés!). És, hogy metafizikailag, vagyis az elsődleges realitás és az élet ősi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás - ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a szokásrend és az a társadalmi törvénykezés, amely ezt, a magzat kihordással és a gyermekek fizikai megszülésével teljesen egyenértékű, apai nevelői - beavatói funkciót nem veszi figyelembe a nők által is éppen akkora – egyforma! – mértékben okozott házasság-bontások esetében! Azok a modern és posztmodern tradíciók és törvényerőre emelt, emancipált elképzelések, tehát, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás, majd azoknak a társadalomba való integrálása a feladatod, vagyis, ha elhagyod a családot, akkor a gyermekeidet az asszonynál hagyhatod, mert neked csak anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelős, erkölcsileg és szellemileg nem.” És azok, amelyek a nőkben ugyanakkor azt tudatosítják, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is - Vagyis: ha a megelégelted a személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával alapvetően sértő férjed kellemetlen jelenlétét. -, nyugodtan ott hagyhatod, mert a bíróságok és a törvényszékek a gyermekeket úgy is neked ítélik oda, amennyiben nem vagy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevő, kezelhetetlen nemi beteg, visszaeső alkoholista, vagy drogos.”, nos, ezek a korrupt közmegegyezésen alapuló társadalmi szokások, egyenesen luciferiek és sátániak! – Igenis ezt írtam le: Luciferiek és sátániak, és nagyon is a tudatában vagyok annak, hogy miért használok ilyen eszkatologiai kifejezéseket. - Beszéljünk végre világosan.

  De, amiként fent is finoman utaltam erre, nem csak a férfi igazi nevelői – apai – irányítói – fejlesztői, vagyis: Szaturnuszi funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelőre a mi,  fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsődlegesen (Mivelhogy a Szaturnuszi funkciót megelőző!) az átvilágítói – megtermékenyítői (Szoláris) funkciója és szerepköre az, ami még inkább ismeretlen. És, még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerző (természet – és a más embereket kizsákmányoló) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építő, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítók és a tanárok (pedagógusok) kell elvégezzék és nem a szülők és persze, a leginkább nem az apa a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és funkciójába való spirituális beavatását, ugyanúgy a nők (szeretők és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, új-tradicionálisan a papoknak, liberálisan: a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy a nőknek ne lenne elvárása arra, hogy a szeretőjük – vagy a férjük foglalkozzon az ők lelkével. Sőt: IGEN IS A NŐK NAGY TÖBBSÉGE – nem véletlenül! – tudattalanul ELVÁRJA, HOGY A FÉRJ, VAGY AZ ÉLETTÁRS FOGLALKOZZON A LELKÉVEL, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODIK, VAGY VESZEKEDÉST PROVOKÁL. Azonban, ez a foglalkozás, csak egy bizonyos határig mehet el! Azon a határon túl, amelyen kívül a nő, még jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tüntetheti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág előtt - amely határon kívül, még nem érzékelhető a nőnek a férfit – férjet való, rejtett legyőzési késztetése, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a haragvás, az élettársi-szeretői kapcsolaton kívüli szexuális élményekre való sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, a munka nélküli gazdagodási vágy, stb., isten őrizz, a mai férfinek behatolni és ott szétnézni! Az már beavatkozás a nő személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erőszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror. - Az már nagyon sok, külső és belső teher a gyenge nő számára kérem szépen, és az ilyen férfitől, aki ezt a határt nem tartja tiszteletben és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, önzetlen szeretettel és önfeláldozással telt, emancipált és jogait tudó női lélekbe, minél hamarabb meg kell szabadulni. Attól el kell válni, és az elől még a gyermekeket is el kell menekíteni! (Feleségem azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok, hogy még a gyermekeink is veszélyben vannak mellettem.)

    Mert mindaddig, amíg az szerint ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy maga és a női párja számára, első számú élvezet- és kényelemszerző fél legyen, illetve, hogy gazdasági családellátó legyen, és ennek a funkciónak a betöltése érdekében, a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását a tanítókra, tanárokra, pedagógusokra kell bízza, a felesége lelkivilágát viszont a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelősséget – netalán tán ilyen jellegű áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, a az egyetlen járható út a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelő matriarchális-feminista törvénykezési szokásokkal szemben fegyvertelen férfiak részéről az marad, hogy az első hűtlenkedési és másságra való sóvárgási jelek észlelésekor a feleségektől elváljanak. 

    A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar fizikailag, de pszichikailag is behatolni a nőbe, tulajdonképpen a saját abszolút lényéig akar önkéntelenül visszahatolni (Az egységbe) és ott megnyugodni. A nő, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja a férfi által vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni. Ehelyett viszont, mi van? Egyrészről trófeavadászat, vagy kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, hatalomszerzést és hatalommegtartást szolgáló tudományos munka és más komoly dolgok. Másik részről: "- Rendben van szívi, ha ez annyira fontos neked, akár szeretkezhetünk is, legyen meg a te örömöd. Sőt: tova harmincöt fölött, még hálások is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de a lelkükbe..., nos oda meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a látszat-egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán kis egocskájukat... És még inkább, és sőt: „-Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlőség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklődsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy a női- és a porno magazinokból tanultak alapján boldoggá tegyelek. És, hogy a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a hímvesszőt, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd jól elintézlek, te csak dőlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat a mennyországba vinni, és megtermékenyíteni magad általam, a szuper nő által... Mindössze annyit kérek tőled, hogy ne akarj semmit, sem magadtól, sem tőlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört...
    - Hát persze, hogy ebben az „egymásnak lehetőleg nem ártani” nevű alapállásban, sehol a nyugati civilizációban nincs boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy így nem születhetnek utódok. Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek az őt létrehozó tagjai képtelenek a saját genetikai kódjaik reprodukciójára és tanulatlan, éhező emigránsok gyermekeivel kell feltölteniük az óvodáikat, az iskoláikat, gyáraikat és egyetemeiket? Mennyire lehetnek annak a társadalomnak tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak, akik nem tükröződhetnek, a saját gyermekeikben? Egyáltalán, létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül, de főként közvetlen – saját gyermekben való! - tükröződés nélkül tényleges boldogság?
    Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkező férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé. Az én lányaimnak - a mi lányainknak - már egészen biztos, hogy nem a háborús hősök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt az életben helytállni akaró, gyermekeiket gondozó férjeik: az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy előbb - utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerző férfi típust, játékon kívül helyezi majd, a gyerekeit az élet szellemi értelmébe beavató apa, és a jelenkori apokaliptikus erkölcsi válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfiből, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élősködő, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett.

A nő – férfi, feminitás – maszkulinitás problematika megértésében és kezelésében a két alapfunkciónak az organikus egymás-kiegészítésére való törekvésben, a misztika éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. És semmivel sem jobb ezen tévutaknál, a kettőnek a minőség nélküli vegyülete sem, amin az anyósom és a volt feleségem együtt jártak! Ez, a tinglitangli és a Hamvas Béla által ismertetett kenyőcsölés útja. A kenyőcs tudniillik mindig az élet megnyerhetőségének a misztikus materialista vagy idealista ideológiája, amivel az emberek bekenik a saját lelküket és egymás lelkét, annak érdekében, hogy a boldogság-reménye fenn maradjon és így, az élet dolgai működhessenek. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsőítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsőítjük az anyagot. Fontos, hogy meg legyen hozza az ideológia! A két véglet: mikor a misztikus fanatizmus, mikor az okoskodó liberális relativizmus. A kettő vegyülete: az itt is, ott is használható kenyőcs, viszont az eredetieknél sokkal veszélyesebb. Ez, a kettő látszólag nagyvonalúan toleráns, de valójában csak felelőtlen, „humánus” egybemosása: ez, a misztikus eszmékkel vegyülő vallásos érzelgésnek a merkantil anyagiasság szellemiségével való egyesülési lehetőségének a káprázata, vagyis a létrontás erőinek helyet adó, örök korrupció. A kereszténynek hazudott korrupcióban való kiegyezés és persze, a személyi gyengeségek nevében elfogadott morális igénytelenség. Hiszen bocsánatos bűnökkel élő emberek vagyunk mindannyian, nem? Ez, a kifelé fordított boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben a közmegegyezésen alapuló moslék-moralitásban él a mai ember és ez szerint vezeti az életét. A feminista siker- és szellemcentrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát a csinibaba ellenében, az anyagcentrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a gyönyörszerző playboy és az impotens tudós pedagógus ellenében.

    És így jutottunk el, előbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halak-lélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klóónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, szellemi erők nélkül, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami mást, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül fontosnak és lényegesnek látni.

   De itt jelenik meg, a Szaturnuszi öntudat magasrendű szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendűnek látott, megvetett és lenézett anyagi információ semmibe vételének, sem a megbízhatatlannak (Mert megfoghatatlannak), illetve nem létezőnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettő találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási szándékának sem! Ez lenne az apai szellem teremtés-világító és megváltás felé irányító funkciója. Ez, a rigurózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkező, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülői öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és előrelátni, a gyermekét azonnal ellátni akaró és azt mindig biztonságban tudni akaró, tehát az azonnali pozitív eredményeket váró és leső anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással, illetve a női élvezetcentrizmussal szemben. Ez a keresztény férfi lényege, ezért kell őt föltétlenül megtartani a család és a gyermekei mellett, és nem csak azért, hogy azok megélhetését biztosítsa! Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzőképessége (Habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlő zsákmányolói képességei mellett, az édesapa pótolhatatlan beavató funkciója! – Amennyiben létezik a kiegyenlítődés törvénye, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők magzatfoganási- és magzat kihordási, valamint a gyermekszülési képességével! – Ami spirituális szempontból egyenértékű nő teremtői képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, alakítói, fékezői, és ha kell: korlátozói, szellemirányító apai képesség, amit minden férfinak meg kell keresnie és maximálisan ki kell fejlesztenie önmagában. E nélkül, ugyanis, a lényeg szempontjából, vagyis a rendeltetése szempontjából nem teljes férfi a férfi!

    A probléma viszont nem csak az, hogy erről a pótolhatatlan apai funkciójukról és szerepükről férfiak kilencvenöt százaléka semmit nem tud, hanem az is, hogy éppen a férfinak ettől az igényességétől, az átvilágító – tisztító, megtermékenyítő, következetesen elváró, és nem elnéző, megváltói alapállásától idegenkednek és ettől menekülnek a saját termékenyülési képességüktől iszonyodó nők. – Még az ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett női széplelkek is rettenetesen félnek a biológiai  és a szellemi termékenyítő – átvilágító - képességükkel őket akaratlanul is veszélyeztető férfiaktól. Sőt: a leginkább ők, csak a tolerancia nélkül úgy-e elképzelhetetlen szeretetről prédikálva, szépségesen megható misztikus elméletekbe rejtik az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelői (férfi szellemiség- kiherélő) törekvéseiket! Ezt, a megtermékenyítő-megváltó férfi szellemet próbálják semlegesíteni és kiiktatni, a bocsánatos bűnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével a nők, és hogyha nem lehet, akkor azonnal neki fognak az atya-férfit kizárni az életükből, és felcserélni azt, az öncélú élvezetkínáló macsó- zsákmányszerzővel (Gyermekét a nőt boldogító zsákmányok megszerzésre és megvédésére, valamint az ártatlan női lélek tiszteletére megtanítható bunkóra.). Vagy az égi-orgazmusokat ígérő selyemfiúval, esetleg misztikus guruval. És, ha ilyen nincs a kéznél, akkor a nő „megtermékenyítő” parancsára száját befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „női lelket ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelően mászolygó,  a családon belüli erőszakról, steril és idealista - spekuláns disszertációkat írogató papucshős Ödönkével.
 
     Amint azt mondtam már: nem létezik szeretet-ellenes (Nő és nőiség ellenes) karmikus program (Esetleg család- és anyaságellenes program), mivel a létezésben folytonosan a női ősök szelleme az, amely a karmát és az életet gyártja (A párkák nő neműek!). Logikus tehát, hogy az életadó női szellem saját maga ellen nem hoz létre, nem teremt karmikus programot, mivel, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság, vagyis a lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes karmikus programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (női, illetve nő-ellenes, nőiség-ellenes) megfelelője! Ehelyett viszont létezik a Kameleon – program. Egészen pontosan: létezik a női princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek: a sikertelenség és a keserűség elviselésére: Ez, az önvigasztalás és a vigasztalódás karmikus programja. Vagyis, létezik a Lilith által, automatikusan befolyásolt fizikai létezés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés borzalmát és kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a női – anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elől való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás- ellenes (Jin - ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én jó, esendőség-megértő és keserűség-vigasztaló, Lilith- következményekkel való puszi-pajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikő halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban, annak az otthonnak a légkörében és családtagjai szervezetén fészkelnek be, ahol erős és gyakori a hazudozás és az önámítás.  És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredő materialista korrupció.

  Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülő Nő lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtő Isten, úgymond az Istenanya földi megtestesítője. Főként, hogy az anyai szereteten a felvilágosultak is annyit értenek, mint a vidéki papok. Persze, megfűszerezve egy kis - vagy sok! - érzelgős ragaszkodással, amiről ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végső soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket előre látó felelősségérzeten alapuló, és a gyermek felnőtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás! Ezért, a feminitás, a feminin princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul a felnőtté vált gyermekek elengedésével, a szeretet diszkrét kiáramoltatásával. Hanem az ezer érzelmi, morális és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötő és láncoló magatartással. Nem az evolúció során, a babák-gondozása érdekében kifejlett ösztönös késztetéseket, a gyermekek felnőtté válása idején visszafogni képes, azok egyéni élettapasztalásában nem beavatkozó magatartással! Hanem a felnőtté váló és felnőtté vált gyermekeknek az érzelmileg zsaroló alapállásával. És, nem társul a mai anyai szeretet fogalma, a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsődlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) Ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul az anyai szeretet, az ösztönös ragaszkodással, a felnőtt gyermekbe való beteges belekapaszkodással! De igazából nem ezzel van a baj!

    Hanem azzal van igazán baj, hogy azt a gondolatot, hogy a férfi az Isteni Világosság megtestesülése kellene legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és ítéli egyelőre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják a bírósági és a törvényszéki bírók! - Amilyen felelőtlen és irracionális automatizmussal működik ez a dolog, azt is lehet mondani, hogy a bírók gondolkozás nélkül „a kölyköket az anyjuk hasa alá hányják”. És ez természetes is, amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magától: a langyos és frivol nő-csábító, magát el nem kötelező hedonista, az élvezet-okozó, orgazmus-pontozó, néha komolyabb, de lehetőleg gyermek nélküli párkapcsolatot is vállaló kemény olimpikon, meg az életet és a sorsot tudományosan irányítani igyekvő zsákmányszerző családfő. És esetleg az utóbbi esetében jelenik meg az a szaturnuszi szellemű férfi, amelyik az élet megnyerhetősége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágyagödörbe, ahogyan Hamvas mondja), fél-tudatosan és fél-sikeresen, meg kisérli integrálni, az általa nevelt gyermekeket. A megváltás állapota felé terelő - irányító eredeti szerepkörükről és lényegi funkciójukról viszont, ezek a férfiak sem tudnak semmit. Hiszen, a bevatási funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé, de legalább is az ő papjaié ugyebár... - Ahogyan ma is őröl még az emberiség legnagyobb – spirituális - szélhámossága, ti, hogy az egyház szerint - és ez azt jelenti, hogy minimum 15oo éve, az a koncepció uralkodik itt, hogy a megváltói szerepet Jézus már 2OOO  éve betöltötte helyettünk. (Sőt: a katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevő, vadász szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus elképzelések szerinti hérosszá emelt Jézussal, közönségesen elcsalták és ellopatták a keresztény  egyházatyák és a papok az édesapáktól a beavató szerepet! Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltő papoknak megtiltották a nősülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy ők kellett volna és kellene követhető példával előjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelősségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni! Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik! Természetes tehát, hogy a nők nem akarnak, illetve, csak nagyon későn, sok esetben: végzetesen későn akarnak anyák lenni, amíg ugyancsak a nők által – valamint a tanárok, a televízió és a számítógép, jobb esetben a sportedzők által - nevelt férfiak nem akarnak, mert eszükbe sem juthat ez: a gyermekeiket nem az élvezeti-gazdasági jólét megszerzésének a trükkjeire, hanem a környező természettel és az egész létezéssel összhangban élésre nevelő, a lét rejtelmeinek a tudásába beavató édesapák lenni. Illetve, addig, amíg az ilyen ritka – apáktól, az önmegvalósítás téveszméjétől hajtott, illetve az  életüket megnyerni kívánó anyák és a külső boldogság feltételeit vadászó anyáknak ezt a „jogos” törekvésüket kiszolgáló törvény-bírák elveszik a gyermekeket. Hosszú távon lehet tehát boldog a párkapcsolatokban sem férfi, sem nő, amíg a fiatal fiúkat nem úgy nevelik, hogy a lányokban ne csak a Vénusz érzékiségét, hanem a Hold termékenységét és a Neptunuszi szeretetet is „bele lássák” és azt is egyenlő mértékben igényeljék, és a lányok – fiatal nők, ne csak a  Mars tüzét és gazdaság-növelő erejét, valamint a Nap élvezet-okozó ragyogását keressék a fiúkban, hanem megtartó és helytálló Szaturnuszi következetességet, valamint a napszemüveggel láthatatlan és a boldogság-vadászat alapállásából érzékelhetetlen Uránuszi szellemi világosságot is.

    Ahhoz, hogy, teljes mértékben megértsük a Nemek törvénye hatásmechanizmusát, nem térhetünk ki a korunk legfőbb rákfenéjének, az AIDS-nek az igazi okai metafizkai vizsgálata elől. E vizsgálat következtében meggyőződhetünk arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyőzni hivatott ellenszérumokat kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását előidéző tudományos, gazdasági, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelő bajokat, hanem a törvényesség helyre állításával. Hogy nem lehetséges külső, a zavart tovább növelő, tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai harcok útján feloldani a szellemben (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet “értelmes problémakezeléssel”, de keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az emberek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-hatásokat, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni a bűnbeesés néven ismert teremtés előtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levő abszolút sóvárgásból származó idea-világi (lét-képzeleti) zavarokat.

   

     Az abszolút Lilith erővel szembeállott ősteremtés az abszolútumnak tehát, egy olyan osztódással egybekötött sokszorozódással történő kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény ősállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két ősállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövő új és új minőségű egység létrejövésével járó megváltódási folyamat, aminek a fizikai következményei közé tartozik, a szexuális kiegyenlítődési aktus során létrejövő energetikai egyensúly létrehozása mellett, a biológiai megtermékenyülés is. A különböző nemű ősállapotnak az egymás áthatása és újbóli kiegyenlítődés általi egyesülése  hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot, és semmiképpen nem az azonos nemű állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Fénynek az önmagán belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erő nem egyenlítődhet ki, más feminin erővel, vagy állapottal, és maszkulin erő sem egyenlítődhet ki maszkulin erővel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a tudattalan, de folyamatos és közvetlen kapcsolatban levő, felsőrendűen strukturált ember, nő nemű személyként nem termékenyíthet meg más nő nemű személyeket, ahogy hímnemű személyként sem termékenyíthet meg sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat.

     Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezik a különböző állatfajoknál és kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDSZ ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelő folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az öncélúnak látszó, rák-burjánnzás. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírusok előtti megnyílásunk - Annak a beengedésére való új hajlamunk (Ami mindössze három - négy évtizedes!). - nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedő pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de előforduló biológiai zavarokból eredő, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze, amely, az azonos nemű személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési "tévképzete" elharapózásának (Az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDSZ vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztető elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni.

     Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges és jelentéktelen jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj és a teremtő őserők közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretű megismétlődése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történő elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar.), halálos fenyegetettségi állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtői képzelőerővel (mágikus képességgel) rendelkező emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (Mindenkiben a teremtői potencialitást tartalmazó isteni maggal.) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetőségek) veszélyes összezavarodását eredményezi.

    Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- átadás és az "ártatlan" kiskorúak is megfertőződhetnek, nem csak deviáns felnőttek szexuális vágykielégítő alanyaiként, hanem akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudjuk, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlődés törvénye az úr, nem léteznek ártatlan egyedek. Sorsfigyelő asztrológus vagyok, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem látom értelmét az AIDS kérdésnek a testi következményeiben és tüneti (felületi - felületes) szintjén való vizsgálatának. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, de ezeken a szinteken is, csak a spirituális folyamatok következményei észlelhetők, amint azt a pszichés betegségeknek végre-kiderült orvosságok általi gyógyíthatatlansága is bizonyítja, vagyis a szellemben és nem a testben van a betegségek – és a fertőzések - igazi oka és kulcsa.

     A kényelem és az élvezet ráció logikája szerint élni törekvő ember szemében, a humanista - tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés az ami elhagy, vagy bele taszít bennünket a szélsőségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. Magunk vagyunk azok, akik a visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodorjuk magunkat az életnyerés logikája szerint, az anyai ági ősök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória által az auránkba áttevődő, romboló és ámító szellemi programjaink által sugallt öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Ha nem tudatosítjuk a karmánk jellegét, és ez által nem válunk képessé a lelki - szellemi és spirituális (teremtői képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk az ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat, vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk, ahelyett, hogy kiegyenlítené, intenzíven és huzamosan átéli az ő lelki - szellemi állapotán belül a mi spirituális struktúránkba is átörökített sóvárgásait és más spirituális zavarokat okozó negatív érzéseit.

    Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos - racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit, ha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Műveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területéről az irodalom - a művészet - területére érkező esszéíró ismerősöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, hogy elég a boldogsághoz az, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe, vagyis azokat az imaginációt üzemeltető primitív tulajdonságainkat, amelyekről lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz. Az ismerős esszé író nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükröző racionális logikánkkal van a baj, hanem a rendeltetés-tudatunkkal, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyőző, természet-kizsákmányoló) gondolkozási rendszerünkkel, az öncélú kényelmet és élvezetet kereső, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó, létrontási-logika szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten őrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker-szolgálat rációja szerinti intuíciót egyenértékűvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a hamari hasznos eredményeket!) mérlegelő felelősséggel és az éberséggel!

    Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretű fertőzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlődő” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsálát kezelésétől, a liberális elvek segítségével történő ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt tőrvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdődött, amikor ezek az embercsoportok sajátos művészetet és filozófiát, sőt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitásból. Metafizikailag a helyzet egyértelmű. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: spirituálisan nő nem egyenlíthet ki nőt, természetes szexuális aktusban, és emiatt ugyanakkor: természeti aktusban nő nem termékenyíthet meg nőt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítő magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és nem egyenlítődhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erő sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem.

    A gyűlölet nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az őrülten kavargó zuhanás és a rothadó - bomlás őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet spirituális egység, mint ahogy a Fényből és a sötétségből sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, de semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítője! A sötétség a Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló ősprincípium amely a Fénnyel lenne ellentétes. A sötétség és a gyűlölet tehát a fény- és szeretet-hiánynak mindössze a következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar következménye, vagyis az egység létrehozásának (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődésnek) az elutasításának, esetleg "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye.

    Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelős a homoszexuális, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az ősteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült vágyaiért, „a természetéért”, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülő késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes következménye, ami az anyai ági ősanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövő, mély és zavaros szexuális sóvárgásokból, a sovárgások által indukált fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes, spirituális magatartásból ered. Ezek a karmikus csomagok, a férfi utódokban nőellenes késztetésekké, nőkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a polaritás törvényének megfelelően. De általában is, ezeknél az utódoknál, az ellentétes nemű, felnőtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért az ellentétes neműekkel való párkapcsolat, sokkal több erőfeszítést, figyelmet, helyes ismereteken alapuló megértést, felelősséget és áldozatot igényel, mint az azonos nemű személyekkel való kommunikáció. A természetes kapcsolat a gyökeresen különböző alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön neműségből eredő különböző nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemű élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni őszinteséget: a különböző alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható gondolati és racionális nyíltságot és mindkét fél részéről kényelmetlen hibabelátásokat igénylő felelősséget és nem egyszer fárasztónak tűnő, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát, látszóleg gördülékenyebb.

    A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítődés létrehozása érdekében tett erőfeszítések kikerülése - elhárítása miatt, a homoszexualitásukat megtartani akaró személyek tehát, nem, hogy oldanák a karmájukat, de még inkább erősítik azt, és semmit nem fejlődnek spirituálisan és ezt tudattalanul érezvén, permanens, de a nappali öntudatuk előtt rejtett bűntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudat, e rejtett szellemi vétek-tudat miatt, rejtett agresszivitást okoz. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző abszolút őstudatunk (lelkiismeretünk) is, és az egyetemes felelősségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bűntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: lelkiismerete mélyén. A tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe száműzött és lefojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. Ez akkor is így van, ha a művészi tehetséggel rendelkező homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, "művészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elől elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét.

    A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élő személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bűntudattal élő ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja képzeletben (és ezt annál is inkább teszi, ha saját maga előtt lehazudja ezt a támadást un. józan, vagy vallásosan érzelgős-hipokrita magatartással, mint az én édesanyám) azt a személyt és azokat a személyeket, akikről tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a háta mögött elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösítik őt. A homoszexuális személyek esetében ez a célpont, amit a saját rejtett bűntudatuk miatt gyűlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, az un. többségi rész, a nem-homoszexuális emberiségnek a "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képező, nem-homoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyűlölet mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és „az ő mássági sorsát”, sőt: ha vallásos, akkor egyenesen az objektív és őt ilyen bosszantó helyzetbe hozó Sors-adó Istent is támadja, ha materialista, akkor a “vak természetet”, de végső soron az ő élete eredetét, az Abszolútumot is támadja önkéntelenül.  

    Érthető tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében, és miért látjuk e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeibe vézett, anyai ági ősök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertőzés elsősorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredő, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információ-áramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az abszolútum irányába fordított, gondolati-érzelmi neheztelésnek, nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tőrvénye alapján ható következménye.

    Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépő belső működési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus révén történő fertőződés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitásnak a vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levő közerkölcsi és vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányában, aminek következménye a hamis információt szóró "adóállomás" megszűntetésének, vagyis a személy halálának a szüksége.

    A Szeretet - állapot első sorban a kábulat elleni törekvést, a legfőbb éberség megszerzését igényli, - és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezői-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elköteleződöm “az ő ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “homoszexuálisok” is, tűntetnek a törvénytelen “másságukkal” és ahelyett, hogy a karmájuk feloldására törekednének, elvárják a karmikus gyengeségük legyőzésének az elutasításából következő „nehéz helyzetükkel” együtt érző, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett, még a racionális egyetértést is! Vagyis, az ők karma-oldás ellenes, tehát rendeltetés-ellenes és törvény-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülő személyekkel szembeni állásfoglalást, tehát a többségtől és a törvényesség –követelő nyílt magatartástól való elhárítódást, elzárkózást, vagyis a homoszexuálisok és a leszbikusok ellenségeivel szembeni szolidaritást!  Holott, együtt érezhetek ugyan a feloldatlan karmájától szenvedő emberrel (az AIDSZ vírussal fertőzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkező emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttműködve és velük egy követ fújva, az ők ferde boldogság-képzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sőt: ha akarom, nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e karma-oldás ellenes magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen.

     Az alkímiai műveletek közül a preperatio (preparáció) művelete, vagyis az előkészítés fele meg a nemek törvényének. Az asztrológiai őserők közül a Vénusz ás a Mars, az asztrológiai spirituális erőterek közül viszont a Mérleg és a Skorpió és természetesen a nekik megfelelő hetes ház (az élettársi viszonyok életterülete) és a nyolcas ház (többek között a szellemileg - spirituálisan felemelő és megnyitó - átalakító szerelmeknek, valamint a megalázó szerelmi - szexuális viszonyoknak az életkörét megtestesítő horoszkópház).

 

 

Kozma Szilárd:

 

 

5) A POLARITÁS TÖRVÉNYE, VAGYIS A SZÉLSŐSÉGES LÉT- ÉS ÉLETHELYETEK SZÜKSÉGÉNEK AZ EGYETEMES TÖRVÉNYE.

 

(A lelepleződés és a leleplezés szükségének a törvénye.)

 

 

      A Nagy Constantinus-ék által evangélium-szerzővé választott és így az újszövetségbe kanonizált Apokalipszis c. monumentális művét megalkotó János nevű, beavatott író, akinek nem véletlenül az asztrológiai Skorpiónak megfelelő Sas a szimbolikus állata, jól ismerte az apokalipszis fogalmom tulajdonképpeni értelmét – Ti., olyan (általában extrém) sors-állapotot, olyan idő- tér és helyzetminőséget, amikor és amelyben a dolgok eredeti értelme a felszínre kerül, világosan és egyértelműen megnyilvánul. - és ebben az eredeti értelemben is használta. Az már a későbbi korok szellemi hanyatlásának és elsötétülésének tudható be, hogy az apokalipszist a János spirituális allegóriájának a hatására, csak vérfagyasztó katasztrófák sorozataként és hatalmas világégések színpadszerű tragédiáiként tudták a papok és más biblia-értelmezők elképzelni. Abból viszont, hogy sok esetben még a teológusok sem ismerik az apokalipszis fogalom eredeti értelmét – De legalább is, a kellettnél sokkal gyakrabban megfeledkeznek róla! – igen sok baj származott és származik még mindig, mindamellett, hogy egyes dráma- és regényírók, filmrendezők és persze, filmsztárok, igen jól meg tudnak kazdagodni, e planetáris fogalomferdítésnek köszönhetően.

 

    Mindezt csak azért tartottam szükségesnek leírni, a Polaritás törvényéhez írt bevezetőben, hogy amikor leírom azt, hogy a Polaritás törvénye tulajdonképpen az Apokalpiszis törvénye, egyrészt, senki ne gondoljon „a világ végének a törvényére”, másrészt viszont, az én szellemi látásmódomat se tévessze össze senki a fent említett modern, vagy posztmodern szerzők hatásvadászó „írói erkölcsével”.   

 

     Szóval, annak ellenére, hogy a neveltetésünk és a taníttatásunk által liberális - humanistává ferdített képzetrendszerünk és érzelmi világunk erősen tiltakozik ez ellen, valamiképpen el kell mégis fogadnunk legalább a hideg racionalitás szintjén azt, hogy a Polaritás törvénye, nem más mint A szélsőséges lét- és élethelyzetek KELETKEZÉSI SZÜKSÉGÉNEK (a szélsőséges lét- és élethelyetek keletkezési szükségességének) az Egyetemes Törvénye! Ez, a szélsőséges és végletes helyeteknek a bizonyos helyzetekben való előállási szükségének a törvénye, úgy működik, hogy amikor egy léthelyzet, vagy látállapot nem egyértelmű, vagyis, amikor kiismerhetetlenül homályos, vagy zavaros az élet különböző fontos (És sulyos következményekkel járó!) jelenségeinek és folyamatainak az ok –okozati összefüggése, akkor, éppen a spirituális alapoknak (lényegnek) és a rendeltetési okoknak a kiderülése érdekében, a Polaritás (Apokalpiszis...) Törvénye, egyértelmű és határozottan szélsőséges megnyilvánulási állapotokba - határhelyzetekbe hozza ezeket. Ezért a Polaritás törvénye, a Lilith által felkavart és indukált létezési jelenségek lényegi karakterének és rendeltetési okainak a kiderülése és kiderítése érdekében történő, határhelyzetek és határállapotok megjelenése és előállása  szükségességének (szélsőséges helyzetekbe és határ-állapotokba kerülésnek) a törvénye.

     Ezért társul e törvényhez analogikusan az alkímiai kiégetés művelete és ezt úgy kell érteni, hogy amikor például nem világos egy alkimista számára az, hogy mit akar jelenteni számára egy helyzet, akkor tudatosan erősíti, vagy provokálja (piszkálja) annak e helyzetnek a szerinte jellemzőbb vonásait, tulajdonságait. Vagy, ha nem egyértelmű, hogy mit akar mondani számára valaki, aki látszólag bolondokat beszél, ő is rá tesz néhány lapáttal a bolondságra olyan formán, hogy a jó ízlés és az etika bizonyos határain belül el kezd az illető személynek még nagyobb szamárságokat válaszolni. Vagy, amikor kétértelműen viselkedik valaki, ő is el kezd, esetleg a bosszantás határait is súrolva, még kétértelműben (provokálón) viselkedni, mindaddig, amíg az előtted „kétértelműen” viselkedő személy, le len leplezi a korábbi kétértelműségével leplezett igazi szándékait. A Polaritás törvénye tehát, a gyökerekig való átvilágítás és kiderítés, az egyértelműsítés, a leleplezés és a titoktalanítás törvénye. A fentiek alapján tehát, a Polaritás törvénye a leleplezésnek és a lelepleződésnek a törvénye, vagyis, a “beszédes” nyilvánosságnak és a társadalmi nyilvánvalóságnak a törvénye. („Amit a pincébe rejtettetek, azt a háztetőről fogják a fületekbe kiabálni.”)

 

Az apokalipszis törvénye tehát, a Lilith által az abszolútumban keltett kauzális zavarok lényegi jellege felismerése érdekében létrejövő határállapotok keletkezésének és a határállapotokban (a pszichikai - asztrális és főként fizikai állapotban) történő konfrontációknak (konfliktusba kerülésnek) és a konfrontációkban történő tisztázódás szükségének a törvénye. Az emberi élet folyamataiban ez az individualitáson keresztüli személyesedésnek, a karakter - alakításnak és a lényegi karakter és gyökér-szándék felvállalása szükségének a törvénye.

 

    Ez a törvény a részre-tagolódás, a határozott materiális szám-érték, a mérték és a minőség kiderülést lehetővé tevő szélsőséges helyzetek szükség-előállásának a törvénye. Az alkímiában a kiégetés (calcinació), művelet társul hozza és tisztulást célozza meg (egyértelmű állapotok és helyzetek előállítását). A Polaritás törvénye tulajdonképpen a fizikai létben egyértelműen megnyilvánult, két pólusú (Jin és Jang, Teremtő és Teremtés, stb.) Teremtett Világnak, az anyag poláris végleteiben történő egyértelmű értelmeződéseknek, vagyis a szélsőséges természeti – kozmikus helyzetekben és állapotokban létrejövő felismerhetőségi lehetőségeknek a Törvénye. A megfordulási (a nulla- ) ponthoz való eljutásnak, vagyis a végső határ elérésének és a határ ( vagy a nulla) - állapotról való visszafordulás szükségének a törvénye.

     A polaritás törvényéből következő provokáció módszerét tehát, mind az egzakt tudományok különböző ágazatában, mind a bűnügyek kiderítésében sikeresen és tudatosan alkalmazzák, mind a tudósok, mind pszichológusok, mind a detektívek, az ügyészek és a vizsgálóbírók.

     Az, aki nem akar róla tudomást szerezni, vagy nem akarja elfogadni a törvénynek az ő mindennapi életében jelentkező, általában a kényelmi és a biztonsági - biztosítási törekvéseinkkel ellentétes megnyilvánulási formáit, naiv illúzió- kergető, érzelgős humanista, aki nem veszi észre, hogy minél inkább akarja a jót és erőlteti annak a megvalósulását, amit ő, az egyetemes lét-rendeltetésről, illetve az egyetemes törvényekről való tudatlanságában jónak képzel, a dolgok és helyzetek annál inkább rosszra fordulnak az életében. Például, amikor vízcsap-hiba miatt, cső-szakadás miatt, vagy egyszerű feledékenységből, elönt egy lakást a víz, nem csak a károk helyre hozásával kell foglalkozni, hanem az is meg kell keresni, hogy a lakásban élők között miféle érzelmi túltengés, vagy annak az ellentéte: érzelmek elfojtása került annyira határhelyzetbe, hogy egy ilyen nagy méretű figyelmeztetés szükségessé váljon! A polaritás törvényével és a történések szimbolikus jelentésével nem számoló, a másoknak (és persze, saját magának is) minden áron jót akaró humanista ember, tévelygő, önámító és fantaszta, mint amilyen tévelygő fantaszta ma, majdnem az egész természet-nyomorító, természet-szennyező emberiség és ezt az egyre súlyosabb, sorozatos ökológiai katasztrófák bizonyítják a legjobban. Kérdés, hogy a Polaritás törvénye miatt, mikor áll be az a nagy és végső katasztrófa, amely ráébreszti az embert, hogy ő egyáltalán nem azért létesült az anyagi világban, hogy a fejét a kellemes benyomások homokjába dugva, az anyagnak az egyértelmű és határozott vész-jelzéseit, huzamosan semmibe vegye, vagy elrejtse és elhazudja a nappali ébersége elől?

