Elhunyt Harkányi Endre, a Kossuth-díjas színész - Mandiner.
Kilencvenéves korában távozott az élők sorából Harkányi Endre, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, akiről az Index számolt be. A neves színművész év elején kórházi kezelésre szorult, miután otthonában balesetet szenvedett, és combnyaktörést diagnosztizáltak nála. A balesetet követően így nyilatkozott:
Otthon balesetet szenvedtem. Nem tudom, hogy pontosan mi történt, de hirtelen eszembe jutott a gyerekdal, amelyben János bácsi a csatában egy fűszálba botlik és elesik. Én is megbotlottam, sajnos eltörtem magam, de már jól vagyok. Jelenleg gyógytornáztatnak, és meglepően kellemes itt. Az itt dolgozók igazán kedvesek velem, és a szoba gyönyörű. Az erdőre néző ablakomból csodálom a havas fákat, ami nagyon romantikus látványt nyújt. A szobában hárman vagyunk, és van egy tízméteres teraszunk is. Lent a sétány, a nővérek pedig mindig mosolyogva segítenek. Mit is kívánhatnék még?
Harkányi Budapesten jött a világra, szüleit a vészkorszakban vesztette el: anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza és hamarosan meghalt, ő maga egy csillagos házban élte túl a holokausztot. A vadóc, vörös hajú és szeplős fiú bátyja révén került közel a mozi világához, miután jelentkezett egy hirdetésre. Tizenhárom évesen szinte önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében.
Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte meg színészi pályafutását, ahol megszerezte első színészi tapasztalatait. Rokonai nyomása miatt esztergályos szakmát kellett tanulnia, de lázadó szelleme nem engedte, hogy a megszokott úton haladjon, így végül a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol sikeresen felvették. Az iskolai évek alatt egy év alatt leérettségizett, majd 1957-ben megszerezte diplomáját. Első lépéseit Debrecen színpadain tette meg, de 1960-ban Szinetár Miklós invitálására a fővárosban frissen alapított Petőfi Színházhoz csatlakozott. 1963-tól a Vígszínházban folytatta pályafutását, majd az úttörő Mikroszkóp Színpadon is bemutatkozott, később pedig a József Attila Színházban játszott. 1984-ben ismét a Vígszínház társulatához tért vissza. Bár 1993-94-ben egy rövid időre a Művész Színházban lépett fel, végül 2015-ben visszavonult a színpadtól, és 2021-ben végleg búcsút intett színésztársainak. Pályafutása alatt számos emlékezetes szerepet formált meg, hozzájárulva a magyar színház világához.
A filmvásznon Tersánszky-regények adaptációiban, mint például a Kakuk Marci és a Legenda a nyúlpaprikásról, kiemelkedő szerepeket alakított. 2006-ban a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című Bacsó Péter rendezésében készült filmben is láthattuk. Jellegzetes szinkronhangja több generáció számára maradandó élményt nyújtott; többször is kölcsönözte hangját olyan nagyágyúknak, mint Louis de Funés és Danny de Vito. Részt vett Bálint Ágnes Futrinka utca című bábsorozatának létrehozásában, amely a gyerekkorok szerves részévé vált, valamint ő adta a hangját a Vízipók-csodapók című mese főszereplőjének, a Keresztespóknak is. A Mézga család című népszerű rajzfilmsorozatban Mézga Géza karakterének hangját kölcsönözte, mely sorozat különlegessége, hogy a hangfelvételek készítése után a színészekhez igazítva alakították meg a figurákat. Harkányi volt a Kossuth Rádió mesehangjáték sorozatának, a Vacka Rádiónak, ahol a Csiga Nyikoláj karakterét az ő egyedi hangján szólaltatták meg.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet statisztikái alapján színházi bemutatóinak száma meghaladja a 150-et, emellett körülbelül 70 különböző játék- és tévéfilmben is látható volt.
