Két évszázaddal ezelőtt a női írók száma jelentősen meghaladta a férfiakét, ám azóta a helyzet megfordult - állítja a Könyves magazin.

Egy tanulmány szerint a női-férfi dinamikák nagyban megváltoztak az irodalomban az elmúlt 200 év alatt. A tendencia azt mutatja, hogy drasztikusan kevesebb női alkotó van, miközben a társadalmi nemekről való gondolkodás egyre szélesebb körű. A kutatás több ezer angolszász regényen vizsgálta, hogyan alakult az 1800-as évek és 2009 között az írók és karaktereik nemi megoszlása. A feminizmus népszerűbbé vált, a női írók mégis háttérbe szorultak. De hogyan történt ez?

A társadalmi nemek és azok megjelenítése folyamatos átalakuláson megy keresztül, és az utóbbi évtizedekben talán soha nem tapasztalt mértékben változott. Ez a tendencia az irodalomban is megfigyelhető: gondoljunk csak arra, hogy míg 100 évvel ezelőtt a Nyugat nemzedéke alig fogadta el Kaffka Margitot, ma már több mint 100 női magyar író munkája érdemel figyelmet és elismerést.

Egy 2018-as kutatás szerint viszont az angolszász irodalomban az elmúlt 200 évben elég drasztikusan változott a férfi-női erőtér: az 1800-as években sokkal több nő írt regényt, mint manapság. A 19. század végétől kezdődően azonban jelentősen több férfi író töltötte fel a szakmát, és ez a nyelvhasználaton is látszott. Míg a feminizmus első hulláma javában zajlott, és a társadalmi nemek kérdései fellazulni látszottak, addig a női írók egyre jobban a háttérbe kerültek.

Mi lehetett az oka ennek a történéseknek?

A kutatás 104 ezer regény elemzésére összpontosított, melyek 1703 és 2009 között születtek. A vizsgálat során a könyvek forrásai főként online elérhető egyetemi könyvtárak voltak, de a kutatók szélesebb spektrumot céloztak meg, így kevésbé akadémiai gyűjteményekből is merítettek, hogy alaposabb képet kapjanak a jelenségről. A tanulmány középpontjában az írók neme és a regényekben található karakterek nemi ábrázolása állt, amely között szembetűnő párhuzamokat azonosítottak. Az eredmények a Journal of Cultural Analytics folyóiratban láttak napvilágot.

A 19. és 20. század határvonalán egy figyelemre méltó ellentmondás bontakozik ki: miközben a feminizmus első hulláma teret nyer és egyre több nő áll ki jogaikért, a könyvek világában paradox módon csökken a női írók száma. Különösen figyelemre méltó, hogy 1850 és 1950 között az irodalmi színtér női alkotóinak aránya drámaian csökken, a feléről mindössze negyedére. Ennek következményeként a női karakterek megjelenése is visszaszorul, így a női hangok és perspektívák eltűnnek az irodalom színpadáról, miközben a társadalmi változások szélén állnak.

1917-re az amerikai irodalmi élet színpadán szinte kizárólag férfiak domináltak, a női hangok szinte teljesen háttérbe szorultak.

Ennek több oka is lehet a tanulmány szerint: egyrészt, hogy az amerikai modernség periódusában a nők által megmutatott és megírt tapasztalatok háttérbe szorultak. Ez akár trendszerűen is megfigyelhető az irodalomban, hiszen a nők átlagosan több és meghatározóbb női karaktereket alkotnak, mint a férfiak, így ha ezen figurák száma csökkeni kezd, az azt jelenti, hogy a női írók is visszaszorulnak.

A másik indok, hogy az írás a 19. század közepéig nem volt egy magasan elismert szakma, így sok nő írhatott.

Az 1840-es évektől kezdődően több férfi író hivatásszerűen kezdett el foglalkozni a szépírással, azonban a női szerzők nem tűntek el teljesen a színről. A női írók inkább a non-fiction területén bontogatták szárnyaikat, és egészen 1950-ig jelentős dominanciát mutattak ezen a téren. Azonban van ennek egy még mélyebb összefüggése is: a nemi szerepek fokozatos oldódásával és a társadalmi elvárások enyhülésével a nők egyre szélesebb spektrumú munkalehetőségek közül választhattak, így az írás sok esetben háttérbe szorult más karrierlehetőségek mellett.

A tanulmány egyik kiemelkedő aspektusa, hogy a szerzők neme mellett a regényekben megjelenő karakterek számát és jellemzőit is alaposan elemezni igyekszik. Míg az írók nemének megoszlása változásokon megy keresztül, a karakterek tekintetében éppen a nemi sztereotípiák fokozatos csökkenése figyelhető meg: 1850-től kezdődően a női és férfi attribútumok sokkal inkább összemosódnak.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy felbomlanak a heteronormatív jegyek, hiszen ugyanúgy nőkről és férfiakról van szó, de már kevésbé sztereotipikus módon jelennek meg az egyes figurák jellemzései. A tanulmány szerint a könyvekben akár olyan karakterjegyeket is észrevehetünk, hogy a látszólag nemtől független kifejezések, mint a "mosoly" vagy a "grimasz", erősebben meghatározzák a női vagy férfi szereplők leírásait.

Gyakoriságot tekintve a női karakterek leírásánál a mosoly szerepelt többször, míg a férfiaknál a grimasz.

Érdekes lehet még azt megnézni, hogy a ház és a szoba konnotációi hogyan változtak az elmúlt 200 évben. A 19. század elején például a férfiaknak általános jellemzője, hogy házuk van, amiben a nőknek csak egy-egy saját szoba jut, ahol el tudnak bújni. A század végére azonban ez sokkal inkább átalakul, és a nőkhöz kezd el kapcsolódni a ház (lásd: háziasszony).

A tanulmány másik figyelemre méltó megállapítása, hogy a test szerepe a karakterek jellemzésében a 19. század elejétől kezdve egyre hangsúlyosabbá vált. Például az 1900-as évekig a szem színének és formájának jelentősége folyamatosan növekedett, míg a haj jellemzője csak a 2000-es évek tájékán kezdett igazán középpontba kerülni a nemek ábrázolásában. Így azt is észlelhetjük, hogy a nemek jellemzése már nem csupán a térbeli elhelyezkedéshez köthető, hanem sokkal inkább a test és a ruha megjelenésének leírására összpontosít.

A tanulmány megállapítása szerint az 1800-as évektől a női írók számának csökkenése összefüggésbe hozható azzal, hogy a korábban női dominanciájú irodalmi zsánereket a férfi írók kezdték uralni. Emellett a feminizmus előretörésével a nők előtt új lehetőségek nyíltak a munkaerőpiacon, ami hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb figyelmet szenteltek az írásnak.

Ennek következtében a nemi ábrázolások is átalakulhattak, hiszen a férfi szerzők egy meghatározott irányvonal mentén formálták az irodalmi tendenciákat.

Ezekből viszont nehéz egy konkrét megállapítást levonni. Annyi biztos, hogy a 19. század környékén a férfi írók nagyobb mennyiségben voltak jelen az irodalomban, és ezzel az egyes társadalmi nemeket érintő leírások és kifejezések is változtak. Bár figyelembe kell venni, hogy ez alapvetően magától is változik, mivel társadalmi, kulturális trendekhez van kötve.

Az ilyen jellegű kutatások rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy közösen reflektáljunk a társadalmi nemek megjelenésére és azokról a nemi sztereotípiákról, amelyeket a mindennapi életünk során alkalmazunk.