Íme öt gyakori magyar szó, amelynek eredete máig rejtély: 1. **Körte** – A gyümölcs elnevezése, amelynek származása nem egyértelmű. Számos elmélet létezik, de a pontos eredete még mindig vitatott. 2. **Kiskutya** – A kis kutyát jelölő szó, amelynek a "k
Egy élő nyelv folyamatosan átalakul, és ez a dinamika nem zárja le a múltbéli gyökereit. A szavak eredete körüli felfedezések és újragondolások mellett számos kifejezés létezik, amelynek származása még mindig rejtély marad számunkra. Íme öt olyan gyakran használt szó, amelynek eredete máig nem teljesen tisztázott.
Számos elmélet létezik a szavak eredetével kapcsolatban, ám gyakran előfordul, hogy egyik sem nyújt teljes körű bizonyítékot a felvetett állítások alátámasztására.
Egy vizsgálat szerint a magyar szókészletnek mintegy 7%-a ismeretlen, további 5% bizonytalan eredetű. Íme 5 gyakori szavunk, amelynek eredetét még nem sikerült tisztázni.
Viccesnek tűnhet, de az ismer szavunk ismeretlen eredetű. Az -m és az -r is képző lehetett, az ösmer változat későbbi fejlemény, az i-vel kezdődő alak az eredeti. A szó legkorábbi jelentése 'megtud, kitapasztal'. Finnugor egyeztetése, valamint indoiráni és török származtatása nem fogadható el.
Az 1862 és 1874 között megjelent Czuczor-Fogarasi-szótár alapján az eredeti forma "hedegű" volt. Nem csupán elírásról van szó; a szócikk azt állítja, hogy a Hegyalján, a székelyek körében és Somogyban ezt a változatot használták elterjedten, legalábbis a 19. század utolsó harmadában. A "hedeg" ige töve az ide-oda rángatást vagy rezegtetést jelenti, míg az "hedegő" eszközt a hozzá kapcsolódó -ő végződésű igenévképző segítségével fejezzük ki.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz., 1967-1976) azonban ezt írja: lehetséges, hogy főnevesült igenév, de a megfelelő igét nem tudjuk kimutatni. Egy másik elképzelés szerint a hej indulatszóból ered a hangszer megnevezése (hejgető), de ez az eredet nem valószínű, hangtani-alaktani és jelentéstani okokból sem. Ugor egyeztetése és török származtatása szintén nem fogadható el.
Az Új magyar etimológiai szótár (2022) a hegedű szót belső keletkezésű kifejezésként értelmezi, megoldva ezzel a felmerülő kérdéseket. A szót főnevesült igenévként azonosítja, amelynek -d végződése gyakorító igeképzőként funkcionál. Ugyanakkor rámutat, hogy a heg- abszolút tő eredete nem ismert.
A "takony" szó eredete rejtélyes, hiszen két etimológiai szótár is csupán annyit tud megállapítani, hogy ismeretlen forrásból származik. Az első írásos említése egészen 1405-re nyúlik vissza, ami arra utal, hogy a szó létezése óta bőven volt idő a jelentésén való töprengésre. Czuczor és Fogarasi is foglalkozott a kérdéssel, és a "takar" igével hozták összefüggésbe, érvelve amellett, hogy a takony az orrüreg belső falait "takarja". Emellett felmerült egy másik elmélet is, amely a "takony" és a "dagonya" szavak összekapcsolására épít, de ezt a lehetőséget most elkerüljük a részletezésével.
Már a legelső szövegemlékünk, a 12. század végén keletkezett Halotti beszéd és könyörgés is szerepelteti a bűn szó tárgyragos alakját (háromszor is, pl.: eſ bulſcaſſa mend w bunet), de a szó eredetéről semmit nem tudunk. Valószínűleg az eredeti alak biün volt. Az ótörökből származtatása kevésbé valószínű, főleg hangtani okokból. Czuczorék perzsa, görög, latin és német rokonítást is felvetnek, de egyelőre továbbra is ismeretlen eredetű a bűn, mint a Kafka-regények hősei számára.
A "boldog" kifejezés szintén megtalálható a Halotti beszédben, és eredete ködbe vész. A szónak a tőbeli l hangja tűnik járulékosnak, míg a -g végződés egy képző lehet. Érdekes módon a bódít és a bolyong szavakkal is esetleg rokonságban áll. Valószínű, hogy a pogány hiedelemvilág egy darabkája maradt fenn benne, azonban amikor először használták, jelentése a 'szent' volt. Meglepő, hogy a második előforduláskor már nem a derűs érzelmeket, hanem a gazdagságot jelölte.
