Az Oromparti Lósuttogó: Egy varázslatos hely, ahol a ló és az ember különleges kapcsolatban találkozik. Itt, a festői táj ölelésében, a lóháton való utazás nem csupán sport, hanem egy mély, szinte misztikus élmény. Az oromparti szellő lágyan simogatja az

Az oromparti lósuttogó, Kadó Júlia, állatorvosként kutyák és macskák gyógyításával foglalkozik, azonban gyermekkori álma a lovakkal való kapcsolatteremtés révén vált valóra. Júlia szenvedélye a lovak iránt már kicsi korában megmutatkozott, és ma már nemcsak a kis háziállatok egészségére ügyel, hanem a lovak lelkével és viselkedésével is foglalkozik, ezzel egyedülálló módon ötvözve az állatorvosi hivatást és a lovakkal való különleges kapcsolatát.

Az oromparti Gulyás-tanyán a térségünkre nem jellemző módon, erőszakmentesen, úgynevezett Parelli-módszerrel végez lókiképzést egy fiatal állatorvos. Azokat, akik így foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben suttogóknak hívják.

Kadó Júlia kisállatokkal, különösen kutyákkal és macskákkal foglalkozik, akiknek gyógyítását szenvedéllyel végzi. Gyerekkorában mélyen vonzódott a lovakhoz, és sokáig úgy gondolta, hogy az lesz a hivatása, hogy lovakat gyógyítson. Azonban egyetemi tanulmányai alatt, amikor egy kaposvári lóklinikán végzett gyakorlatot, rájött, hogy nem mindig érdemes a hobbit a munkával összekapcsolni. Így döntött: a lovak iránti szeretetét megőrzi kedvtelésnek, míg hivatásaként a kisállatok gyógyítására összpontosít.

Gyerekkori álma tizenöt éves korában teljesült, amikor vásároltak egy lovat.

- Azt hittem, hogy vele is olyan lesz, mint a kiképzett iskolalovakkal. De nem így történt: leestem róla, rúgott, harapott, elszökött tőlem... Az idősebbek, a tapasztaltabbak azt mondták: el kell adni azt a lovat, nem nekem való, nem lánynak való, ide férfi kell, hogy megmutassa, ki a főnök. Én viszont nem szerettem volna eladni, hiszen vele a legnagyobb álmom teljesült - mesélte a doktornő.

Júlia az interneten kezdett kutatni, hogy hogyan lehetne másképpen nevelni a lovat, nem pedig veréssel, vagyis úgy, hogy megmutatják neki, "ki a főnök". Ekkor találkozott először a természetes lókiképzéssel.

A természetes lókiképzés lényege, hogy a lovakkal erőszakmentesen, a testnyelvük segítségével kommunikáljunk. E módszer gyökerei valószínűleg az indiánokhoz nyúlnak vissza, akik mesterien ülték meg lovaikat, anélkül hogy erőszakot alkalmaztak volna, és képesek voltak mély kapcsolatot kialakítani az állataikkal. Ezt a tudást a cowboyok továbbfejlesztették, és azokat, akik ebben a szellemben foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben "suttogóknak" nevezik. Nekem is sikerült egy különleges kapcsolatot kialakítanom az "öreg" kancámmal, Dante anyjával. Az ő viselkedése drámaian megváltozott: bizalommal fordult felém, és én is szívesen bíztam benne. A lovazásom egy új szintre lépett, hiszen zablát nélkül, csupán a gondolataimmal és néhány finom mozdulattal irányítottam őt – mesélte.

Értelmezni kell a lovak testbeszédét

Júlia szerint nagyon fontos, hogy a lovasok tudják olvasni és értelmezni a lovak testbeszédét. Például figyelni kell a füleket: ha sunyít a ló, hátracsapja a fülét, akkor nemtetszését fejezi ki, ha előre áll a füle, akkor érdeklődő. A szemében is tükröződnek a gondolatai: a tágra nyílt szem, az álmos szem sokat elárul, ahogy az is, hogy a mozgása elengedett-e, vagy feszes... Minden apró jelet a fülétől kezdve a farkáig olvasni kell, és tudni kell, hogy mire hogyan reagál a ló, mert ez a sport nem épp veszélytelen. Ezért is baj, hogy erőszakkal és gyorsan képzik a lovakat, mivel ez egyfajta bizalmatlanságot kelt bennük, és nem lehet őket úgy kontrollálni, mint amikor megbízik az emberben.

