Fekete tájak, sötét számok - Helsinki Figyelő

Ismételten napvilágra került egy közvélemény-kutatás, amely a magyar állam jogállamisági és demokratikus teljesítményét rendkívül kedvezőtlen fényben tünteti fel. Az adatok szerint mi, magyar állampolgárok, sokkal kevésbé érezzük magunkat biztonságban, mint az uniós átlag, és a korrupcióval kapcsolatos helyzetet is sokkal borongósabbnak ítéljük meg.

"A magyarokat nem érdeklik az alkotmányossági kérdések, nem foglalkoztatják őket az alapjogaik, csak a megélhetésük. Az se tudják, mi az a jogállam, és mire lenne jó nekik." Lépten-nyomon ebbe az "elemzői" közhelybe ütközünk. Most itt egy újabb erős cáfolat minderre a téveszmére. Igenis érdekli őket mindennapi életük környezete, és meg is van róla a véleményük.

A World Justice Project EUROVOICES (WJP) nemrégiben bemutatta az Európai Unió 27 tagállamának, valamint 110 helyi régiójának jogállamiság-érzékeléséről szóló adatait. Ez az index két különböző mérésre alapozva készült. A kérdéseket egyszerre a lakosság és a szakértők körében tették fel, lehetővé téve ezzel a jogállamiság különböző aspektusainak alaposabb megértését.

Tavaly februárban Magyarországon 306 jogi szakértő és 1750 polgár véleményét kérték ki a demokrácia, az alapjogok, az igazságszolgáltatás, a biztonság, az átláthatóság és a korrupció hazai helyzetéről. A válaszadók egy 0-tól 1-ig terjedő skálán értékelték az egyes témákat, például a gondolat- és vallásszabadság helyzetét az országban. A 1-es érték a teljes megvalósítást, míg a 0-ás érték a jogok teljes hiányát jelölte.

Az adatokat ráadásul régiós szempontból is elemezték. Három fő földrajzi területet különböztettek meg: a központi régiót, amely Budapestet és Pest megyét foglalja magában; a nyugat-magyarországi régiót, más néven a Dunántúlt; valamint a kelet-magyarországi régiót, amely a Tiszántúlt és a Duna-Tisza közét öleli fel. Az eltérések bár finomnak tűnnek, mégis a legnagyobb feszültségek a központi régió lakói és az állam között mutatkoznak, míg a keleten élők a legrosszabb tapasztalatokat osztották meg az érdekképviselettel és jogérvényesítéssel kapcsolatban.

A kutatók 84 kérdésre kértek választ, 49-ben a szakértéktől, 35-ben a lakosságtól. A témákban mindössze három volt olyan, ahol a magyarok jobbnak ítélték meg a hazai helyzetet, mint az uniós átlagindex. Ezek szerint itt az emberek némileg kisebbnek érzik a korrupciót a gépjárműregisztrációnál és a jogosítványszerzésnél, mint a többi tagállam átlagában, és valamivel jobban bíznak a korrupció elleni társadalmi fellépésben, mint másutt az EU-ban. A magyar jogászok pedig leheletnyivel jobbnak tartják a peren kívüli eljárásokat, mint európai kollégáik a saját országaikban.

Kiemelkedően aggasztó, hogy 81 különböző területen a hazai mutatók elmaradnak az uniós átlagtól, míg 51 esetben a különbség kifejezetten jelentős. Ezek a eltérések gyakran 10 százalékpontot is meghaladják. Továbbá, 20 témában a helyzet különösen súlyos, hiszen itt a különbségek akár 20 százalékponttal vagy annál is nagyobb mértékben eltérnek.

A magyar állam jogállami teljesítményének, valamint az alapjogok védelme és a korrupcióval kapcsolatos helyzetének megítélése a legrosszabbak közé tartozik. Terjedelmi korlátok miatt most elsősorban azokat a tényezőket emeljük ki, amelyek a rendkívül aggasztó állapotot és a szakértők, illetve a lakosság körében tapasztalható mély elégedetlenséget tükrözik.

