Anyák napja egy különleges alkalom, amikor kifejezhetjük hálánkat és szeretetünket édesanyáink iránt. Ezen a napon ünnepeljük azokat a nőket, akik életünket formálták, támogattak és szeretetteljes gondoskodással vettek körül minket. Gondoljunk csak bele

Ezen az ünnepen talán csak annyit kellene mondani: köszönöm, hogy vagy/voltál. Még mindig itt vagy bennem...

Az édesanyák azok a különleges lények, akiknek a jelenléte nem mindig a fizikai közelségben mérhető. Egy emlék, egy kedvenc illat, egy mondat - és hirtelen újra ott találjuk magunkat a gyerekkorunk varázslatos konyhájában, ahol a melegség és a biztonság mindennapi társunk volt. Anyák napján nem csupán virágot adunk át, hanem hálánkat is kifejezzük – azokért a pillanatokért, amikor néma erővel támogattak minket, amikor álmaikat feláldozták a mi boldogságunkért, és amikor a szeretetükkel arra tanítottak minket, hogyan éljünk igazán. Van egy kifejezés, amit nem tanulunk a szavakból – ez az érzés. Egy szó, amelynek kiejtése egyszerű, de a megélése mély és gazdag: anya. Ő az első, aki átölel, az első, aki altatódalt énekel, az első, aki bátorít. És ahogy felnövünk, az élet forgatagában mindig ott van velünk: egy mondatban, amit tőle hallottunk, egy mozdulatban, amit tőle lestünk el…

Kőrössy Csilla, a Marosvásárhelyről származó családorvos, ma Clevelandben él és sikeres vállalkozóként tevékenykedik.

Aki szenvedélyesen szerette Erdély varázslatos tájait és a családja iránti mély kötődését...

Édesanyám a világom középpontja volt. Számomra elképzelhetetlen volt az élet nélküle. Ő volt az, aki összetartotta a családunkat, a mi szívünk és lelkünk. Nélküle minden elveszítette volna a jelentőségét.

Szép, tehetséges, kedves édesanya, soha csúnya szavakat nem használt, mindig biztatott, szeretett, mindent megtett családjáért. Zongoraművész volt, gyönyörűen zongorázott. Verseket szavalt, fiatalkorában ismerte Reményik Sándort, és szavalta verseit ott, ahol Reményik is jelen volt. Imádta Erdélyt és a családját. Verseket írt, nagyon szépen rajzolt és hímzett.

Egyszer vásároltam négy egyszínű ruhát, és megosztottam édesanyámmal, hogy milyen csodásan mutatnának, ha vadrózsák, ibolyák, íriszek és lóherelevelek díszítenék őket.

Az évek folyamán csodásan megalkotta ezeket a virágmotívumokat és leveleket, amelyeket a ruhákra varázsolt, és ügyesen hímezte őket.

Képzeld el, hogy egy forró nyári napon a Maros partján állunk, a napfény aranyszínű hullámokban táncol a vízen. Édesanyám mellettem áll, türelmesen és bátorítóan, mint egy hűséges kísérő. "Csilla, merülj el a vízben, ússzál!" - mondja, és én hallgatom a szavakat, amelyek olyan erőt adnak. Végül, amikor elérkezik az idő, egyszer csak felfedezem, hogy nem süllyedek, hanem a víz felszíne alatt lebegve, szabadon szárnyalok.

Ő volt az, aki megtanított az írás csodájára. Ő nyitotta meg a szemem arra, hogy soha ne ártsunk sem embernek, sem állatnak. Mélyen kötődött a természethez, a virágokhoz, a madarakhoz és minden élőlényhez. Az utazás iránti szenvedélye is példaértékű volt; édesapám ült a volánnál, míg ő a térképet olvasta, mint egy ügyes navigátor, aki a GPS előtt is biztonsággal vezette a hajót az ismeretlen vizeken.

És nagyon szeretett olvasni. Nehéz időket élt át, háború, menekülés, kommunizmus, többszöri nagy veszteség, de minden nehézségben eszébe jutott és erőt adott az, amit az apácák tanítottak a Mariánumban.

Édesanyám és édesapám mindig hangsúlyozták, hogy számunkra, gyermekeik számára, a világuk mindent jelentett.

Szerintem a világon csak három lény van, aki feltétel nélkül szeret minket: a Jóisten, az édesanya és a kutya.

Ha az én drága, egyetlen, jó édesanyám itt lenne, most, anyák napján, a legnagyobb gyermeki szeretettel és hálával borulnék le eléje, és egy nagy csokor erdélyi erdei virágot adnék neki....

Dr. Puskás Attila főorvos, érgyógyász, a marosvásárhelyi Angio-Center tulajdonosa:

Csupán egy ízelítő a létezés tengeréből, ami váratlanul megragadott.

