Két hét elteltével, a főváros szívében, Budapesten.
Az emberek gyakran úgy vélik, hogy a politikai csúcstalálkozók a legújabb sportesemények izgalmát idézik. Pedig ez nem így van. Míg a sport világában természetes, hogy szenvedéllyel szurkolunk a kedvenc csapatunknak, addig a politikai tárgyalásokat sokkal inkább higgadt, racionális megközelítésből kellene szemlélni. Ez nem mindig egyszerű feladat, de elengedhetetlen a valódi megértéshez és a helyes értékeléshez.
Donald Trump bejelentette, hogy két hét múlva Budapestre érkezik, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyaljon az orosz-ukrán béke lehetőségeiről, Orbán Viktor pedig a rendezvény házigazdájaként fog szerepelni. E hír hallatán a sportdrukker típusú honpolgár vagy az egekig ugrik örömében, büszkén hirdetve, hogy milyen nagyszerűek vagyunk, vagy éppen ellenkezőleg, keserű letargiába merül, és azt nyöszörgi, hogy "kell ez nekünk?". Mindkét reakció alapvetően téves, és fontos hangsúlyozni, hogy függetlenül attól, hogy örvendezünk vagy búsongunk, ez a történet nem rólunk szól. A helyzet bonyolultabb, és érdemes a dolgok mögé nézni.
Miért éppen Budapest? Ha egyáltalán létrejön a találkozó, az már a sokadik kísérlet lenne az eddig eredménytelen békecsinálásra. Mégis, Budapest a két világvezető, Trump és Putyin számára ideális helyszín lehet, hiszen mindketten szívesen vennék a főváros vendégszeretetét. Nem titok, hogy Orbán Viktor közel áll Trumphoz, és a köznyelv szerint "kedveli" az amerikai elnököt, míg Putyinnal szoros üzleti kapcsolatok fűzik össze. De vajon kire is számíthatunk viszont a másik oldalon? Trump önmagát, míg Putyin birodalmi ambícióit szereti leginkább. A kritikusok, akik Budapestet trójai falovaként emlegetik, mindeközben elismerik, hogy lovas nemzet vagyunk, de bízunk benne, hogy nem falovas népként vonulunk be a történelembe. Angéla Merkel már többször is hangsúlyozta ezt a tényt. És mi a helyzet Zelenszkijjel? Őt valószínűleg meg sem hívták, és ha mégis, valószínűleg nem is menne el, hiszen senki sem látogat el olyan helyre, ahol nem érzik jól magukat. Ráadásul orosz-ukrán béketeremtésről az ukránok és európai szövetségeseik részvétele nélkül diskurálni teljesen értelmetlen. Így tehát a lehetséges csúcstalálkozó valós tartalma továbbra is kérdéses. Mégis, mit is érhetne el ez az esemény, ha a főszereplők nincsenek jelen?
Budapest választása különös jelentőséggel bír, hiszen a tettesek visszatérnének a tett színhelyére: az Ukrajna területi integritását és állami szuverenitását 1994-ben garantáló Budapesti Memorandumot aláíró nagyhatalmak újra találkoznának, mintha ezzel helyreállíthatnák a békét, miközben elismernék, hogy ígéretük nem ért többet egy üres szólamnál. Ha a harminc évvel ezelőtti, a béke iránti vágyakozással átszőtt világban ilyen történt, mitől lenne a mostani találkozó valóban hiteles egy olyan időszakban, amikor még a legdemokratikusabb társadalmak is az erőszakos autoritás irányába sodródnak? Az optimisták talán abban bíznak, hogy Trump és Putyin a budapesti esemény révén megpróbálják helyrehozni a múlt hibáit. De vajon valóban olyan naivak lennének, hogy ezt elhiggyék?
Miért éppen két hét múlva? Mert Trump esetében a „két hét” inkább egyfajta jellemvonás, mintsem pontos időpont. Ez a kifejezés a volt elnök szókincsében szinte már-már mantrává vált. A két hét nem csupán egy időintervallum, hanem inkább egyfajta reménykedés vagy óvatos optimizmus kifejeződése. A YouTube-on rengeteg érdekes videó található, amelyek összegyűjtik a Trump által tett számos „két hetes” ígéretet. Vannak, amelyek mindössze két nap alatt valóra váltak, míg a legtöbbjük soha nem teljesült. Érdemes megjegyezni, hogy Trump Putyinnak adott határidői mindig folyamatosan eltolódnak, és soha senki nem tartja be őket.
Miért ne lehetne siker a budapesti találkozón? Képzeljük el: Trump és Putyin két hét múlva bejelenti az ukrán-orosz békét! Vagy tűzszünetet. Vagy békét. Vagy tűzszünetet. Nem véletlenül írom így, hiszen így megy ez amióta Trump visszatért a Fehér Házba. Megy a huzavona, de a feleknek egyszerűen nem érdekük a komoly béketárgyalás, legalábbis nem annyira, hogy saját maguk komoly áldozatokat hozzanak érte.
Ha néhány nappal ezelőtt Gázában sikerült (!) megkötni az izraeli-hamász tűzszünetet, akkor vajon miért ne lehetne két hét múlva hasonló eredményt elérni az oroszok és ukránok között? Fontos hangsúlyozni, hogy az orosz-ukrán konfliktus esetében Trump még nem jutott el odáig, hogy valóban érdekeltté váljon a helyzet megoldásában; éppen ellenkezőleg! Itt a Trump hitelessége került veszélybe – hiszen a választási kampányában egyetlen nap alatt békét ígért! – de az érdekei nem szenvedtek csorbát. Az Egyesült Államok és Trump egyaránt óriási profitot realizál a háborúból: az európai országok önkéntes vagy kényszerű fegyver- és energiavásárlásai kimeríthetetlen forrást jelentenek számára, így nem siet a helyzet rendezésével. Gázában is lassan reagált, miközben a palesztinok tragédiája folytatódott. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor Netanjahu bombázta Dohában a Hamász vezetését, ekkor Trump figyelmeztette, hogy ha Bibi így folytatja, akkor az elnöki reputációját kockáztatja az egész Közel-Keleten! Emellett nemrégiben egy 400 millió dolláros luxusrepülőt kapott Katartól, amit az új Air Force One-nak alakítanak át. De mit mond mindez az Arab Világnak? Trump nem tudja megvédeni szövetségeseit az izraeliektől? Ezen okok miatt, és a Nobel-békedíj iránti vágyakozása miatt, végül határozott lépéseket tett! Ez az eset jól mutatja, hogy ha Trump valóban akarná, békét teremthetne Ukrajnában is, de jelenleg még mindig csak beszél, békéről szóló szövegeket hangoztat, miközben a cselekvés helyett inkább a szavakra támaszkodik.
Két hét múlva várható-e Budapesten Trump és Putyin találkozója? Minden tényezőt mérlegelve, még ha Trump bármit is állít, én inkább arra tippelek, hogy nem fog megvalósulni. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy tévedek, és ha végül mégis összejön a találkozó, akkor legyen valami kézzelfogható eredménye is!
