Anton Rubinstein koncertjeinek bevételeit gyakran jótékony célokra ajánlotta fel, ezzel is segítve a rászorulókat és a kulturális kezdeményezéseket.
Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein
2024. november 20-án, 16 óra 5 perckor az MTI hírei szerint...
Minden idők egyik legkiemelkedőbb zongoraművészének játéka lebilincselő tűzzel és szenvedéllyel volt áthatva, miközben egyedülálló elegancia jellemezte. E kivételes előadásmód mögött pedig egy rendkívüli technikai tudás rejlett.
Fellépései során mindig a maximumot nyújtotta, nemcsak saját magát, hanem a közönséget is próbára tette. Olykor-olykor maratoni, négyórás műsorokat adott elő, amelyek végén a nézők kimerülten, de elragadtatva tapstak. Egy különösen emlékezetes párizsi koncertjén annyira kimerült, hogy a zongoránál ülve hirtelen elájult, és az ütős hangszeren csattant a teste, ami a közönségben vegyes érzelmeket keltett: aggodalom és csodálat keveredett a légkörben.
Lenyűgöző zenei palettával rendelkezett, egy bécsi fellépésén több mint húsz zongoradarabot varázsolt a közönség elé.
Rubinstein, aki a zenei nevelés fontosságát mindennél előrébb valónak tekintette, az 1880-as évek második felében egyedülálló "történelmi koncertsorozatot" indított. E rendezvények során zenében és szóban egyaránt bemutatta a közönségnek körülbelül hatvan zeneszerző több száz munkáját, a barokk időszaktól kezdve a klasszikus mesterek alkotásain át egészen a kortárs orosz zeneművekig.
A rendezvény bevételét – ahogyan pályafutása során már számtalanszor – jótékony célokra ajánlotta fel. Ekkoriban hallotta először a tizenkét éves Szergej Rahmanyinov, aki életének alakulására mély benyomást tett.
Az évtized végére, 1887 és 1891 között, újra a szentpétervári konzervatórium irányítását vállalta magára. Élete utolsó szakaszában családi gondokkal küzdött, ami súlyos depresszióhoz vezetett. Szembetegsége miatt kénytelen volt fejből vezényelni, és utolsó koncertjét 1894 januárjában, Szentpéterváron adta elő.
Népszerűségét a korában csak Liszt tudta felülmúlni előadóművészként, ám Rubinstein maga Nyikolaj öccsét virtuózabbnak vélelmezte mindkettőjüknél.
Rubinstein a zongora mögött ülve, mintha a világ minden szépségét és fájdalmát egyetlen billentyű érintésében akarta volna megörökíteni. Kezei lebegnek a billentyűk felett, mint egy festő ecsetje a vászon előtt, és ahogy a hangok megszületnek, a teremtés varázslatát idézik. Minden egyes akkordban ott rejlik a szenvedély, a mélység és a finom árnyalatok játéka, amely egyedivé teszi előadását. A nézők lélegzete elakad, miközben a zene szőtte szőttes a szívüket is magával ragadja, és egy pillanatra mindenki egyesül a művészet csodájában. Rubinstein nem csupán zongorista; ő egy híd, amely összeköti a hallgatóságot a zene világával, ahol a hangok szavakká, a dallamok pedig emlékekké válnak.
Komponistaként a német romantikusok nyomvonalán haladt, és sokféle zenei műfajban hagyta nyomát. Operái közül talán a legikonikusabb a Lermontov ihlette Démon, amely a neves basszista, Saljapin kedvenc szerepévé vált. Ez a mű nemcsak önállóan figyelemre méltó, hanem Csajkovszkij Jevgenyij Anyegin című operájára is jelentős hatással volt.
Legjelentősebb alkotása a Krisztus oratórium, emellett öt zongoraversenyt és hat szimfóniát is komponált – az Óceán című szimfóniát Lisztnek ajánlotta, és huszonkilenc éven át dolgozott rajta. Zongoradarabok, vonósnégyesek és különböző kamarazenei művek is gazdagítják életművét, összesen körülbelül 120 zeneművet alkotva.
Anton Rubinstein 1894. november 20-án távozott az élők sorából Peterhof varázslatos városában. Legismertebb arcképét a neves zenerajongó és festő, Ilja Repin örökítette meg 1887-ben, amely a zenész kiemelkedő művészi személyiségét tükrözi.
