A Prágában megrendezett "felvidéki hármak" közös kiállítása a Limes Galériában – FOTÓKKAL A Limes Galériában nyílt meg a "felvidéki hármak" közös kiállítása, amely Prága szívében mutatja be a három tehetséges művész alkotásait. A kiállítás különleges alk

Luzsicza Árpád Lajos egy korábbi írásában nosztalgiával idézte fel a Dúdorhoz kötődő barátságuk emlékét.

Farkas Veronika szívélyes köszöntéssel fogadta a vendégeket, közöttük különös megtiszteltetésként üdvözölhette Tóth Lászlót, a József Attila-díjas neves irodalmárt. Az eseményen jelen volt a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSzE) jelenlegi és korábbi vezetői is, Kovács Csonga Anikó és Kopócs Tibor festőművészek. Továbbá, Nagy Tivadar, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke, valamint Csémy Éva pedagógus és képzőművész is megtisztelte a rendezvényt. Az alkotók családtagjai közül Dráfi Borbála is jelen volt, aki Zsuzsa bátyjának, a nemrégiben betegségéből lábadozó Dráfi Mátyás Kossuth-díjas színművész felesége, és a térség számos más érdeklődője is együtt ünnepelte a művészetek világát.

A kurátor többek között azt is kiemelte, hogy a három kiemelkedő művész ifjúkorukban egymás támaszaivá váltak a Prágai Művészeti Akadémián, ahol mindannyian eltérő művészi világokat képviseltek. Dúdor István (Deresk, 1949. november 11. - Tornalja, 1987. június 23.) festő- és grafikusművész tavaly, meg nem élt 75. születésnapja körüli időszakban merült fel az ötlet, hogy közös kiállítást szervezzenek, amelynek középpontjában Dúdor István barátaitól és tisztelőitől kölcsönzött alkotások állnak. E művek egyúttal a méltó megemlékezés és a családias összejövetel örömét is hirdetik. A megnyitón fellépésre készül Németh Imre is, aki szintén Dúdor egyik jó barátja volt.

A köszöntő szavak után felkérte Hadik Andrást a kiállítás hivatalos megnyitására.

"Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és megnyithatom ezt a kiállítást. Már korábban is jártam ebben a szakrális térben, amely számos izgalmas és nívós tárlatnak adott már otthont... Sajnos, Dúdor Istvánt csupán hallomásból és művei révén ismertem meg, ám biztos vagyok benne, hogy önök sokkal jobban ismerik viszontagságos életét. Ma a munkásságának egy kis szeletét láthatjuk, amelyből egyértelműen kiderül, hogy munkáit lendületes, expresszív stílus, indulat és sürgető érzés hatotta át. A képeiből áradó energia azt az érzést kelti a látogatókban, mintha tudta volna, hogy nem marad elég ideje a művészete kiteljesítésére. Kétségtelen, hogy Dúdor István egy igazi jelenség volt!" - osztotta meg gondolatait a hozzáértő művészettörténész.

Dúdor István a művészet világában nem csupán egy név, hanem egy különleges történet. Kezdetben Bacskai Bélától és Szabó Gyulától tanult magánúton, később pedig a Prágai Képzőművészeti Egyetem falai között csiszolta tehetségét. Művészi kifejezésmódját leginkább a tájképfestészetben találta meg, és a gömöri táj festőjeként vált ismertté. Jóllehet egész életében hű maradt szülőföldjéhez, mindennapjait a Prága-Pozsony-Budapest háromszögében töltötte, rengeteg utazással gazdagítva élményeit. Dúdor a "számkivetett művész" archetipikus alakja, akinek életét és munkásságát a művészet iránti elkötelezettség és a mély meggyőződés határozta meg. Gyakran emlegetik őt "a földre zuhant, gömöri Ikaroszként", hiszen művészetét életében csak kevesen értékelték, és sokszor háttérbe szorították. Sorsát megaláztatások és lopások kísérték, amelyek nemcsak életében, hanem tragikus halála után is folytatódtak. Ma azonban egyre többen ismerik fel Dúdor István jelentőségét és emberi mélységét, művészete kezd végre megkapni azt az elismerést, amiért oly sokáig küzdött. Az ő története inspirálhat mindenkit, aki a hit és az elkötelezettség erejében hisz.

Lőrincz Zsuzsának 2022 nyarán, a "Limes" galériában, tizenhat év elteltével megnyílt egyedülálló kiállítása, mely az "Üzenet" címet viseli. A tárlat mintegy 60 különböző technikával készült műalkotást vonultatott fel, beleértve rajzokat, festményeket és szobrokat. A kiállítás kapcsán médiacsaládunknak adott interjújában Zsuzsa megosztotta gondolatait és élményeit. Elmondta: "Mindig is ezen a pályán képzeltem el a jövőmet, amit a nagyszerű gimis rajztanárom, Kosík József is támogatott, sajnos ő tavaly távozott közülünk. Egy 'jóakaróm' által írt kedvezőtlen vélemény következtében öt próbálkozás után sem sikerült felvételt nyernem Pozsonyba. A kudarcok sorozata után azonban prágai művészbarátaim, Dúdor István és Luzsicza Lajos bátorítottak, hogy inkább a Prágai Képzőművészeti Akadémiára jelentkezzem. Végül felvettek, és 1979-től 1985-ig grafika szakon tanulhattam."