Júlia részletesen kifejtette, hogy melyek azok a figyelmeztető jelek, amelyekre érdemes odafigyelni:

Ha a ló hátracsapja a fülét, vagy szélesre nyitja a szemét, és egy pillanatig sem pislog, felemeli a fejét, fújtat, vagy prüszköl, és megáll, akkor érdemes résen lenni. Ha úgy érzi, hogy nem vagyunk számára kellemes társaság, és távolságot szeretne tőlünk, akár a lábát is felemeli, jelezve, hogy kész a támadásra. Ezekre a figyelmeztető jelekre érdemes odafigyelni, hiszen így megelőzhetjük a bajt, például azt, hogy megrúg, megharap, vagy hogy mi magunk is leesünk róla. A ló kommunikációjának megértése kulcsfontosságú a biztonságos együttléthez.

Júlia az egyetemi évei során izgalmas kutatásba kezdett etológia professzornőjével, amelyben a lovak tanulási módszereit vizsgálták. Céljuk az volt, hogy feltárják, mely technikák segítik a legjobban a lovak gyors és hatékony tanulását.

Júlia meglepődve tapasztalta, hogy a kutatások során kiderült: a lovak sokkal gyorsabban sajátítják el a nekik adott feladatokat, ha pozitív megerősítést kapnak – mint például ételt vagy jutalomfalatokat – mint amikor pálcával vagy nyomásgyakorlással próbálják őket irányítani. Ezen eredmények hatására új irányba terelte a kiképzési módszereit: egyre inkább fókuszált a jutalmazásra. Persze tudta, hogy nem minden helyzetben lehet ezt alkalmazni – például a lovaglás során nem mindig praktikus jutalomfalatot adni –, de alternatív megoldásokat is talált: egy simogatás, vakargatás, vagy akár egy kis pihenés és legelés is megfelelő jutalomként szolgálhat. Júlia hangsúlyozta, hogy ha a lovak számára ezeket az élményeket biztosítjuk, sokkal gördülékenyebbé válik a tanulásuk, és ezzel párhuzamosan a kapcsolatunk is sokkal erősebbé válik.

A pozitív megerősítés, azaz a jutalmazás mellett létezik a negatív megerősítés is, amikor addig gyakorlunk a lóra nyomást, míg meg nem csinálja a kívánt mozdulatot. Például a pálcával addig sarkallom, amíg elkezd ügetni, és akkor elveszem a pálcanyomást. A természetes lókiképzés ennek a kettőnek a keveréke, de mint a kutatásból is kiderült, a pozitív megerősítést kell előnyben részesíteni a lónál.

Bárki, aki ezt a gondolatot olvassa, talán azt mondaná: "Én nem adok répát a lónak, mert attól rossz szokások alakulhatnak ki, és nem szeretném, ha kézből enne." De ez egy elterjedt félreértés! Júlia szerint egyértelmű, hogy a ló sokkal boldogabb, ha mindig valami pozitív meglepetést kap tőlünk. Ha van a zsebünkben egy kis répa, és tudja, hogy ha jól teljesít, akkor dicséretet kap, egészen másképp viselkedik a közelünkben.

A Parelli-féle módszer egy különleges, természetes kiképzési technika, amely az Egyesült Államokból indult hódító útjára. Én magam is hosszú éveken át a közösség tagja voltam, részt vettem horvátországi kurzusokon, ahol rengeteg tudást szereztem. Minden hónapban új DVD-ket, újságokat és tananyagokat kaptam, amelyek segítettek a fejlődésemben. Jelenleg itthon sajnos még nem áll rendelkezésre hasonló közösség. Az oromparti suttogó szerint azonban az állatorvosi szempontból is elengedhetetlen, hogy az ember képes legyen manipulálni a lovat, hiszen ez nemcsak a lovas és a ló közötti kapcsolatot erősíti, hanem a ló egészségének megőrzésében is jelentős szerepet játszik.

- Rendkívül lényeges, hogy ha például a ló lába fájdalmassá válik, akkor megengedje, hogy felemeljük és megvizsgáljuk, vagy ha szükséges, gyógyszert adjunk be neki, ne féljen ettől. A természetes lókiképzés ebben nagy segítséget nyújt, mivel lehetőséget ad arra, hogy még a problémák előfordulása előtt megtanítsuk a lónak, hogy ne riadjon meg ezektől a helyzetektől. A lovakkal való kapcsolatunk során fontos, hogy társként tekintsünk rájuk – ez egy kölcsönös kommunikációs folyamat - emelte ki Júlia.

