Egy titokzatos felfedezés új fényt vet a futball angol gyökereire, és számos kérdést vet fel a sport történetével kapcsolatban.
Skócia délnyugati csücskében, Kirkcudbrightshire csendes vidékein, Anwoth falujában egy különleges felfedezésre bukkant Ged O'Brien sporttörténész és az Archaeology Scotland csapata. Egy 17. századi futballpálya nyomaira leltek, amely alapjaiban megkérdőjelezheti a sport eredetével kapcsolatos eddigi elképzeléseinket. A nyomok egy 1627 és 1638 között készült levélben rejtőznek, amelyben Samuel Rutherford presbiteriánus lelkész kifejezte nemtetszését, amiért hívei vasárnaponként a Mossrobin birtokon fociztak.
A játék megfékezésére kőakadályokat állíttatott, amelyek most, évszázadokkal később, kulcsfontosságú régészeti bizonyítékká váltak. A Saltire News and Sport beszámolója szerint a régészek 14, párhuzamosan elhelyezett követ találtak egy 85×45 méteres területen, amelynek méretei a modern futballpályákéval vetekednek. A kövek kora, a rétegtani elemzések szerint, nagyjából 400 évre nyúlik vissza, és céljuk egyértelműen a futballjáték akadályozása volt.
A futball történetének gyökerei sokáig kusza középkori játékokhoz vezettek vissza, ahol falvak vetélkedtek egymással, gyakran szabályok nélküli, erőszakos összecsapások formájában. Azonban az Anwoth-i lelet felfedezése új megvilágításba helyezi ezt a képet: a bizonyítékok szerint már ekkor is léteztek rendszeres, vasárnaponként megrendezett mérkőzések, amelyek jól kidolgozott szabályok szerint zajlottak.
Ged O'Brien és csapata szerint a helyi közösség olyan sportot űzött, amely messze meghaladta a korabeli, vad angol "mob football" gyakorlatát. Ez a felfedezés közvetlenül megkérdőjelezi azt a narratívát, amely a futball kodifikálását a 19. századi angol elithez, az 1863-ban megalakult Labdarúgó-szövetséghez (FA) köti. Ha Anwothban már a 17. században létezett elismert pálya, akkor a futball története jóval régebbi és sokszínűbb, mint hittük.
Az Anwoth-i pálya nem csupán régészeti értékkel bír, hanem társadalmi szempontból is jelentőséggel bír. Míg a középkori Anglia brutális sportjátékai sokszor véres összecsapásokat eredményeztek, a skót hagyományok sokkal inkább civilizált keretek között zajlhattak. A játékosok, akik a hétköznapokban munkáséletet éltek, valószínűleg nem kockáztatták a súlyos sérüléseket, ami arra utal, hogy a játék szigorú szabályokkal és korlátokkal rendelkezett. A pálya elhelyezkedése is figyelemre méltó, hiszen öt vidéki út kereszteződésében található, így a helyi közösségek számára valószínűleg népszerű gyülekezési pontként funkcionálhatott. Ez a népi összefogás nem csupán a futball iránti szeretetet tükrözte, hanem a sport mélyebb társadalmi gyökereire is rávilágít, amelyek messze túlmutatnak az iparosodás előtt elképzelt képzeteken.
A The New York Times és a The Telegraph is beszámolt a felfedezésről, amely heves vitát váltott ki. Míg Phil Richardson, az Archaeology Scotland munkatársa a lelet történelmi összhangját hangsúlyozza, Steve Wood, a Sheffield Home of Football kutatója óvatosságra int, mondván, nehéz közvetlen kapcsolatot bizonyítani a skót játék és a modern futball között.
Az Anwoth-i lelet nem kérdőjelezi meg Anglia kulcsszerepét a futball modern szabályrendszerének kialakításában, ugyanakkor azt is jelzi, hogy a sport különböző szervezett formái párhuzamosan fejlődhettek Nagy-Britannia különböző tájain.
A felfedezés arra ösztönöz bennünket, hogy újraértékeljük a futball születésének történetét, amely eddig Anglia nemzeti identitásának egyik alapvető pillére volt. A skót vidéki zöldellő mezők most egy új narratívát kínálnak, felfedve, hogy a futball gyökerei sokkal demokratikusabbak és sokszínűbbek, mint ahogyan azt korábban feltételeztük.
