Hitler segített Mussolininek elkerülni a kudarcot.
A görögök gyorsan sikerült megfékezniük az olasz hadsereg hatalmas túlerővel bíró előrenyomulását.
A Római Birodalom feltámasztásának terve Benito Mussolini régi álma volt, és a második világháború elején aratott német sikerek csak további motivációt jelentettek a Ducénak, hogy az olasz fegyvereket hasonló győzelmekre vezesse. Mivel a Földközi-tenger olasz beltengerré változtatásán túl Mussolini célja az is volt, hogy erejét megmutatva kilépjen Hitler árnyékából, és Olaszországot Németország egyenrangú, saját jogán világhatalmi ambíciókra törő partnereként pozicionálja, további terveit Hitlerrel sem egyeztette.
Mondvacsinált indok
Miután Albánia 1939 tavaszán olasz megszállás alá került, a következő lépés a görög területek elfoglalása volt. Görögországban ekkor Joánisz Metaxász tábornok irányította az országot, aki – bár Mussolinihez hasonló autoriter stílusban – egy angolbarát politikát folytatott. Az olasz hadvezetés már 1939-től komoly haderőt csoportosított az albán-görög határ közelében, miközben az infrastruktúra fejlesztése is gőzerővel zajlott, hogy a későbbi hadműveletek zökkenőmentesen végrehajthatók legyenek.
A Franciaországban zajló események csak tovább növelték Mussolini elszántságát, hogy megmutassa hatalmát. A jól bevált német stratégiát követve a Duce próbálta magát a Görögország területén élő, elnyomott albán kisebbség védelmezőjeként pozicionálni. Ezen a vonalon haladva provokációkat indított, például egy görög hajó elsüllyesztésével, hogy fokozza a háborús feszültséget és próbára tegye Metaxász ellenállását. Végül egy homályos, mégis egyértelműen elfogadhatatlan ultimátumot küldött a görög vezetésnek, miközben csapatai már a hivatalos válasz érkezése előtt meglepetésszerű támadást indítottak az albán határt védő görög erők ellen.
Minderre 1940. október 28-ának hajnali óráiban került sor. Hitler csak néhány nappal korábban szerzett tudomást Mussolini tervéről, és már nem tudott közbelépni, kitört tehát az olasz-görög háború. Ezután azonban már nem a Duce elképzelései szerint alakultak az események. A várt gyenge, jelképes ellenállás helyett a görögök tömegtüntetéseken mutatták ki, hogy támogatják az ultimátum visszautasítását, a görög csapatok pedig a nehéz terep adottságait kihasználva gyorsan megállították az olasz offenzívát, sőt ellentámadásba is lendültek.
A többszörös túlerővel bíró olasz haderő összeomlása csak jelentős erősítésekkel volt elkerülhető, de a front így is hosszú hónapokra megmerevedett. Mussolinit végül Hitlernek kellett megmentenie a további megaláztatásoktól. A náci vezér már 1941 elején elhatározta, hogy beavatkozik a Balkánon, ám az események váratlan alakulása miatt a görögök ellen tervezett offenzívát megelőzte a Jugoszlávia elleni hadüzenet nélküli támadás.
A németek ugyan néhány hét alatt elérték, ami az olaszoknak hónapok alatt sem sikerült, és ezzel a Balkán-félsziget teljesen a tengelyhatalmak ellenőrzése alá került, de a balkáni hadjárat értékes hetekkel tolta hátrébb a Szovjetunió elleni támadás megindítását - egyes elemzések szerint ez a késedelem segítette a szovjeteket abban, hogy még Moszkva előtt megállítsák a Wehrmachtot. Mussolini pedig a tervezett diadalmenet helyett azzal kellett szembesüljön, hogy maga tette nyilvánvalóvá, német segítség nélkül Olaszország nemhogy a Római Birodalmat nem képes feléleszteni, de még a saját "hátsó kertjében" sem képes rendet tenni.