Igen, igen, ez az, mit egyszerre megláttam, és magával ragadott,

És akkor sötét, pajkos szemeiből rám tódult a Fény,

Dr. Sándor Szilárd teológus és pasztorálpszichológus, valamint unitárius lelkész, aki elkötelezetten dolgozik a lelki gyógyítás és a közösségi támogatás területén. Munkássága során a hit mélyebb megértésére és a lelki jólét elősegítésére fókuszál, miközben a hiteles kapcsolatok és a személyes fejlődés fontosságát hangsúlyozza. Szilárd a lelkészi hivatását nemcsak szószékről való prédikálásként, hanem a közvetlen emberi kapcsolatok ápolásaként is éli meg, így segítve a rászorulókat és a kereső lelkeket.

Isten áldja meg az édesanyákat! Az ő szeretetük és áldozatuk felbecsülhetetlen kincs számunkra.

- Amikor e e gondolatokat mesélem, tudom, hogy már nem veszi kézbe e nyomtatott sorokat, és nem teszi fel az olvasószemüvegét olvasás előtt. Most nem fog visszajelezni arról, hogy egyszerűen, közérthetően, emberi, szép, hiteles szavakkal, vagy olyan bonyolultan fejeztem ki magam, amit ő, habár érteni vél - mint mondta mindig ilyenkor -, nem hiszi, hogy sokan megértik majd, miről és miért is szóltam.

Édes anyanyelvem védelmezője, gyermekkorom angyala, felnőtt éveim hű kísérője, gyermekeim szeretett mamája már nem él közöttünk.

Ott áll ő is már, azon a helyen, ahol mamáim, dédanyáim, ükanyáim, szépanyáim és minden ősanyám pihen - hiszek benne, hogy mindannyian az örök üdvösség fényében találkoznak.

Nekünk, akik itt maradtunk, az a feladatunk adatainkban őrizni és melegíteni azokat a lábnyomokat, amelyeket ősanyáink hagytak ránk ebben az üdvözítő, mennyei hazában. Hogyan járhatunk hát az ősi ősök kihűlt nyomvonalain, hogy újra életet leheljünk beléjük?

Édesanyám hűlt lábnyomait átöleli a lábamra tapadó otthoni por és sár, mint egy szívverés ritmusára. Ahogy a talpam alatt felsóhajt a temető zöldje, úgy öleli át lelkemet életem ajándékai, mint az imára szólító vagy éppen ellenkezőleg, szaggató harangok zúgása.

A látványok sokasága, mint egy érzelmek tengerén lebegő hajó, átsuhan szülőföldem tájain, hol otthon és temető egybefonódik. A gyász fájdalmát a tavaszi virágok sziromhullása közé rejtett, rügyfakadó könnyei árnyékolják be a csendet, amikor édesanyám emlékére gondolok.

Ott rejtőzik mindezekben és a világ minden zugában, olyan dolgokban, amelyeket nem tudok kifejezni, mert nincs rá megfelelő kifejezés, és a fogalom is hiányzik.

Szerelmem szívének ritmusára az én szívem is egy különös dallamot kezdett játszani. Fájdalmas örömmel hagyta el ezt a világot. Mikor a harangok zúgtak érte – a búcsúzás fájdalmával és mély szeretettel indítottam őt el az örökkévalóság felé.

Ebből a mély szeretetből ered a gyászom, és ebből a szeretetből bontakozik ki újjá az a "megszelídítésre" szánt üresség, amely körülölel.

Ha most közöttünk lenne, valószínűleg azt tanácsolná, hogy inkább ne menjek bele, mert a kevesek, akik felfognák, nem érdemlik meg a fáradozást. Ebből aztán hosszú eszmecsere kerekedne, tele érvelésekkel és ellenérvekkel. De most, sajnos, ez a diskurzus elmarad…

Képzelje el, kedves olvasó, hogy édesanyja, aki mindig ott volt Ön mellett, most egy nehéz pillanatban próbálja megérteni az Ön döntéseit. Mit mondana Önnek? Talán azt, hogy "Fiam/lányom, érdemes lenne más szemszögből is megvizsgálni ezt a dolgot." Egy ilyen üzenetet talán figyelmesen hallgatna meg, hiszen az édesanyja szava mindig tele van szeretettel és tapasztalattal. De hogyan reagálna, ha nem értene egyet? Lehet, hogy egy őszinte beszélgetés kezdődne, ahol mindketten kifejezhetnék a véleményüket. Talán Ön megosztaná az érzéseit, míg ő türelmesen hallgatná, hogy megértse, miért gondolja úgy, ahogy. Ez a kölcsönös tisztelet és megértés talán még szorosabbá kovácsolná a kapcsolatukat. Mire gondol, amikor édesanyjára tekint? Csak a szép emlékeket idézi fel, vagy a nehéz pillanatokban is látja az ő emberi oldalát, a gyengeségeit? Az őszinte szeretet talán éppen abban rejlik, hogy a tökéletlenségeivel együtt is elfogadja, hiszen mindenki hibázik, és ezek a pillanatok teszik őt igazán emberivé. Az édesanyja nemcsak egy figura a múltból, hanem egy élő, lélegző személy, akit a jóságával és a gyengeségeivel együtt szeret.

Hogyan is tekintett Önre az édesanyja? Csak a szép pillanatokat és a pozitív vonásait vette észre, vagy a gyengeségeivel együtt is elfogadta és szerette Önt? Az anyák napján milyen érzések kavarognak Önben az édesanyja iránt? Milyen emlékek és gondolatok idéződnek fel Önben, amikor rá gondol?

