Csányi Sándor színművész véleménye szerint minden művész, valamilyen mértékben, szenved a szeretethiánytól.

A főiskolás időszak az életem egyik legszabadabb és legvidámabb fejezete.

Hiába lehetett csak éjfélig próbálni, sokszor hajnalig gyakoroltunk, és még azután is együtt maradtunk világot megváltani. Szakadt rólunk a víz, a fiúk atlétában jártak, és eszméletlenül vékonyak voltunk. A főiskola után három évig a Krétakörben dolgoztam, ahol folyton kísérleteztünk. Húszévesen érdekelt, hogy találjunk egy olyan nyelvet, ami még nem volt, de hamar rájöttem, hogy a kísérleti színház nem az én világom.

Pedig széles körű ismertségedet pont egy formabontó főszerepnek köszönheted, sokunk fiatalságának emblematikus lázadós filmjében, a Kontrollban. A forgatás alatt érezhető volt, hogy a rendező, Antal Nimród egy újfajta harangot kongat a hazai filmgyártás terén?

Nimród kulcsszerepet játszik a film sikerében, de nem szabad elfelejteni, hogy a színészek kiválasztása is rendkívül jól sikerült. Én magam egy héttel a forgatás megkezdése előtt csatlakoztam a projekthez, mégis úgy éreztem, hogy a karakter teljes mértékben én vagyok. A film a megfelelő időben és helyen született, abban az időszakban, amikor a magyar filmművészet komoly átalakuláson ment keresztül: a művészi kifejezésmódból a közönségfilmek irányába mozdult el. A Kontroll igazi érdeme, hogy a művészfilm és a közönségfilm között egyensúlyoz, új utakat nyitva a hazai mozgókép számára.

Feleségeddel, Tenki Rékával egy különleges kalandba vágtatok, hiszen közös vállalkozásotokat a "Döntés" című előadás indítja el, ami nem csupán egy új produkció, hanem a közös színpadi jelenlétetek első lépése is. Ez az együttműködés nem csupán szakmai szempontból izgalmas, hanem a kapcsolatotok mélységét is gazdagítja. Az együttes munka lehetőséget ad arra, hogy még közelebb kerüljetek egymáshoz, hiszen a kreatív folyamat során megismerhetitek egymás gondolkodását, érzéseit és vízióit. A közös célokért való küzdelem, a kihívások leküzdése és a sikerélmények megosztása erősíti a köztetek lévő köteléket, és új dimenziókat nyit meg a kapcsolatotokban. Ez a közös projektté válás lehetőséget teremt arra, hogy egymást inspiráljátok, támogassátok, és felfedezzétek, hogyan tudjátok színpadi és magánéletben is kiegészíteni egymást. Az előadás során tapasztalt élmények, az együtt megélt nevetések és kihívások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kapcsolatotok még gazdagabbá és színesebbé váljon.

Amikor Rékával próbálunk, a szavaim szinte maguktól jönnek, mintha egy irányító szellem lennék a színpad mögött. Ahogy nekivágunk a közös munkánknak, mindketten ugyanabba az irányba tartunk, de én nem tudom megállni, hogy ne szóljak bele minden apró részletbe: hogyan hangsúlyozza a mondatait, merre lépjen, és egyéb finom részletek. A próbák után hazafelé tartva sem tudom elengedni a gondolatokat, és továbbra is a darabbal foglalkozom. Jelenleg Dr. Edith Éva Eger regényének színpadra állításán dolgozom, melyet én rendeztem meg, míg Réka a főszereplőként lép a nézők elé. A történet mélyen megérintett, hiszen a tanulságai olyan erőteljesek és univerzálisak, hogy mindannyiunk számára fontos üzeneteket hordoznak.

Melyik irányba terelődik a figyelmed: a veszteségeidre, vagy inkább arra, ami még mindig veled van?

A projekt kezdetén, amikor minden simán ment, szétszéledtünk, de amikor a kihívások elé állítottak minket, összetartó csapattá formálódtunk.

Legújabb dobásod - tizenegy év kihagyás után - egy új mozifilm szerep. Adja magát a kérdés, hogy miért pont most és miért pont a Futni mentem című filmet vállaltad be?

Herendi Gábor felkérésén sokat gondolkodtam, mondván, nem szeretnék megint egy romantikus vígjátékban szerepelni, mert kissé kiábrándultam a műfajból, annyira súlytalanná váltak a projektek. De Gábor nem adta fel, elküldte a forgatókönyvet, és beleszerettem a történetbe: az anyuka kitalálja, hogy három lányával lefutja váltóban a maratont. Három különböző generáció, három nagyon más élethelyzetben, Budapesten.

Forgatás előtt rengeteget ötleteltünk Divinyi Rékával, aki a forgató könyvet írta, és ugyanolyan szabadnak éreztem magam, mint az első munkáinkban, a Csak szex és más semmiben vagy a Szabadság, szerelemben.

Eltelt tizenegy év, azalatt sok minden változott, de a romantikus vígjátékok maradtak. Mennyiben más ez a vígjáték a korábbi filmjeidhez képest?

A gyártási idő jelentősen lerövidült, de ez nem feltétlenül új jelenség. A produkció nem élvezett állami támogatást, és viszonylag szűkös költségvetésből készült, ami sietségre késztetett minket. A forgatás során nagy előnyt jelentett, hogy Gábor ide is a jól bevált operatőrét, Szatmári Pétert hozta magával, akivel már számos projektet valósítottak meg közösen.

És bár fárasztó volt a munka, volt olyan éjszakai felvétel, ami után, másnap jeleztem Gábornak, hogy azon kicsit módosítanék, mire még egyszer felvettük a jelenetet.

Mi volt a legnagyobb kihívás a forgatás során?

Hogy elkerüljem, hogy beavatkozzak Réka játékába, különösen azért, mert a legtöbb párbeszéd közöttünk zajlik, ugyanakkor...

Egészen varázslatos élmény volt az út során, ahogy a feleségemmel együtt a szerelem táncát jártuk.

Szoktál néha kocogni vagy futni?

Igen, sikerült teljesítenem a félmaratont is, de sajnos ezt követően fél évig nem tudtam lábra állni. Az úszás, a kerékpározás, a tenisz és a jóga sokkal inkább passzolnak hozzám és az alkatomhoz.

A futásban legjobban a magányt szerettem, és azt, hogy isteni érzés abbahagyni.

A sport mellett számos tevékenység képes feltölteni minket energiával és pozitív érzésekkel. Ilyen például a természetben való időtöltés, amely friss levegőt és nyugalmat kínál. A kreatív tevékenységek, mint a festés, írás vagy zenehallgatás szintén segítenek kifejezni önmagunkat és feltölteni a lelki tartalékainkat. Az olvasás, egy jó könyv társaságában, elragadó utazásokra vihet minket, míg a barátokkal való találkozás és a közös programok erősítik a kapcsolatainkat és örömet adnak. Mindezek mellett a meditáció vagy a jóga gyakorlása is hozzájárulhat a belső harmónia megteremtéséhez. Tehát a sport mellett még sok más tevékenység is képes feltölteni minket!

Javier Bardem egy alkalommal egy interjú során felfedte, mi tölti ki a szabadidejét. Válasza sokunk számára ismerős lehet, bár talán kevesen merjük nyíltan kimondani: a szex és az alkohol. Ezen kívül természetesen az olvasás és a világbéke iránti vágy is szerepelt a listáján, ami igencsak árnyalja a képet.