Brüsszel már nem titkolózik, a helyzet éles: csőre töltött pisztoly kerül az asztalra.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, továbbra is vámháborús fenyegetésekkel sújtja Európát, ám az Európai Unió ezúttal nem hajlandó hátrálni. Brüsszel határozott feltételekkel küldi el tárgyalóküldöttségét Washingtonba, miközben egyre többen vélik úgy, hogy az USA lenne a legnagyobb vesztese a konfliktusnak, még akkor is, ha az EU nem reagál. A Paris School of Economics legújabb elemzései szerint az amerikai export akár 50%-kal is csökkenhet, míg az uniós gazdaság viszonylag érintetlenül átvészelheti a válságot. Jelenleg az EU nem csupán a vámokról folytat egyeztetéseket, hanem arról is, hogy milyen kereskedelmi rend következik Trump távozása után. A kérdés tehát az: visszatér-e a szabályozott multilateralizmus, vagy továbbra is a zsarolás korszaka marad érvényben?

Július 9. a határidő. Donald Trump amerikai elnök ekkor dönthet arról, hogy a jelenlegi 10 százalékos alapvámokat 20, vagy akár 50 százalékra emeli az Európai Unióval szemben. A szembenállás kockázata óriási, de az igazi kérdés már nem az, hogy ki nyer egy vámháborút - hanem az, hogy ki szenved benne kevesebbet.

A Paris School of Economics által kidolgozott modellek alapján a válasz meglepően az, hogy az Európai Unió - még abban az esetben is, ha nem vonja vissza döntéseit.

Ez a szöveg részben megalapozza azt az új gazdaságpolitikai megközelítést, amely Brüsszelt az utóbbi napokban váratlanul egységes és határozott tárgyalási stratégiára ösztönözte. Központi szereplője Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos, aki washingtoni látogatására már úgy indult el, hogy az uniós tagállamok nagykövetei világossá tették: a kemény fellépés immár nem kérdés.

Az üzenet egyértelmű: amennyiben az Egyesült Államok tényleg megemeli a vámtarifákat, az Európai Uniónak nem feltétlenül szükséges reagálnia ahhoz, hogy sikeresen kezelje a kialakult helyzetet.

Brüsszel nem hátrál meg a tárgyalások terén, azonban Maroš Šefčovič, az uniós kereskedelmi biztos, most egy határozottabb megközelítéssel utazik Washingtonba. Magával visz egy kétoldalas "elvi megállapodás" tervezetet, amelynek fő célja, hogy sürgős vámcsökkentéseket érjen el az Egyesült Államoktól. Különösen az autókra és autóalkatrészekre kivetett 25%-os, valamint az acél- és alumíniumimportot sújtó 50%-os vámok mérséklésére összpontosít.

Az Európai Unió jelenlegi tárgyalási álláspontja szerint hajlandó elfogadni, hogy az Egyesült Államok 10%-os alapvámot alkalmazzon az uniós import egyes termékeire, amennyiben cserébe Trump lemond a magasabb vámok bevezetéséről.

Ezen felül a megállapodás keretein belül engedményeket is kínálnak, lehetővé téve, hogy ne csupán az árukereskedelem legyen a fókuszban, hanem a nem vámjellegű akadályok, mint például a digitális szabályozás, valamint az élelmiszer- és termékbiztonsági normák terén is kölcsönös elköteleződést építsenek ki. Az Európai Unió elvárása, hogy a vámkedvezmények már július 9-től életbe lépjenek, és a megállapodás kiterjedjen olyan kulcsfontosságú területekre is, mint a gyógyszerek, félvezetők, repülőgép-alkatrészek és orvostechnikai eszközök, amelyek jelenleg az Egyesült Államok vizsgálatának tárgyát képezik, de bármikor extra vámokkal sújthatják őket.

A francia i-MIP kutatóintézet, amely a Paris School of Economics és a Cepremap együttműködésében jött létre, legújabb elemzése szerint az Egyesült Államok exportkapacitása a következő években akár 50 százalékkal is csökkenhet. A tanulmány két fő forgatókönyvet vetett fel: az egyik esetben nem történik semmiféle uniós vagy más partneri reakció, míg a másik forgatókönyvben a globális kereskedelmi partnerek arányos válaszlépésekkel reagálnak.

A legrosszabb forgatókönyv az Egyesült Államok számára az, ha más országok válaszaiként súlyos következményekkel kell szembenézniük. Azonban egy friss tanulmány alapján már a visszavágás hiányában is jelentős veszteségekkel kell számolniuk. A francia kutatók becslése szerint az amerikai export értéke legalább 24,5%-kal csökkenne ebben az esetben. Amennyiben a bizonytalanság költségeit is figyelembe vesszük, ez a szám akár 55,5%-ra is nőhet - számol be róla a Les Echos.

