Donald Trump világra gyakorolt hatása sokakat meglepett és megosztott. Politikai stílusa, provokatív kijelentései és nem szokványos megközelítései új dimenziókat nyitottak a globális diskurzusban. A demokratikus értékek védelmére törekvők számára a helyze

A cikk elektronikus úton való megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el a következő URL-t: https://demokrata.hu/vilag/donald-trump-osszezavarta-a-vilagot-944676/

"Amerika az első helyen!" – hangoztatta Donald Trump, aki négy év után tért vissza a Fehér Házba. Beiktatási beszédében világosan kifejezte, hogy hazája érdekei állnak mindenek felett. Az amerikai álom újjáélesztéséről és egy új aranykor kezdetéről beszélt, hangsúlyozva, hogy vezetésével Amerika hamarosan még nagyobb, erősebb és rendkívülibb lesz, mint valaha. Szavaival azt sugallta, hogy a világ többi országa kénytelen elismerni az Egyesült Államok vezető szerepét, és saját érdekeiket alá kell rendelniük az amerikai prioritásoknak. Aki ezt nem fogadja el, az büntetőintézkedések, különösen vámok formájában, következményekkel számolhat.

Trump olyan új világrendet akar, amelyikben a világ az amerikai értékrendhez igazodik. Nem hagyott kétséget afelől, hogy az USA nem mond le hegemón szerepéről, nem hagyja magát megfélemlíteni, és kész erőt is alkalmazni, ha érdekeit veszélyben látja. Sőt akkor is, ha a befolyását ki akarja terjeszteni. Mindehhez vegyük még hozzá, hogy Trump Amerika naggyá tételéről nem csupán beszél, de láthatóan komolyan is gondolja.

Hogyan tervezi mindezt megvalósítani? Kérdés nélkül, erőszakkal. Az erő demonstrálására támaszkodva kívánja érvényesíteni érdekeit. Ennek megfelelően Trump még saját magához képest is drámai módon tört be a politikai színtérre, fenyegetve nemcsak a globalista balliberális elit képviselőit, hanem Panamától Mexikón, Kanadán, Grönlandon át egészen Kínáig és Oroszországig mindenkit. Az elemzők két táborra szakadnak: az egyik csoport az Amerika nagyságát és hegemóniáját védő, gátlástalan érdekérvényesítés nyilvánvaló jeleként értelmezi a lépéseit. A másik, megértőbb nézőpont szerint Trump csupán megszabadul a hagyományos válaszadási mintáktól, és arra ösztönzi a világot, hogy lépjen ki a komfortzónájából. Ezzel rámutat arra, hogy a régi szabályok és keretek között a mai kihívásokra már nem találhatók hatékony megoldások. Eközben persze kijelöli az új határokat is, amelyekkel hajlandó együttműködni. Ez a megközelítés Trump lépéseit egy olyan, a globális rend keretein belül végbemenő váltásként értelmezi, amely túlmutat önmagán.

Ezzel a figyelemfelkeltő lépéssel az amerikai elnök valóban újraértelmezte a politikai játszmát. A politikai elit gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, míg egyes szakértők máris a „trumpi világrend” fogalmát emlegetik. Valójában azonban nem másról van szó, mint hogy ő is, a saját stílusában, reagál az új kihívásokra. A többiek folytonos igazodása viszont nem mindig jelenti az automatikus egyetértést; ez az alkalmazkodási folyamat sokszor inkább a konfliktusok, feszültségek és zűrzavarok fokozódásához vezethet. Ha az „America First!” üzenete a belső ügyekre és az Egyesült Államok megerősítésére irányul, az bizonyos szempontból kedvező lehet a múltban boldogabb időket megélt amerikaiak számára. Ugyanakkor, ha a világban zajló erőviszonyok változásait figyelembe véve kiegyezés és konszolidáció valósul meg, az hozzájárulhat a globális stabilitás helyreállításához.

A visszatérő elnök feltehetően ezt akarja, hogy az Egyesült Államok így kivonulva a távoli konfliktusokból és csupán a saját közvetlen érdekszférájára koncentrálva időt nyerjen egy nyugodtabb külső környezet megteremtésével ahhoz, hogy a fókusz a növekvő amerikai versenyhátrány megfordítására és egy technikai ugrással a globális vezető szerep visszaszerzésére kerülhessen.