Művészi hitvallásáról pedig így vallott: "A pályám elején legjobban a rajz vonzott, az akadémián is grafikusnak készültem. Senki sem vette észre bennem (még én se!) a szobrászalkatot. Pedig már a tanulmányaim során is minden alkalmat kihasználtam, hogy agyaggal dolgozhassak. Visszatérő témáimat újra és újra más anyagokkal, és más módon fejezem ki, szeretek többféle anyag ötvözésével kísérletezni. Nagy jelentőségű számomra az a Balaton melletti, alsóőrsi kőfaragó szimpózium, ahová 51 éves koromtól járok, miközben továbbra is rajzolok, festek. Bármit is csinálok, mindig az őszinteség, az önazonosság és a szabadság a legfontosabb számomra".

A Törökbálinton élő Hadik András elárulta, hogy Lőrincz Zsuzsával Luzsicza Árpád Lajos közvetítésével találkozott, és a törökbálinti művésztelepen többször is összefutottak. A "hármak" komáromi kiállításán bemutatott alkotásairól beszélve kifejtette, hogy azok között kiemelkednek grafikai munkáinak legjavát képviselő monotípiái, valamint az utóbbi időszakban készült, rendkívül finom színárnyalatokkal rendelkező pasztellképei, továbbá különleges "drótszobrai" is megtalálhatók.

Ismerkedésem a Luzsiczával, akit barátai csak Lajosnak szólítanak, az érsekújvári gyökerekkel rendelkező művésszel, még a '90-es években történt egy budapesti rendezvény keretein belül, ahol a csehszlovák kultúra gazdagságát mutatta be. Azóta Lajos nagyméretű festményeivel hívta fel magára a figyelmet, amelyeket az utóbbi években alkotott. Művei belső tájképek, tele iróniával, ami a cseh lélek és képzőművészet gazdag hatását tükrözi. Gyermekrajzok játékosságát idézik, tréfás megközelítésekkel teli, miközben világosan látszik, hogy szeret kimozdulni a megszokott keretekből, és kiemelt figyelmet fordít a színek gazdagságára...

Luzsicza Árpád Lajos 2018 novemberében a Limes Galéria templomhajójában mutatta be legújabb festményeiből készült válogatását, amely a "Tájaim - tárgyaim" címet viseli. Az esemény különlegességét fokozza, hogy az emeleti Dúdor István-teremben a fotóművész, Fanni lánya által készített "Emlékeink - tárgyaink" című kiállítás is megtekinthető volt, mely érsekújvári emlékeket idézett fel. Árpád a saját anyagáról portálunknak elmondta: "Ez nem egy retrospektív kiállítás, hiszen a legkorábbi művem is csupán négy évvel ezelőtt készült. A régebbi munkáim többsége nehezen hozzáférhető, mivel a magángyűjtők és intézmények körében nem egyszerű őket kölcsönkérni. A bemutatott 40 művem felét akrilfestmények alkotják, míg a többi különböző szobrok, térplasztikák és egyedi tárgyak. Az utóbbi időben a vidám, friss színek vonzanak, amit a nonfiguratív tájképeim is visszatükröznek." Ezt követően felolvasta Dúdor Istvánnal való megismerkedésükről és közös prágai éveikről szóló írását, amely korábban "Dúdor és Prága" címmel jelent meg.

A jelenlegi, sokrétű tárlatanyag augusztus 31-ig, kedd-pénteken 14 és 17 óra között, máskor pedig a 421 903 719 493-as telefonszámon történő megegyezés szerint tekinthető meg.

Ha szeretnék mélyebb betekintést nyerni Lőrincz Zsuzsa és Luzsicza Árpád Lajos művészi pályafutásába, korábbi írásaimban részletesen foglalkozom velük. Az alábbi linkeken bővebb információkat találhatnak: [Lőrincz Zsuzsa nehéz életútja](https://muzsa.sk/muveszet/nehez-eletut-erlelte-lorincz-zsuzsa-muveszetet), [Lőrincz Zsuzsa üzenete a Limes Galériában](https://muzsa.sk/muveszet/erdemes-beterni-lorincz-zsuzsa-uzeneteert-a-limes-galeriaba-kepgaleriaval), valamint [Luzsicza Árpád Lajos és lánya, Fanni közös tárlata Komáromban](https://muzsa.sk/muveszet/luzsicza-lajos-arpad-es-lanya-fanni-kozos-tarlata-komaromban).