 

    Ezért idealista misztikussá válik a legjobb tudós is, de a kizárólag tudományosan gondolkozni igyekvő absztrakt racionalista is, akinek mindennapi ösztön -és vágy élete, a gyakorlati megvalósításai, spontán tettei, tetteinek célja és az egészségi állapota, illetve a jóra való törekvései ellenére is gyengén működő biológiai szervezete, tehát a betegségbe torkolló elméleti eredményei, meredeken eltérnek az ő idealításától, a racionális gondolkozásának és elméleti elképzeléseinek az eredményeitől. Az, aki a polaritás törvényével nem számol és mindig csak a konfliktus-mentes megállapodásra és korrupt kiegyezésre, az ellentétek felszíni elkenésére törekszik huzamosan, szükségképpen a legnagyobb vészhelyzeteket idézi elő mind a személyi sorsában, mind a környezete életében.

 

    A föld élő világát kipusztítással fenyegető, „védekező” - civilizációnk nem más, mint a katasztrófa előidézési törekvések gyűjtő helye a Polaritás törvényének a jelzéseivel való, több évszázados szembeszegülnének, illetve a természeti jelzések valós jelentéstartalmának a figyelmen kívül hagyásának és a félre magyarázásának. Az ipar addig gyártotta az ember számára a természet nyers megnyilvánulásaitól való védekezési eszközeit: a klíma-berendezéseket, illetve a mind melegebb és melegebb ruhákat, házakat munkahelyeket ás iskolákat, illetve a kényelmi állapotokat biztosító kényelmes ruháktól és épületektől kiindulva a mind tökéletesebb biztonsági és kényelmi eszközökig és berendezésekig, az öncélú élvezeti és táplálkozási hóbortokat és fantáziákat kielégítő cikkekig, az egész városrészeket ellátó klíma- rendszerekig, amíg az ipari szenny és szmog következtében fellépett a planetáris üvegházhatás. És, még akkor is, ha a világóceán képessé is válna minden ipari szemetet elnyelni és ezért végül mégis elkerülhetnénk az ökológiai katasztrófát az elkövetkezendő húsz év során, még akkor is, a fiatal férfiak nemzőképessége sorvadása, mind a nők fogamzó képessége és gyermek-szülési képességének a csökkenése következtében, vagyis a férfiak egészséges sperma-számának a drasztikus csökkenése következtében, száz év múlva nem lesz már egyetlen olyan nyugati típusú civilizációban született szülőkkel rendelkező utód sem, aki ezeket a kényelem-okozó termékeket élvezze és aki a gazdaságilag biztosított lakásokat használja, hanem csak a mai emigránsok unokái. De a negyedik emigráns generációban, már ezeknek az utódai is elveszítik a magzat nemző- és a magzatfoganási képességüket.

 

     A polaritás törvényének erre a jelzés értékű, negatív következményére – figyelmeztetésére! – igazán oda figyelhetne a külső kényelmi civilizációs megvalósításaira oly büszke ember és meg kellene kérdeznie magától, hogy tényleges spirituális fejlődést ért-e el az emberiség azon része, amely képtelen a saját vér szerinti utódaira hagyni a mindazt, amit anyagilag létrehozott, mivelhogy mindezért nem csak öncélú munkával és kitartással,  valamint szemellenzős szorgalommal kellett fizetnie, hanem főként azzal, hogy képtelen önmagát biológiailag reprodukálni? – És nem véletlenül, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van.” Értsd alatta, hogy aki lent, a nemzőszerveinek szintjén steril, az szükségképpen fent, a pragmatikus értelmének a székhelye szintjén is steril, kell hogy legyen, vagyis: az a szennyét mélyen a városi szennycsatornák rendszeribe rejtő, kényelmi-biztonsági civilizáció, amit a pragmatikus intelligenciájával létrehozott és amiben él, éppen olyan steril, és ezért könnyen fertőzhető és törékeny, mint a biológiai szervezete.

 

   – De az újságok és a vizuális média is, nap mint nap hírt ad egy - egy olyan, abszurdnak látszó végzetes balestről, amelyet az agyon biztosított, békés polgárok kénytelenek elszenvedni az agyon biztosított és általánosan konfliktus-mentesre tervezett környezetükkel való, véletlennek képzelt események következtében. Apropó, média: a fejüket a homokba fúró idealista misztikusok azért panaszkodik, hogy a média inkább csak negatív híreket közöl, és mintha készakarva tömné a nézők – hallgatók képzeleti világát a negatív szuggesztiókat keltő borzalom-hírekkel. Holott az igazság ennek éppen az ellentéte: a nézők és hallgatók inkább az olyan hír-csatornákra kapcsolják a készülékeiket, amelyek ilyen jellegű – akár a végső megsemmisülésig is elmenő szélsőséges létállapotokat és tragikus élet-helyzeteket bemutató - hírekkel, és műsorokkal „szórakoztatják” őket. Ennek az oka éppen a Polaritás törvénye, amely azt sugallja számunkra, hogy nézzünk szembe és kíséreljük meg metafizikailag értelmezni az ilyen szélsőséges helyzeteket, de ez, a kiegyenlítődési képességek kialakulásának 

az előfeltételeit megvalósító igényük egyrészt nem párosul megfelelő metafizikai szimbólum-értelmezési képességgel („tudással”, beavatottsággal), másrészt, épen, hogy a kényelem igényükkel párosul, vagyis a nyers tapasztalás elkerülési igényünkkel, és így kényelmes fotelekben ülő, vagy még kényelmesebb kanapékon fekvő nézőként veszünk részt, csupán a szemünkkel és az elménkkel a tőlünk távol eső „borzalmakban”, miközben a külső, valós benyomások nélkül maradó lelkünk, tovább sorvad a maga közömbös nyugalmában és valós élmények utáni sóvárgásában legyártja a karmánknak megfelelő betegségeket.

 

   A Nemek törvénye szerint differenciálódott embernek a környezetével való, pszichikai és a harmóniája elképzelhetetlen a polaritás törvényének számbavétele és tudatos alkalmazása nélkül. Vissza-út (visszazsugorodás) a meg nem-nyilvánulásba (az abszolútumba) nincs, amiként az anyánkba sem bújhatunk vissza, hanem mindig csak előre visz a létezés és az élet útja, a megváltást jelentő, kiegyenlítődési képesség szerzésen alapuló, de az alaptulajdonságokat megőrző, spirituális fejlődés és tágulás irányába. A vissza-út, csak és csakis az elveszejtődésbe, a káoszba, a megsemmisülésbe vezet. Ezért nem is létezik fejlődés kényelmetlen tapasztalatok árán megszerzett karmikus információkkal való konfrontáció és azok értelmi - spirituális feldolgozása nélkül, erőpróbák kiállását követő megvilágosodások és lelki módosulások nélkül. Mint ahogy nem létezik kiigazítási igény sem, túlélt negatív élet-tapasztalatok és oldott, meghaladott vesztesség-tudat nélkül. Nem létezik tehát teljes megmenekülést jelentő egyéni megváltódás, éberen végig szenvedett és értelmezett, a teljes újjászületést előidézni képes, negatív határállapotba kerülések nélkül. („Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők.”) Ezért a teremtésben csakis előre, a spirituális tágulás, a spirituális tudatosság, a finomodás és fejlődés irányába, a minél szélesebb körű kiegyenlítődési képességek megszerzése által lehet haladni, tehát a természet törvényeit elfogadó, azokhoz igazodó belső Világosság és a nyílt Szeretet folytonos egybehatolása és kiegyenlítődése irányába.

 

    És semmiképpen nem, a látszat-egység, vagyis a hamis egység és a külvilág átalakításával mesterségesen létrehozott boldogság megszerzése irányába. "A Kettőből az Egybe nem úgy jutok, ha visszafordulok, hanem, ha előrelépek a Háromba." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdina- ban.

 

Semmiképpen nem kerülhető ki a Polaritás törvényének az értelmezésekor az Apokalipszis legmegbízhatóbb metafizikai életműve, a Hamvas Béla nevű magyar metafizikus-írónak az esszéiben lefektetett „tiszta” metafizikája. A Tabula Smaragdinához írt filozofikus esszéjében Hamvas kifejti, hogy a kétezer ötszáz évvel Krisztus előtt működő és tanító Hermetikusok, az általuk használt analógiás logika alapján megfogalmazták az un. hermetikus tanaikat. Szerinte, ez a statikusan zárt analógiás rendszerben való gondolkozás ma, a több ezer éves "dialektikusan ésszerű, de ugyanakkor tragikus" történelmi gondolkozás bukása után, már nem felel meg a történeti (apokaliptikus) kor azonosság-ellentét logikáját követő gondolkozásunknak, vagyis a megváltás korának megfelelő hármas-egységben való személyes gondolkozás logikájának. Ennek, a Hamvas által a megváltás korának nevezett logikának az érvényessége és használhatósága mind nyilvánvalóbb lesz a történeti korban létrehozott filozófiák zavarossága után: "Az analógiás logikának a történet előtti őskor (archaikus kor) felel meg. Az azonosság (ellentét) logikának a történeti kor felel meg. Az (hármas) egységlogikának a megváltás (szabadság) kora felel meg. A szabadság (megváltás) kora a történeti kort és az archaikus kort nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat önmagában úgy egyesíti, ahogy a Három egyesíti az Egyet és a Kettőt." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdináról szóló, aritmológiai tanulmányában.

 

    Miért is fontos tudni mindezt a polaritás törvénye kapcsán?

 

   "-Mert a megkülönböztetés következménye lehet az egyesülés, de a minőségtelen szétválasztás eredménye mindenkor és mindenképp csak az összetévesztés, vagyis a konfúzió." - Mondja Hamvas Béla. És tovább: 

    „Megkülönböztetni annyit jelent, mint a polaritás törvényét helyesen alkalmazni, vagyis minden minőséget a másiktól külön (minden személyt a másiktól külön) mint önálló egységet (szabadon) megérteni és felfogni. „Csak pontosan megkülönböztetett minőségek és elemek (személyek) egyesülhetnek (minősülhetnek egybe). A szétválasztott, de nem megkülönböztetett minőségek (személyek) csak összezavarodnak, és nem hatják át egymást az egység és a szabadság szellemében. A tulajdonságok (minőségek) egymástól való pontos megkülönböztetése, magában hordja azok egyesülését. ...” „Ki van zárva, hogy meg nem különböztetett elem a másikkal egységbe tudjon lépni. Legfeljebb vele összezavarodik. És: KI VAN ZARVA, HOGY AZ EMBER, AKI NEM TELJESEN SZABAD, A MASIKKAL KÖZÖSSÉGET ALKOSSON. Ki van zárva, hogy az emberben egység támadhasson az összes tulajdonságok és képességek önállósága nélkül. Ha az elemek között egyenlőség van, az egység lehetetlen, mert az egyenlőség az egység megrablása. Ahol egyenlőség van, ott az egység ki van zárva. Önmagammal nem egyenlő vagyok, hanem egy. A fiú az atyával nem egyenlő, hanem egy.”

 

    „A személy egyetemessége nem polaritásában, hanem trinitriátus voltában nyilatkozik meg. Ugyanis a nemiség polaritását magában hordja ugyan, de azt ellenpontozza a másik nem ellentétes polaritásával és a kettő közepében ott áll az egységesítő szellem. A személyben a hím nem (lélek, Egy, elektromos, kiáradás, kisugárzás, aktív, termékenyítő) és a nőnem (test, Kettő, magnetikus, vonzás, beáramlás, passzív, befogadás, termékenyülő, stb.) közepe a Három, vagyis a Szellem." (Hamvas Béla: Tabula Smaragdina.)

 

 

     E kis alkímiai kitérő után, amelyből remélhetően kiderült, hogy az apokalipszis törvénye a megkülönböztetés és a megnevezés érdekében, vagyis a Lilith-zavaroktól való megszabadulás érdekében létezik, vegyük vizsgálat alá a Polaritás Törvényét a Hermetikusok megfogalmazásában: "Minden ami megnyilvánult dupla. Minden dolognak két pólusa és két véglete van. A hasonló a nem hasonlóval egy lényegű. Az ellentétes pólusoknak egy a lényege, de különnőző vibrációs fokozatokon léteznek. Az ellentétek érik egymást. Minden igazság csak fél igazság és minden paradoxon feloldható." - Minden poláris ellentét kiegyenlíthető. A polaritás törvénye alapján tehát, minden dolognak, folyamatnak, jelenségnek két ellentétes pólusa van és ezek a pólusok egyazon dolognak vagy jelenségnek a szélsőséges, ellentétes és különböző megnyilvánulási formái, egymással ellentétes szélsőséges állapotai. A komplementerei. A pólusok közötti ellentétek az Abszolút Szellem állapotában nem léteznek. Ott a feszültségek nem ellentétek, hanem a Lilith hatására zavartan árnyalódott azonosságok. Ezért, a fizikai - anyagi megnyilvánulások világában, a teremtésben is, az ellentétek nem mások mint egyazon jelenség (őserő) különböző vibrációs szinten létező megnyilvánulásai. Így például a forró és a hideg, annak ellenére, hogy ellentétes megnyilvánulási formák, valójában a hőnek nevezett jelenségnek a jelenléte és hiánya, illetve a hőnek a különböző vibrációs fokozaton álló megjelenési formái. Ha megfigyeljük a szobahőmérőnket például, soha nem leszünk képesek egy fix pontot meghatározni, ahonnan a meleg kezdődik és ahol véget ér a hideg.

 

     Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a világosság és a sötétség esetében is, amely jelenségek a fizikai fény jelenségnek egy adott térben való teljes, vagy mérsékelt fokú létezésének, vagy teljes hiányának a következménye, illetve a fénynek különböző vibrációs szintű megnyilvánulási szintjéneka következménye., és ezt a kettő közötti különbséget mindössze a két vibrációs fokozat különbsége határozza meg. De vegyünk egy összetettebb pszichológiai példát: a szimpátia és az antipátia, a szerelemi odaadás és a szerelmi gyűlölet esetét. Ez a két különböző lelki állapot, látszatra teljesen különbözik egymástól és ellentétes egymással, de ha jól megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy mindkettő egyazon kauzális jelenségnek: a karmikus kapcsolódásnak és harmóniába kerülési kényszernek (provokált kiegyenlítődési szükség-állapotnak) a különböző vibrációs szintű megnyilvánulási formája. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz a személy, egy nagyon kis időintervallumon belül is, mind a két érzés átélésére és kinyilvánítására is képes, ugyanazzal az egy személlyel szemben. Főképp, akkor, ha az illető személyi horoszkópjából kiolvashatóan, a lelki-szellemi struktúrájában túlnyomó többségben szerepelnek a tűz és a levegő elemek szerinti karmikus vonások. Ha tehát a Lilithje és a Sárkányfarka ezek valamelyikében áll.

 

    A polaritás törvényének a megismerésével és megfigyelésével, valamint a törvény tudatos alkalmazása segítségével maximálisra tágíthatjuk mentális képességeinket – tudásunkat, szellemi tisztánlátásunkat. Mert amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy már csak a spirituális fejlődésünk érdekében is, időnként és bizonyos körülmények között, igen is, természetes és szükséges hogy határhelyzetbe - határállapotba kerülve cselekedjünk (És ugyanúgy elfogadjuk azt is, hogy a körülöttünk élőknek, a szeretett családtagjainknak szintén szüksége van erre!), a kiegyenlítődési képességeink elnyerése érdekében, magyarán: az egészségünk megőrzése érdekében, akkor, nem csak hogy nem hadakozunk az ilyen, feszített figyelmet, türelmet, kitartást és koncentrációt igénylő kényelmetlen fizikai és lelkiállapotok és élet-helyzetek bekövetkezésével szemben, hanem mi magunk őrködünk afelett, hogy a Ritmus és s ciklus törvényével is összhangban, folyamatosan, vagy amikor ez szükséges, akkor ezek a szélsőséges határ-helyezetek, akár természetjárás, akár küzdősportok gyakorlása által, de ellenőrzötten és ellenőrízhetően bekövetkezhessenek. (Ilyenek a köznapitól eltérő erőfeszítést és figyelmet igénylős sportolás, vagy esetleg a spirituális megvilágosodást is előidézni képes, kreatív egyedüllét, valamint a mágikus és a kiegyenlítődési képesség megszerzése és fenntartása szempontból igen nagy fontossággal bíró böjtölés is, amelyek régebb pl. megelőztek minden vallásos évfordulót és ünnepet.)

 

    A mai ember ebből mindössze annyit tart be, hogy a vallásos ünnepeket megelőző időszakban pl. ahelyett, hogy elvonulna a világi nyüzsgéstől, és lecsendesedve gondolkozna, vagy meditálna, mesterséges boldogságkeltési céllal: ajándék vásárlás miatt, inkább össze - vissza nyüzsög és az ünnepek idején mindent össze vissza eszik és iszik, és rossz lelki és testi közérzet formájában és betegség formájában, szélsőséges esetben utcai baleset formájában éli meg azt a határállapotot, amit elvonulással és böjttel, egészségesen és jó érzésekkel kellett volna megélnie.

 

     Ha tudatosan kapcsolatba lépünk és harmóniában élünk a polaritás törvényével (Pl. rendszeres sportedzések formájában, vagy természet-járások formájában, ahol, maga a természet részesít a polaritás törvényének megfelelő élményekben.) és nem hagyjuk, hogy kizárólag kényelmi - biztonsági szempontok és mesterséges boldogság keltési (élvezet hajhászási) képzetek szerint folytassuk az életünket, lehetségessé válik az azonos jelenségeknek a pozitív (az egyetemes evolúcióval nem ellentétes) és negatív polaritású megnyilvánulási formákkal való harmóniába kerülés, a polaritás egészséges átélésére való ráhangolódás. Sőt: amennyiben ebben tapasztalt személyekké válunk, a hozzánk közelálló, de a kényelmetlenséget és a számukra bizonytalannak tűnő állapotokat kerülő személyek alacsony vibrációjú lelki állapotát is, áthangolhatjuk magas vibrációjú spirituális megvilágosodási képességgé, kiegyenlítődési élményekké, alternált átélési képességgé. A fontos mindig az odafigyelés és a megkülönböztetési képesség fenntartása ahhoz, hogy mindig a tárgyi és a szellemi valóságnak, tehát a valóságnak megfelelően, helyesen értelmezni és értékelni tudjuk a környezetünkben létező és végbemenő folyamatokat és jelenségeket.

 

    Ha megértjük, hogy a szélsőséges helyeteket és ellentéteket tulajdonképpen az egységbe való visszakerülés, tehát az egységesülés szüksége hozta létre. Azt, hogy a Fehér is és a Fekete, a hideg lés a forró és a többi szélsőséges ellentétes állapot is egyazon jelenségnek a két különböző polaritású megnyilvánulása, és ha megértjük azt, hogy a szélsőséges és ellentétes megnyilvánulási formák, vagyis a polaritások nem és nem (!) azonosak a nemek különbözőségével (Hogy tehát a nemek szerinti, lényegi különbözőség, nem és soha nem azonos a polaritás szerinti nem-lényegi, hanem mindössze állapot szerinti különbözőséggel!) akkor nem ellenkezünk és ellenkezve nem erőszakoskodunk az ellentétes természeti és pszichikai jelenségekkel szemben, valamint ezeknek a kiegyenlítődési, illetve különbözési törekvésével szemben, és mindig fogjuk tudni, hogy mikor mit kell tennünk, mire kell törekednünk a megváltásunk érdekében (Hogy tehát mikor kell dolgoznunk vagy pihennünk, mikor kell harcolnunk vagy békét kötnünk, mikor kell koncentráltan valamire figyelnünk, vagy intenzíven gondolkoznunk és mikor kell ellazulnunk, vagy szórakoznunk, stb.,) és azt is, hogy a poláris szélsőségekben megtisztított imagináció - kiegyenlítődési képességeink segítségével, hogyan lehet rendezetten harmonikus vibrációs állapotba hoznunk a lelki világunkat. És hogyan hozhatjuk harmóniába a lelkünket a környezetünkkel, az adott kényelmes, vagy éppenséggel poláris, tehát drámai sorskörülményeink mentális és spirituális feldolgozása segítségével. Hogyan tisztíthatjuk meg az ideatestünket, a pszichikai és a fizikai testünk megtisztítására és magas vibrációs szintre való emelésre való törekvések segítségével.

 

    Ezt a polaritás törvénye és a kiegyenlítődési szükség szerinti mentális törekvést nevezik a Hermetikában mentális transzmutációnak. E magas fokú éberséget és nagy türelmet igénylő transzmutáció segítségével, a külső rosszat (határ állapotot) mindig belső tudássá és kiegyenlítődési képességgé (spirituális tágulási folyamattá, megvilágosodási élménnyé, vagy szeretet - áramoltatási folyamattá és ezáltal boldogság - érzéssé) változtathatjuk a saját személyünkben. Így a személyünkön belül, a belső élményeink által, harmonikusan kiegyenlíthetjük környezetünket a Vibráció és a Képzelet törvénye tudatos alkalmazásával. Tudatos változtatásnak, vagyis mentális alkímiának is nevezhetjük ezt a Poláris eljárást, vagy fehér mágiának.

 

    És ha már itt tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy mindazok, akik nem ismerik és nem tudatosan élik meg az egyetemes törvényekkel való „objektív” (tehát az ő akaratuktól függetlenül is létező) külső-belső kapcsolatukat, akarva, vagy akaratlanul, de fekete mágiában élnek, mivel, ahelyett, hogy megoldandó problémaként fognák fel a poláris (szélsőséges) élethelyeteket, gondolatban és érzelmileg is ellenségeskedve e kényelmetlen helyetekkel szemben, szűnetlenül negatív szuggesztiókat (sötét és tragikus színezetű jövőképeket) hoznak létre a képzelet- és gondolatvilágukban, és alacsony vibrációkat hordozó, ellenőrizetlen lelki élményekkel és folyamatokkal, vagyis negatív jelen-képzetekkel és jövőképekkel küzdenek önkéntelenül és öntudatlanul. Negatív, és mivel vissza ható, ezért rájuk nézve is káros, mindig a rosszra, a bajra és a veszedelmekre, vész-helyzetekre és végzetes állapotokra hangolódó (ráállított) félelemteljes érzelmekkel és vészterhes sors képzetekkel ugyan, de ezen esetleges negatív sorshelzetek megoldására, amelyeknek a bekövetkezésétől rejtetten, vagy nyiltan, de gyakorlatilag folyamatosan félnek, teljesen felkészületlenül kénytelenek élni. És mindezt csak azért, mert nem ismerik, illetve nem ismerik el, a saját életükben a Polaritás törvénye következményeinek (megnyilvánulásainak) a jogosságát.

 

     És állandóan lázadoznak, ellenkeznek képzeletben és gondolatban és érzelmileg a náluk, illetve az akaratuknál és a kényelmi - biztonsági vágyaiknál erősebb törvényekkel szemben, amely ellenkezés, ahelyett, hogy kivédené, semlegesítené a törvények hatását, éppen, hogy kiváltja azoknak a szélsőséges sorshelyzetek bekövetkezését, amelyekről félve képzelegnek, ahelyett, hogy kivédené, vagy semlegesítené azokat. Így mindössze annyit érnek el, hogy csak felerősítik a bennük és általuk is működő törvények által, és főként az automatikusan működő mágikus erejű, önkéntelen képzeletük által, az egyéni karmájuknak a zavaró hatásait. Azt, hogy viselniük kell és el kell szenvedniük a tudatlanságból és szeretetlenségből, vagyis a karmikus  egoizmusukból és ennek megfelelő  rejtett agresszivitásukból eredő félelmeik megvalósulásával járó sors-konfrontációt. A külső anyagi világbaba vetített, faragott képű démon-képzetből eredő ellenséggépeikkel és végső soron: a két pólusú teremtés (vagy legalábbis a két pólusú irányítottság és befolyásoltság) tévképzetében gyökerező racionálisnak gondolt hitüknek a következményeit.

 

     Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerűen (A sors-viszontagságai által) a fizikai dimenzióban (a földi életben) megnyilvánuló Poláris és szélsőséges élethelyeztek fontosságára, vagyis, aki nem jön rá a földön (természetben) való létezésnek és a testben való lét-állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyről szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyről szó, és továbbá: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyről is szó, annak az élete előbb - utóbb (legkésőbb öreg korában) zavarodottá, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derűsen telt napok helyett, ürömmel és keserűséggel telt sorssá változik.

 

     A fizikai világban élesen megnyilvánuló polaritás által a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre a megváltásban. Vagyis, abban a teremtés előtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülő, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történő tönkretételére igyekvő abszolút léterők között megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk. Ezt megváltás felé vezető „lét-programot” az Abszolút lét-tudat indítja el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mind ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a poláris-sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődési szükségnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát. (A kereszt – Amint azt a kereszténység és az asztrológia szoros kapcsolatáról szóló tanulmányomban erre rá mutattam! -  a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele!). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelősség és a megváltás tanát.

 

    Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból!

 

    - Az a személy tehát, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott. Azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, amelyben igen is léteznek „beszédes” szélsőségek, mert csak és csakis azok képesek ráébreszteni a közömbös, és a jóléti és az élvezeti hajszába beleszédült embert a látszatokon túli valóságra, azok által történhet meg a tehát helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről.

 

    Az tehát, amit minden, de minden elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus terapeuta és tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, és vajákos csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre-állításában, a megváltás létrehozásában.

   Az én volt-feleségemnek egy amerikai pszichológus által írt csodakurzus tanaiban, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamban hirdetett örök-béke elérési lehetőségeiről szóló misztikus fantazmagóriájától való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (Hiszen megrettentem attól a gondolattól, hogy amennyiben ilyen csodás béke-megvalósításokra adta a fejét, ez azt jelenti, hogy a házasságunkat máris eltemette, de mégis, az utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is azt a tényt, miszerint éppen annak az érdekében lett létrehozva az anyagi (poláris) világ és a biológiai élet, hogy annak a segítségével, illetve az abban kifejlett lénynek: az embernek a szélsőséges tapasztalatai által az abszolút lény megtisztíthassa és megválthassa magát. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy fontos a szélsőséges állapotokat – a keresztet - elfogadva az anyag szimbolikus üzeneteit figyelni és felismerni! Hogy miért mondj azt, hogy ismerjétek meg az igazságot és az boldoggá tesz benneteket. Hogy miért mondja azt, hogy gyümölcséről ismeritek meg a fát! (Tehát az anyagi megvalósításáról: realizációjáról ismeritek meg a jó, vagy a káros eszmék valós értelmét.) És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik.

     Egyetlen más, létezési forma (dimenzió) sem képes arra ugyanis, amire a poláris állapotokat kiélező és azokat felerősítve vissza-tükröző anyag képes!  

 

     1) Nevezetesen arra, hogy az anyagi struktúrákat létrehozó, vagy az anyagi struktúrákba beléhatoló szellemi információt visszatartsa és raktározza (Befogja és tárolja), úgy, hogy az anyagba raktározódott szellemi információt ki lehessen olvasni, meg lehessen fejteni, tehát az anyagot létre hozó, vagy a belé hatolt szellemiség jellegét ez által ellenőrizni és felülvizsgálni, illetve kiszűrni lehessen!

 

    2) És arra, hogy az információ által generált formaváltásokkal és formaváltozásokkal, egy- az egyben vissza tükrözze – és ez által láthatóvá, értelmezhetővé és ellenőrizhetővé tegye - az őt létrehozó, vagy a kívülről belé hatoló szellem arculatát. 

 

   3) Vagy, hogy befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse.

Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, lényegi minőséget változtasson és átalakuljon más anyagi állapottá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formaváltás közben a negatív töltetű (Lilith) információktól magától megtisztuljon (A víz pl. miközben gőzzé változik, majd vissza hull a földre. Vagy amikor meg fagy, majd kiolvad). Vagyis: az anyag képes arra, hogy az ember érzékszervei és azokhoz kapcsolt értelme által, ellenőrizhetően tükrözze az őt létrehozó és a lényegét képező, vagy a később belé hatolt és a formáját, vagy a létállapotát megváltoztató szellemi információk minőségét. És ez által az anyag egyértelmű leleplezőjévé válik az anyag által leképezett és az anyag által tükrözött szellemi folyamatok jellegzetes Lilith- töltetének, ami által a Lilith által megrontott szellemi információt (kapzsiság, uralkodási és irányítási mánia, öncélú élvezet- és kéjvágy, lustaság, félelem, sértettség, harag, gyűlölet, bosszú, irigység, stb.) ki lehet szűrni és meg lehet tőle szabadulni.

 

    Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik ködszerűen, és persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik az információ, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik.    

     Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és az egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata. Vagyis: az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, pontosan és tökéletesen, tehát nem hamisan elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot!

 

    Hogy ez miért annyira – szakrálisan! – fontos, hogy két törvény is (A karma törvénye és a Polaritás törvénye!) biztosítja és szabályozza ennek az elvnek a fennmaradását és érvényesülését?  

    Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith- hatásai által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló természetét, az öncélú és önveszejtő örvénylését. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező anyagi létformákat, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban azért jött létre egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen – és nem más! - összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrák – Földi lények! - kialakulása, hogy azokban tükröződve, tehát azoknak és annak (Az embernek!) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is!

 

   És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos tehát az anyag és a poláris természeti létezés: Mert főképpen a szélsőségeiben képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben, a Lilithtől való megszabadulásban!

    Ezért szakrális a polaritásokat felerősítő és kiemelő anyagi világ, ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a megváltódási képességek megszerzésére „beprogramozott” földi sorsa, a gyakorlati sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani (Sajnos!), és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.

 

   És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember-ellenes minden tárgyi hamisítás, minden információ – ferdítés, minden hazudozás, kábulat, ámítás, intrika, korrupció és mindenféle csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az emberi életben, az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a valóság-hamisítás, az információ-rejtés, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása.

És ezért: a lényegi értelem kiderítése és felszínre hozása érdekében mindent fenekestől felforgatni és a fejére állítani képes polaritás törvénye miatt, van eleve kudarcra ítélve minden féle jósolgatás, vagy nyugdíjaztatás! Mert nem azért élünk a földön és az anyagban, hogy abban berendezkedjünk és bebiztosítsuk magunkat az ellen a rendeltetési kényszer ellen, hogy folyamatosan értelmezzük a bennünk (szervezetünkben) és a kívülünk (a külső természetben, a világban, a családunkban) történő eseményeket! 

     De éppen ennyire szakralitás - ellenes, és megváltás ellenes és rendeltetés-ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és a helyben tartás „átka”, (Vagyis a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító, tehát a hazudozó és csaló személyek sorsában, valamint azoknál is, akik minden áron be akarják magukat biztosítani az élet változásaival szemben. Ezért jelennek meg a leépítés és a leépülés, a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetekben éppen cukorbetegség, rák-betegség, baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és akkora mértékben hazudoznak és csalnak, hogy egy idő után, már maguk sem képesek megkülönböztetni a gyakorlati valóságot, attól, amit abból ők meghamisítottak és elhazudtak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított valós egységesülést lehetetlenné tették. Előbb utóbb bekerülnek a megsemmisülés hosszú, vagy gyors kimenetelű örvénynek a vonzásába azok, akik a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen elferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi) valóság által tükrözött és tárolt, spirituális (erkölcsi) információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a lényegi értelmet: a Világosságot.

 

    Ezért kell meghalnia a természetes élet-ciklusa előtt, tehát 84 éves kora előtt, minden olyan személynek, aki a tárgyi valóság által tükrözött szellemi információt valamilyen módon, huzamosan és intenzíven rejti, vagy titkolja. Nem csak hogy nagyszabású, hanem rendkívüli spirituális ismeretekkel bíró – többek között a szent korona mágikus értelmét spirituális mélységeit ismerő – személynek, Eőry Karátson-nak a korai haláláról kellett értesülnöm ezelőtt három évvel. Döbbenetes volt, hogy éppen azt fejtegettem az élettársa által rendelt horoszkópjában, hogy attól a súlyos állami titoktól, amit magában hordott és ami miatt már korábban is részesült olyan halál-közeli élménye, hogy KGB-s kémek megpróbálták halálig menő kínzással azt kiszedni belőle, bármilyen módon is, de minél hamarabb meg kell szabaduljon. Sajnos, a horoszkóp készítésének az időszaka késinek bizonyult a számára, mert a titok-tartásban – vagy valami másban? - Karátson túl lépett már bizonyos Szaturnuszi határokat és hiába küldtem el a horoszkópja hangfelvételeit az akkori tartózkodási helyére: Afrikába, mert az ottani technikai körülményei, már nem engedték meg, hogy a súlyos titoktól való megszabadulás szükségességéről szóló feltárásaimat meghallgathassa.   

    Ezért kell megszűnnie minden emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részéről, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy azt a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert, amely a titkolózás által el volt ferdítva, előbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti. Így kényszerült rá a valóság-érzékelési képessége teljes elvesztése árán, az én, hosszú éveken át velem szemben titkolózó volt-feleségem is, arra, hogy a családunkat elhagyja, és otthona, és családja nélkül, teát az elhagyott gyermekei közelsége nélkül járja éveken át az isteni fény helyett az önző önmegvalósítás lidérce által világított, kietlen és steril élet, fájdalmasan szomorú ősvényeit. 

 

    Hiába mondtam neki, hogy az anyagi poláris drámai (apokaliptikus) létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítő (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a megváltás elérésében elfoglalt kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát, a keleti misztika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, azt messzemenően ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta- tanokat és az öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a gnosztikus megismerés segítségével történő logikus következtetéseket. Múló illúzióként kezeli a megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseit, de főként az a legnagyobb hibája, hogy közönyösen kezeli az emberi test fájdalom- és örömjelzéseit! Sőt: azok megszüntetését célzó módszereket és gyakorlatokat dolgozott ki a történelem során! Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzeneteivel szemben a közömbösség és a flegmatikus viselkedés szükségét hirdeti!  A keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti. De legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást, a fájdalom és mindenféle más érzékelés megszüntetésének a szükségét tanítja. Ezért idegenkednek a Joga-guruk, a rejki mesterek és más vajákos szent-jelöltek a tárgyi valóságra koncentráló, misztifikáció-mentes asztrológiától, azt hirdetvén, hogy az asztrológia által jelzett karmikus meghatározódások, egy csapással megszüntethetők és meghaladhatók a misztikus joga meditációk és a jogi – életvitel által.

 

    A hindu spirituális vakság akkora, hogy egy törékeny kicsi albán apácára – „Teréz anyára” – volt szükség, hogy egyszerű gyakorlati - keresztényi tetteivel a keleti misztikusokat elgondolkoztassa és felmutassa azok számára az áldozathozás és a kegyelet-gyakorlásának az üdvösség - hozó hatalmát, a közvetlen és gyakorlati segítségnyújtás, az együttérzés és a gyakorlati törődés fontosságát! És ennél a pontnál elérkeztünk el a Polaritás Törvénye szélsőségesen (a mindennapi élet szintjén egyesek számára tragédiák formájában jelentkező) apokaliptikus hatásának az értelmezéséhez. Meg kell vizsgálnunk tehát, hogy a Polaritás törvénye miért változik a katasztrófák és a tragédiák törvényévé bizonyos szélsőséges, valóság-tagadási, valóság-ferdítési helyzetekben? Amint korábban írtam, a Polaritás tőrvénye a szélsőséges megnyilvánulások szükségének a törvénye, és így analogikusan a Mars és az Uránusz által megtestesített ősi teremtőerő és a Kiégetés (Calcinació) alkímiai művelete, valamint a határállapotokat őrző és ellenőrző Szaturnusz által megtestesített őserő kapcsolódik hozzá.