A magyar jogi szakértők a hazai demokrácia és alapjogok állapotát 27 különböző szempontból vizsgálva aggasztóan alacsonyabb szintre értékelték, mint az uniós átlag. A jogalkotási folyamat terén például -29%-os eltérés mutatkozik, míg az igazságszolgáltatás függetlensége -23%-kal, a választások szabadsága, tisztességessége és biztonsága pedig -25%-kal marad el az uniós normáktól. A kormány független ellenőrzésének hiánya is szembetűnő, -24%-os különbséggel. Ez a helyzet szorosan összefügg azzal, hogy a jogászok véleménye szerint a kormány a politikai ellenfelekkel szemben 30%-kal kevésbé toleráns, mint az európai átlag. Az igazságszolgáltatás függetlenségét csupán 21%-kal, míg a választási rendszert és a szabadságjogokat 26%-kal és 29%-kal kevésbé tiszteli. Ezen belül a véleménynyilvánítás szabadsága terén is jelentős lemaradás tapasztalható, amely megegyezik az európai átlaghoz képest mutatkozó eltérésekkel. A választójog gyakorlásának terén a különbség pedig 25%-ra rúg.

A "nép hangja" hasonlóan ítéli meg a hazai demokrácia helyzetét és az alapvető jogok érvényesülését, mint a szakértői vélemények. A szabad és nyomásgyakorlás nélküli választásokra vonatkozóan nálunk 30%-kal kevesebben látják a lehetőséget, mint az Európai Unió többi tagállamában. A médiának csupán 24%-kal, a civil szervezeteknek 25%-kal, míg a politikai pártoknak 23%-kal kisebb a szabadsága arra, hogy retorzióktól való félelem nélkül bírálják a kormányt. Nem meglepő tehát, hogy a kormánykritikus véleménynyilvánítás terén általában 28%-os lemaradás tapasztalható az uniós átlaghoz képest.

A hazai lakosság körében végzett felmérés alapján 21 %-ponttal kevesebben vélekednek pozitívan a kormány civil társadalommal való együttműködési hajlandóságáról. Ez aggasztó jelenség, hiszen az államnak számos fontos feladatot kellene ellátnia, és a polgárok joggal várják el, hogy aktívan támogassa őket. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar válaszadók körében 22 %-ponttal többen számoltak be olyan diszkriminációs és zaklatási esetekről, amelyeket az elmúlt év során személyesen tapasztaltak. Ez a szám valójában 61%-kal magasabb az európai átlaghoz képest, ami óriási eltérés, és nehezen magyarázható pusztán a magyarok "túlérzékenységével".

A jogállamisági és alapjogi gondok mellett a korrupció volt az a téma, amelyet a magyarok markánsan sötétebben ítéltek meg, mint a többi uniós polgár. Nálunk a válaszadók 70%-a gondolta azt, hogy az országgyűlési képviselők többsége korrupt (28 %-ponttal többen, mint az EU-ban). A kormány és szerveinek megítélése még rosszabb, itt 30 %-pontos volt a különbség. Háromból két magyar is korruptnak minősítette a kormányt és csatolt részeit.

Hogy nem valami a történelemből adódó vagy földrajzilag meghatározott, végzetszerű helyzetről van szó, jól mutatja, hogy a másik három visegrádi országban, Csehországban, Lengyelországban és Lengyelországban korántsem ennyire sötét a demokratikus intézmények, az alapjogok vagy a polgár lehetőségének megítélése.

Ennek szemléltetésére kiválasztottunk öt-öt témát, amiről a szakmai és a lakossági mintát kérdezték. Egészen mellbevágó például, hogy a magyarok mennyire szkeptikusok a választások szabadságát és tisztaságát tekintve, és nemcsak az uniós átlagon felüli csehekhez, de a szlovákokhoz meg lengyelekhez képest is.

De ugyanígy jelentős (minden esetben 12 %-pontosnál nagyobb) az eltérés abban is, hogy a magyaroknak mi a tapasztalatuk a kormánybírálat következményeikről. Nálunk csak minden harmadik válaszadó gondolta úgy, hogy a civil szervezetek és a sajtó szabadon bírálhatja a kormányt, nem kell retorzióktól tartani.

Több közvélemény-kutatás is megerősítette, hogy a magyar társadalom gyakran nem táplál nagy tiszteletet az intézmények iránt, sőt, sokszor kifejezetten bizalmatlanok velük szemben. E pesszimista és szkeptikus hozzáállás szinte önrombolóvá vált. Ahogy Babits is megfogalmazta: "minden fekete, de nem csupán a felszínen: a sötétség a csontokig, a velőkig hatol".

A szélsőséges individualizmus és a bizalmatlanság, valamint a társadalom atomizáltsága lehet az alapja egy friss közvélemény-kutatás figyelemre méltó eredményeinek, amelyre Széky János hívta fel a figyelmet az Élet és Irodalom legutóbbi számában. Három, a dezinformáció ellen küzdő konzorcium — köztük a hazai Lakmusz-HDMO — végezte el a felmérést négy kelet-európai országban. Az eredmények a következőket mutatták:

1. A térségben Magyarországon vannak a legtöbben, akik szerint "vannak olyan titkos szervezetek, amelyek nagyban befolyásolják a politikai döntéseket" (Magyarország: 72 százalék, Bulgária: 67 százalék, Csehország: 46 százalék, Szlovákia: 43 százalék).

