Idén ünnepli 54. születésnapját ez a különleges kénes-jódos gyógyvíz, amely évszázadok óta a gyógyulás és a megújulás forrása.
Hat esztendőn át tartott, míg a vizet végre hivatalosan is gyógyvízként ismerhették el.
A cikk az Arcanum platformjának támogatásával jött létre.
A víz, mind hőmérsékletének, mind vegyi összetételének köszönhetően, ígéretes lehetőségeket rejt a mozgásszervi reumás betegek, illetve a krónikus nőgyógyászati problémákkal küzdők kezelésében. Minden valószínűség szerint hatékonyan alkalmazható terápiás célokra. Hasznos lenne, ha a helyi hatóságok a tervezett fürdő kialakítása során figyelembe vennék a gyógyító tulajdonságok maximális kihasználásának lehetőségeit. E szavakat nem más, mint dr. Schulhof Ödön, a korabeli reumatológia kiemelkedő alakja jegyezte meg az 1962-ben felfedezett zalakarosi termálvízről.
A Hidrológiai Tájékoztató folyóirat információi szerint Schulhof 1964 áprilisában készítette el szakvéleményét, mindössze egy évvel a Zalakarosi Fürdő megnyitása előtt. Ez a vélemény nem csupán jó ajánlólevelet jelentett, hanem már akkor is felkeltette a figyelmet arra, hogy a gyógyászat irányába való elmozdulás ígéretes lehetőségeket rejt magában a leendő fürdő számára.
A fürdő az első tíz évében csupán szabadtéri medencéknek adott helyet, és ekkor még idényjelleggel működött. Ez azt jelentette, hogy április közepén kinyitotta kapuit, és szeptemberben zárta be azokat, így a szezon csak a melegebb hónapokra korlátozódott. Ennek ellenére folyamatosan nőtt a pihenni és gyógyulni vágyó vendégek száma, ami arra ösztönözte a vezetőséget, hogy megkezdjék a gyógyvízzé való minősítési eljárást.
A Magyarország című hetilap archívumában található írás szerint 1969 végén és 1970 elején egy sor érdekes vizsgálat zajlott a közeli nagykanizsai kórházban. Itt mozgásszervi problémákkal küzdő betegeket kezeltek a zalakarosi termálvíz jótékony hatásával.
"199 beteget kezeltek a fürdő vízével, s megállapították, hogy közülük 63 teljesen meggyógyult, 110 beteg állapota jelentősen javult, s mindössze 26 betegnél nem tapasztaltak lényeges javulást. A nagykanizsai kórház vizsgálatait az ORFI szakorvosai is ellenőrizték és hasonlóan kedvező gyógyhatást tapasztaltak. Megállapították, hogy a zalakarosi víz ugyanolyan hatásos, mint a hévízi, a hajdúszoboszlói és a gyulai gyógyvíz" - írták.
A vizsgálati eredmények már 1970-ben rendelkezésre álltak, azonban még egy évre volt szükség ahhoz, hogy a hivatalos minősítési folyamat is lezajlódjon. Érdekes módon ennek a folyamata jóval eltért a mai gyakorlattól.
1971 nyarának végén írta a Zalai Hírlap, hogy a fürdőt akkoriban működtető Dél-zalai Víz- és Csatornamű Vállalat a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjéhez fordul a zalakarosi D-6-os jelű termálkút vizének gyógyvízzé való nyilvánításáért. "A kéréshez küldött dokumentumok alapján az egészségügyi osztály javaslatot tett a megyei tanács vb-nek a gyógyvízzé nyilvánításra. A megyei tanács vb legutóbbi ülésén hozzájárulást adott ehhez" - írta a napilap.
Ezt követően az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatósághoz került a javaslat, ahol még 1971 végén rányomták a pecsétet a dokumentumokra. A sajtó 1972 legelején számolt be arról, hogy hivatalosan is gyógyvíz lett a zalakarosi termálvíz. Egyébként egyszerre kapták meg ezt a minősítést a debreceni IV-es számú kút vizével.
A Zalakarosi Fürdő egész éves nyitvatartásának alapját az 1975-ben átadott fedett részleg biztosította. Az alábbi fotó 1978-ban készült, egy mérföldkő évben, amikor a létesítmény hivatalosan is elnyerte a gyógyfürdő címet.