 

    A Mars az abszolút szellemnek a teremtést elindító és a teremtési folyamatokat állandóan fenntartó ősereje, valamint ennek a szellemnek a teremtés határállapotaiban (a természeti világban) történő feltétel nélküli (minden természeti, vagy mesterséges korlátot leromboló) megjelentetésének az ősereje. A Marsi őserő hatására a dolgok és jelenségek, nem csak beindulnak, de egy bizonyos létezési határon túl, mindig eljutnak egy bizonyos szélsőséges megnyilvánulási formához (háborúhoz, tragédiához, megrázó sors eseményhez, betegséghez, balesethez, más katasztrófához), vagyis az egyik szélsőséges pólus szerinti megjelenéshez, szélsőséges formához. Ezáltal egyértelművé válik az, hogy miféle jelenség és milyen esszencia húzódik meg a felszíni látszatok által eltakart mélyben: mi is annak a lényegi jelentése, amivel találkoztunk? Pontosabban: mi is az a spirituális lényeg, amivel hatalmas tömegek elkerülték a szembesülést, és a szembenézést, hogy mi az amivel nem akartak egész népek számolni és konfrontálódni, hogy mi az amit elrejtettek a nemzeti büszkeségük, vagy a vallásos fanatizmusukkal önmaguk elől még gondolatban is és így megfosztották magukat annak a lehetőségétől, hogy a kézenfekvő természeti igazságot belássák? Ekkor kerülnek abba a szélsőséges helyzetbe, hogy végzetes módon fizikailag kapcsolatba kerülnek annak a létesszenciának a valamelyik szélsőséges megnyilvánulásával, amely szellemi igazság meglátása elől el takarták a szeműket.

    Például, a háborúba sodródás és háborús tragédiák esetén, akárcsak a közúti balesetek esetén is, elmondható, hogy az igazság kimondásának a sorozatos egyéni elmulasztása, az igazság elrejtésének, illetve az igazságért való harc huzamos és többszörös elutasításának, elhárításának, vagy kikerülésének, kicselezésének a következtében kerülnek az emberek ilyen szélsőséges és csoportos tragédia-állapotok őrvényébe.

 

     Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végül is olyan atomi részecskékből tevődik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térből áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak az anyagát, amelyek végső soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végül is ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a seregei képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebből, a határ-állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata, amely által és amelyből vissza kell fordulni a kiegyenlítődési és megváltódási folyamatok irányába az abszolút léttudat személyi megvalósítása irányába.

 

    Az embernek mint Isten Első Ideájának (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került ősideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és átvilágítsa, majd a benne szunnyadó kiegyenlítődések megszerzése által, a fizikai létben (is) megnyilvánuló Megváltódási – kiegyenlítődési lehetőségek felé irányítsa, a Lilith-zavarokkal impregnált tudattalan képzelete idea-elemeit. Az ember ősideájának és ezáltal minden egyes ember személyének megváltó funkciója, az Abszolút-állapotot visszanyerő szerepe van a létezésben. Nincs ettől az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ez az eredeti rendeltetésnek a beteljesítése, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai létnek a jelzés-értékű közvetlen megtapasztalásán keresztüli értelmezéseken múlik. Annak a következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, az ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen – kellemetlen - tapasztalástól megkímélje magát és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.

 

    Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez, a természet- ellenes, és közvetlen tapasztalat-ellenes védekezési – elhárítási törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma az ökológiai katasztrófa felé az emberiséget és a természetet. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem is a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszűntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való humanista törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.

 

   A Teremtés ős-oka, a Lilith gyűjtő néven ismert ős-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtővé és Teremtéssé váljon, hogy fényként (eszencia) és szeretetként (szubsztancia) megnyilvánuljon. A létezőnél nagyobb boldogságra, a más állapotra, a más-létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtésnek és a Teremtőnek a határhelyzete, illetve határállapota, nem más, mint a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember viszont, az individuális tudatában megjelenő egyetemes léttudatán keresztül, közvetlenül, illetve, a képzelete által közvetve, vissza- és előrekötődik a Teremtő- és a Magváltó Abszolútumba. (Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok. És Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok. A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalom-csillapítók, más gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban is ott levő őssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.

 

   A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Létezés összességében, vagyis  a Lilith- zavarokkal együtt nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet élő (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudati fejlődést és a kiegyenlítődési képességek kifejlődését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.

 

    Hamis az európai eredetű, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalatai, érzéki benyomásai által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavar mentesen.

 

    A kreatív tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (abbahagyási, elkerülési kényszerítő-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzívebben megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve, hogy mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytat érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, ő arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.

 

     E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek, vagyis az információ-ferdítésnek és információ-titkolásnak, természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

 

    A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak azt a sors-logikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz az embernek. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel erre vagyunk „beprogramozva”: ez a Teremtés ős-oka és értelme! Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából és lényeg szerint, miről is van szó e kinyilatkoztatásban, kinevezik Jézust Istennek – Isten egyedüli fiának! – és teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal, rákenik azt, hogy ő egyedül, mindenki számára véghez vitte már előre a megváltás aktusát. És ettől kezdve, mindent rákennek a Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, elvágyik a polaritás világából és valósággal rejtőzködik és rohangál a személyi életfeladatai elől, egész életében. Ezért persze, még többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna.

 

    Nagyon sok misztikus iskola, spirituális irányzat bukik meg és válik nevetségessé pontosan azáltal, hogy nem akar tudomást szerezni és nem akar számolni a polaritás törvényének a szükségével és a hatásaival. Ezért például a világbéke eszméjét hirdető vallások és joga- rendszerek hívei és fővezérei közéleti, vagy magánéleti háborúskodásba kényszerülnek azáltal, hogy a mindennapi nyílt szembesülés és a becsületes konfrontáció (a harc) szükségességét le tagadják, és ezáltal, állandóan a tudattalanjukból felszínre törekvő, de oda visszaszorított és lesüllyesztett obskúrus - misztikus ellenségképek külső megjelenési formáinak (Az ellenségeknek) a bosszantó drámai hatása és a megfelelő ellenség-képzetek szellemi lédérz-nyomása alatt kényszerülnek élni. Elég arra gondolni, hogy minden konfrontációt ( rosszat és gonoszt) az ördög mesterkedéseire kenő, a világbékét és a békés szeretetet hirdető kereszténység hatásövezetében zajlottak le a leghosszabb és legkegyetlenebb háborúi a történelemnek és, ugyancsak a nyugati civilizációnak táptalaját képező, humanista keresztény iskolákban felnőtt politikusok, mérnökök és tudósok közreműködésével jöttek létre az emberpusztítás "legcsodálatosabb" eszközei!

 

    És azt se feledjük, hogy az embervadászatra betanított kutyákkal, és géppisztollyal őrzött, haláltáborok is az örök békéről és a mennyei szeretetről megható himnuszokat daloló kereszténység hatásövezeteiben jöttek létre. Az viszont már egyenesen nevetséges, hogy miközben az Indiából származó, különféle joga- iskolák szent gurui és lámái, szintén az egyetemes béke eszméjének hirdetésével hódítanak nyugaton, az Indiai kormányok politikus vezérei és diplomatái - Akik valamennyire mégis csak kell ismerjék ezen ősi indiai vallásos eszméket! – nem is olyan régen, még folyamatosan bojkottálták a nemzetközi leszerelési tárgyalásokat. Hogy Indiában az egyik legerősebb parlamenti erőt éppen az Indiai Kommunista Párt képezi! A végtelen szeretetről és örök békéről prédikáló gurukat nagylelkűen nyugatra exportáló hatalmas országnak ezek a csoda-misztikus politikusai felkészültek egy Pakisztánnal szembeni atom-háborúra. Ha ezeket is végig gondoljuk végre, és nem csak a tradicionális misztikus - rózsaszínű szemüveggel nézzük Indiát, Kínát, vagy akár Tibetet, talán érthetővé válik, hogy a Polaritás Tőrvényének ismeretében és annak értelmében, miért tartotta Csuang-Ce a szeneteket egyenértéknek a rablógyilkosokkal. Amennyiben ugyanis, a gyakorlati valóság előtt szemlehúnyva sokáig hirdetiik az egyik végletet, ott menthetetlenül jelentkeznie kell a másik végletnek is! Ezért, hogy a Polaritás törvénye szellemében, a valóságot elfogadva, annak megfelelő életmódot élhessünk, le kell mondanunk a kényelem-vágyunkról és el kell sajátítanunk és fel kell vállalnunk az igazság-védelmező, az igazság kiderítő és fenntartó harcosi mentalitásnak a filozófiáját, ami szerint:

     A harc és a polaritás életútján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében a belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszertetettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdőik a valóság-hamisítás és a korrupció, és mit neveznek igazság- elfogadásnak és törvényes toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való bátor haladás, a harci-készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, előbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a különbségeket.
    A harc és a polaritás útján való járás az Isten útján való járás az ősök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” - egyetemes igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok és taknyos békék labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” – igazságnak a szellemében való eljárás. A szemet szúró igazságok fenntartásának az útja, a látszatkeltés és a látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
    Ezért a harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és a lelkiismeret furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és életképzeleti zavartságtól megmenekíted.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy a Marsi és az Uránuszi energiákkal és az életenergiákkal nem kell gazdaságilag spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni. Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsőséges helyzetbe tolásának az alkímiai műveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szőtt cselnek az alattomos volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül minden együttműködést meg kell szüntetni, vagy azt a hivatalos-minimálisra csökkenteni.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva misztikuskodjanak, vagy tudományosan „érdekeskedjenek”, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, nem vállalása, megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert az un. jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság!
 

     A polaritás törvénye fontosságának a megértése viszont, lehetővé teszi számunkra, hogy azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, amelyeket átélünk és amelyekben részt veszünk, a valódi értelmét felfedezzük és teljes mértékben megismerjük. És ha lehet, mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk a számunkra esetleg „durva” polaritása lényegi értelmét felfedezzük, és a kellemetlennek érzékelt hatását kiegyenlítsük a másik (finomabb és harmonizáló) polaritással, hogy ezáltal kreatív energiákkal telítődve, harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ez által mind finomabb és finomabb szellemi állapotokat érhetünk el, mind több személyes ismeretre tehetünk szert, aminek segítségével az emberi: Ádám Kadmoni küldetésünket (a spirituális világegyetem tágulásával egybekötött megismerési sorsfeladatunkat) beteljesíthetjük.

 

     A Polaritás és az apokalipszis törvénye, akárcsak a többi egyetemes törvény, soha nem hat egyedül önmagában, hanem együtt „dolgozik” a többi törvénnyel. Pl. a Hangoltság, a Mágia, vagy a fejlődés törvényével, aminek következtében, minél zavarodottabb állapotban, tehát alacsonyabb vibrációs szinten létezik valami, annál szélsőségesebb – tragikusabb, katasztrófa-szerű – végletesen ellentétes kifejezési formák lehetségesek. És minél magasabb vibrációs szintű állapotokat vizsgálunk, annál kevésbé tragikus jellegű polaritásokat észlelhetünk. De az is igaz viszont, hogy amennyiben sokáig időztünk egyoldalúan a polaritás egyik végletében, onnan lehetetlen egyenesen a közép-helyre bekerülni, és ennek érdekében előbb szükség lesz a jelenség, helyzet, mentalitás, tulajdonság, másik végletnek a tulajdonságait gyakorolni, a másik véglet állapotába átmenni, annak érdekében, hogy a jelenség másik végletét is megtapasztalva gazdagítván az ismereteinket, az arany középhelyre bekerülhessünk és ez által (pl. hosszas béke után a harcok vállalása által, vagy hosszas kábulat után az aszkéta józanság és éberség hosszas fenntartása által), a vibrációs szintünket emelve, a valós harmónia-készségünket: a kiegyenlítődési képességeinket megszerezhessük.

 

     Amint korábban említettem, polaritás törvényének a harc útja, tehát kiégetés alkímiai művelete: a calcinació (kalcináció) felel meg és, természetesen az un. tűz- és levegő bolygók: a Nap, a Mars és az Uránusz az asztrológiai őserők közül, valamint a tűz- és levegő jegyű napjegyek (Kos, Oroszlán, Nyilas, az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő) az asztrológiai spirituális erőterek közül. Ám ugyanakkor a Polaritás törvényével analogikus kapcsolatban állnak az un. dupla jegyek is: a Halak, az Ikrek és a Mérleg. De valamennyinél szorosabb összefüggésben áll az apokalipszis, illetve e lelepleződés - kiderülés és megtisztulás (titok-mentesülés) törvényével a Plútó, a Mars és ezeknek az otthonát képező Skorpió és a VIII. ház!

 

 

 

 

6) AZ ISMÉTLŐDÉS, A RITMUS ÉS A CIKLUS, VALAMINT A SORRENDISÉG (HIERARCHIA) TÖRVÉNYE.

 

    A teremtési és megváltási folyamatok rendjének, valamint az ismétlődés és a rend ciklikusságának a törvénye. Az anyagi megnyilvánulási forma-rendszerek törvénye, vagyis a Tér és az Idő Törvénye. Az ember számára: az élet igazi értelme és értéke felismerésének és elismerésének a törvénye és ez által a fontossági sorrendnek, valamint a személyi jelenvalóságnak, a Teljes Jelenlét-tudat kialakulásának a törvénye. Más szóval: az emberi élet rendeltetésének, teljességének és minőségének a törvénye. E törvény által és emiatt, fontos tudatosan és felelősen részt vennünk a Teremtés folyamataiban egész személyiségünkkel és teljes kapacitásunkkal, tehát minden kreatív képességünkkel és lehetőségünkkel.

    E törvény alapján, minden folyamat ami végbemegy a teremtett létben, minden ami létezik és ami él a fizikailag és a pszichikailag megnyilvánult világban, egy meghatározott fontossági – minőségi - sorrend és egy bizonyos ismétlődési ritmus alapján nyilvánul meg, és jól meghatározott ciklusok alapján ölt fel bizonyos ritmus szerinti tér és idő formát. Ezt a formai és lényegi minőséget az anyagi forma számára mindig a jelenség szellemének a minősége és rendeltetése határozza meg. Az anyagi (tér-idő) ciklusokon belül, annak a segítségével, a teremtési – megváltási (Minőségi kiegyenlítődésen keresztül történő újraegyesülési) folyamatokban, mindig felismerhető egy keletkezés, egy felemelkedés, vagy tágulás. Egy érlelődés és kiteljesedés valamint egy hanyatlás és egy elmúlás. Egy emelkedés és egy ereszkedés, egy kiáramlás – kiáradás és egy beszűkülés, bezuhanás, egy megérkezés és egy eltávozás, egy kiéleződés és egy eltompulás, egy fejlődés és egy hanyatlás, egy, vagy több maximalitás, és, egy vagy több minimalitás. Ez az ismétlődés és ciklikusság, illetve, ez az ismétlődő ciklikusság, a megnyilvánult világ minden létezési formájára érvényes: mind a világegyetem kozmikus elemeire (bolygók, naprendszerek, galaktikák és csillagrendszerek), mind a természetre, az állatokra, gombákra és növényekre, mind az emberre, annak lelki és szellemi folyamataira és általában a szellemre, az energiára és az anyagra egyaránt. Ez az a törvény a Teremtés Könyvében így fogalmazódik meg: "Van ideje mindennek. Van ideje télnek és nyárnak, van vetésnek és van ideje aratásnak, van ideje békének és van ideje hadakozásnak, van ideje örömnek és van ideje bánatnak..., stb.”.

 

  Ugyan kivel nem történt meg, hogy bizonyos sors-események, vagy sors-hezyetek, de bizonyos embertipusok is, anelyekkel és amikkel találkozik, illetve, amivel és akivel komolyabb dolga van, "kisértetiesen" hasonlítanak egymáshoz, sőt, hogy bizonyos jellegzetes sorshelzyetek, más - más formában és más körülmények között, de majdhogynem azonos módon megismétlődnek az életében? -Főként, a krízis-helyzetek. Ezek addig ismétlődnek, amíg a karmánkat nem ismertük meg és a meguismerés következtében gyökeresen belső mentalitást nem változtatunk, annak érdekében, hogy a karmát meghaladhassuk.

 

    A rendszeres ciklusok és ritmusok formájában jelentkező forma- és helyzet-ismétlődés géniusza, a létben (és persze, az anyagban!), a zavart, és káoszt okozó Lilithnek a hosszú távon káros és romboló –hatásainak, a gyökérben (még csirájában, keletkezésében, az elején, stb.) történő felismerésének és kijavításának – kiküszöbölésének és meghaladásának ad lehetőséget! Az ismétlődés tehát a megváltás egyik lefontosabb eszköze, mivel az a jelenség, ami intenzíven és ismételten eltér a szabályos ismétlődésektől, nyilvánvaló, hogy a Lilith intenzív hatása alatt áll. Következésképpen, a hiba-észleléskor, mindig meg kell keresni, fel kell kutatni és világosan ki kell mutatni azt, hogy az illető lét- vagy életjelenség spirituális gyökerének melyik jellegzetes részében hordozza a Lilith szelleme által indukált, kiegyenlítődés-ellenes öncélúság hatásait, és a gyök-hiba kijavításával, a harmonikus megnyilvánulást, a fejlődést és kiegyenlítődést okozó zavart megszüntetni. - Ez tulajdonképpen a felmérhetetlen értéke és megvéltói funkciója a létjelenségek szabályos ismétlődéseinek!

    Persze, ugyanakkor lehetségesek a Fejlődés törvénye szerinti, forma- és ritmusváltások is, de ezek nem okoznak zavart a létrendszerben, hanem a teremtésnek egy –egy új kifejeződési lehetőségét, és a megváltásnak egy - egy új megvalósulási lehetőségét jelentik. Ezek az új formák viszont egyáltalán nem zavarók, hanem inkább kellemesek és harmonikusak. Erről, a harmonikus természetükről lehet felismerni. És éppen ezért áll analógiában az ismétlődés és a ritmus törvénye az értéktudat és az értékítélet szellemével, mert ez, a helyes ítélkezésnek a Jupiteri ősszellemisége az, amely lehetővé teszi a törvény szerinti – harmonikus! - új teremtődési (teremtés - kifejezési) formák felismerését és megkülönböztetését a Lilith által generált zavaroktól, vagyis öncélú és romboló élvezet-kereső szellemiség által létrehozott, diszharmonikus formáktól és ritmusoktól. 

    Az Ismétlődés, a Ciklus és a Ritmus Törvénye a világok keletkezésénél és elmúlásánál, az állatok és az ember fizikai megtestesülésénél és a fizikai világból való távozásánál csakúgy jelentkezik, mint a különböző fajok, civilizációk és nemzetek kialakulásánál, terjeszkedésénél, fejlődésénél, fénykoránál, kiteljesedésénél és hanyatlásánál. Jelentkezik az ember fizikai állapotainak a változásánál, a harmonikus és diszharmonikus lelki és szellemi állapotainak a váltakozásánál, ezek gyengülésnél és az erősödésnél, vagy akár a különböző spirituális képességek és állapotok megszerzésénél és elérésénél. Előbb van az egyéni és a csoportos karma feldolgozásához (megértéséhez és feloldásához) szükséges, jellegzetesen differenciált én- tudat kifejlődését előkészítő gyermekkor, az én- tudat megerősítéséhez és a megfordulást szükségessé tevő, negatív határállapotba juttatását szolgáló, illetve a későbbi átminősülések feltételeit: a tapasztalatszerzést szolgáló, szenvedélyes és mohó fiatalság. Aki ebből az ifjúkori kábult állapotból nem ébred fel harmincöt, de legkésőbb negyven két éves koráig, és a személyi létképzeletében (világlátásában, életszemléletében) az élet megnyerési lehetőségének a téveszméjét továbbra is fenntartja, súlyosbítja a veleszületett karmáját és menthetetlenül a szellemi, a lelki és a fizikai hanyatlás (utóbbi esetében a betegségek) útjára lép. Aki felébred az én-tudat erősítését és a nyers (közvetlen) és szélsőséges tapasztalatok megszerzését szolgáló fiatalság kábulatából, valós fejlődési és kiegyenlítődési képességekkel érkezik az élete érett, ténylegesen kreatív időszakaszához. És amennyiben itt is helytáll és megszeri a szükséges éberséget, akkor az egyetemes léttudat kialakulását biztosító idős korral járó éber felelősség állapotába, az egyetemes teremtő erőkkel való együttműködés és a teremtésben való tudatos részvétel, valamint az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló spirituális tudatosság, a maximális szellemi kollaborációs készség kialakulásának a fázisába, nem mint magatehetetlen és beteges öregember érekezik, hanem mint egészséges testttel és rugalmas szellemmel rendelkező bölcs.

    Ezek, az egyetemes létteremtésbe, megismerésbe és kiegyenlítődési folyamatokba a biológiai testetükön keresztül is bekapcsolódott, és e minőség-fejlődési létfázisokkal eggyé vált személyek mindössze korlátlan lehetőségeket biztosító tágultabb állapotba kerülnek, amikor a szellem-tudatukkal finoman és drámai megrázkódtatások nélkül elhagyják a fizikai testüket. A fel nem ébredettek haláluk után is tovább tévelyegnek az asztrál és a mentál síkokon, miután különböző fiziológiai folyamatok által kísért, különböző, a korral járó, öregedési, fájdalommal megélt sorvadási jelenségek formájában jelentkező éberség-vesztési (elbutulási) fázisok, vagy különböző drámai és tragikus események (betegségek, balesetek) megélése után kénytelenek elhagyni a fizikai testüket. A Ciklus és a Ritmus törvénye, mint az idő és a tér törvénye, a Jupiter és a Merkúr, valamint a Szturnusz és az Uránusz által megtestesített princípiumokkal áll analogikus kapcsolatban. A ciklusok határ-állapotának a meghatározhatósága, valamint az anyagi világ természete miatt is, a Szaturnusz (Kronosz) princípiumához is elég szorosan kötődik. Az a személy akinek a horoszkópjában a fent említett bolygóknak az egymás között alkotott (de főként a Szaturnusznak a másik kettővel) diszharmonikus kapcsolatai jelentkeznek (ami arra utal, hogy a személyi felelősségtudat kialakítása az ő számára egy igen nehéz, de létfontosságú életfeladat.) a legkönnyebben az időbe való beilleszkedési törekvéseken keresztül növelheti és fejlesztheti ki a Ciklus és a Ritmus törvényével való harmonikus és egységes kapcsolatba kerülési képességét.  (Szaturnusz - Kronosz a Teremtés határhelyzeteinek számon tartója és a határállapotokban történő események és folyamatok szabályozója, az a teremtési őserő amely vigyáz arra, hogy egyetlen más princípium se emelkedjek ki a többi tíz őserő róvására, azok közül, és hogy egy bizonyos határon túl egyik őserő se érvényesíthesse hatását a többi kilenc princípium valamelyikének a rovására.)

         Nem mindegy ugyanis, hogy hol, mivel és hogyan töltöm az időmet. Ezt mindenki tudja, de mivel elromlott és teljesen elsorvadt az idő-minőség érzékelési képességünk és mindenki csak idő mennyiségekben, illetve eseményekben, esemény-számokban gondolkozik, minél több fontosnak képzelt eseményben és élményben akarván részt venni és hogy az esemény-zabálás megtörténhessen, minél több időt akarván spórolni magának, zűrzavaros nyüzsgésként éli meg az életét. Mindenféle időnyerő és idő-spóroló eszközt, gépet technikát és trükköt találtunk fel, ahhoz hogy végül stresszben éljünk és a lényeges életfolyamatok valóságos megélésére (átélési lehetőségére) semmi időnk és lelki állapotunk ne legyen.

      Aki nem tud pontos lenni, aki nem képes idejében egy számára fontos találkozásra, vagy előadásra (Pl. tudományos konferencia, egyéni előadóest, színház, koncert, tudományos értekezés, stb.) megérkezni és azt nyugodtan, teljes szellemi-lelki átéléssel, jelenlét-tudattal várni a találkozás pillanatára, illetve az előadás, megbeszélés, értekezlet megkezdésére, hanem még mindig a rohanás, a sietség, az utolsó pillanatba való beérkezés stressze, vagy a késés által kiváltott zavart, zaklatott állapotában fog bele a számára fontosnak képzelt munka elvégzésébe, egy előadás meghallgatásába, vagy jegyzetelésébe, az inkább maradjon a korábbi helyén, illetve, mardjon otthon és képzelje el, hogy miképpen zajlott volna le a találkozás, ha idejében oda érkezik, hogy mit hozott volna létre a nyugodt munkájával, miről is szólhat az előadás, vagy csak egyszerűen "büntesse" meg magát figyelmeztetésként a következő alkalmakra nézve, az által, hogy a sietség által keltett alacsony vibrációs állapotában ne üljön be az előadóterembe. Garantált, hogy metafizikai szempontból ezzel a tudatosan átélt és nyugodt távol maradással, vagy a kint maradással sokkal többet fog tanulni, mintha a világ leghíresebb és legrangosabb tudósát, előadóművészét, vagy spirituális tanítómesterét hallgatta volna végig. Mert aki nem tud a fizikai időben élni, az, az öröklétben sem képes létezni és a Mágia Tőrvénye alapján. Személyes megvalósítás nélkül, minden metafizikai jellegű intellektuális ismeretével együtt, csak az emberiség világméretű zaklatottságát fogja növelni mentális szinteken is, ahelyett, hogy tisztánlátását és a fizikai - pszichikai nyugalmához (harmonikus jól létéhez) kapcsolódó szellemi felemelkedését (megszabadulását, megváltását) valaha is elérné.

    Ahhoz hogy a különböző létfolyamatok szinkronicitásában, vagy egymásutániságában - amit konvencionálisan időnek nevezünk! - tényleg a rendeltetésünk szerint, tehát igazából hasznosan és jól élhessünk, szükséges a megváltás elsődlegességének a logikája és az egyetemes törvények szerinti értéktudat kialakítása. Mármint hogy az életünknek és bárminek amit teszünk, vagy átélünk, az adja meg az értékét, hogy a kiegyenlítődési klpoességünket növeli-e vagy sem, illetve, éppen, hogy hátráltatja azt (Például az alkkoho-fogyasztás, vagy bármi, ami kábulatot, vagy hanis éberséget okoz, mint a kávé is például.). Ezért fontos ebből a szempontból az egyéni értéksorrend (hierarchia) kialakítása is, illetve a spirituális fontossági értékskála felállítása és betartása.

    Emberi rendeltetésünk szerint ugyanis, ami gyökeresen különbözik a növények és az állatok rendeltetésétől, vannak általános, az egyetemes törvényekhez, illetve az általános teremtési, tapasztalási - megismerési és kiegyenlítődési életfeladatokhoz kötődő megvalósítási értékek és vannak olyan, a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni, az egyén sajátosan differenciált életfeladataihoz kapcsolódó (és karmájának a meghaladása feltételéhez: egyéni rendeltetéséhez kapcsolódó), abból következő, megszerzendő képességek. Nos, ezek az igazi értékek és nem a tehetségek a velünk született pozitív tulajdonságok és képességek. A modern (és a  posztmodern  - sicc!) ember problémája az, hogy a vele született képességeket képeségeket és tehetségeket tekinti értéknek, az élet folyamán megszerzendő karma-feloldást és meghaladást lehetővé tevő képességek helyett. És ez azért van, mert az életfeladatok beteljesítésével járó belső elégedettség és nyugalom megszerzése helyett, a élvezet-halmozást és a külső biztonságot tekinti boldogsági célnak, amiért is, nem az egyetemes törvények szerint, nem a természet rendje és nem az ember eredeti rendeltetése szerint, hanem azok ellenében folytatja az életét.

    Az ember értékei tehát hamisak (spirituális szempontból erkölcstelenek), az értékrendje feje tetejére állított, aminek következtében olyan értékek és élmények után rohangászik, amelyek nem hogy megsegítenék az egészsége és az élete harmóniája elérésében, hanem egyre inkább eltávolítják attól. Ezért él folytonos stresszben és zaklatottságban. Vagyis ellentétben az élet minőségével, illetve az Ismétlés, a Ciklus és a Ritmus törvényével. De nem csak a baj, hogy az általános időben él rosszul és olyan értékesnek képzelt, idő-nyerő tárgyak és eszközök és olyan értékesnek képzelt alkotások előállításán fáradozik, amelyek őt és környezetét különös, de olcsó élvezeti élményekben részesítik, aminek következtében lemarad, illetve hozzá sem jut a számára fontos élmények megélési és átélési lehetőségéhez, hanem az is, hogy a saját egyéni struktúrájának és rendeltetésének (karmájának) megfelelő értékekhez – rendeltetése szerinti értéktudat és értékítélet kialakításához - sem juthat hozzá, mivel azok, akik arra lennének hivatottak, hogy e feladat - szüksége felől őt tájékoztassák: a pszichológusok, filozófusok és teológusok, valamint a művészek és más, a rendelktetésről és a megváltás kényszeréről semmit nem tudó, de erős meggyőzőképességgel rendelkező, tehetséges csodabogarak, mint az un. szellem-tudományokban járatos, misztikus tanítók, önjelőlt tisztánlátók és jósok valamint a jósolgató asztrológusok is, a közgazdász-jogász népvezérekhez hasonlatosan, teljes értékzavarban szenvednek. Ezek az értelmiségi, vagy misztikus szellemi gondolkozók, akárcsak a pragmatizmusnak a befektetés - hasznosság satu-logikájában gondolkozó világi vezetők és politikusok, önmagukkal együtt a hozzuk segítségért forduló személyeket a metafizikai realitás és a személyi realitás megismertetése helyett, az öncélú világi (gazdasági és politikai) sablon-játszmáknál érdekesebbnek látszó, vallásos, vagy misztikusan egzotikus élményeket kínáló délibáb-kergetési lehetőségek káprázat – világában tartják. A jósok és un. tisztánlátók azért, mert prognózisnak keresztelt, a tudományos látszatok mellett és azok ellenére is primitív jóslásokkal szédítgetik a szellem világában és a saját sors-problémáiban tájékozódni akaró személyt, a papok és a spirituális guruk, mivel a szanszkrit irodalomból és az ősi spirituális hagyományokból kiragadott mitikus részletek és egzotikusan tetszetős mitológikus elemek modernné kalapált változataival, illetve könnyítési technikává misztifikált formáival vezetik be őt a kellemes és erőfeszítés mentes, vagy az érzékeket srofoló, fanatikusan szélsőséges üdvözülés (több esetben a végső kiábrándulás!) útjának az egzotikus és tetszetős rejtelmeibe.

    Annak a személynek tehát, aki törvényessé válva, ténylegesen boldog és egszséges akar lenni, vagyis az egyetemes törvényekkel és ebben az esetben, a Ciklus és a Ritmus törvényével harmónikus kölcsönhatásos kapcsolatba akar kerülni, illetve, aki a saját rendeltetését beteljesítve akar harmonikus kapcsolatot létrehozni az egyetemes sors-erőkkel, és ennek megfelelő érték sorrend szerint akarja folytatni a mindennapi életfeladatait, nem elégséges az egyetemes törvényeknek az itt olvasottak szerinti elméleti ismerete például. Ahhoz, hogy e harmonizációs életminőség-változtatási  törekvései pozitív eredményekkel járjanak, elsősorban az ő sajátos karmájából adódó, a mélytudattalan lelki és szellemi világa rendkivülien összetett háttér-rétegeiben gyökerező - és ezért rejtett: más sors-feltáró módszerek által fel nem ismerhető és ki nem mutatható – un. karmikus, negatív késztetéseit (rejtett személyi sérülékenységét, abból eredő ambícióit, irracionális félelmeit, szorongásait, rejtett agresszivitásának és önkéntelen félrevezetési késztetéseinek a természetét) jelző, valamint a karma-oldást és meghaladást lehetővé tevő, asztrológiai sorsképlete tartalmát kell megismernie!

    Ennek, az ő konkrét egyéni életfeladatait jelző, grafikai életterületekben elhelyeződő, különböző sorselemek asztrológiai szimbólumait tartalmazó, személyi horoszkópjának a megszerzésére és folytonos - hónapokig, sőt: évekig tartó elmélyült tanulmányozására kell különösen nagy hangsúlyt fektetnie. Nem ajánlatos tehát, hogy egy, a jóslási technikákhoz és a jóslás szerinti gondolkozási koncepciókhoz szokott asztrológus készítse el a sorsképlet-értelmezést, mert akárhogy is igyekszik a jósi reflexeit háttérbe szorítani, az életnyerési koncepciók szerinti beidegződései és szóhasználata, könnyen félre érthető karma- és életfeladat- értelmezéshez vezethetik. Pontosan a kreatív sorsfeladat-vállalásra és feldolgozásra semmiképpen nem vezető jóslásnak a kártevő logikája az amiért, a magukat un. ezoterikusnak nevező körökben (amelyeknek egyébként semmi közük nincs az eredeti ezoteriához: a pitagorászi belső beavatáshoz) azt tartják és azt hangoztatják, hogy „az asztrológia is csak egy út a többi között és ezért az, hogy mit lehet kiolvasni a horoszkópból nem fontos, mert egy jó olyan beavatási módszer alkalmazásával, mind a joga, vagy a rejki, a sors-problémák mind meghaladhatók”.

     Holott az asztrológia nem egy szellemi beavatási „út”, a sok közül, hanem a leg egzaktabb egyéni sors-ismereteket szolgáltatni képes, karma-megismerési tudomány. És csak és csakis egy jól elkészített egyéni horoszkóp birtokában van értelme a régi, megszokott értékszemléletet és minőségi érték-sorrendet gyökeresen megváltoztatni, holmi egoztous beavatási útak által igényelt életforma bevezetése helyett. Illetve a régi racionális, vagy vallásos létlátomásunkat feladni és kicserélni egy ugyanúgy párkapcsolati és családi kietlenségbe, valamint öregkori erőtlenségbe és betegségbe vezető, természetinek képzelt, vagy a régitől mindössze egzotikumában különböző, irracionális hiedelemrendszerrel.

    - És ez még akkor is így van, ha az új értékrendbet hirdető vallásban, vagy misztikus beavatási rendszerben, csupán táplálkozás, illetve az étrend és az étkezési szokások megváltoztatásának, vagy akut párkapcsolati - szexuális problémák feloldásának és meghaladásának az igéretéről van szó. Mivel a felgfontosabb mindig az, hogy az új gondolkozási és életvezetési minőségek a differenciált személyi karma megismeréséhez és annak a gyökeres fololdási és meghaladási lehetőségeit jelentő konkrét életfeladatok megismeréséhez és felvállsához, illetve ez által, a kiegyenlítődési képességek kialakitásának a lehetőségéhez kötődjenek.

    Az Ismétlés és a Ciklus törvénynek a megjelenési formáit tehát nem csak az állatfajok és az emberi alkatok és tipusok kialakulásánál, vagy a lineáris idő manifesztációiban ismerhetjük fel a fizikai és a pszichikai síkokon, (habár, mint ahogy azt a fentiekben láttuk, a genetikán kivül, az idővel való kapcsolatunkban a legkönnyebb felismerni e törvény érvényességét és különböző hatásait) és nem csak a különböző, egymást keresztező, egymást fenntartó, aktiváló, vagy feltételező természeti (pszichikai és fizikai) folyamatok lezajlásában, de észlelhetjük és érzékelhetjük a természeti térformák, a különböző élő alakzatok létrejöttében is. Gondoljunk csak az egyes állatok bőrének a mintázatára, amit mintha mikor egy rafinált, mikor egy monomániás formatervező képzőművész rajzolt volna meg sok matematikai tudással és algoritmikus fantáziával.

     Egyébként a természetben végbemenő folyamatoknak és jelenségeknek a formavilágát, a ciklikusságát és a ritmusát a legjobb megközelítéssel az aritmológia és matematika képes leírni. Az aritmológia tudományából létrejött tárgyi matematika és a fizika képes a metafizikai és a fizikai konkrét valósághoz legközelebb álló képleteket felfedezni és a teremtési aktusoknak és létfolyamatoknak legmegfelelőbb, elméleti leírásokat: matematikai műveleteket elvégezni ezen ciklikus törvényszerűségek felismerésének és leírásának (kiszámításának) az alapján. Ám azt is tudnunk kell, hogy mindazok a jelenségek, formák és folyamatok, amelyeket a matematika a számok egzakt és ideális jelrendszere (nyelvezete) segítségével a lehető legpontosabban képes körülírni, még mindig csak a fizikai világban jelentkező, az anyagi létesülés különböző állapotainak megfelelő alacsony vibrációs skáláján történő megnyilvánulási formái, tehát csupán a határ állapotba kerülés miatti határozott megtestesülései az egyetemes törvényeknek.

     A Ciklus és Ritmus törvényének a fent leírt fizikai és pszichikai megnyilvánulási formái, illetve azoknak az analogikus megfelelései a Metafizikai Asztrológia, az Aritmológia és az Alkímia tudományában találhatók.