Hallja a harangok dallamában az imádság lágy hívását? Érzi a fű neszét, ahogy a föld porát és sárját ölelő simogatásban megnyilvánul? Az otthont és a temetőt adó szülőföld virágai, amelyek sziromhullatva köszöntik a napot, miként festik meg a kifejezhetetlent, amikor édesanyjára gondol?

Kedves fiatalok, lányok és fiúk, mit is gondoltok erről az egészről? Éreztek-e ti, mai fiatal hölgyek, hogy az anyaság hívása bennetek is ott rejlik? Tényleg észreveszitek-e, ti, mai férfiak, hogy feleségeitekben ott él a gyermekeitek édesanyjának szelleme? Figyelemmel kíséritek-e, hogyan bontogatják rügyeiket a szülőföldetek virágai, ahogy az idő múlásával egyre csak szépülnek?

És ti, fiatal vagy idősödő nagyanyák, továbbadjátok-e gyermekeiknek üdvösségünk örökségbe kapott titkait?

Ti, akiket az élet nem ajándékozott meg gyermekkel, vajon érzitek-e, tudjátok-e, hogy amikor az árvát kebletekre öleljétek, és a síró vágyakat édesanyjuk könnyeivel simogatjátok le az arcukról, akkor ti is édesanyák lesztek? Az anyai szeretet nemcsak a született gyermekekhez kötődik, hanem minden olyan lélekhez, akinek szüksége van a gondoskodásra és a megértésre.

Minden elhunyt édesanyát kísérjen a mennyei Atya isteni szeretete az üdvösség útján! Kívánom, hogy Isten áldása szálljon az édesanyákra, akik jóságukkal és szeretetükkel gazdagítják életünket! Áldás legyen minden gondoskodó és szeretetteljes női lélekre!

Nyissa meg a fiatal asszonyok életét édesanyai áldásokra!

Éveket áldoznék az életemből, csupán azért, hogy egyetlen napra visszatérhessek...

- Vallásos nevelés ide, aránylag sűrű templomlátogatás oda, megvallom őszintén, gyermekkoromban nem is hallottam erről a csodás ünnepről, amelynek az év első májusi vasárnapja oly kevés.

Talán mentségemre szolgál, hogy ezzel nem voltam egyedül, hiszen sokan osztoztak velem ebben az érzésben.

Bár az ókori görögök már szenteltek ünnepnapot az anyáknak, itthon, Magyarországon, még a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt is csak egy évszázaddal ezelőtt emelte be azt a naptárába. Az én gyerekkoromban viszont még a pap bácsi sem beszélt róla, így számomra ez az ünnep sokáig ismeretlen maradt.

Nemcsak az ateista-kommunista rendszer, szüleink is március 8-át, a nemzetközi nőnapot mosták össze az anyák napjával. De ettől még egyetlen erdélyi magyar édesanya sem sértődött meg, főként, ha neki sem volt tudomása a határon túli egyházi naptárokba foglalt piros betűs ünnepről.

Egy biztos: amióta az eszemet tudom, mindig arra törekedtem, hogy lehetőleg úgy viselkedjek, hogy anyám számára az év összes napját ünnepnappá tegyem.

Általában sikerült, olykor nem.

Éveket adnák az életemből, csupán azért, hogy egyetlen napra, mindössze huszonnégy órára újra átölelhessen az anyám. Egy szál virág kíséretében, május 4-én szeretném megköszönni neki mindazt a sok áldozatot és szeretetet, amit értem hozott az életébe.

Minden egyes kedves szót, bölcs útmutatást, óvó figyelmeztetést, és a léleknek melegséget adó mosolyt mélységes hálával fogadnék. Megcsókolnám mindkét kezét: azt, amelyik gyengéden simogatott, és azt is, amelyik néha határozottan terelt az utamon.

Szorosan magamhoz ölelném a fiatalon meggyengült testét, amelyet az istenhívő lelke sosem hagyott el, egészen addig, amíg végül megnyugodott, látva, hogy egyetlen gyermekeként felnőttem, révbe értem, és két gyönyörű lányunokával ajándékoztam meg az életét.

Természetesen, itt van egy egyedibb változat a szövegedből: Nyilvánvaló, hogy szeretném őket is magammal vinni, hogy végre egy teljes, kerek napot tölthessek a társaságukban. Tudom, hogy mindez csupán egy szeszélyes álom, talán egy mennyekbe szárnyaló képzelgés vagy egy olyan vágy, amely csak az örökkévalóságban válhat valóra.

Jelenleg csak azzal a párás álomképpel kell beérnem, ami éjszakánként felbukkan: néha dicsér, máskor éppen ellenkezőleg, kifogásol, de a lényeg, hogy ott van velem. Tudom, hogy minden szava és cselekedete a javamat szolgálja, bármennyire is ellentmondásos az üzenete.

Mint egy igazi édesanya, aki most is úgy hiányzik, akár egy korán elárvult kisgyermeknek.