Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Döbrösi Laura interjú" című szövegből: --- **Döbrösi Laura: Egy Különleges Beszélgetés** A mai interjúnkban Döbrösi Laura, a fiatal tehetség, akinek munkássága számos embert inspirál, osztja meg velünk gondolat

Döbrösi Laura legújabb szereplése az "Egykutya" című filmben figyelemre méltó, és izgalmas új fejezetet jelent karrierjében.

A mindenki számára releváns, örök érvényű kérdéseket boncolgató film, amelyet az Oscar-díjas Deák Kristóf rendezett, tökéletesen összhangba kerül az ügynökség célkitűzésével, miszerint fiatal tehetségeket támogat. Emellett természetesen szóba került Döbrösi Laura szenvedélyes projektje, a Face Yoga is.

Azok számára, akik még nem ismerik a film alapjául szolgáló színdarabot, érdemes tudni, hogy ez a mű nem csupán egy aranyos, állatos kaland, ahogyan a cím alapján elsőre tűnhet. Valójában egy mélyebb, érzelmekkel teli történetet mesél el, amelyben a karakterek fejlődése és a komplex kapcsolatok állnak a középpontban. A filmben a humor és a dráma egyaránt jelen van, így a nézők egy izgalmas utazásra számíthatnak, ahol a szórakozás mellett komolyabb témákkal is szembesülnek.

Teljesen jogos a kérdés, de valójában egyetlen állat sem tűnik fel a történetben. Az elmúlt években rengeteg helyszínen bemutattuk a darabot, és volt olyan alkalom is, amikor az első sorban egy kutya kényelmesen ült a gazdájának az ölében, és egy hangot sem adott ki, végig figyelve az előadást. Szóval, akadtak kutyás emlékek, de ez a film nem róluk szól. (nevet) Az előadásban emberek lépnek a színpadra, egészen pontosan négyen vagyunk, és bár az elején egy rövid cameót kapott Gera Marina, a lényegi részt mi négyen alakítjuk, ugyanazok, akik az élő előadásban is szerepelnek. A műfaja vígjáték, de nem éppen könnyed, hanem kíméletlen humorral átszőtt. A humor mindig segít abban, hogy a legnehezebb témákról is tudjunk beszélni anélkül, hogy túlzásokba esnénk, vagy giccses, esetleg komor hangvételűvé válnánk.

A vígjáték készítése gyakran az egyik legnagyobb kihívás, hiszen a nevetés kiváltása nem mindig egyszerű, és a közönség elvárásainak megfelelni igazán hálás, de egyben felelősségteljes feladat is. Számomra a forgatás egy felejthetetlen élmény volt; a humor és a kreativitás találkozása egy különleges atmoszférát teremtett. A színészek közötti dinamika, a közönség reakcióinak előrejelzése, és a poénok tökéletes időzítése mind hozzájárultak ahhoz, hogy valóban különleges pillanatokat élhessünk át. A nevetés nemcsak a vásznon, hanem a forgatás során is folyamatosan jelen volt, ami igazán felemelő és inspiráló tapasztalatot nyújtott számomra.

A saját tapasztalataimra támaszkodva szeretném megosztani, hogy számomra ez az élmény nem volt éppen a legpozitívabb. A karakter, akit megformálok, rendkívül antiszociális, ami már a színpadon is komoly kihívások elé állított. Minden egyes izma megfeszül, ami meglehetősen megterhelő, és bizony fájdalmas is, különösen, ha másfél órán át így kell játszanom. Ez a lány nem találja a helyét a világban, és amikor őt alakítom, én sem érzem magam jól. Az a tény, hogy 14 napon keresztül napi 10-12 órát kellett ebben az állapotban lennem, sokkal nehezebb volt, mint amire előzetesen számítottam. A negyedik nap után már görcsölt a hátam, és beállt a nyakam, mintha fizikailag is átvettem volna a karakter helyzetét. Pár hétbe telt, mire a forgatás után visszanyertem az egyensúlyomat, és sikerült kilábalnom ebből a megpróbáltatásból.

Láttad már a filmet?

Igen, a Miskolci Filmfesztivál keretében láthattuk a film végleges változatát. Korábban már volt alkalmunk egy félkész verziót is megnézni, ahol mindenki szabadon kifejezhette a véleményét. A négy színész közösen dolgozta ki a darabot, és ezt a közösségi szellemiséget a forgatás során is igyekeztünk megőrizni. Deák Kristóf lehetőséget biztosított számunkra, hogy bátran jelezzük az ötleteinket és bárminemű hiányérzetünket. Egyfajta szabadságot kaptunk, és szabadon írhattunk megjegyzéseket az első vágathoz.