    Jézus, aki nem vallást, hanem a mítoszok (legendák = tőrvények) és a költészet közérthetősége szintjére leképezett metafizikai szemléletet próbált tanítani az emberiségnek, így fogalmazta meg e törvény következményeit azokra nézve, akik nem hajlandóak a spirituális újjászületésük érdekében megtenni a szükséges erőfeszítéseket és szellemi vakságuk következtében az életben tévelyegnek értelmetlenül és a kábultan lét kerekén forognak: "Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból lesznek elsők." Igen fontos e törvény kihatásainak a felismerése, hiszen amennyiben nem alkalmazkodunk hozzá, vagyis nem teszünk reális erőfeszítéseket annak érdekében, hogy közvetlen- személyes kapcsolatba és harmóniába kerüljön vele és erőszakkal ellene szegülünk a nálunk, vagyis a mi szűklátókörű ambícióinknál erősebb egyetemes törvény megnyilvánulási irányával, minden egyetemes tőrvény, az emberi ambíciók fölött álló érvényesülési szükség-erejével felborítja mindazt, amit vak ambíciókkal és tudatlansággal telten próbálunk “minden áron” elérni, vagy önmagunknak örökre rögzíteni, anélkül, hogy az örök változások törvényének a könyörtelenül érvényesülő szellemét figyelembe vennénk.

      Mert az ember az egyetemes törvények helyett, a szűklátókörű, kicsinyes érdekei alapján összetákolt és a fizikai világ határhelyzeteiben érvénysülő jelenségek megfigyelése alapján és a kicsinyes érdekei szűrőjén keresztül látott un. társadalmi, gazdasági, politikai, és más, önkényes és múlandó konjunkturális erkölcsi törvényeket alkot és azok alapján akarja minduntalanul berendezni az életét, a társadalmat és a környező világát. Ennek következtében zavart okoz a külső és a saját belső természetében, hiábavaló tragédiákat okoz saját magának és embertársainak egyaránt, nemegyszer rettenetesen szenvedve annak következtében, hogy az ő általa kispekulált törvényeknél sokkal erősebb és erősebb (érvényesebb) egyetemes törvény felborítja és semmivé teszi az ő kényelmét és más "boldogulási" terveit célzó, ambíciós törekvéseit, vagy azokkal együtt hatolva, olyan természeti katasztrófákat idéz elő, amelyek következtében nem csak az ember, hanem a növényi és az állati világ is összezavarodik, szenved és pusztul.

     De ezenközben az ember egyáltalán nem lesz boldogabb sem egészségesebb. Sőt: miközben a tudományos gyógyszerezés segítségével sikerül jelentősen lecsökkenteni a csecsemők halandóságának a számarányát és az átlagos korhatárt néhány évvel feltornásztatni, az olyan civilizációs tömegbetegségek, mint pollen allergia, vagy a rák és a cukorbetegség, ma nem csak a felnőttek, hanem a kiskorú gyermekek körében is járványszerűen ütik fel a fejüket és nyomorítják meg az anyagi gondoktól mentes gyermekkori éveket is. Így, a Ciklus és a Ritmus, valamint a Kiegyenlítődés törvényének ellenében gyakorolt, termés-hozam növelő mezőgazdasági törekvések következtében okozódott természeti zavar (szenny) és a temérdek pusztulást okozó, Bábel-tornya jellegű, tudományos és technikai “vívmányoknak, valamint az elképesztően magas szintű orvostudományának köszönhetően, az átlag ember ma semmivel nem boldogabb és egészségesebb mint ezelőtt négy ezer évvel.

     Sem eredetileg nem volt, és most sincs szándékomban materiális tudományos jellegű értekezést írni az egyetemes törvényekről. Ezért tudatosan és nem az önkéntelen moralizálási hajlamaim kiélése következtében kapcsolom az egyes egyetemes törvények leírásához az azok néhány megszegési formájának következtében létrejött állapotok leírását. Metafizikusi - asztrológusi alapállásom és egyetemességre törekvő felelősségtudatom következtében nem lehet más célom e sorok írásával, mind az, hogy minél több személy kezébe adjam az egyetemes törvényekkel való mindennapi harmóniába kerülési lehetőséget. Ezért úgy gondolom, hogy nem árt, ha a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi megszegéséből és a törvénnyel való szembe szegülések következtében létrejövő zavarok és betegségek (fölösleges szenvedések) illetve a tudományos ostobaságunkban elkövetett céltévesztések tárházából néhány példa értékű jelenséget még felsorolok.

     Az asztrológiában közismert tény, hogy minden allergia, mint a szervezet védekezési rendszerének a megnyilvánulása, a Mars, illetve a Szaturnusz által megtestesített teremtő erőkhöz kapcsolódik. Magyarul ez azt jelenti, hogy az allergia, az egyén életét fenntartani hivatott biológiai rendszerekben ható nyers életerőnek a spontán kifejeződése. A szervezet agresszíven reagál minden olyan benyomásra (érzékelésre és észlelésre), amely tudattalanul azokra a jelenségekre emlékezteti az egyént, amelyekkel az, a képzeletvilága szintjén nem akar kapcsolatba kerülni, illetve nem akar azonosulni. Az allergia tehát végülis az önkonzerválási ösztönünkben gyökerező tudattalan agresszivitásunknak a következménye. A testünk kellemetlen tünetei leképezik a bennünk lezajló, a lélek öntudatlan szférájában általunk megélt és ezért a felszínen nem érzékelhető és nem észlelhető, védekező - támadó mentalitást, a környezettel szembeni rejtett agresszivitást. Annak következtében, hogy a nyugati társadalmak pragmatikus embere nem csak hogy évek óta, hanem generációk óta természet-ellenőrző koncepciók szerint gondolkozik, mára már természetessé vált, hogy szellemi és lelki folyamatoktól független okokat nevezzen meg a felmerülő problémáinak az okaiként.

Egyes, az allergia térhódításáról szóló tudósításokban azt is olvashatjuk, hogy: „...az egyes virágok és növények pollenje annyira agresszív... ”. Holott nem az a természeti elem az agresszív, amely évmilliók óta, a mesterséges életet folytató emberen kívül semmilyen más élőlényt nem zavarva, a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelően, úgymond menetrend szerűen végzi a dolgát, hanem a mi szellemi-lelki magatartásunk lett a múlt évszázad során agresszív egy olyan jelenséggel szemben, amit a virágpor megtestesít az egész természetben.

    A mindent ellenőrizni és szabályozni akaró modern ember, lelkében agresszívvé vált mindennel szemben ami nem általa önkényesen ”beprogramozottan” keletkezik és nem általa ellenőrzötten jön létre. Így agresszívvé vált az olyan, általa „nem kívánt” természeti folyamatokkal szemben is mind a nőknek a Ciklus és a Ritmus törvénye szerinti időben történő megtermékenyülése.

      Azt, amit a tavaszi és a nyári időszakokban a szabad levegőben terjedő virágpor, illetve a azt amit a természetben tavasszal és nyáron végbemenő megtermékenyülés jelensége testesít meg, az anyaság őserejét és a spirituális teremtés ős erejét, az asztrológiában a Hold testesíti meg. Figyelve és követve a jelenséget, az asztrológusok azt észlelték, hogy a hozzuk forduló, allergiával küszködő személyek horoszkópjában - különösen a nőkében! - a Holdat támadja a Mars és a Szaturnusz és néhány esetben a Jupiter és a Plútó is. Ezeknek az embereknek tehát nem csak az a bajuk, hogy allergiában szenvednek, illetve nem ez az életük problémája, amiért ők többek között egy asztrológushoz fordultak segítségért. Ezek az emberek öntudatlanul és önkéntelenül félnek és szoronganak és több esetben a pánik és a hisztériás fóbia határát érintve szegülnek szembe a lehetséges „teherbe esé”, illetve az apává válás gondolatával (ideájával) szemben. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb virágpor és fűpor allergiában szenvedő személy nő. Mégpedig olyan nő, aki a korától fogva a potenciális megtermékenyülés időszakában él. Az asztrológusok megfigyelték azt is, hogy a leginkább olyan gyermekek lesznek allergiások, akiknek az édesanyja, vagy a női gondozója öntudatlanul szorong a lehetséges megtermékenyülés gondolatától. A gyermekek ugyanis majdnem tizenöt éves korukig az édesanyjuk tudatalatti feszültségeinek (is) alá vannak rendelve, sok esetben majdnem egy az egyben.

     A kiskorú gyermekek finom és képlékeny szervezete tehát leképezi betegségek formájában az édesanyjuknak és a gondozóiknak (gyámjaiknak) a fel nem ismert, illetve a be nem ismert, vagy az elhalasztott és így a tudattalan lelki szférák világába süllyesztett, de ott is csak feszültségeket okozó - szerelmi-szexuális problémáit, zavartságát, kielégületlenségét és természetesen a termékenység-ellenes, illetve a Ritmus és a Ciklus törvényével szembe szegülő, rejtett agresszivitását. Az asztrológusok hipotéziseit nem csak a nyugati civilizációban észlelt csökkenő népszaporulat igazolja, hanem az a tény is, hogy ma már un. sperma-allergia is létezik, természetesen nem a férfiak, hanem a hölgyek körében. Léteznek virágpor, fűpor és állatszőr allergiás (lásd az állatok szexualitásával egybe kötött megtermékenyülésének a nem rejtett: nem szalonképes kifejeződését) férfiak is, de náluk is ugyanaz a helyzet: Ők is erősen támadott Holddal rendelkeznek a születési horoszkópjukban, ami arra utal, hogy nagyon félnek attól a gondolattól, hogy váratlanul, akár csak a feleségük által is, „nem kívánt”” módon és nem az általuk beprogramozott (kívánt) időben, tehát nem ellenőrzötten és nem programozottan apává válhatnak.

     A virágpor és fűpor allergiás-betegségek okainak a felkutatásánál és feloldásánál, anélkül, hogy egy pillanatig is megfeledkeznénk arról a nyilvánvaló tényről, hogy ezeknek a betegségeknek a külső okaiként a különböző (külső) környezet ipari szennyeződését lehet megnevezni, az is tény, hogy abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelőtt született generációktól kezdődően, a személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletekkel összhangban, egyre növekszik az öntudatlan, illetve a tudatos gyermek-vállalás elleni mentalitás. Köztudott nem csak az, hogy az allergiás betegségben szenvedők többsége nő, hanem az is, hogy ezeket a nőket a megtermékenyülési képességük időszakában gyötri az allergia. Civilizációnkban ma a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történő szülés gondolatával áll szemben. Ma már nem csak a lányok félnek az „időnap előtti” (sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor előtti teherbe eséstől, hanem emiatt aggódik értük két „európai szemléletű” generáció: a felnőtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák „felvilágosult” generációja is! Ezt, a valamikori „akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van” szerű mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet-ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az „Ebbe a k. világba nem érdemes gyermeket szülni.” szalagcímű, divatos és „nemzeti”, illetve „európai” meggyőződés.

     Valahányszor ilyet hall az asztrológus egy társaságban, tudja, hogy az illető hölgy, ha nem is egyke, de az a második, vagy harmadik gyermek, akinek a biológiai foganása és a megszületése előtt, az édesanya, valamiért vagy nagyon félt a gyermekszüléstől, vagy nagyon elege lett a gyermekszülésből és a gyermek nevelésből. De azt is tudja, hogy az a hölgy aki ilyen megtermékenyülés-ellenes, illetve gyermek-ellenes szellemi programot hord a tudattalanjában, nem csak hogy allergiára hajlamos már pici gyermekkorától és nem csak a jövendő terhessége és a szülés közben számíthat szövődményekre, hanem mellrák és méhrák is fenyegeti, amennyiben ezt, a tudattalanjának a mélyrétegeibe ágyazott és az édesanyjától örökölt, öntudatlan és önkéntelen gyermek-ellenes, illetve természet-ellenes és tőrvény-ellenes késztetését nem fogja valaki teljesen feloldani a személyi horoszkópja részletes és mély értelmezése segítségével.

    És ugyanúgy: a helyzet megváltoztathatatlansága tudatában, csak bölcs rezignációval mondhatja el a becsületes asztrológus azoknak, akik tőle az életfeladataik feltárását várják és nem a feladataik és erőfeszítéseik alól felmentő jóslásokat, hogy ők nem azért szenvednek aránytalanul sokat mindenféle allergiában, vagy például cukorbetegségben (asztrológiailag a jupiteri elvhez tartozó problémakörnek: az önámítás és az igazságtalan kritizálás betegsége) és rákban (az elfojtott és a tudattalan, természet- és teremtés ellenes agresszivitás betegsége), nem azért lesznek öngyilkosok és nem azért zavarodnak össze egyre jobban napról - napra mert nincsenek meg a gyermekvállaláshoz szükséges és “az emberi élethez méltó” anyagi feltételek. (Mivel a civilizációs igények állandóan változnak, ezek az anyagi feltételek soha nem is lesznek meg. Sőt: Nyugat-Európai tapasztalat, hogy minél nagyobb a márkában mérhető “életszínvonal”, minél kedvezőbbek az anyagi feltételek, annál kisebb a gyermekvállalási kedv.)

    Azért betegek a saját természetes termékenységükkel szembe szegülő nők és a saját természeti megtermékenyítő képességüktől szorongó férfiak, mert még mindig úgy képzelik, hogy az egészséges életvitelük érdekében ők anyagi alapokat kell kitermeljenek a természetből és mert ugyanakkor a társadalmi környezetüktől anyagi garanciákat akarnak kapni ahhoz, hogy ők újból a természetes, illetve a spirituális rendeltetésük szerint: a Ritmus és a Ciklus, valamint a többi egyeteme törvény szerint kezdjék élni az életüket.

A Ciklus és a Ritmus törvényével ellentétes mentalitás abban is megnyilvánul, hogy ma már természetesnek veszik a mesterségesen beindított, illetve a mesterségesen a választott nőgyógyászok szolgálati idejéhez igazított szüléseket. Mindez azért is veszélyes, mert a gyors és azonnal látható eredményeket hajszoló gyógyítás-technika és a gyógyszerek alkalmazása az ipari civilizációban felnövő gyermekek immun- rendszere tönkretétele mellett, a nők szülői, élet-adói képességét is károsítja. Statisztikailag kimutatott tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során a szülőanya nem használta teljes mértékben és teljes öntudatával a saját szülő-teremtő erejét, felnőtt korukban nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától.

    Ezért azokban az országokban, ahol két - három generációra visszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalomcsillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket. És ezt annak ellenére is, hogy az anyagi hátterük azt lehetővé tenné. Tudattalanul és önkéntelenül idegenkednek, sőt szorongnak a rájuk váró gyermekszülés gondolatától, nem vállalják a várandós állapot (modernül: „teherkihordás”) nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy a legtöbben azt vallják, hogy "imádják a gyermekeket", igazából gyermek-ellenes a tudattalan pszichikai mentalitásuk. A foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak is létezik egy a gén struktúrák módosulásán keresztül ható, a szülői erőt és kedvet csökkentő következménye. Már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak a vizeletből, különböző természetes, vagy természetellenes utakon az ivóvízbe visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és a szexuális potenciálja is jelentősen csökkent. Nem csak a magyar nemzet fogy emiatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakossága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást igen kedvezően támogatják államilag ezekben az országokban. Annak arányában, ahogy a kelet európai népek és nemzetiségek (a romániai magyarság pl.) átvették ezeket a szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is sorvadni kezdtek számbelileg.

     Ezek a jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó ipar-gazdasági törekvések által előidézett, a szellemi dimenziók szintjén végbemenő katasztrófa - folyamatnak. A káros és végzetes mellék-hatásaikat csak a harmadik- negyedik generációk tagjain érvényesítő modern gyógyítói technikák miatt az emberi szellem egy része fejlődik ugyan tudományos gondolkozásában, miközben spirituálisan és egészségileg degenerálódik. A kórházi szüléseknél alkalmazott fájdalomcsillapítással, zsibbasztással és altatással, valamint a hormonális fogamzásgátló tabletták szedésével már generációkkal korábban elkezdődött gén-struktúra zavarodásnak a folyamata nem áll majd le a technika csődjével és a természetes rend is csak több generáción keresztül fordul majd vissza. Amennyiben az ipari civilizáció társadalmaiban élő lányok egyre gyengülő és csökkenő szülői képességét vesszük számításba, a természet zavarásnak, a katasztrofális (külső) természet szennyezés mellet, máris észlelhetjük azokat a növekvő számú, korai depresszióban és öngyilkossági vágyakban, valamint a biológiai sorvadásban jelentkező eredményeit, ami nem más, mint a természetellenes kényelmet és az öncélú élvezeti lehetőségeket létre hozni és azokat biztosítani hivatott gazdasági és gyógyászati eredményhajszának az ember belső természetére visszaható eredménye.

    Próbáljuk megfigyelni a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi életünkre gyakorolt befolyását és a különböző jelentkezési formáit például a Mágia, a kiegyenlítődés és a Fejlődés törvényével és a többi törvénnyel való összefonódása és szövődményes jelentkezése közben. A Mágia törvényének az alapján, valamint a Rezonancia törvénye és a Kiegyenlítődés törvénye alapján, minden olyan esemény és jelenség amivel találkozunk, összefüggésben van a mi felnőttkori képzelgéseinkkel, tudatos, vagy öntudatlan képzetalkotói tevékenységünkkel. Ha jól odafigyelünk, észre vehetjük, hogy bizonyos olyan események, vagy élmények, olyan találkozások amelyekre nagyon vágyódtunk valamikor és amelyekre sokat és sokszor számítottunk, nem következtek be a vágyott és képzelt időszakon belül, de miután már teljesen lemondunk róluk és talán félig-meddig el is felejtettük, hogy valamikor azokra nagyon erősen vágyódtunk, hirtelen bekövetkeznek és egészen konkrét formában megjelennek az életünkben. Erre mondják a bőlcsek, hogy akkor jött el az ideje. Vagyis, sok- sok más fejlődési, kiegyenlítődési és harmonizációs folyamatnnak végbe kellett mennie, és az illető személynek (Nekem is pl.) sok karmikus késztetsétől, reflexétől, gondoolkozási módjától kellett megszabadulnia és sok új pozitív képességre és tulajdoonságra kellett szert tenne, ahhoz, hogy az az gyökers és lényeges pozitív élethelyzet, vagy sorsfordulat, amelyeről évekkel korábban álmodoozott (Tudatosan, vagy önkéntelenül „mágikus erejű képzetet alkotott és átélt és fenntartott.), beteljesedjen.  

         De sajnos, ez a beteljesedés a negatív képzetek esetében is „könyörtelenül” végbe megy és az Ok és Okozat (7) törvény alapján, akkor is, és úgy is megtörténik, hogy valamitől nagyon féltünk, de inkább csak tudattalanul szorongtunk a annak a „valaminek” bekövetkezési lehetőségétől és sok évvel, miután úgy képzeltük, hogy a veszély elmúlt, hogy úgymond szárazon megúsztuk a dolgot, egy adott időben, amikor már abszolút nem is jut eszünkbe, ez, a korábban veszélyesnek, vagy kellemetlennek képzelt helyzet „teljes pompájában” megvalósul. Az első esetben általában már nem is örvendünk a bekövetkezett eseménynek annyira, mintha akkor valósult volna meg, amikor mi szerettük volna, hanem inkább csak nyugtázzuk a dolgot, hogy na, végre már ez is össze jött, ha egy kivcsit késve is. Sőt: van amikor egyenesen bosszantó, vagy legalábbis kényelmetlen helyzeteket és állapotokat idéz elő az a dolog, vagy jjelenség, amire valamikor rettenetesen vágytunk. A második esetben, viszont, amikor az jelenik meg amitől egy – két szaturnuszi cilkussal (Egy szaturnuszi cilkus 7 év!) korábban még féltünk, noha bosszankodunk egy kicsit, de már egyáltalán nem ijedünk meg és ki derül, hogy nem is okoz akkora kellemetlenséget, mint amikor féltünk és szorongtunk a lehetséges bekövetkezésétől. Sőt: ritkán, de van olyan helzyet is, amikor még örvendhetünk is neki. (Pl. sok olyan hölgy van, aki 24 éves korában még rettegett és iszonyodott attól a gondolattól, hogy véletlenül teherbe esik és ugyanezt végtelenül boldoggá teheti egy ilyen váratlanul jött „terhesség” 38 éves korában.)

    A másik, sok esetben végzetes példája a Ritmus és a Ciklus törvénye megerőszakolásának illletve a megerőszakolás visszahatásának éppen az, amire az egész mai liberális – kapitalista gazdálkodási rendszer alapozüdik. És ez a nagy méretű magán- és ipari beruházásokhoz használt kölcsönvétel, illetve az intézményes hitelezés. Ahhoz, hogy megértsük ennek a rákfenéjét, maradjunk az egyéni eseteknél. Tudjuk jól, hogy metafizikai szempontból, vagyis spirituális - fejlődési az emberi munkának nem gazdasági célja van (Az csak a következménye!), hanem az „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van” – abszolút lételv és pszichológiai világelv alapján, a munkának a vele járó személyes tapasztalatoknak a lelkünkre és tudatunkra való visszahatása követekeztében, elsősorban spirituális-tudatosodási, vagyis kultikus célja és spirituális tudat-fejlesztési rendeltetése van. Na most, az a huszonkét - huszonöt éves, frissen munkába állt fiatalember, aki tíz, vagy tizenöt éves visszafizetési határidővel, nagy méretű – összegű! - és magas kamatú kölcsönt vesz fel egy banktól annnak érdekében, hogy lakást vegyen magának és persze, egy „testhez álló” autót is, egyáltalán nem rendelkezik anak a későbbbi önmagának az élettapasztalatával és szellemi – spirituális fejlettségével, akivé válnia kellett volna, abban az esetben, ha a Ciklus és ritmus törvényének megfelelően tíz, vagy tízenöt évet fegyelmezetten költekezik és felelősen dolgozik annak érdekében, hogy megvehesse azt a lakást és azt az autót, amihez ily módon, mindenféle tapasztalás ennek és megfelelő spirituális fejlődés nélkül, „ideje korán” hozza jutott. Vagyis olyan gazdasági – vagyoni, és kényelmi – luxus szinvonalon kezd élni 22 - 25 éves korában, amilyen körülmlényekhez, normáéis esetben csak 35 – 4O éves érett fejjel kellett volna elérkeznie. Ez viszont teljesen ellentmond, eésősorban a Fejlődés törvényének, de a kiehgyenlítődés, és a hatás – visszahatás (ok – okozat) törvéyneit is mélyen sérti, hiszen ily módon rengeteg ember keresztül szökik az okokon és mindjárt az okozattal kezdi, ami idővel, lassan – lassan és eszrevétlenül teljesen abszurddá teszi az egész életét. Engeteg ember él ilyen fonák és végső soron, teljesen törvénytelen léthelyzetben, és azt sem tudja, hogy miért zavarodik össze és válik tragikusan drámaivá az élete.  Arról nem is beszélve, hogy uly módon már – már az egész hitelező és biztosító bankhálózat által átszőtt földkerekségen az emberoség nagy része törvénytelenül él metafizikai szempontból, és gőze nincs arról, hogy mi a baja, mindamellett, hogy jól léthatja: a nagynban beruházás ördögének a segítségével teljesen lenyomorította a természetet, amely lassan, de halál-biztosan a katsztrofális összezavarodás szakadékába zuhan nem sokára. És mindenki csak vonogatja a vállát és mutogat a másikra mint a világ gazdaságilag vezető országok politikai vezéreinek a csúcstalálkozóin. – A Sárga Veszedelem, nem atomháború formájában, hanem a kommunista rabszolga-termelési mód hatékonyságának köszönhetően gazdasági csúcshatalommá vált Kína atmoszféra-szennyezése formájában!         

    Bármilyen érzelmekkel is fogadnánk a mágikus teremtő erőnknek az ilyen utólagos következményeit, nem csak hogy tudnunk kell azt, hogy soha semmi nem történik véletlenül és a mi tudatos, vagy tudattalan képzeleti és akarati tevékenységünktől függgetlenül, illetve a mi személyes karmánktól függetlenül, hanem igenis, első sorban mi idézzük be a különböző, kellemes és kellemetlen eseményeket a saját életünkbe a mágia törvénye alapján, és e tudatosság birtokában kell viszonyulnunk a saját sorsunkhoz. A dolgok siettetése, az egyéni karma feloldása nélküli boldogság erérésének a türelmetlensége mentális és képzeleti agresszivitást szül, ami olyan végzetes visszahatásokat idézhet elő mind a sorsunkban, mind az egészségünkben, amilyenekre még csak gondolni sem vagyunk képesek. A türelmetlenség tehát, éppen olyan veszélyes, akár a más személyekkel szemben – főként a szeretteinkkel szemben -, akár a sorsunkkal szemben táplált rejtett és csendes neheztelések.

    Az alkímiában a Ciklus és a Ritmus törvényének a Reductio (Redukció), vagyis a győkhöz való visszavezetés művelete felel meg. A gyökre való visszavezetés múvlete azt jelenti, hogy az eredeti ős okikg ha nem is hatolhatunk vissza minden negatív sorsesemény vizsgálatakor, de a személyes karmikus  meghatározottságig, a kauzális sorrendiségig, a kiindulási pontig (az esszenciális jellegig) vissza kell keresésni minden jelentős sorseseményünk okát. Illetve azt, hogy ennek a (lehetőleg a sorsképletünk tükrében, annak a segítségéverl végzett) karmikus ok-okozati összefüggések felfedezéséhez vezető spirituális kutatásnak az elvégzése után, a negatív jelenség – betegség, sorskrízis – megváltoztatását is a szellemi – képzeleti dimenzió szintjén, a belső mentalitásunk megváltoztatásával, az alapállás-korrekcióval igyekezzünk érjük elérni.

    Az igazságot és az élete értelmét kutató személy, akár az archaikus korok embere, aki istenekként tisztelte e törvényeket és alávetette személyes akaratát e mitológiai hősökkel megszemélyesített törvények mindenható erejének, hozzá idomítja életritmusát és szellemi törekvéseit az egyetemes Ciklusok szerint végbe menő természeti és természetfeletti folyamatokhoz. Sőt: a személyi (belső) spirituális fejlődését is nyilván tartva, nem tűrelmetlenkedik sem az idővel, sem az időjárással: nem az ő akaratától és képzeleti tevékenységétől függetlenül létrejövő, különböző esetlegességek sorozataként éli meg az élete eseményeit.

    Nem úgy éli meg az életét tehát a törvény szelemiségébe és annak a hatásai természete felől megvilágosodott személy, mint egy ostoba, abszurd, értelmetlen esemény és tragédia sorozatát, úgy tehát mint szeszélyesen és véletlenszerűen váltakozó krízis állapotok és veszélyhelyzetek folytonos sorozatát, amelyeknek ő ártatlanul ki van szolgáltatva. Mindennek következtében belül derűs, nyugodt és kreatív az ilyen ember élete. Még akkor is, amikor fizikai - anyagi, vagy pszichikai szinten szorult helyzetbe kerül, mert nem képes azonnal megérteni (helyesen értelmezni), és éppen az idő törvénye miatt megoldani és feloldani a régi és sokszor az ő személyes akarata ellenére is (önkéntelenül) működő negatív képzeleti tevékenysége által beidézett, egymás fölé tornyosuló eseményeket. Ami, a kívülállók szemében úgy tűnik, mintha erejét és képességeit felülmúló nehézségek és helyzetek elé került volna. Ez a személy még ilyenkor sem esik pánikba és megőrizve a szellemi nyugalmát, fenntartja a pozitív képzeletét, mivel az egyetemes törvények ismeretében és a személyi horoszkópja elmélyült tanulmányozásának segítségével tudja, hogy a megoldandó nehézségei, nem mások mint az ő értelmi – spirituális fejlődését, szellemi finomodását és tágulását és sors-kiegyenlítődését szolgáló személyes életfeladatai, amelyeket agészen fiatal korában az édesanyja idézett be a számára, de 21 éves kora után, ő maga. És amelyekkel azért találkozik, hogy a tényleges szellemi megoldási lehetőségük megtalálásán fáradozva, új felismerések és kiegyenlítődési képességek elnyerésének a birtokába kerülhessen.

     Azért, hogy értelmi világosságát és szeretetbe ágyazott spirituális érzékenységét növelhesse, tökéletesíthesse. Számára az a fontos még a legnehezebb próbatételek közepette is az, hogy maximális tudatossággal, mindig az egyetemes törvények szellemében, a törvényeket számon tartva és azokkal mindig számolva, mindig a törvény és a harmónia szellemében igyekezzen mindenben eljárni és így a lelki nyugalmát (spirituális éberségét) megőrizve, mind szellemi – képzeleti sikon, mind a fizikai és a pszichikai (személy-kozti) valóságban próbálja megoldani a személyes életfeladatait és ugyanúgy járjon közre és úgy vegye ki a részét a csoportos (társadalmi) életfeladatok megoldásában is, hogy ne vétsen az egyetemes törvények ellen, de főképpen nem azidő törvénye ellen, amely egyben a személyi tapasztalás törvénye is.

   A Ritmus és a ciklus törvényének analogikusan a Jupiter és a Szaturnusz együttesen felel meg az asztrológiai őserők közül. Az asztrológiai spirituális erőterek közül az Ikrek, a Bak és a Vízöntő.

 

 

 

7) Az Ok és az okozat, illetve az Ember és a Sors- Törvénye.

Más nevein: A HATAS ÉS A KÖVETKEZMÉNY, vagyis A HATÁS ÉS A VISSZAHATAS törvénye, Az örökösödés és a SORS törvénye, illetve:

A KARMA TÖRVÉNYE.

  Az Ok és az okozat (a Következmény) Törvénye alapján, a megnyilvánult világban -és ezáltal a mi személyes életünkben is-, minden létrejött dolognak, eseménynek, történésnek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható (és megtalálható) kauzális, vagy spirituális – szellemi oka van. Nem csak a fizikai – természeti világ jelenségeinek, de az asztrális – érzelmi világ jelenségeinek, sőt, még a gondolati világunk és a képzelti világunk jelenségeinek is, létezik az ős-idea világban, egy kauzális ős-oka. Ezért, semmi abból, ami adva van és ami velünk, vagy körülöttünk, vagyis a környezetétől jól elhatárolt emberi személlyek megtörténik, nem véletlen. A Karma törvénye alapján tehát “Nincs hazárd és nem létezik véletlen” az ember életében. (Kybalion).

     Nem csak a betegségekre, vagy életünk különböző szerencsésnek mondott, vagy tragikus eseményére vonatkozik ez, mert, a fentiek alapján, véletlen nem létezik még az úgynevezett balesetek esetében sem, hanem a különböző pszichikai és a mentális állapotainkra is, és a sorsunkat formáló, a különböző élethelyzeteket beidéző mágikus erejű képzeletünkre is. A véletlen-képzetünk (benyomásunk, hiedelmünk) viszont, abból adódik, hogy egy abszurnak látszó sors-esemény, vagy élethelyzet okozati megítélésekor, képteoenek vagyunk átlátni a részt vevő személy spirituális struktúrájának, illetve a sorhelyzetben levő személy sorsképletéből kiolvasható karmikus és spirituális maghatározódásainak, valamint a tíz egyetemes törvénynek az összhatását. A Karma törvénye értelmében, maga a Teremtő (Isten) első megnyilvánulása, az egyetemes teremtés sem véletlen, hanem azt egy másik, belső és abszolút ok váltja ki, amit mi is, a Bibliai neve alapján Lilithnek nevezünk, és ami nem más mint az eleve létező abszolút boldogságnál még nagyobb boldogságra, és ez által a tökéletes állapotra: a más-állapotra való abszolút sovárgás. Ezért mindennek ami van végül is a Lilithnek nevezett, a létező ős-boldogságra való sóvárgási jelenség a kauzális ősoka.

    Minden anyagi – természeti, asztrális, vagy mentális jelenség, végül is csak ebből az őssovárgásból eredő okozat (eredmény, vagy következmény), mivelhogy minden okozatnak van egy oka és egy, vagy több létező, vagy csak a jövőben megnyilvánuló, számunkra esetleg érzékelhetetlen és észlelhetetlen (tehát a jövőben) megnyilvánuló következménye. A véletlen, a hazárd, az abszurd és a szerencse, vagy a szerencsétlenség nem létezik tehát, még akkor sem, ha érzékszerveink és gondolkozásunk számára, amely nem képes átlátni a felszini jelenségeken és így meglátni finom ok-okozati összefüggések és szövevények hálózatát, néha valóságosnak tűnik ezek létezése.

   Minden, ami van tehát, az ok és az okozat törvénye alapján keletkezik és így is jön létre. Nem a semmiből, mert semmi sem hat okozat nélkül és az okozatok nem jönnek létre véletlenszerűen, és semmi nem szabadul fel a hatás és a visszahatás törvénye alól. Ezért, e tőrvény alapján, nem létezik véletlenszerű, korai halál sem, mivel a gyermekek lénye az őket megszülő édesanyjuk mágikus erejű képzelet-világának a kifejezései 14 – 15 éves korukig, azt követően pedig ez a tudattalan és önkéntelen, asztrális anyai hatás, egyesül és összegeződik a nevelés és a kamasz gyermeknek az ugyancsak mágikusan ható személyi képzeleti tevékenysége hatásaival.

    Az élet jelenségei tehát, mind, de mind a létezés ősforrásából, az első, isteni teremtő- imagináció, vibráció-csökkenéssel járó mágikus hatóereje folytán jön létre és ezek az abszolútumból induló, az anszolút Lilith által kiprovokált kauzális - teremtési okoknak a következményei. Illetve, ezeknek a kauzális okoknak a létezés ősszubsztanciájába indukált ideális, mentális és asztrális okozatainak a következményei. Ezért, sem a természeti környezetünk szennyezettsége és zavartsága, sem a társadalmi – politikai életnek az átláthatatlan, abszurd határozatokkal és egyes társadalmi rétegekre kárt és nyomort hozó döntésekkel és kegyetlen eljárásokkal tarkított szövevényessége, nem véletlenszerű, hanem egyrészt a Lilith által indukált egyéni és csoport-önzésnek és kapzsiságnak, valamint a kényelem- és kár-elleni biztosítási ösztönnek a közösségi méretű következmémnye. Illetve, ezen ősi ambícióknak és félelmeknek a törvények közös eredője szerinti következménye.    

    Így például a szerencsétlenül járt, vagy rendkívüli betegségekben születő és szenvedő gyermekek, olyan, az anyák önkéntelen és öntudatlan képzeleti tevékenységének a közreműködésével létrejött információs - energetikai struktúrák megtestesülései, amelyek összhangban állnak az anyai ági ős-szüleiknek, de főként az édesanyjuknak és az anyai nagyanyjuknak, valamint az anyai dédnagyanyjuknak a tudattalan képzeletében, huzamos ideig zajló és felszínre nem kerülő – Tehát a tudatosítás révén fel nem oldott! – lelki tevékenységével, vagyis ezek a gyermekek az anyák rejtett félelmeivel, lét-képzeleti zavarosságával, önkéntelen és tudattalan gyűlölködésével és agresszivitásával vannak feltőltve már a megszületésük idején. Röviden tehát: az anyának az intenzíven és huzamosan átélt, és ugyancsak az anya anyai ági karmájából eredő diszharmonikus pszicho - mentális tevékenysége összhatásával érkezik a világra minden gyermek. Így a szerencsétlennek született, illetve betegnek és úgymond nyomorultnak („fogyatékkal élő”-nek) született gyermekek, a fizikai - természeti személyükben ártatlanok ugyan, de a kauzális és a spirituális  lényük rendeltetése szerint, az eredő szellemi meghatározottságukban tehát, kaotikus - zavaros információs - energetikai struktúrákból létesültek, és azoknak a megtestesülései.

   Például egy, a szervezetében eleve a kábítószer elvonási tüneteivel, vagy éppenséggel AIDSZ vírusokkal született gyermek, de az is akit csak csecsemő korában fertőztek meg, az egészen biztos, hogy az anyának a határállapotba jutott szexuális zavarodottságának és a zavaros sóvárgásaiból adódó feszültségeinek a következményeit viseli a testében.

    Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermek-nyomorúságát kizárólag csak az anyák foganás előtti és várandóság közbeni negatív spirituális állapota okozza, illetve, hogy ezt kimondottan csak az anyai ági őszülők negatív spirituális képzetei okozzák, mivel a gyermekek a karmikus és megváltódási - kiegyenlítődési életfeladatokat tartalmazó, spirituális programjaikat innen öröklik, mivel ezeknek a személyeknek az öntudatlan mágikus képzeletvilágának a közvetlen megtestesülése a gyermek. Hiszen a rezonancia (a hangoltsági) törvénye alapján, az apák várandóság közbeni magatartása is beszámít a gyermek spirituális struktúrájának az alakulásába, vagyis az, hogy ez a magatartás milyen reakciókat vált ki az anyából. És persze, a család egész rokoni és baráti környezetnek az anyával kapcsolatos, abból bármiféle reakciót kiváltó, pozitív, vagy negatív értelmű magatartása is számít, de még annak a korháznak a személyzetének a spirituális állapota is, amelyben a gyermekek megszületnek. Ezek a szubtilis energiák ugyanis, mind, de mind valamilyen karmikus kapcsolatban van azokkal, a szexualitás (a Nemek törvénye) rendeltetéséhez kapcsolódó szellemi – spirituális tévképzetekből adódó lelki zavarokkal, amelyeknek a következménye és a megtestesülése többek között, a „fogyatékkal élő”-nek született, vagy az AIDSZ vírussal fertőzött, vagy éppenséggel az egészséges gyermek. Ennek a magyarázata a vallások által az ős bűn névvel jelölt spirituális jelenségnek a metafizikai értelmezéséhez vezet, ami megtalálható a Lilithről, az anyai ági őrökletes programokról, és a Betegségek okairól szóló tanulmányaimban.

    A mi jelenlegi életünknek, életkörülményeinknek, betegségeinknek, harmonikus vagy diszharmonikus párkapcsolatainknak (házastársi - élettársi viszonyainknak), rokoni (szülő és gyermeki) kapcsolatainknak is, jól meghatározott szellemi indító-okai vannak. E tőrvénynek a szubtilis, szellemi háttere és következményei viszont nem fedhetők fel és nem érthetők meg a maguk teljességében a nyugati filozófiák szemszögéből, vagyis: a kényelmi és termelési eszközök (technológiák) segítségével a boldogságát és önmegvalósítási sikereit hajhászó nyugati tipusú civilizációban élő embernek a természet-szipolyozó és fölöslegben termelő - fogyasztó mentalitása szemszögéből. Az egyetemes törvények tehát, semmiképp nem értelmezhetők helyesen az egzakt tudományok eredményeiből, de nem a tudományos elméleteiket és az axióma- rendszereiket kizárólag az un. természettudományok eredményeire alapozó embertanok segítségével (lásd: kulturális antropológia, szociológia, pszichológia), illetve ezek összegeződésének: a humanista eszméknek a segítségével sem. Ezek az egzaknak nevezett, de valójában csak precíz, és kizárólag az anyag tulajdonságait kutató tudományágak ugyanis, az életnek az eszünk segítségével történő boldogságra-rendezési (Jézus szavával: „megnyerési”) lehetősége tévképzetének a szellemében születtek és épültek. Ezért, az eredetük szerint, a természeti környezetét legyőző, azt kirabló, kiszipolyozó, felforgató és összezavaró (beszennyező) civilizált ember lelkiismeretének az elaltatását szolgálják. Illetve ebből a szemszögből, az emberi hódítás és természet-irányítás, természet-ellenőrzés lehetőségének, illetve az ember természet - ellenes (!) beavatkozása jogosságának a szemszögéből, szalonképesebb tudományossággal: a természet - ellenes beavatkozásnak az objektív kikerülhetetlensége elvének a szempontjából, (alapállásból) állították fel tudományosan „szilárd” axiómarendszereiket.

     És persze, nem érthető meg a Karma Tőrvénye a környezetét tudományos objektivitással beszennyező és tönkretevő "felvilágosult" embernek a termelő - fogyasztó életkoncepciójával kiegyező keresztény egyház azon dogma-tételéből sem, miszerint az életben minden jó az Istentől és minden baj az ördögtől származik. Bármit meséljenek a teológusok a szabad akarat kérdéséről, e dogmatétel elfogadásával az egyház leszállította az embert egy, az állati rangnál mélyebb szintre. És ennek a következtében, a keresztény enber úgy is viselkedett és úgy is bánt az embertársaival és a természettel, mint egy természet - ellenes intelligenciával bíró lény, aki a tőle függetlenül létező, és az ő akaratától és képzeletétől függetlenül őt manipuláló Teremtőnek a kreatúrája és mint ilyen, a külső - ördögi - gonosz hatalmaknak a kiszolgáltatott alanya. E koncepció szerint a betegségeket, vagy más szerencsétlenségeket is azért kell az embernek elszenvednie, mert nem ájtatoskodott és nem imádkozott elég buzgón és elég helyesen a templomban. Vagy - a régebb hangoztatott vallásos koncepció alapján - azért beteg és szegény és nyomorult valaki, mert őt (mármint a beteg és a nyomorult személyt) kivételesen szereti az Úristen.

    Az, hogy a karmája szinezete és jellege szerint, a mágikus erejű teremtő képzeletével saját mgának gyártja a bajt, hogy az agresszív mentalitása és zavaros képzeleti tevékenysége következtében szenved egy felnőtt ember a benne és általa is megnyilvánuló Mágia, a Rezonancia, vagy a Hatás és a Visszahatás Tőrvénye alapján, és azért szenvednek a gyermekek, mert az anyjuk mérgelődik, iszonyodik, vagy utálkozik, kitartóan gyűlölködik, dühöng, rejtetten vagy nyíltan neheztel, fél, panaszkodik és ezáltal másokat támad gondolatban, eszébe se jutna egyetlen magát kereszténynek valló személynek sem. De hogy is jutna eszébe ilyen babonásnak bélyegzett gondolat, amikor az anyag tőrvényszerűségeit, vagyis a felszínes jelenségeket kutató és e kutatások eredményeinek alapján az objektív következtetéseit levonó materialista tudomány három évszázadon át bemagyarázta neki, hogy a betegségeket, a lelki és a szellemi átéléseitől függetlenül és kizárólag a külső tényezők, tehát a hideg és a meleg, a szárzság, vagy a túlzott nedvesség, a vírusok és a baktériumok okozzák, amikor az ő "véletlenül" legyengült a szervezete elveszíti az ellenálló képességét? Sőt: a tudomány szemében, a külső tényezőktől mentes, különböző rákos betegségekért is, kizárólag az immunrendszer gyengülése okolható.

    Hogyan értené meg tehát a Karma törvényénye által irényított sorsának a személyes – „egyéni” jellegét a mai ember, amikor az anyag tulajdonságait kutató tudomány, generációkon keresztül elültette a tudattalanjába, hogy ő, az ártatlan emberke valamely, az életére és az egészségére törő, és tőle függetlenül rá-ható, külső természeti jelenségnek, a többi embernek, vagyis mindenképp az ő képzeletétől és lelki- szellemi struktúrájától függetlenül működő, sőt azzal ellentétben ható külső jelenségnek, vagy ellenséges emberi magatartásnak lett az áldozata? És mindezt attól is függetlenül, hogy miután tönkretette az ellenségesnek látott külső természetet, mérhetetlen egoizmusában és beavatkozási, sors-irányítási mániájában, most már a saját belső természetét is tudományosan rombolja!

   De a Karma tőrvényének hatásait azért sem tudja követni a nyugati ember, mert a keresztény egyházi dogmák alapján például, a szellemünk és a lelkünk úgy örökéletű, hogy a mindenapi tevékenységeink során ki vagyunk kapcsolva a szellemi világból és az elménk (a mentális tevékenységünk) nincs kölcsönhatásban sem az Isteni - szellemi jelenségekkel, sem az anyagi folyamatokkal, és így nem is vesz részt az Isteni szellemi erőknek az anyagra gyakorólt hatás – visszhatás mechanizmusában, vagyis a személyes és az egyetemes sors-teremtésben. Esetleg csakis úgy és akkor amikor sűrún és helyesen imádkozunk, vagy áhítatoskodunk és az Isten eestleg meg is hallgatja az imánkat. A materialista tudományok szerint viszont, olyasmi, hogy szellem és lélek önmagában nem is létezik, hanem mindkettő az anyag, vagyis az állati és az emberi szervezet öntörvényű fejlődésének és működésének a következménye. Kinek jutna ma még eszébe, amikor reménykedve a gyógyszertárba indul, hogy az anyag, amit meg akar vásárolni, nem egy önmagában álló és önmagától létező szubsztancia, hanem mindössze energetikai következménye és látszólag szilárd megnyilvánulása valaminek, amiből az ő lelke és szelleme is felépül?

    Kinek jutna eszébe az, hogy az ő testét és a szerveit képező atomok olyan finom szellemi szubsztanciának a „termékei”, vagyis a következményei és a függvényei, amely misztikus ősszubsztanciát, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de ő is befolyásol közvetlenül a képzeletével, vagyis a képzeletét befolyásoló lelki és szellemi ambícióival, önérzetével és vágyaival, a félelmeivel és a szorongásaival, az az elutasító agresszivitásával és gyűlöletével, illetve, ha rendelkezik egyáltalán ilyesmivel: akkor a diszkrét szeretetével, a finom örömével, a bölcs nyugalmával és a derűs boldogság érzetével is? Mindez részletesen is tovább gondolható a Vibráció, valamint a Mágia törvénye fejezetében kifejtettek kapcsán.

    A felszínen minden problémára gyakorlati – technikai megoldást találó, vagyis problémamegoldó – gyógyító terméket gyártó, tehát terápiás technológiát és trükköt kínáló, és a tudományosan felfedezett és kifejlesztett csoda-termékeit jelentős pénzösszegekért áruló tudomány tevékenysége következtében (okozatilag), a materialista koncepciók szerint élő, de attól szellemileg mindig babonás maradó ember, nem tud még annyit sem, hogy a közhiedelem és ostoba tradíció által működtatett kollektív karma befolyása alól, csakis a személyes karmája (individuális szellemi kiegyenlítődési sorsfeladat) megismerése, annak a megértése és lassú, figyelmes oldása és meghaladása révén képes megszabadulni. Illetve, hogy az asztrológiai sosrképletéből kiolvasható, egyéni életfeladatok felvállalása segítségével kialakítható pozitív és kreatív szellemi képességek megszerzése és állandósítása – szilárdítása által lehet felszabadulni. Ennek, az anyai ági női felmenőktől öröklött, egyéni karma meghaladásának az előfeltétele viszont, nem más mint a kollektív tudat és a tradícionális kollektív gondolkozás meghaladása a személyes tudatosság és a személyes felelősségvállalás által.

    Ez a kollektív-gondolkozás szerinti életmódtól való megszabadulás viszont, nem a közösségből való felelőtlen és egoista elkülönülést és önző kiszakadást jelenti, hanem ellenkezőleg: a személyes - és ezért egyetemes! - felelősségvállaláson keresztül, a közösségbe való magasabb rendű tudatos integrálódást jelenti. Hiszen minden egyéni tettért, minden szóért, és gondolatért, de mindenek előtt, minden képzelet-képzetért való személyes felelősségvállalás egyben a közösséggel szembeni tényleges felelősség-vállalás. Olyan személyes felelősségvállaláson keresztüli integrációt jelent tehát, amelyen keresztül a bennünk lakozó, automatikusan teremtő örök szellemhez és a többi emberben is lakozó abszolút szellemhez, valamint a világegyetem minden létezési formájához törvényesesn és törvényes-felelősen viszonyulunk.

    Ahhoz, hogy ezt, az egyéni felelősségvállaláson – és figyelem: semmiképpen nem csoportos felelősségvállsláson, mert az ilyesmi nonszensz! – keresztül elérhető minőségi közösségbe való integrálódást megérthessük és végrehajthassuk, előbb meg kell értenünk és fel kell oldanunk az emberi személynek az anyagi teste által a környezetétől való elkülönülése – elhatárolódása, és az ennek látszólag ellentmondó, szellemi létével járó, mindennel és mindenkivel való Egy-ségbe kötődése, egység-tudata miatti paradox – helyzetét, paradoxális lét-állapotát. Hiszen éppen az emberben önmagára ébredni (az ember öntudatában kigyulladni...) és aként megnyilvánulni képes, egyetemes léttudat által irányított, individuális felelősségtudat lehetőségének az elérése miatt, ennek a megvalósulási lehetősége miatt, alakította ki az abszolút szellem a naprendszer természetét, az azon belüli főld-golyó természetét, amelyen a biológiai élet a maga gazdag formavilágával kialakulhatott és ebben az ember, vagyis az a lény, aki a renkivülien összetett spirituális struktúrájával leképezi az egyetemes létezés fő principiumait, erőit és törvényeit, és ennek az összetettségnek megfelelő testi formával és képességekkel is rendelkezik, kifejlődhetett! Ennek tükrében tehát, az ember nem kiszakadt valamiféle kozmikus katasztrófa fojtán az Egyetmes Egységből, ahogyan azt a divatos misztikák és ezoteriák tanítják – és ahogy azt sajnos, a kedvenc írom és metafizikus szerzőm: Hamvas Béla is vallja! – hanem az ember teste, agya, hormon- és idegrendszere direkt ezért, és direkt így lett a természetből kiemelve, majd sok millió éves és sok ezer éves fejlődése során kifinomítva, hogy ebben az egyetemes létezést leképező – azt tükröző - anyagi elkülönültségében, az egyéni spirituális tudatot és felelősséget realizálni tudja! Így vált lehetségessé az egyéni karma, illetve az egyéni karma feloldására való törekvések árán létrejövő – kialakuló – egyéni megváltódási képességek segítségével történő egyetemes szellemi megváltódás. Szellemi-folyamatokat és minőségeket tükröző, és szellemi információkat rögzítő anyag nélkül, illetve az anyagi formákban tükrözödni képes és a tükröződés segítségével a Lilith-zavarokat észlelni és kiszürni, valamint kijavítani képes – MORÁLIS! – lények nélkül, vagyis az ember nélkül, nem lenne lehetséges az egyetemes megváltás! – Ez a földnek és az embernek a központi szerepe a világmindeségben. Ezért föld- és emberközpontú az asztrológia, a többi materiális, vagy szellemtudománnyal szemben!

   Minden megható, misztikus egység-duma ellenére, létezik tehát egy egészséges mérték és arány, amelyen belül az embernek zártnak kell maradnia a külső közvetlen környezetével szemben, éppen az individuális felelősségvállalás megvalósítása érdekében, miközben, ugyanakkor szükség van a minél nagyobb mértékű  megnyílás is a szellem-világ, sőt: az abszolút egység öntudati megvalósulása irányába, tehát kívánatos az abszolút tudati-integráció is.         

    Az egyéni felelősség-vállalás utján, annak a segítségével történő személyi integrálódást viszont, nem a termelői - fogyasztói őrület mesterséges izgalmakkal és színes látványokkal teli színpadán hajtjuk végre, és nem is egy kolostor, egy más féle zárt intézmény falai és szabályai árnyékában, de nem is valahol kint a pusztában, vagy a szellemi elefántcsonttoronyban, hanem mindig a közvetlen természeti és társadalmi környezetben, a személyi karma és a hangoltság törvénye által adott, közvetlen környezetünkben. Mert csak itt oldható fel a földi állapotra vonatkozó KARMA, vagyis itt, a közösségem viszonyai között tanulhatom meg és szokhatom meg az igazságért való harcnak azt a lelki magatartását, amely nem hoz létre és nem tart fenn bennem agresszív késztetéseket és állapotokat (agresszív érzéseket, gondolatokat, képzeteket), vagy, a harmóniába kerülést, azoknak a személyeknek a segítségével, akikkel nagyon sok konfrontáció során megkíséreltem már és megkísérlem még, a szellemi alapállásom tisztázását és elfogadtatását, esetleg a szót-értést és a harmóniába kerülést is. Akikkel azért találkozok tehát, nap mint nap, hogy az igazságért való konfrontációk felvállalása és az igazság megvitatása által, a személyesen egyetemes szellemi látásmódomat erősítsem, és ez által a spirituális kiegyenlítődési képességeim megszerzését, újból és újból, megkísérelhessem.

    De a karmikus feladatom, illetve a szellemi tágulási - kiegyenlítődési törekvésem akkor a legnehezebb és nagyobb, amikor olyan személlyel élek együtt valamilyen oknál (pl. születésnél, vagy házasságnál) fogva, vagy csak gyakran találkozom, aki akár jótevői törekvéseivel is, de gyakorlatilag hátráltatásnak bizonyuló „gondoskodásával” a rejtett ellenfél és ellenség szerepébe kerül velem szembe, vagyis, akár nyiltan, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de elhárítandó, vagy legyőzedndő mentalitást lát a szellemi alapállásoomban és ha nem is bevallottan, de öntudattalanul azzal szemben hadakozik. Ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetőség is a személyi horoszkópból kiolvasható Karmikus meghatározottságok feloldására és kiegyenlítésére, vagyis a Karma kifejezésből is következő gyakorlati életfeladatok szellemi feltárására és megfigyelésére, azok teljes dekonspirálásra: megértésére és meghaladásra. Ezt a sokszor dúrva külső harcok árán véghez vitt, belső lelki és szellemi integráció eléréséért folyó szubtilis törekvést, viszont nem lehet humanista szentimentalizmussal, tudományos (pszichológikus) „konfliktuskezeléssel”, sem semelegesen objektív beavatkozással, vagy filozofikus ignoranciával intézni! Ezeket csakis a teljes személyiség-részvételével, tehát empátiájával, figyelmével, felelősségével, ám akár konfilktus-vállaló, igazság-szenvedélyével is, kell megbeszélni és a kiegyenlítődési lehetőség állapota felé vinni. 

    Abban az esetben tehát, amikor ellenséges szembenállást érzékelünk, tudatosan kell vállalni az egyetemes törvények szellemének megfelelő, tehát azok tükrében általunk mélyen megvizsgált és kiderített igazságnak a képviseletét (nem rejteni véka alá a fényt!), ha kell a szükséges személyi konfliktus, vagy konfrontáció válalása árán is.  - Úgy, ahogy azt Jézus tette, valahányszor a farizeusok sarokba akarták szorítani és valahányszor az ő un. jó-akarói, a tanításait teljes mélységükben át nem látó tanítványai (Péter) valami korrupciós kiegyezésre akarták rávenni. "Jézus ugyanis az emberrel történő kiengesztelődést tanította, de a létrontás szellemének soha egy fél lépésnyit sem engedett!" (Hamvas Béla). Ezért ő, annak ellenére, hogy bevallása szerint is, nem békét, hanem tüzet hozott, soha nem a külső ítélethozást és a külső büntetés szükségességét tanította, hanem a józan belátáson alapuló, hiba és tévedés be - látást, a megvilágosodás után, kiegyenlítődést eredményező hibabelátást, a tévedés jóvátételét követő, megbánás - megbocsátás és a személyes jóvátétel szükségességét. Hibabelátás és gyakorlati jóvátételre való törekvés nélkül ugyanis lehetetlen a tényleges megvilágosodás, és ez által a morális-spirituális fejlődés! 

   Ezekre, a senkinek át nem adható, konkrét személyes életfeladatokra, vagyis a Karma tőrvényének a közvetlen jelentkezési módjára és annak kiegyenlítési lehetőségére vonatkozik a személyi horoszkóp földházai által megjelenített tizenkét életterület, amely változatlanul megmarad, attól függetlenül, hogy milyen civilizációban él az emberiség. És ugyanakkor e jóvátétel általi feloldódási lehetőségre vonatkozik Jézusnak az a látszólag abszurd, de valójában egyetemes kiegyenlítődési szükségességet jelentő tanácsa, hogy "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket". Talán ez a legnehezebben érthető – És, amennyiben egyesek által racionálisan még érthető is, de a mindennapi életünkben a legnehezebben alkalmazható! - mondata az Evangéliumnak. Ezt, a kereszténységnek a fundamentális gyakorlási tételét, igazából soha nem tudta és nem is akarta (!) gyakorolni és megvalósítani a magát kereszténynek nevező európai, illetve “nyugati” ember a történelemben, mivel nem kapcsolta össze azzal a, szintén a Jézus szájából elhangzó gnosztikus tétellel, hogy “Ismerjétek meg az (kauzális) igazságot és az igazság fel fog szabadítani benneteket.” Vagyis: ismerjétek meg a megváltás szükségét és az azt szolgáló egyetemes törvényeket és ez az ismeret fel fog szabadítani benneteket.

  De, mivel az igazság (a tőrvény) megismerése (a Fény befogadása) nélkül, sőt a Fény üldőzése árán: a mágiával számoló gnósztikus megismerés szükségét hirdető gnosztikus kereszténység üldözése és elfojtása árán, akarta elérni a Szeretet megvalósítását, a gnosztikus megismerést az irracionális dogmákkal helyettesítő keresztény egyház, a XVI. századtól olyan ellenállást váltott ki a tudósokból, hogy ennek a „tudományos” ellenerőnek és szembeállásnak a kiváltása miatt ő maga hibáztatható azzal, hogy később tönkretette az egész kereszténységet és ezzel a spirituális keresztény szellemiséget. Ezért folyt évszázadokon át Európában, vagyis a “a kereszténység szellemi táptalajának a területén” a vallásháborúktól és más testvérgyilkosságoktól terhes történelmi borzalom. E miatt, a gnozis nélküli, tehát az eszencia nélküli kereszténysének realizálási képtelensége miatt, történhettek meg azok a szörnyűségek tehát, amik itt "történelemként" történtek: vallásháborúk, inkvizíció, világháborúk, gázkamrák, hullahegyek, deportálások, munkatáborok, politikai fogságok és politikai gyilkosságok, stb.

   Pedig, a metafizikaileg gondolkozni képes személy számára teljesen világos, hogy az a jézusi axióma, ami szerint: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." tartalmazza egyedül azt a történelmi kortól és konjunktúrától független, egyetemes- emberi sors-alapigazságot, ami szerint működik az emberi egyedeknek a sorsa és az egészsége. Ez a keresztény világ-axióma, nem csak egy élettelen vallásos dogma, nem is egy szellemes aforizma, hanem az ember metafizikai rendeltetésének, vagyis az életünk fundamentális értelmnek és céljának a tömör megfogalmazása! Ez a személyes kiegyenlítődési képesség elnyerésének és a megváltásnak: az ember isteni szelleme és a biológiai természete harmonikus egységbe kerülésének, vagyis a boldogságának és egészségének a kikerülhetetlen feltétele!

    A Polaritás törvénye alapján viszont ma, mindannak az ellenkezőjét (a poláris ellentét szerinti következményét) van szerencsénk megtapasztalni, amit az egyház a középkorban erőltetett: A Szeretethez nem kötött, világi (luciferi) Fénynek és az intézményes természet-kizsákmányolás politikai abszurditásénak az ördögi diadalát. Ha az egyház évszázadokon át, sőt egy egész évezreden át, a Fény (értelem és felelősségtudat) által át nem világított Szeretet átélését és megvalósítását erőltette („higgy és ne kutass!”), akkor a kereszténység ideológiájából kinőtt, annak a lényegét voltaképpen tetteivel teljesen tagadó nyugat-európai kultúra által, illetve az egyházi ideológiával szembehelyezkedő felvilágosult tudomány által teremtett civilizációban, a materiális tudomány spirituális kauzalitásra teljesen süket Fényének a megvalósítását erőltetjük a Szeretet mellőzésével. A szellemi életadásnak a steril létezéssel való helyettesítésével, tehát az életadó anyaság eszméjének a steril nő eszményképével való hleyettesítésével. Az anya-természetnek a kizsákmányolásával, és a természetes életmódnak - Lásd a fogamzás gátlás általi születés szabályozást, a mesterséges termékenyítést, a lombik bébik és a császármetszés általi szülések divatját és lásd végül a tudományos gyermekgyártás rémeszméjét  - a háttérbe szorításával és elfojtásával. Hogy is képzelheti az ember, hogy mindennek nem lehet hosszú távon végzetesen káros következménye az életminőségére, valamint és főként(!!!) az utódaira nézve?!

    A szemellenzős tudósok, a természet kizsákmányolás eszméjét szolgáló közgazdászok és a szilvapálinkával jó kedélyt ébresztő, kolbász-töltő politikusok, még mindig gazdasági növekedésről szóló ígéretekkel nyerik a választásokat, a környezet kímélő energiaforrások felfedezésétől, tehát újabb technikai - tudományos megoldásoktól várják az emberiség gazdasági megváltását, ahelyett, hogy észrevennék, hogy egyáltalán nem erről van szó, nem gazdasági boldogság elérésére való az élet (Hamvas Béla: „Az élet csak arra való, hogy az ember valami sokkal magasabb endű állapotot, mint ami az élet, és ami értékesebb az életnél és amire az élet is sóvárok, elérjen általa.”) hogy nem a gazdasággal való boldogságszerzésre megy ki az életben a játék! Az már csak mellékes következménye az előbbinek, hogy az újabb, és olcsóbb energia források felfedezése és használata, még nagyobb zavart fog eredményezni a természetes élet - és világszemlélet nélkül boldogan élni akaró (Pl. a rengeteg betegséget okozó húsfogyasztásnak a szükségéről meggyőződött), illetve a személyi életfeladatok vállalását és a felelősséget nélkülözni kívánó, személytelen emberi létezés számára.

   Az is igaz viszont, hogy amennyiben ebben a modern életvezetés szerinti, „nyerő – nézetek” dzsungelében, vagyis az ésszerűnek látszó gazdasági érdekharcok jogosságát igazoló politikai erkölcsi koncepciók környezetében és hátterében: vagyis a bő termelés – bő fogyasztás logikának a hatókörében - próbáljuk a gyakorlatba ültetni a metafizikai nézeteinket, hát azzal vagy kitaszítottakká válunk és szegényi sorsra jutunk a Lilith által vezérelt közvetlen környezetünkben, (amely a fölényes nevethetnékje mellett, agresszíven támadja a mentalitásunkat, mivel érzi, hogy igazunk van), vagy éppenséggel megtürt, de ugyanakkor mások által követhetetlen és következetlen zavarodott személyekké, csodabogarakká. Számtalan betegség és nem csak a klasszikus irodalom, hanem az un. modern és posztmodern művészi alkotások által is ábrázolt tragédia születik a tudományos észjárás logikáját követő, racionálisan józan, jóindulatúan intelligens, erényes és humanista, erkölcsős, sőt: vallásos, de ugyanakkor önérzetes, a személyi méltóságára rátarti nyugati tipusú civilizációban élő embernek a Karmával szembeni ellenszegüléséből, a boldogulásáról való önkényes (Lilithje sugallata szerinti) elképzeléséből, annak az eröltetéséből. És ez természetes is, hiszen e Jézus által kinyilatkoztatott Lilith – jellegű öncéluságokat az anyagban való tükröződés segítségével felismerő és így Karma-feloldó – keresztény alapállás felvételéhez, nem elég a Jézus-mitosszal együtt kínált vallásos érzelgősség, az időlegesen magható szeretet- benyomások átélése. A Szeretetnek eltökélt igazság-kutató Fénnyel, vagyis karam-leleplező eltökéltséggel, valamint szellemi háttér és rendeltetési gyökér- ismerő, személyi felelősségtudattal kell párosulnia! Ehhez viszont szükséges mind a tíz egyetemes törvény ismerete és a mindennapi pragmatikus racionalitáson túli metafizikai éberség megszerzése.

   Hamvas Béla arra figyelmeztet, hogy Jézus nem hipokrita alázatról, de nem is beválthatatlan és értelmetlen, az emberi (és így a minden egyes emberben ott lakozó isteni) értelmet hiábavalónak tekintő, a tudósokkal és más vezérekkel szembeni ostoba megalázkodási követelményről tanított, ami ellen a magukat felvilágosodottnak nevező európai (Főként francia) tudósok lázitották a népet. Figyeljünk csak: "Jézus a személyes emberrel való kiengesztelés szükségességét hirdette, de a létrontásnak soha, egy fél lépést sem engedett." Jézus ismerte a mágia tőrvényét és tudta, hogy az önértékelés nélküli, a zaklatott eszű és korrupt lelkű személyek hiuságát mindössze csak sérteni képes, vallásos megalázkodás gyakorlása, nem vezethet senkit a mennyek országa nevű kiegyenlített állapot eléréséhez. Ezért nincs is, amiért megalázkodni a gazdasági, vagy politikai hatalom birtokába került, de korrupt lelkű és a zavaros eszű, gátlstalan és empátia nélküli személyek előtt. A belső alázat- gyakorlásnak, amiről Jézus beszél, spirituális funkciója van és a mindenkiben létező Abszolút Szellem mindenhatóságára való emlékeztetést, annak az elsődlegességének az elismerését hivatott szolgálni. A tanítványok lábának a megmosása nem a személyi megalázkodást, hanem a Tűz-karma feloldásásának az egyik lehetőségét példázza, és az önérzeteskedő hatalom-nyerési gondolkozással, a hipokrita vallásos spekulációval szemben az Egyetemes Tőrvények erejének az ember jóléti spekulációjával szembeni elsődlegességének a hírdetését hivatott szolgálni. („Az én utam, nem a Te utad! – Mondja a Seregek Ura!)   

    Jézust nagyon sokszor próbálták a farizeusok a maguk szemforgató vallásos-politikai élet-koncepciója pártjára állítani, majd kelepcébe keríteni, falhoz állítani" különböző ravasz kérdéseikkel, de ő soha nem adta meg az általuk várt "dialektikus" választ, ami alapján aztán ki lehetett volna egyezni a farizeusok korrupt alapállásával és világi helyzetével. ( A szertartásosság, vallásos és erkölcsi előírások betartása mögé rejtett hiuság, becsvágy, és világi gyarapodás, gazdagodási mohóság, az "elöljárói" helyzet által következő előjogok gyakorlása, stb.)

    A "szeressétek ellenségeiteket" értelme nem lehet az, hogy megértő – elfogadón mosolyogjak a gonoszkodó személyekre és, hogy érzelegve simogassam azt a velejéig korrupt embert, aki gátlástalan önhittségében megsért, nyugalomhoz, csendhez és tiszta levegőhőz, tiszta vízhez és környeztehez való jogomtól foszt, kárt okoz nekem, és bántja, vagy sérülést okoz a gyermekemnek. Vagy aki szamárságnak nézi az én metafizikai alapállásomat és ezért lenéz, vagy egyenesen ellenségeskedik velem és a hozzám hasonlókkal szemben. Nem vezet pozitív eredményhez a békés érzelgősség, a szépelegés, a hamis nagyvonalúság a mindennapokban azzal a személlyel szemben, aki zavarodottságában azt képzeli, hogy neki mindent szabad, csak azért mert ha nem lát a közelben rendőrt, gátlástalanul nyiltan mer gonoszkodni, rendetkenkedni, szabálytalankodni. Egyáltalán nem kell az ilyen személyt hitegessem abban a balhitében, hogy mindezt szabad neki velem szemben, vagy a szeretteimmel szemben elkövetni, és anélkül, hogy fizikai és pszichikai szinten meggátolnám és tovább ringatnám ebben a tévhitében, kimondottan csak úgynevezett spirituális szeretetsugarakat, kiegyenlítődést szolgáló pozitív gondolathullámokat - szeretet kvantumokat - küldjek feléje. Anélkül, hogy bátran, tehát nyiltan, és határozottan konfrontálódnék vele, illetve az ostoba és gonosz gátlástalanságával a természeti síkon, hiába küldöm felé a vallásos „szeretet-sugarakat”, mert az ilyen gyáva magatartásnak nem lesz semmilyen pozitív következménye. Hiszen nem karma-oldó, rejtett értelem-felfedezéshez juttató életfeladatot vállaltam ezzel, hanem mindössze a külső környezet egyik hírmondó elemével való kapcsolatot akartam elkerülni a mágia törvénye öncélú kihasználásával.

    Ugyanakkor, az embernek az általa megtestesített isteni Szeretet és Fény ötvözetéből eredő szent szellem összetett erejével is kell érvényesítenie az egyetemes megváltódási őserőt, ugyanúgy, ahogy egyes állatfajok csoportjainak vezér - egyéniségei (lehetek ezek vezér hímek, vagy vezér nőstények) a nyers erejükkel érvényesítik a személyükben megtestesült csoportos és faji érdekeket. Az univerzális tudattal és teremtő akarattal rendelkező embernek is meg kell kísérelnie legyőzni a külső ellenséget éppen a spirituális elképzeléseinek a letisztulása érdekében. A kipróbéálás és a megszilárdítás érdekében, a meggyőződéssé és hitté válás érdekében, ki kell tennie ezeket, az eszmei elképzeléseit, vagy a tanulás útján megszerzett elméleti információit a gyakorlati valóság-próbájának, a tűz-keresztségnek. A fent idézett jézusi intelem, mindössze arról szól, hogy embernek az egyetemes rendeltetése és hivatástudata erejével, a törvényességbe vetett hitével, és annak a következményeként kell a vele, vagy a többi emberrel szemben ellenséges magatartásba sodródott személyeket a helytelenítő és határozottan elitélő, gyakorlati személyes jelzései mellett, még a diszkéten áramoltatott szeretet és a szellemi fény mágikusan ható ereje által is, a kiegyenlítődési képesség állapota elnyeréséhez szükséges energiákkal, személytelenül feltöltenie.

    Sem a tévesen alkotott ellenség-képzet, sem a megalázkodó és méltatlan, alacsony rendű lelki állapotokat létrehozó áldozati szerep, vagy az áldozati állat (bárány) szentimentális szimbólumától való meghatódás, nincs jó hatással az univerzális tudatot elérni vágyó személy számára. Ezek átélése mind az éberség elvesztéshez, és ennek következtében, a kábulata jellegének megfelelő valamikori lebetegedéshez és a leszegényedéshez vezetnek. Amennyiben az agresszióval kapcsolatos anyai ági szellemi örökségermből: a személyi karmámból adódóan, illetve a rendeltetés szerű megismerési és kiegyenlítődési feladataim következében, nálam zavarosabb tudattal és ezért agresszívebb lélekkel rendelkező (még nem egyetemes öntudatra ébredt) személyek nekem kárt okoznak, vagy személyemben megsértenek, vagy akikkel szemben, az érvényben levő konjunkturális társadalmi játszmák következtében, valamiféle hivatalos, vagy anyagi kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülök, akkor sem kell az illető személlyel gondolatban, vavgy képzeletben ellenségeskednem. De még inkább nem kell az előtt, vagy azok előtt a zavaros és erkölcstelen személyek előtt megalázkodnom, akik akár direkt módon, akár intellektuális képességeiket szélhámoskodásra használva, kárt okoztak, hanem egyrészt jeleznekm kell nyiltan a számára, hogy nem nyelem le és nem viselem el a káros, vagy sértő magatartását, vagy üzérkedését, másrészt, miután a fizikai és a pszichikai síkon elvégeztem a visszajelző morális kötelességemet, mélyen magamba fordulva és a korábbi tévedési lehetőségeimet átvizsgálva, meg kell keresnem és be kell látnom azokat a tévedéseimet, amelyek maguk után vonták ezeket a negatív jelzéseket. És ha ezt is elvégeztem, de még mindig nem oldódott fel a feszültség, vagy a sors-krízis, akkor már csak éberen ki kell várnom a helyzet elmúlását, vagy a játszma végét, amíg ki nem derül, hogy milyen korábban huzamosan át élt, belső zavar következtében kellett alacsony vibrációs állapotba és annak megfelelő nehéz helyzetbe kerülnöm.

     Az a látszólag tudományosan is megalapozott magyarázat is hamis amely alapján az ember elfogadja és magára vonatkoztatja, magára veszi az állatvilágból átvett, „a létért való küzdelem" hamis ideológiáját és az elemi létben-maradási érdekeire hivatkozva, kegyetlenül gyilkol állatot és ha oda fajul, akár embert is egyaránt. A létért való küzdelem elmélete, az állatoknál milliószor intelligensebb és azokhoz képest, mágikus teremtő képzelettel is rendelkező embernél egyáltalán nem érvényes. Ez mindössze a nagyobb élvezetekre vágyó és ezen élvezeteket, valamint a kényelmét biztosítani akaró embernek, az életét mindenáron megnyerni akaró spekuláns személyeknek az ideológiája. A vegetáriánusok ritkán kerülnek orvoshoz és tizenöt évvel tovább élnek az átlagnál. Gyakorlatban többszörösen is vissza igazolt az a tény, hogy a felnőtt ember akár hatvan napig is kibírja élelem nélkül. (Sőt: ma már világszerte ismert az a Fénytáplálkozás nevű misztikus mozgalom, amelynek a tagjai akár egy évig, vagy annál is több hónapon át, nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak folyadékot és azt is csak minimálisan fogyasztanak.) Mert: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével. Szó sem lehet arról tehát, hogy a saját létéért, vagy akár a gyermekeiért való küzdelem miatt az embernek azt a környezet szennyező és romboló civilizácót, amelyben ma és fenn kellene tartania, hogy a maga és az utódai fennmaradása és egészsége érdekében a természetet ki kellene szipolyoznia, bálnákat és más ritka állatokat kellene őlnie, azokat az életterükből ki kellene szorítania! Akkor miért lene szükséges az ember számára közvetlenül részt venni (állatokat gyilkolva) az atombombagyártó, bomba - biztos bunkereket-ásó, atombomba lövő tengeralattjáró, kémrepülő, korház- és kaszárnyaépítő létért való küzdelemben?

