Íme 7 olyan LMBTQ-alapfilm, amit mindenképpen érdemes újra megnézni a Pride hónap alkalmából!

Ezek a bátor mozik nem csupán az LMBTQ közösség kirekesztése ellen emeltek szót, hanem a filmtörténetben is alapvető mérföldkövekké lényegültek.

Szokás mondani, hogy a musical a melegek műfaja, de a műfaj kevés darabja merte olyan nyíltan, olyan arcpirítóan előtérbe hozni az LMBTQ-témákat, mint Jim Sharman horrorparódiája, amelyben egy őrült transzvesztita tudós (Tim Curry) igyekszik létrehozni a tökéletes Férfit, miközben kaotikus energiájával aláássa a kúriájába tévedő friss házaspár (Susan Sarandon és Barry Bostwick) kapcsolatát is.

Curry alakítása Dr. Frank-N-Further szerepében a túltolt camp netovábbja. A zenék remekek, a produkció jól néz ki, a többi színész sem rossz, de ez egyértelműen az ő filmje. Curry jelenléte teljesen leuralja a cselekményt és a nézőt is: olyan merész és hatásos az egész, hogy máig nem tudtuk túltenni magunkat rajta. Ezért is tódulnak a rajongók még mindig a Rocky Horror Picture Show éjjeli vetítéseire, amelyeken általában akkora bál áll, hogy az zárójelbe teszi az egész minecraftos Chicken Jockey-őrületet.

Már az is árulkodó előjel a Síró játékról, hogy felfedjük: egy LMBTQ-témájú filmről beszélünk. Pedig a történet kezdetben messze nem ebben az irányban bontakozik ki. Az első jelenetek egy brutális polgárháborús thriller hangulatát teremtik meg, ahol Fergus, az IRA egykori tagja (Stephen Rea), szembenéz a saját lelkiismeretével, és talán még régi harcostársaival is összetűzésbe kerül.

A cselekmény során mindez természetesen kibontakozik, ám a Síró játék ügyesen, elegánsan és kellően sokkoló módon fedi fel, hogy ennél jóval több rejlik benne, mint egy egyszerű politikai thriller. A nemzeti, szexuális és egyéb identitások zűrzavarában elvesző Fergus egy igazi szerelmes hőssé növekszik, aki a végső pillanatokban, a polgárháború morálisan zavaros tengerében is bátran a szívére hallgat. Jaye Davidson pedig felejthetetlen teljesítményt nyújt kulcsszerepében, amely maradandó hatást gyakorol a nézőkre.

A Wachowski-nővérek, akik később transzneműként léptek a nyilvánosság elé, már pályafutásuk kezdetén is maradandót alkottak az LMBTQ-történelemben. Az első filmjükkel, a ma már kultikus státuszt elért Fülledtséggel írták be nevüket a filmtörténet lapjaira. Érdekes, hogy ebben az időszakban még olyan korlátozott költségvetéssel dolgoztak, amely messze elmaradt attól, amivel később a Mátrix-sorozat vagy a méltatlanul alábecsült Felhőatlasz elkészítéséhez rendelkeztek.

A Fülledtség egy leszbikus szerelmi történet beágyazva egy klasszikus neo-noirba, amelyben egy kemény, börtönviselt tomboy (Gina Gershon) kezd veszélyes viszonyt a szomszédban lakó lipstick-leszbivel (Jennifer Tilly) - akinek férjét (Joe Pantoliano) picit több szál fűzi a szervezett bűnözéshez, mint az ideális lenne. De a két nő között olyan nagyszerű a kémia, hogy bűn lett volna nem elvinni ezt a helyzetet a tragikomédiába hajló, véres végkifejletéig. A Fülledtség nem egy túlságosan nagyívű sztori, de minden tökéletesen a helyén van benne. Az lett volna meglepőbb, ha nem válik instant kultuszfilmmé.

