"Beszéljünk egy nyelven!" – Új szociális témájú podcastot indít a Máltai Szeretetszolgálat.
A Máltai Hangadó első adásának vendége Horváthné Gyánó Bernadett, a dombóvári Gondviselés Háza Arany Sziget és Platán Idősek Otthona intézményvezetője, aki közel 30 éve dolgozik a szociális szférában. A beszélgetéseket Berta János kommunikációs szakember vezeti, aki az alábbi blogbejegyzésben ismerteti az első adás tartalmát, amely a cikk végén megtekinthető.
A dombóvári szociális háló története gazdag múltra tekint vissza. Az idősek otthona már 1971-ben megalakult a város szívében, egykori szülőotthon átalakításával. A szociális ellátórendszer fejlődése azonban igazán a rendszerváltás előtti években vette kezdetét. Ekkoriban, hasonlóan más településekhez, megjelentek a családsegítő szolgálatok első formái, és elindult egy új szemléletmód, amely a közösségi gondoskodás fontosságát hangsúlyozta.
Dombóváron Dr. Balipap Ferenc és Ruzsits Éva voltak azok a kulcsszereplők, akik 1988-ban, egy pályázati lehetőséget kihasználva, megalapították a "szomszéd ház szolgálatot". Ez a kezdeményezés a mai családsegítő szolgálatok előfutára volt, és már akkor is olyan közösségi szociális munkát folytattak, amely a helyi jelenlétre és a valódi szükségletek azonosítására összpontosított.
A dombóvári szakemberek egyedülálló lehetőséget kaptak, hogy olyan elismert szociológusoktól és pszichológusoktól tanuljanak, mint Ferge Zsuzsa, Hegyesi Gábor, Csepeli György, Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő. Ezek a fiatal szakemberek - köztük a jelenlegi intézményvezető is - közvetlen tapasztalatokat szerezhettek a segítő szakma legfontosabb üzenetéről: a rászorulók iránti alázat és empátia, valamint a szakmai elhivatottság elengedhetetlen a hatékony segítségnyújtáshoz.
A városban az ezredfordulóra egy olyan széles és jól strukturált szociális ellátórendszer jött létre, amely az több szempontból is figyelemre méltó. Az idősellátás például többlépcsős, egymásra épülő szolgáltatásokból állt:
Ez a rendszer nem csupán a különböző igényeket képes kielégíteni, hanem az idősebb generáció életének sajátos állomásaihoz is alkalmazkodva nyújt támogatást. Ahogy az egyén szükségletei átalakulnak, úgy az ellátás is folyamatosan fejlődhet, lehetőséget teremtve a következő szint elérésére.
A dombóvári rendszer alapja az intézmények közötti szoros együttműködés. Horváthné Gyánó Bernadett kiemelte, hogy már az 1990-es évek elején is közös erőfeszítésekkel mérték fel a helyi önkormányzat igényeit - például Dr. Góczán Veronikával, a szociális osztály akkori vezetőjével együttműködve. Az önkormányzat nyitottsága, a szakemberek elhivatottsága és a köztük kialakult partnerségi viszony lehetővé tette, hogy a szolgáltatások folyamatosan az egyéni szükségletekhez igazodjanak.
Egy munkaerőpiaci pályázat címe is tükrözte a célt: "egy nyelvet beszéljenek" a szakemberek - azaz ne párhuzamos rendszerek működjenek, hanem egymás munkáját kiegészítő szolgáltatások, így segítve azt, hogy az ellátottaknak azt lehessen nyújtani, amire valóban szükségük van.
Az adás egyik kulcsfontosságú üzenete, hogy a szociális segítségnyújtás nem csupán a jó szándékról szól, hanem elengedhetetlen a hozzáértés is. Az intézményvezető hangsúlyozza, hogy a rászorulóknak "semmit sem szabad adniuk" a szükségesnél többet vagy kevesebbet. Ha túllépünk a szükséges támogatáson, azzal kockáztatjuk, hogy elnyomjuk azokat a képességeiket, amelyek még megvannak; viszont ha nem biztosítunk elegendő segítséget, akkor hiányérzetet és szenvedést okozunk számukra.
Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha az idős emberhez rendszerszemlélettel, holisztikus szemlélettel közelítünk, az embert mint testi, szellemi, lelki egységében, családi, szociokulturális környezetében élőnek igyekszünk megismerni. Az idős emberrel, rászorulóval együtt meg kell ismerni a családját, az életútját, körülményeit is. A cél: egészben látni az embert, és nemcsak a felmerülő nehézségekre reagálni, hanem megelőzni a problémákat, komplex módon támogatni őket.
Számos helyi kezdeményezés szolgálja azt, hogy a városlakók közvetlenül is megismerjék az intézmény működését. A helyi programok célja, hogy az idősek otthonának falain kívül és belül is lebontsák az előítéleteket, közelebb hozzák egymáshoz a generációkat - finoman, szívből jövően, és minden résztvevőt gazdagítva.
