Egy vázáért akár 148 ezer forintot is kifizettek – az üvegkincsek most kalapács alá kerülnek.

Egyedülálló díszüveg-gyűjtemény került kalapács alá az antikvarium.hu online árverésén - a szecesszió és az art deco jegyében.

Ritka és különleges eseménynek lehetünk tanúi: az antikvarium.hu üvegárverést hirdetett meg, amely nem csupán az átlagos árverések sorát gazdagítja, hanem egy igazán egyedi élményt is kínál. Az aukció során különleges, gondosan megmunkált üvegtárgyak kerülnek kalapács alá, amelyek főként a szecessziós és art deco stílus jegyeit viselik magukon. Érdemes tudni, hogy a 120 tételből álló kollekció egyetlen gyűjtő személyes kincseiből állt össze, így minden darab egy külön történettel bír. Az aukció lebonyolítása az antikvárium hagyományos, online formátumában zajlik, akárcsak a korábbi könyvárverések, így a résztvevők kényelmesen otthonról követhetik a licitálást.

A folyamat úgy kezdődik, hogy az árverező cég a gyűjtemény tulajdonosától megkapja a tételeket, majd minden egyes darabról részletes fényképet készít. Ezt követően, tudományos alapossággal, a szakemberek alaposan feldolgozzák az egyes műalkotásokat, természetesen a tulajdonos közreműködésével. Egy ilyen gyűjtemény mögött rengeteg kutatás rejlik: fontos tudni, mikor és hol keletkeztek az alkotások, illetve milyen történetek kapcsolódnak hozzájuk. Azok, akik műtárgyakat vásárolnak, általában alaposan utánajárnak a stílusnak, az alkotónak és a korszaknak, így idővel maguk is egyre inkább szakértőkké válnak.

Amikor a szövegek és képek elkészülnek, az anyag felkerül az aukciós ház weboldalára, és megkezdődik az árverés hirdetése. Általában egy tíznapos időkeretet szabnak meg a licitálásra. Ezúttal azonban volt egy eltérés a könyvárverésekhez képest: míg ott minden tétel 1 forintról indul, ami bevált módszer, és gyakran milliós licitálásokhoz vezet, az üvegtárgyaknál minden tétel előre meghatározott kikiáltási árral kezdődik. Ennek a jelenségnek több oka is van, de hogy jobban megértsük, idézzünk fel egy másik fontos jellemzőt is.

A fizikai árverések lebonyolítása gyors ütemben, mindössze 1-3 órán belül történik, a tétel mennyiségétől függően. Ezek az események nem csupán üzleti tranzakciók, hanem igazi érzelmi töltettel bíró pillanatok is. A licitálás során a feszültség szinte tapintható, különösen, ha 2-300 tétel vár a versenyzőkre. A nagy végső "csaták" során, amikor végre leütik a nyertes ajánlatot, gyakran tapsvihar tör ki, amely a közönség lelkesedését tükrözi.

Az internetes árveréseken nincs személyes jelenlét. Nem is lehet, hiszen azok egy hétig vagy akár tíz napig is tartanak. Nincs érzelem. Nincs izgalom. Csak üzleti megfontolás. Verseny persze van, stratégia is, de egészen másképp működik, mint a hagyományos árveréseken (ahol ugyancsak van stratégia, de mindezt felülírja a gyors döntéskényszer). Aki nem lép gyorsan, az biztosan veszít.

Tíz nap alatt viszont nem kell sietni. Ezeken az internetes árveréseken más a stratégia, és ezt sokan tudják, sokan élnek vele. A mostani árverésen minden tételnek volt egy előre meghatározott induló ára. Az árverés félidejében a tételek fele még nem kapott érvényes licitajánlatot. Amelyik igen, az is csak a kikiáltási áron "szomorkodott". Ez nem meglepő. A stratégia arra épül, hogy az utolsó érvényes ajánlat legyen a befutó. Nem az a cél, hogy az első órában tegyünk egy magas ajánlatot, amivel elriasztunk másokat. Mert megeshet, hogy az utolsó percben befut az ellenajánlat - akár egymillió-egy forinttal - és akkor vesztettünk. Még ha azt mondogatjuk is, hogy megmaradt a pénzünk, az érzelmi veszteség gyakran nagyobb: nem szereztük meg a vágyott darabot.

