"Az alázatos lélek az, ami leginkább tükrözi Jézus szívének mélységeit."

Mons. Kiss Róbert, komáromi esperesplébános és általános helynök, mélyreható gondolatokkal osztja meg hitbeli és közösségi tapasztalatait. Őszinte megközelítése és lelkipásztori látásmódja révén sokakat inspirál, akik keresik a lelki útmutatást és a közösségi összetartozás erejét. Beszédeiben hangsúlyt fektet a szeretet és a megértés fontosságára, valamint arra, hogy a közösség ereje hogyan segíthet túljutni a nehézségeken. Mons. Kiss Róbert szavai nemcsak a vallásos életre, hanem a mindennapi kihívásokra is érvényesek, arra bátorítva mindenkit, hogy keressék a közös értékeket és támogassák egymást az úton.

A tegnap, húsvéthétfő reggelén bekövetkezett szomorú esemény kapcsán (elhunyt Ferenc pápa) portálunk megszólított néhány felvidéki lelkiatyát, akik értékelték a Szentatya tizenkét évig tartó pápaságát és röviden kifejtették a véleményüket arról, hogy az elhunyt pápa működése milyen hatással bírt a nagybetűs Egyházra.

Az alábbiakban szeretnénk megosztani Mons. Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynökének Ferenc pápával kapcsolatos értékes gondolatait.

Mély szívből és hálás lélekkel gondolok Ferenc pápára – Krisztus alázatos szolgájára, aki bátran hirdette az Evangélium üzenetét. Emlékét tisztelettel őrzöm.

Halálhíre mély nyomot hagyott a szívemben – nem csupán katolikus papként, hanem emberként is, aki tanúja volt annak a jézusi lelkületnek, ami végigkísérte életét és szolgálatát. Olyan egyházfő távozott el közülünk, aki szavakkal és tettekkel, mozdulataival és csendjével egyaránt Isten szeretetének üzenetét hordozta ebben a megpróbáltatásokkal teli világban.

Személyisége különleges volt: egyszerre közvetlen és mély, kedves és határozott, szelíd és szenvedélyes. Egyszerűsége nem puszta gesztus, hanem belső tartásból fakadó evangéliumi erő volt.

Meg tudta hallgatni az embert, együtt tudott érezni a szenvedővel, és bátorítani tudta azt is, aki kételkedett.

Már a megválasztása is tükrözte pápaságának lényegét: ő volt az első jezsuita, az első latin-amerikai egyházfő, és az első, aki Assisi Szent Ferenc nevét választotta. Elköteleződése a szegények, a béke és a teremtett világ iránt szolgálatának középpontjába került. Célja az volt, hogy egyházát "mezőkórházzá" alakítsa, olyan hellyé, ahol a szenvedők és sebzettek megtalálhatják a gyógyulást.

Pápaságát igazi misszióként értelmezte: elindult a nyomornegyedekbe, a menekültek közé, a börtönök falai közé, és a hajléktalanok mellé állt – mindazokhoz, akikben Krisztus szenvedő arca élt és vibrált.

Nem csupán szavakkal élt, hanem cselekedeteivel is példát állított.

Különösen megragadó módon szólt a fiatal generációhoz. Bátorította őket arra, hogy bátran vállalják az elköteleződést, ne maradjanak a kanapén, és ne engedjék, hogy a közömbösség eluralkodjon rajtuk. Meggyőződése volt, hogy a fiataloknak hatalmukban áll jobbá tenni a világot, amennyiben nyitott szívvel hallgatnak Isten hívására, és készek arra válaszolni. Az idősekkel és a betegekkel mindig különleges finomsággal közelített. Hangsúlyozta, hogy az élet minden szakasza tiszteletet érdemel, és hogy az időskor nem egy teher, hanem igazi áldás lehet mind az Egyház, mind a társadalom számára.

Mi, felvidéki magyar katolikus közösségként, különösen mély hálával emlékezünk rá.

Kisebbségi helyzetünkben, ahol gyakran peremre szorítva érezzük magunkat, ő figyelt ránk. Tudta, hogy az Egyház szíve ott dobog, ahol a hit próbára van téve. Beszédeiben bátorított bennünket, hogy legyünk hűségesek hitünkhöz, kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz - és mindezt az Egyház egységében éljük meg, annak gazdagító részeként.

Számunkra különösen emlékezetes élmény volt, hogy lehetőségünk nyílt személyesen is találkozni vele. Részt vettünk a csíksomlyói szentmiséjén, és ott voltunk a 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén is, amelyet ő celebrált. Néhány nappal később Sasváron is hallhattuk szavait – a Szűzanya példáján keresztül arra buzdított bennünket, hogy törekedjünk az egyszerűségre, nyitottságra és engedelmességre.

Ezek azok az értékek, amelyek megőrizték Közép-Európa keresztény közösségeit az idők folyamán.

A 2023-as budapesti látogatás során ismét lehetőségünk nyílt együtt ünnepelni a szentmisén, ahol őszinte szavakkal hangsúlyozta, hogy az Eucharisztia nem csupán egy szertartás, hanem az Egyház életadó forrása. Ez a szent titok közösségeink és népeink számára is erőt ad a mindennapi kihívások legyőzéséhez.

Ferenc pápa öröksége nemcsak dokumentumokban él tovább, hanem azokban a mozdulatokban, gesztusokban és tekintetekben is, amelyekkel emberek millióinak adott reményt és bátorítást.

Olyan értékes leckét adott nekünk, hogy az Egyház alapját mindig az Evangéliumnak kell képeznie, és hogy bátran vállaljuk a kicsinységet Isten előtt. Hiszen "az alázatos szív az, ami leginkább tükrözi Jézus lelkületét".

Nem véletlen, hogy éppen a Szentévben, húsvéthétfőn tért vissza a mennyei Atyához. A feltámadás örömének ünnepén, amikor az Egyház az élet győzelmét hirdeti, ő is belépett az örök Húsvét fényébe.

Egy olyan pápa, aki egész életében az irgalomról, az újrakezdésről és az élet szentségéről tanított, most átlépett az örök élet küszöbén.

A Szentév és a Húsvét különleges keretet biztosít e páratlan életútnak – amely a bűnbánat, a kiengesztelődés és az Istenbe vetett remény ösvényén vezet bennünket.

Az Úr ölelésében találja meg örök dicsőségét - abban a birodalomban, amelyről oly sokszor mesélt, és amelynek varázsát és ragyogását már földi létezése alatt is képes volt megmutatni nekünk.