A bíborosok egyhangú döntése révén a legkiválóbb jelölt került kiválasztásra - Csiszár Klára teológus XIV. Leóról beszél.

A Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese, Csiszár Klára az elmúlt években többször is találkozott Robert Prevosttal, akit az egyik legesélyesebb jelöltnek tartott a konklávé előtt. A teológus elmesélte nekünk, hogy miért gondolta így, és azt is, hogy milyen embernek ismerte meg a pápát.

Milyen érzéseket keltett benned az a hír, amikor először értesültél arról, ki lett az új pápa? Milyen benyomások, gondolatok fogalmazódtak meg az elmédben ebben a különleges pillanatban?

Az, hogy ez fantasztikus, és, hogyha fogalmazhatok így: tényleg működik a Szentlélek. A lehető legjobb jelöltet választották ki a bíborosok, nagyon örültem neki.

Adja magát a kérdés: miért Robert Prevost volt a legjobb jelölt?

Azért, mert rengeteg olyan tapasztalata van, amire szerintem nagy szükség lesz a következő pontifikátusban. Egyrészt van tapasztalata a Kúriában, az egyház hivatali apparátusában, de nem olyan régen ismeri a Kúriát, hogy csak azt lássa, ami ott van. Több mint tíz évig volt püspök Peruban, egy missziós területen, testközelből ismeri az emberek szenvedését, az igazságtalanság következményeit.

És még püspöki konferenciát is irányított. Úgy vélem, hogy egy ilyen tapasztalt személy, aki ennyi különböző tudást és élményt összegyűjtött, bizonyára az a vezető, akinek a kezében az egyház jövője biztos alapokra épülhet a következő évek során.

Biztos vagyok benne, hogy Ön már személyesen is találkozott vele, ugye?

A 2023-as és 2024-es szinódus során együtt tartózkodtunk, természetesen. Ő is ott volt a résztvevők sorában, mint a püspöki dikasztérium prefektusa. Négy hétig mindannyian egy helyen éltünk, és bár teológusként nem a döntéshozók asztalánál foglaltunk helyet, ilyen hosszú idő alatt az ember akaratlanul is találkozik másokkal. Így inkább informális benyomásaim alakultak ki róla.

És milyen embernek ismerte meg XIV. Leót?

Ő egy igazán különleges személyiség, akinek az autentikus természete és szerénysége azonnal lenyűgöz. Soha nem keresi a figyelmet, nem igyekszik a középpontba kerülni, de amikor beszélgetésbe elegyedünk vele, azonnal érezhető, hogy teljes figyelmét ránk fordítja. Én is a kommentjei révén fedeztem fel őt, és egy különösen emlékezetes eszmecseréje maradt meg bennem. Egy sajtótájékoztatón a püspökök feladatairól beszélt egy szinodális egyház keretein belül, és az ott elmondott gondolatai rendkívül értékesek és inspirálóak voltak.

Azt említette, hogy a pápának van missziós tapasztalata Peruból. Hogyan is nézhetett ki ez a gyakorlatban?

Robert Prevost az őslakos közösségek között végezte missziós feladatait, amely során az Ágoston-rend elveit követve a rászorulók, főként a szegények életébe igyekezett belepillantani. Ez a missziós munka a mai értelemben elsősorban azt jelentette számára, hogy aktívan jelen volt a helyszínen, és reagált az ottani szükségletekre. Matematikatanári hátterével például szegény gyermekeknek tanította a számok világát, amikor csak lehetősége volt rá. Máskor, amikor árvíz sújtotta a települést, a víz eltakarításában segédkezett, hogy a sártól elárasztott utcák ismét járhatóvá váljanak. Prevost élete tehát szorosan összefonódott a közösséggel: figyelemmel kísérte az emberek mindennapjait, meghallgatta a történeteiket, és a legjobb tudása szerint próbálta enyhíteni a szenvedéseiket. Így mély betekintést nyert a szegénység valóságába és az emberek életének nehézségeibe.

E gondolatokhoz szorosan kapcsolódik az, amit elvárhatunk tőle: határozottan kiáll az evangélium értékei mellett, és azt hirdeti, hogy véget kell vetni az igazságtalanságnak, az agressziónak, a háborúknak, a békétlenségnek és az emberek egymás kiszorításának. Az ő első napjai erről szóltak: a béke és a hídépítés fontosságáról. Arról, hogy a különbözőségeink ellenére is közösen kell előre haladnunk, és meg kell találnunk azt az utat, amely összeköt minket. Mert csupán így teremthetjük meg a valódi béke alapjait.

