A betűk varázsa - Doros Judit elnyerte a 2025-ös Fejtő Ferenc-díjat.
Ő az, aki a a szakma talán legnehezebb területét műveli, úgy ír, hogy az belülről szóljon, ne legyen hamis, hogy aki olvassa, azt fogalmazza meg magában: ez rólam szól, én is írhattam volna.
Doros Judit, a Népszava belföldi rovatának elkötelezett munkatársa és kelet-magyarországi tudósítója érdemelte ki a 2025-ös Fejtő Ferenc-díjat, amely immár huszadik alkalommal kerül átadásra. Ez az elismerés minden évben annak a Népszava munkatársának jár, aki leginkább hűen képviseli néhai tiszteletbeli főszerkesztőnk szellemiségét és értékeit a napi munkájában. A díjat 2006 óta ítélik oda, és névadója, Fejtő Ferenc, az 1873-ban alapított lap egykori újságírója és tiszteletbeli főszerkesztője. Az első díjazott Andrassew Iván volt, aki 2015 januárjában hunyt el, és öröksége tovább él a díj által.
Olyan íróval van dolgunk, akivel ritkán találkozunk a szakmában: minden műfajban magabiztosan mozog. Jobban ismeri az országot és az emberek életét, mint sokan mások, képes érzékelni és megérteni a mindennapok kihívásait és örömeit egyaránt. Ez a terület talán a legnagyobb próbatétel; úgy alkotni, hogy az valóban belülről fakadjon, ne legyen álságos, úgy, hogy az olvasó azt érezze: „Ez rólam szól, én is megírhattam volna.” Ezt a különleges tehetséget méltatta Doros Judit kapcsán Németh Péter, a Népszava főszerkesztője.
Hargitai Miklós a laudációjában megjegyezte, hogy nem túl szerencsés, ha egy női kollégát "utolsó mohikánnak" nevezünk. Azonban Doros Judit esetében ez nehezen elkerülhető, hiszen ő a kiveszőfélben lévő újságírói típus egyik utolsó képviselője. Lapunk publicistája és egykori főszerkesztő-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy Doros Judit olyan munkát végez, ami néhány évtizeddel ezelőtt magától értetődőnek számított, ám mára különlegessé vált. Judit nem csupán írni szeret, hanem valóban meg akarja ismerni azokat az embereket, akikről beszél. Képes arra, hogy személyes kapcsolatokat építsen, és a bizalmukba férkőzzön, hiszen már az első szavaiból kiderül, hogy felkészült, tiszteletteljes és őszinte. Az írásainak olvasásakor úgy érezzük, mintha mi is ott ülnénk abban a konyhában, ahol a XXI. század szegényeinek egyszerű ebédje készül; érezzük az ízeket, az illatokat, sőt a rosszul szellőző otthonok légkörét is. Ezekben az írásokban lélek lakozik, és együttérzés – mondhatnánk, hogy szolidaritás is, de sosem találkozunk bennük leereszkedéssel, gőgösséggel vagy ítélkezéssel. Judit munkája emlékeztet minket arra, hogy a valódi újságírás nem csupán a tények közvetítése, hanem az emberek történeteinek hiteles megjelenítése is.
A díj átadását megelőzően Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi országgyűlési képviselője és lapunk rendszeres szerzője, Fejtő Ferenc személyét méltatta. Kiemelte, hogy ő volt az, aki korán felismerte a jelenkori dilemmáink előzményeit: vajon összeegyeztethető-e a liberalizmus a szociáldemokráciával, és hogy egy minden másnál nagyobb, közös fenyegetés idején szükségszerű-e a "népfrontkényszer", valamint hogy képesek-e együttműködni egymással a konzervatívok, liberálisok és baloldaliak, vagy inkább a "tiszta" ideológiai megoldások keresésére kell törekedni különböző értékek, világnézetek, politikai csoportok és szereplők mentén. Fejtő Ferenc a progresszió legfőbb ellenfeleként az autoriter, elnyomó rezsimeket azonosította, míg a "Nyugat" kifejezés alatt azt a "szabad világot" értette, amely, bár számos problémával küzd, mégis a szabadságot képviseli a nem szabad világ ellentétében.
- Mi is erről beszélünk, amikor Magyarország morális és politikai helyét a Nyugaton látjuk, és ennek biztosítását tartjuk most a legfontosabb sorskérdésnek, sok más mellett ezért állunk kibékíthetetlen ellentétben az Orbán-kormánnyal - hangsúlyozta a volt parlamenti képviselő. Emlékeztetett arra is, hogy Fejtő Ferenc mást látott a liberalizmusban, mint a baloldal mai, antiliberális irányzatai. Nem elsősorban a gazdasági kérdések foglalkoztatták, számára a liberalizmus elsősorban közjogi, emberjogi, kulturális kérdés, a jogállamiság és a pluralizmus, az állampolgári szabadság, a tolerancia záloga.
- Azt gondolom, hogy ma a mi dolgunk az, hogy legyünk büszkék arra, hogy ismerhettük és tanulhattunk tőle, mint az elmúlt század egyik legnagyobb formátumú magyar személyiségétől. Fejtő Ferenc neve örökre bevésődött a nagy magyarok panteonjának márványfalába - vonta le a következtetést beszéde végén Kocsis András Sándor, a KAS könyvkiadó tulajdonosa, Fejtő Ferenc portrészobrának alkotója.
