Külföldi munkalehetőség, vonzó jövedelemmel? Most már otthonról is elérheted! Számos magyar szakembert keresnek, és a munkavégzés 100%-ban home office keretein belül zajlik. Ne hagyd ki ezt az izgalmas lehetőséget! - Pénzcentrum

A nemzetközi munkavállalás egyre népszerűbb a külföldi cégek, különösen Észak- és Nyugat-Európában, akik szívesen alkalmaznak magyar munkavállalókat, akár helyben, akár itthonról, magyarországi home office keretein belül. Ez a tendencia azonban számos jogi és adminisztratív kérdést vet fel. Elengedhetetlen tisztázni, hogy melyik ország jogszabályai érvényesek a munkaszerződésre, a bérezésre és a megfelelő pénznem használatára vonatkozóan. Továbbá, fontos kérdés az adózás, hiszen felmerül, hogy hol és hogyan kell megfizetni az adót, valamint ki felelős ennek a folyamatnak a lebonyolításáért és bejelentéséért. Az adóügyi és munkaügyi hatóságok felé történő bejelentési kötelezettség is komoly kihívásokat jelenthet, hiszen nem mindegy, hogy a munkavállalóra vagy a munkáltatóra hárul-e ez a feladat. Ráadásul a társadalombiztosítási rendszer kiválasztása is lényeges szempont, hiszen ez befolyásolja a munkavállaló juttatásait és védelmét. A Pénzcentrum részletesen összefoglalja a felmerülő kérdéseket és a lehetséges megoldásokat ebben a bonyolult helyzetben.

A hazai munkajogászok körében szinte mindenki egyetért abban, hogy a munkaszerződésben a magyar jog kikötése előnyös lehet. Ez a lépés nemcsak nagyobb jogi biztonságot nyújt, mint a külföldi munkajog, hanem egyértelműbbé is teszi a munkaidő, a szabadság és az ünnepnapok kezelését. Persze, a külföldi munkáltató jogi keretei alapján is létrejöhet a szerződés. Ami a bérszabályozást illeti, a magyar jog főszabálya, hogy a munkabért forintban kell megállapítani, azonban vannak kivételek, és a gyakorlat sem mindig követi ezt a szabályt: előfordul, hogy a külföldi cég devizában teljesíti a kifizetéseket. A szakmai konszenzus azonban világos: a forintban kifizetett bér a dolgozók számára nagyobb védelmet és stabilitást jelent.

Kiemelkedően fontos kérdés, hogy az érintett személy mely munkaügyi rendszerbe kerül, valamint az is, hogy a munkavállaló a két ország közül melyik biztosítási rendszeréhez csatlakozik. Ezek a tényezők nehezen meghatározhatók, és az is kérdéses, hová kell befizetni a járulékokat. A Pénzcentrum érdeklődésére a Niveus szakértője elmondta, hogy általánosságban a munkáltató országának előírásai a döntőek, míg kiküldetés esetén a munkavállalóra nézve a kedvezőbb lehetőséget érdemes választani.

A társadalombiztosítással kapcsolatos jogi rendezésre csak komplex választ lehet adni. Az Európai Unióban történő munkavégzés esetén az Európai Parlament és Tanács szociális rendszerek koordinálásáról szóló rendeletét kell figyelembe venni. Bagdi Lajos kiemelte: ennek alapján egy magánszemély csupán egy ország szociális biztonsági rendszerébe tartozhat. Jellemzően a tevékenységüket szokásosan egy tagországban végző munkavállalók a munkavégzés helyének országában lesznek biztosítottak.

Több országban végzett munkavégzés során a jogi keretek összetetté válnak. Ha a munka egy nem az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamában történik, akkor figyelembe kell venni a kétoldalú szociálpolitikai egyezményeket, amelyek a társadalombiztosítási helyzetet szabályozzák, amennyiben ilyen megállapodás létezik a két érintett ország között, és a járulékfizetésre vonatkozóan vannak konkrét rendelkezések. Ha viszont ilyen egyezmény nem áll fenn, akkor az adott országok belső jogszabályai érvényesek, ami akár a járulékok duplikált megfizetéséhez is vezethet.

