Az irodalom ünnepe egy olyan különleges esemény, amely a szavak varázsát és a történetek erejét hirdeti. Ilyenkor a könyvek világába lépve, az olvasók és írók egyaránt megoszthatják egymással a gondolataikat, érzéseiket és álmaikat. Az írók műveik révén é

A Tompa Mihály Országos Verseny első kategóriájának résztvevői bemutatkoztak (Fotó: Milan Lampert)

A Csemadok Országos Tanácsának megbízásából az idei évben a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya vette a kezébe a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjének megszervezését, amely immár a harminckettedik évadát ünnepli. Érdemes megjegyezni, hogy a versenyt nem az idén hirdették meg, hanem már tavaly ősszel kezdték el a felmenő jellegű versenyek lebonyolítását, amelyek hónapokig tartanak, lehetőséget adva a résztvevőknek a felkészülésre és a tehetségük kibontakoztatására.

Ez a bevezető talán egy rövidhír vagy cikk kezdetének is megfelelne, ahol a következő részben részletesen bemutathatjuk az eseményeket, az elért eredményeket, valamint kifejezhetjük hálánkat a felkészítők és szervezők iránt. Ezen a különleges alkalmon sok izgalmas pillanat vár ránk, és mi most egy kicsit bővebben merülünk el a történtekben.

E sorokat a Csemadok elnökségi tagjaként írom, aki a Tompikának becézett verseny több mozzanatánál ott voltam, aki a szervezőkkel együtt dolgozva tettem-vettem, a megbeszéltek szerint.

Amikor először találkoztunk az érsekújvári kollégákkal, és megkezdtük a beszélgetést arról, hogy milyen lehetőségek nyílnak előttünk, valamint hogy Érsekújvár sajátosságait hogyan tudjuk kihasználni, világossá vált számunkra, hogy a megszokott rimaszombati forgatókönyvet nem tudjuk alkalmazni itt. E hír hallatán sokan örömmel fogadták a változást, míg mások, sajnos, nem osztoztak ebben az örömben. A legfőbb pozitívum, amit a legtöbben kiemeltek, az volt, hogy a verseny napjai hétköznapokra esnek, így végre szabad hétvégéik lehetnek.

Nem kívánom részletezni a szervezés minden apró mozzanatát, hiszen nem szeretném ezzel megterhelni az olvasókat. Célunk az volt, hogy a versenyzők a lehető legnagyobb kényelemben érezhessék magukat. Az osztály- és iskolai fordulók után fiatal tehetségeink a járási versenyeken mérettették meg magukat, és több járásban még a körzeti megmérettetéseken is sikeresen túljutottak. Az országos elődöntőkre már azok a diákok jutottak el, akik a járási fordulók során kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és innen a legjobbaknak a végső megmérettetésen kellett bizonyítaniuk tudásukat.

Több eseményen is lehetőségem nyílt a zsűri tagjaként részt venni, ahol igyekeztem hasznos tanácsokkal támogatni a versenyzőket, hogy a következő alkalomra a lehető legjobb formájukat hozzák. Sokat jelentett számomra, amikor láttam, hogy az általam adott javaslatokat figyelembe vették, és ennek köszönhetően még gazdagabbá vált az előadásuk. Valóban, ezek a pillanatok számomra is igazi sikert jelentettek.

Lehetséges, hogy egyesek úgy vélik, nem a legszerencsésebb választás a húsvéti ünnepek utánra tervezni egy ilyen döntőt vagy fesztivált. Azonban számos tényezőt kellett mérlegelni, köztük azt is, hogy a Tompa Mihály Országos Verseny döntője évek óta hagyományosan ebben az időszakban zajlott.

A helyzetet csupán a világjárvány és a pénzosztók késlekedése árnyékolta be, de ez csak néhány évig tartott. Szerencsére az első akadály már mögöttünk van, azonban a második problémával sajnos nem tudunk mit kezdeni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága elegendő forrást fog jóváhagyni, és nem mínuszban zárjuk le ezt az eseményt. A költségek kifizetése elengedhetetlen: a szállás, az étkezés, a technikai személyzet, a terembérletek és még sok más kiadás vár ránk.

Van, ami állandó, van, ami változó, így is megfogalmazhatjuk azt, ahogy összeállt a Tompa Mihály Országos Verseny érsekújvári programja. A húsvéti szünet utáni első tanítási napon a Csemadok székház megtelt gyermekekkel, a helyi diákokat is be akartunk vonni az irodalom ünnepébe, ezért néhány telefonbeszélgetéssel meggyőztük Zsapka Attilát és zenész barátait, hogy állítsanak össze Jókai Mór tiszteletére egy programot.

