Egy borzalmasan meggyilkolt órásmester különleges időmérői bukkantak fel egy árverésen.

Képzelj el egy 2000 éves kanalat, amely egy rég elfeledett szertartás szerves részévé vált a Man-szigeten élő sámánok körében. Ezzel az ősi eszközzel nem csupán ételt szolgáltak fel, hanem titkokat is felfedtek: a kanál formája és anyaga lehetővé tette számukra, hogy kapcsolatba lépjenek a természet szellemeivel, és előre jelezzék a jövőt. A sámánok a kanál segítségével olvasták a vízben megjelenő mintázatokat, amelyek az élet rejtett összefonódásait tükrözték. E szertartás során a kanál nem csupán egy egyszerű eszköz volt, hanem a tudás és a spiritualitás hídja a múlt és a jövő között.

Az utóbbi napokban árverésre bocsátottak két zsebóraszerkezetet, melyek egy bűnügyhöz kapcsolódnak: egy viktoriánus korban élt férfi tragikus sorsa, akit a rablás során brutálisan megöltek.

A kiváló órásmester sorsa, akinek zsenialitása és precizitása a legszebb időmérő művek megalkotásában nyilvánult meg, egy szomorú fordulatot vett. Élete során a legbonyolultabb mechanikák is az ujjai között keltek életre, ám a sors kegyetlen játékot űzött vele. Az elismerés és a hírnév csillagfénye mellett egyre inkább elhanyagolta a saját boldogságát, míg végül a magány és a bánat árnyékában találta magát. A csodálatos órák, melyekkel az emberek örömét lelték, őt magát elhagyta az idő, és a legkisebb rezdülés is fájdalmat okozott lelkében. A tehetség, amely valaha világította az életét, most csak emlék maradt, és a precíz mechanizmusok közé rejtett vágyak és álmok torzóként álltak a valóság szomorú tükörében.

A német származású, mindössze 28 éves Lorenz Beha már az 1850-es évek elején letelepedett Nagy-Britanniában, ahol sikeres órásműhelyt vezetett Norwich városában, a St. Stephen’s Plain utcán. Üzleti tevékenysége révén sokat utazott az ország különböző részein, ami a viktoriánus kori Angliában nem volt mentes a veszélyektől. Egyik ilyen utazása során, 1853-ban, útonállók támadtak rá, és brutálisan megölték. Az elkövetők elvették tőle az órákat és a nála lévő készpénzt, ezzel véget vetve a fiatal mester ígéretes életének.

A holttestre csak órákkal később bukkantak rá, miután a gyanútlan utazók felfedezték a közeli erdőbe vezető véres nyomot az úton. A nyomozás során a hatóságok egy helyi munkásra, William Thompsondra terelték a gyanút. Az ő otthonában több egyértelmű bizonyíték került elő: vérfoltos nadrág, számos Lorenz Beha feliratú óra, valamint nagy mennyiségű készpénz.

A kutatók által talált feljegyzésekben semmi sem utalt arra, hogy a két férfi ismerte volna egymást. Feltételezéseik alapján a munkás nem tervezte el a merényletet, hanem spontán cselekedett: amikor meglátta az elegáns ruhát viselő Lorenz mestert arra gondolhatott, hogy mesés kincseket szállít magával.

A korabeli országos lapok címlapjaikon részletesen tudósítottak a rablógyilkosságról, kiemelve a támadó brutális módszereit. A cikkekben különös figyelmet szenteltek a gyilkosság mögött meghúzódó szörnyű kegyetlenségre, amely megrázta a közvéleményt.

Thompsont a következő év áprilisában nyilvánosan végezték ki a Norwich-kastélyban, amely akkoriban megyei börtönként is funkcionált.

Lorenz Beha nem mindennapi kincsei

Elizabeth Talbot, az aukciósház irányítója úgy véli, hogy Lorenz mester művei világosan tükrözik, hogy fiatal kora ellenére "már igazi szakértője volt a mesterségének".

Elismerte, hogy bár a tételek 50 és 70 font közötti áron keltek el, a műtárgyak valódi értékét nem szabad alábecsülni. Ezek a felfedezett darabok ugyanis egy egészen új perspektívát nyújtanak a viktoriánus kelet-angliai történelem megértéséhez.

Az aukción eladott tételek egy Henry Potter Stevens (1875-1965) által elkezdett, majd fia, Humfrey által tovább vitt óra- és karóragyűjteményből származnak.