Nem fogunk megúszni egy efféle listát Pedro Almodóvar nevének említése nélkül, aki az évek során számtalan merész, hangos melodrámát készített, amelyekben bőven akadtak LMBTQ-szálak is. A spanyol rendező imádja a túlpörgetett drámázást, a teljesen hihetetlen alaphelyzeteket, és a színes, rendhagyó karaktereket. Nehéz választani, de ha stílusa és életműve legmeghatározóbb darabját keressük, akkor akár a Mindent anyámról-ra is rábökhetünk.

A film egy tragédiával és különös életutakkal bőven megfűszerezett családtörténet, amelyben egy nő fia halála után nekiáll megkeresni a gyermek apját, aki azóta... és innentől nem lövök le semmit. Ez az érzelmes, campbe hajló dráma csak a felszínen emlékeztet minket a harsány latin telenovellákra. Magjában igazi emberek, valódi érzelmek és értékek rejtőznek - ráadásul a hozzájuk vezető út remek, szórakoztató jelenetekkel van kikövezve.

A megtörtént eseményeket feldolgozó film kezdetben úgy tűnhetett, mint egy klisés, érzelmekre ható romantikus dráma, de Kimberly Peirce író-rendező szenvedélye és elkötelezettsége révén a projekt egy igazi mesterművé alakult. Az eredmény egy olyan film lett, amely méltán sorakozik az évtized legkiemelkedőbb alkotásai között. "A fiúk nem sírnak" Brandon Teena transznemű életének bonyolult és fájdalmas történetét meséli el, aki folyamatosan küzd az identitásával, miközben még a szerelme előtt is titkolja valódi énjét.

A tragikus történet főszerepére hároméves folyamat során választották ki Hilary Swanket, aki még ciszneműként is úgy adja elő a karaktert, mintha ráöntötték volna a szerepet. Peirce számos nehézségen ment keresztül, mire végre le tudta forgatni az alkotást - mindössze kétmillió dollárból - de nagyon gyorsan kiderült, hogy nagyon megérte. A fiúk nem sírnak vissszahozta a beléfektett pénz tízszeresét, tarolt a díjátadókon, 2019-ben pedig az Amerikai Kongresszusi Könyvtár is beválogatta azt gyűjteményébe.

Hollywood alapvetően a progresszió szimbólumának számít, mégis nem ritkán találkozunk olyan helyzetekkel, amikor a kényes LMBTQ-témákat érintő filmek a díjátadókon háttérbe szorulnak. Az egyik legismertebb példa erre 2005-ből származik, amikor Ang Lee kultikus meleg cowboy drámája sokak meglepetésére lemaradt a legjobb film Oscar-díjáról, ezzel felkeltve a közönség és a kritikusok figyelmét a díjazás körüli torzulásokra.

Az idő azonban a Heath Ledges és Jake Gyllenhaal főszereplésével készült drámát igazolta. A díjat végül elnyerő Ütközéseket mára nagyjából el is felejtettük, a Túl a barátságon azonban még mindig képes arra, hogy sokadik megnézésre is darabokra törje a szívünket. A Sötét lovag mellett pedig ez a másik film, amely miatt Heath Ledger korai halála még annál is fájdalmasabban értintette a szórakoztatóipart, mint amilyen alapból lett volna. Milyen alakításokat hozott volna ki még magából ez az ember, aki már huszonévesen is ilyen zseniális volt?

Ez a vad és különleges rajongói film valóban megérdemelne egy alaposabb elemzést, még akkor is, ha a végeredmény szinte isteni magasságokba emeli az alkotást. Vera Drew, a kreatív komikus, egy merész ötlettel állt elő: feje tetejére állította a DC-univerzum egyik legismertebb hősét, akit az utóbbi években az alt-right szekta is szívesen magáénak vallott. Drew átiratában Joker egy transznemű komikusként jelenik meg, aki a nagycégek uralta világban küzd a saját helyéért, miközben több LMBTQ-karakter társaságában próbál érvényesülni. Az alkotás nem csupán a szórakoztatásra összpontosít, hanem mélyebb társadalmi és kulturális kérdéseket is boncolgat.