Ander Balázs: Munkából a temető felé vezető út? - Alfahir.hu Az élet és a halál határvonalán egyensúlyozva, Ander Balázs izgalmas nézőpontot oszt meg a mindennapi munkavégzés és a végső nyughely közötti kapcsolatokról. Az írásban a hétköznapi rutinok és

A Férfiak 40 és SZJA 40 programra kérdezett rá a jobbikos politikus a kormánytól

A magyar munkavállalók iránti tisztelet kifejezése elengedhetetlen! Ander Balázs, a Jobbik képviselője, keddi parlamenti felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós statisztikák tükrében a magyar emberek keményen dolgoznak, ám a jövedelmük ennek ellenére alacsony. A politikus hangsúlyozta, hogy a magyar munkavállalók nélkül az ország szekere meg sem mozdulna, mégis sokan „cselédnek, biorobotnak vagy bérrabszolgának” tekintik őket. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell!

Ander kormánypárti képviselőtársaitól kért tanácsot, mit mondjon annak a férfinak, aki 15 éves kora dolgozik egy fűtetlen, poros, zajos üzemcsarnokban, és "48 éve húzza az igát", és még két év vissza van neki a nyugdíjig.

"Meddig robotoljon? Amíg belepusztul? Valósítsa meg az út a munkából a temetőbe programot?"

- tette fel a kérdést.

Az ellenzéki képviselő szerint aki négy évtizedig dolgozott, annak joga lenne, joga van megpihenni.

Ander véleménye szerint a kérdésben két különböző filozófiai irányvonal ütközik: az egyik a neoliberális, agresszív kapitalizmus, amely a versenyképességet az alacsony bérű és kiszolgáltatott munkavállalók révén kívánja elérni. Ezzel szemben áll XIII. Leó pápa Rerum novarum című enciklikájában megfogalmazott nézete, amely hangsúlyozza, hogy "rút és embertelen dolog embertársainkat a puszta haszonszerzés eszközének tekinteni". A jobbikos képviselő ezt a szembenállást világosan kifejtette, jelezve, hogy a társadalmi felelősségvállalás és az emberségesség kérdései éppen olyan fontosak, mint a gazdasági versenyképesség.

A párt célja, hogy visszaszorítsa a vadkapitalizmus szélsőségeit, és több emberséget, valamint keresztényszociális értékeket hozzon a magyar emberek életébe.

Ander emlékeztetett arra, hogy 1960 körül körülbelül 70 ezer fiúgyermek jött világra, ám ennek sajnos 40%-a nem élte meg a nyugdíjkorhatárt. Azok, akik mégis elérik ezt a mérföldkövet, mindössze négy évvel kevesebb időt töltenek nyugdíjban, mint a nyugat-európai megfelelőik. Hangsúlyozta, hogy ez a helyzet nem csupán egy luxus kívánság, hanem a valóság keserű következménye.

Ander emlékeztetett arra, hogy a kormánypárti képviselők rendszeresen elutasítják a Jobbik Férfiak 40 programját, amely lehetőséget adna a férfiaknak az 40 évnyi munkaviszony után legalább az szja-mentességre. Az országgyűlési képviselő kifogásolta, hogy ennyi év fáradságos munka után "gyakorlatilag nulla elismerés" jár a férfi munkavállalóknak. Továbbá bejelentette, hogy harmadik javaslatuk az lenne, hogy ha valaki 2000 órányi túlórát teljesít, az egy plusz évet érne a nyugdíjjogosultság szempontjából.

A kormány képviseletében Fónagy János miniszterhelyettes a következőket nyilatkozta: "sok szempontból osztja a téma felvetőinek nézeteit", ugyanakkor úgy véli, hogy Ander a valóságot torzítja el vagy módosítja érzelmeivel. Fónagy hangsúlyozta, hogy jól ismeri azt a közeg, amelyről Ander beszél. Szerinte nehéz egy rövid öt perc alatt értékelni, hogy a negyven év alatt mennyi "megfelelő vagy nem megfelelő értéket teremtettek", de nem a munkavállalókat kívánja okolni ezért. Mint megjegyezte, már a '90-es évek végén is a munkahelyek létrehozását támogatta, mivel a munka biztonságát kiemelt fontosságúnak tartja. Fónagy arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi adatok szerint ma egymillióval többen dolgoznak, mint 2010-ben.