Felfedezések, ősi titkok és kulturális örökség – Budapest rejtett kincsei között öt olyan ház található, amelyek történetei nem csupán izgalmasak, hanem filmvászonra kívánkoznak. Képzelj el kannibál előembereket, akik a város területén éltek, titkos kincs

Dob utca 46/B - Ahol legmagasabb az egy négyzetméterre jutó hírességek száma

A VII. kerület belső része az utóbbi években sajnálatos módon egyfajta kiürülés színhelyévé vált. A régi épületek közül egyre több nem hagyományos lakófunkcióval bír, ami a régóta itt élő közösség szétszakadásához vezetett. Éppen ezért különösen örömteli, hogy van egy hely, mint a Dob utca 46/B, ahol az ott élők nemcsak a házban, hanem egymás között is aktívan ápolják a kapcsolatokat, és igyekeznek megőrizni a régi szomszédok emlékét. Ez a VII. kerületi épület – a környék többi lakóházához hasonlóan – kedvelt találkozóhely volt művészek és szellemi alkotók számára, köszönhetően a közeli színházaknak, kulturális intézményeknek és szórakozóhelyeknek. Nem meglepő tehát, hogy olyan neves lakók osztották meg a falait, mint Beamter Bubi jazzdobos, Ingo Glass szobrász, Orosz János zongorista és táncdalénekesnő felesége, Vadas Zsuzsa, valamint Tóth János operatőr, Árvai Ágnes színésznő és Szotyori László festőművész. Az ilyen közösségek szellemisége és a múlt emlékeinek őrzése teszi a Dob utca 46/B-t igazán különlegessé a VII. kerület szövetében.

Ebben az épületben régen Presser Gábor hallgatta, ahogy Seress Rezső a Szomorú vasárnapot hallgatja. Seress legnagyobb sikerdala igazi világsláger lett, amit 100 nyelven és rengeteg feldolgozásban adtak ki. Több öngyilkosságot is kapcsoltak a bánatos szöveghez, ám sosem sikerült bizonyítani, hogy ennek hatására vetettek volna véget életüknek a búsuló emberek. Seresst a II. világháború után Amerikában a jogdíjakból befolyt hatalmas vagyon várta, amihez Magyarországon nem férhetett hozzá, mégis maradt, még 1956-ban is. Mellőzték, dalai feketelistára kerültek, hangulata is elborult. 1968-ban II. emeleti lakásának erkélyéről kísérelt meg öngyilkosságot, a mélybe vetette magát.

Utolsó éveiben azzal szórakoztatta magát, hogy folyamatosan legnagyobb slágerét hallgatta. Nem tudhatta, hogy az alatta lakó kisfiú, Presser Gábor egykor szintén híres zenész lesz, és dalt is fog szentelni ennek az élménynek. "Fölöttünk a Seress mindennap kettőkor menetrendszerűen elkezdte hallgatni a Szomorú vasárnap felvételeit, és hát ugye választhattam, hogy vagy őt hallgatom, vagy gyakorlok" - mesélte Presser egy vele készült interjúban. Az élményről szóló dalának szövegét Parti Nagy Lajos írta.

A villa története egy klasszikus mese kezdete: egy tehetős könyvkereskedő álma valósult meg, ám a sors kíméletlenül közbeszólt. Az I. világháborút követő gazdasági válság árnyékában kénytelen volt bérlőket fogadni, így került a villa falai közé a különös páros: Miklós Andor és Gombaszögi Frida. Ez a dúsgazdag médiamágnás és a színpad elbűvölő királynője egy olyan váratlan találkozás eredményeként álltak össze, amelyet Miklós korábbi felesége irányított. Miklós, az Est-lapok és az Athenaeum Nyomda büszke birtokosa, rajongott új felesége iránt, aki éppen karrierje csúcsán találta magát, amikor belépett a médiacézár életébe. Frida élete tele volt botrányokkal, és nem volt könnyű számára féken tartani szexuális kívánságait; a pletykák szerint Giacomo Puccini és IV. Károly is a nevét viselte, míg egy fanatikus rajongó merényletet tervezett ellene. Végül Miklós Andor mellett találta meg a lelki békét, és a férfi halála után úgy döntött, hogy visszavonul a színpadtól, hogy megőrizze életművét. Sajnos a háború szele nem kímélte őt sem: a II. világháború alatt kénytelen volt bujkálni, míg a férjétől örökölt médiabirodalmat államosították. Frida sikerei ellenére a sors kegyetlen játékot űzött vele, és a nagyszerű életmű, amelyet felépített, lassan a múlt ködébe merült.