A társadalombiztosítás kérdései körül mindig található egy érdekes csavar: előfordulhat, hogy valaki magyar állampolgárként külföldön él és dolgozik, ami felveti a kérdést, hogy melyik állam jogszabályai alapján biztosított. Különösen bonyolult lehet a helyzet, ha a munkavállaló a külföldi tartózkodása alatt szeretne igénybe venni különböző szolgáltatásokat. E dilemma megoldásához nyújt segítséget a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet. Ez a jogi aktus pontosan meghatározza, hogy kikre vonatkozik: az Európai Unió tagállamaiba tartozó állampolgárokra, a tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre, akik valamelyik tagállam jogszabályai alá tartoznak, vagy tartoztak. A legfontosabb elv, amit a rendelet hangsúlyoz, hogy a hatálya alá tartozó személyek esetében kizárólag egyetlen tagállam jogszabályai érvényesek.

Újabb izgalmas fordulat, ha valaki több tagállamban végez például önálló vállalkozóként munkát. Az EK rendelet értelmében az a személy, aki az egyik tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként dolgozik, és egy másik tagállamba költözik hasonló tevékenység végzése céljából, továbbra is az első tagállam jogszabályainak alávetett marad. Fontos azonban megjegyezni, hogy van egy feltétel: az ilyen tevékenység időtartama nem haladhatja meg a huszonnégy hónapot. Összefoglalva: az a személy, aki két vagy több tagállamban rendszeresen önálló vállalkozóként tevékenykedik, az alábbi szabályok hatálya alá tartozik:

A magyar jogszabályok értelmében a személyi jövedelemadó megfizetése akkor válik szükségessé, ha egy magyar állampolgár legalább 183 napot tölt el az adott naptári évben Magyarország területén. Viszont, ha a munkavégzés túlnyomó részét külföldön végzi az érintett, akkor a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodásokat kell figyelembe venni, amelyeket Magyarország több mint 80 másik országgal kötött. Bagdi Lajos rámutatott, hogy ezek az egyezmények kulcsszerepet játszanak az adózási kötelezettségek tisztázásában.

Az egyezmény hiánya milyen mértékben bonyolítja az adóügyi illetékesség megállapítását? – ez a kérdés merül fel. Szakértők véleménye szerint, ha létezik egyezmény, az egyértelmű keretrendszert nyújt, amely segíti a magánszemélyek adóügyi illetőségük meghatározását. Ilyen szempontok lehetnek például az állandó lakóhely, a létérdekek központja, valamint a szokásos tartózkodási hely.

Ha létező nemzetközi egyezményről van szó, az mindig meghatározza egy adott jövedelem adóztatásának körülményeit, így a kettős adóztatás elkerülése szinte garantált. Ugyanakkor előfordulhat, hogy két különböző ország eltérően értékeli az adóügyi illetőséget. Ilyen helyzetben a feleknek kölcsönösen egyeztetniük kell, hogy elkerüljék a kettős adóztatásból adódó bonyodalmakat.

Amennyiben nincs érvényben egyezmény, a kettős adóztatás problémája merülhet fel. Ilyen esetben a magyar magánszemély a külföldön megfizetett adót figyelembe veheti a magyar adókötelezettségében, azonban a magyar adófizetéstől nem mentesülhet. Mindenképpen 5 százalékot kell befizetnie Magyarországon is.

A munkáltató nevében tevékenykedő magánszemélyek foglalkoztatásának jogi keretei Magyarországon egyértelműek: a munkavállalókat kötelező bejelenteni. Az adózási kötelezettségek, mint például az adóbevallás és az adóbefizetés, azonban mindig az érintett félre hárulnak, legyen szó cégről vagy magánszemélyről - emelte ki Bagdi Lajos.

A Pénzcentrum által közölt adatok alapján a külföldi cégek gyakran vonakodnak a kötelező bejelentések teljesítésétől, és sokszor feleslegesnek tartják azokat. Ennek következményeként a munkavállalókra hárul a bevallás és az adófizetés terhe. Az érintettek számára hasznos megoldást jelenthet, ha szakértő segítségét kérik, aki közvetít a munkáltató felé, így átláthatóbbá válik a helyzet.