A komáromi születésű Jókai Mór több szállal kötődik a Felvidékhez, több regényében is megjelennek szülőföldünk ismert városai. Mivel nagy mesemondónk kétszáz évvel ezelőtt született, ezzel a műsorral emlékeztünk rá, ezzel kezdődött szerdán, április 23-án a Tompa Mihály Országos Verseny országos döntője. Ennél a programrésznél, mint műsorvezető voltam jelen, és bemutathattam régiónk legjobb zenészeit: Szűcs Istvánt a Kormoránból, aki egyben zeneszerző is, Sípos Dávidot a legjobb szaxofonos művészünket, Vadkerti Imrét, aki isteni tehetségével elvarázsolja a közönséget, és Zsapka Attilát, aki a verséneklő műfaj meghatározó személyisége.

Szerda délután fogadtuk a verséneklő együtteseket, hogy pontosabb legyek, déltől, hiszen ekkor kezdődtek a színpadi próbák, hogy aztán a lehető legjobb legyen minden a délutáni döntőn.

Egy különleges helyszínt szerettünk volna találni, és végül a Béke Mozi kávézója mellett döntöttünk. Az volt a célunk, hogy a versenyzők kellemesen érezzék magukat, miközben a közönség számára is egy felejthetetlen kulturális élményt nyújtsunk.

Amikor a zenészek Stugel Tiborral nekiláttak a hangbeállítások finomhangolásának, már nyilvánvaló volt rajtuk az izgalom, és érezni lehetett, hogy a zenélés iránti elkötelezettségük rendkívüli. Négy óra körül a zsűri tagjai is megérkeztek; először Tóbisz Tinelli Tamás lépett be, majd őt követte Göbő Sándor és Madarász András. A részletek megbeszélése után ők is elkezdtek egymással konzultálni, hogy minden a legnagyobb rendben menjen.

Térjünk vissza a verseny izgalmas világába! A verséneklők megmérettetése előtt Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke köszöntötte a résztvevőket, meleg szavakkal buzdítva őket. Ezt követően Mézes Rudolf, a Csemadok regionális alelnöke és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének vezetője beszédében hangsúlyozta a tehetséggondozás jelentőségét. Kodály Zoltán szavait idézve arra figyelmeztetett, hogy "Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen". Ezzel a gondolattal inspirálta a fiatalokat, hogy törekedjenek a kibontakozásra és fejlődésre.

A verséneklők versenye idén számos izgalmas újítással szolgált, hiszen a rendezvényt most a megszokott kultúrházi teremből a színpadra helyeztük át. A zenekarok lenyűgöző produkciói után, amíg a következő csapat készülődött, Ozsvald Damián, a műsorvezető, interaktív beszélgetésbe kezdett a frontemberekkel. Ez a különleges alkalom lehetőséget adott arra, hogy a közönség bepillantást nyerjen a zenekarok történetébe, valamint a zeneszerzés izgalmas folyamatába, miközben a zsűri is rövid értékelését adta az előadások után.

A cél az volt, hogy a fiatal zenészek ilyen formában is bemutatkozzanak.

A fellépések befejezése után a zsűri egy csendes helyre vonult, hogy alaposan mérlegeljék a látottakat. Másnap reggel újra összeültek, hogy folytassák a közös munkát, ami jól tükrözi, milyen komoly kihívás elé néztek. A döntésük meghozatala előtt nagyjából öt órát szenteltek a bemutatott produkciók értékelésére, ami érthetővé teszi, hogy mennyire alaposan kívánták megvizsgálni minden részletet.

Április 24-én vártuk az első és második kategória versenyzőit, a legkisebbek izgultak ugyan, de látszott rajtuk az öröm is, hogy itt lehetnek, hogy megmutathatják milyen tehetségesek. Míg az ő versenyeik zajlottak, a verséneklők szakmai értékelésen vettek részt, ami inkább tanácsadás volt, mint kritika, a zenekarok tagjai viszont ezt jó szívvel köszönték.

A verselők és prózamondók versenye is szakmai kiértékeléssel ért véget, majd az esti gálán mindenki megtudta, milyen sávval, milyen eredménnyel értékelte a zsűri az aznapi előadást.

A zsűri tagjai a színfalak mögött izgatottan osztották meg egymással véleményüket, miszerint a fiatal résztvevők rendkívüli tehetséggel bírnak. Megfigyelték, hogy a gyerekek ügyesen bánnak adottságaikkal, és verseny közben szívük-lelkük tele volt szeretettel és elhivatottsággal.

Ezt a gondolatot a gálán elmondott beszédemben is megemlítettem, amikor köszönetet mondtam. A téma fontosságát a cikkem végén újra érinteni fogom.

