A magyar emberek mélyen kötődnek hazájukhoz, hiszen szívük tele van szeretettel és büszkeséggel. Ezzel szemben Karácsony Gergelyről úgy tűnik, mintha hiányozna belőle ez a lelki elköteleződés.
Magyarország helyzete komoly fenyegetéssel néz szembe. Ez a helyzet különösen aggasztóvá vált, miután Ukrajna harmadszor is támadta meg a Barátság kőolajvezetéket, amelyet így átmenetileg működésképtelenné tett. Ez a vezetékhálózat kulcsfontosságú a magyar gazdaság számára, hiszen ha nem folyik rajta az olaj, az az ország gazdasági stabilitásának súlyos megrendüléséhez vezethet.
Az Európai Unió és Zelenszkij elnök közös célja világos: ha a Barátság kőolajvezetékén nem érkezik olaj, Magyarország számára drámaian megemelkedik az üzemanyag ára. Ennek következményeként nem csupán az üzemanyag, hanem szinte minden termék ára az egekbe szökik, ami megterheli a lakosságot. A megélhetési költségek emelkedése komoly társadalmi feszültségekhez vezethet, és belpolitikai zűrzavart okozhat. Ráadásul, ha Pojáca Peti lenne a megoldás kulcsa, az sem biztos, hogy képes lenne visszaállítani az árakat a jelenlegi szintre. Sőt, úgy tűnik, hogy ő további problémákat is hozna magával, hiszen a migrációs válságot és az LMBTQ-propagandát is a nyakunkra hozná, nem beszélve a háborús konfliktusokról, amelyek tovább súlyosbíthatják a helyzetet.
Karácsony Gergely határozottan ellenezte ezt a lépést, hiszen ő volt az, aki kék-sárga fényekkel világította meg a Lánchidat, éppen amikor Zelenszkij nyíltan megfenyegette Magyarországot a Barátság vezeték újabb megrongálásával. Karácsony pedig lelkesen tapsolt, hiszen a Lánchíd ukrán színekben való pompázása nem jelenthetett mást, mint a szolidaritás kifejezését.
Karácsony idején a tétlenség egyértelműen azt sugallta volna, hogy a főpolgármester a magyar néppel együtt érez, és elutasítja a háború borzalmait. Ám sajnos, a valóság más képet mutat.