 “ Mindig az egyetemes törvények igazságához, vagyis a bennünk levő, minket létrehozó és éltető Abszolút Szellem mentális, ideális és kauzális törvényeihez kell hűségesnek lenni, és nem a hamis valóság-képzetek és a zavarodott élet-elképzelések által működtetett egoista érdekeket szolgálni hivatott politikai intézmények, a vallásos fantazmagóriákat hirdető egyházak és a közösségi téveszmékkel manipuláló pártok által előirt nyerészkedő szellemű, szellemidegen törvényességi elvárásokhoz. Az ilyen tömeghez és intézményi rendhez való igazodással és a törvényeket önkényesen alkalmazó hivatalnokok előtti meghunyászkodással rákenjük személyes gyávaságunkat, a megalkuvásra és korrupcióra való hajlamunkat, szellemi restségünket holmi objektív nehézségekre és szükségszerűségekre. Erős a kísértés, hogy a belső korrupciónkból eredő, hamis törvényességet elfogadjuk és az engedékenységet gyakoroljuk. Hogy a konfliktus-kerülő kényelem-szeretetünkben a hamisságot elfogadjuk és a törvénytelenség elnézésére, a személyi magalkuvásra való hajlamainkat szeretetként tüntessük fel. De az is előfordul, hogy az absztrakt, személyidegen elképzelések és seteril eszmék megvalósításába - kivitelezésébe vetett ambícióinkat, családunkkal, gyermekeinkkel, népcsoportunkkal szembeni felelősségtudatnak és humánus bölcsességnek nevezzük.

    A Karma törvényének tanulmányozása nem azért fontos tehát számunkra, hogy izgalmas olvasmány-élményekhez és érdekes adatok gyűjtéséhez vezessen például a nemzeti soesunkra vonatkozóan mint a történelem-tanulmányozás, hanem a felelős és tudatos jelenlétnek, a jelenvalóságnak az öröklétben való intenzív átélését kell hogy szolgálja. Vagyis, az egyszeri és mindenkori felelősségteljes létezés állandó személyes gyakorlását. Konkrétan: nem az a fontos például, hogy azt kutassuk: vajon a vízbe fulladt szülők gyermekének milyen terhelt lehet a lelki világa, mert a jelen feladataik (és az abból adódó nehézségeik) szemszögéből nem érnek semmit ezzel az információval. Mert nem ok nélkül fullad vízbe az ember. A fontos tehát az, hogy milyen, a víz elemhez kapcsolódó, létalkotó asztrológiai erőterekkel (Rák, Skorpió és Hjalak), és milyen lét-princípiumokkal (Hold, Neptunusz), valamint milyen Egyetemes Törvényekkel (Mágia törvénye, Kiegyenlítődés törvénye, Szeretet törvénye) nem tud harmóniába kerülni a vízbe fúlladó ember ahhoz, hogy ilyen csúfos véget kell érjen az élete?

     És az egyesek által készpénznek vett (egyébként az Uroboros allegóriájával is megjelenített hiábavalóság, az öntudatlan körbeforgás állapotát kifejezni hivatott) reinkarnáció misztikus képzetét idézve, ugyancsak nem az a fontos, hogy egy "múlt életem" során egy szűk folyósón agyonvertek és attól van most klausztrofóbiám, hanem, az hogy milyen életfeladatokat kell most felvállalnom, miféle gyengeségeket (ambíciókat és félelmeket) kell most legyőznöm, melyik őselemekkel és erőterekkel, milyen, számomra elkerülni vágyott, kellemetlen, vagy nehéz élethelyzetekben megtestesülő sors-állapotokkal és antipatikus személyekkel kell szembekerülnöm ahhoz, hogy ne kelljen szomorú véget érjen az életem? Nem fontos tehát, hogy ki és mi voltam évekkel ez előtt és a múltam során, hanem az a fontos, hogy kivé és mivé fejlődtem mára, és, hogy menyire vagyok ambíciós a karmám meghaladásában, hogy mennyire jól használom fel a rendeltetésemről és az annak megfelelő anyai ági családi Karmámról szerzett ismereteimet?

    A Karma törvénye alapján tehát, minden ős-félelmem, minden szorongásom és betegség-hajlamom és minden "nehéz” élethelyzetem jogos, és meghaladandó helyzetként értelmeződik, ami arra szolgál, hogy a családomban, a közösségemben, a nemzetemben és az emberiség által, időben és térben általánosan elkövetett spirituális hibákat ne ismételjem meg, és hogy a fizikai testem segítségével, illetve a fizikai személyemben megszerzett éberségem segítségével olyan spirituális tulajdonságokat és képességeket alakítsak ki amelyek a személyemet és ezáltal az emberi nemet valamikor a jövőben egy kiegyenlítettebb állapotba emelhetik. Csak és csakis ez, a misztikus izgalmak hajszolásától mentes törekvésem lehet az egészségem és a boldogságom: a mindenkori kiegyenlített állapotom feltétele.

    Az ember tehát, nem annyira a kultikus és meditációs állapotaiban, hanem a karmája feloldásához vezető általános-emberi és a horoszkópjából kiolvasható gyakorlati – személyes életfeladatok felvállalása és beteljesítése által, valamint a helyesen gyakorolt, tehát a törvényekkel összhangban álló mindennapi moralitása által képes felülemelkedni a Mágia és a Vibráció, a kiegyenlítődés, valamint a Polaritás törvényének hatásaként a Karmája alól. És viszont: a boldogsághoz és teljes egészséghez vezető mentális és a spirituális dimenziókban elérhető éberségi állapotokba csakis a karma oldás által képes eljutni, vagyis, tudatosítván a karmáját (az egyéni hibabelátás segítségével dekonspirálva korábbi tévedéseit és vétkeit) felvállalva a karmikus feladatait, megszabadulhat a korábban még követhetetlen és érthetetlen okozatok mechanikus láncolatából. A karmikus hibákat követő gyakorlati jóvátétel és tudatos vezeklés útján is, megszerezheti tehát a személyi horoszkópjából konkrétan kiolvasható karmájának megfelelő pozitív tulajdonságokat és képességeket. Így, feloldhatja a karmájának megfelelő negatív viszonyokat és sorskörülményeket beidéző képzeletéből az abban, a születésétől fogva létező mágikus erejű karmikus képzeteket és újabb negatív következményeket okozó okokat nem gerjeszthet a karmikus gondolataival és képzedteivel.

    Amennyiben ezt a folyamatos karma-oldó képességét valaki el tudja érni, többé nem lesz a karmikus képzelete (a Lilith kifogyhatatlan hatása) által szült kényelmetlen, vagy krizises élethelyzeteknek, valamint a karmájából eredő ellentmondásosan zavaros személyi reflexeinek, a suggalatt szerű félelmi érzéseinek és iszonyatának, az agresszív ösztöneinek, vágyainak, gondolatainak, becsvágyának, hiuságának, tehát az alacsony sértettségének és bosszúvgágyának, illetve ezek következményeinek a kiszolgáltatottja, a Lilith által gerjesztett alacsonyrendű vágyainak végrehajtója és azok következményének az áldozata. A karmáját a személyi horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatok felvállalása segítségével feloldó, vagyis a karmájának megfelelő, új pozitív képességeket és tulajdonságokat gyakorlás útján szerző, spirituálisan éber személy, mindig képes vigyázni arra, hogy ne ragadják el a Lilith gyűjtőnévvel jelzett sóvárgásai és rejtett ambíciói. Ezért az ilyen megváltódó személy, egy adott idő után, a sorsa vak játékszeréből, azt tudatosan irányító, tervező - alkotójává, egyszerre cselekvő – dolgozó, de az sorsát szellemileg is megalapozó építőjévé válik, aminek következtében nem lesz többé még a környezete karmikus játszmáinak a kiszolgáltatottja sem. Erre viszont, csakis a tűzpróbákat is vállaló, azokon sértetlenül túl jutó, tehát az egész személyiségét az egyetemes felelősségtudattal harmóniába hozó, bátor ember képes.

     Fontos azt is tudni, hogy a karma is és annak a meghaladását szolgáló, annak megfelelő életfeladatok is kizárólagosan személyesek, még akkor is, ha közvetlkenül az édesanyákon keresztül örököljük őket. Sokat, nafyon sokat segít ugyan, ha az anya megismeri és igyekszik feloldani a saját karmát és ennek a karma-oldási igyekezetének megfelelően neveli a gyermekeit is, de azoknak a személyes karmáját teljesen még ő sem oldhatja fel teljesen, ámbár ezzel a magatartásával, vagyis a krama-oldáshoz és életfeladat-vállaláshoz szoktató, gondos és morálisan is igényes – elváró neveléssel adhatja a legtöbbet a gyermekeinek. Nem létezik annál jobb és érrékesebb ajándék egy gyermek számára, mind a karma-oldó nevelés. Ez az ajándék ugyanis egy életre szól, és ténylegesen segít, a nyakba akasztható és az újjakra húzható – fülekbe akasztható... – családi ékszerekkel ellentétben! Ezzel ellentétben viszont, világos, hogy a kollektív és a csoportos feloldódás és kiegyenlítődés (a csoporton belül történő Karmán való felülemelkedés) lehetetlen. Következésképpen, értelmetlen mindenféle szektához, vagy spirituális iskolához való alázatos csatlakozás és patetikus fogadalmakkal, hűségnyilatkozatokkal megpecsételt alárendelődés, azok misztikus tanaihoz való fanatikus ragaszkodás, hiszen ezek csak egy általános utat mutathatnak az egyéni kiegyenlítődés, és az egyetemes megváltódás felé, amit mindenki a saját horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatai felvállalása által és az egyéni Karmája meghaladási lehetőségei szerint kell megjárjon. Senki nem járhatja helyettem az én karma-oldási utamat, mivel senki nem szerezheti meg helyettem a személyes karmafeloldási képességeket: sem a kollektív karma logikáját verkliző politikus, sem a pápa, sem a keleti guru, sem a hét végi spirituális beavató mester. És nem a testvérem, vagy az anyám, vagy az apám, de még inkább nem a gyermekem! Azok akik a személyes szabad akaratukról, értelmi világosságukról lemondanak, beállván a tanítványok személytelen tömegébe és hagyják magukat irányítgatni, semmivel nem jutnak előbbre az életbiztosításokat és a különleges élvezeteket hajhászó szkeptikus józanoknál: a materialistáknál.   

    Azok, aki egyik irányzattól másik irányzatig nyüzsögnek értelmetlenül és újabb és újabb mestereknél panaszkodnak a sok tragédia és szenvedés miatt, nem vehetik észre, hogy tulajdonképpen ők maguk e tragédiák, e szenvedést okozó nehéz élethelyzetek, balesetek és betegségek okozói. Ők még a szkeptikus józanoknál is több kényelmetlen élethelyzetet, betegséget és szélsőséges esetekben szerencsétlenséget idéznek be maguknak az egyéni felelősségtudatott mellőző, az igazi Fényt és Szeretet nélküli misztikus kapkodásaikon, zavaros kultuszgyakorlásukon: kábult cselekvéseiken, szenvedélyesen átélt érzelmeiken és az ellenőrizetlen, ellenséges képzetekben, illetve destruktív képzetekben tobzódó gondolkozásuk által.

 

 

    Azok a személyek viszont, akik igyekeznek bátor, de szenvedély mentesen, nyugodt, de szellemileg éber életet folytatni és ennek érdekében megtanulják a törvényes akaratukat érvényesíteni az egyetemes törvények szellemisége segítségével, éberségük mágikus erejével a fizikai és az asztrális dimenziók vibrációs állapotán felül emelkedve, feloldják és kreatívvá változtatják az életüket és személyüket (potencialitásukat). Ezáltal ők, a szó pozitív értelmében használhatják is (tehát nem bántják!) azt a világot, amelyben élnek. Ezek a személyek a gyengeségeik meghaladásával: az agresszivitásuk és a zavarosságuk feloldásával: a sorsuk uraivá válnak, ahelyett, hogy kiszolgáltatnák magukat az egyéni fejlődési programúktól eltérő külső befolyásoknak, azaz mások akaratának és ítéletének. Ők megtestesítik és szellemileg használják a törvényt, ahelyett, hogy annak tévelygő és ostoba kiszolgáltatottjai lennének. Ők megtartják és tisztelik a törvényt és ezáltal irányíthatják sorsukat, vagyis kreatívan használják a mágikus tevékenységük által beidézett sors-következményeket.

     Ez viszont, a modern és a posztmodern civilizáció hamis erkölcs-folyamában: az Apokalipszisben, a szmélyi horoszkópból kiolvasható karma kauzális értelmezése nélkül és az így szerzett spirituális önismeretnek a gyakorlatba ültetése nélkül lehetetlen. (Csak az ezer négyszáz negyven: 12 x 12 x 10 = 1440 bölcs vészeli át az Apokalipszist.” - János evangéliuma) Csakis a személyi horoszkópomból olvasható ki, mind a karma, mind a spirituális kiegyenlítődési program. Ez az ismeret felment az alól, hogy a reinkarnációs hipnózisok és más, ehhez hasonló spiritiszta módszerek segítségével újabb misztikus izgalmakra vadásszak és ösztönös - spekuláns természeti állapotomban, családi, társadalmi, nemzeti, stb. vagyis polgári meghatározottságaimban tovább szédelegve és támolyogva "gyönyörködjek" valótlan történetekben. Nem a világi események a fontosak számomra, hanem az erkölcsi magatartásom, vagyis a maximálisan felelős jelenlét-tudatom. Az egyetlen értelme a Karma Törvénye tanulmányozásának és ismeretének az tehát, hogy az örök jelenlétünkbe: a mindennapi életünkbe maximálisan bekapcsoljon bennünket. Mert csak teljes jelenlét-tudattal lehetünk Egész-séges emberi személyek, akik megtestesítik és harmonikusan éltetik sorsukban a teremtés és a megváltás tőrvényeit.

    Asztrológusi gyakorlatom során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a Karma törvényéről a legmisztikusabb fantazmagóriák és materialista- mechanikus koncepciók látnak manapság napvilágot és egyes úgynevezett misztikus beavatottak arról prédikálnak, hogy a karma törvényét meg kell haladni, fel kell számolni. Sőt: a jógások körében még azzal a tévhittel is lehet találkozni, hogy az egyéni karmánkat el kell égetni (sicc!) különböző misztikus eljárások (pl. hajnali napsugarakkal "energizált" vizeletfogyasztás) segítségével. Ennél nagyobb botorságot még csak a technika és a gazdaság Istenének hódoló, magukat felvilágosultnak tartó materialisták hangoztattak, akik a tudomány felfedezéseinek és a technikai módszerek hatékonyságának a segítségével létrehozható a planetáris aranykorról, földi paradicsomról szóló kerge utópiák közvetlen következményeként, a fasizmushoz, a gázkamrákhoz, a kommunizmushoz és a Gulág szigetek "megoldásaihoz" vezették az élvezeti cikkek és a kényelmi berendezések kézzel fogható eredményeit örömmel fogadó emberiséget. Ezek, a materialista életmegnyerési lehetőségekről szóló naiv és szellemtelen elképzelések szolgáltatták az alapot azoknak a humanista elméleteknek a gyakorlatba ültetéséhez, aminek következtében világháborúk, gázkamrák, munkatáborok és tökéletes rendszerekkel rendelkező rémállamok, liberális terror- közösségek jöttek létre. Ez a valóság viszont, ahelyett hogy az utopista elmélet-gyártók álmát igzolta volna, az inkvizíció kínzásainál is kegyetlenebb erőszakoskodásokkal ismertették meg az emberiséget.

  A karma törvényének megértését és az ismétlődések és ismétlések útján létrejövő személyes megértés következményeit tehát, csakis mind belső egyéni mentalitás-változást (tisztulást) követő karma-megváltódási lehetőséget és spirituális fejlődési és kiegyenlítődési képességek kialakulását létrehozni képes, józan belátásokon alapuló, szabad öntudat-változtatási lehetőséget, vagyis mint nemesedést kell felfognunk, ahogyan azt az alkímia tanítja. Ennek szellemében kell tehát a Karmához viszonyulnunk, a belső világunk kauzális természetének szabad felismerése és mélyebb (kauzális) megértése érdekében. És a saját belső világunknban észlelt problémákon és a külső világból érkező jelzéseken keresztül, az egész létezés működésének a megértése érdekében. Ez a személyesen átélt (átszenvedve megértett és szabadon választott döntések útján megértett) spirituális lecke, amely lehetőséget biztosít arra, hogy személyiségünket, spirituális Én-tudatunkat a többi egyetemes törvény segítségével bekapcsolhassuk a velünk együtt táguló, erősödő és finomodó Teremtés – Megváltás örök folyamatába. A karma Törvénye hatásait tehát nem kell meghaladni (És nem is lehet!), amiképpen azt egyes misztikusok állítják, hanem annak a személyes és az általános jellegét megértve, annak finom jelzéseire jól figyelve, azokat mindig kauzálisan – tehát eredetből eredeztetett ok – okozati összefüggéseiben - kell értelmezni, mert épp a Karma Törvénye alapján, vagyis annak következtében, éppen, hogy azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni - sőt: azok állandó elhalasztásával csak e feladatok felvállalásának és végrehajtásának szükségességére figyelmeztető önmegvalósítási és párkapcsolati hátráltatások, fájdalmak, betegségek és balesetek sorozatait idézzük az életünkbe egyre növekvőbb mértékben- amelyeket az élet-feladat kikerülő, és az állítólagos karma-meghaladást, karma-hárítást lehetővé tevő misztikus praktikáinkkal és korrupt magatartásunkkal ki szeretnénk kerülni. Hiszen mi magunk vagyunk a saját Karmánk hordozói és igazi okai, azt is mondhatnánk, hogy mi magunk vagyunk a Karmánk, amely az irracionális belső sugallatok és félelmi érzések és nagatív személyi ambíciók és vágyak spontán – reflex szerű - kielégítési késztetése útján érvényesül. És egyben, mi magunk vagyunk a Karma-feloldási lehetőségünk is, a józanságra és racionallitásra alapuló nappali éber tudatunkkal, a baj- és fájdalom érzékelési képességünkkel, a hibabelátási képességeinkkel, a jobb, tehát boldogabb és egészségesebb és harmonikusabb életre való vágunkkal, belátott személyi gyengeségeinket, vagyis a megismert karmánk szerinti késztetéseinket legyőzni képes akaratunkkal, határozottságunkkal: erkölcsi és értéktudatunkkal.

   Itt felötlik a Karma átvételi, illetve átadási, átpasszolási lehetőségének, a tévképzete is. Nagyon sok szülő úgy képzeli, hogy a rég óta felnőtté vált gyermeke életútját kell egyengetnie az életben és a felnőtt gyermekét – gyermnekeit kell boldoggá tennie önmaga helyett, és ahelyett, hogy a maga dolgával, általában romokban heverő egészsége, vagy párkapcsolata helyreállításával foglalkozna, abban leli örömét, ha a felnött gyermeke, vagy gyermekei életébe beavatkozhat, azt irányíthatja, az általa elképzelt illuzórikus boldogság beteljesíthetősége irányába, ami természetesen eleve kudarcra van ítélve. Így nem csak, hogy a saját spirituális és gyakorlati életfeladatait hanyagolja el, az ide vonatkozó sors-jelzéekre nem figyel, hanem a felnőtt gyermneke – gyermekei – sorsát is megnyomorítja, azt irányítgatva és beavatkozván annak még a párkapcsolati, sőt: a szexuális életébe is! Nem egy házasság, sőt: még több gyermekes családok is tönkre mennek folyamatoosan, az ilyen feloldatlan, általában Kos, Rák, Oroszlán, Skorpió, Nyilas, vagy Bak karmával rendelkező, vagyis beavatkozási és irányítási mániával rendelkező szülők áldatlan ambícióinak köszönhetően.  

    Ezeknek a negyvenes éveiket elhagyó személyeknek, minden sors-kudarc és sors-csőd, valamint keserű élettapasztalat ellenére, vagyis annak ellenére, hogy minden intelligenciájuk és tudományuk ellenére, a saját életük egy csődhalmaz, valamiért nem képes eljutni a tudatáig az a tény, hogy léteznek ezek a törvények, vagyis a Karmma Törvénye, tehát az egyéni tapasztalás szükségességének a törvénye,valamint a Mágia törvénye és a Fejlődés törvénye, amelyek alapján, közvetlen, személyes és gyakorlati tapasztalat nélkül, vagyis az egyéni szabadakarat elvének az érvényesülése nélkül, lehetetlen a kiegyenlítődési képesség megszerzése és emiatt a boldogság megszarzése, valamint az egészség megőrzése. Persze, ahhoz, hogy ezt az ostoba beavatkozási és irányítási mániájukat kiélve nyomoríthassák a környezetüket, vagyis, hogy az ővékéhez hasonló csödbe juttatthassák a szeretteik életét, de főképpen a felnőtt gyermekeikét, megfelelő kényelem-szeretettel és lustasággal és egyéni büszkeség- és akarathiánnyal rendelékező felnőtt „gyremekekre” is szükség van, akik nem képesek a szüleiknek ezt a káros törekvését határozottan vissza utasítani, magukat ettől egyértelműen elhatárolni.

    De nem csak a karmájuktól és a materiális koncepciókon alapuló liberális - humanista életvezetési elvektől elbutított, gyermekeiknek „minden áron”(!!!) jót akaró szülők és kiemelten az un. „anyósok” munkálkodnak oly sikeresen a felnőtt gyermekeik életének és sorsának a tönkre tételében. Ugyanezt teszik, végül is a házastársak is egymás között, valamint az egyetemes törvények szellemét és persze: első sorban a saját karmájuk jellegét nem ismerő misztikus guruk és vallási vezetők, akik a csofdálatosan hangzó, sőt: azok idealitásában mélyen megható fantazmagórikus elképzeléseiket igyekesznek rá-erőltetni az ellemző racionalitással és valóság-megfigyelési képességekkel kevésbé megáldott híveikre. És létezik másik változata is negatív karma átadásának: a tulzó óvarosság, amiről a Bibliában így olvashatunk: "Mert sokan vezettek másokat bűnbe, a bűntől való félelmükben." Hiszen nem azért születtünk, hogy az életet végig óvatoskodjuk a bűntől való félelmünkben, hanem azért, hogy megtanuljuk a szellem törvényeit kiolvasni és betartani az anyagban való tükröződése segítségével. Ugyanakkor, azért sem élünk, hogy az anyagi - érzékszervi élvezet-szerzési lehetőségtől  elbűvölve és elszédülve, felelőtlenül végig kalandorkódjuk az életet mindaddig, amíg erre futja a fiatalos fizikai és pszichikai erőnkből. Egyesek, miután e huzamosan folytatott, öncélú és felelőtlen élvezethajhászásaiknak a következményeit sinylik, a sorsukat (az egyetemes törvényeket) átkozzák, amiért úgy látják, hogy az életük zátonyra futott és az nem lehet többé számukra öncélú élvezetszerzési lehetőség.

   A Karma Tőrvényével, természetesen, első sorban a Szaturnusz által megtestesített teremtő-megváltó őserő áll analogikus kapcsolatban. A Szaturnusz ugyanis, általában mind a tíz egyetemes törvénynek az erejét és hatását érvényesítő őserő. Ő tehát az egyetemes felelősség szellemét és az egyéni felelősség-érzetet megtestesítő és érvényesítő-, és nem utolsó sorban ezek betartására kényszerítő őserő (A sors ősereje, misztikusan: a Karma mestere. És végletes megjelenési formájában: a Halál Angyala), ő a Nagy Terelő Juhász, aki a megváltás irányába terelgeti az emberiség nyáját, és aki arra felügyel, hogy az egész létezés, az emberi individuumokkal együtt, a megváltás irányába haladjon. Ő a teremtés és a megváltás folyamatainak a megtörténését, érvényesülését és teljes végbemenetelét általánosan biztosító, azokat felügyelő, valamint a szélsőségek határait fenntartó, megőrző, a határhelyzetekbe került jelenségeket és személyeket a további káros tevékenységében megállító (Hátrátató, lebénító, vagy felszámoló – megszüntető.), azokat a másik irányba vissza fordító, és a határhelyzetekbe kerülés mentális okait számon tartó, a határhelyzetre figyelmeztető „terelő juhász”, az un. karmikus tanítómester. Nem ez a személytelenül – un. objektíven – működő ősreő a hibás azért, amiért a negatív ambícióinknak a minden áron való érvényesítése közepette, vagy az egyszerű – karmikus - spontán agresszivitásunk miatt, olyan alacsony vibrációs állapotba kerülünk, nem figyelünk oda a többszöri jeleire, jelzéseire (sorsunk és karmánk jelzéseire), és átlépjük azt a végzetes határt, amelyről vissza fordulni már nem lehet. – Nem ő – a sors - a könyörtelen, hanem mi vagyunk felelőtlenek magunkkal és szeretteinkkel szemben.    

    Az alkímiai műveletek közül a Coagulatio (Koaguláció), vagyis a szilárdítás - erősítés művelete áll kapcsolatban a Karma Törvényével. A megszilárdítás: az azonos jellegű negatív, vagy pozitív sors-helyzet ismétődések által a határozott állapotba hozás Szaturnuszi sors-művelete felel meg tehát a karma törvényének. Ezért is mondják, hogy az ismétélés a tudás és a bölcsesség feltétele. De sajnos, az emberiségnek a nagy része, elvakul a külső látszatoktól, a diszletek másságától, és nem veszi észre, hogy ugyanazt a sorstaposó malmot járja és ugyanazokat a fölöslegesen beálló tragikus helyzeteket éli át mint az ősei, és az emberiség rég letünt, un. fejlődési korszakainak az ősei. Holott spirituális értelemben vett, igazi fejlődésről szó sincs, morális alacsonyrendűségében, a XXI. század elején élő, „humánus” fiatal személyek is ugyanolyan tévelygők mint az őseik voltak és ugyanazzal a mohósággal vetik rá magukat az élet-élvezetek kicsikarási lehetőségeire, mint az őseik, minden keletről importált egzotikusan misztikus és misztikusan egzotikus un. „ezoterikus” ismeretei ellenére. Sőt... Ezzel szemben, az a kevés személy aki a Karma tőrvényének működését -és hatásait- képes tudatosítani, nem lázad a sors-leckék ellen és jól oda figyelve, bölcsen elfogadja a nehéz sorsheklyzetek ismétlődését, és megfigyelve önmagát, a képzelete működését, hanguylatai hullámzását, a szenvedélyes érzései és érzelmei, valamint a vágyai mégikus ereje által gyújtott, belső és külső tüzek következményét, és mindig a személyes tapasztalatikban, tehát a tárgyi valóság letegadhatatlan és ferdíthetetlen eredményeiben ellenőrízve  - tükröztetve az elméleti tudását, előbb-utóbb megszilárdítja lelkében és tudatában azt az Egyetemes Törvényekkel összhangban álló személyes felelősségtudatát, amely segítségével sikerül valamikor a gondolkozásából és a hétköznapi élet-gyakorlatából - mentalitásából – kizárni mind a könnyelműsködés, mind a dogmásodás démonát. Ez biztosítja számára annak a képességnek a kialakulását, amelyet a hermetikus tanításokat megőrző alkimisták allegorikusan a bölcsek kövének neveznek.

   A Karma tőrvényének az ismerete tehát a sors-filozófia legfőbb bölcsessége megszerzéséhez vezeti el a saját mágikus erejű képzelete „termékeit” és eredményeit, azok hosszú távú hatásait és következményeit, valamint a többi kilenc törvény hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusát megfigyelő és azok hatásait értelemmel követő és betartó személyt. A Karma törvénye tehát megtanít minket türelmesnek lenni és számon tartani, számot vetni, illetve a sors-jelenségek hosszú távú eredményeiben gondolkozni. Vagyis, a törvény megtanít a sors jelenségek közös eredőjében és következményeiben gondolkozni. Valamint arra is, hogy miért érdemes minden tettünkért, szavunkért és gondolatunkért (sőt: még az önkéntelen képzelgéseinkért is!), illetve ezek következményiért, felvállalnunk a személyes felelősséget? - A személyi felelősségvállalásnak, a felelősségteljes gondolkozást követő tetteknek, vagyis a tapasztalati bizonyosságokból szerzett tudatossággal, a következetes bátorsággal és hosszan, tehát meg nem alkuvó kitartással gyakorolt spirituális (képzeleti és mentális - gondolkozási) és a gyakorlati (Tudatosan használt szavakban és ugyszintén tudatos tettekben kifejezett) felelősségérzetnek, ugyanakkora mágikus ereje - és pozitív hatása, meg visszahatása van - mint a Szeretetnek!

 

 

 

VIII. A Nyolcadik törvény.

 

AZ EVOLÚCIÓ ÉS A VILÁGOSSÁG TÖRVÉNYE.

 

    A Lilith nevű, másságra, másállapotra való őssóvárgás által okozott őskáosz feloldása és meghaladása érdekében, az Abszolútum teremteni kényszerül és a teremtés első mozzanataként a két világnemző - világszülő őshatalommá és kiegyenlítődési – megváltódási őserővé változik. Vagyis, nemző és megváltó Világossággá, valamint teremtő és az ősegységbe való visszakapcsolódási kényszer-erővé: Szeretetté változtatja magát a teremtési aktus által. A Szeretet – kiáradó és befogadó, egységbontó – szaporodó és ugyanakkor egységbekötő –egyesülő hatalom. A Szeretet tulajdonképpen olyan teremtői – szülői őshatalom, olyan életadó – teremtő erő, amely az életadási –teremtési kényszere miatt, megbontja az abszolút ősegységet és új, elkülönült egységeket hoz létre belőle, ám ugyanakkor, mint egységbe kapcsoló, egységesülésre kényszerítő hatalom, a teremtésben is benne marad és pl. a fejlettebb képességekkel és összetettebb struktúrával rendelkező biológiai lények (és főként az ember!) esetében az utódokban átadódik mint kényszerítő késztetés – ösztön, az egység-alkotásra, illetve mint távoli sejtelem (tudattalan emlékezés) az egységbe való visszatérési lehetőségre és szükségre. Ezt nevezzük feminin őskezdetnek: Szeretet princípiumnak. Másfelől az Abszolútum Termékenyítő hatalommá (élet-tapasztalatokból szerezhető értelemmé: Fénnyé, valamint behatoló – átváltoztató és átvilágító, értelmező és irányító hatalommá) válik és ugyanakkor a megváltódás felé irányító - vezető hatalommá is változtatja magát. Ezt nevezzük Maszkulin őskezdetnek, a Világosság principiumának.

 

    Tehát, az Abszolút lét a Teremtésben egyszerre ketté osztja és ugyanakkor meg is sokszorozza (megkétszerezi) önmagát. Ezen őskezdetek (princípiumok) egyike a maszkulin princípium (A kínai Jang), a Világosság, amelyet kauzális Világosságnak, illetve Isteni értelemnek és ugyanakkor tapasztalati ismeretből létrejövő Isteni Fénynek nevezünk a metafizikában. Ennek az egyetemes értelemnek és léttudatnak („Vagyok, aki vagyok.”) mindössze sápadt és részleges megnyilvánulási formája az, az individuális öntudaton és egyéni, meg csoportos tapasztalati ismereten alapuló és generációkon átöröklődő racionális – gondolkozási képesség, amely az utód-gondozó és utód-nevelő, eszközhasználó és szerszámkészítő emberben kifejlődött az állati észlelés és a primitív kombinációs készségen való értelmi felülemelkedést követő intellektuális evolúció során. De bármennyire is büszkék lennénk rá, ez, a gyakorlati gondolkozási (intellektuális –tudományos) fejlődésünk, ami előbb a majom fajtáknál, majd az emberszabású majmoknál, az utódok minél hosszasabb és figyelmesebb gyakorlati gondozása és óvása, majd ösztönös nevelése – és tudatos tanítása révén jelent meg, csak felszínes és parányi része annak, az éteri és spirituális dimenziókban, tehát a láthatatlan és gyakorlatilag, közvetlenül érzékelhetetlen dimenziókban (misztikus kifejezéssel: az auránk legfinomabb rétegeiben) létező szellemi értelemnek (fejlődésnek), amit spirituális fénynek nevezünk. Antropológiai tény, hogy az utódok óvásának, gondozásának és nevelésének a minél szélesebb körűvé és mind hosszasabb időtartalmúvá válásával, az emberszabású majmok értelmi és szellemi fejlődése, illetve lelki érzékenysége meg hatványozta azt a gyors gyakorlati gondolkozási fejlődést, amit az váltott ki belőlük, hogy céljaik elérése érdekében, különböző tárgyi eszközöket kezdtek használni, illetve, hogy szerszámokat kezdtek készíteni, majd növényeket és gabonát kezdtek termeszteni, illetve a földet, és ez által magukat is kezdték művelni. Az utódgondozással, de főként az utódok nevelésével ugyanis, még finomabb, de annál erősebb szellemi – gondolkozói és intuitív megérzési képességekre tettek szert mint amilyen gondolkozási – kombinációs képességekre tettek szert a szerszámkészítés és az eszközhasználat hatására

     Ez, a teremtés és a fejlődés misztériumával értelmi – racionális kapcsolatokat létrehozó szellemi fejlődés tehát, amit az utódgondozásnak az időben való kinyúlásával a primitív ember megélt és aminek az egységes kiteljesedése következtében, az ismeretszerző - művelődő ember individuális tudatában később megjelent az egyetemes Lét-tudat is (A mitikus képzetek formájában megjelenő Istenérzet, az Isten-vágy), egyáltalán nem véletlenszerű. Tehát nem, úgymond balesetszerű kényszerhelyzeteknek, vagy „természetes” kíváncsiságnak a következtében jött létre, hanem sorozatos un. kauzális, belső kényszerek és szükségszerűségek alakjában megtestesülő spirituális törvények szerinti. Vagyis szellemi kényszer-hatások következményeként, aminek az indító ősoka a teremtés első mozzanatában, az Adam Kadmon nevű Első Isteni megvilágosodásban keresendő és egyáltalán nem a véletlenben!

    Ez az Adam Kadmoni állapot akkor jelent meg az abszolút létben, amikor a Lilith által okozott őskáosz feloldási és meghaladási kényszerének a hatására, az abszolút ősképzeletben felsejlett a szellem-tükrözői képességgel rendelkező anyagi állapot létrehozásának a szüksége és lehetősége, mind a Lilith-befolyástól mentes anyagi dimenziónak az ősképzete. Egy olyan szellem-mentes és így, Lilith mentes, „objektív” létállapotnak a képzete jelent meg az Adam Kadmoni képzeletben, amelyben az Abszolútum egy az egyben tükröződhet. És ez az anyagi világ spirituális előképezte! És ugyanakkor felsejlett az anyagi testben létező „isten-hasonmás” képzete is, tehát az ember képzete is, mind egy olyan Lilit-tulajdonságokat hordó, abszolút szellemmel telített (isteni) lénynek az ősképe, amely anyagi testben él ugyan, de amelyben lehetségessé válik az abszolút tudat reflexiója is. Olyan anyagi testtel rendelkező individuális lényeknek az ősképzete tehát az Adam Kadmon, amelyekben  az abszolút tudat képes felébredni és saját magában a zavaros és zavaró (örvénylő, viszályt okozó) Lilith-hatásokat felismerni és kiszűrni, és azokat minél nagyobb mértékben a tudatából – mentalitásából kiküszöbölni, feloldani, elhagyni.

 

2.

 

    Az egyetemes törvények természetének és működési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után tehát, sem a materiális tudomány által meglepő előszeretettel kezelt és használt véletlenszerű genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által, ugyancsak véletlennek nevezett kozmikus (A föld klímáját időleg, vagy véglegesen, de mibdenképpen gyöketesen megváltoztató üstökös becsapódások, stb.), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerűségében, amelyek állítólag a földi élőlények fejlődését kiváltó mutációkat eredményezték un. vak kényszer alapján. Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de ezzel a közmegegyezéssel az a baj, hogy mind az anyagi állapot, mind a biológiai élet megjelenésére vonatkozó ontológiai kérdésékre képtelen az értelmes választ megadni, és akárcsak a vallás a maga képtelen kreacionizmusával, misztifikálásra kényszerül ezekben a végső (eszkatológiai) kérdésekben. Erre a legjobb példa Rudolf Steiner és az egész antropozófia. Nézzük meg tehát akkor, hogy mi is az a jelenség, minek lehet nevezni azt, ami a természettudomány által véletlenszerűnek ítélt anyagteremtési, majd az un. halott anyagból az élet-képződési eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) és fejlődési szükségszerűségeket kiváltotta (És folyamatosan kiváltja)?

