Diplomával a munka világába lépni: Hogyan készüljünk fel a kihívásokra? A diploma megszerzése sok fiatal számára fontos mérföldkő, amely megnyitja az utat a munka világába. Azonban a munkapiacra lépés nem csupán a végzettség megszerzését jelenti, hanem a

A 2025-ös nyár közeledtével a szlovákiai munkaerőpiac újabb friss diplomásokat fogad be, akik közül sokan magabiztos elvárásokkal lépnek be a munka világába, míg mások óvatosabb reményekkel tekintenek a jövőbe. Egy közös kihívás azonban mindannyiukat foglalkoztatja: miként alakítható át a tanulmányok során szerzett tudás valós munkaerőpiaci értékké? A válasz több tényezőre is kiterjed: nem csupán a megszerzett végzettség típusa, hanem a gazdasági struktúrák folyamatos fejlődése, az automatizáció előretörése és az állami intézmények aktív vagy éppen ellenkezőleg, passzív szerepvállalása is meghatározó szerepet játszik ebben a folyamatban.

A Profesia.sk munkaerőpiaci portál legújabb elemzése alapján egyértelműen kirajzolódik a különböző szakterületek közötti eltérés: az informatikai képzések végzősei továbbra is a legmagasabb bérigényekkel rendelkeznek, átlagosan havi 1581 eurós bruttó jövedelemre számítanak. Őket a gépészmérnökök követik, majd a műszaki területről frissen kikerülő pályakezdők, akik körülbelül 20 euróval alacsonyabb bérigénnyel lépnek a munkaerőpiacra. Érdekes azonban, hogy a kereslet nem feltétlenül követi az elvárások rangsorát: míg az informatika hosszú időn keresztül a legkeresettebb terület volt, ma már "csupán" a harmadik helyen áll. Jelenleg a gépész- és építőmérnökök iránti kereslet a legnagyobb, különösen az építőiparban tapasztalható jelentős hiány miatt, ami az infrastruktúra-fejlesztési projektek növekedésével összefüggésben áll.

A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem végzősei vezetik a jövedelmi várakozások ranglistáját, átlagosan 1627 euróval. Ezt követik a komáromi Selye János Egyetem hallgatói, akik 1571 euróra számítanak, míg a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem végzettjei 1537 euróra teszik a várható keresetüket. Ez a tendencia világosan mutatja, hogy a magyar egyetemek végzősei nem elégednek meg alacsonyabb jövedelmekkel; ambiciózusabb elvárásaik részben annak tudható be, hogy sokan közülük az ország nyugati részében élnek, ahol a munkaerőpiac is kedvezőbb. Érdemes megemlíteni, hogy a bérigényekre az is hatással van, hogy a végzősök kerületi városban vagy kisebb településen próbálnak elhelyezkedni. A technológiai és alkalmazott tudományokkal foglalkozó intézmények hallgatói tehát könnyebben érvényesítik bérigényeiket a szlovákiai munkaerőpiacon.

A munkaerőpiaci keresletet nagymértékben formálja a kínálati oldal telítettsége is. Az informatika területén például továbbra is vonzó bérezés jellemzi a pozíciókat, azonban az elmúlt két évben drámaian megnövekedett a jelentkezők száma: míg 2021-ben egy IT-állásra átlagosan öten pályáztak, addig 2023-ra ez a szám már tizenötre nőtt. Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy a túljelentkezés jelentősen rontja az elhelyezkedési lehetőségeket, még akkor is, ha a szektor kereslete továbbra is stabilnak mutatkozik.

A Profesia.sk legfrissebb statisztikái szerint 2023-ban összesen 8800 állásajánlat jelent meg, amelyek kifejezetten a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdők számára voltak elérhetők. Ezek az ajánlatok legnagyobb részesedéssel a gyógyszeripar, az egészségügy, az IT szektor, a gazdaság és az energetika területeiről származtak. Az oktatási intézmények teljesítményét tekintve is figyelemre méltó trendek figyelhetők meg: az STU pozsonyi Anyagtechnológiai Kara vezeti a rangsort, míg a Villamosmérnöki és Informatikai Kar stabil második helyet foglal el. Különösen figyelemre méltó a változás az STU Építészeti és Dizájn Karánál, amely a 69. helyről a 36. helyre lépett előre.

Egyedivé téve a szöveget, így hangozhat: Fontos hangsúlyozni az állami szerepvállalást a pályakezdők támogatásában. A munka-, szociális és családügyi hivatalok, amelyeket gyakran munkahivatalokként emlegetünk, számos szinten nyújtanak segítséget a fiatalok elhelyezkedéséhez. A „Pénzügyi ösztönzők a foglalkoztatásért” elnevezésű nemzeti projekt keretében a 30 év alatti, középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok, akik nem kívánják folytatni tanulmányaikat, gyakornoki támogatásban részesülhetnek. Ez a támogatás a létminimum összegének megfelelő havi juttatást nyújt akár 6 hónapon keresztül. A program célja, hogy lehetőséget biztosítson a zöld, digitális és szociális gazdaság területein történő gyakorlati tapasztalatszerzésre. Ezt a támogatást kiegészíti a mentorált betanítás, amely lehetőséget ad arra, hogy a munkáltatók akár 9 hónapon át bérköltség-támogatást, valamint 3 hónapos mentorálási hozzájárulást kapjanak.

Egy másik, a Készségek a munkaerőpiacra projekt lehetőséget ad a végzetteknek arra, hogy az állam teljes mértékben átvállalja a választott továbbképzések költségét - ez különösen fontos lehet azok számára, akik piacképes tudásukat fejleszteni vagy módosítani kívánják. Ilyen egyetemi végzettségűből pedig akad bőven. A rendszer érzékenyen kezeli a társadalmi egyenlőtlenségeket is: a hátrányos helyzetű jelentkezők számára az állam külön tanóránkénti támogatást is nyújt.

A pályakezdők helyzete a régiós eltérések fényében még inkább árnyaltabbá válik. Miközben Pozsony és környéke továbbra is a legnagyobb vonzerővel rendelkező terület, a keleti és déli régiók – például Kassa, Nagyszombat vagy Komárom – esetében a fiatal diplomások számára gyakran szűkebb lehetőségek állnak rendelkezésre. Ha a magyar lakta területeket vizsgáljuk, akkor még Galánta és Komárom, valamint Érsekújvár között is jelentős eltérések figyelhetők meg. A helyi munkaerőpiac sokszor nem tudja biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű álláslehetőségeket, így a mobilitás – akár földrajzi, akár ágazati szempontból – elengedhetetlenül fontos szerepet játszik a fiatalok karrierjének alakulásában.

A 2025-ös pályakezdő generáció nem csupán a munkaerőpiac kihívásaival néz szembe, hanem egy folyamatosan átalakuló munkakörnyezettel is, ahol a rugalmasság, a kompetenciákra épülő gondolkodás és a gyors alkalmazkodás képessége válik a legértékesebb erőforrássá. Az állami és magánszektor szereplői számára most az a kulcskérdés, hogy valódi lehetőségeket tudnak-e nyújtani ennek a generációnak, vagy csupán újabb elvárásokat fogalmaznak meg anélkül, hogy valódi visszajelzést adnának.