A bronzkorban jelentős átalakulások zajlottak, amelyek nem csupán az étrendet formálták át, hanem a társadalmi struktúrákat is. Ekkoriban a táplálkozási szokások átszerveződtek, új alapanyagok és technikák jelentek meg, amelyek gazdagították az emberek mi

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek vezetői Hajdu Tamás, az ELTE Embertani Tanszék docense, valamint Claudio Cavazzuti, a Bolognai Egyetem adjunktusa, a legmodernebb technológiák alkalmazásával vizsgálta a tiszafüredi Majoroshalom bronzkori temetőt. Kutatásaik során megállapították, hogy Kr. e. 1500 táján jelentős átalakulások zajlottak az emberek mindennapi életében. Felfedezéseikkel új perspektívába helyezték a közép-európai történelem egyik meghatározó időszakát.

A kutatás kiindulópontját a Tiszafüred-Majoroshalom területén felfedezett bronzkori temető szolgáltatta, amely különlegessége, hogy mind a középső bronzkort képviselő Füzesabony-kultúra, mind a késő bronzkori halomsíros kultúra temetkezéseit magában foglalja. Ez a ritka kombináció lehetőséget teremtett a kutatók számára, hogy alapos összehasonlítást végezzenek a korszakváltás előtti és utáni életmódról, így mélyebb megértést nyerjenek az ősi közösségek szokásairól és társadalmi struktúrájáról.

Az NKFIH által támogatott kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a halomsíros kultúra elterjedése új népcsoportok érkezését jelentette-e, vagy a már ott élők folytatták az életüket, és csak a tárgyi kultúra változott meg. Emellett azt is vizsgálták, hogy a Kr. e. 1500 körüli településváltozások életmódbeli fordulatot jeleznek-e: a földművelés helyett vajon inkább állattartással, gyakori vándorlással járó életformát kezdtek-e követni az emberek.

A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg, és egyértelműen

A halomsíros kultúra népének életmódját évszázadok óta pásztorként jellemzik, ám ez a nézet sok szempontból túlzottan egyszerűsítő. A legújabb archeológiai felfedezések és kutatások azt mutatják, hogy a halomsíros kultúra sokkal összetettebb életformát képviselt, mint csupán a nomád állattartás. A települések elhelyezkedése és a leletek sokszínűsége arra utal, hogy ezek az emberek nem csupán vándorló pásztorok voltak, hanem mezőgazdasági tevékenységet is folytattak. Szántóföldi növénytermesztés, gyümölcs- és zöldségfélék termesztése, valamint a halászat is jelentős szerepet játszott a mindennapi életükben. Ezen kívül a közösségek közötti kereskedelem és kapcsolatépítés is jól dokumentált, ami azt jelzi, hogy a halomsíros kultúra népe nem csupán a túlélésért harcolt, hanem aktívan részt vett a társadalmi és gazdasági élet sokszínűségének alakításában. Az ősi temetkezési szokások és a sírleletek gazdagsága pedig arra utal, hogy a halomsíros kultúra nemcsak a fizikai, hanem a szellemi és vallási életben is gazdag hagyományokat őrzött. Összességében tehát a halomsíros kultúra népe sokkal inkább egy gazdag, sokoldalú közösség volt, amely a pásztorkodás mellett más tevékenységeket is folytatott, és ezzel hozzájárult az adott kor társadalmi és gazdasági struktúrájának fejlődéséhez. E nézetek újraértékelése segíthet abban, hogy mélyebb megértést nyerjünk az ősi kultúrák komplexitásáról.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a halomsíros kultúra megjelenése körülbelül Kr. e. 1500 táján jelentős átalakulásokat hozott az emberek életmódjában, temetkezési szokásaiban és lakóhelyeikben. E változások mélyebb megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy a klasszikus régészeti és embertani módszereket modern természettudományos és biorégészeti elemzésekkel ötvözzük.

Megváltozott az étrend

A nitrogén stabil izotópos elemzései alapján a múltban az emberek étkezési szokásai sokkal színesebbek voltak, és a társadalmi rétegek közötti eltérések is határozottabban tükröződtek az étrendjükben, különösen az állati fehérjékhez való hozzáférés terén. A késő bronzkorra azonban ez a különbség mérséklődött, és az étrend egységesebbé, de egyúttal szegényesebbé vált.

Feltűnt a köles!

A szénizotópos elemzések alapján ez az időszak jelzi a gyorsan termeszthető és jelentős energiatartalommal bíró köles fogyasztásának kezdetét. A tiszafüredi temetőből származó adatok pedig Európában az eddig felfedezett legkorábbi kölesfogyasztási nyomokra világítanak rá.

A fogkő vizsgálatok eredményei Tiszafüred-Majoroshalom lelőhelyről. Kék oszlop: a mintázott egyének száma, zöld oszlop: mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, szürke oszlop: növényi mikromaradványok tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, narancs oszlop: köles mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma.

A mozgás szabadsága csökkent.

A stroncium izotópos vizsgálatok eredményei szerint a középső és késő bronzkor népességei eltérő mértékben vándoroltak. A késő bronzkorban kevesebb és máshonnan érkező bevándorlót azonosítottak, mint korábban. Míg a középső bronzkorban a Tiszafüred környékén élt emberek között megfigyelt bevándorlók nagy valószínűséggel nem túlságosan távolról (pl. a Felső-Tisza vidék, a Kárpátok északi része) érkeztek, addig a késő bronzkorban a betelepülők egy másik földrajzi régióból (pl. a Dunántúlról vagy a Déli-Kárpátokból) érkezhettek. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a bevándorlás már a Kr. e. 1500-as években megkezdődött, ami alátámasztja, hogy a nyugatabbra élő közösségek valóban eljutottak az Alföldre a halomsíros kultúra megjelenésének idején.

Tiszafüred-Majoroshalom temetőjében a 87Sr/86Sr és 14C adatok megoszlása a biológiai nemmel és az időrendi fázisokkal összefüggésében

Átalakultak a társadalmi viszonyok

A késő bronzkor kezdetén az emberek egy jelentős változáson mentek keresztül: elhagyták azokat a tell településeket, amelyeket hosszú ideig laktak, és áttértek egy egyszerűbb, decentralizált falusi életformára. Ez a váltás egy laza, kevésbé hierarchikus társadalmi struktúra kialakulását segítette elő, amelyet az étkezési szokások is jól tükröznek. A fogkövekben fellelt mikromaradványok és az izotópos elemzések alapján kiderült, hogy ebben az időszakban a közösségek jelentősen csökkentették az állati eredetű fehérjék fogyasztását, ami ellentmond a korábbi nézeteknek, miszerint a halomsíros kultúrához tartozó emberek főként állattartással foglalkoztak volna. Ez a felfedezés új fényt vet a korabeli életmódra és táplálkozási szokásokra, jelezve, hogy a társadalmi és gazdasági átalakulások mélyen hatottak az emberek mindennapi életére.