A szombathelyi labdarúgás remek példája annak, hogy a nemzeti tőkésosztály milyen nagylelkűen támogatja a sportágat.
A Szombahelyi Haladás saját szurkolóinak kellett összedobni 55 millió forintot, mert Mészáros Lőrinc lánya elvált. A klub kálváriájának vége azt is jól mutatja, mennyire érdekli a kormányt valójában a foci.
2024 végének egyik legszebb történetét Szomhathely hozta össze, konkrétan a szombathelyi focicsapat, a Haladás szurkolói: az év utolsó pár napjában 55 millió forintot kalapoztak össze, hogy a Haladás VSE ki tudja fizetni a NAV-nak a tartozását, és legalább a harmadosztályból ne zárják ki, miután tavaly a másodosztálytól már szintén pénzügyi gondok miatt kellett búcsúznia a csapatnak.
A Haladás jelenlegi célja, hogy a 2017-ben átadott, 8900 férőhelyes szupermodern stadionban a helyi fiatalokkal közösen újraélessze a klub életét. Különösen figyelemre méltó, hogy Schäfer András, a magyar válogatott és a német Union Berlin játékosa, körülbelül 15 millió forinttal támogatja az egyesületet, ezzel segítve megmenteni azt a teljes megszűnéstől. Érdekes, hogy bár felnőttként soha nem játszott Szombathelyen, mégis fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon nevelőegyesülete jövőjéhez.
A gyűjtési kezdeményezést a Haladás Szurkolói Kör indította el, míg a klub 98%-os részesedését a jövőben a város önkormányzata fogja birtokolni.
A történet jól mutatja, hogy optimális esetben milyen fontos közösségépítő szerepe van a futballnak: ha valahol a gazdasági recesszió idején képesek összedobni 55 milliót napok alatt, akkor ott a fociklub fontos a településnek. Igen, lehet mondani, hogy miért nem lélegeztetőgépekre vagy valami még annál is fontosabbra gyűjtötték a pénzt a hülye fociklubjuk helyett, de ezen az érzelmi köteléken semmit nem fog változtatni a technokrata okoskodás. Nem véletlenül ment körbe ez a hír a magyar sajtónak azon a részén is, ahol a foci körüli pozitív dolgokat világnézeti alapon kell minden esetben tárgyalni: a kormánymédiában a magyar futballszurkolók csak fantasztikusak, elképesztőek és csodásak lehetnek, úgyhogy most kaptak is az alkalmon, amikor ezt az üzenetet úgy hozhatják össze, hogy még csak nem is kell ferdíteni.
A közmédiától kezdve az Origón át az összes hasonló kormányzati szeméttelepig végigsöpört a boldog év végi híre ennek a fantasztikus összefogásnak, aminek köszönhetően legalább a Hali romjai megmenekültek. Egy olyan városban, ahol tényleg ritkán érezhető szinten fontos ügy az amúgy nem különösebben sikeres fociklub helyzete, aminek a meccseire a 2010-es évek elején még átlagosan 5-6000 ember ment ki minden második héten.
Egyetlen lényeges részlet maradt ki a környékbeli eseményekből: miért kellett a Nemzeti Együttműködés Rendszere keretein belül, immár tizennegyedik éve, civileknek összegyűjteniük 55 millió forintot? Közben Orbán Viktor országában, ha valamire, az valóban a focira mindig akad pénz. Ez a helyzet nem egy váratlan természeti katasztrófa következménye, hanem pusztán annak az eredménye, hogy a tulajdonos zsebében elfogyott a forrás.
A tulajdonos anyagi forrásai nem csupán elpárologtak: a háttérben Homlok Zsolt állt, aki nemcsak tulajdonos, hanem elnökként is irányította az eseményeket.
A köztudatba való belépése nem csupán a holland Ajax sikereinek említése miatt vált figyelemfelkeltővé Szombathelyen, hanem azért is, mert ő Mészáros Lőrinc (aki már nem aktív) veje. E kapcsolat révén pedig számos vasútépítési projektben jelentős üzleti lehetőségekhez jutott az apóstól.
A családi értékek mentén működő rendszerekben néha komoly feszültségek adódhatnak: előfordulhat, hogy a családtagok összezördülnek. Egy normálisan működő közösségben talán magánügynek számítana, hogy Homlok Zsolt elvált Mészáros Beatrixtől, de a helyzet ennél bonyolultabb. A válás nemcsak a vasútépítések körüli munkálatokat érintette, amikor a jó após váratlanul eltávolította az exvejét a buliból, hanem a Haladásra is rányomta a bélyegét. A klub költségvetése annyira megcsappant, hogy a játékosok már nem tudtak fizetést kapni, ami a csapat teljesítményére is kihatott.
Az enyészet folyamata a legelső osztályból való kieséssel vette kezdetét, majd a második vonalban már nem csupán a pályán nyújtott teljesítmény döntött a csapat sorsáról. Ráadásul, hogy az országban alig néhány igazán népszerű futballklub egy oligarcha lányának válása következtében szenved kárt, arról egy szót sem szabad ejteni sem az állami sportújságokban, sem más fórumokon, ahol a Fidesz dominál.