Marco Rubio a Megyn Kelly Show-ban kifejtett gondolatai új megvilágításba helyezik az amerikai külpolitikai stratégiát. Az amerikai külügyminiszter realistának tűnő megközelítése szerint az eddigi kormányok a "pótlólagos egyoldalú pillanat" fenntartására törekedtek, ám a világ egypólusú dominanciája nem tartható fenn. Rubio alternatív nézőpontot javasol: ahelyett, hogy ragaszkodnánk az egyeduralomhoz, a multipolaritás irányába kellene elmozdulnunk. Megállapította, hogy a hidegháború végén Amerika volt az egyedüli világvezető, ami azt eredményezte, hogy a felelősségvállalás során sok esetben a globális problémák megoldására törekedett. Azonban ez a dominancia számos tragédiát hozott a világra. Rubio szerint ez az állapot nem normális, és elérkezett az idő, hogy visszatérjünk egy olyan világképhez, ahol több nagyhatalom létezik, mindegyik saját érdekeit képviselve. A diplomáciai diskurzusban Rubio arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak fel kell ismernie, hogy a másik fél is a saját érdekeit követi, ami az amerikai diplomácia alapvető elveit érinti. Ukrajna helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy tisztességtelen volt azt sugallni, hogy Ukrajna képes legyőzni Oroszországot, és ez a tévhit súlyos következményekkel járt. Ugyan elismerte, hogy az Egyesült Államok támogatása kulcsszerepet játszott Ukrajna életében, de fontosnak tartotta a valóság elfogadását: a háború befejezése és a béke megteremtése a végső cél, nem pedig az orosz hadigép teljes megsemmisítése. Rubio véleménye szerint egy gyengülő hegemónnak nemcsak realitásérzékre és kreativitásra van szüksége, hanem egyfajta eleganciára is, amely eddig nem volt jellemző a politikai diskurzusra.

Trump tehát sokakat megzavart, és jelenleg több a kérdés, mint a válasz vele kapcsolatban. A trumpizmus globális hívei is talán elbizonytalanodtak, hiszen sokak számára vonzó, hogy felvette a harcot a túlfűtött, a nyugati világot domináló globalista és woke ideológiák ellen. Első törvényeivel és fellépéseivel határozott lépéseket tett a normalitás helyreállítása érdekében. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy geopolitikai elképzelései a legrosszabb imperialista stílusokat és korszakokat idézik, még ha e külpolitika alapvetően esélyt is ad a reálpolitikához való visszatérésre.

A Trump győzelmét a konzervativizmus újjáéledéseként és a normalitás helyreállításaként értelmezők hajlamosak figyelmen kívül hagyni a trumpizmus másik, meglehetősen ellentmondásos és kiszámíthatatlan aspektusát. Ezen ellentétek feloldására tett kísérleteik gyakran eredménytelenek. Érdekes módon Orbán Viktor is csak úgy tudta, vagy inkább próbálta kezelni ezt a paradoxont, hogy az amerikai szankciókat, eltérően az európai megközelítésektől, béketeremtő lépésként igyekezett bemutatni.

Azok, akik hagyományosan Amerikát a demokrácia védelmezőjeként látják, most zavarodottan szemlélik a helyzetet, hiszen az ország politikai tája egyre inkább posztmodern, neobolsevik vonásokkal telítődik. A reményük az, hogy Trump, aki szerinte lerombolja az "amerikai álmot", nem tudja majd minden eltérést eltüntetni. Eközben a demokraták és az általuk képviselt, minden életformát átformáló ideológiai őrület várhatóan Brüsszelben találja meg a következő négy évben a progresszív gondolkodás új fellegvárát.

Mi, a kontinens keleti szegletében élők, elsősorban abban bízunk, hogy a régi-új amerikai elnök, ígéretéhez híven, ha nem is villámgyorsan, de képes lesz csillapítani a szomszédunkban zajló háború feszültségét. Ezen a gondolaton keresztül most próbáljuk meg feltérképezni Trump első lépéseit. Figyelemmel kísérve ezeket, arra a következtetésre juthatunk, hogy míg a politikai elemzők és vezetők folyamatosan saját narratíváikat fésülik, Trump inkább egy hangzatos, férfias retorikával lépett a porondra, de hogy mi következik mindez után, az még ködbe burkolózik. Lehet, hogy még ő maga sem tudja pontosan, mit szeretne elérni. Trump nem a megállapodások mestere, hanem az alku szakértője. Üzletemberként, a bazári kereskedők stílusában, mindig a pillanatnyi helyzethez igazítja a nagy terveit, amelyek szép lassan, menet közben formálódnak.

Az amerikai elnök megértéséhez ismerni kell a keleti bazárok árusait, akik olyan fogkeféket kínálnak, amelytől a fog is kinő, a paradicsomot pedig háromszor annyira tartják, amennyit ér. Aztán vagy bejön, vagy nem. Vagy a piacon, az autósztráda parkolóiban dinnyét árulókat, akik azonnal feleannyiért adják az árut, ha megdicséred, milyen szép a szemük. De említhetnénk az ingatlanosok vagy éppen a Wall Street világát is. Donald Trump ezt a stílust érti és alkalmazza a politikában is. A bevándorlók kapcsán például gond nélkül közli, hogy az Egyesült Államokban születettektől is megvonja az állampolgárságot, pedig tudja, hogy ezt a törvényt a bíróság úgyis elkaszálja. De sebaj, ezt majd kegyesen elengedi, cserébe még több migránst toloncol vissza Mexikóba. De mondhatnánk a Grönland blöfföt is. Trump olyat húzott, amiből jó esetben nem lesz semmi, ám cserébe gond nélkül bővítheti az ott lévő amerikai katonai bázisokat.