Ezért fordulhatott elő, hogy az árverés közepén úgy tűnt, 60 tétel iránt senki sem mutat érdeklődést - valójában csupán várakoztak a megfelelő pillanatra.

A fizikai árveréseken is előfordul hasonló helyzet. A végén, ha maradnak el nem kelt tételek, az árverésvezető megkérdezi, van-e, amit a közönség visszakérne. Többnyire van. Ilyenkor már kevesebben maradnak a teremben: a sikeres vevők távoznak, sokan pedig csak a hangulat miatt maradtak. A visszakért tételek gyakran kikiáltási áron megszerezhetők - de nem mindig. Előfordul, hogy másvalaki is hasonló szándékkal maradt, és új licitverseny indul. Így a jó üzlet könnyen elúszik. Az árverés addig tart, amíg a vezető hivatalosan le nem koppintja. (Zárójelben: még ezután is lehetnek lehetőségek a kitartó gyűjtők vagy tapasztalt műkereskedők számára.) Talán egyszer érdemes lenne egy áttekintésben összefoglalni az árverések lélektanát - különösen most, hogy közelednek a tavaszi nagyaukciók.

Visszatérve az antikvárium által rendezett díszüveg-árverésre, a gyűjtemény 120 tételéből csupán húsz körüli darab kelt el, ami figyelemre méltó, hiszen a félidőben még 60 körüli számról beszélhettünk. Az elkelt tételek többsége pedig a kikiáltási ár környékén talált gazdára, ami arra utal, hogy a darabok beárazásakor a szervezők inkább a biztos és kiegyensúlyozott üzleti eredményekre helyezték a hangsúlyt, semmint a kockázatvállalásra. Ez csupán egy feltételezés, de a végeredmény ezt a gondolatot megerősíti. Tekintsük át néhány konkrét példát.

Az árverés legmagasabb áron elkelt tétele egy XX. század eleji Cameo váza volt, amely a díszüveg mesterműveként tűnik fel. Ez a különleges darab többrétegű, savmaratott anyagból készült, és lenyűgöző matt, sima külső rétege alatt színes belső rejlik. A váza körüli finoman kidolgozott növényi motívumok a szecesszió eleganciáját tükrözik, mind a formavilágában, mind a színek harmonikus összhangjában. A 30 centiméter magas és 11 centiméter széles (körülbelül 34,5 cm kerületű) remekmű végül 148 ezer forinton talált gazdára (plusz jutalék).

A második legmagasabb árat egy lenyűgöző, 32 centiméter magas Králik váza érte el. Ezt a kivételes darabot a cseh Wilhelm Kralik Sohn üvegmanufaktúra készítette 1900-ban, amikor Csehország a Monarchia alatt világszerte elismert híressé vált üvegkészítő mesterségéről. A váza kikiáltási ára 138 ezer forint volt, végül pedig 138 100 forintért talált gazdára, ami jól tükrözi a licitálási taktikák ügyességét és a gyűjtők közötti versenyt.

További Králik vázák is 100-120 ezer forint között keltek el. Jogos helyet kapott közöttük egy valódi Moser váza is, amely szintén Monarchia-beli, cseh gyártmány. A 25 cm magas, 15 cm széles, 1920-as art deco darab 120 ezer forintért cserélt gazdát. A Moser gyár 1857-től működik, csúcskorszaka a századforduló volt - szecessziós és art deco tárgyai ma is keresettek.

A parádi üveggyár darabjai figyelemre méltó, de mégis megfizethető árkategóriában találtak gazdára, hiszen például egy karakteres váza 32.000 forintért cserélt gazdát. A gyár, amely a XVIII. században kezdte meg működését, a 1970-es években élte fénykorát. Az árverés során muranói üvegek is feltűntek, ezek azonban nem a XVII-XVIII. századból származtak, hanem a XX. század közepéről, és körülbelül 100 ezer forintos áron keltek el.

Az árverésen fel nem kelt tételek közül különösen figyelemre méltó egy XIX. századi biedermeier vázája, egy elegáns Moser art deco hamutartó, valamint egy 1850-es évekből származó, 14 centiméter magas biedermeier vázapár, amely különleges überfang csiszolással készült. Mindhárom darab 32 ezer forintos kezdőáron várja új gazdáját.