A CIP Intézet mérnökei úgy vélik, hogy az előtető terhelése csupán elhanyagolható mértékben haladta meg a megengedett határokat.

Az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása kapcsán indított nyomozás során nyilvánosságra hozott dokumentumok között szerepel egy elemzés, amelyet a CIP Közlekedési Intézet mérnökei készítettek.

A dokumentum "Az újvidéki vasútállomás déli homlokzatán lévő előtető terhelésének elemzése a projektum kidolgozása előtt, valamint a kivitelezési projektumban előirányozott munkálatok elvégzése után" nevet viseli.

Az elemzés megrendelésére november negyedikén került sor. A bélyegző tanúsága szerint a dokumentumot három nappal később kapták kézhez, ami azt jelenti, hogy egy héttel az előtető összeomlását követően érkezett meg – számolt be róla a Forbes Serbia.

Az elemzés megállapítja, hogy az elvégzett munkálatok után az előtető feszítőinek terhelése csupán 0,8-1,2 százalékkal, vagyis szinte elhanyagolható mértékben emelkedett.

Az elemzést három építőmérnök hitelesítette, akik a CIP tervezői csapat tagjaként szerepelnek. A dokumentum bevezetője megemlíti, hogy az elemzés "a CIP Közlekedési Intézet igazgatói kollégiumának 2024. november 4-i szóbeli utasítása alapján készült, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet".

A mérnökök idézték a projektdokumentáció egy részét, amely azt irányozza elő, hogy az előtető nyílásait edzett üveggel zárják be. Ezt eloxált alumínium hordozókra szerelték fel. Leírták az üveg típusát, és a mérnökök hozzátették, hogy a projektumban azt is előirányozták, hogy az előtetőről minden felső réteget el kell távolítani, egészen a betonlemezig, majd el kell végezni a hidroizolációt.

A másik dokumentumban, amelyet a mérnökök az elemzés során alkalmaztak, egyértelműen szerepel, hogy a szélvédő zónában található lemezborítást üvegre szükséges váltani. Emellett a jelentősen sérült mozaiklapocskákat is ki kell cserélni, méghozzá azonos vagy hasonló anyagú elemekre.

Az elemzés készítőinek rendelkezésére álltak fotódokumentációk és helyszíni jelentések is, amelyek gazdagították a vizsgálatot.

A mérnökök megjegyezték, hogy hozzáférhettek az 1963-ból származó, az előtetővel kapcsolatos archív anyagokhoz.

Az elemzés kezdeti szakaszában a mérnökök arra a következtetésre jutottak, hogy a hidroizoláció és az üveg ráépítése után, bár az előtető terhelése növekedett, ez csupán minimális mértékben, mindössze 0,8-1,2 százalékkal történt.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az előtető összeomlása egy olyan időpontban történt, amikor már nem volt kitéve további terhelésnek, sem a hó súlyának, sem a szél hatásának. Az előtetőt úgy tervezték, hogy elviselje a várható terheléseket, ám a valóságban sokkal nagyobb igénybevételt szenvedett el, mint ami a korábbi és a felújított állapot közötti eltérésből adódott.

A Műszaki Tudományok Karának (FTN) munkatársai által elvégzett törvényszéki szakértői vélemény azonban jelentősen eltér attól, mint amit a CIP mérnökei állítanak.

Az FTN professzorai arra a következtetésre jutottak, hogy az előtető súlya 23 tonnával, azaz körülbelül 15%-kal meghaladja a kezdetben tervezett értéket.

A törvényszéki szakértői elemzés alapján megállapítást nyert, hogy az "előtető szerkezete közvetlenül a leomlás előtt a tervezetthez képest négyzetméterenként 107 kilogrammal nagyobb terhelésnek volt kitéve, ami összesen 23,11 tonnás többletet jelentett."

A szakértők jelentésében rámutatnak, hogy a törés jeleinek már a leomlást megelőző napokban is láthatóaknak kellett lenniük.