Csütörtökön zajlott a gálán az ünnepélyes díjátadó és kiértékelés, ahol a vers és próza első és második kategóriájának versenyzői, valamint a verséneklő együttesek kapták meg megérdemelt elismeréseiket. A legkiemelkedőbb produkciókat a nagyközönség is élőben hallgathatta meg. Sztruhár Izrael Diána kifejezte háláját a résztvevők és felkészítőik iránt, majd a zsűri elnökei átadták a díjakat, melyek eredményeiről már korábban beszámoltunk.

A gálán a rangos aranysávos minősítést megszerző verséneklő zenekarok varázsoltak el minket a színpadon, emellett a közönség izgalommal hallgatta meg az első helyezett versenyzők előadásait.

A gálán megszólalt Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is, aki különösen hangsúlyozta a felkészítő pedagógusok jelentőségét.

Pénteken a verseny a harmadik, a negyedik és az ötödik kategória versenyével folytatódott. A megnyitó után, melyen Sztruhár Izrael Diána mindenkinek sok sikert kívánt, a szakmai zsűri meghallgatta az előadásokat, majd hosszas értékelés után döntött és következett a szakmai kiértékelés, amelyről a fiatalok mosolyogva jöttek ki, arról beszélgettek, hogy fantasztikus értékeléseket kaptak, ami azt is jelzi, hogy valóban a legjobb előadók kerültek az országos döntőbe.

Szeretném kifejezni hálámat a zsűrinek, hiszen a feladatuk nem éppen könnyű. Néhány versenyző annyira lenyűgözően teljesített, hogy szinte lehetetlen volt figyelni arra, hogy észrevegyenek bármilyen hibát az előadások során.

A verséneklők zsűrijének tagjai, akiket már korábban bemutattam, a következők: Bárdos Ágnes, Csanaky Eleonóra, Holka Gizella, Hostomsky Fanni, H. Nagy Péter, Hrbácsek Magdolna, Matusek Attila, N. Tóth Anikó, Tóth Tibor, Tóth Zsóka, Tóth Zsuzsanna és Várady Kornélia.

Pénteken különleges gálát rendeztünk, amely aznap bemutatkozó résztvevőknek szólt. Az eseményt színesítette az érsekújvári Tökmag verséneklő együttes előadása, akik büszkén hozták el a második helyezést a verséneklők versenyén. A legtehetségesebb vers- és prózamondók is lehetőséget kaptak, hogy megvillanthassák tudásukat, és az első helyezetteket a közönség nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadta.

Senki sem távozott üres kézzel a versenyről; minden résztvevő egy különleges bögrével és tollal gazdagodott, melyet kifejezetten erre az eseményre készítettek. A diákok emellett a Jókai év szellemében könyveket is kaptak ajándékba.

A pénteki gála záróakkordjaként, amikor Sztruhár Izrael Diána elmondta záróbeszédét, a mikrofonhoz lépett Mézes Rudolf, a Csemadok regionális alelnöke. Ő bejelentette a következő évad versenyének részleteit, amelynek helyszíne Érsekújvár lesz. Ez a döntés azért született, mert a rimaszombati kultúrház felújítása még egy év múlva sem fog befejeződni.

Cikkem végére hagytam a köszönetet, amelyet a színpadon is kiemeltem. Köszönetet kell mondani támogatóknak és a sok segítőnek, de elsősorban azoknak, akik a vállukon vitték ezt a fesztivál jellegű versenyt. Köszönjük Povinszky Elvirának, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya titkárának, aki annak ellenére, hogy vendégként érkezett Érsekújvárba, szakmai tudását és tapasztalatát bevetve segített, ahol szükség volt rá. Az okleveleket Fekete Gáborral (nógrádi kollégánkkal) közösen készítették el, amivel a helyi szervezőknek megfizethetetlen segítséget nyújtottak.

Szeretném kifejezni hálámat a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnökéért, Sztruhár Izrael Diánáért, aki bátor döntést hozott, vállalva a felelősséget. Ahogy ő maga is fogalmazott, “két marék bátorságot” gyűjtött össze, és egy elkötelezett csapatot is maga köré gyűjtött. A csapat élén Danczi József állt, aki a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának titkáraként és a helyi alapszervezet elnökeként szintén jelentős szerepet játszott. Munkája révén minden esemény során tisztaság és rend uralkodott. Emellett nem felejthetjük el Ozsvald Damiánt sem, aki három napon át műsorvezetőként irányította az eseményeket a színpadon, hozzájárulva ezzel a rendezvény sikeréhez.

Szerdán hajnalban indultam, pénteken késő este értem haza, pedig közel, a nyugati országrészben volt az országos döntő, kellemesen elfáradtam, de fel is töltődtem. Abban bízom, mindenki, aki ott volt, jól érezte magát.

A Tompa Mihály Országos Versenynek, amely mára már fogalommá vált, csak azt kívánom, a két éves kitérő után, 2027-ben újult erővel, megfelelő helyszínen, Rimaszombatban folytatódjon.