   A könnyebb megértés kedvéért, kezdjük a pimitív életformák fejlődésének, illetve az élet kialakulásához szükséges, primitív szerves anyagi struktúrák megjelenésének a kérdésével. Nos, azok, a földi lényekben (növényekben és állatokban) a fejlődéshez vezető genetikai változásokat kiváltó, valamint az emberben a lelki és szellemi mutációkat és így az értelmi fejlődést okozó fizikai - természeti események, egyáltalán nem voltak véletlenek. Persze, nem is egy külső, objektív (keresztény, zsidó vagy iszlám) istennek az ily módon, mintegy kivölről történő (akarati) megfontolatlan, vagy megfontolt – tudatos beavatkozása folytán jöttek létre ezek a kozmikus események (pl. katasztrofákat előidéző meteorit becsapódások a földbe), hanem az egyetemes törvények (Ebben az esetben: a fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következményeként. Un. belső, spirituális szükségszerűségből állnak elé tehát mindig, azok a kozmikus – fizikai események, amelyek olyan vegytani kombinációkat eredményeznek, mint például, amelyek eredményeként megjelenik a szerves anyag is. Sőt, ha ezt megértettük, azt sem lesz nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azoknak a fizikai, vegytani és később a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül, az abszolút ősszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményező kozmikus eseményeket, nem antroplológiai, hanem antropozofiai értelemben, ugymond kozmikus – értelmileg, tervezetten előidézte. És ezzel lehetővé tette, előbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsőbbrendű) strukturálódását. Vagyis a biológiai élet kialakulását az által, hogy ezeket a primitív szerves anyagi struktúráknak az ismétlődését és egymásba kapcsolódását, majd az összetettebb struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló egyedi struktúráknak az önismétlési és szaporodási képessége kialakulását, a saját struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását.

    Így fejlesztette ki tehát az abszolút szellem-tudat, vagyis a Világosság a földön, az egyetemes törvényeknek, illetve az egyetemes megváltás szükség-logikájának megfelelően, lépésről lépésre haladva évmilliárdok és évmilliók során át, az egyetemes mágia (a képzelőerő) erejével, teremtve és hatva, ismételve és különválasztva - változtatva, előbb az anyag, majd az élet, és végül az ember kialakulásához megfelelő belső energiákat és változást - fejlődést szükségessé tevő „külső” körülményeket hozva ehhez létre. Majd, az élőlényekben, az individuális tudat-vágy (képzelet) mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, az utódokban létrehozta és kifejlesztette azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állati struktúrákat, amelyekből végül is kiemelkedett az a „teológiai” képességekkel rendelkező lény (mágikus képzelőerő erővel és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkező ember), aki egyre inkább összetetté váló mozgási, illetve sebesség és irányváltoztatási képességével is, felölthette „az ő képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora (A teremtő képe és hasonlatossága) mit is jelent a valóságban, részletesen leírtam a betegségek spirituális okainak és az asztrológiai tipusok szerinti meghatározódásokról, tehát a napjegyeknek megfelelő jellemzőink szerinti betegség-hajlamok, és a személyi sorsképletekből kiolvasható, karmikus meghatározódásainkról és az örökletes karmikus (spirituális) programokról szóló tanulmányaimban. 

 

II. 

 

    Mielőtt tovább haladnánk az anyag és az ember létrejövése és fejlődése elsődleges és sarkallatos metafizikai kérdésének a megfejtésében, kiegészítő – segítő gondolat-vezetésként, pihenjünk meg egy kicsit egy olyan érdekes, sőt: izgalmas lelki jelenségnek a megfigyelésénél és értelmezésénél, mint amilyen a féltékenység. Ezt annál is inkább, mivel ebben a kérdésben a férfiak és a nők, manapság oly sok problémát okozó, egymástól gyökeresen és alapvetpenn eltérő Fény – és Szeretet szerinti funkcióját és rendeltetési problémáját is megérthetjük. A fenti a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan értelmezett az etológiából levonható azon következtetés is, miszerint a különféle állatfajok bizonyos viselkedésében, ösztönös késztetéseiben, fellelhető az ember belső - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az olyan ős-oka és a magyarázata is, mint például a féltékenység. A harcos szemléletű, dogmatikus misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és főképpen, spirituális szempontból nagyon is jól indokolt emberi tulajdonságnak – Sőt: lelki képességnek! - tartom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember esetében, ez a társ-vesztéstől való „irracionális” félelem, igen is, egészséges és nagyon is indokolt az egyetemes evolúció és a kiegyenlítődés (megváltódás) szempontjából. Ám jellemzően különböző okai vannak, annak függvényében, hogy nő nemű-e, vagy hím nemű-e a személy, aki a féltékenységet éppen átéli.

   A nők esetében a helyzet egyszerű és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthető: a nő mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetőségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt szexuális – szerelmi vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illető nő, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemű és a számára karma-oldási és spirituális fejlődési szempontból a szó szoros értelemben provokálóan fontos személlyel, aki által, akin keresztül neki megnyílik a lehetőség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a hím-nő páros egység-alkotás és a kölcsönös áthatolás és kiegyenlítődés megvalósítására. De adott pillanatban ez a személy úgy látja, vagy érzi, hogy ezt a fontos lehetőséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát aminek a megvalósításába a párjával bele fogott, egy másik, általa konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemű személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezet-féltésről, az öncélú boldogság-élményről való lemaradás lehetősége miatti félelemről, még szélsőségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerű élvezeti irigységről van szó. 

 

     A férfiak féltékenysége metafizikai alapjainak a megértése érdekében, előbb az általuk megtestesíteni hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és az egyetemes kiegyenlítődésben betöltött funkcióját és az ebből eredő metafizikai funkcióját kell megértenünk, amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy ősprincípium, a nők által megtestesített Szeretet funkciójától és természetétől. Miközben a Szeretet egy az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és létre hozza az egyetemes ősszubsztanciát (az anyag spirituális elődjét) és azzal együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus - teremtő) energiáit, de ugyanakkor azt – És épen a szeretet erejével: az egység-törvénye erejével! - vissza is kapcsolja folytonosan a teremtés eredményeit: a teremtményeket az Abszolútumhoz, addig az Abszolútum másik ős-megnyilvánulása: a maszkulin ősprincípium, vagyis a Világosság, nem tesz mást, mint folytonosan provokálja a Szeretetet a teremtésre, majd átvilágítja értelmezi és fejlődésre serkenti a teremtést (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a teremtményeket.

    Ezért például, attól függetlenül, hogy éppen nő teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az aritmetikai, matematikai és aritmológiai műveletek végzése mellett) az írás is  jellegzetesen Fény-művelet (attól függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, zavaros írásról van-e szó?), mivel elsősorban információ-áramoltató, információ közvetítő és információ-értelmező célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet megvalósulását, vagy zavaros voltával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja, megakadályozza a Szeretet megnyilvánulását, illetve - a félrevezető, hamis információ áramoltatás esetében: az ámítás, az áltatás és félrevezetés esetében, hamis egység megvalósítást eredményezi. Így válhat, az utóbbi estben, a hamis fény közreműködésével a szeretetből gyűlölet és harag. És mindez mindössze a hamis információ, a hamis fénynek a hatására, vagyis a hamis, vagy zavaros átvilágítások: értelmezések (alapműveletek) hatására. Ezért, amiként az alkímia mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni egymással. („Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.” - Lásd: Hamvas Bél Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kisesszéjében: A separatio művelete leírását.)

    Az ősi (metafizikai) Szeretet tehát a minőségi feltételek és rendezés, elemzés, értelmezés nélküli, feltartóztathatatlan (mágikus erejű) kiáradás és visszakapcsolás ősereje bennünk és az egész teremtésben (a létben) és egyben az egész teremtést létrehívó és egyben - egységen tartó ősszubsztancia is. Eközben a maszkulin ősprincípium: a Világosság, nem más mint olyan, a Szeretet ősszubsztanciáját megnyilvánulásra, vagyis teremtésre provokáló – azt megtermékenyítő és azt különböző létegységekbe – edgységes ideastruktúrákba rendszerező és különválasztó, tehát a szeretet erőit, különálló és jellegzetes lét-és ideastruktúrákba differenciáló (megkülönböztető, elkülönítő), azokat egyre inkább „diverzifikáló” (sokszerűsítő és ezáltal újabb és újabb létformák létrejöttét serkentő), és folyamatosan megtermékenyítő ős-erő. amely a teremtés és a teremtmények sokszerűségét és egyre összetettebb (magasabb  rendű) struktúrákba való rendeződését, valamint azoknak az egyre felsőbb rendű létegységekbe való rendezését „intézi”. Mondhatni tehát, hogy a Fényben található információknak a mágikus – változtató és szelektáló – rendező ereje által, változik a Szeretet entropikus ősi állapota többszerű és többértelmű, de jól rendezett (strukturált) és határozott negentropikus állapotokká, un. értelmes struktúrákká (Lásd a kozmikus világegyetemet, vagy a növényi és állati sejtrendszereket.)

   A Szeretet tehát a teremtés és a fejlődés szubsztanciális alapja (Az abszolút imaginációnak, a mágikus erejű teremtés-ideának a kiáradó - kiárasztó ereje és ősszubsztanciája) a Világosság viszont a teremtésnek az anyagi megvalósulás felé majd az anyag tükröző-segítségével a szellemi kiegyenlítődés felé irányt adó „motorja”: kiváltója, mozgatója, rendezője és értelmezője. Az előbbi a Szeretet-bölcsesség (Szophia), a megtermékenyülés őshatalma, a második a Tapasztalati Ismeretből szerezhető Fény, a megtermékenyítő őshatalom. Kell vigyázni mert e nélkül, a lét gyökerében történő különváltan lényeges és fontos funkció szerinti lényegi sajátosságnak a figyelembe vétele és a teremtési – megváltási folyamatoknak a megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a szellemtudományok térületén és végső soron minden más zavar ehhez, az első megkülönböztetés hiányához vezethető vissza. Ezért a valódi egység helyett folytonosan hamis egységekből indul ki és hamis egységeket valósitunk meg az életünkben (sorsunkban) és a végül személyiségünkben is, aminek következtében a nyugati típusú civilizációban pl., ma semmi és senki nincs a rendeltetés szerinti helyén. És csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi információ csere és helyes magatartás és heklyes (megváltási) alapállás helyett miért van annyi érzelmi és gondolati zavar, drámai konfliktus és magány. Csodálkozunk azon, hogy az igazi szeretet helyett miért van steril érzelgősség, és végső soron a sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, miért lappang az ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rétrejtetten olyan nagy mennyiségű gyűlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje mellett miért van még mindig annyi - sőt: egyre több! - beteg ember, nem csupán annak köszönhető, hogy rosszul táplálkozunk, illetve, hogy az élelmiszeripar és a kereskedelem a táplálékaink alapanyagából egyre inkább kiveszi az egészségfenntartásához szükséges természetes - természeti - alapanyagokat, hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek a társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa - feltételes reflexrendszere - alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyűlölködések halmazából keletkező negatív energiák.  

     Azáltal, hogy a Világosság igyekszik átvilágítani, rendezni, vezetni és megtermékenyíteni a Szeretetet, a legalapvetőbb, ősi és lét-logikai rendeltetését és funkcióját látja el, amiért a leg nagyobb és leg alapvetőbb hiba a Világosság megtestesítőit: a férfiakat hibáztatni, és azokra emiatt neheztelni, sőt: azoktól elváárni, hogy másképpen viselkedkjenek! Mégis, még a nyers természetben is, a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: a benyomása, a benyomulása felborítja, felzaklatja és irritálja a Szeretet nyugalomra, megállapodottságra törekvő kedélyét. És az emberek esetében ez a leginkább érvényes. Az átvilágításhoz, rendezéshez és megtermékenyítéshez ugyanis, szükséges a Fénynek a minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom áramlásként létező és lassan, óvatosan növekvő spirituális, mentális, pszichikus és anyagi ősszubsztanciába, ami nem minden esetben és nem mindig kellemes. Sőt: a természetben bőven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: majd az általa különválasztott szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése. Erre a legjobb példa a szüzességnek a természetes úton történő, kissé fájdalmas és kellemetlen elvétele – elvesztése, amely bármennyire is kellemetlen, de meg kell történjen, ahhoz, hogy a Világosság megtestesülése, a férfi, még ha csak fizikailag is, és részben is, de behatolhasson a Szeretetet megtestesitő nőbe. De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a rég megállapodottnak hitt szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörő, felrobbantó, felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítésnek (Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bőség, illetve e kiegyenlítődés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak - benyomulásnak meg kell történnie.

     „Ami fent van, hugyanaz, mint ami lent van. És ami fent van, ugyanaz mint ami lent van.” szoktuk idézni gyakran az egyetemes hollisztikus világhelyzetet meghatározó Hermészi mondatot. De vigyázat, mert sem a fantázia termékei, sem az ész önkényes elméletei nem azonosak a szellemi realitással! Tehát a Jin jellegű misztikus és vallásos fantazmagóriák, akárcsak a Jan jellegű absztrakt gondolati konstrukciók, vgyis steril spekulációk, vagyis az anyagi – fizikai valóságtól elrugaszkodott gondolati, filozófiai rendszerek, nem azonosak a metafizikai realitással! Ezek az önkényes fantázia- vagy gondolati képzetek tehát, egyáltalán nem a „Fent”-et jelentik, hanem a Nagy Semmit és vészterhes törekvés ezeket az élet valóságára rá erőltetni! Rengeteg spirituális vezér és iskola, misztikus áramlat, valamint filozófus és egyetemi katedrákon hirdetett (És jól megfizetett!) filozófia bukott már ebbe bele. Azokról a tetszetős és megható, de a gyakorlatban csupán egyéni és tömeg-tragédiákat kiváltani képes ideológiákról, amelyeket a politikusok kiséreltek meg ráerőszakolni a valóságra, nem is beszélve! A fizikai fájdalom és szenvedés tehát, elég valóságos mérce – rendszer annak a vizsgálatára, hogy az az elmélet, vagy elképzelés, amit mi „Fenti” létezőnek gondolunk, vagy képzelümnk, és meg kiséreljük a fizikai, vagy a pszichikai valóságra rá erőltetni, valójában létezik-e a metafizikai valóságben?Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat, illetve ellenállást, elhárítást keltő fénybehatolási folyamatok és az ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselői által végülis legyőzött behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelműek. Ezért, ha a szellemi törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, „Az ami fent van ugyanaz, mint ami lent van... – elv alapján, sokkal célravezetőbb hinni az antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos fantazmagóriákból és spekulációkból álló teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus ködökbe burkoló, Rudolf Steineri antropozófiának. A genetika és az antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük és ne lássuk be azt, hogy az ember igenis közös ősre tekint vissza a majmokkal. (Az más kérdés, hogy az ember milliószor intelligensebbé vált bármilyen majom fajtánál, és, hogy a majmok individuális tudatában, ha egyáltalán rendelkeznek ilyesmivel, egyáltalán nem jelenik meg az egyetemes lét tudat, miközben, az ember tudatában igen!) De amint fentebb rá mutattam, nem véletlenszerű események és ez eseményeket követő genetikai mutációk közben vált az ember az állat-rokonainál intelligensebbé! Mint ahogy azok az események se voltak véletlenszerűek, amelyek az összes faj kifejlődéséhez vezettek, hanem az egyetemes törvények és főként a spirituális fejlődés törvénynek a következményei. Merthogy az intellektuális fejlődés (Amiért úgy oda s vissza vannak a meterialisták!) mindössze a spirituális fejlődésnek az előfeltétele és előhírnöked, ugymond az anyagi bázisa!

    Nézzük meg tehát, hogy miként működik a féltékenység őscsirája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az előzményeit az élet-ösztöneikben hordozzák és meg fogjuk érteni az értelmi és a spirituális fejlődés közötti különbséget és azt is, hogy a Fejlődés egyetemes törvénye, elsősorban és alapjában és megváltási rendeltetésében, nem az értelmi – intellektuális fejlődésről szól, hanem a spirituális fejlődésről.

    Azt természetesenek vesszük, hogy egy állatfajon belül, a más fajoktól jól differenciált, azonos fajon belüli, legintelligensebb és legerősebb hímek, vagyis a legmagasabb szintű (leg összetettebb) spirituális struktúrával rendelkező hímek – Tehát a legerősebbek, leg jobb kondícióban levőek, a legerősebb szexuális ösztönökkel és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel bíró hím egyedek. - termékenyítik meg általában egy fajon belül a Teretmtő Szeretet Ősszellemnek a megtestesítőit: a nőstényeket. Minél erősebb és sokszerűbb - minél „gyözelem-képesebb”, minél felsőbbrendűbb tehát - a spirituális struktúrájának megfelelő egészsége és ereje egy hímnek, annál több nősténynek és azok kicsinyeinek viseli a gondját (vezeti, irányítja a csapatot) és annál több nőstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettől eltérő „szokások” is az állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nőstény állatok által vezetett csapatok, ahol a vezér nőstények által „rendezett és gondozott” csapattól függetlenül élő, szabadon csatangoló (Közösségi felelősséghez nem kötött, szabad tapasztalatokat szerző) hím, vagy különböző hímek csapatai mindössze a párzás - a megtermékenyítés időszakában jelennek meg a nőstények életében, illetve csak ezt az időszakot töltik a csapat - falka - „társadalmában”. Minket viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti modell, mivel ezek az általános természeti folyamatok és törvények egy - az egyben leképezik és a fizikai - természeti világ határállapotában megtestesítik a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.

    Ugyanakkor a nagy általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímnek a struktúrájával szemben az ő erősebb spirituális struktúráját és az annak megfelelő genetikai kódrendszerét minél több utódnak átadja (És a biológusok azt is kimutatták, hogy ugyanúgy: a nőstény állatokban, akárcsak a nőkben is, elemi ösztönök szintjén, létezik egy, a hímek eme konkurencia-kizáró törekvésével szembeni ellentétes törekvés, ti., hogy lehetőleg minél több hímtől megtermékenyüljenek, hogy minél többféle spirituális kifejezési lehetőséget megtestesítő genetikai kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerűségét.), minket, a kiválasztott témánk szempontjából, most csak a monogámiában (párban) élő állatok érdekelnek, mivel az ember, spirituális szüksége, lehetősége és rendeltetése szerint, monogám lény. (Egy időintervallumon belül ugyanis egyetlen ellentétes személlyel vagyunk képesek az egység minél magasabb fokú megvalósítására, a minél teljesebb mértékű kiegyenlítődésre.) És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a biológiai diverszifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, az ember a szexuális bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődésünk szempontjából, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet alkotni az emberi kommunikáció és a lét összes dimenziója szintjén csakj egyetlen személlyel lehet. Csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk képesek tehát minél több lét-dimenzió szintjén, kiegyenlítődve - egységbe kerülni, egy időegységen belül (Egy bizonyos, az egymás előzetes, több dimenziós, jó megismerését is magába fogllaló, időintervallumban)! Ezért a fejlett öntudattal (egyetemes lét- és éntudattal) rendelkező személy számára, már akár lelki és szellemi zavarokat is okozó bonyodalmakat hordoz magában a bigámia, vagy a poligámia állapota. Csak és csakis két ellentétes nemű személy képezhet egy idő-intervallumon belül, egy teljes értékű és ugyanakkor minél nagyobb mértékben zavartalan univerzális egységet.

 

III.   Nos, éppen itt, ebben az ősi ellentmondásos determinációban érhetjük utol az emberi lét és a fejlett ember szellemi érzékenysége és földi tudat-állapota nagy paradoxonát, ami a féltékenységnek is az alapja és ősoka. Mert miközben a nő inkább az utódok megélését akarja biztosítani és az otthon és a család (a fészek) zavartalanságát és egységét félti a „betolakodó” harmadik személytől, aki a férfi-élettársat (a férjet), tehát a Fény megtestesülését képviselő személyt magához vonzva, elviheti (elcsábíthatja) azt az otthonból és a családból. (Holott a különböződés és a sokszerűség elve érvényesülési kényszere hatására a nő talán még jobban vágyik arra, hogy más férfi által is megtermékenyülhessen, mint mint a férfi arra, hogy több nőt megtermékenyithessen. - Ezt komoly biológusok bizonyították már a peteérések és a nő biológiai rendszere működésének a megfigyelésével. Ti., hogy amikor a férj távol van a családtól, a női tudatattalan olyan információkat kezd kibocsátani a hormonrendszer irányában, amelynek a következtében a nő szertvezete azonnal megtermékenyíthető állapotba hozza magát, és a szexuális fantáziálás is ebben az irányba mozdul el. Gyakorlatilag tehát lehetőség nyílik az újszerűség létrehozására, az új információknak: a férj génjeitől eltérő, új fajta géneknek a családba való bejuttására.)  Ezzel szemben viszont, a férfi féltékenységének egészen más az alapja és funkciója. Ez a szellemi-spirituális „védekező-program” az állatok hímjeinek az egyeduralomra való törekvésében érhető tetten.

     Mielőtt a férfi-féltékenység spirituális értelmezésébe belékezdenék, szükségesnek találom tisztázni, hogy gyakorló asztrológusként nem engedhetem meg magamnak az önkényes elméletgyártás luxusát és két lábbal járok a világban (nem vagyok ködevő), és jól látom tehát, hogy az az ideális párkapcsolati (élettársi - házastársi) állapot, az az ideális családi modell, amit alapul véve, igyekszem a féltékenység példájára alapozni spirituális fejlődés rejtett mozgató rugóit, ok - okozati összefüggését felgöngyölíteni és leírni, ma már nagyon ritka. Magam is, egy, az első férjétől elvált nőnek vagyok az egyke fia, akit egy fasiszta elveket valló mostohaapa igyekezett „a maga jóhiszeműségével a férfi-viselkedésre és a férfiasság illemtanára” megtanítani, és aminek természetesen, ő éppen az ellentétét érte el. Én is kakukk tojás voltam tehát egy második házasságban élő férfi számára, akinek a spirituális életprogramja, majdhogynem teljesen eltért az én spirituális struktúrámnak a jellegétől (azért csak majdhogynem, mert végülis, a rezonancia törvénye alapján, csak  volt egy közös asztrológiai jellemzőnk: ő az Oroszlán jegyében született, nekem meg Oroszlán az Ascendensem), olyan gyermek tehát, akinek a furcsa természetével nem nagyon tudott mit kezdeni az engem férfiasságra tanítani igyekvő nevelő apám. Hiszen az én „élhetetlen” szellemi – lellki természetem teljes mértékben eltért attól a gyermek-modelltől, amit ő megismert a korábbi házasságából született gyermekeiben. Jól tudom tehát, hogy még azok a (magyar!) szülők nagy része sem neveli csak a sajátjuknak nevezhető gyermekeiket, akik a családalapítás klasszikus modellje mellett döntöttek a felnőtt koruk elején, hanem a velük második házasságukat élő, az elsőből valamiért kivált férjük, vagy a feleségüknek - többé kevésbé a sajátjuknak érzett - gyermekeit is. Ez a, második, vagy harmadik generációs, váltott anyás – váltott apás helyzet és lassan - lassan a negyedik generáció szintjén is állandósuló, új családi modell viszont (hogy az örökbefogadott árvák és/vagy a szüleik által elhagyott, sőt: eladott, gyermekek, illetve az őket gondozó szülők helyzetét is megemlítsük), még egyelőre nem változtatta meg az emberi tudattalan ideavilág elvárásait, amiben a féltékenység gyökerezik.

      A nővel ellentétben tehát, a féltékeny férfi, nem a feleség-anya (nők estében tehát: a gyermekeinek az apja) elvesztésétől fél annyira (mint a féltékeny nő!), hanem az ő egyéni spirituális struktúrájától eltérő szellemi - spirituális és a genetikai információnak, az általa nem ismert és ezért általa nem könnyen – nem természetesen... - érthető és nem uralható, mivelhogy az övétől eltérő szellemi kódrendszernek a családba való bekerülésétől szorong tudatosan, vagy öntudatlanul. A féltékeny férfi esetében tehát részben az is történik, mint az erősebb és intelligensebb hím állatoknál, hogy a fejlődés egyetemes törvénye hatására arra kell hogy törekedjenek (mivelhogy ennek a törekvésnek az ösztöne beléjük van építve genetikailag), hogy a többi hímmel megharcolva és azokat sorra legyőzve erősödjenek és végül a „legerősebbé”, tehát a leg egészségesebbé vállva, a többieket elűzve, az ők erős és egészséges spirituális struktúrájuknak megfelelő géneket örökítsenek át a nőstények révén az utódokba. Más részt viszont, éppen az előbbiek miatt, a hím öntudatlanul és önkéntelenül (tehát a párzó férfi: tudattalanul) fél attól, hogy a családba kerül az általa kevésbé irányítható –nevelhető utód. Hogy a nőnek az ugyancsak az önkéntelen biológiai sokszerűség megvalósulására való törekvésében gyökerező, „nyitott” szexuális magatartása (A férfi által „árulásnak” - csalásnak érzet és gondolt magatartása) folytán, az általa gondozandó és nevelendő: átvilágítandó(!) családba, esetlegesen bekerülhetnek olyan számára „idegen”, nem csak genetikai információk, hanem olyan szellemi és lelki kódrendszerek is, amelyeket ő esetleg nem képes felismerni (dekodifikálni, értelmezni) és emiatt nem lesz képes az utódokat - gyermekeket szellemi-spirituális szempontból helyesen irányítani: gondozni és nevelni. Az ember esetében ugyanis, nem annyira az utódoknak átadott biológiai kód a fontos, mint a nevelés – irányítás, rávezetés, tanítás - által átadott spirituális (morális!) információs-alap, amivel a felnőtté váló gyermekeknek boldogulniuk (Meg váltódniuk) kell majd az egyéni és az általuk aléapítandó családi életükben.  

     A féltékenyég révén tehát a férfi nem is az elhagyástól fél annyira, mint amennyire fél tudattalanul a nem általa nemzett utódban megjelenhető, és éltalan nem ismerhető – nem irányítható, mert tőle idegen kódrendszerektől. De a féltékeny férfi mlég fél a nőnek (a párjának) a lelki zavarától is, ami a „csalás” tudata miatt menthetetééenül fellépik. De fél még éppenséggel a nőnek a másik férfi iránt érzett szerelmi - szexuális vonzalmai miatt, a párjában esetlegesen megjelenő lelki és szellemi zavartságtól is. A tudomány ugyan még a génekkel van elfoglalva, és azokra akar kenni mindent, és olyan szamárságokon töpreng és olyan szamárságokkal hülyíti az embereket, hogy ő a génmanipuláció segítségével kiküszöbölhet bizonyos, az ősöktől öröklött spirituális zavaroknak megfelelő betegségeket - és meg is teszi és ezzel még jobban tönkre teszi majd a civilizált ember immunrendszerét! - és ugyanakkor nem beszél, mert nem is akar egyelőre arról tudni, hogy a gyermekek fizikai és lelki egészsége is, azok 14 éves koráig, elsősorban a gyermekeket gondozó, azokat nevelő, azoknak a személyére teljes női - anyai érzékenységével befolyásoló édesanyjuk sértett önérzetének, a tudattalan érzés- és képzeletvilága zavarainak, feszültségeinek, illetve, ami ritkán fordul elő: az anya egészséges öntudatának, tudattalan világa zavartalanságának - harmóniájának, oldottságának a függvénye. Ez alapján, tehát a férfi is, bizonyos szempontból, jogosan fél tudattalanul a vetélytársnak a párjára gyakorolt lelki- szellemi hatásától. A féltékeny férfi tehát nem csak a „kakukktojástól és a kakukkfiókától” fél, aminek a spirituális gondozásához, a „fióka” megfelelő spirituális programja szerinti irányításához, neveléséhez nem rendelkezik az un. ösztönös-kódokkal, mivelhogy az erősen különbözik az övétől. Mer ez még csak nem is ez lene akkora nagy baj, hiszen azért ő a Világosság megtestesítője, hogy ezeket a kódokat megfejtse. Hanem inkább attól fél öntudatlanul és önkéntelenül a férfi, hogy a másik férfiba szerelmes párja, illetve a más férfival szexuális egységet létesítő felesége (Aki az ő gyermekeinek az anyja!) összezavarodik képzeletileg (ideálisan), mentálisan és pszichikailag egyaránt és ez már az általa (is) gondozott és nevelt gyermekeket veszélyezteti. És mivel e gyermekek szellemi és testi állapota is inkább az anya tudattalan lelki és képzeleti - ideatikus tevékenységétől függ, mint a férfi tudományos ügyeskedéseitől, a férfi valahol a felettes énjén keresztül sejti (de csak sejti, és egyáltalán nem tudja!), hogy a párja (gyermekei anyja) lelki zavartsága következményeként, könnyen lebetegedhetnek a gyermekek, hogy esetleg könnyebben és gyakrabban és súlyosabban megsérülhetnek, mint ahogy az, a természetes tapasztalatszerzések közben normális lenne. Hiszen a gyermekek individuális személyi öntudat nélküli (mentális test nélküli) személye, és ezáltal a biológiai szervezete is, elsősorban a női - anyai tudattalan képzelet- és érzésvilágnak van alárendelve, azt tükrözi!

 

    Vagyis, magyarul: a zavart képzeleti és érzésvilággal rendelkező anya, önkéntelenül és öntudatlanul, de valósággal „meghívja” a betegség okozó szellemiséget, egészen konkrétan: a bacilusokat és a vírusokat (sérüléseket, baleseteket) a gyermekeik szervezetébe, testébe és beidézi azok sérüléseit, baleseteit. A zseniális a metafizikai töltete a magyar nyelvnek újból felszínre tört: féltékenység. Vagyis félek valamilyen homályos és veszélyes erőtől, amit (Ha férfi vagyok:) a párom zavartsága, vagy (Ha nő vagyok) az ő személyének az elvesztése, tehát a jövőbeni hiánya (A férfinak a családból való hiánya) fog okozni, félek a hiánytól, az érzelmi és anyagi nélkülőzéstől amit az „én férfimnak” a más nőhöz, más családhoz való elszegődése hozhat be az otthonunkba: a családi fészekbe. És nem csak ebből áll a féltékenység. Mert, ha a nő, vagy a férfi, a családanya, vagy a családapa esetleg megcsalja a férjét és ennek következtében a lelkiismerete, és ezáltal az ő mágikus képzelet-világa nem tiszta, kénytelennek érzi magát a csalás titkosítására, vagyis annak az újabb és újabb hazugságok: csalások és pszichikai - mentális manőverezések általi elfödésére, elrejtésére, elbástyázására. És végül is addig ferdíti és rejti a valóság-információt, addig csal, amíg a saját önátvilágító képessége romlik meg ezáltal. És ez viszont, azzal a következménnyel jár, hogy, amennyiben férfi követte el a csalásokat, az nem lesz képes a nő átvilágítására ugyanúgy, ahogy a saját személye átvilágítására sem képes. Amdennyiben viszont a nő követi el a csalást és emiatt egyre terheltebb és zavarosabb lesz a lelki világa, annak már közvetlen következménye lesz az utódok egészségére, testi épségére, sőt, esetleg az életére (halálára) is

    A más férfit, vagy férfiakat megkívánó és azokkal un. flörtölő viszonyba kerülő nő, a mágikus teremtői képzeletét a család egységétől elfordító (A csaló, vagy a csalódott) nő viszont, egyre irritáltabban reagál a férfinak miden nemű helyzettisztázási, illetve átvilágítási törekvésére, egyre inkább szembe fordul és ellenáll az átvilágításnak. Ilyenkor keres és talál elképesztően irracionális ürügyeket a veszekedésre, a férfi leszerelésére, annak ébersége gyengítésére, ha lehet a férfi megszégyenítésére, elbutítására. Ilyenkor reagálja le hisztériásan, beteges irritációval a nő a férfinek az olyan mondatait, hogy gyere, beszéljük meg ezt az egészet őszintén egymással. A családi szellemiség egysége fenntartása fontosságának az ős-eszméjéről, de még a család és a családanya átvilágításának a szükségszerűségéről mit sem tudó, illetve az arról lemondó (csaló) férfi viszont ilyenkor látszólag zavartalanul, de végül is, épp oly romboló-irritáltan kitér, elutasítja az egységbe való visszakapcsolódási – visszakapcsolási törekvést, egy másik, (egy újabb hamis) egység létrehozási lehetőség reményében! – Ezek alapján viszont, egyértelműen kimomndhatjuk, hogy ahol a családi egység, illetve a család szellemének a zavartalansága forog kockán, a féltékenység - amennyiben tehát nem primitív önzésből és önféltésből ered -, nagyon is ősi és jogos lelki funkciónk és tulajdonságunk, ami éppen, hogy a megváltást hivatott szolgálni, és egyáltalán nem egy olyan „pszichés betegség”, amit „kezelni és gyógyítani” kell!

 

III.

 

    És ha mindezt megértettük, rátérhetünk az örökletes programok és a spirituális memória ismeretében felvetődő karma-örökösödési problémákra is. Egészen pontosan, illetve a férfiaknak - mint apáknak - nevelőknek a szerepére, nem csak úgy mint az utódokat az élet nehézségének a leküzdéséhez szoktató „beavató mesteri” szerpére, hanem mint a nők által az utódokra átörökített karmának a nevelés által történő feloldásához és meghaládásához vezető, abba az irányba irányító (Persze, a nyugati civilizációban rég kiveszett!) spirituális tanítói funkciójára is. Vagyis, a férfi – apáknak, az utódoknak az öröklött negatív spirituális determinációik (karmájuk) feloldásában és a karma feloldásnak megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok kialakításában betöltendő szerepére is. Annak a ténynek a bizonyítása ugyanis, hogy az utódokban 90 - 95 százalékban inkább az anyai ági spirituális családi örökségek érvényesülnek egy igen részletes - biológiai és spirituális-kauzális érvek tömkelegének a felhasználásával történő - bizonyításokat tartalmazó korábbi tanulmánynak a tárgyát képezi, amit mind az Utódok, szülők és szeretők, az asztrológia tükrében c. könyvemben, mind a www.kozmaszilard.hu c. honlapomon közöltem. A jelen tanulmányt olvasó személyek számára a Spirituális Memória és az anyai ági örökletes programok c. tanulmány elolvasását vélem célszerűnek. Mert éppen ebben különbözik az maszkulin princípiumnak az emberi megtestesítője - képviselője, az állati megtestesítőtől: miközben az állat csak a géneket örökíti tovább és egyedüli gondja, hogy a saját, harcok útján „felerősített” génjei által is leképezett szellemiség érvényesüljön a családban (fészekben, alomban, csapatban, barlangban, stb.), addig a férfi a közös, majd a kimondottan csak a nő által hordozott és az utódoknak tovább adott negatív anyagi ági örökletes programokat kell megismerjie (elsősorban saját magában persze) és azokat szellemileg megértve, az utódokban pozitív képességekké és tulajdonságokká átalakítania a következetes és éber nevelése által. És épp ennek érdekében: a felnőtt korukban majd a spirituálisan ténylegesen fejlődni képes utódoknak az időben történő megfelelő nevelése - alakítása érdekében, első sorban az utódok egészsége érdekében tehát, az apának ismernie kell a családban - az ő és a felesége családjában - érvényesülő negatív örökletes szellemi programokat, és azok meghaladására törekedvén, ennek a meghaladásában segítenie az élettársát (gyermekei édesanyját) és a gyermekeiben a neveléssel kiérlelni a megfelelő - a negatív családi programokat ellensúlyozni képes - és figyelem: nem azokat megerősítő! - tulajdonságokat és képességeket.

    Ez, a család egészsége és folyamatos fejlődése fenntartásának és biztosításának ez egyetlen útja. Ez a családapa igazi szerepe és felelőssége. Ennek a spirituális apai „munkának”, szerepnek és felelősségnek az elvetésétől, elhanyagolásától, eldobásától fél a még egyelőre az egészséges ösztönökkel, illetve a helyes erkölcsi alapállással rendelkező családanya önkéntelenül. Illetve emiatt, a férfi által fel nem vállalt felelősség és éberség hiánya miatt, gyötri a férjet – gyermekei apát mindenféle oda nem illő szamársággal az anya - feleség, hiszen maga sem tudja, hogy a férjének valójában mit kellene tennie, ahhoz, hogy beteljesítse a családapai funkcióját és rendeltetését betöltse, azon kivül, hogy őt „boldoggá tegye”, illetve, hogy vele együtt szenvedjen ha a rosszúl nevelt gyermekei elszomorítják, bosszantják. Mert arról ma már szó sem lehet ugy-e, hogy az anya megengedje az apának, hogy az a maga férfias  - szigorúbb és elváróbb-következetesebb - elképzelései szerint nevelje, és isten őrízz, hogy irányítsa a gyermekeket!

