Miért olvasnak kevesebbet a kisfiúk a szülők hatására? Hogyan fedezték fel a könyvek varázsát?
A legfrissebb nemzetközi statisztikák rámutatnak, hogy a 8 és 18 év közötti lányok körében 40 százalék olvas könyveket a szabadidejében, míg a fiúknál ez az arány mindössze 25 százalék. Sajnos a magyar helyzet sem rózsás, hiszen az utóbbi években drámai mértékben csökkent a gyerekek szövegértési képessége, különösen a fiúknál. Nyáry Krisztián három szakértő, Csapody Kinga, a Manó Könyvek kiadóvezetője, Dávid Ádám író és Király Hunor, a Pozsonyi Pagony könyvesbolt munkatársa, közreműködésével kutatja a jelenség okait, és arra keresnek megoldásokat, hogyan lehetne javítani a fiúgyerekek olvasási szokásait. A "Mit forgat?" rovatban Kadarkai Endre, szenvedélyes könyvgyűjtő és antikváriumok rajongója mesél tapasztalatairól. Felvidéki magyarként Jókaival is azonosul, de Márai hangja különösen mélyen megérintette. Már 16 éves korában Dosztojevszkij és Camus műveit olvasta, ma pedig a jól megírt, lebilincselő történeteket keresi, függetlenül attól, hogy a szerzők a könnyedebb műfajokhoz tartoznak-e.
Nem csupán a statisztikák, hanem a mindennapi élet és a családi tapasztalatok is világosan jelzik, hogy a kisfiúk körében jelentősen alacsonyabb az olvasási hajlandóság, mint a kislányoknál. Csapody Kinga megfigyelése szerint a fiúk számára készült könyvek iránti kereslet csökkenése miatt a kiadók is egyre kevesebb ilyen cím megjelentetésére vállalkoznak. Ez a jelenség tipikus példája a tyúk és a tojás dilemmájának: vajon mi volt előbb?
A lányok számára készült rózsaszín és csajos termékek iránti kereslet pontosan kétszerese a fiúknak szánt alternatíváknak. Ez a jelenség mintha már a szülői attitűdökben is gyökerezne, hiszen akaratlanul is azt sugalljuk, hogy a fiúknak nem szükséges finommotorikai készségeket fejleszteni a játékokkal, hiszen ők inkább rohangálnak és autóznak. Pedig én úgy vélem, hogy ez nem helyes megközelítés. (...) A könyves statisztikák azt mutatják, hogy a fiúk tízéves koruktól kezdve genetikailag hajlamosak egy kicsit eltávolodni az olvasás világától.
A szakértő véleménye szerint, ha megfelelő támogatást kapnak, a kiskamaszok hamarosan újra felfedezik a könyvek világát – természetesen csak akkor, ha a szüleik is elismerik ennek jelentőségét.
A Buksó vendégei között egyetértés van abban, hogy bár valóban léteznek nemek közötti eltérések a fejlődésben, a legfőbb tényező, amely elidegeníti a fiúgyerekeket az olvasástól, a szülők attitűdje. Ha egy kisfiú sosem látja az apját könyvvel a kezében, könnyen azt a következtetést vonja le, hogy az olvasás nem férfiakra való tevékenység. Egy másik gyakori jelenség, hogy az iskoláskorú fiúknak a szülők egy idő után már nem vásárolnak könyveket. Király Hunor meglepődve tapasztalja, hogy sok gyerekkönyv-vásárló úgy véli, a fiúknak kizárólag „fiús” könyvekre van szükségük, míg a lányok számára „lányos” olvasmányokat keresnek.
