Fájdalmas hír: a fogászati alapellátás tízmilliárdos deficitben szenved.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által támogatott fogászatok működésének stabilizálásához legalább 15 milliárd forintra lenne szükség – nyilatkozta az Economxnak Nagy Ákos, a Magyar Orvosi Kamara egykori alelnöke és Zala vármegyei fogorvos.

A jövő évi költségvetésben 1,5 milliárd forinttal kevesebb jut a fogászati ellátásra, az idei évi 88,1 milliárd forint után 2025-ben 86,6 milliárd forintot szánnak a területre az államkasszából. Ráadásul Nagy Ákos szerint az elmúlt két évben közel hatmilliárd forintot vettek ki a fogászati büdzséből, mert a bértámogatás sor túl volt tervezve, és átcsoportosítás helyett, inkább elvették a milliárdokat.

Nagyságrendileg 2800 alapellátó fogorvos lehet Magyarországon, 242 alapellátó fogorvosi praxis a NEAK adatbázisa szerint üres.

A MOK korábbi alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi években kialakult fogászati praxisközösségek mellett vannak olyan szakemberek, akik sajátos körülményeik miatt nem tudtak csatlakozni ezekhez a közösségekhez. Ilyenek például az iskolafogászati ellátást végző orvosok, valamint a fogszabályozással foglalkozók, akiknek nincs praxisjoguk. Ez a helyzet sok orvos számára frusztráló lehet, hiszen a közhiedelemmel ellentétben a fogorvosi és háziorvosi alapellátás területén nem valósult meg a várt bérrendezés. A praxisközösségi tagság alapján az orvosok bértámogatása 30-80-100 százalék között változik, ami tovább fokozza a különbségeket és a szakmai elégedetlenséget.

- felsorolta a hátrányokat Nagy Ákos.

A bértámogatási rendszerben a kimaradt praxisok beemelése évente körülbelül négymilliárd forintos többletet jelent. A zalai fogorvos hangsúlyozta, hogy a bértámogatás révén az átlagos praxisok finanszírozása jelentősen megnövekedett. Viszont nem csupán a bértámogatások okozzák a praxisok közötti eltéréseket, hanem az is, hogy a háziorvosi és fogorvosi praxisok rezsitámogatása eltérő mértékű. A fogászatok havi rezsitámogatása 380 ezer forintra rúg, míg a háziorvosok havi 520 ezer forintot kapnak, így a fogászatok támogatása 140 ezer forinttal alacsonyabb. Ennek a különbségnek a kiegyenlítése éves szinten akár ötmilliárd forintos tételt is jelenthet.

A teljesítmény növelésének szükségességéről beszélt több szakpolitikus a decemberi egészségügyi konferencián. Nagy Ákos hangsúlyozta, hogy ennek csak akkor van reális esélye, ha a rendszerbe újabb forrásokat juttatnak, mivel a megnövekedett teljesítménydíjakból kellene finanszírozni a rendelők egyre magasabb anyagköltségeit. Az infláció hatásait a rendelők is érzik, a fogászatok esetében az anyagköltségek az utóbbi időszakban drámaian megugrottak, részben a forint és az euró közötti árfolyamváltozások következtében. Az árfolyam-ingadozások évente több százezer forint többletkiadást jelentenek a praxisok számára – emelte ki Nagy Ákos. A gépek és anyagok ára, valamint a javítási költségek is jelentős emelkedést mutattak, tette hozzá. Egyértelmű, hogy a kivett összegeknek több területen is lett volna lehetőségük a rendszerben való hasznosulásra.

Nagy Ákos, a saját orvosi rendelőjében, azt észleli, hogy a pandémia után a betegek fokozatosan visszatérnek a hagyományos rendelési formákhoz. A magyar lakosság egyre inkább az állami egészségügyi szolgáltatásokat részesíti előnyben, mivel a magánorvosi ellátás költségei jelentős mértékben emelkedtek.

Egy friss felmérés alapján az utolsó öt év során 5,5 millió tb-s tajszám került kezelésbe az állami fogászatokon.