A társaság egyébként ebben a villában is első osztályú volt. A tulajdonos a celebpár utáni években dr. Körmöczi Emil, a Mentőszolgálat elődjének igazgatója volt, olyan bérlőkkel, mint Günther Sternberg, a Corvin Áruház vezérigazgatója, és dr. Tuss Miklós aki a vitorlázócsapat tagjaként vett részt az 1928-as amszterdami olimpián.

A későbbi lakók között akadt egy igazán különc kalandor, Oscar Kiss-Maerth, akinek életútját izgalmas fordulatok szőtték. Innen indult el vándorévei során, hogy felfedezze Olaszország varázslatos tájait, majd Venezuelában tapasztalta meg a trópusi élet szépségeit, végül Hongkongban telepedett le. Ott, már mint milliomos, egy buddhista kolostor falai között találta meg a belső békéjét, ahol "megvilágosodott". Ekkor határozta el, hogy életét a zavaros teóriája kidolgozásának szenteli, amely szerint a kannibál előemberek kulcsszerepet játszottak abban, hogy a humán faj kiemelkedett az állatvilágból. Ez a bizarr ideológia a Devo nevű szintipopbanda révén nyert szélesebb nyilvánosságot, és sokakat megihletett, de sokakat meg is rémített. Oscar Kiss-Maerth története tehát nem csupán kalandokról szól, hanem a határokon átívelő, szokatlan gondolatok kereséséről is.

A Bajor Gizi Színészmúzeum nem csupán lenyűgöző gyűjteményével, hanem az épület és lakóinak gazdag történetével is magával ragadó. Az impozáns, közel 1000 négyzetméteres villa a színésznő bátyja, Beyer Rudolf nevéhez fűződik, de a valódi átalakulás Bajor Gizi keze nyomán történt. 1928-tól kezdve egészen 1951-ig, tehát 23 éven át lakott itt, így az épület tanúja volt a díva színes és fordulatos életének. Az otthonában nem volt magányos: harmadik férjével, Germán Tibor fül-orr-gégésszel osztotta meg mindennapjait, de édesanyja és testvére családja is a közvetlen környezetében élt. Bajor Gizi híresen kedvelte a társaságot, így a villa gyakran megtelt pályatársak és más neves vendégek zsibongásával, akik vacsorák és partik alkalmával keresték fel. A II. világháború viharos időszakában az épület menedékként szolgált sok ismerősének, köztük férjének is. Itt húzódott meg Tamási Áron író, valamint Nagyajtay Teréz jelmeztervező és festő férje, Diósy Antal is. A nehéz időszakokat mindannyian sikeresen átvészelték, még akkor is, amikor a hírhedt nyilas vezér, Kun páter razziát tartott az épületben. A Bajor Gizi Színészmúzeum tehát nem csupán művészetet őriz, hanem egy emlékezetes és hősies történetet is.

A háború utáni időszakban a színésznő, Bajor Gizi, továbbra is megőrizte ragyogó sztárstátuszát, miközben a villája megúszta az államosítást. Tragikus sors várta azonban, hiszen fülbetegséggel küzdött, amelyet férje, Germán Tibor B-vitamin injekciókkal próbált kezelni. Közben azonban a férfi meggyőződött arról, hogy felesége súlyos agydaganattal harcol, és hamarosan elveszíti őt. A helyzet végül egy borzalmas csavart vett, amikor a B-vitamin helyett morfiumot adott be neki – a következmény pedig túladagolás lett, ami Gizi halálához vezetett. Germán a tragédia hatására öngyilkosságot követett el. A boncolás során kiderült, hogy a színésznő fülproblémája valójában nem volt súlyos, míg férje agykéregsorvadásban szenvedett, ami súlyos kényszerképzetekhez vezetett. Így vált Germán Tibor, a megmentő, a felesége gyilkosává. Bajor Gizi egykori otthona nem sokkal a tragikus esemény után Gobbi Hilda kezdeményezésére múzeummá alakult, hogy emlékezzenek a legendás színésznő életére és munkásságára.

Az eraviszkuszok, ha szemeikkel a múltba néznének, aligha hinnének a látottaknak. Egykori otthonuk helyén, a békés illír-kelta törzs virágzó települése állt, amely a mára beboltozott Ördög-árok két partján terült el. A Gellért-hegy lejtőin fazekasműhelyek sorakoztak, ahol a bronzöntők által készített fegyverek még Róma számára is félelmetesek voltak. Vallási és gazdasági központjuk, a Kr. e. 1. századtól, a Gellért-hegyen emelt palánkvár köré épült. Róma az 1. században hódította meg a területet, és ekkor a megmaradt lakosság egyre inkább átvette a római hagyományokat, beilleszkedve a birodalom szövetébe. A magas szintű fazekasság és a sajátos, egyedi tárgyak, amelyeket ez a törzs készített, sajnos az évszázadok folyamán, a városrendezés keretein belül, nagyrészt eltűntek a történelemből.

