A Gyermekvasút a propaganda eszközeként A Gyermekvasút, mint különleges közlekedési forma, nem csupán a fiatalok szórakoztatására szolgál, hanem a propaganda hatékony színterévé is vált. Ezen a különleges vasúton utazva a gyerekek nemcsak élményekkel gaz

Völgyesi Zoltán írása, "A népi demokrácia legszebb ajándéka az úttörővasút" ‒ A gyermekvasút építése és a propaganda, az ArchívNet 21. évfolyamának 4-5. számában került publikálásra. A tanulmány teljes szövege elérhető az alábbi linken.

Az úttörővasút és gyermekvasút néven is emlegetett kisvasutat szovjet mintára kezdték el építeni 1948 áprilisában a budai Széchenyi-hegyen. A budapesti hegyi kisvasút terve akkor már több évtizedes előzményekkel rendelkezett, a korábbi elképzelések azonban nem jutottak el a megvalósulásig.

A fogaskerekű ugyan már a 19. század végére megépült (első szakasza 1874-ben készült el a Városmajortól a Sváb-hegyig, majd a második 1890-ben a Széchenyi-hegyig), de hossza még így sem érte el a négy kilométert. A budai hegyvidék jó levegője és szép kilátása vonzotta a pihenni, túrázni, a zsúfolt nagyvárosból kimozdulni vágyókat.

A kirándulóhelyek könnyebb elérhetősége érdekében 1917-ben a Budapesti Városi Villamosvasúti Rt. engedélyt kapott egy új, hosszabb villamosvonal megépítésére. Ez a vonal a Hegyalja úttól indult, és a Csörsz utcán, valamint a Böszörményi úton haladt, érintve a Svábhegyet is. A tervek között szerepelt a fogaskerekű bekapcsolása, amely lehetővé tette volna a Normafa platójának elérését, majd a János-hegyi menedékház és az Erzsébet szanatórium (a későbbi Korányi tüdőkórház) érintésével Budakesziig folytatódott volna.

A vállalat azonban nem sokkal később visszakozott, ami nem meglepő, figyelembe véve a háború végén és az azt követő években tapasztalt gazdasági kihívásokat. 1921-ben megszületett a Széchenyi vasút koncepciója, amely egy új vonalat irányzott elő. Ez a vonal részben már villamos üzemmódban épült volna ki, és a Szabadság-hídon át a Gellért-hegy és a Sas-hegy déli lejtőit kerülve, a Farkasvölgyön keresztül, érintve a Sváb-hegyet és a János-hegyet, eljutott volna a Szépjuhászné-nyergen keresztül a budakeszi erdőhöz, majd Máriaremetén és Solymáron át Üröm állomásáig.

Amikor elkezdtek volna a megvalósításon dolgozni, hirtelen beköszöntött a gazdasági világválság, majd rátett egy lapáttal a második világháború, így az egész projekt végül a feledés homályába merült. Pedig a budai hegyek virágzó turizmusa és a vendégforgalom éppen a fejlesztések iránti igényt támasztotta volna alá.

1945 után új tervek születtek a hegyi kisvasútra, amit már a szovjet úttörővasút példája ihletett. A szovjet történetírás szerint az első úttörővasutat 1935. június 24-én helyezték üzembe Tbilisziben. A vasutat felnőtt felügyelet mellett 10‒14 éves gyerekek működtették.

Később, 1945 előtt, a Szovjetunióban számos izgalmas gyermekvasút projekt született. Különösen figyelemre méltó lett volna a moszkvai változat, amelyet az Izmajlovszkij park környékére terveztek. Sajnos az 1941. június 20-án megszületett tervek végül a háború árnyékában feledésbe merültek, és sosem valósulhattak meg.

1945 után, a szovjet példát követve, Jugoszláviában alakították ki az első gyermekvasutat, majd 1947-ben a magyar kormány is elhatározta egy hasonló kisvasút létrehozását, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére. Ekkoriban még gyermekvasútnak hívták, hiszen a cél az volt, hogy olyan vasút jöjjön létre, ahol az iskolás gyerekek látják el a szolgálatot. Mivel az úttörőmozgalom akkoriban még nem bírta a domináló szerepet az ifjúsági szervezetek között, csupán 1948 tavaszán, az építkezések kezdetekor keresztelték át úttörővasútra.

Néhányan kétségekkel tekintettek arra, hogy a diákok valóban képesek felelősségteljesen ellátni a rájuk bízott feladatokat. Ezzel szemben azonban érvet szolgáltattak, miszerint a Szovjetunióban és Jugoszláviában már sikeresen üzemelnek gyermekvasutak, sőt, a magyar kommunista küldöttség személyesen is megvizsgálta az utóbbit.

Kezdetben csupán egy néhány kilométer hosszú parki vasút ötlete merült fel, amelynek helyszíneként a Margit-sziget is szóba került. Azonban a terület korlátozott mérete miatt ezt a lehetőséget viszonylag gyorsan elvetették. Ezt követően a Népliget és a gödöllői kastély parkja is a potenciális helyszínek között szerepelt, de az utóbbi végül a történelmi jelentősége és a sikeres cserkész világtalálkozó emléke miatt nem került véglegesítésre. Végül, a nehéz terepviszonyok ellenére, a lenyűgöző budai hegyek mellett döntöttek, amelyek látványos környezetet ígértek.

A csillebérci úttörőváros koncepciója szintén kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban, hiszen abban az időszakban Csillebérc más tömegközlekedési lehetőségekkel nem volt megközelíthető. 1948 februárjában a kommunista párt fontos döntést hozott a csillebérci "úttörő köztársaság" létrehozásáról.