Képzeljük el a nemeket olyan karikatúraszerűen, mint egy mesebeli világban, ahol a fiús és lányos dolgok határozottan elkülönülnek, de valójában a valóság sokkal színesebb! A vásárlók fejében ott lapul egy képzeletbeli lista, amelyen szépen sorakoznak a "fiús" és "lányos" kategóriák. De ha mélyebben beleásunk, kiderül, hogy a fiús oldalon valójában meglehetősen szegényes a felhozatal. Amíg a gyerekek kicsik, ott vannak a markolók, dínók és egyéb klasszikusok, de ahogy nőnek, hirtelen azzal szembesülünk, hogy a fiús témákból alig marad valami. A focin kívül pedig szinte lehetetlen új ötleteket találni! Pedig én úgy vélem, hogy minden gyereket sokféle dolog kellene, hogy érdekeljen, és ha a szülők nem korlátoznák őket már a kezdeteknél, akkor biztosan felfedeznék a világ színes palettáját!
Dávid Ádám apaként és íróként is azt látja, hogy él egy prekoncepció a legtöbb szülőben, sőt, sok pedagógusban is arról, hogy mennyire nyitottak és érdeklődők a fiúk az olvasásra. Szerinte a szerzőknek - így neki is - és a kiadóvezetőknek is feladta, hogy fokozatosan leépítsék ezeket a sztereotípiákat.
Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a fiúkkal és lányokkal való beszélgetésnek különböznie kellene. Persze, vannak olyan témák, amelyek jobban vonzzák a fiúkat, de ez nem jelenti azt, hogy a lányokat háttérbe kellene szorítani. Az első könyvemben például a foci állt a középpontban, de szándékosan figyeltem arra, hogy lányok is szerepeljenek a csapatban. Úgy vélem, ha hitelesen szólunk hozzájuk, könnyen azonosulni tudnak a karakterekkel. Ha a főszereplőnk fiú, akkor mindenképpen legyen a történetben egy lány karakter is.
Mindhárom szakértő gazdag ajánlásokat tett olyan könyvekre, amelyek véleményük szerint sikeresen megragadják a különböző korosztályokba tartozó fiúk figyelmét.
A Mit forgat? rovat vendége, Kadarkai Endre, már gyerekként is sokat olvasott. Szabadon válogathatott a párkányi családi könyvespolcról, így aztán több olyan könyvet elolvasott tizenéves korában, amelyeket szerinte ráért volna később, így sokat közülük felnőttként újra kézbe vett. Nyáry Krisztián szerint a kiskamaszként elolvasott könyvek felnőttkori újraolvasása nemcsak a műről szól, hanem az olvasóról is. Ebben Kadarkai is egyetértett vele.
Felfedezed a saját sznobizmusodat, az akaratodnak a felnőtté válásra irányuló vágyát. (...) Már 13-14 éves koromban is éreztem, hogy van bennem egyfajta tervszerűség: az igazán intelligens emberek, vagy azok, akik valamilyen sikeres pályát futottak be, mind olvasottak voltak. (...) Ha megpróbálom megfejteni, miért kezdtem el 16-17 évesen olyan komoly műveket olvasni, amiknek a mélységeit és az emberi kapcsolódásait nem igazán értettem, akkor valószínűleg ez a motiváció állhatott a háttérben.
Kadarkai kedvencei közé a klasszikus szerzők kevésbé népszerű kötetei tartoznak, mint például Márai Sándortól Az igazi, amit a világirodalom legjobb szerelmes regényei között tart számon, Szabó Magdától pedig a Katalin utca érintette meg leginkább. Szívesen olvas magyar kortárs szerzőktől is. A Buksóban eszmélt rá, hogy két aparegény is nagy hatást gyakorolt rá az utóbbi időben, hiszen Babarczy Eszter Apám meghal és Grecsó Krisztián Apám üzent című könyveit is kifejezetten szerette. Arról is mesélt, hogy miként vált szenvedélyévé a könyvgyűjtés, miért vásárol olyan könyveket is, amelyekről sejti, hogy nem feltétlenül fogja elolvasni őket, és miért igyekszik saját kezűleg megreparálni a sérült köteteket.