Már korábban is volt alkalmad együtt dolgozni Deák Kristóffal, és alapvetően jellemző rá, hogy ilyen mértékű szabadságot biztosít a munkatársainak?

A forgatás során valóban aktívan részt vettünk, de az unokás jelenetek vágásához már nem adtunk befolyást. Ugyanakkor a forgatás alatt azt tapasztaltam, hogy Kristóf sok mindent rám bízott, ami nagyon megtisztelő volt. Ő remekül illeszkedett abba az alkotói légkörbe, amelyből az Egykutya már a kezdetektől fogva táplálkozott.

Ez a film teljesen önállóan készült, és az ACG reklámügynökség támogatásának eredményeként jött létre. Vajon ez a kapcsolat bármilyen módon befolyásolta a kreatív folyamatot?

A független filmek sajátos varázsa abban rejlik, hogy a stábtagok között különösen szoros összetartás alakul ki. Amikor a körülmények nem éppen ideálisak, az még inkább összekovácsol minket, hiszen az alkotás létrehozásához igazi elkötelezettség szükséges. Az idő sürgetése is jelentős kihívást jelentett számunkra; mindössze 14 nap állt rendelkezésünkre egy egész estés film forgatására, ami valóban szűkösnek tűnt. Ráadásul, amikor a film végre megjelenik, újabb nyomás nehezedik ránk: szeretnénk, ha minél többen eljönnének megnézni. Ezt a nyomást azonban inkább pozitív kihívásként éljük meg. A finanszírozás nem éppen bőségesen állt rendelkezésünkre, így a filmnek vissza kell hoznia az árát, ami mindenkit arra ösztönöz, hogy aktívan részt vegyen a film népszerűsítésében és eljuttatásában a közönséghez.

Ki volt az, aki elsőként megálmodta, hogy az előadásból filmet készítsenek?

Bakonyi Alexáé, aki elsőként szeretett bele az anyagba, és azt érezte, hogy ennek a sztorinak szárnyra kell kapnia. Ő talált meg minket a színdarabbal is és biztos, hogy már az elejétől a fejében volt a film ötlete, mert több filmrendező is megnézte az 5 év alatt az előadást. Mind egyetértettek abban, hogy mozivásznon is megállja a helyét a sztori: négy ember egy szobában, tehát költséghatékony is, így elültettük ezt a gondolatot magunkban. Az egésznek a motorja egyértelműen Alexa volt, de a tűz, a lelkesedés ránk is átragadt és szerencsére az ACG vezetőire is, akik segítettek megvalósítani az álmainkat.

Hogy tetszik a végső eredmény számodra?

Természetesen! Igen, ez valóban így van! Hihetetlen élmény volt a nagyképernyőn látni, hiszen a mi stílusunk kifejezetten erőteljes, messze nem a visszafogottság jellemzi a színészi megformálásainkat. Az elképzelésünk fantasztikusan életre kelt, és úgy tűnik, hogy mindez valóban működik!

Az üzenetem célja, hogy inspirálja és motiválja azokat, akik keresik a saját útjukat az életben. Különösen ajánlom fiataloknak, akik még formálják identitásukat, valamint mindenkinek, aki válsághelyzetben vagy változások előtt áll. Az üzenet lényege, hogy a nehézségek és kihívások során soha ne adjuk fel az álmainkat; minden tapasztalat, legyen az pozitív vagy negatív, hozzájárul a fejlődésünkhöz. Az élet egy folyamatos tanulási folyamat, és a legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban és merjünk lépni a céljaink felé.

Mindenkinek ajánlom, de tényleg. Főleg, hogy a maga módján mindenkinek igaza van. Nagyon jó empátiafejlesztő olyan műveket nézni, olvasni, ahol emberek egymásnak feszülnek, és mindig annak van igaza, aki éppen beszél. Vagy ha nem, akkor meg rá tudsz látni a saját toxikus mintázataidra azáltal, hogy kívülről hallgatod. Rácsodálkozol, hogy Úristen, hogy mondhat valaki ilyen szörnyű dolgokat, miközben magadra is ismersz. Ebből a szempontból erősen személyiségfejlesztő film.

És az is kirajzolódik, hogy nem mindig azonnal vagyunk készek arra, hogy kimondjunk és megoldjunk dolgokat. Lehet, hogy néha kell erre akár 5-10 év is, de megéri, mert soha nem késő.

