Az építészet egyik kiemelkedő alakja Kisbérből vette kezdetét pályafutását.

Baumhorn Lipót neve minden zsinagógaépítészet iránt érdeklődő számára ismerősen cseng. Életpályája Kisbér városában kezdődött, ahonnan később újra hazatért.

Baumhorn Lipót 1860-ban, az emancipáció hajnalán született Kisbéren. Élete és munkássága szorosan összefonódott a magyar zsidóság fejlődésével, ami ekkoriban gazdaságilag és kulturálisan is igen csak hatalmas növekedést tapasztalt. Baumhorn nem csupán építész volt, hanem művészi és vállalkozói képességei révén új szintre emelte a zsinagógaépítészetet.

Kisbér építészeti nagymestere, aki a város épületeit a kreativitás és a funkció harmóniájával formálja, lenyűgöző alkotásokkal gazdagítja a település arculatát. Művei nem csupán épületek, hanem történetek, amelyek a helyi kultúra és hagyományok szellemiségét is magukban hordozzák. Az ő keze nyomán a város új életre kel, és minden sarkon egy új élmény vár ránk.

Ahogyan a Kisbérmost cikkében is olvasható, Baumhorn Lipót a bécsi Technische Hochschuléban tanulmányozta a mesterséget neves professzorok irányításával. Hazatérve a magyar építészeti színtéren két meghatározó irányzattal találkozott: a klasszikus historizmussal, amelyet Alpár Ignác képviselt, és a nemzeti szecesszióval, amelynek élharcosa Lechner Ödön volt, valamint az ő alkotói köre. Baumhorn pályafutása 1883 és 1894 között a Pártos és Lechner tervezőirodában indult, ahol stílusérzéke és rajztudása fokozatosan fejlődött, lehetővé téve számára, hogy azzá a kiemelkedő művésszé váljon, akit a mai napig tisztelünk és ismerünk.

Baumhorn 1888-ban elnyerte az esztergomi zsinagóga tervpályázatát, amely az egyik első jelentős önálló munkájának számít, és ezzel megkezdődött az ország legnagyobb zsinagónaépítészeti életművének kibontakozása. Ebben az időszakban számos zsinagógát tervezett különböző helyszíneken, mindegyik épület a késő eklektika és a szecesszió jellegzetes vonásait hordozza. Kupolás terei és díszítőelemei egyedülálló megoldásokat kínáltak, amelyek szinte "iskolát" alapítottak a zsinagógaépítészet terén.

Baumhorn Lajos munkásságát mélyen áthatotta Lechner Ödön egyedi stílusa, amely a keleties és reneszánsz motívumok harmonikus elegyítésével tűnik ki. Az épületein látható lenyűgöző téglaívek és a gótikus ihletésű, magasan ívelő lizénák mára már a művészetének elengedhetetlen védjegyeivé váltak. Talán a legismertebb alkotása a szegedi zsinagóga, amely nem csupán az építészeti megoldásaival, hanem művészi színvonalával is messze túlszárnyalja a századfordulós épületek átlagát.

Baumhorn nem csupán zsinagógák tervezésében jeleskedett, hanem jelentős lakóházakat, takarékpénztárakat és impozáns palotákat is létrehozott. Különösen figyelemre méltó a fővárosi iskolaépítési programban betöltött szerepe, amelynek keretében például a Gömb-Csata utcai iskola tervei is az ő keze alól kerültek ki.

Baumhorn Lipót 1932-ben távozott az élők sorából, miután hazatért szülővárosába, Kisbérre. Az általa létrehozott életmű ma is él és virágzik, inspirálva mindazokat, akik a magyar zsinagógaépítészet kiemelkedő példáit és mestereit kutatják.