Éppen ezért volt érdekes az az 500 ezüst dénárból álló lelet, az eraviszkuszok kincse, amit a Gellért tér 3. alatt álló épület alapozásakor találtak, 1901-ben. A rejtélyes lelet közelebbi történetét nem igazán ismerni, az itt épült Eraviszkusz-ház a nevét mindenesetre innen kapta. Az épületet minden jóval felruházták készülésének idején. Sterk Izidor, a Gellért Szálló egyik építésze tervezte, és állítólag még egy Róth Miksa-üvegablak is akadt benne, sőt kupolája is volt, ami a II. világháború alatt semmisülhetett meg. Az épület alsó részére kezdetben is üzlethelyiségeket terveztek. Itt nyitott meg a Műegyetem Kávéház, amely hamarosan a közeli egyetem tanulóinak kedvelt találkozóhelye lett, később Próféta söröző lett a neve, majd házasságkötő teremként funkcionált. Egyidőben a Gellért tértől Budafok irányába közlekedő HÉV várója is az épületben működött, azóta (részben) villamos közlekedik az egykori vonalon. Az épület ma is több üzletnek, szolgáltatóhelynek ad otthont, köztük a jól ismert Palack Borbárnak is.

A Kodály körönd csodás neoreneszánsz palotájának neve egybeforrt a 2014-ben itt történt tűzesettel és a furcsa kísértethistóriákkal. Az épület az 1880-as években Kauser József tervei alapján készült, a MÁV nyugdíjpénztárának megbízásából. Az intézménynek egyébként nem ez volt az egyelten ingatlana a környéken, előszeretettel invesztáltak ugyanis épületekbe. A gyönyörű ház első lakói főleg tisztviselők voltak, ám már kezdetben is furcsa dolgok történtek itt. Egy fiatal cselédlány, Balla Mária például a palota harmadik emeletéről a mélybe vetette magát, Horváth Lajos, a MÁV egyik vezető tisztségviselője pedig 1893-ban szíven szúrta magát ebben az épületben.

1929-ben aztán a tető javítására került sor a Szív utca felőli oldalon. Bizonyítani nem tudták, de állítólag az itt dolgozó bádogosmesterek gondatlansága következtében üthetett ki tűz a tetőtérben. De azt is rebesgették, hogy egy piromániás elmebeteg, Vas Weisz Sándor gyújtogatott, aki eredetileg padlások fosztogatására szakosodott. Az oltást nehezítette, hogy a tűzoltók először az Oktogonra mentek. Szerencsére az igazi helyszínen tartózkodott egy szabadnapos tűzoltó, Immerglück Károly, aki a házmesterrel együtt lezárta a padlás vasajtaját és elszigetelte a tűz közelében lévő tűzfalakat, és az időközben kiérkező tűzoltókat is pontos információval látták el, így sikerült a lángokat viszonylag hamar megfékezni, de még így is jelentős kár keletkezett a házban.

A legendák szövevényes hálója tovább gazdagodik az elmúlt évek titokzatos eseményeivel: a palota tetőszerkezete 2014-ben, egy felújítási folyamat során lángra kapott, s végül teljesen a földre zuhant. A helyreállítási munkálatok csak öt évvel később, 2019-ben indultak újra, és a palota végre 2023-ra nyerte vissza egykori fényét. Hosszú időn át a lepusztult állapot jellemezte, és bár többször is megpróbálták megújítani, ezek az erőfeszítések rendre kudarcot vallottak. Közben egyre furcsább pletykák kezdtek terjedni a falak között. Tíz évvel ezelőtt például két, az épületben dolgozó munkás rejtélyes módon tűnt el egy év különbséggel. Az egyiküket később a királyi lakosztályban, míg a másikat egy sötét pince mélyén találták meg, mindketten eszméletlen állapotban, s egyikük sem tudta felidézni, hogyan kerültek oda. Talán még furcsább, hogy az egyik férfi nem is beszélt magyarul. A Kodály köröndön álló palota nem csupán ezekkel az enigmatikus eseményekkel keltette fel a figyelmet. A felújítás során állítólag rábukkantak egy titokzatos, elátkozottnak tartott könyvre is, amelyet egy elzárt lakosztályban, egy ládába zárva találtak. Egy másik alkalommal a kapu előtt csengető látogatóknak egy zavartan viselkedő portás nyitott ajtót, akiről később kiderült, hogy a ház lakói egyáltalán nem ismerik. A férfi nem akarta beengedni a vendégeket, és említést tett az épület eredeti tervezőjének balesetben elhunyt ikerfiairól, mintha még mindig ott lennének a falak között. Az események sűrűsödése a palota körül csak tovább szőtte a misztikus mítoszt, amely napjainkban is élénk érdeklődést kelt.