Magyarországon él a legnagyobb arányú vélekedés azzal kapcsolatban, hogy a "helyi őslakos lakosságot egy átfogó terv keretében bevándorlókra cserélik". E tekintetben a magyarok 57 százaléka osztja ezt a nézetet, míg Bulgáriában 50, Csehországban 30, Szlovákiában pedig 27 százalék gondolkodik hasonlóan.

Magyarországon a lakosság körében a legmagasabb arányban jellemző az a vélemény, hogy a gyógyszergyártók elrejtik előlünk a betegségek kezelésének lehetőségeit. E tekintetben Magyarország és Bulgária áll az élen, ahol a megkérdezettek 67 százaléka osztja ezt a nézetet. Érdemes megjegyezni, hogy Bulgáriában azok aránya, akik nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel, valamivel magasabb. Csehországban a válaszadók 39 százaléka, míg Szlovákiában 38 százaléka osztja ezt a kétséget a gyógyszerek hatékonyságával kapcsolatban.

Magyarországon a legmagasabb arányban, a válaszadók 62%-a véli úgy, hogy "Ukrajna a múltban népirtást hajtott végre az ott élő orosz kisebbség ellen". Ezzel szemben Bulgáriában ez az arány 44%, Szlovákiában 32%, míg Csehországban csupán 27% az ilyen véleménnyel rendelkező emberek száma.

Széky szerint leginkább a kormány felelős azért, hogy a magyar lakosság "kiemelkedően fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre, miközben rendkívül erős a kétely a tényekkel és az objektív valósággal szemben".

A WJP számait a téves nézetek sorába állítani, mint például az "ukrán népirtás" mítoszát, nem helyénvaló. A WJP-hez kapcsolódó válaszok a válaszadók saját tapasztalataira épülnek, ellentétben azokkal a közvélemény-formáló állításokkal, amelyek titkos szervezetekről, népességcseréről vagy gyógyszercégek ármánykodásáról szólnak. A magyarok a demokrácia, az igazságszolgáltatás és a korrupció helyzetét a saját élményeik tükrében értékelik, míg az összeesküvés-elméletek gyakran a kormányzati dezinformációs kampányok termékei, amelyeket készpénznek vesznek.

A WJP kutatásának eredményeit igyekeztünk tömör formában összefoglalni, ezért különféle indexeket hoztunk létre. Ezzel célunk, hogy bemutassuk, mennyiben különbözik a magyar szakértők és a társadalom véleménye az uniós átlagtól a demokrácia és alapjogok, az igazságszolgáltatás és biztonság, valamint az átláthatóság és korrupció hazai helyzetéről.

A három terület indexeinek kialakítása során először minden témához tartozó válaszok pontszámait összeadtuk, majd ezt az összeget elosztottuk a kérdések számával, így kaptuk meg az átlagos értékeket.

Az uniós átlagadatok alapján az uniós polgárok hazájuk demokratikus viszonyait és az alapjogok helyzetét egy 100 pontos skálán 68 ponttal értékelik. Ezzel szemben nálunk csupán 50 pontot kaptunk. A bizalom a tágan értelmezett igazságszolgáltatásban és a közbiztonságban az unió szintjén átlagosan 53 pont, míg nálunk ez a szám 44 pontra csökkent. Az átláthatósági és antikorrupciós teljesítmény tekintetében az uniós tagállamok átlagosan 64 pontot adnak, míg mi 54 pontot tudunk felmutatni.

Fontos, hogy hangsúlyozzuk: a WJP tavaly februárban tette fel kérdéseit. A "kegyelmi botrány" épp csak napvilágot látott, Magyar Péter Tiszája még nem is létezett, és hónapokkal az önkormányzati és EP-választások előtt álltunk. A bírósági rendszer átalakításáról, a bírótüntetésekről, valamint a szabadságjogaink megnyirbálásáról még nem folytak komoly diskurzusok, és a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügyeiről is csak kevesen mertek beszélni. A "A dinasztia" című film, amely az Orbán család elképesztő meggazdagodását tárta fel, még nem került bemutatásra. Kíváncsian várjuk, hogyan fog mindez a következő évi jelentésben megjelenni.