A PSE alaposan megvizsgálta, hogy Franciaország milyen helyzetben lenne, ha az amerikaiakkal szemben maximálisan 2,4 százalékos csökkenéssel kellene szembenéznie a teljes exportját illetően – még a legrosszabb forgatókönyvben is, amelyet retorziók és jelentős bizonytalanság jellemez. Ha azonban nem történik reakció, és a bizonytalanság továbbra is fennáll, akkor ez az érték csupán 0,65 százalékra csökkenne.

Ez az aszimmetria az, amiért Brüsszel az utóbbi időszakban új, dinamikus megközelítést alkalmazott. Az Európai Unió három alapvető célkitűzést fogalmazott meg:

Az Európai Bizottság új megközelítése a tárgyalások során három alapelvre épít: először is, sürgeti az azonnali intézkedések szükségességét, másodszor, kiemelten védi a legfontosabb iparágakat, végül pedig a stratégiai szektorok jövőbeli védelmét is szem előtt tartja. Ugyanakkor a Bizottság nem hagyott fel a hosszú távú geopolitikai átalakulások irányába tett lépésekkel sem.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök - felismerve a Trump-féle kereskedelmi nyomásgyakorlás tartósságát - új külkereskedelmi stratégiát vázolt fel: "Viszlát Trump, helló Asia."

Ahogy már említettük, az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy erősítse együttműködését a CPTPP szabadkereskedelmi szövetséggel, amely olyan jelentős gazdaságokat foglal magában, mint Japán, Ausztrália, Kanada és Mexikó. Az EU csúcstalálkozóján a résztvevő tagállamok túlnyomó többsége egyhangúlag támogatta ezt a kezdeményezést.

Von der Leyen célja nem az, hogy az EU csatlakozzon a csoporthoz, hanem hogy egyfajta "híd" jöjjön létre a két blokk között.

Az első lépésként javasolt egy "Standstill Agreement" megkötése, amelyben mindkét fél kötelezi magát arra, hogy nem léptetnek életbe újabb korlátozásokat.

Ez egy figyelemre méltó jelzés lenne Washington számára, jelezve, hogy a világ többi része továbbra is elkötelezett a szabályokon alapuló multilaterális kapcsolatok mellett.

A színfalak mögött azonban a helyzet korántsem olyan harmonikus, mint amilyennek látszik. Noha a tagállamok hivatalosan támogatták Šefčovič határozott tárgyalási mandátumát, valójában jelentős nézeteltérések feszülnek a háttérben. Németország sürgetné a gyors megállapodást, és ezzel párhuzamosan csökkentené a vámokat, míg Franciaország inkább egy hosszabb határidőt szorgalmaz, hogy lehetősége legyen egy kedvezőbb egyezség kidolgozására. Az idő azonban sürget: július 9-ig mindössze egy hét áll rendelkezésre.

A Bizottság máris munkához látott, hogy felkészüljön a szükséges válaszlépésekre: kidolgoztak egy új, 95 milliárd eurós tarifacsomagot, amely 21 milliárd euró értékű amerikai importot célozna meg, különös figyelmet fordítva a Republikánusok által irányított államokra.

Ez a csomag ugyan készen áll, de végrehajtását július 14-ig felfüggesztették - ezzel is lehetőséget adva az amerikai félnek a megegyezésre.

A háttérben két eltérő világkép feszül egymásnak. Az amerikai oldal, mint ahogy egy washingtoni kereskedelmi jogász megfogalmazta, nem klasszikus kereskedelmi tárgyalásként tekinti a helyzetet, hanem inkább "a megadás feltételeinek kidolgozásaként." Ezzel szemben az Európai Unió határozottan ragaszkodik a normákhoz és ahhoz az elképzeléshez, hogy a globális kereskedelem nem lehet csupán egyoldalú diktátumok játéka.

A Paris School of Economics kutatásai azonban arra utalhatnak, hogy bár Trump határozottan próbálja megmutatni erejét, a gazdasági realitások végül komoly kihívások elé állíthatják őt.

A bizonytalanság költsége, az exportpiacok elvesztése és a visszaható inflációs nyomás olyan szintet érhet el, hogy az Egyesült Államok végül többet szenvedhet el, mint amennyit bármilyen megállapodással nyerhetne.

Az EU stratégiai megközelítése pontosan ezt hangsúlyozza: nem a pillanatnyi győzelem a cél, hanem a hosszú távú stabilitás és ellenállóképesség kiépítése. Ahogy egy brüsszeli diplomata fogalmazott: "Egy vámháborúban az igazi erő nem abban rejlik, hogy ki az első, aki csapást mér, hanem hogy ki képes a legvégén is talpon maradni."