Ma már a kormány is egyértelműen látja, hogy téves döntés volt az autóiparra helyezni a hangsúlyt.

Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, a hétfőn megrendezett Termelékenységi Konferencia 2025 eseményén kifejtette, hogy elengedhetetlen a magyar gazdaságpolitika alapvető átalakítása. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett konferencián a miniszter hangsúlyozta, hogy a jövő gazdasági stratégiájának középpontjában nem a munkaerő- és energiaintenzív iparágak állnak, hanem a hazai vállalkozások hatékonyságának drámai növelése. Nagy Márton három kulcsfontosságú szektort emelt ki, amelyek fejlesztése elengedhetetlen: az élelmiszeripart, a gyógyszeripart és a turizmust. Kiemelte, hogy ez a megközelítés nem jelenti az akkumulátoripar háttérbe szorítását, csupán arra utal, hogy más területekre is fokozott figyelmet kell fordítani a fenntarthatóbb és hatékonyabb gazdasági növekedés érdekében.

Bár nem egyértelmű tagadása Orbán újraiparosítási politikájának, mindenképpen egyfajta bírálatot fogalmaz meg az elmúlt másfél évtized gazdasági irányvonalával szemben, különösen a Szijjártó-féle ambícióval, miszerint hazánk a világ vezető akkumulátorgyártójává kíván válni. Nagy Márton kritikája nem újkeletű, erről tanúskodik a Direkt36 cikke is, amely szerint tavaly tavasszal egy kormányülés keretében Nagy és Szijjártó heves vitába bonyolódtak az akkumulátorgyárak ügyében. Nagy azt hangoztatta, hogy téves lépés volt az elektromos autók iránti kereslet növekedésére alapozva erőltetni az akkumulátorgyártást. Szijjártó viszont azzal érvelt, hogy a piac dinamikája szerint a kezdeti fellendülést mindig egy visszaesés követi. Az összecsapás különösen figyelemre méltó, hiszen mindketten közgazdasági diplomával rendelkeznek.

A Nagy Márton által belengetett gazdaságpolitikai fordulat már régóta várat magára, hiszen a vezető hazai közgazdászok már a 2010-es évek elején jelezték, hogy hibás az újraiparosítás választott útja. A 2019-ig tartó, alacsony kamatokkal és komoly növekedéssel jellemezhető aranykor ugyan eltakarta az unortodox magyar gazdaságpolitika hibáit, a koronavírus-járvány és Oroszország Ukrajna ellen indított területszerző háborúja miatt kitört energiaválságot követően azonban már semmi nem takarta el a hiányosságokat.

Alapvető tévedés volt, hogy a kormány 2010 után egy elavult, huszadik századi gazdaságpolitikai modellt választott. Ahelyett, hogy a 2000-es évek elejétől a fejlett országokban egyre inkább elterjedt tudásalapú társadalomra fókuszált volna, inkább az olcsó és alacsony képzettségű munkaerőre épülő "munkaalapú" megközelítést részesítette előnyben.

- Az alapprobléma, hogy a 2010 után kezdődött újraiparosításnál az államilag kijelölt területeken, például az autóiparban és kapcsolt területein Magyarországnak nincsenek komparatív előnyei. Utóbbi annyit jelent, hogy az adott gyártáshoz szükséges termelési tényezők nálunk kedvezőbb feltételek mellett állnak rendelkezésre, mint másutt. Vagyis olcsóbban, gazdaságosabban, hatékonyabban tudunk termelni. (Ezt az alapvetést a közgazdasági tanulmányok legelején igyekeznek az oktatók a hallgatók fejébe verni - a szerk.) Ez az, ami nem igaz a magyar autóiparra, de különösen nem a nagy munkaerő-, víz- és energiaigényes akkumulátorgyártásra - elemezte a folyamatokat lapunknak Bod Péter Ákos. A közgazdászprofesszor azt is kiemelte, hogy a favorizált ágazat részaránya túlságosan nagy az iparban, illetve a gazdaságban. Vagyis közgazdaságilag nem nagyon van értelme az ilyesfajta erőltetett fejlesztéseknek.

Fontos kiemelni, hogy a kormány nem csupán beengedte a kelet-ázsiai, főként dél-koreai és kínai akkumulátorgyárakat, hanem egy állami támogatás révén, amely a beruházás 10-30 százalékát teszi ki, aktívan ösztönözte őket. Ez különösen zavaró, mivel köztudott, hogy a keleti befektetők, ellentétben a nyugatiakkal, nem osztják meg könnyen technológiai tudásukat és fejlesztéseiket. Így a beruházásokból származó technológiai előrelépés reménye is kérdéses – hangsúlyozta Bod Péter Ákos.

A közgazdászprofesszor hangsúlyozta, hogy az állami pénzbe fektetett támogatások, különösen az akkumulátorgyárak létesítéséhez nyújtott 1200-1500 milliárd forintos keret, komoly következményekkel járnak. Magyarország esetében, ahol a bruttó hazai termék (GDP) 4-6 százalékát is meghaladó államháztartási hiány terheli a gazdaságot, ez a helyzet még aggasztóbbá válik. Mivel a költségvetés nem rendelkezik többlettel, a kormány hitelfelvétel révén, gyakorlatilag az adófizetők pénzéből finanszírozza ezeket a beruházásokat. Az ilyen állami támogatások tehát rendkívül költségesek, hiszen a tíz éves állampapírok kamata körülbelül évi hét százalékot tesz ki, ami a magyar gazdaság gyenge teljesítménye és kilátásai miatt különösen súlyos terhet jelent. Minden egyes forint, amely a hiányt növeli, azt jelenti, hogy a következő évtizedben évi hét százalékos költségként kell számolnunk vele. Fel kell vetni a kérdést, hogy az országba csábított beruházás, mint például a Budapestre költöző BYD-központ, amelyhez a kormány 20 milliárd forintnyi adófizetői támogatást biztosít, valóban képes-e olyan mértékű hasznot generálni, amely fedezi ezt az összeget.

Bod Péter Ákos véleménye szerint a második Orbán-kormány gazdaságpolitikája, amely 2010-ben vette át a hatalmat, alapvetően téves irányba mutatott. A 2008-as pénzügyi válságra valóban reagálni kellett, de a válasz nem az erőltetett újraiparosításban rejlett, különösen nem az állami deficit növelésével. Sokkal inkább a gazdaság más szektorainak megerősítésére és a tudásalapú iparágak fejlesztésére kellett volna fókuszálni. Emellett fontos észben tartani, hogy a Fidesz szavazótábora, valamint a párt vezetése és tanácsadói körének hozzáállása meglehetősen ellenálló a piac és a pénzügyi világ irányába, így számukra vonzó lehetett az újraiparosítás eszméje.

A professzor arról is beszélt, hogy amikor Orbán Viktor 2010 után az újraiparosítás során az autóiparra helyezte a fő hangsúlyt, akkor nemcsak egy eddig is túlsúlyos terület további erősítése mellett döntött, hanem egy olyan iparág fejlesztéséről, amely - a huszadik századdal szemben - ekkor már nem tartozott a világ vezető ágazatai közé. Vagyis a sokféle lehetséges fejlődési irány közül nem a legjobbat választotta. Többek között emiatt merev a magyar gazdaság szerkezete.