Az elfeledett Drávaszög: Egy rejtett kincs a Duna mentén A Drávaszög, ez a festői táj, amely a Duna és a Dráva folyók találkozásánál terül el, sokak számára ismeretlen maradt az évek során. Az itt élő emberek kultúrája, hagyományai és történelmi öröksége
Ha azt mondjuk külhoni magyarság, akkor szinte mindenkinek a székelység és Erdély ugrik be. Ők tündökölnek az előtérben, utána jövünk mi, a felvidékiek, majd jóesetben a délvidéki magyarok. Kárpátalja is csak azért került az elmúlt évek látószögébe, mert egy olyan ország része, ahol éppen halomra lövik egymást. De halott e már valaki Drávaszögről, az egykori Baranya vármegye délkeleti kiszögeléséről?
Drávaszög, melyet gyakran Baranya-háromszög néven is emlegetnek, egy különleges vidéke hazánknak, ahol a nagyobb városok hiányoznak, és a természet nyugalma uralja a tájat. A térség kulturális központja a Dráva túloldalán található Eszék (Osijek) városa, mely már Szlavónia része. A történelmileg jelentős Verőce vármegye egykori területén fekvő város sorsa a huszadik század viharai alatt sok viszontagságot élt meg, erről azonban később részletesebben is szót ejtünk. Most fókuszáljunk azonban erre a különleges néprajzi háromszögre, ahol a magyar közösség, bár sok megpróbáltatáson ment keresztül, mégis büszkén és határozottan tekint a jövő felé.
A Drávaköz két legjelentősebb települése a kisvárosi hangulatot árasztó Pélmonostor (Beli Manastir) és Dárda (Darda). Az elmúlt évszázad során a helyi magyar közösség létszáma drámaian lecsökkent, de jelenleg is meghaladja a 15%-ot. E települések arculatán egyértelműen érződik a reménytelenség és a történelmi örökség nyoma. Különösen figyelemre méltó a dárdai Esterházy-kastély, amely az építészeti múltat idézi. Bátorságot gyűjtve léptünk be az épület belsejébe, amely a barokk és klasszicista stílusjegyeket viseli magán, de sajnos a romlás jeleit mutatja. Mégis, vannak biztató jelek, főként a helyi hagyományok megőrzésében és ápolásában, ami reményt ad a jövőre nézve.
Számos település megőrizte a hagyományos falusi hangulatát, és köztük nekem különösen Vörösmart (Zmajevac) vált kedvencemmé. Itt minden szeptemberben egy fergeteges bormaratont rendeznek, amelyet a szervezők mindig nagy lelkesedéssel készítenek elő. A hűvös szurdokok tökéletes környezetet biztosítanak a borok érleléséhez, így a helyi borospincék sokasága várja a látogatókat. A Duna és a Dráva találkozásánál található Kopácsi-rét (Kopački rít) Természetvédelmi Terület pedig a Drávaszög legfőbb vonzerejének számít. Legutóbbi látogatásunk során sajnos ezt a csodás helyet kihagytuk, de úgy hírlik, hogy az Experience Balkan polgári társulása nemsokára újra felfedezi a környéket. Ideje lesz újra csatlakozni hozzájuk egy felejthetetlen kalandra!
Laskótól csupán néhány percnyi autóútra található a Tököspusztán álló vadászkastély, amelyet a helyiek csak Titoi-kastélyként emlegetnek. Josip Broz Tito, aki Jugoszlávia első számú vezetője volt, híres szenvedélyes vadászként vonult be a történelembe. Tito bácsi gyakorlatilag sajátjának tekintette ezt a gyönyörű birtokot. A környék vadgazdagsága ideális helyszínt biztosított a vadászathoz, így nem meglepő, hogy a kastély falai között számos neves vendég, köztük Kádár János és Brezsnyev is megfordult. A kastély belső tere pedig a pompájával és eleganciájával emelte a látogatások fényét.
A Drávaszög csendesen viseli a huszonegyedik század kihívásait, mint egy titokzatos őrző, aki várakozással tekint a jövő felé. A Duna és Dráva folyók ölelésében, északról pedig az anyaország határai között helyezkedik el, türelmesen várva, hogy mit tartogat számára a sors. A lenyűgöző természeti szépségek és a falusi turizmus lehetőségei óriási potenciált rejtenek, de ezek az értékek csak akkor ragyoghatnak igazán, ha felfedezők érkeznek e vidékre. Ezért szívből kívánom mindenkinek, hogy legalább egyszer élje át, milyen varázslatos élmények várják őt ebben az elfeledett, mégis csodálatos régióban.