Az osztrák állami televíziónak adott interjújában már a konklávé előtt is a legesélyesebb jelöltek között emlegette Prevostot, noha a legtöbb összesítés hátrébb sorolta őt. Mit tudott Ön, amit a fogadóirodák nem?

Sokat diskuráltam szinódusi résztvevőkkel és teológusokkal arról, hogy milyen tapasztalatokat kellene magával hoznia a következő pápának. Az én meglátásom szerint elengedhetetlen a Kúria és a világegyház mély ismerete, valamint a vezetői tapasztalat, különösen egy püspöki konferencián. Ideális lenne, ha a jelölt szerzetesi háttérrel rendelkezne. Ferenc pápa példája is rámutatott arra, hogy mennyire eltérő a helyzet, amikor valaki csupán saját egyházmegyéjében, azonos kultúrájú papok között dolgozik, és mennyire más, amikor az egész Argentínáért felelős, és különböző nemzetiségű szerzetesek elöljárójaként működik. Valójában csak néhány bíboros bír ezzel a tapasztalattal, közülük Prevost volt az, aki a Kúrián is dolgozott.

A sajtóban gyakran foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vajon XIV. Leó továbbviszi-e Ferenc pápa örökségét. Ön mit gondol erről?

Számomra ez egyértelmű. Az evangéliumi szemlélet és a szinodalitás továbbviteléről van szó. Olyan bíborosról beszélünk, aki mindkét szinóduson részt vett, és aktívan részt akart venni a folyamatban, hogy tanuljon belőle. Reméltem, hogy olyan bíborost választanak, aki az események során ott volt a szinóduson. Korábban sokat írtak arról, hogy a bíborosok nem ismerik egymást. De hát 65 bíboros közül ők ott voltak a szinóduson, ami összesen 8 hetet jelent közösen eltöltve. Ha addig nem tudták megismerni egymást, akkor vajon mennyi időre lenne szükségük?

Úgy tűnik, hogy a szinodalitás alapvető célja, hogy minél szélesebb körű hangok és vélemények formálhassák az egyház jövőjét. 2023-ban megvitatottuk, hogy az akkori szinóduson Ön is részt vett, és hogy más nők számára is lehetőség nyílt, ami korábban példa nélküli volt. Ez a tendencia, amely a nők szerepének erősödését jelzi az egyház életében, várhatóan folytatódni fog a jövőben. Milyen változásokra számíthatunk a női szerepek terén az egyházi közösségekben?

Igen, szerintem ezen az úton fogunk végigmenni, nem látom azt, hogy bármi lehetőség lenne a visszarendeződésre. Prevost Peruban püspökként is meghívott nőket maga köré, a Vatikánban pedig kettő vezető beosztásban lévő hölggyel dolgozott együtt. Az első pápai beszédében is arról beszélt, hogy nők és férfiak együtt járják ezt az utat. Úgyhogy ezügyben nincsenek kétségeim. A pápa egy fantasztikus meghívást közölt az első felszólalásában. Ő igent mondott a szolgálatra, és itt a feladat, hogy mi is nap mint nap újra igent mondjunk, és dolgozzunk a békéért, a hidak építéséért, a világ lefegyverzéséért.

A megválasztása után XIV. Leó pápával kapcsolatban előkerült, hogy korábban kétszer is megvádolták azzal, hogy nem kezelt megfelelően zaklatási ügyeket. Meg tudta védeni magát ezekben a helyzetekben, vagy ez még támadási felületet jelenthet ellene?

Én abból indulok ki, hogy a bíborosoknak feladatuk ezeknek a kérdéseknek a tisztázása is a szavazás előtt. Azt tudni kell, hogy aki generálisa volt egy egész világon működő rendnek, vagy püspökként dolgozott és így személyi felelősséget vállalt, annál mindig benne van a potenciál, hogy később megkérdőjelezzék, hogy jól kezelt-e bizonyos helyzeteket. Én úgy tudom, hogy nagyon tisztán, nagyon transzparensen kezelte azt, amit kezelnie kellett.

Végül egy kis jóslásra kérném: mi lesz az, ami miatt XIV. Leóra emlékezni fog az utókor?

Szerintem nagyon szeretett személyiség lesz, aki nagyon következetes lesz a munkájában. Ő egy szorgalmas, precíz egyházjogász, akinek jók a kommunikációs képességei is, és egy olyan időszakban viseli a tisztséget, amikor a digitalizáció, a mesterséges intelligencia egyre nagyobb kultúraformáló erővel fog hatni az életünkre.