Az egyik évben nőnapkor járvány volt az intézményben, így annak megtartását el kellett halasztani. Ekkor született meg a szépségnap ötlete, mely a vírus lecsengését követően májusig tartó több napos programot jelentett. Olyan ajándék született, mely nem csak örömet, de méltóságot és a fiatal kor életérzését is visszaadta a hölgy lakók számára. Az intézmény dolgozói ezért olyan ajándékot kerestek az otthon hölgy lakói számára, amely nemcsak örömet, hanem méltóságot is ad. Így született meg a szépségnap ötlete, amely végül több napig is tartott.
A város szívében, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett szakképző intézmény diákjai, akik kozmetikus és fodrász szakon tanulnak, látogatást tettek az otthonban. Az ifjú szakemberek szakszerű kisminkeléssel és frizurák varázslásával lepték meg az idős hölgyeket, akiknek az arcán boldogság és meglepetés tükröződött. A program során egy tehetséges portréfotós is csatlakozott a csapathoz, aki ünnepi hangulatú képeket készített a megújult hölgyekről. Az elkészült fotók különleges ajándékként kerültek a gyermekekhez anyák napján, így az ajándék nem csupán egy egyszerű meglepetés lett, hanem egy érzelmekkel teli, személyre szabott emlék, amely örökre a szívükbe vésődött.
A program egyik legszebb tanulsága a fiatal diákok reakcióiban rejlett: az eleinte bizonytalan, sőt zavarban lévő tinédzserek, akik tartottak az ismeretlen világtól és az időskor testi valóságától, néhány óra leforgása alatt nyitottá, oldottá, együttműködővé váltak. Szelfik, nevetések, beszélgetések születtek - és ami talán a legfontosabb: emberi kapcsolódás.
Az otthonunk rendszeres vendégszeretettel várja az óvodásokat és az általános iskolásokat, akik különböző programokkal színesítik a lakók mindennapjait. Virágültetés, versmondás, kézműveskedés vagy csupán a jelenlétük varázsa mind hozzájárul ahhoz, hogy ezek az alkalmak különösen értékesek legyenek. A gyerekek számára is rendkívül fontosak ezek a találkozások, hiszen első kézből tapasztalhatják meg, hogy az idősotthon nem csupán egy sötét és szomorú hely, hanem olyan világ, ahol világos terek, mosolygó arcok, virágok és mesélni való történetek várják őket.
Az ilyen találkozásokhoz elengedhetetlen a pedagógusok és a szülők empatikus hozzáállása, mivel ők játszák a kulcsszerepet abban, hogy a fiatalok számára világossá váljon az idősek értéke, és hogy segítsenek lebontani az öregedés körüli előítéleteket.
Az intézmény szoros és élő kapcsolatot ápol a helyi Nagycsaládosok Egyesületével, akik évente több alkalommal is meglepetésekkel kedveskednek az időseknek. Húsvét idején például a hölgyeket meglocsolják, míg Mikuláskor ünnepi öltözetben, énekkel és ajándékokkal érkeznek. Ezek az apró, de szívhez szóló gesztusok jelentős hatással bírnak: örömöt csempésznek a mindennapokba, és hangsúlyozzák, hogy az idősek is fontos, megbecsült tagjai a közösségnek.
A társadalmi kapcsolódás egyik különösen szép példája volt a fordított adventi naptár kezdeményezés. Az intézmény lakói és dolgozói naponta tettek be apró ajándékokat - szaloncukrot, plüssfigurát, kedves tárgyakat - egy nagy ajándékcsomagba, amelyet végül a Nagycsaládosok Egyesületének adtak át. A cél az volt, hogy ne csak kapni tudjanak az idősek, hanem ők is adhassanak - ezáltal is értékesnek, hasznosnak, adni képes embernek érezve önmagukat.
Az otthon szoros kapcsolatot ápol egy helyi állatmenhellyel, amelynek keretében időnként kutyusokat hoznak látogatóba. E találkozások nem csupán terápiás előnyöket nyújtanak, hanem mély érzelmi élményeket is kínálnak a lakóknak. Az emberek örömmel simogatják és etetik az állatokat, miközben mesélnek róluk, megosztva történeteiket. E közös pillanatok során az állatok is egyre nyitottabbá válnak az emberek iránt, így a kapcsolat mindkét fél számára gazdagító élményeket kínál.
Ráadásul egy kutya éppen az otthonban tett látogatása után talált gazdára, miután valaki meglátta a róla készült képeket az intézmény facebook oldalán.
A cél nem csupán a látványos események felvonultatása, hanem a mély és őszinte kapcsolatok kialakítása. Nem a "kivezényelt" osztályok, sem a kampányszerű látogatások utáni hajszolás áll a középpontban, hanem az apró, szívből fakadó találkozások, amelyek során különböző korosztályok, családok és közösségek közelebb kerülnek egymáshoz. Ahogyan Horváthné Gyánó Bernadett is megfogalmazta: "Mindezt nagyon-nagyon finoman, semmiképp sem erőltetve kell végezni. Mert minden akkor működik igazán, ha belső indíttatásból fakad."
Ezek a programok nem csupán színesebbé teszik az intézmény életét, hanem valóságos hídakat építenek: olyan kapcsolatokat teremtve, amelyekben minden résztvevő – legyen az fiatal, idősebb, szülő, pedagógus vagy önkéntes – közelebb kerülhet egymáshoz, és felfedezheti saját magát is.