Igen, sokszor előfordul, hogy az emberek azonosulnak egy-egy karakterrel. Ezek a karakterek gyakran tükrözik a saját érzéseinket, tapasztalatainkat vagy vágyainkat. Akár a bátorságuk, akár a gyengeségeik miatt könnyen megtalálhatjuk bennük saját magunkat. Te melyik karaktert érzed a legközelebb magadhoz, és miért?

Folyamatosan képes vagyok összekapcsolódni ezekkel a karakterekkel. Mindegyikükkel. A végén, ahogy egyre inkább leveszik a maszkokat, mindenki valódi énjét felfedi. Érdekes módon, ahogy a külsőségek eltűnnek, ezek a karakterek egyre kevésbé tűnnek idegesítőnek. Az én karakterem, Patika, igazán különleges helyzetben találja magát, és bár szembetűnően eltér tőlem, minden egyes mozdulatát a saját, mélyen megélt fájdalmamból formáltam meg. Sok szempontból nem osztjuk ugyanazt a nézőpontot, de mégis, teljes mértékben együttérzek vele, és megértem a választásait, ismerve az ő sajátos élethelyzetét.

Döbrösi Laurának akadnak hasonló helyzetei?

Hú, hát persze! Én az a típus vagyok, aki mindig gyorsan cselekszik, nem szeretek várni, azonnal odalépek, és megmondom, ami a szívemen van. Sokszor azonban ezzel a mentalitással csak rontok a helyzeteken, mert néha tényleg szükség van arra, hogy időt adjunk a dolgoknak. Már volt ebből néhány kellemetlen tapasztalatom, és még tanulnom kell, hogy néha a türelem és a csendes megfigyelés sokkal hasznosabb lehet. Vannak olyan szituációk, ahol a távolság jót tesz, és ha nem vagyunk érzelmileg túlságosan belemerülve a dolgokba, akkor sokkal tisztábban és nyugodtabban tudunk reagálni.

Szeptember beköszöntével megkezdődött az új színházi évad, és számos izgalmas kihívás vár rád! Milyen feladatokkal kell szembenézned?

A Jurányi Ház falai között zajlik a "Kislányom, mondd, hogy nem igaz!" című rendkívül jelentős előadásunk, miközben Varga Lóránt, az Egykutya írójának legújabb műveit tanulmányozzuk. Jelenleg más irányba terelődött a figyelmem, így színházi téren nem tapasztalok ennél több eseményt.

Mint például a Face Yoga projekteden, amiben egyre aktívabb vagy?

Örömmel osztom meg veletek, hogy ez az én szenvedélyből fakadó vállalkozásom! Október 6-8. között megrendezésre kerül egy izgalmas, ingyenes online workshop, amelyre nagy szeretettel hívok meg minden érdeklődőt! Ne hagyjátok ki!

Az ingyenes programjaim igazi események a követőim számára. Tavasszal és ősszel rendezem ezeket, és mindig több ezer résztvevővel büszkélkedhetek, amiért rendkívül hálás vagyok. A face yoga nemcsak a bőröm szépségét segítette megőrizni, hanem abban is támogatott, hogy az Egykutyában smink nélkül vállaljam a szereplést. Ez óriási kihívás volt számomra, hiszen minden forgatási napra úgy kellett felkészülnöm, hogy az arcom stabil és elfogadható állapotban legyen, elkerülve a pattanásokat és a puffadást, hogy a mozivásznon is megállja a helyét.

A forgatás előtt minden nap a kocsiban belevágtam egy alapos arctornába. Az a vágyam, hogy a nők inkább ezt a természetes megoldást válasszák a sminkek és kemikáliák helyett. Karácsonyra izgalmas újdonságokkal készülök, de ősztől egy kis pihenőt tervezek.

Mit értesz a szünet alatt? Kicsit kicsatlakozol a napi rutinodból?

Igen, elindulok egy hosszabb időszakra, amikor távol leszek a megszokott életemtől. Ez az élmény fogja megalapozni a következő lépéseimet, és segít abban, hogy jobban megértsem önmagamat. Szeretném egy kicsit összpontosítani a gondolataimat és feltöltődni.

Mit remélsz ezektől az utazásoktól?

Nincs elvárásom, csupán vágyam. A mindennapi, rohanó életemben úgy érzem, hogy a legfontosabb és legmélyebb kérdéseimre alig jut időm, hogy igazán elgondolkodjak.

Nagyon fontos számomra, hogy a mindennapok ne sodorjanak el, hogy még a legzűrzavarosabb pillanatokban is meg tudjak állni egy rövid időre, hogy találkozzak önmagammal. Most azonban arra vágyom, hogy mélyebbre ássak a szívem legrejtettebb zugába.