Magas szintű habozás
Az alkománybíróság legutóbbi döntése a bírák és ügyészek nyugdíjreformjával kapcsolatban számos kérdést vet fel. A taláros testület két halasztás után egy látszólag apró formai hibába kötött bele, ami azonban jogi szempontból igencsak vitatható. Hogy ez a hiba valóban jelentéktelen-e, azt a jogászoknak kell eldönteniük. Ugyanakkor a történtek menete arra utal, hogy nem csupán egy technikai malőről van szó, hanem a hazai intézményekre jellemző, már-már szokásos halogatásról.
A taláros testületben egyértelmű, hogy nincs egy reformpárti többség, egyelőre azok az alkotmánybírák vannak többen, akik megakadályoznák a magisztrátusok nyugdíjazási reformját. Ők nem tettek egyebet, minthogy megpróbáltak időt nyerni. A két halasztás után hoztak egy olyan döntést, amelyet már az első tanácskozás után is közölhettek volna. Helyesen érvelt a miniszterelnök tanácsadója, aki elmondta, hogy a közigazgatásban, amikor benyújtanak egy iratcsomót, akkor jó esetben azonnal jelzik a hivatalnokok, ha hiányzik egy irat, amit pótolni kell, vagy az egyik papír nincs rendben. Lényegében az alkotmánybíróknak is ezt kellett volna tenniük, hiszen ezt a formai hibát - miszerint a kormány nem várt harminc napot a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács véleményézésére, hanem csak tízet - azonnal kiszúrhatták volna. De nem tették, hanem kétszer halasztottak, majd harmadaszor visszadobták a törvénytervezetet a parlamentnek.
A döntés állítólag szoros volt, hiszen öten tartották kevésnek a tíz napos várakozási időt, négyen viszont úgy látták, hogy teljesen elfogadható. Nehéz eldönteni, hogy mi volt az öt alkotmánybíró fejében, de minden bizonnyal időt próbáltak nyerni. Abban reménykedhettek, hogy lemond a miniszterelnök. Ez azt jelentette volna, hogy hosszú időre ismét lekerül napirendről a nyugdíjreform. Emiatt valamibe minden áron bele akartak kötni, s miután vélhetően kimerítették a tartalmi elemzést, akkor jobb híján utolsó mentségként belekapaszkodtak ebbe a formai kifogásba.
A kormányfő látszólag nem készül lemondani, ami helyes döntés, hiszen a távozás ebben a helyzetben a felelősség elhárításával lenne egyenlő. A kormánynak kötelessége folytatni a megkezdett munkát, hiszen ha most nem sikerül a bírák és ügyészek nyugdíjának normalizálása, az hosszú távon komoly kihívást jelenthet. A kormányzatnak bizonyítania kell, hogy a politikai irányítás nem halt ki teljesen, és hogy nem a háttérhatalom vagy az igazságszolgáltatás határozza meg a törvényalkotást, hanem azok, akik a néptől kapták a mandátumot a választások során. Ez a demokrácia alapja, hiszen csak a helyes, legitim és jól megvalósított politikai döntések képesek a társadalmat a demokrácia ösvényén vezetni.
