Egy népszerű magyar komikus mélyen megérintette a gyilkossági film, amelyet nemrégiben nézett. Azt mondta: "Ha valaki a gyerekemre támadna, valószínűleg nem tudnám visszatartani a könnyeimet."

A stand-uposként és íróként is ismert Tóth Edu nemrég megnézte a Netflix új, nagy port kavart dokumentum-reality sorozatát, a Kamaszok-at és a saját bevallása szerint teljesen letaglózta a látottak súlya.

Edu, aki egy kiskamasz édesapja, arra számított, hogy csupán egy szokványos „több figyelmet a gyerekednek” típusú tanulságot hall majd. Azonban az, ami várta, jóval drámaibb és intenzívebb tapasztalat volt, mint amit valaha is elképzelt.

"Az a legmegdöbbentőbb, hogy bár mindent elkövetsz a gyermeked jólétéért, mégis lehet, hogy nem a legjobb irányt választod. Ez igazán nehéz téma" - osztotta meg Edu a 7Híre podcastban.

A sorozat egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyerekek szobája nem mindig jelenthet biztonságos menedéket – a telefonjuk révén bármikor elérheti őket a bántalmazás, a zaklatás vagy a nyomás. Edu szerint gyakran előfordul, hogy a legnagyobb fájdalmak nem az utcán, hanem a saját közösségükből érkeznek.

"A való életben is tapasztalom, hogy a Messenger-csoportokban a fiatalok egymást alázzák, és időnként a szülők is beleavatkoznak. Ez igazán ijesztő jelenség."

De mit tenne, ha a saját fiát zaklatnák? Tóth Edu mélyen elgondolkodott ezen a kérdésen, és így fogalmazott: "Őszintén szólva? Talán csak ott állnék, megdermednék, vagy könnyekben törnék ki. Az ember nem igazán tud felkészülni egy ilyen helyzetre."

Tóth Edu humorista kifejtette, hogy a digitális korszakban való szülőség egy teljesen új kihívás, amely nem feltétlenül követi a megszokott, régi mintákat. Különösen a telefonhasználat kérdésében van határozott álláspontja:

Az iskolai órák során én a telefonok használatát korlátoznám, de a szünetekben talán megengedném őket. Az igazi problémát az jelenti, ha a gyerekek egész nap a digitális eszközök fogságában élnek.

A Kamaszok sorozatot követően elhatározta, hogy tudatosabban fog részt venni fia életében, és gyakrabban kopogtat a szobájának ajtaján, hogy kimozdítsa őt a digitális világ fogságából. Tudja, hogy ez nem egyszerű feladat, és minden nap újra és újra meg kell küzdenie azzal, hogy felkeltse a fiatal érdeklődését.

Az influenszerek világa is aggodalommal tölti el: szerinte sokszor félreviszik a gyerekeket, ezért próbálja saját történeteivel, őszinteségével, és legfőképp apai hitelességével ellensúlyozni ezt a hatást.