Debrecen városában találkoztak az ország legkiválóbb tehetségei.
"Human 2:0, a Transzhumanizmus Esztétikája" címmel különleges konferenciát tartottak 2025. február 7-én a debreceni MODEM művészeti központban. Az esemény a poszt- és transzhumanizmus fogalmi és tárgyi dimenzióit vizsgálta, ahol számos előadó osztotta meg gondolatait az emberi lét folyamatosan átalakuló jelenségéről. A rendezvény célja az volt, hogy mélyebb megértést nyújtson az emberiség új helyzetéről, és rávilágítson a modern technológiák és esztétikák hatásaira.
A Human 2:0 konferencia, amely a Transzhumanizmus esztétikájára fókuszált, a MODEM színpadán zajlott, és nem csupán tudományos diskurzusoknak adott helyet. Az esemény során a művészet, esztétika és teológia területei is reflektorfénybe kerültek, mindezt pedig a technológia domináló hatása kísérte, amely életünket gyökeresen átalakítja. A kétnapos program részeként megnyílt az Eredet című kiállítás, amely április 20-ig látogatható. A kiállított kortárs művek Mózes öt könyvét értelmezik, feltárva az emberiség őstörténetének gazdag és sokrétű narratíváját.
Az esemény megnyitóján Weiler Péter, a neves képzőművész, szenvedélyesen osztotta meg gondolatait arról, hogy...
A MODEM-ben már negyedik alkalommal kerül sor a technológia és a művészet összefonódásának vizsgálatára szakértők bevonásával, emelte ki Vizi Kata, az intézmény igazgatója.
Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencia keretében megnyíló kiállítás azért fontos, mert valóban nagyon izgalmas ebben az átalakuló állapotban újraolvasni az emberiség eredetéről szóló szövegeket.
Bár sokan talán nem veszik észre, az Ószövetség szövege sokkal inkább a szavakra épít, míg az Újszövetség gazdag képi világával és narratívájával sokkal inkább vizuálisan hat. Az absztrakt bibliai kijelentések értelmezése valóban kihívást jelent a művészek számára, hiszen a mélyebb üzenetek és a szimbolika ábrázolása nem mindig egyszerű feladat.
- fogalmazott, hozzátéve, hogy az archaikus szövegek még mindig tabuk a kortárs művészek és művészetek számára, és ha nem lenne ez a projekt, nem is lett volna ilyen mozgósítás.
A konferencián az érdeklődők számos izgalmas előadást élvezhettek, amelyek a művészet és a technológia kölcsönhatását vizsgálták. Ezek az előadások nemcsak a két terület határait feszegették, hanem olyan mélyreható kérdéseket is felvetettek, mint például, hogy milyen módon formálja a digitális világ a kreatív folyamatokat, és miként befolyásolja a technológia a művészi kifejezést.
Nemes Z. Márió költő, kritikus és esztéta előadásában azt vizsgálta, hogy a popkultúrában hogyan jelenik meg a transzhumanizmus ideológiája és esztétikája. Kifejtette, hogy a posztmodern popkultúra - különös tekintettel az 1980-as, 1990-es évekre - előszeretettel góticizálta a különböző transzhumán motívumokat. A technológiai másik sokszor kísérteties vagy démoni entitásként jelentkezett a különböző popkulturális alkotásokban, különös tekintettel a sci-fi művekre.
Az ezredforduló előtti filmek világa mindig is a technológia misztikus árnyékaival volt átszőve. A poszthumán létformák iránti vágy és a metamorfózis eszménye dominált, ahol a transzhumanizmus ígérete a létezés új dimenzióiba való belépést jelképezte. Ez az átváltozás nem csupán egy új állapot elérését jelentette, hanem egyfajta kísérteties játékot is a határokkal, mely gyakran démoni, sőt apokaliptikus fenyegetésekkel fonódott össze, tükrözve a technológia és az emberi lélek közötti feszültséget.
A transzhumanizmus mögött mindig is ott rejtőzött egyfajta titokzatos, mitikus struktúra, amely gazdag narratívákkal és motívumokkal bír. A hipermodern, futurisztikus diskurzus felszíne alatt azonban a nonmodern elemek is felsejlenek. "Ez a mitikus, archaikus alapréteg a popkultúrával való interakció során válik igazán láthatóvá. Azok a művek, amelyek a transzhumán témákat dolgozzák fel, pontosan ezt az alapréteget emelik ki és tárják elénk" - fogalmazott az esztéta.
Szabó Nóra képzőművész izgalmas előadása egy kutatásalapú művészeti projekt mélyére vezetett, amelyben az alkotó az alföldi szikespusztában honos halofita növények nem-emberi időérzékelését és életben maradási stratégiáit tanulmányozta. A konferencián bemutatott alkotás jelenleg a Tanulni a természettől? - Botanika című kiállításon tekinthető meg, az épület második emeletén.
Az alkotó általában fiktív narratívákra támaszkodva, különféle kihelyezett nézőpontokból kutatja az ember és a gép, valamint az ember és a természet közötti interakciót. Különösen foglalkoztatja az a folyamat, amellyel az organikus és mesterséges fogalmakhoz kapcsolódó esztétikai nyelvezet kialakul. Meggyőződése, hogy a kérdések egy meghatározott spekulatív keretből való megközelítése újfajta értelmezési horizontokat nyithat meg.
A kiállított munkájának középpontjában a nem emberi entitások és valóságok vízióit tükröző alakzatok állnak, amelyek különleges, ásványszerű formációkkal egészülnek ki. Ezek a különleges képződmények a magas sótartalmú pusztai talaj mozaikját idézik meg, és reprezentálják a magyar sóvirágot, amely az alföldi táj ősi növényfajai közé tartozik. A műalkotás transzparens műgyantából készült, 3D-nyomtatási és LCD sztereolitográfiai technikával, míg a tenyésztett sókristályok anyaga timsó, ami új dimenziót ad a kompozícióhoz.
Szeretném kifejezni kritikámat a humanizmus lineáris időszemléletével kapcsolatban, és ennek keretében olyan műalkotások létrehozására törekszem, amelyekben az anyag és a technológia kulcsszerepet játszik a művészet születésében. Célom, hogy a hagyományos időfelfogás helyett egy olyan multidimenzionális megközelítést alkalmazzak, amelyben a művek nem csupán statikus objektumok, hanem élő, dinamikus entitásokként léteznek, folyamatosan interakcióba lépve a nézőkkel és a környezettel. Ezen alkotások révén szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az idő nem csupán egy lineáris folyamat, hanem egy komplex, sokrétű élmény, amely gazdagítja a művészetet és a benne rejlő jelentéseket.
- hivatkozott az ismertetett projektre.
A művészeti tematikájú előadások mellett a MODEM rendezvényén a résztvevők tudományos tézisek mélyreható elemzésére is lehetőséget kaptak. A Human 2:0 esemény keretein belül több izgalmas téma került terítékre, többek között a gépek és emberek közötti kommunikációs felületek jövőbeli alakulása, az emberközpontú tervezés elveinek fontossága, a világvégéhez való viszonyunk, valamint a transzhumanizmus fogalmának elméleti és gyakorlati aspektusai.