Az állami egészségügyi szolgáltatások keretében a 18 és 62 év közötti felnőtteknek a fogpótlások esetén orvosi munkadíjat kell megfizetniük. Ezzel szemben bizonyos alapvető fogászati beavatkozások, mint a foghúzás, a fogkő eltávolítása, a fogtömés és a gyökérkezelés, díjmentesen elérhetők, mivel ezek a prevenciós és fogmegtartó kezelések kategóriájába tartoznak.

A fogszabályozásra a gyerekeknek, míg a nyugdíjasoknak a fogpótlásra kell fogtechnikai díjat fizetniük. Fontos megjegyezni, hogy ez az összeg a fogtechnikus munkáját illeti, nem pedig a fogorvosét – hívta fel a figyelmet Nagy Ákos.

A 2023-2033 közötti időszakra szóló nemzeti népegészségügyi program az egészségügy számos területén jelentős változást szeretne elérni; egyik kiemelt cél a lakosság általános egészségi állapotának javítása, a betegségek megelőzése és a népegészségügyi szolgáltatások fejlesztése. A fogászati ellátás fejlesztésében a program kifejezett hangsúlyt helyez a prevencióra, írta Dul Zoltán fogorvos az Orvosok Lapjában.

Az orális egészség elhanyagolása jelentős egészségügyi kockázatokkal jár, és különféle betegségek kialakulásához vezethet. Ezek között szerepelnek a szív- és érrendszeri problémák, valamint a cukorbetegség fokozódása is.

Ennek érdekében a program célja a fogászati szűrővizsgálatok elérhetőségének javítása, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, ahol jelenleg jelentős hiány van a betöltött közfinanszírozott fogorvosi praxisokból.

A program különös figyelmet fordít a gyermekek és idősek fogászati egészségére is. A fogorvosi ellátás elérhetőségének növelése érdekében a program tervei között szerepel a dentálhigiénikusok szélesebb körű bevonása a preventív kezelésekbe, valamint a jól működő szűrőbuszok hálózatának kiépítése. Ezek a mobil fogászati egységek segítenének abban, hogy a nehezen megközelíthető településeken élő emberek is hozzájuthassanak az alapvető fogászati szolgáltatásokhoz.

A magyar lakosság orális egészségi helyzete az Európai Unió más tagállamaihoz viszonyítva jelentős lemaradást mutat, és a különböző térségek között is észlelhetők eltérések. Például 2019-ben a 0-64 éves korosztály körében a korai halálozások aránya hazánkban a kardiovaszkuláris betegségek következtében az EU átlagának háromszorosát tette ki, amelynek egyik fő kiváltó oka a kezeletlen fogínybetegség volt. A WHO megállapításai szerint a fogszuvasodás és a fogínybetegségek Magyarországon népbetegségnek számítanak, és a kezeléseik elengedhetetlenek a közegészségügyi helyzet javítása érdekében. A program célja, hogy fokozott figyelmet szenteljen a szájüregi rák szűrésére is, tekintettel arra, hogy ez a betegség hazánkban az egyik leggyakoribb az EU-n belül.

Amennyiben a program teljes mértékben megvalósul, 2033-ra jelentős előrelépések várhatóak az ország fogászati mutatóinak terén. Az új népegészségügyi program fogászati célkitűzései rendkívül ambiciózusak, ugyanakkor reálisan elérhetők. A siker kulcsa a programhoz rendelt anyagi és humánerőforrás-keret nagyságában rejlik. Figyelembe véve a korábbi programok tapasztalatait, azonban erőteljes kétségek merülnek fel a program tényleges végrehajtásának lehetőségeivel kapcsolatban - mutat rá Dul Zoltán.

Nagy Ákos is azt mondta, hogy a későbbi célok megvalósításához meg kell szüntetni az egyensúlytalanságokat, a finanszírozási anomáliákat, és plusz források bevonása mellett kell stabilizálni a meglévő fogászati ellátórendszert.