A "szoknyás Chaplin" varázslatos hangzásába Fellini is azonnal beleszeretett.
Frederico Fellini és Giulietta Masina elválaszthatatlanok voltak, mind a magánéletükben, mind a művészetükben. Az olasz film rendezője feleségére istennőként tekintett, aki inspirációt adott számára a legszebb alkotásokhoz. Házasságuk erősebbnek bizonyult minden külső hatásnál, sőt, még Fellini kalandjai sem tudták megingatni a köztük lévő különleges köteléket.
Kevés olyan művész házaspár van, akik közös munkája során olyan gyönyörű alkotások születtek, mint amilyeneket Giulietta Masina és Federico Fellini magáénak tudhat. Ennek pedig az az oka, hogy ez a két ember tökéletesen illett egymáshoz. Fellini zseniális rendező volt, Masina pedig zseniális színésznő. Bár kijutott nekik a magánéleti tragédiákból, a megpróbáltatások ellenére 50 évig együtt maradtak, mert nem tudtak egymás nélkül élni.
Giulietta Masina kétségtelenül az olasz filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, ám férje, Federico Fellini nélkül nehéz lenne teljes mértékben felfogni a jelentőségét. Masina filmjei olyan különleges Chaplin-ihletésű stílust képviselnek, amely az ő egyedi védjegyévé vált. A némafilmes gyökerekkel rendelkező Masina, akit sokan csak a szoknyás Chaplin néven emlegettek, a mimika mestereként tűnt ki, hiszen sokkal inkább a kifejező arckifejezéseire, mintsem a szavakra támaszkodott.
Fellini filmjeinek varázsa pontosan ebből a Masina által megformált karakterből ered: hősei mindig egy lábbal a valóság talaján állnak, míg a másikkal egy szürreális álomvilágban kalandoznak.
Giulietta Masina épp Pallina szerepét játszotta egy ifjú házasokról szóló, Fellini által írt rádiósorozatban. Fellini nem járt a stúdióban, de amint meghallotta a műsorban a nő hangját, Fellini azonnal meghívta ebédelni Róma egyik divatos negyedébe. A kora tavaszi randevúra Masina nem érkezett üres kézzel: hozzászokott már, hogy ha az anyagilag rosszul álló bölcsész kortársaival megy egy kávézóba találkozóra, visz magával pénzt.
Az első találkozásuk során a lány nem merte magát elengedni, és csupán egy egyszerű minestronét rendelt, míg legnagyobb meglepetésére Fellini raviolit és sonkát választott. Ez a romantikus randevú 1943 tavaszán zajlott, és mindössze néhány hónappal később, ősszel már házaspárok lettek. Fellini később azzal indokolta a gyors döntést, hogy a háború mindent sürgetett. A titkos esküvőt a rendező nagynénjének otthonában tartották, ahol nem sokkal később már közösen éltek is. Ekkor Fellini huszonhárom, Masina pedig huszonkét esztendős volt.
A házaspárnak 1945-ben megszületett az első gyermeke, ám a kisfiú egy hónappal később agyvelőgyulladásban elhunyt. "A gyermektelenség - mondta Masina - a másik fiává és lányává tett bennünket, a sors úgy akarta". Fél évszázadig voltak egymás társai jóban, rosszban. Kapcsolatukat Fellini titokzatos szeretői - többek között Anna Giovannini gyógyszerész, aki több mint 30 éven át volt rejtett szenvedélye, vagy Sandra Millo, aki 17 évig volt a szeretője - sem tudták tönkretenni.
Fellini megfogalmazása szerint a feleségében "az elveszett ártatlanság fölötti sajnálkozás vagy az elárult ártatlanság érzése" hatotta meg leginkább, ő jelentette számára a "tökéletes erkölcs iránti nosztalgiát". Masina hitelesen formálta meg az alázatos és szomorú nőket, elbűvölő mosolya, kifejező gombszemei, világra csodálkozó tekintete, bohócos arca, törékeny alakja, alakításaiból tükröződő erkölcsi tisztasága anélkül érzékeltette a figura elesettségét és emberségét, hogy érzelgős lett volna, sajátja volt a nagy clownok lényegre tapintó játékos egyszerűsége.
A házaspár utolsó közös fellépése 1993-ban Los Angelesben volt, amikor Fellini átvette az életművéért járó Oscar-díjat, a rendező akkor azt vallotta, mindent feleségének köszönhet.
A veszteséggel küzdő Giulietta Masina alig öt hónapot élt túl a tragédia után: 1994. március 23-án, 73 esztendős korában távozott az élők sorából Rómában. A szeretett házaspár hamvait Rimini temetőjében helyezték végső nyugalomra.
