Aranyat ér, de vérrel szennyezett - a kérdés csak az, kié lesz a végső birtoklás?
A világ egyik fontos nyersanyagát, a mobilok számára nélkülözhetetlen koltant egy lázadó csoport által elfoglalt bányavidéken termelik ki a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az eltávolításukat célzó diplomáciai erőfeszítések egyelőre eredménytelenek.
A Kongói Demokratikus Köztársaság Rubaya térségében az M23 lázadó mozgalom dominálja a koltanbányákat, ahol a kitermelés és a csempészútvonalak feletti ellenőrzés révén jelentős profitot termelnek. A Reuters tudósítói a helyszínen tapasztalták, hogy a helyi bányászok alig részesülnek a bevételekből, miközben a koltan piaci ára szinte aranyszínvonalon mozog. A helyzet rávilágít a globális erőforrások kihasználásának és a helyi közösségek sorsának drámai ellentmondására.
A fent említett mozgalom egy évtizeddel ezelőtt alakult, amikor a kongói hadsereg soraiból dezertáló tuszi tisztek összefogtak. Azóta, a ruandai határ közelében, folyamatos fegyveres összecsapások zajlanak, melyek kezdetben a 1994-es népírtás áldozatait támogató ruandai tuszi kormányzat segítségével indultak el.
Most a csoport kezén van a koltanbányák jelentős része, a konfliktus tétje pedig messze túlmutat a helyi ellentéteken. Rubaya a világ koltan-termelésének mintegy 15 százalékát adja. Ez a nyersanyag a tantál alapja, amely nélkül nincsenek okostelefonok, laptopok, repülőgépek vagy modern fegyverek. A lázadók különadót vetnek ki a bányászokra és a csempészekre - az ENSZ becslései szerint havonta 800 ezer dollárt szednek be.
A munka oroszlánrészét helyi férfiak és gyerekek végzik napi tizenkét órában, a sárban. Egy bányász körülbelül napi 5 dollárt keres, miközben a koltan zsákonként sokszoros áron kerül tovább a csempészekhez. A helyi motorosok ötven kilós zsákokat visznek át a hegyi utakon, egy-egy fuvarral harminc dollárt keresve. A szállítmány aztán teherautókon jut át a Ruandába, ahol összekeverik a helyi bányászatból származó anyaggal, hogy elfedjék a származását. Mire a tantál finomított formában a világpiacra kerül, az ára meghaladja a 300 dollárt kilogrammonként.
Az Egyesült Államok aktívan részt vesz a konfliktus rendezésében, közvetítői szerepet vállalva a kongói kormány és Ruanda közötti dohai tárgyalások során, melyben a lázadók nem játszanak közvetlen szerepet. Washington jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tesz, és a Trump-kormányzat milliárdos beruházások ígéretével kívánja ösztönözni a béke megteremtését.
Az amerikai elnök, aki gyakran igyekszik béketeremtőként pozicionálni magát, a következő hetekben Washingtonba várja Ruanda és Kongó vezetőit. Azonban az Egyesült Államok politikai tája messze nem egységes. A kormányzathoz közel álló texasi befektetők figyelme a rubayai koncessziók felé irányul, ami felkeltette néhány republikánus politikus figyelmét is. Ők aggodalmukat fejezik ki, hangsúlyozva, hogy nem lehet hiteles békeközvetítésről beszélni, miközben üzleti érdekek is érvényesülnek a háttérben.
A jövő bizonytalan. Amíg az M23 kezében van Rubaya, és amíg a világ technológiai ipara ilyen mértékben függ a tantáltól, nehéz elképzelni, hogy a fegyveresek "kiengednék a kezükből az aranytojást tojó tyúkot". Amerika pedig azzal szembesül, hogy Kína már sok helyi lelőhelyet megkaparintott.
A helyi lakosság számára a mindennapokban ez továbbra is kiszolgáltatottságot jelent majd, miközben a nagyhatalmak és a multinacionális cégek versenyt futnak a ritka fémért.