Egészen különleges pillanat volt, amikor idén a Haladás a Magyar Kupában a Puskás Akadémia ellen lépett pályára, amely természetesen elsőosztályú csapat. A közmédia viszont meglehetősen szomorú képet festett a szombathelyi helyzetről, anélkül, hogy akár csak utalást tett volna arra, hogy ezt a helyzetet közvetve Mészáros Lőrinc okozta. Ő az, akinek felnőtt csapata, tele külföldi játékosokkal, épp a felcsúti fociakadémia egyik legfényesebb ékszere. A mérkőzés során a Felcsút nem kímélte a Haladást, hét gólt szereztek, és simán továbbjutottak a kupában.
A Haladás lecsúszása óriási veszteség a fociszerető Szombathelynek, de az is elég sokat elmond a NER működéséről, hogy a szombathelyi foci is pontosan addig volt érdekes, ameddig fel lehetett ott építeni a megfelelő vállalkozóknak egy 15 milliárd forintba kerülő stadiont, aminek már a fenntartása is annyiba került, hogy az államnak kellett átvállalnia az önkormányzattól. Ezek az összegek belefértek, mellé kiutalták oda az egyik sokadrangú emberüket, aztán mehetett volna minden a maga útján - persze ebbe nem volt belekalkulálva a válás.
A történet mélyebb értelme nemcsak abban rejlik, hogy a Haladás 55 millió forintos támogatása jól tükrözi a "fociőrült" és "focibolond" magyar kormány viszonyát a sportág iránt, hanem abban is, hogy ez a viszony mennyire felszínes. Orbán Viktor, mint a rendszer egyedüli irányítója, látszólag csak a szórakozásra és a látványra fókuszál: a kerti budija mellett emelt stadionban való gyönyörködés és a Puskás Arénában való pózolás nem árul el sokat a sport iránti valódi elkötelezettségről. Ha a foci valóban fontos lenne a kormány számára, akkor nem engedték volna, hogy a szombathelyi foci teljesen a feledés homályába merüljön. Ez a klub nemcsak válogatott játékosokat adott nekünk az elmúlt másfél évtizedben, hanem a közösség életének szerves részét is képezte, amely emberek ezreinek adta meg a hétköznapok örömét.
Nem meglepő, hogy a gyűjtés kezdeményezése előtt a HVSE nyílt levélben kereste meg a miniszterelnököt, segítséget kérve tőle.
Az országot egyfajta jutalmazó-büntető apafiguraként irányító Orbán Viktorra mindig lehetett számítani, hiszen az ő stílusa és politikai módszerei rendre fölényt élveztek a várakozások felett.
Orbán Viktor, valamint a kormány más tagjai, nem reagáltak a helyzetre, pedig érdemes hangsúlyozni, hogy az 55 millió forint a jelenlegi rendszerben elhanyagolható összeg. Például Mészáros Lőrinc, aki tavaly rekordbevételre tett szert, naponta 901 millió forinttal gyarapodik, ami azt jelenti, hogy körülbelül 15 perc alatt annyi állami megrendelést kap, amiből könnyedén támogathatta volna a Halit. Ráadásul a nemzeti tőkésosztály többi tagja sem élt azzal a lehetőséggel, hogy a most már stabilan ellenzéki Szombathelyen szerezzen néhány jópontot a Fidesz számára. Emlékezzünk csak, hogy 2017-ben a felcsúti akadémián majdnem háromszoros összegért, 155 millió forintból építettek teakonyhát tao-pénzből, tehát látható, hogy volt miből finanszírozni az ilyesmit.
A szükségesnek vélt nemzeti tőkésosztály nem jelent meg, ahogy nem jelenik meg igazából soha sehol a közbeszerzések környékén kívül, helyettük - ahogy az egészségügytől kezdve az oktatáson át mindenben - a végén itt is azokra a kisemberekre lett hagyva valami, akik amúgy egyszer adózáskor már jó eséllyel fizettek többek közt a magyar fociért is.
A magyar kormány foci iránti szenvedélye épp ennyire intenzív, Mészáros nagylelkűsége is hasonló mértékű, és a nemzeti tőkésosztály elkötelezettsége is körülbelül ilyen szinten áll. Ezért érdemes komolyan mérlegelni, mennyire lehet hiteles bármilyen érték, amit ez a csoport fontosnak állít be.
A Szombathelyi Haladás ügye elsőre talán jelentéktelennek tűnik, de egy 55 milliós pillanatot mégis érdemes megjegyezni. Ez a helyzet nem csupán a helyi futball kisstílűségének tükröződése, hanem rávilágít a teljes rendszer problémáira is. Különösen figyelemre méltó, hogy a szombathelyi foci megmentéséért az ellenzéki önkormányzat, élükön a DK-s Czeglédy Csabával, tettek a legtöbbet politikai síkon. Érdekes lesz megfigyelni, mi történik a Felcsúttal, a Kisvárdával és a Mezőkövesddel, amikor a NER megbillenése magával rántja a körülöttük lévő csapatokat is, amelyek léte kizárólag a jelenlegi rendszernek köszönhető. A korábbi tapasztalatok alapján valószínű, hogy sok szombathelyi szurkoló elégedetten szemléli majd a fejleményeket.