Ezt a stílust kell most megszokni a világpolitikában. Azt, hogy az egyébként alapjában szimpatikus eladó sokszor még azt sem tudja, végül fogkefét vagy lakást kíván-e elsózni, azt pedig még kevésbé, hogy mennyiért. Ez a pillanatnyi hangulattól, a körülményektől függ. Tudomásul kell venni, hogy Trump alkut kínál, nem pedig megállapodást készít elő. Úgy tűnik, a Kreml ezt tudomásul is vette. Mi mással magyarázhatnánk, hogy Vlagyimir Putyin folyamatosan hangsúlyozza, kész a tárgyalásra - vagyis kell neki az áru -, ám olyan árat kínál, amelyet a kereskedő meg sem hall? Az orosz elnök azt ecseteli, hogy Trumptól ellopták a négy évvel ezelőtti választásokat, és amennyiben ő lett volna az amerikai elnök, ez a háború ki sem tör, miközben tudja, hogy az első halálos fegyvereket még Trump első ciklusa idején szállították Ukrajnának.

Sebaj, ez is az alku része. Mint ahogy az is, hogy Trump bemondta, 24 óra alatt békét teremt. Tehát háromszoros árat mondott be a paradicsomra, aztán majd meglátja, megveszik-e. Nagyon jól tudja, hogy akkor is történelmet ír, ha ez egy év alatt sikerül. Trump abban bízik, hogy a levegőt is képes eladni, Putyin pedig abban, hogy a fogat növesztő fogkefét végül normális áron veszi meg. Nem töpreng azon, hogy mi lehet Trump igazi rendezési terve, mert sejti, hogy ilyen jó eséllyel nem is létezik. Valójában nem azt várja, hogy Trump mivel áll majd elő, hanem ő tesz majd olyan ajánlatot, amelyet amerikai kollégája jó eséllyel el is fogadhat.

Kis túlzással, a virtuális asztalon jelenleg egy üres lap várja, hogy az alku és a tárgyalások során megteljen. A kereteket nyilvánvalóan előre meghatározzák, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a megbeszélések során is ezekhez az elképzelésekhez ragaszkodnak. Joe Biden elnöksége más dinamikát hozott, és Kamala Harris esetleges győzelme is új irányokat vázolna fel. Ukrajna és Európa számára a Trump által képviselt kiszámíthatatlanság aggasztó, ezért is fogalmazta meg egykor Vlagyimir Putyin, hogy Harris győzelme érdeke lenne számára. Nem csupán provokált, hiszen Harris esetén biztosan egy gyengébb elnökkel kellene tárgyalni, míg Trump túlságosan is magabiztos, ráadásul Amerika naggyá tételének vágya is jellemzi. A demokrata jelölt esetében a helyzet valószínűleg kiszámíthatóbb lenne, ám egy gyengébb amerikai pozícióval is számolni kell. Ugyanakkor Trump esetében talán könnyebb lehetne átvágni a jelenlegi, szinte már megoldhatatlannak tűnő problémákat. Őt aligha fogja érdekelni, mit gondol Ukrajna vagy Európa az alkuról; számára csupán Amerika érdekei számítanak.

Putyin helyzete minden bizonnyal bonyolultabbá válik, hiszen a másik oldalon Trump ül, aki egy olyan tárgyalási stílust képvisel, amely az amerikai erődemonstráción alapul, szemben az európai diplomácia finomabb megközelítéseivel. Ezért nem meglepő az orosz vezetés óvatos hozzáállása, és az, hogy minden fél belemerült a várakozás állapotába. Ilyen szituációkban gyakran még a tárgyalások elhalasztása is előnyösebb lehet, mint a kockázatos improvizálás, amely könnyen félresiklásra vezethet. A Kremlt azonban nem rémíti meg a zsaroló nyilatkozatok sora; Moszkvában jól tudják, hogy a piacon a szavak és a tényleges eredmények között gyakran nincs összefüggés. A paradicsom holnap akár féláron is kapható lehet, ha a benzinre szükség van. A Kreml valószínűleg éppen ezért nem érzi szükségét, hogy megsértődjön Trump kijelentésein, hiszen ez csupán a tárgyalási játék része.

A Fehér Ház jelenleg nem igazán figyel a különféle reakciókra. Trump esetében már megszokhattuk, hogy nem tud hosszú ideig egyetlen témára fókuszálni, ezért érdemes megvárni, amíg a nagy hajtásban elfárad, és a helyzet tisztábbá válik. Ráadásul a kitartás, a türelem és a higgadtság a bazárban általában nagy megbecsülést nyer.