   Ma ugyanis az eredeti apai funkció nem csak, hogy elgyengült, és jelentőségét veszítette, az által, hogy átadódott az anyának, a dadának, a tanítónőknek, a pedagógusoknak, a pszichológusoknak és az internetnek, hanem teljességgel fel is borult. Sőt: a nemek közti szerepek is felborultak és a femminista eszméknek köszönhetően, ma már sok esetben a nő szeretné megtermékenyíteni és irányítani szellemileg és spirituálisan is, az ettől elzárkózó, reggeltől estig a pénze után futkározó robot-férfit, és csodálkozik, hogy a férfi-szellemiségtől általa teljesen leszerelt és ügyes női elvárás-taktikával elnyomott férje, miért nem képes őt biológiailag megtermékenyíteni? Sőt: mivel a civilizált tudattal, tehát hamis öntudattal rendelkező nő (aki ma már koránt sem az odaadás, az áldozatkészség, az egységbe foglalás - az egységbe kötés ős princípiumának, a Szeretetnek a megtestesítője, sem a családban sem a közösségben) eleve fél és szorong, sőt: egyenesen irritálttá válik az igazi át- és bevilágítástól. Irritálttá válik első sorban attól az igazságtól, hogy nem neki kell átvilágítani és megtermékenyíteni a férfit, hanem éppen fordítva. Hogy nem a férfi dolga az, hogy a szeretet erejével őt az egységbe vigye és boldoggá tegye, hanem éppen fordítva.

    És a nő ma irritált általában minden fajta keményebb igazságtól, mert amennyiben tényleg igzaság az, ami őt megérinti, akkor az igazság tőle olyan, többek között áldozat-kézséggel is járó, belső, személyi mentalitás-változást igényel, amire ő, a civilizáció által belé nevelt elemi és mindenünnen vissza igazolt önzésével, már nem érzi magát képesnek, és még akkor sem, ha a forma és az anyai-élmények kedvéért, egy-két gyermeket csak szült még a világra.          

 

   A teremtés törvényével és a spirituális evolúció törvényével való  – tudományos! - szembeszegülés káros hatásaival és az egész földi létezésre vissza ható tragikus következményeivel tehát, épp ott találkozhatunk a leginkább, ahol a vele való pozitív együttműködési képesség kialakítása az ember jövője és az egész bolygó jövője szempontjából a legfontosabb és a legjelentősebb lenne: az utódnemzés (a gyermekáldás), a magzat kihordás és gyermekszülés, illetve a szerelem és a szexualitás szellemi és biológiai életkörében. Nem véletlenül jutott odáig, rengeteg természetinek látszó, de valójában kauzális alapú és spirituális hátterű Isteni kísérlet és próbálkozás után az emberi faj, hogy az un. nyugati eszmekör szerint civilizálódót része, amely a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés nagyobb részének a birtokosa, képtelen az önreprodukcióra. Gondoljunk csak bele: az állati fajból a belső, spirituális fejlődés útján kiválasztódott emberi faj (amely magában hordja az állatöv tizenkét szimbólumában megjelenő és az azokkal analogikus kapcsolatban álló összes természeti és allegorikus lényének a szellemi képességét és tulajdonságát - pl. kígyó - skorpió, oroszlán-tigris, kos-farkas, gyík - lepke, sólyom - sas, bika - disznó, stb.), amely a legerősebb és egyben a legkreatívabb alkotói erőket és képességeket képes megmozgatni a szerelmi vágyai hatására (Ami a legmagasabb rendű spirituális kiegyenlítődési vágynak és lehetőségnek is a kifejeződése – az embernek a szexuális gyönyör érzete is sokkal intenzívebb, bármely állati faj tagjainak a gyönyörérzeténél.), egyszerűen képtelenné válik az individuális szintű önreprodukcióra! 

     Mert ennek, a magát civilizáltnak – vagyis védekezőnek: a sorselemekkel és erőkkel szemben, az élvezeti lehetőségeit és kényelmét védelmezőnek! - nevező embernek a számára épp ez jelenti a legnagyobb gondot: a végül is, a legnagyobb élvezetet nyújtó „normális” szexuális aktusok következtében megfoganó magzatok és gyermek nevelése (pontosabban: a gondozással neveléssel járó gondok miatti lemaradás-tudat a civilizáció által nyújtott öncélú élvezetekről), amelynek az elhanyagolása, elhárítása esetén, az egyéneket kellemetlen lelkiismeret furdalások érhetik. Hiszen a gyermekgondozás és nevelés magas fokú szellemi – spirituális felelősségérzettel is jár. Ennek az embernek máig nincs megfelelően mély és komoly információja ahhoz, hogy rájöjjön: az egészséges spermiumnak az egészséges női petesejtbe való bejutása, nem csak egy egyszerű és mechanikus biológiai aktus és ezért nem is véletlenszerű, (nem csak mechanikusan – természetesen - érvényesülő biológiai törvényeknek a következménye), a bűnbeesés (kauzális és spirituális szintű boldogság-vadászat) logikája szerint, vagyis a klasszikus mechanika logikája szerint – Figyelem: nem a mezőelmélet, vagy a szemantikus fizika logikája szerint! - gondolkozó ember, inkább a könnyítések kieszelésére, a sorsprogramok és életfeladatok kikerülésére, kicselezésére használja egyelőre az intellektuális képességeit (az eszét), illetve a tudományát.

    Így kitalálta azt a fogamzásgátlási (újabb sors-könnyítési) lehetőséget is, amivel úgy képzeli, hogy véglegesen a kezébe vehette a sorsát. Kieszelte tehát azt a sors-könnyítési, a természettel és Istennel való kibabrálási trükköt és tudományt, ami által úgy képzeli, hogy véglegesen becsaphatja a természetet és az Istent is egyszerre. A fogamzásgátlás ugyanis, amiről úgy képzeli, hogy határtalan öncélú szexuális élvezetet biztosít számára kevesebb, és ha kell: nulla felelősséget kívánó, nulla következménnyel (gyermek nélkül) jár. És a nagyokosunk, mint mindig a tudomány történetében, úgy képzelte, hogy ezzel a trükkel valami nagyszerű lehetőséget (boldogságot!) nyert. Pedig igazából veszített, csak még nem vette észre, hogy milyen (egyénileg tragikus és csoportosan - tömegesen katasztrofális!) következményekkel jár az, ha huzamosan átveri a teremtés és a mágia egyetemes törvényét mechanikus (technikai), vagy (tudományos) genetikai „védekezési” módszerei és ovulációs időszak-számításokon alapuló trükkjei segítségével. (Pl. a virágpor- és a fűpor-allergia is, ennek a hibás, teremtés-ellenes mentalitásnak a következménye, a rengeteg női nemzőszerv kioperálását szükségessé tevő rákosodás egyre növekvő számáról nem is beszélve.).

    Az, hogy e civilizált (a szó etimológiai jelentése egyébként: védekező) trükköket huzamosan használó egyének és tömegek utódai nem csak a nemzési és a foganási képességüket és nők esetében a szülői képességüket veszítik el, csak az egyik következménye az öncélú boldogságszerzési hajszának (Nem véletlen, hogy még a nagy szerelmekre alapozott, de a magzat foganást, gyermeknemzést évekig e tudományos trükkök és technikák segítségével akadályozó házastársak is elválnak, és mindössze kiábrándultságot és keserű érzéseket éreznek azután, az átélt „egeket rázó” szexuális élmények - orgazmusok ellenére is.), mert nem csak a nemzési és foganási képességüket veszítik el egyre nagyobb számban a civilizáltan a teremtés és lét, vagyis az élet és a természet első tőrvénye ellen védekező nagyszülőknek az egyke - „kétke” utódai, hanem az immunrendszerük erejét és egyensúlyát is. Nem véletlenül Kínából, a tömeges fogamzásgátlás kontinensnyi hazájából indult el hódító útjára az immunrendszer legkisebb gyengeségét is kihasználni képes A - típusú tüdőgyulladást okozó fertőzések hulláma. Ha az újkori kínai fogamzásgátlási kultúrának nem demográfiai szükségesség, hanem olyan öncélú szexuális élvezetkeresési mentalitás állt volna az alapjánál mint nyugaton, biztos, hogy ott az AIDS is a tüdőgyulladást idéző mutáns gén-vírushoz hasonlóan: robbanás szerűen terjedt volna. De amúgy is a rendkívüli élvezetek kínai fellegvárából és a határtalan kábítószer-üzletkötési lehetőségek világ-fővárosából: Honkongból indult el a termelő-fogyasztó világot fenyegető fertőzéses-veszély.

    A több mint egy évszázados gyermekáldással szembeni tudományos védekezés (a „tudományos családszabályozás”) és a rengeteg abortusz, mára a nyugati civilizáció női egyedeinek a tudattalanjában, generációról - generációra oly mélyen bevésett általános gyermek- és életellenes agresszivitássá fejlődött, hogy a civilizált körülmények között élő húszon-valahány éves nők körében egyre magasabb százalékban növekszik a magzatfoganási és ráadásként a magzatkihordási képtelenség. A volt-feleségem pl., még azután sem volt képes legyőzni és feloldani a tudattalanja legmélyebb rétegeibe vésett gyermekellenes agresszivitását, hogy minden orvosi segítség nélkül hozott a világra három egészséges gyermeket. Igaz, ezek közül a középső, egy, az A-típusos tüdőgyulladás szimptómáival megegyező ismeretlen vírusfertőzés következtében meghalt, miután a volt-feleségem kezdte azt gondolatban támadni amiatt, hogy úgy érezte, ennyi anyai teherrel a vállán semmi örömet és boldogságot nem fog hozni számára az élete.

    Amikor végre észrevette, hogy annak ellenére, hogy ezt a félelmét gyakorlatilag és racionálisan immár semmi nem indokolja és mégis támadja gondolatban a méhében esetlegesen megfoganó magzat képzetét a havi menstruációk érkezése előtt, rá jött arra is, hogy ez az önkéntelen magzat- és gyermekellenes irritáció abból is adódhat, hogy az ő édesanyja teljes veszteségélményként, legyőzöttségi élményként élte meg az ő huszonöt évvel korábbi megfoganását. Ezért ő - mármint a volt-feleségem – rá jött, hogy személy szerint ennek, az ő édesanyja által, az ő foganása idején, intenzíven átélt isteni rendeltetés elleni dacnak és lázadásnak is a spirituális, lelki és biológiai megtestesülése. De sajnos, ezzel a felismeréssel sokat nem értünk, mert addig álmodozott a gyermek-nélküli potenciális szerelmi boldogságairól, amíg csakugyan szerelmes lett és elhagyta a családját.   

    Amikor megértette, hogy elsősorban az ő spirituális fejlődése érdekében, de a természet rendje szerint is, még föltétlenül szükségünk van egy harmadik gyermekre, annyira jutott az önmegfigyelésben, hogy rajta is az irracionális veszteség-érzéssel szembeni düh és menekülési késztetés vesz erőt, valahányszor azt képzeli, hogy egyszer csak megint nagy hasú nőként kell találkozzon az édesanyjával, a nagyanyjával, a rokonokkal és a családi ismerősökkel. Azt ajánlottam neki, hogy pockolja fel a hasát egy tömött kispárnával és a várandós ruhái közül valamelyiket felöltve, menjen ki a főtérre sétálni, majd a gyermek-játszótérre a nagyobbik lányunkkal. Már amikor a tudattalan ellenállás miatti lelki görcseit feloldani hivatott játékot tervezgettük, arról számolt be, hogy rettenetesen kezdtek fájni a térdei (az isteni törvények elfogadásának a belső elutasítására utaló jel), majd a méhe és az egész medencéje. Miután mindezek ellenére, felvette a szekrényben őrzött kismama ruháját, és egy kispárnával a hasán kisétált a városba és kimúlatta magát „nagy hassal” a nagyobbik, majd a kisebbik lánnyal is, több ismerőst is átverve a hirtelen előállt állapotával, azon kívül, hogy az így szerzett pszichés élményei hatásaképpen, esetére úgy nézett ki mint egy részeg ember, majd valami sötét vörös váladék jött ki a méhéből, nagyon jól múlatott és igen fontos megfigyeléseket tett.

   Ezek közül a legfontosabb az, hogy a vele egyidős és a nála tíz - tizenöt évvel idősebb hölgyek is enyhén elsápadnak, vagy más, olyan belső kellemetlenségi érzésről tanúskodó, önkéntelen gesztusokat tesznek az általa nyújtott „terhes” látvány hatására (a harminc éven felüli nők finoman  megrezzenve és enyhén elpirulva, a fiatalok nyíltan utálkozva elfordítják a fejüket, a „büszke-terhes” látványtól), amilyeneket ő - túlzottan is implikált lévén - nem észlelt akkoriban, amikor még valódi nagy hassal közlekedett. (Mivelhogy az akkori természetes nagy hassal végzett sétáinak nem volt egy olyan célja, hogy másokkal büszkén és bátran - sőt: kihívóan - szembenézve, szemlélődjön és ilyen büszke kismamaként haladjon „a világ szeme láttára” előre.)

    A levont következtetéseinkből csak annyit írok le ide, hogy eldöntöttük: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ilyen jellegű tapasztalatainkat és élményeinket átadjuk másoknak, természetesen a megfelelő értelmezések kíséretében.

 

 

IV.

    A Jézus előtti spirituális tudattal rendelkező ember szellemi – spirituális világképe és egyéni életképzelete, önmagában visszatérő jellegű, kör-körös, tehát geometrikus és végső soron mechanikus volt. Az ókori ember még nem ismerte sem a biológiai, sem a spirituális evolúció lehetőségét, bár, a beavatási hagyományok tanulsága szerint, tudott az újjászületés és a feltámadás lehetőségéről, illetve a lelki – szellemi megújhodás fontosságáról, a lelki-szellemi magatartás - változtatás szűkségéről. Tudott tehát a gyökeres személyi (belső mentalitás) átalakulásának a szűkségéről, vagyis a Karma- feloldás szükségéről. (Lásd a hermetikusok tanait, valamint az Echnaton fáraó vallási reform-kísérletét.) De ennek ellenére, és ezzel együtt is, még az egész létezést – Így az életen és az emberi tudaton keresztül a természethez kötődő szellemi létet is. - egy önmagába visszaforduló, kör-körös folyamatnak látta (lásd: a reinkarnáció mitikus – vallásos képzeteit) és nem mint az emberrel veleszületett, negatív lelki és szellemi - spirituális tulajdonságoknak a meghaladását és az egyre összetettebb strukturálódási formák és szintek elérését célzó szükséget. A keleti egyistenhit embere a reinkarnációknak, mint lépcső-fokozatok szerinti sorozatos változásokon végig haladó tudatfejlődésnek a misztikus metaforájával együtt is, mindössze csak „vissza-érkezett” a Nirvánába, a Sinto-ba vagy a Taoba. A zsidók „objektív” istene is majdhogynem szigorú és fenyegető önkényúrként követelte kiválasztott népétől, illetve annak a tagjaitól az erkölcsöt és a törvények betartását, anélkül, hogy azoknak a spirituális értelme: megváltói funkciója és célja felől valakit felvilágosított volna.

    Az Evangéliumnak az Atyához vissza térő tékozló fiúja viszont, úgy látszik, hogy már valami értékeset kell hozzon magával (tudatában) a földi útjáról, mivel az Atya nem elégszik meg a vissza érkezése miatti egyszerű öröm-kifejezéssel, hanem áldozati ünnepet rendel el a családban. De mindez, ha nem is bizonytalan, de kissé vékony metafora még a Jézus részéről is, aki viszont folytonosan valami újjá születésnek a szükségéről beszél az értetlenkedő tanítványoknak.

    Először János evangéliumában jelenik meg konkrétan a megváltódott lelkekből épülő új létállapotnak: az égi városnak, az új Jeruzsálemnek a misztikus víziója. (Amelynek az evangélium leírása szerinti geometriája egyébként, az asztrológiai sorsképleteknek az akkori geometrikus rajzára utal. - Az Új Jeruzsálem „helyszínrajza” ugyanis úgy van leírva, mint két négyzet alakú külső és belső falból álló vár, tehát aminek négy egyforma, külső és négy egyforma belső oldala van és ezeken belül tizenkét, egymás mellett álló, három oldalú tornya. Ez az „alaprajz” viszont nem más, mint az ókorban és még a Kepler idejében is használt asztrogrammok ábrázolásának a módja, amely nem egy nagyobb és egy kisebb kör által alkotott mezőbe, hanem egy nagyobb és egy kisebb négyzet által alkotott mezőbe és azon belül is, tizenkét egyenlő oldalú háromszögbe osztotta be tizenkét csillagképet.) És a mennyek országa, vagyis a mennyei királyság is, ami Jánosnál szintén megjelenik (Ami nem kívül van, hanem „bennetek van” Jézus szerint, és ahová nem visszatér az ember, hanem ahová, az újjá születése után előre – tehát tovább haladva, érkezik meg!), már egy teljesen új és „más-állapot” elérési lehetőségét és szükségét jelzi, aminek a tudatos sors-vállaláson és a tettekért, szavakért és gondolatokért való személyes felelősség-vállalásokon keresztül történő elérése, sokkal személyesebb és dinamikusabb, mint a keleti Taoba, a Brahmába, a Sinto-ba, vagy a Nirvánaba való „vissza”-jutás.

 

     A Lilith gyűjtőnévvel jelölt őssóvárgás által önmagából kilépő abszolút lét tehát nem a kezdeti önmagába tér vissza - ahogy Ádám és Éva sem térhet vissza a paradicsomba, és mi, spirituális öntudattal rendelkező személyek és a vallásos dogma-körök butító szellemnyomorából a szabadgondolkozás friss levegőjére kijutott keresztények sem fejlődünk vissza lelkileg, amiként ez biológiailag sem lehetséges, hogy vissza juthassunk az anyaméhbe – hanem, a Lilith által létrehívott abszolút káosz által okozott zavart és kábulatot igyekszik eloszlatni és meghaladni, és az anyagban való tükröződés segítségével helyreállítja az egyetemes éberséget és újból é újból kiegyenlíti és egységbe vonja, tehát abszolút létállapottá teszi az Őslilith által felrobbantott és szétszórt abszolút szellemi erőket.  

    Úgy oldja fel és úgy haladja meg tehát a Lilth által okozott őskáoszt, vagyis a lét-zavar által létrehozott kábult örvénylést az abszolút lét(lény), és az így keletkezett abszolút ellentéteket és a megfelelő feszültségeket úgy egyenlíti ki az abszolútum, hogy folyamatosan egy új és új és ez által tovább és tovább fejlődő abszolút állapot létrehozását teszi lehetővé az anyagi létben való tükröződés, vagyis a Lilith-képzelettől, tehát a karmától való folyamatos megtisztulás segítségével. És éppen a teremtésben (a teremtés határállapotában: az anyagi világban és az anyagi szerveződés által létrehozott biológiai – pszichológiai létformában) lehetővé váló egyéni karma-tudatosítást követő karma-oldást és a karma-meghaladást követő spirituális fejlődés által lehetővé váló egyéni kiegyenlítődések által, és ezeknek az összessége: az egyetemes kiegyenlítődés által.

    A rombolódást okozó ősi Karma-erőt, a Lilithnek nevezett, tökéletes boldogság-állapotra való vágyakozást, vagyis az abszolút sóvárgást, valami jobb és boldogabb állapotra, mint ami adott, valami újra, (Pl. az abszolút állapottól merőben eltérő, az abszolút állapoton kívüli, attól gyökeresen különböző „más állapotra” való sóvárgást) a spirituális káoszban nem szüntetheti meg az Abszolútum. Hiszen ez, az ősi káosz-keltő, mindig jobb, boldogabb, de legalább más élményre, más tapasztalásra való sóvárgás is egy abszolút tulajdonság. A Lilith zavarkeltő hatásait - a kábult és céltalan örvénylést és a romboló feszültségeket –az anyagban való tükröződés által lehetővé tett spirituális reflexió segítségével az Abszolútum fel képes oldani és meg tudja haladni. Az anyag tükröző és raktározó tulajdonságai segítségével létrehozható egy egyértelmű szellemi meghatározás és pontosítás után a Lilith - kiszűrése, valamint a Lilithtől megszabadult szellemi részegységeknek a kiegyenlítődése és egységesülése.

    Azáltal történik az abszolútum önmegmentése, az egyetemes megváltás tehát úgy megy végbe, hogy ezek az abszolútumban keletkező, ősi - kauzális Lilith-sérülések, zavarok, örvénylések: kábulatok és feszültségek, a teremtés határállapotában (az anyagban, majd az anyag felsőbbrendű struktúráiban: természetben és ezen belül az emberi intelligenciában és annak a szellemi harmónia-törekvéseiben) egymással egyértelműen és határozottan konfrontálódva, megszabadulhatnak a kábulattól és a zavartól és így újból kiegyenlítődhetnek és egységesülhetnek egymással.

    De pontosan azért, mert a Lilith hatása soha nem szűnhet meg, az ellensúlyozás érdekében a teremtésnek is folytonosan történnie kell, és ahogy a Lilith hatása által folytonosan új és új zavarkeltő, kábulat és feszültség-okozó állapotok jönnek létre, ugyanúgy a teremtődő – anyagi létben is, új és új kiegyenlítődési lehetőségek: új és új ideák, új képzetek és azoknak megfelelő új létformák és létállapotok (és azoknak megfelelő élőlények), és a lényekben új és új fejlődési és kiegyenlítődési lehetőségek és képességek (az élőlények új, magasabb rendűen strukturálódott formái és állapotai, és az ember új értelmi és szubtilis spirituális képességei) jönnek létre.

    Ezeknek az új és új kiegyenlítődésen keresztüli egységesülési (Megváltódási) képességeknek a létrejövése és az így kialakuló újabb és egyre összetettebb és felsőbb szinteken rendeződő spirituális struktúráknak (megváltódási ideáknak) a kialakulása, jelenti az evolúció fő folyamatait és feltételeit, mind az anyagi (természeti), mind az érzéki és érzelmi (asztrális), mind a mentális, képzeleti - ideális és kauzális dimenziókban! Logikus tehát, hogy ettől a fejlődéstől – Tehát mind a természeti és mind a spirituális evolúciótól, és így az individuális, személyi evolúcióktól is! - függ az, hogy folyamatosan megvalósuljon, mind a teremtés, mind a fejlődés, mind a megváltás egyetemes aktusa, vagyis az egyetemes kiegyenlítődés folyamata. És ettől, a karma-feloldást követő fejlődéstől függ az is, hogy folyamatosan keletkezzen az egyetemes lét, illetve (és főként!) az, hogy örökké fennmaradjon az állandóan megújuló, folyamatosan táguló - fejlődő és az egész létet - teremtést állandóan újjá szülő, és a létező idea-formákat, gondolat- és érzelmi formákat, valamint anyagi formákat egyaránt fejlesztő - tágító Abszolútum!

 

      A kiegyenlítődés és a kiegyenlítődött állapot: egyben az igazságos és az egészséges állapot is, vagyis a boldog - megváltott állapot elérése, nem választható el tehát a karma-oldást követő fejlődéstől, ahogy a fejlődés sem választható el az egyetemes kiegyenlítődés szükségeitől. A fejlődést viszont, a legtöbb esetben megelőzi a karmikus, tehát zavaros létállapotok és élethelyzetek átvilágítása, azok kauzális okainak az átvilágítása, megértése. A fejlődés nevű pozitív változások és új kiegyenlítődési képességek összességét jelentő új erkölcsi (szellemi) öntudat, éppen ezeknek a karmikus meghatározódásoknak a leküzdése - meghaladása érdekében fenntartott és kitartott figyelem és fegyelem, és más lelki-szellemi erőfeszítéseknek az árán (nem egyszer kemény harcok árán) jön létre, valamint a meghozott áldozatok és a tudatosan megtett fizikai erőfeszítések (saját gyengeségeink leküzdése, figyelem összpontosítás) árán is. Emiatt, az egyetemes megváltási szükségből eredő, személyes karma-leküzdési evolúciós feltétel miatt, a spirituális fejlődés egy olyan, eleve létező „objektív” (ontológiai!) követelmény – tovább lépési, tovább haladási, sőt: tovább élési feltétel - az emberi individuumokkal szemben (Ez maga a teremtés, a fejlődés és a kiegyenlítődés törvénye), amit ha nem teljesít (teljesítenek) - vagy legalábbis nem igyekszik azt teljesíteni valaki (vagy valami), akkor figyelmeztető jellegű, majd egyre erősebb hatású, megszorító - rávezető negatív események, konfliktusok, un. balesetek és betegségek keletkeznek az életében.

    És azok figyelmen kívül hagyása esetén viszont: egészen súlyos betegségek keletkeznek a szervezetében és különböző, a személy spirituális fejlődési sorsprogramja színezetének megfelelő, azzal kapcsolatos sérülések, és durvább – végzetes, vagy anyagi csődbe juttatóan káros - balesetek, értelmetlennek látszó konfliktusok jelentkeznek a sorsában. És, amennyiben a többi törvénnyel sem képes, vagy nem akar legalább minimálisan harmóniába kerülni, a megfelelő „végzetes” tragédiák is bekövetkeznek az illető személy életében. A fentebb említett megváltási – egyetemes kiegyenlítődési és egységesülési – logika miatt, az embernél is, spirituális fejlődési szempontból ugyanaz a követelmény jelenik meg, ugyanaz az elv érvényesül, mint az állatoknál az újabb és újabb fizikai képességek kialakítása érdekében. És ezt az elvet úgy hívják, hogy „Teher alatt nő (vagy erősödik?) a pálma”. - Itt, ennél a lét-aspektusnál bizonyul a vallás és minden nemű isteni protekciót és kiválasztottságot hirdető egyistenhit-teológia félrevezetőnek, mivel azt állítja, hogy az emberen kívüli és az ember felett álló, úgymond tökéletes objektív Isten, akitől – akinek az elképzeléseitől és kedélyállapotától... az ember sorsa függ, un. jó Isten, és az embernek csupa jót akar, és vele szemben az ördög az, aki a nehézségeket és a tragédiákat okozza. Tudomásul kell vennünk, hogy a tragédiákat és a betegségeinket a mi feloldatlan és meg nem haladott karmikus (negatív, romboló) spirituális tulajdonságaink idézik be az életünkben, ha nem is okozzák közvetlenül, illetve a spirituális evolúció igényével szembeni közömbösségünk, nemtörődömségünk, önámításunk. Vagyis az, hogy nem vagyunk hajlandók az asztrológiai sorsképletünkből kiolvasható karmánkat és más, kiegyenlítődési-képesség akasztó – blokkoló negatív és diszharmonikus maghatározódásainkat (erős agresszió, gyűlölködés, kábulási vágyak, rögeszme, öncélú ambíciók, irigység, bosszú-vágy, önámítás, kéjsóvárgás, perverzió, stb.) tudatos törekvések útján feloldani és meghaladni és ez által a szellemi sorserőkkel való együttműködési és kiegyenlítődési képességeinket növelni.

    Ezért, emiatt, az emberi (és az állati!) egyénnel szembeni, elháríthatatlan univerzális (Isteni!) „elvárásért”, szükséges a folyamatos egyéni fejlődés tehát erősítése. És hiába védekezünk ellene és hiába szándékozunk ezt az egyéni (saját) megváltódási szükségletünket kikerülni (kicselezni), mikor a racionális logikánk által kiötölt trükkök segítségével, mikor a civilizációs eszközeinkkel (pl. gyógyszeres kezelésekkel, a külvilág negatív elemeinek a behatolásával szembeni védőberendezésekkel), és hiába próbáljuk a vallás segítségével a „Jó Istennek” hízelegve, vagy éppenséggel arra haragudva, a sorsunk elemeit jelentő egyetemes léterőket megszelídíteni (korrumpálni), mert minden ilyen, végső soron naiv törekvés és fáradozás hiába való. Hiszen nem létezik egy legyőzendő, kikerülendő külső szellemi ellenség (ördög, haza járó szellemek, más sorselemek.), aki nekünk ártani lenne képes, amennyiben mi magunk nem vagyunk a hangoltság törvénye alapján, valamiféle közvetlen, de szubtilis szellemi kapcsolatban egy bizonyos negatív sorseseménnyel, betegséggel, vagy természeti jelenséggel. Sőt: megfigyeléseim szerint, a fejlődés törvénye annyira erős, és oly nagyok és úgymond kérlelhetetlenek a velünk szemben objektív égi programként támasztott követelmény, hogy annak ellenére is fennállhatnak és vissza térhetnek bizonyos sors-nehézségek és pl. anyagi hátráltatások, hogy hiába még az is, hogy az illető személy látszólag maradéktalanul felvállalta a gyakorlati életfeladatait és az ezekkel járó, ezek beteljesítéséhez szükséges képességeit is törekszik megszerezni (Pl. ha egy tipikusan Rák karmával rendelkező nő három, vagy akár négy gyermeket is hoz a világra és azokat igyekszik a legjobb képességei maximális áldozathozatallal gondozni - nevelni.), hogyha egy másik vonatkozású, vele született karmikus (negatív!) meghatározódása még mindig feloldatlan. – Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ver a sors, de nem tudjuk, hogy miért! És erre a legjobb egyetemes példa a Bibliai Job esete.  

    Látható tehát, hogy sajnos, az égi kegyelmek osztogatásról (protekcióról) és a külső ördögtől való szabadulási lehetőségtől prédikáló vallásoknak egyáltalán nincs igaza. Az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk ugyanis, nem más mint mindössze egy olyan általunk tudatosan, vagy tudattalanul (a mágikus erejű képzeletünkkel) előidézett sorskörülmény, amit a spirituális fejlődésre való új lehetőségként – fejlődési lehetőségre való esélyként - ajánlatos értelmezni és nem potya-ajándékként. Ezeknek, az általunk Isteni kegyelmemnek és csodának vélt események és „szerencsés” életkörülmények megjelenésének a feltétele az, hogy valami oknál fogva (Megvilágosodás, a sok átélt szenvedés eredménye következtében létrejövő, ambíció-feladási, a harag, a bosszú-vágy, vagy a gyűlölet-elengedési szükség beismerése, vagy teljes lelki megbocsátási képesség létrejötte, vagy egy más jellegű pozitív elhatározás.), akár tudatosan, akár tudatlanul, egy olyan finom, belső mentalitás-változtatásra lettünk képesek, amely, mint igény korábban már a lelkünkben - ha nem is tudatosan, de legalább sejtéseink, vagy a vágyaink szintjén – jelen volt, és ezúttal valami oknál fogva határozottabban rá szánjuk magunkat. (Vagy, a kiskorú gyermekek esetében: az édesanya elszánja magát a spirituális fejlődéséhez vezető belső és külső lépésekre, a mentalitás-változtatásra.)

    Az egyetemes megváltás szükség-logikájából tehát, igenis értelmezettek a személyi – és ezen keresztül néha a családi - sors-megszorítások, a szükségek és nehézségek, az életünkben hirtelen fellépő, vagy csökönyösen visszatérő személyi és családi, esetleg egész társadalmi - közösségi szükségek, nehézségek. Vagyis így jobban érthető a személyi, vagy családi - csoportos anyagi nehézségek megjelenése. A betegségek és a balesetek szaporodása és súlyosbodása. Mindez, amikor az egyénben, vagy egy egész társadalmi csoportban, egy közösségben, nemzeti - nemzetiségi, vallási, vagy kulturális népségben, elhatalmasodik például az önámítás (Mint a német nemzet esetében a múlt század közepén és a zsidó nemzet esetében folytonosan a kivételezett felsőbbrendű faj-azonosság képzete.), vagy az öncélú luxus, vagy a munka nélküli, tehát fejlődési feltétel nélküli kényelem- és élvezeti-igény (Az USA dél-keleti részén és Indokinában). Vagy ha elszaporodnak az egyetemes evolúciónak az általános és egyéni szükségeivel (kötelességével) szembeni védekezések, akárcsak az öncélú vagyon, vagy terület-szerzési ambíciók. Amikor erősen elszaporodik és aránytalanul megnő a sorozatos és öncélú élvezethajhászás, elszaporodnak az öncélú élvezetcsikarási és élet-könnyítés technikák. (Dekadencia)

    És persze, a sors-megszorítások (sorscsapások) értelmeződnek ott és akkor is, ahol és amikor elszaporodnak és bizonyos mértéket meghaladva megnövekszenek az egyének szellemi - spirituális evolúcióját zavaró, vagy azt akadályozó, különböző közösségi rögeszmék, a dogmatikus - obstruáló magatartások, különböző mániák és öncélú tevékenységek, de még inkább akkor, amikor aránytalanul megnövekszik az általános társadalmi-közösségi korrupció, illetve a társadalmat képező egyének nagy mértékű önámítások felerősödése és elszaporodása. Amikor elszaporodnak az egyéni, vagy a csoportos eszmei labirintusok és Bábel tornyok (Pl. a Világkereskedelmi Központ-szerű intézmények) építésének és fenntartásának az esetében. 

    Ezért az evolúció törvénye hatásának, de a kívülállók számára láthatatlan és érzékelhetetlen - sőt: néha maga az átélő számára is érzékelhetetlen! - belső pozitív spirituális „mutációknak” tudható be az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk. Ti., hogy egyes személyek halálos betegségükből meggyógyulnak, hogy a földi logika és tudományos ráció szerint megmagyarázhatatlan módon (a tudományos elme szerint véletlenül, a vallásos képzelet szerint Isteni kegyelem, vagy misztikus csoda folytán) halálos fenyegetettségből megmenekülnek.

 

    Az is nyilvánvaló, hogy nem a puszta intellektuális képességek öncélú növesztéséről – kifejlesztéséről, vagy az annál is rendkívülibb un. művészi képességek kifejlesztéséről, de nem is az olyan, un. misztikus képességek kifejlesztéséről van szó, mint a telepátia, vagy a telekinézis, az anyag mágikus átalakítása (varázslás), a levitálás, vagy az un. auralátás, hanem azoknak a lelki tulajdonságoknak a fejlődéséről, amelyet gyűjtő néven erkölcsnek nevezünk. Hiszen a mózesi 1O parancsolat is, végső soron mind erkölcsi intést tartalmaz. És ugyanezt a belső mentalitásbeli szellemi és spirituális változási lehetőséget és szükségszerűséget (igényt) tanítja az Evangélium számtalan tanácsban és példázatban is („Újjá kell születnetek, hogy bejuthassatok a mennyek országába”, „Az ember egyszer anyától születik, másodszor a Szent Lélektől”, „Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra felé.”, „Nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék”, Stb.). A talentumok példázatától az érdemtelen koldusig, aki Ábrahám kebelébe találta magát túlvilágon, a gazdag ismerősével szemben, aki az előnyös anyagi helyzetének a spirituális fejlődés érdekében történő használatának az elmulasztása miatt, a gyehennára vettetett.

    A fejlődés törvényének a fontosságára figyelmeztet számtalanszor Jézus, amikor arról beszél, hogy a mennyek országába való bejutás nem érdemek függvénye, hanem az éberség növesztésének a következménye: a belső fény (szellemi értelem) és szeretet-képesség fejlesztésének a következménye. Sőt, ha kellő figyelemmel és alapossággal olvassuk az evangéliumi tanításokat, tehát kimondottan csak Jézus beszédeit és nem a csodatetteiről szóló fantazmagórikus beszámolókat, valamint, ha mélyen bele gondolunk a kereszthalál vállalásának az értelmébe, az derül ki, hogy végső soron, ő végig csak a fejlődés szükségszerűségéről és a fejlődés lehetőségeiről és feltételeiről beszél! 

 

II. AZ INVOLÚCIÓ

 

     Az Evolúció törvénye soha nem hat önmagában, hanem a többi kilenc törvénnyel egyetemben. És vigyázat: az evolúció csupán az állatok esetében jelent mindössze genetikai mutációk következtében előálló ösztöni és primitív intelligencia szintű, pragmatikus-értelmi képesség fejlődést. Az ember esetében, mindig és csakis karma-meghaladási és kiegyenlítődés képesség megszerzés szempontj&a