A lovaknak saját személyiségük van

A lovaknak egyedi alapszemélyiségeik vannak, amelyek meghatározzák viselkedésüket: találkozhatunk introvertált és extrovertált egyedekkel is. Az introvertált lovak általában visszahúzódóbbak, inkább magukba mélyednek, míg az extrovertáltak élénkebbek és mozgásigényesebbek. Ezen kívül a lovak agyféltekéi is befolyásolják a személyiségüket: a jobb agyféltekések hajlamosabbak a félelemre és az ijedősségre, míg a bal agyféltekések magabiztosabbak és ügyesebbek. Ha ezeket a jellemzőket összevetjük, négy különböző személyiségtípust kapunk. Ez a megkülönböztetés rendkívül fontos, hiszen mind a négy típus más-más nevelési és képzési megközelítést igényel. Például a nagyon aktív, de félénk ló másfajta tréninget igényel, mint a lassú, magabiztos és ravasz társai.

A lovas társadalomban nem megszokott, hogy a lónak is van véleménye

Arra a kérdésre, hogy vállalja-e mások lovainak a kiképzését is, megosztja-e tudását másokkal, Júlia elmondta: korábban vállalta ezt, de az egyetemi évek alatt a távolléte miatt ez a gyakorlat megszakadt. Bár szívesen segít másoknak is, azt hangsúlyozta: ő nem tudja más lovát "megjavítani", azt a tulajdonosnak kell megtanulnia, hogy hogyan bánjon a saját lovával.

- Sok természetes lókiképző versenyzik is, viszont általában a versenylovaknál nem ez az általánosságban használt módszer. Többnyire erőszakkal képzik ki azokat a lovakat, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban történjen a kiképzés. A természetes lókiképzés inkább egy kapcsolat kiépítéséről szól, arról, hogy a lónak is van saját véleménye. Tegnap például szerettem volna egy kicsit zablával lovagolni, de ő "megmondta" nekem, hogy nem akarja bevenni a szájába a zablát. Ahelyett, hogy ráerőltettem volna, megváltoztattam a tervem, nem azt csináltam, amit elterveztem, és végül zabla nélkül lovagoltunk. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl soha nem fog zabla kerülni a szájába, hanem azt, hogy kaptam egy visszajelzést tőle: több munkát kell belefektetnem abba, hogy szeressen zablával is dolgozni. A lovas társadalomban nem megszokott, hogy a lónak van véleménye, és meg is hallgatjuk azt - hangsúlyozta.

A természetes lókiképzés Magyarországon egyre népszerűbbé válik, míg Szerbiában még csak az első lépéseit tapossa.

- Ismerőseim között többen is érdeklődnek a téma iránt és vágynak a tanulásra, de sajnos a környéken nem találok senkit, aki igazán elkötelezetten foglalkozna ezzel. Itt inkább az a jellemző, hogy „nincs idő a bonyodalmakra, minél előbb el kell indulni, és a ló nem kérdezheti meg a véleményét”. Én viszont szeretném, ha ez a hozzáállás fokozatosan megváltozna - mondja határozott hangon Júlia.

A kérdésre, hogy létezik-e esély arra, hogy a verseny- vagy sportlovakat ilyen módszerrel képezzék ki, valamint van-e külföldi példa erre, a doktornő válasza az volt, hogy bár akadnak ilyen esetek, de a számuk meglehetősen korlátozott.

Júlia szerint egyre nagyobb népszerűségnek örvend az etológiai megközelítés, amely az állatok viselkedésének tudományos vizsgálatán alapul, és amely alapján a lovakat képzik. Ugyanakkor úgy véli, hogy a sportlovak esetében ennek a módszernek a széleskörű elterjedése még mindig valószínűtlen.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör magazin júniusi számában található. Ne habozzon, szerezze be a Családi Kört, vagy válassza az előfizetést a teljes megújult kiadásra!

Azokat, akik ilyen módon foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben "lovas suttogóknak" nevezik (Fotó: Tóth Imre)

Fedezd fel az év legjobb ajánlatát: te pihenj, mi pedig a legjobbat hozzuk ki magunkból!

A visszajelzések alapján három fő tényező keltett nemtetszést a honlap használói körében:

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács - a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva - évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Támogassuk egymást! Mindössze napi húsz dinárért (0,17 euró) lehetőséged van arra, hogy előfizess a Szabad Magyar Szóra. Ezzel nemcsak hogy megszabadulsz a zavaró felugró hirdetésektől, de hozzáférhetsz a Plusz rovatunkban megjelenő exkluzív tartalmakhoz is. Az előfizetéseddel te is hozzájárulsz ahhoz, hogy a Szabad Magyar Szó továbbra is a legolvasottabb magyar nyelvű honlap legyen Vajdaságban, és hogy még több helyi témát tudjunk bemutatni!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!